Népszabadság, 2002. december (60. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-12 / 289. szám

4 NÉPSZABADSÁG HAZAI KÖRKÉP 2­0­0­2. D­E­C­E­M­B­E­R 12., CSÜTÖRTÖK A kormány fenntartja javaslatát A Fidesz és az MDF orvosokat küldene Afganisztánba A kormány továbbra is fenntartja azt a javaslatát, hogy fegyveres katonákat küldjünk Afganisztánba, bár ennek parlamenti elfogadására csökkent az esély: az MDF után a Fidesz is elvetet­te ezt a lehetőséget, így lehet, hogy őr­katonák helyett magyar egészségügyi alakulat csatlakozik az afganisztáni ENSZ-misszióhoz - ezt már a Fidesz is elfogadná. Kérdés persze, szükség van-e egészségügyi alakulatra, hiszen ilyen felajánlásból „túljelentkezés” van a részt vevő országok között. Ma egy nemzetközi haderő-felajánlási konferencián döntenek az ügyben. Nem fegyvereseket, hanem egészség­­ügyi katonákat küldene Magyarország Afganisztánba - jelentette be Juhász Ferenc honvédelmi miniszter. Az eddi­gi elképzelést, amely tábort védő őrka­tonák telepítéséről szólt, az ellenzéki pártok nem támogatták, nélkülük vi­szont nincs meg a katonák határon kí­vülre vezényléséhez szükséges kéthar­mados parlamenti többség. Az MDF az­zal indokolta a felhatalmazás elutasítá­sát, hogy jelenleg a honvédség korsze­rűsítése a legfontosabb feladat, ennek befejezéséig újabb elkötelezettséget nem támogatnak sem Afganisztánban, sem a világ más táján. A Fidesz-frakció kedden hosszas vita után mondott ne­met, de hagyott kiskaput: támogatja, hogy egészségügyi, illetve műszaki ala­kulatot küldjünk Afganisztánba. Juhász Ferenc tegnap az elutasításra úgy reagált, hogy Magyarország nem­zetközi akciókban való részvétele „a MIÉP szavazóiért folytatott verseny ál­dozatául eshet”. Szerinte az MDF és a Fidesz is ezt a réteget célozza meg, és úgy gondolják, hogy „az Egyesült Álla­­mok-ellenes felfogással, az okszerűtle­­nül használt nemzeti jelzővel szavaza­tokat nyerhetnek”. A védelmi tárca ve­zetője szerint komoly presztízsvesztesé­get okozna Magyarországnak, ha nem venne részt az afganisztáni misszióban, mivel a politikai partnerek nem fogják komolyan venni, nemzetközi tekintélye pedig csorbul, ha kötelezettségvállalá­sának nem tud eleget tenni. A Fidesz által javasolt megoldások közül a honvédelmi miniszter kizárta a műszaki alakulatok kitelepítését, az ugyanis - a többtonnás eszközök hely­színre juttatása miatt - horribilis kiadást jelentene. Más a helyzet a katonaorvo­sokkal. Bár a parlament szakbizottsága előtt hétfőn a védelmi vezetők még azt hangoztatták, hogy az egészségügyi ala­kulatra a missziót vezető németek nem tartanak igényt, hiszen van saját tábori kórházuk, tegnap kiderült, hogy e lehe­tőségnek mégis van realitása. Igaz, a né­metek elsősorban őrkatonákat kértek, de lehet, hogy egészségügyi felajánlást is elfogadnak. Probléma azonban, hogy ilyen jellegű felajánlásokat számos részt vevő ország tett. Az a ma befeje­ződő németországi haderő-felajánlási konferencián dől el, hogy végül ki küld orvosokat és ápolókat Afganisztánba. - Igent fogunk mondani erre a lehető­ségre, de elvárom, hogy akik szerdán négy órán keresztül keresték a kibújás lehetőségét, támogassák is ezt - üzent az eredeti javaslatot elvető fideszes képviselőknek a miniszter. A költségek egyébként megegyeznek az őrkatonákra kalkulált kiadásokkal, azaz 1,2 milliárd forint körüliek. A kormány továbbra is fenntartja az őrkatonákból álló 40 tagú alakulat ki­küldésére vonatkozó