Népszabadság, 2002. december (60. évfolyam, 280-303. szám)
2002-12-07 / 285. szám
A New Yorker magazin egyik cikke szerint ott is, ahol az ember nem is gondolná. A paraguayi—brazil—bolíviai hármas határon egyik ország törvényei sem érvényesek. A határvárosokban élő, már több tízezres és egyre növekvő arab közösség körében nyíltan gyűjtik a pénzt a terroristák megbízottjai. A csempészetből, feketekereskedelemből élő boltosok kénytelenek fizetni - aki nem teszi, arról nem itt, hanem „otthon”, Libanonban, Szíriában vagy Jordániában terjesztik el, hogy áruló. Családtagjai életveszélybe kerülését senki sem vállalja. Az al-Kaida a pénzügyekkel sem fogható meg egykönnyen. Hiába indítanak az amerikaiak egyre újabb rohamokat a nemzetközi terrorizmus finanszírozásával gyanúsított, féllegális iszlám jótékonysági alapok, a „havala” - és közvetve ezek legnagyobb finanszírozója, Szaúd-Arábia — ellen. A terror valójában nagyon olcsó. A Világkereskedelmi Központ és a Pentagon elleni, többéves előkészítés után végrehajtott akció sem került többe félmillió dollárnál. Az öngyilkos merénylők három nappal a repülőgépek eltérítése előtt 15 ezer dollárt még vissza is utaltak a szervezet egyik, az Egyesült Arab Emirátusokban élő pénzügyi háttéremberének a számlájára. Egy nyárvégi ENSZ-jelentés szerint 144 országban 112 millió dollárnyi terroristapénzt foglaltak le. Az al-Kaida számláin azonban a becslések szerint még mindig lehet 30-300 millió dollár. Pontosabban a szakértők meg vannak róla győződve, hogy az „alaptőkét” már jó ideje aranyra és drágakőre váltották, és most névtelen széfekben lapul. A zavartalanul üzemelő, világméretű pénzfelhajtó hálózat éves haszna akár 16 millió dollár is lehet. Csak ebből 32 szeptember 11-ét lehetne finanszírozni. Oszama bin Laden még mindig több százmillió dollárosra becsült magánvagyonát sem sikerült megtalálni. Ráadásul az al-Kaida eltanulta a többi terrorszervezettől a legbiztosabb módszert: kicsiny, alkalmanként alig pár ezer dolláros (eurós) bűncselekményekből, autólopásokból, hitelkártyacsalásokból jutnak pénzhez. Ha az elkövető le is bukik, sosem derül ki, hogy nem csak saját zsebre dolgozott. A Világkereskedelmi Központ elleni merénylet előtt a későbbi tettesek összesen 325 ezer dollár átutalást kaptak az öböl térségéből, ám mindig kicsiny, tízezer dollár alatti tételekben, úgyhogy senki sem figyelt fel rájuk. Az al-Kaida most már az elmúlt egy évben kialakított legendára is építhet. A terrorszervezet végeredményben sikeresen szállt szembe a világ legerősebb katonai hatalmával, és bár csatákat vesztett, a háború folytatódik. A tunéziai, báli vagy kenyai merénylet, a francia olajszállító hajó elleni támadás mind azt bizonyítja, hogy a Bin Laden által tudatosan decentralizált szervezetet nem sikerült végzetesen meggyengíteni. Különösen értékes pozíciókat épített ki magának az al-Kaida Nyugat-Európában, ahol a kormányok hagyományosan inkább megtűrik a radikális iszlám tanok hirdetőit, mintsem hogy bebörtönzésükkel vagy kitoloncolásukkal magukra vonják a veszélyes emberek haragját. Ahogy egy francia illetékes panaszolta a Time cikkírójának: „Az angolok mindig nagyon tökösen támogatják az amerikaiakat, amikor azok Afganisztán vagy Szaddám ellen vonulnának. De amikor a londonisztáni radikális vezérek elleni fellépésről van szó, az iszlám megtorlás miatti félelmükben semmit sem