Népszabadság, 2002. november (60. évfolyam, 255-279. szám)

2002-11-02 / 255. szám

2 NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA 2002. NOVEMBER 2., SZOMBAT Törökország válaszúton A vasárnapi szavazás tétje: iszlám állam vagy európai modell ISZTAMBULI KÜLÖNTUDÓSÍTÁSUNK A vasárnapi szavazás sok szempontból különleges Törökországban. Az 1982- es alkotmány bevezetése óta most elő­ször lesznek előre hozott választások - a jelenlegi kormányfő, a politikai vete­rán Bü­lent Ecevit betegsége miatt már nem tudja ellátni teendőit. Ezért a nyár elején politikai válság tört ki, majd egy­havi huzavona után a jövő nyárról november 3-ra hozták előre a választá­sokat. A másik elsőség világviszonylatban is egyedülálló: olyan párt az esélyes a választásokon, melynek elnöke nem is tagja a pártnak. A szavazatok 30-35%­­ára számító, messze legesélyesebb tö­mörülés az iszlámista Igazság és Fejlő­dés Párt, Tayyip Erdogan vezetése alatt. Erdogant szeptemberben az alkotmány­­bíróság eltiltotta a pártelnökségtől és tagságától büntetett előélete miatt, ám a felhívásnak nem tett eleget. Most elő­ször enged be Ankara külföldi megfi­gyelőket a választások figyelemmel kí­sérésére: az EBESZ-misszió már a hét elején megérkezett. A választásokat maga az Európai Unió is árgus szemekkel figyeli. Októ­berben Brüsszelben Törökország nem kapott dátumot a csatlakozási tárgyalá­sok megkezdésére. Bár hivatalos indo­kolás szerint ennek oka az, hogy az or­szág egyelőre nem teljesíti a politikai kritériumokat, a nem is nagyon titkolt europletykák szerint az unió szeretne európai klub maradni, és nem szívesen látna tagjai között egy Franciaország méretű mozlim országot. Az Európai Unió egyelőre kivár, és csak a decem­beri koppenhágai csúcson fog érdemi választ adni arra, hogy szóba jöhet-e egyáltalán Törökország csatlakozó or­szágként. Pontosan ez a kérdés a holnapi vá­lasztásokon: az iszlám megmarad-e pusztán vallásnak, ahogy azt Atatürk az 1920-as években a modern, európai irá­nyultságú és szekuláris Törökország alaptételeként megfogalmazta, vagy pedig olyan parlament jön létre, ahol a domináns párt az iszlámot beemeli a politikába. A 90-es évek közepén már történt egy iszlámista kísérlet a török politiká­ban, amikor az Erbakan vezette Jólét párt vezette kisebbségi koalíció alakít­hatott kormányt, ezt azonban 1997-ben a szekuláris hagyományok őrzője, a hadsereg lemondatta. Most azonban az Igazság és Fejlődés Pártnak (AKP) sokak szerint esélye van akár egyedül is megszereznie a parla­menti többséget. A legtöbb aggodalom­ra az ad okot, hogy Erdogan és a pártja politikai zsákbamacskának számít. Rá­adásul az utolsó pillanatban is változ­hatnak a körülmények. Miután a párt vezetőjét már lényegében eltiltotta az alkotmánybíróság a politikai szerepvál­lalástól, a hét közepén kezdett el foglal­kozni - nyerésre álló - pártjának betil­tásával. A második legesélyesebb párt, az Atatürk-féle balközép Köztársasági Néppárt (CHP) megpróbálja maga mö­gé állítani a szekuláris hagyományok iránt elkötelezett rétegeket. Összesen 18 párt indul, ám a 10%-os küszöböt csak a legnagyobb pártok lesznek képe­sek átlépni. A kérdés tehát az, hogy az AKP egyedül képes lesz-e kormányt alakítani, vagy kénytelen lesz koalíciót kötni - valószínűleg a CHP-vel. Isztambul, 2002. november 1. Bán Csaba VÁLASZTÁSOK TÖRÖKORSZÁGBAN Terület: 780 000 km2 Lakosság: 67 millió fő Vallás: 99% muzulmán, 1% katolikus, protestáns, zsidó Legnagyobb kisebbség: 12 millió kurd _____________________________________REUTERS# Sáron Netanjahunak ajánlja a külügyminiszteri posztot TEL-AVIVI TUDÓSÍTÓNKTÓL Mielőtt