javaslatot is. Ju­hász szerint az erről szóló parlamenti szavazáskor kiderül, hogy miként vi­szonyul az ellenzék a terrorizmus elleni küzdelemhez és a NATO-kötelezettség­­vállalásokhoz. Áder János, a Fidesz frakcióvezetője tegnap nem kívánt az írott sajtónak nyi­latkozni. Ezt a Fidesz sajtóosztályán kö­zölték munkatársunkkal. Úgy tudjuk, hogy a Fidesz-frakció keddi ülésén folytatott vita során a felszólalók egy­­harmada látta helyesnek, hogy - a kor­mány javaslatának megfelelően - ma­gyar katonák utazzanak Kabulba, míg a felszólalók kétharmada határozottan el­utasította ezt. Utóbbiak elsősorban ke­reszténydemokrata politikusok. A sza­vazáson azonban már nagyon kicsi volt az eltérés a katonai missziót támogató és ellenző képviselők között - a Fidesz végül úgy döntött, hogy harcoló alaku­lat küldését nem támogatja, azt azonban elfogadhatónak tartja, hogy Magyaror­szág egészségügyi vagy műszaki alaku­lattal képviseltesse magát a nemzetközi afgán misszióban. Csuhaj Ildikó-Haszán Zoltán Juhász Ferenc tájékoztat fotó: Kovács bence Törésvonalak a koalícióban Vita az MSZP és az SZDSZ között a közszereplők átvilágításáról Folytatás az 1. oldalról Ez a feszültség végigkísérte az átvilá­gítás parlamenti vitáját, hiszen a kor­mányfő ígéretet tett az ellenőrzések ható­sugarának kiterjesztésére, ami végül - a keddi szavazás fényében - csak részben teljesült. „A és B verzió közül választhattunk, C nem volt” - így értékelte az átvilágítás­ban­ elszenvedett vereséget az egyik SZDSZ-es képviselő. Vagyis: nem volt mód kompromisszumra. Hasonló képlet miatt nem jutott egyez­ségre a két párt a drogtörvény kérdésé­ben. Terméketlen szigora miatt az SZDSZ következetesen bírálta az Orbán­­kormány által megalkotott jogszabályt, és nyomatékkal indítványozta a módosí­tását. Végül az MSZP saját megengedőbb törvényjavaslatához nyújtott be több olyan szigorító módosító indítványt, amely az SZDSZ ellenkezését vál­totta ki. Tegnap Gusztos Péter (SZDSZ) úgy nyilat­kozott: annak ellenére megszavazzák a drogtör­vény módosítását, hogy nem értenek egyet a szoci­alisták módosító indítvá­nyaival. Több SZDSZ-es politikus szerint itt is be­szűkült a párt mozgástere, hiszen ha nem szavazzák meg a szocialisták, szá­mukra egyébként nem ro­konszenves módosításait, akkor hatály­ban maradnak a régi, a még szigorúbb szabályok. Hasonló vita zajlott az alkotmány mó­dosításáról. A kisebbik kormánypárt elvi megfontolások miatt ellenezte, hogy a népszavazás időpontja szerepeljen az al­kotmányban, de hiába. Mint ahogy elle­nezték a szabad demokraták a kormány korlátozott parlamenti kontrolljának megteremtését is. A parlament és a kor­mány viszonyát illetően azonban az MSZP sem volt egységes, így ezt a vitát - a kérdéses pontoknak az alkotmánymó­dosításból való „kimentésével” - gyakor­latilag elnapolták. A fenti viták megítélése párthovatarto­zástól függ: a szabad demokraták az MSZP-t következetlensége miatt bírálják. Az SZDSZ elismeri, hogy az MSZP gyűjtőpárt, és mint ilyen, több társadalmi csoport egymástól jócskán eltérő igénye­inek kell egyszerre megfelelnie, nem áll módjában tehát a részletekbe menően el­vi politikát folytatni. A szocialisták a színfalak mögött amiatt hibáztatják az SZDSZ-t, hogy elvi meggyőződése nem feltétlenül kedvez az ésszerű, végrehajt­ható politikai döntések kialakításának. Ebben az értelemben tehát az SZDSZ helyzete könnyebb. A kormányra nem mondható ugyanez, hiszen a döntések