tesznek.” A franciák szerint London az iszlám terrorizmus európai központja. Az itt élő al-Kaida-toborzók, mint Abu Katada vagy Abu Doha amellett, hogy önkéntesekkel látják el a még mindig létező kiképzőtáborokat, bátorítják az algériai szélsőségeseket. Az iszlám egyébként korántsem csak az arab, afrikai vagy ázsiai származású fiatalok körében hódít. A Newsweek szerint szőke, kék szemű svédek, németek, jó családból való protestáns amerikaiak és katolikus nevelést kapott franciák is a hatása alá kerültek. Franciaország első számú közellensége például egy Lionel Dumont nevű huszonkilenc éves férfi, aki már mohamedánként állt be a hadseregbe. Szomáliában látta a helyiek szenvedéseit, a boszniai háború idején pedig már egy iszlám önkéntes csoport tagja volt. A Takfir val Híjra (Utolsó lehelet és Száműzetés) szervezet a hírszerzés szerint Oszama bin Laden balkáni hálózatának magja. Dumont 1996-ban a G7 lille-i csúcstalálkozója előtt támadássorozatot szervezett a francia rendőrség ellen, végül egy különösen heves tűzharcot követően visszaszökött Boszniába, ahol nyoma veszett. Az indonéziai Malukbun, a volt Fűszer-szigeteken működik a Laskar Jihad nevű csoport, amelynek internetes honlapja lemészárolt mohamedánok képeivel vált ki érzelmeket. Szóvivőjük szerint naponta két és fél ezren klikkelnek rájuk, a legtöbben Kaliforniából. Meglehet, a sok vért vesztett al- Kaida most nem képes amerikai katonai célpontokat támadni, ám a világ új veszélyekkel kénytelen együtt élni. A mombasai repülőtérről felszálló izraeli repülőgépre egy olyan, szovjet gyártmányú rakétavetővel lőttek rá, amelynek sorszáma gyanúsan közel van a májusban a szaúd-arábiai Prince Sultan légi támaszpont kerítésénél talált fegyveréhez. Az azonos sorozatba tartozó csöveket valószínűleg az al-Kaida használta Kenyában az al-Ittihad al-Iszlami nevű Szomáliai szervezeten keresztül. Az al-Kaida ottani vezetőjét izraeli források szerint Fazul Abdullah Mohammednek hívják. A repülésügyi szakértők véleménye megoszlik a tekintetben, hogy az elavult légvédelmi rakéták mennyire veszélyesek a polgári légi közlekedésre. Van, aki szerint nagyon, és a világ vezető légitársaságai már vagy húsz éve ilyesmitől féltek. (A rakéták kilövését jelző és a hőérzékelő fejet hamis célokkal becsapó berendezést viszonylag egyszerűen fel lehet szerelni a repülőgépekre, ám ez sokba kerül.) Mások állítják, hogy nem lehet baj, ha a pilóták gyorsan felkapják a gépet, a repülőtéri biztonságiak pedig állandóan járőröznek a felszállópálya meghosszabbított tengelyében. Az SA-7-es hatásos lőtávolsága alig öt kilométer, célzóberendezése meglehetősen pontatlan, és a rakéta még gyakorlott kezekben is gyakran csődöt mond. A kenyai merényletben nem is ez a legnagyobb veszély, hanem a mögöttes szándék: az izraeli válaszcsapás kiprovokálása, amely óriási felzúdulást váltana ki a mohamedán közvéleményben. Az al-Kaida, amely korábban elsősorban az amerikaiak szaúd-arábiai jelenlétét, a hitetleneknek a szent helyek közelében fenntartott katonai támaszpontjait ostorozta, újabban témát vált. A bevezetőben említett, Oszama bin Ladennek vagy egy alteregójának tulajdonított hangfelvételben már hangsúlyosan szerepel Izrael politikája és a csecsenkérdés is. Az al-Kaida nevében több internetes honlapra feltett nyilatkozat, amely vállalja a tíz halálos áldozatot követelő kenyai hotelrobbantást és a