benyújtaná lemondását Mosé Kacav államelnöknek - és előre hozott választásokat kezdeményezne -, Ariél Sáron miniszterelnök megkísérel „szűk koalíciót” kialakítani a szélsőséges Nem­zeti Egységtömb bevonásával. Az Egy­ségtömb feltétele, hogy Saron mégse egyezzen bele a Bush elnök által javasolt rendezési időtervbe, amely előrevetíti az önálló palesztin állam megalakulását. Saron mindenesetre máris felajánlotta Saul Mofaz volt vezérkari főnöknek a vé­delmi miniszter tisztét. Mofaz - aki „hé­jaként” vált ismeretessé — csak négy hó­napja fejezte be katonai pályafutását. Saron felajánlotta Simon Peresznek, hogy a Munkapártnak a kormányból való szer­dai kiválása ellenére maradjon a külügy­minisztérium élén. Miután Peresz elutasí­totta az ajánlatot, Saron a posztot Ben­jámin Netanjahu volt kormányfőnek akarja felajánlani. Palesztin vezetők ki­fejtették, hogy a Saron-Mofaz-Netanja­­hu-kormány „katasztrófát fog zúdítani a palesztinokra és az izraeliekre egyaránt”. Gáza sűrűn lakott Szabra negyedében egy Hamasz-aktivista házában bekövet­kezett robbanás következtében három ember meghalt és több mint húsz megse­besült. A Hamasz beismerte, hogy tagjait robbanóanyagok készítése közben „üze­mi baleset” érte. A ciszjordániai Akraba faluban Amosz Oz, Dávid Grossman és Avraham Jeho­­sua írók több tucat értelmiségi társaságá­ban több órán át a palesztinokkal együtt szüretelték az olajbogyót - amit a telepe­sek folyamatosan akadályozni próbáltak. Az öngyilkos merényletek - háborús bűnök A­­ öngyilkos merényletek háborús és az emberiesség elleni bűnöknek tekintendők, és a Hamasz, az Iszlám Dzsihád és a Népi Front Palesztina Felszabadításáért vezetői bűnügyi felelősséggel tartoznak értük - állapította meg a Human Rights Watch ember­jogi szervezet, a helyzet több hónapos tanulmányozása alapján. A tegnap New Yorkkal egy időben Jeruzsálemben is közzétett jelentés szerint, Jasszer Arafat és a palesztin hatóság politikailag felelős az akciókért, bűnügyileg azonban nem, mert az izraeli biztonsági szolgálat által zsákmányolt palesztin okmá­nyok alapján sem lehetett megállapítani, hogy Arafat és emberei öngyilkos merényle­teket terveztek, vagy utasításokat adtak volna végrehajtásukra. Ellenben politikai fe­lelősség hárul rájuk, mert a palesztin hatóság akkor sem tett semmit az akciók meg­akadályozására, amikor biztonsági erői még működőképesek voltak. A Human Rights Watch jelentésének erkölcsi súlyát növeli,­ hogy májusban az iz­raeli hadsereget vádolta meg háborús bűntettek elkövetésével Dzseninben. Yehuda Lahav Izraeli őrjárat a ciszjordániai határnál FOTÓ: REUTERS-GIL COHEN MAGEN Baszajev szervezte a moszkvai túszejtést HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Samil Baszajev állt a múlt heti moszkvai túszejtő akció mögött. A csecsen hadúr ezt maga ismerte el a Kavkaz-Centr cse­csen szakadár sajtóügynökség internetes oldalán - írta az MTI. Baszajev szerint Aszlan Maszhadov, a szakadár mozga­lom politikai vezetője nem tudott a Dubrovka színház elfoglalásának a ter­véről. Baszajev és emberei támadták meg 1995-ben a bugyonnovszki kórhá­zat is, ahol a terrortámadásnak 166 - többségében civil - áldozata volt. A bugyonnovszki akció annak idején meg­hátrálásra kényszerítette Moszkvát, ez­után kezdődtek meg az egyeztetések az úgynevezett első csecsenföldi háború le­zárásáról. Az orosz hatóságok egyéb­ként Baszajevet és az időközben likvi­dált, arab származású Hattab hadurat gyanúsítják az 1999-es moszkvai lakó­házrobbantásokkal is. Az orosz törvényhozás alsóháza teg­nap elfogadta a sajtótörvény módosítá­sát, amely megtiltja terroristák szerepel­tetését