Népszabadság, 2003. február (61. évfolyam, 27-50. szám)

2003-02-11 / 35. szám

NÉPSZABADSÁG HAZAI KÖRKÉP 2003. FEBRUÁR 11., KEDD Mikor kezdődjék a szakképzés? Szakmai alapozásra és pályaorientációra több pénz jut A tervek szerint februárban kerül a kormány elé a szakképzési törvény mó­dosításának tervezete. A gyakorlati oktatás 14 éves korban történő megkez­dését az oktatási tárca nem támogatja. A szakképző intézmények 2004-től ki­egészítő normatívát kapnak viszont arra, hogy az első évfolyamokon zajló szakmai alapozás és pályaorientáció időkeretét bővítsék. Várhatóan február végén kerül a kor­mány elé a szakképzési törvény módosí­tásának tervezete - tudtuk meg Sári La­jostól, az oktatási tárca szakképzési he­lyettes államtitkárától. Elmondta: az új jogszabály a többi között rendezi majd a tanulói szerződések kérdését: a gazdálko­dó szervezeteknek kötelező lesz majd ta­nulói szerződéseket kötniük a náluk gya­korlati képzésen részt vevő diákokkal. A szerződésben a munkavédelmi feltétele­ket, illetve a különféle juttatásokat, ösz­töndíjakat is rögzíteni kell. Változás az is, hogy a jövőben a szakképzési törvény ha­tálya alá tartozik majd az akkreditált is­kolarendszerű felsőfokú szakképzés. Mint arról korábban írtunk: több, a szakképzésben részt vevő szakember is úgy véli, a szakiskolák első két évfolya­mán nincs elegendő gyakorlati képzés. Az 1998 óta négyéves szakiskolai kép­zésben kevesebb ugyanis a gyakorlat, mint a korábbi, hároméves szakmunkás­­képzésben volt: a kilencedik-tizedik év­folyamon csak úgynevezett szakmai ala­pozás és pályaorientáció folyik, azaz a diákok a tanműhelyekben csak ismerked­nek a szerszámokkal és az alapanyagok­kal. A szakemberek szerint több gyakor­lattal kellene motiválni a szakiskolai ta­nulókat, mivel az ide kerülő diákok ko­rábbi általános iskolai kudarcaik, sikerte­lenségeik miatt már kiábrándultak a tanu­lásból. A szakiskolákba ugyanis többnyi­re az általános iskolát kevésbé jó eredmé­nyekkel záró tanulók kerülnek. Sári Lajos ezzel kapcsolatban azt mondta: nem támogatja a 14 éves kor­ban kezdődő gyakorlati képzést, mert szerinte attól nem kerülne több, illetve jobb képességű gyerek a szakképzésbe. Megjegyezte: az alapvető feladat itt a szakma és a szakképzés presztízsének visszaállítása. Kitért arra is, hogy a szakiskolába járó diákoknak is meg kell tanulniuk tanulni, hiszen egy ember ma már nem tud élete végéig ugyanabból a szakmából megélni. A PISA-felmérés és más nemzetközi vizsgálatok pedig jól mutatják a korosztály szövegértési és szövegértelmezési problémáit. A helyet­tes államtitkár rámutatott: Európában is általában 15-16 éves korban kezdődik a gyakorlati képzés. Sári Lajos ugyanakkor elmondta azt is: a kormány január közepén úgy döntött, 2004-től a szakképző intézmények kiegé­szítő normatívát kapnak, amelyet a kilen­cedik-tizedik évfolyamokon zajló pálya­­orientáció és szakmai alapozás időkereté­nek növelésére fordíthatnak. Varga Dóra Egyre többen járnak érettségit adó, azaz a diplomához továbbvezető gimnázium­ba és szakközépiskolába, a szakiskolát választó diákok aránya viszont folyamato­san csökken. A kilencvenes évek elején az általános iskola nyolcadik osztályát elvégzők több mint 40 százaléka tanult tovább szakiskolában (szakmunkáskép­zőben), a kilencvenes évek végére az arány 20-25 százalékra csökkent. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a lemorzsolódás a korábbi évek statisztikái sze­rint tartósan 20 százalék feletti, akkor nem csoda, ha a gazdasági szféra csaknem minden szereplője a szakmunkások hiányára panaszkodik. Mutatja a hiányt az is, hogy az 1990-1991-es tanévhez képest az 1999-2000-es tanévre egyes terü­leteken drasztikusan megcsappant a tanulók száma: az építőiparban például 23 753 főről 7592 főre, a villamosgép- és energiaiparban 9921 főről 1965 főre, a textiliparban 4124 főről 70 főre, a ruhaiparban 18 925 főről 4005 főre. Se eutanázia, se terápiás túlbuzgóság Nemcsak az eutanáziát, hanem a terá­piás túlbuzgóságot, vagyis a halál értel­metlen elodázását is elfogadhatatlan­nak tartja tegnap nyilvánosságra ho­zott állásfoglalásában a Magyar Bio­etikai Társaság. Állásfoglalásukat meg­küldték az érintett tárcáknak, az Or­szággyűlés egészségügyi bizottságának, szakmai fórumoknak és a magyaror­szági történelmi egyházaknak is. MUNKATÁRSUNKTÓL A Magyar Bioetikai Társaság minél szé­lesebb körben szeretné felhívni a közvé­lemény figyelmét: az emberi élet végével kapcsolatos vitákban csupán az eutaná­ziáról esik szó, holott ugyancsak súlyos etikai probléma a terápiás túlbuzgóság. A szervezet elnökségének megfogalmazása szerint az eutanázia alapja a betegek és a gyógyítók reális lehetőségeinek az alábe­­csülése, a terápiás túlbuzgóságé pedig en­nek túlbecsülése. Az eutanázia semmi­lyen formája nem fogadható el, a terápiás túlbuzgóság pedig a lehetőségek szerint a lehető legnagyobb mértékben kerülendő. Az eutanázia az állásfoglalás szerint az orvosnak foglalkozási körében megvaló­sított szándékos ténykedése, amely a gyógyíthatatlan, szenvedő beteg kérésére a természetes végnél korábbi halálára irá­nyul. Az eutanázia minden formája - így az aktív, a passzív, a direkt,­ az indirekt, az asszisztált öngyilkosság - ellentétes az orvoslás és az egészségügy legalapve­tőbb feladataival és céljaival. Az emberi közösség nem segítheti egyetlen tagját sem a halálba, de köteles­sége a halálban való segítség, és ez a kö­zösségi attitűd az eutanázia humánus al­ternatívája. Az orvosnak kötelessége a testi fájdalom megszüntetése vagy hatha­tós csillapítása, a lelki szenvedés oldásá­ban pedig az egészségügyön kívül jelen­tős szerepe van a családnak, barátoknak, önkéntes segítőknek, társadalmi szerve­zeteknek, vallási közösségeknek. A beteg joga, hogy megszabja halálának helyét, a társadalom feladata pedig, hogy ehhez biztosítsa a humánus intézeti hátteret, il­letve az otthoni ápolás lehetőségét. A Magyar Bioetikai Társaság nézete szerint nemcsak a gyógyíthatatlan beteg halálának siettetése, hanem a halál értel­metlen elodázása sem fogadható el. A va­lós indikáció nélkül végzett rendkívüli, felesleges vagy valószínűtlen eredmé­nyességű beavatkozások sok esetben nö­velik és elnyújtják a haldokló szenvedé­sét, fájdalmat okoznak a hozzátartozók­nak, és súlyos terhet rónak nemcsak az el­látó személyzetre, hanem az egész társa­dalomra is. Ez a terápiás túlbuzgóság ön­célú, veszélyezteti az egyén integritását, emberi méltóságát és önrendelkezését. A szervezet elnöksége ugyanakkor arra fi­gyelmeztet: a terápiás túlbuzgóság kerü­lése nem eutanázia. Az emberhez méltó gyakorlatot az em­ber szerető végigkísérése jelenti az utolsó úton: minden rendes, arányos gyógyke­zelés, fájdalomcsillapítás megadása, fi­gyelmes gondoskodás­ gondozása élete végéig. A társadalom feladata, hogy a hu­mánus körülmények megteremtésével, az eutanázia minden formájának elutasításá­val és a terápiás túlbuzgóság lehető leg­teljesebb kerülésével biztosítsa az ember jogát a méltóságteljes halálhoz. Vita az egészségügyben is az egyházi intézményekről Aggályosnak ítélik az egyházak a ké­szülő úgynevezett kórház-privatizációs törvényt. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és a Magyarországi Refor­mátus Egyházi Zsinat Irodája kifogá­­solja, hogy a tervezet nem ad alanyi jo­got az egyházaknak egészségügyi intéz­mények alapítására és működtetésére. Várhatóan a következő ülésén dönt a kormány arról, hogy alkalmas-e parla­menti vitára az egészségügy privatizáció­járól szóló tervezet. Az egészségügyi, szociális és családügyi tárca hetekkel ez­előtt szakmai, társadalmi egyeztetésre bocsátotta a javaslatot, így elküldte az egyházaknak is. A Magyar Zsidó Hitköz­ségek Szövetsége támogatta, míg a Ma­gyar Katolikus Püspöki Konferencia és a Magyar Református Egyházi Zsinat Iro­dája élesen kritizálta a tervezetet. Az érintettek lényegében hasonló aggályokat fogalmaztak meg, mint a szociális ellátá­sokról szóló és a köztársasági elnök által a parlamentnek éppen emiatt visszakül­dött jogszabály esetében. Mádl Ferenc a múlt év végén azért nem írta alá a jogsza­bályt, mert úgy ítélte meg, hogy hátrá­nyosan érinti azokat a polgárokat, akik a szociális alapellátásokat egyházi intéz­ményekben kívánják igénybe venni. A Magyar Katolikus Püspöki Konfe­rencia és a Magyar Református Egyházi Zsinat Irodájának képviselői szerint a kórházak privatizációját szabályozó ja­vaslat sem biztosít alanyi jogot az egyhá­zaknak gyógyító intézmény alapítására, illetve működtetésére, így hátrányos a számukra. Ezek az intézmények csak ak­kor juthatnak közpénzhez, ha az állam­mal, illetve az önkormányzatokkal erről szerződést kötnek. Automatikusan, csak azon az alapon, hogy működtetni kezde­nek egy intézményt, ez a támogatás nem jár. Ahogy eddig sem járt. Véleményük szerint ez sérti „alanyi jogukat” betegel­látó intézmények alapítására, és ellenté­tes a katolikus és református egyházzal kötött egyezményekkel. Lapunknak Rácz Jenő, a szaktárca he­lyettes államtitkára elmondta, hogy a ter­vezet valóban nem tesz különbséget az egyházi és az egyéb - nem állami, nem önkormányzati fenntartású - intézmény­tulajdonosok, -fenntartók között. Az egy­házak képviselőivel megkezdődött az egyeztetés. A helyettes államtitkár hozzá­tette: csak annak lehet alanyi joga egész­ségügyi intézmény alapítására, működte­tésére, akinek kötelessége is a közszol­gáltatást biztosítani. Az alaptörvény az egészségügyi közszolgáltatások szerve­zését és ennek felelősségét állami feladat­nak minősíti. Az önkormányzati törvén­­nyel az előbbiből bizonyos feladatok az önkormányzatokhoz kerültek. Az alkot­mányból következően az egészségügyi ellátások biztosításának állami kötele­zettsége nem is ruházható át az egyházak­ra. Mint mondta: ha az egyházak alanyi jogon alapíthatnának kórházat, telepíthet­nének drága diagnosztikai eszközöket, és ezeket kötelezően finanszíroznia kellene az államnak, tervezhetetlenné válnának az amúgy is szűkös közkiadások. Danó Anna Egri hitelfelvétel TUDÓSÍTÓNKTÓL Intézmények működtetésére 205 millió forint hitel felvételét tervezi az egri ön­­kormányzat, erre a lépésre a rendszervál­tás óta első ízben kényszerül a város. Ezért megkezdődött az önkormányzat in­tézményrendszerének felülvizsgálata. Nagy Imre, Eger város polgármestere a költségvetési tervezetet ismertetve el­mondta: ebben az évben a város 10,1 mil­liárd forintból gazdálkodik, amely több mint egymilliárd forinttal haladja meg a tavalyi összeget. A központi támogatás összege és a személyi jövedelemadó nö­vekménye 1,2 milliárd forinttal több a ta­valyi esztendőnél. Ennek ellenére szű­­kebb a költségvetés mozgástere, a meg­növekedett központi forrást ugyanis a közalkalmazottak bérfejlesztésére kell fordítani, emellett az intézmények fenn­tartásához 205 millió forint hitelfelvétel­re kényszerül a város. Nagy Imre hozzá­fűzte: a rendszerváltás óta minden