sikertelen repülőtéri akciót, egyértelműen megfenyegeti Izraelt. Az Izrael biztonságáért felelős politikusok nincsenek könnyű helyzetben. Ha a nem válaszolnak, azt a hazai közvélemény és a terroristák a gyengeség jeleként foghatják fel. Ha válaszolnak, a terrorizmus ellen viselt globális harc frontvonalán találják magukat — pedig nekik is van elég bajuk odahaza is. — Nem mi vá■glasztjuk meg a csatateret. Nem mi választjuk ki az ellenséget, ők választanak minket - mondta egy illetékes. Efraim Halevi, a Moszad volt vezetője azt tanácsolta, hogy a mombasai incidenst úgy kell tekinteni, mintha a repülőgépre kilőtt rakéták célt értek volna, és a helyzetet ennek fényében kell értékelni. A támadás szerinte megváltoztatja a nemzetközi hangulatot, és Izrael előtt olyan lehetőségek nyílnak meg, amelyek korábban a nemzetközi közvélemény miatt szóba se jöhettek. A tizenöt hónapja bombázott és világszerte üldözött al-Kaida tehát nemcsak terrormerényleteket tud végrehajtani, hanem továbbra is komoly nemzetközi politikai célokat tűz maga elé. A londoni Times szerint a kenyai akcióval izraeli katonai választ akarnak kikényszeríteni, és ezzel éket szeretnének verni az iszlám világ és az Egyesült Államok közé. Az al- Kaidának az a célja, hogy Bush terrorellenes háborúja az arabok szemében öszszekapcsolódjon az izraelieknek a megszállt területeken folytatott politikájával. A terroristák egyrészt meg akarják nehezíteni, hogy az iszlám országok kormányai támogathassák az amerikai erőfeszítéseket, másrészt ki akarják vívni a mohamedán fiatalok csodálatát. Ha Bin Laden él, és ő van e mögött a terv mögött, az rossz hír. Ha viszont az al-Kaida alapítója halott, és az általa létrehozott szervezet nélküle is képes ilyen komplex, jól átgondolt háborús stratégia végrehajtására, az még roszszabb. Lehet, hogy tavaszra-nyárra Bush lényegében túljut az iraki ügyön, de az al-Kaida ellen elért átütő siker nélkül Amerika bajban lesz a világban, az elnök pedig odahaza. Washington, 2002. december A felrobbantott tengerparti hotel a kenyai Mombasában FOTÓ: REUTERS - WOLFGANG RATTAY A Limburg francia tanker a merénylet után a jemeni vizeken FOTÓ: REUTERS - ALADIN ABDEL NABY Oszama bin Laden és tanácsadója, Ajman al-Zavairi 2001 novemberében a Dawn pakisztáni újságban közölt felvételen NÉPSZABADSÁG Az első per Hamburgban Hamburgban hetek óta tart a nyugati világ első al- Kaida-pere, a vádlott a szervezet egyik németországi sejtjének a pénzügyese, a marokkói Munir al- Motassadeq. Ítélet csak a jövő évben várható. Ha rábizonyítják a vádakat, legalább 3116 ember meggyilkolásában a bűnrészességet, továbbá egy terrorszervezetben való részvételt, életfogytiglant kap (ami Németországban a jelenlegi gyakorlat szerint legfeljebb 15 évet jelenthet). Németországban 2002. szeptember elseje óta bűncselekménynek számít külföldi terrorszervezet tagjának lenni, ezen törvénymódosítást követően kezdődhetett meg Hamburgban a Motassadeq elleni eljárás is. Vallomásában Motassadeq elmondta: járt Afganisztánban, ahol találkozott egy terroristatáborban annak vezetőjével, Bin Ladennel is, kiképezték a Kalasnyikov géppisztoly használatára. Motassadeq a csecsenek és az al-Kaida vitatott kapcsolatait illetően újabb bizonyítékot szolgáltatott a szoros együttműködésre. Mohamed Atta, a New York-i, washingtoni merényletek végrehajtásában, megszervezésében kulcsszerepet