a néha már-már kényszeres egyeztetések következményeként, elveszthetik eredeti céljukat. Ezt az általunk megkérdezett kormánypárti politikusok az átvilágítás, az alkotmánymódosítás és a drogtörvény vitatott kérdéseire egyaránt érvényesnek tartják. A két kormánypárti frakció vezetője, Lendvai Ildikó (MSZP) és Kuncze Gábor (SZDSZ) derűlátóbban nyilatkozott vitá­ikról, mint frakciójuk más tagjai. A vitá­kat természetesnek tartják, hangsúlyoz­va, hogy mindeddig sikerült megállapod­niuk. Talán az átvilágítást leszámítva... Lendvai Ildikó lapunknak elmondta, a kompromisszumokat segíti, hogy a tör­vények fő céljaiban egyetértenek az SZDSZ-szel. A részletekben valóban vannak viták, mind szemléleti, mind pe­dig szakmai okokból. Megjegyezte, hogy baj is lenne, ha a két pártnak nem lenne megkülönböztethető arculata. Az ilyen mértékű viták szerinte szüksége­sek, és mindenekelőtt értelmesek, hiszen létező társadalmi véleményeket fejez­nek ki. Másrészről, Lendvai felfogása szerint inkább legyen nehéz a vita, és könnyebb a döntés társadalmi elfogadta­tása, mint fordítva. A szemléletbeli különbségekből adódó vitákat Lendvai azzal magyarázza, hogy a két párt értékrendje sok mindenben ha­sonló ugyan, de fontos hangsúlykülönb­ségekkel. Ilyen az egyéni szabadságjogo­kat a szocialisták gondolkodásában oly­kor felülíró szociális szempont. A két párt felfogásbeli különbségeinek ismeretében, az MSZP frakcióvezetője további vitákra számít az adók és a szoci­ális juttatások kérdésében. Az SZDSZ a mind kevesebb állami elvo­nás és beavatkozás, az MSZP a szociális szem­pontok párhuzamos érvé­nyesítésének elkötelezett híve. Ugyanez a törésvonal a szociálpolitikában is érzé­kelhető lehet majd, hiszen bizonyos juttatásokat az SZDSZ alanyi jogon, az MSZP csak rászorultság alapján nyújtana. Kuncze Gábor a Népsza­badságnak úgy nyilatko­zott: nincs semmi kivetni­való abban, hogy vannak vitáik, különböző pártokról lévén szó. Ezek az ellentétek szerinte is a nézetrend­szerek különbözőségeiből adódnak. Ugyanakkor a különbségek nem értékel­hetők az elvi és pragmatikus politizálás ellentéteként, Kuncze megítélése szerint „nincs ilyen általános szabály”.­­ Bár sokan éppen azzal vádolnak min­ket, hogy feladjuk az elveinket, ennek ép­pen az ellenkezője történik: mi követke­zetesen ragaszkodunk az elveinkhez, le­gyen szó akár az ügynökökről, az alkot­mányról vagy bármi másról. Csakhogy a meggyőződésünkkel sokszor egyedül maradunk - mondta az SZDSZ elnöke. Nyusztay Máté Lendvai Ildikó: A kompromisszumokat segíti, hogy a törvények fő céljaiban egyetértünk az SZDSZ-szel. A részletekben vannak viták, mind szemléleti, mind pedig szakmai okokból. . Áldozatkárpótlás csak az elfogadott igénylések után A kormány napokban hozott döntése szerint a­ holokauszt áldozatainak csa­ládtagjai, a szovjet kényszermunkatá­borokban, továbbá a magyar hatóságok­nak az ötvenes években, s elsősorban is 1956 utáni önkénye következtében el­hunytak örökösei egy összegben és készpénzben, egy-egy áldozat után négyszázezer forint kárpótlást kapnának a jövő évben. Aki gyorsan ad, kétszer ad - foglalta össze Plankó Erika, az Igazságügyi Mi­nisztérium (IM) főcsoportfőnöke az élet elvesztéséért járó kárpótlásról szóló tör­vény módosításának a lényegét. Erről a kárpótlásról először a Horn-kormány döntött, amely 300 ezer forintot adott volna egy-egy áldozat hozzátartozóinak, de a törvény végrehajtására már nem ke­rült sor. Az 