és nézeteik propagálását a médiá­ban. A moszkvai túszdráma előtt beter­jesztett módosítás ellenérzést váltott ki a sajtóban és a liberális politikusok köré­ben. A duma elvi jelleggel elfogadott egy határozatot, amelyben elítéli Dániát a hétfőn és kedden megtartott csecsen világkongresszus engedélyezése miatt. A pontos nyilatkozatra azonban még várni kell, mert Moszkva mindenképpen szeretné elérni, hogy Koppenhága kiad­ja Ahmed Zakajevet, Maszhadov európai megbízottját, akit szerdán vettek őrizet­be a dán hatóságok. Oroszország olyan adatokat adott át a dán biztonsági szer­veknek, amelyek szerint Zakajevnek kö­ze van a moszkvai túszdrámához. Eközben döntés született arról, hogy eredeti helyszínen, a Dubrovka színház­ban újítják fel ismét a túszejtés miatt csődbejutott Nord-Ost című musicalt. A darab szereplői és közreműködői közül nem végleges adatok szerint tizennyol­can haltak meg a túszdráma során. A szovjet pilótákról szóló hazafias regény zenés feldolgozását a kiszabadult túszok szerint azért választották ki a terroristák, mert itt számítottak a legkevesebb kül­földi nézőre az orosz főváros kulturális és szórakoztató rendezvényei közül. Óceánrepülés bő fél óráért? Fischer washingtoni látogatása sem hozott javulást Joschka Fischer külügyminiszter Wa­shingtonban negyvenperces megbeszé­lést folytatott Colin Powell amerikai kollégájával. Berlinben diplomáciai arculcsapásnak tartják, hogy a német külügyek vezetőjével Powellon kívül egyetlen hivatalos amerikai személyi­ség sem állt szóba. BERLINI TUDÓSÍTÓNKTÓL A gazdasági gondok, a pangás, a gyöke­res reformok hiánya miatt amúgy is na­gyon rossz hangulatban induló második piros-zöld négy év kezdetén Berlinnek a külpolitika sem jelent menedéket. Nem hozott áttörést Joschka Fischer külügy­miniszter amerikai útja. Washington lát­hatóan nem bocsátja meg a régi-új német koalíciónak, hogy a Schröder-kormány egyik minisztere George W. Bush mód­szereit Adolf Hitleréihez hasonlította, és hogy a kancellár Amerika-ellenességgel, az Irak-kártya kijátszásával nyerte meg a választásokat. Még az ellenzéki kereszténydemokra­ták frakcióvezető-helyettese, Wolfgang Schauble is úgy vélte, hogy Fischerrel megalázó módon bántak az amerikaiak. Schrödert saját pártjának egyik illetékese, az SPD egyik, külpolitikával foglalkozó vezetője, Hans-Ulrich Klose is közvetve bírálta, megemlítve, a kancellár a válasz­tási kampányban Amerika-ellenes húro­kat pengetett. Véletlen egybeesés vagy szerkesztői szándék: a nagy nézettségű ARD országos közszolgálati tévécsatorna a Fischer-Powell félóra napján sugározta azt a másfél órás dokumentumfilmet, amely bizonyította: német tudósok és mű­szakiak segítsége nélkül Irak nem indítha­tott volna atombombát építő programot. Érdemes volt Joschka Fischernek azért a bő félóráért, amennyit a hivatalos Ame­rika vele hajlandó volt foglalkozni az óceánon át Washingtonba repülni? - ta­nakodnak sértetten Berlinben, találgatva, miről is lehetett szó a példátlanul rövid megbeszélésen. Továbbra sem világos a német álláspont Irak kérdésében. Vajon Berlin valóban „nem”-mel szavazna az ENSZ-ben, ha a fegyverzetellenőrök munkáját Szaddám Huszein meghiúsítja és erre válaszul katonai jellegű szankció­kat hoznak? Mit lép Berlin, ha Irak meg­támadja - miként az öbölháború idején tette - Izraelt? Még az sem biztos, hogy a prágai NATO-csúcson létrejön a Bush-Schrö­­der találkozó. Washingtonban egy újság­írónak a találkozót firtató kérdésére Colin Powell azt mondta: a két politikus Prágá­ban biztos „látja egymást”. Ha másképp nem, a NATO-tanácskozás plenáris ülé­sén, a kerekasztal