játszó „hamburgiak” vezető személyisége Motassadeg előtt kijelentette: Csecsenföldre akart menni, hogy a csecsenek oldalán harcoljon. A „hamburgi csoportot” a fanatikus zsidóellenesség, a gyilkolás vágya, a merényletek hidegfejű kitervelése jellemezte. — A zsidók valamennyien meghalnak, mi meg a sírjaikon fogunk táncolni - mondotta egy tanú szerint Motassadeg Hamburgban, ahol Attán kívül megfordult az USA elleni merényletek kiagyalójának tartott Said Bahaji és Zakariya Essabar, továbbá az al- Kaida szervezetben jelentős poszton lévő Ramzi Binalsibh (akit elfogtak, és akit az amerikaiak ismeretlen helyen őriznek). A hamburgi perben Motassadeq taktikája: tagad, játssza az együgyűt, bolondot próbál csinálni a bíróságból. Védői szabadlábra helyezését szorgalmazzák, mert fő mentő- vagy elmarasztaló tanúját, Ramzi Binalsibhet az amerikai hatóságok nem engedik Hamburgba, hogy a perben meghallgathassák. Németországban több, zömmel arabokból álló terrorcsoport ellen folyik eljárás, a többi között a Frankfurtban letartóztatott egyik iszlámista sejt tagjai ellen, akik Strasbourgban akarták felrobbantani emberek ezreivel együtt a karácsonyi piacteret. A német belbiztonság emberei nyomoznak az idei tunéziai (Dzserba szigetén történt) zsinagógarobbantás al- Kaida-tag tettesei után is, akiknek németországi kapcsolataik voltak. A merényletben 16 német állampolgár vesztette életét. Találtak németországi szálat a Bali szigetén történt, ugyancsak az al-Kaida számlájára írható robbantásos merényletek szervezői körében is. Államvédelmi szakértők szerint a mintegy kétmillió hívő németországi mozlimból megközelítőleg harmincezerre tehető azoknak a közel-keleti, török származású, nagyrészt német állampolgároknak a száma, akik valamelyik fundamentalista-iszlámista szervezet tagjai. Ezek adott esetben - ha maguk aktívan nem is vesznek részt - hátországként, szürke támogató zónaként működnek az al-Kaida vagy a hozzá hasonló csoportok merényletei fedezésében, megszervezésében, pénzelésében. Az ellenük való hatékony fellépés a nyitott német társadalom liberális, az emberi szabadságjogokat messzemenően tiszteletben tartó törvényei keretében lehetséges. Ezen demokratikus, toleráns közfelfogás jegyében például Németországban (egyelőre) törvényesen működhet a libanoni-palesztin terrorszervezet, a Hezbollah irodája is. A Németországban működő „kemény maghoz”, vagyis azokhoz, akik közvetlenül is potenciális végrehajtói terrorista merényleteknek, legfeljebb néhány tucatnyian tartozhatnak. Az SPD-zöldek német kormánykoalícióban - akárcsak a Jugoszlávia elleni NATO-légicsapást megelőzően - ellentétes vélemények csaptak össze: vajon Berlinnek szabad-e részt vennie egy idegen földön vívott, terroristaellenes háborúban, Afganisztánban. A Bundestag végül is megszavazta a korlátozott részvételt, amelynek keretében mintegy 100, különlegesen kiképzett kommandós, a KSK elitalegység tagjai, az amerikai, brit különleges erőkkel együtt részt vett, részt vesz az al-Kaida, tálib terrorcsoportok afganisztáni katonai felmorzsolásában. Német haditengerészeti egységek cirkálnak az Indiai-óceánon, a Vöröstenger déli bejáratánál, Afrika Szarva térségében, a hajózás biztonságát védve a potenciálisan al-Kaidasegítő, háttérországoknak tartott Jemen, Szomália, Szaúd-Arábia partjai előtt. Berlin, 2002. december Dunai Péter HÉTVÉGE 2002. DECEMBER 7., SZOMBAT 21