1998-as kormányváltás után az Orbán-kabinet tizedére, harmincezer forintra csökkentette a felajánlott kár­pótlás összegét. Ezt az érintettek szé­gyenletesen alacsonyak tartották, ennek ellenére a kifizetéseket megkezdték. Az Alkotmánybíróság azonban 2000 de­cemberében alkotmányellenesnek ítélte és megsemmisítette a törvényt, és ezzel együtt a kifizetések is leálltak. A Medgyessy-kormány korábbi elképzelé­sei szerint 600 ezer forintra emelte volna az összeget, amit nem készpénzben, ha­nem kincstárjegyben, és több részletben - 2004-től 2006-ig - kaptak volna meg az örökösök. A mostani kormány döntése ebben a tekintetben kedvezőbb, hiszen egy ösz­­szegben utalják át a pénzt, amit az áldo­zat felesége vagy gyermeke kaphat meg. Több gyerek esetén a négyszázezer fo­rint arányosan oszlik meg - magyarázza a szabályozást az IM főcsoportfőnöke. A Központi Kárrendezési Iroda össze­sen 64 284 áldozatra vonatkozó kérel­met fogadott el a beérkezett 181 748 kö­zül. További kérelmek benyújtására nem ad módot az új szabályozás sem. Sokan félreértették a törvényt, és hadifogság­ban elesett hozzátartozójuk után is sze­rettek volna kárpótlást kérni. Többek kö­zött ezért is kellett több mint hatvanöt­­ezer kérelmet visszautasítani — mondta el Plankó Erika. A költségvetési törvényhez benyújtott módosító javaslat forrásigénye 25,7 mil­liárd forint. Plankó Erika szerint tíz év­vel ezelőtt kellett volna rendezni ezt a problémát, nem csoda hát, hogy az érin­tett szervezetek - Mazsihisz, Pofosz és a Történelmi Igazságtétel Bizottság — üd­vözölték a javaslatot. K. Cs. Nem találják a deportálólistát Folytatás az 1. oldalról Tény, hogy 1944. április 4-én Jaross Andor belügyminiszter utasítást adott ki, hogy pontos listákat kell készíteni az or­szág zsidó lakosságáról, vagyis a depor­­tálandókról. Az összeírást a települések hitközségei végezték, majd a listákat a csendőrök, illetve az államigazgatási szervek juttatták tovább az akkori Bel­ügyminisztériumba. Ezek a listák elkészültek, de nem lehet pontosan tudni, hogy most hol vannak - állítja Molnár Judit történész. Vidéki irat­tárakban találni ilyen iratokat, de a teljes listáról nem tudni. Elképzelhető, hogy a Belügyminisztériumban, de az sem zár­ható ki - állítja a történész -, hogy a volt Szovjetunióba kerültek, ahol azokat talán az ötvenes évek cionista pereiben akarták felhasználni. Serge Klarsfeld franciaországi törté­nész ezzel szemben - szemtanúk állítá­saira hivatkozva - úgy véli: a listák még a rendszerváltást közvetlenül megelőző időszakban is megvoltak a belügy irattá­rában. Mint mondotta: 1990-ben szemé­lyesen tárgyalt Budapesten az akkori bel­ügyminiszterrel, aki akkor minden támo­gatást megígért a dokumentumok nyilvá­nosságra hozatalához. Horváth Balázs, az Antall-kormány belügyminisztere lapunknak határozottan állította: a BM központi nyilvántartásá­ban szerepeltek ilyen iratok, és kizártnak tartja, hogy eltűntek volna. Történészkörökben tudni vélik, hogy 1994-ben oldalanként kilenc dollárért ajánlották megvételre a névsort jeruzsále­­mi Jad Vasem Intézetnek. A holokausztku­tató intézet egyik munkatársa lapunknak elmondta: ezek a dokumentumok nincse­nek a Jad Vasemban. Hozzátette, ennyi pénzért is megvették volna a dokumentu­mokat, a szerződéskötés tehát feltehetően nem az ő részükről hiúsult meg. Az biztos, hogy 1945 decemberében még a BM irattárában voltak a dokumen­tumok - állítja Molnár Judit. Ugyanis a világháború