felett a távolból vált­hatnak érdekes pillantásokat. Dunai Páter Fischer Powell árnyékában FOTÓ: MTVEPA/AFP-SHAWN THEW Közeledtek az álláspontok az ENSZ Biztonsági Tanácsában az iraki fegyverzet-ellenőrzést előirányzó határozattervezetről, de továbbra is komoly nézetkülönbségek vannak az öt állandó tag között - nyilatkoz­ta tegnap Igor Ivanov orosz külügy­miniszter. A BT tagjai nem értenek egyet arról, hogy Iraknak milyen következményekkel - így esetleg háborúval - kell szembenéznie, ha az ellenőrök munkája nehézségek­be ütközne. Oroszország továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy csak ENSZ-határozat alapján lehessen erőt alkalmazni Irak ellen. Holtverseny a célegyenesben Kedden kongresszusi választások Amerikában A felmérések szerint lehetetlen megjó­solni, melyik párt jön ki jobban a ked­di részleges választásokból. Az Egye­sült Államokat 2000-ben szinte ponto­san fele-fele arányban kettéosztó tö­résvonal most is szinte ugyanott húzó­dik, a demokraták és a republikánu­sok is abban reménykednek, hogy ta­lán egy kicsivel odébb tolhatják, ami elég is lenne a győzelemhez. WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓL Egy demokrata szenátor a kampány kel­lős közepén visszalépett, mert rosszul szerepelt. A helyette beugró jelölt most a győzelemre esélyes. Egy esélytelen re­publikánus politikus zokon vette az őt homoszexuális fodrásznak beállító hir­detéseket, és bejelentette visszalépését, két héttel később azonban visszatért, csak hogy bebizonyítsa, tud emelt fővel veszíteni. Minnesota közkedveltségnek örvendő liberális szenátora repülőgép­balesetben elhunyt, a voksok leadása előtt hat nappal a helyére álló Walter Mondale egykori alelnök simán vezet. Hawaii szigetén alighanem egy elhunyt asszonyt választanak majd képviselővé. Az Egyesült Államokban kedden részle­ges törvényhozási és kormányzóválasz­tások lesznek, de most már az lenne a meglepetés, ha a hátralévő négy napban nem történne semmi rendkívüli. A 2000-es választásokat 537 floridai szavazat döntötte el. A szenátusban mindkét pártnak 50-50 mandátuma volt (egy honatya átállásával most 51:49 a demokraták javára), a képviselőház 51:49 arányban a republikánusoké lett. Az 50 államban 99 törvényhozói testület működik (Nebraskában egykamarás a helyi parlament), ebből 49 demokrata, 47 republikánus többségű, a maradék­ban teljes a párt. Az ország megosztott­sága teljes, és ez nagy valószínűséggel így is marad. Nincs a választási esélye­ket országos szinten meghatározó trend: amit az elnök pártja a gazdasági válság révén veszít, azt visszanyeri a háborús hangulat vámján. Ebben a helyzetben különösen érvényes Tim O’Neill egykori házelnök Amerikában szállóigévé emel­kedett mondata: — A politika mindig he­lyi szintű. A demokratáknak hat helyet kellene nyerniük, hogy többségbe kerüljenek az alsóházban, a republikánusokat egyet, hogy megkapják a szenátust. Mivel a legfontosabb döntésekhez 60 szavazat kell, még ez sem jelentene szabad kezet: a demokraták alapvető ügyekben verhet­nék béklyóba az elnököt. A kongresz­­szust kétévente teljesen újraválasztják, a szenátoroknak csak a harmadát. A kor­mányzói posztok közül a legérdekesebb a floridai sorsa. Sokan Jeb Bush mostani szerepléséből akarnak következtetéseket levonni a Fehér Házban lakó bátyja 2004-es esélyeiről. Jeb vezet, de a szak­értők szerint nem eléggé. Ha sokan men­nek el szavazni, a demokraták megbosz­­szulhatják a két évvel ezelőtti fiaskót. De a felmérések nemcsak a végered­ményt nem tudják megjósolni, hanem a részvételi hajlandóságot sem: túl sok a bizonytalansági tényező. Horváth Gábor

Next