után a Jaross-féle belügyi vezetésre terhelő adatok keresésével megbízott Vihar Béla tanúvallomásában ezt mondta: „többek között ott találtam (BM-ben) a deportálásra kerülők névso­rát, amelyet a Belügyminisztériumhoz kellett juttatni”. Serge Klarsfeld szerint a politikai aka­rat mind a korábbi, mind a mostani kor­mányzat részéről megvan. A történész el­képzelhetőnek tartja, hogy az ügy a bü­rokrácia útvesztőiben akadhatott el, azon­ban azt sem tartja valószínűtlennek, hogy ha egy, a holokauszt áldozatait tartalma­zó névsor nyilvánosságra kerülne, akkor az a kárpótlási igények megsokszorozó­dásával járna együtt. Klarsfeld úgy véli, a múlttal való szembenézés Magyarorszá­gon elmaradt. Mint mondotta: számára egyértelműnek tűnik, hogy a magyarok is pontot akarnak tenni a történet végére. Kunstár Csaba Konzultáció három pontról MUNKATÁRSAINKTÓL Ma ismét tárgyalóasztalhoz ülnek a par­lamenti pártok, hogy konzultáljanak az EU-csatlakozáshoz szükséges alkot­mánymódosításról. Orbán Viktor és a Fi­desz politikusai ugyanis a múlt héten kö­zölték: nem szavazzák meg a módosítást, ha a kormány törvényjavaslatából nem kerülnek ki azok az elemek, amelyeknek szerintük nincs közük Magyarország EU- csatlakozásához - így a menekültekről, a miniszteri rendeletalkotásról, valamint az ország nemzetközi szervezetekhez törté­nő csatlakozásáról szóló passzus. Az el­lenzéki párt szerint a három elem nem szerepel a pártok közötti megállapodás­ban. Az még egyelőre kérdéses, hogy a másik ellenzéki párt, az MDF részt vesz-e a mai egyeztetésen. Herényi Károly frak­cióvezető szerint az MDF álláspontját nem befolyásolja, hogy a három rész ki­­kerül-e, avagy sem. Bárándy Péter igaz­ságügy-miniszter úgy látja, szakmailag mindenképpen indokolt, hogy az alkot­mánymódosítás része maradjon a három passzus. Úgy tudjuk, az igazságügy-mi­nisztertől némileg eltérően a miniszterel­nök nem zárkózik el attól, hogy a három pont kikerüljön a törvényjavaslatból. Az alkotmánymódosítás másik három sarka­latos pontjáról ugyanis már korábban megszületett a megállapodás, s e szerint az is eldőlt, hogy Medgyessy Péter kéré­sének megfelelően április 12-én lesz az integrációról szóló népszavazás. Több pénzt kap a mentőszolgálat A kormánypártok az eredetileg terve­zettnél mintegy egymilliárd forinttal több költségvetési támogatást juttatná­nak az Országos Mentőszolgálatnak, kétmilliárddal bővítenék a nagyon sú­lyos betegek gyógyszereire költhető ke­retet, valamint 50 millió forintot oszta­nának szét a rákbetegekkel foglalkozó három civil szervezet között. Az erről szóló javaslatokról a parlamenti bizott­ságok ezen a héten tárgyalnak. A men­tőszolgálat a központi bevételekből jut­na a javasolt többlethez, a súlyos beteg­ségek terápiájára a gyógyszerkeretből csoportosítanának át, a rákbetegek civil szervezeteinek támogatására az ilyen cé­lokat szolgáló forrásból vennének el a benyújtott indítványok. Vojnik Mária, az egészségügyi bizott­ság MSZP-s elnöke lapunknak elmond­ta: az egészségügynek jutó mintegy 170 milliárdos többlet nagyobb részét bérek­re és a 13. havi juttatás felének biztosítá­sára fordítják. A népegészségügyi prog­ramra, gép- és műszerbeszerzésre 2-2 milliárdot szánnak. Növelik az orvosi rendelők, kórházak működtetésére költ­hető összeget 2,5 százalékkal. Emellett a gyógyszertámogatásra fordítható keret 9 százalékkal lesz magasabb, mint az idén, így 217 milliárd forint lesz. D. A. N.

Next