évben az volt a cél, hogy béreket és működési hitelből ne finanszírozzon a város. Most viszont elkerülhetetlennek látszik a köl­csön felvétele erre a célra. A város intézményrendszere racionali­zálásra szorul - közölte a polgármester, aki kijelentette: a polgármesteri hivatal­ban megkezdődtek ez ügyben a szakmai egyeztetések. Elsősorban az oktatási in­tézmények tevékenységét tekintik át, megvizsgálják azt, hogy egy-egy egri is­kolában mennyi vidéki diák tanul, és mi­lyenek az osztály­létszámok. Nagy Imre nem zárta ki annak lehetőségét, hogy is­kolákat vagy óvodákat kell összevonni a következő években. Hozzáfűzte: az így felszabaduló összeget intézmények fel­újítására fordítják. Sok a bliccelő katonaköteles Folytatás az 1. oldalról Az elmúlt években a sorkatonaság aló­li kibújásnak számos módszere vált tö­megessé. A honvédség ismeri ugyan ezek többségét, ám mivel a szankcionálás nem a katonák kezében van, sok esetben kevés sikerrel tudnak fellépni ellenük. A legelemibb trükk, hogy a kiszemelt fiatal nem veszi át Honvédségtől érkező küldeményeket. Ebben az esetben a had­sereg a lakcímnyilvántartóhoz fordul, és próbálkozik ismét. Amennyiben a hadki­egészítő parancsnokságon gyanúsnak ta­lálják, hogy egy körzetből túlságosan sok „címzett ismeretlen” feliratú értesítő jött vissza, a postától is vizsgálatot kérnek. Ilyen eljárás azonban tudomásuk szerint még nem találta bizonyítottnak, hogy a­­ kézbesítő esetleg pénzért nem találta meg a címzettet. A kiküldött értesítő sem jelent garan­ciát, hogy a fiatal megjelenik a sorozóbi­zottság előtt. Tavaly minden harmadik berendelt mulasztotta el a vizsgálatot, mindössze két százalékuk tudott igazo­lást adni a távolmaradásról. Van, aki ar­ra hivatkozik, hogy a nagymamája vette át a papírt, és elfelejtette odaadni az unokájának. Ezekben az esetekben a honvédség eddigi gyakorlata az volt, hogy ad még egy esélyt, és csak a máso­dik esetben kezdeményez szabálysértési eljárást. Ezekben az ügyekben az önkor­mányzat jár el, a pénzbüntetés három­­negyvenezer forint lehet, ha kiszabják. Tavaly a hadsereg összesen 7223 eset­ben kezdeményezett szabálysértési eljá­rást. Ebből a legtöbbet a fővárosban (1704) és az agglomerációt is magában foglaló Pest megyében (1019). A notórius távolmaradók esetében a honvédség elővezetést kér a rendőrség­től. Ez tavaly 1163 esetből mindössze 174-ben volt eredményes. A 15 százalé­kos hatékonyság oka, hogy a rendőrök nem mehetnek be a lakásba, ha a keresett fiatal otthon van ugyan, de nem nyit ajtót vagy az, aki kijön, letagadja, hogy a la­kásban lenne a sorozásra váró. Aki eljut a sorozásig, nem ritkán hamis vagy a betegséget felnagyító papírokkal érkezik. Ez hiába nyilvánvaló, eddig mindössze egy (másik értesülés szerint kettő) esetben indult orvos ellen rendőr­ségi eljárás. Egy hadkiegészítő tiszt sze­rint „az orvostársadalom nem igazán ve­vő arra, hogy kivesse maga közül azt, aki nem oda való”, vagyis védik a mundér becsületét, és nem igazolják, hogy a papír hamis. Haszán Zoltán Ők elmentek a sorozásra­­ fotó: domaniczky tivadar 5 Röviden Rehabilitációs foglalkoztató Győrött Tizenkilenc, csökkent munkaképességű embernek munkát adó foglalkoztató in­tézményt adtak át hétfőn Győrött. A Mozgáskorlátozottak Győr-Moson-Sop­­ron Megyei Egyesületének központja adott helyet a foglalkoztatónak, amely a mozgássérülteken kívül egyéb fizikai és mentális okból hátrányos helyzetű sors­társaknak is lehetőséget biztosít hasznos tevékenység végzésére. A munkahelyek iránti érdeklődést jelzi, hogy nyolcvanan jelentkeztek a tizenkilenc helyre. Az in­tézményben­­ egészségre ártalmatlan kézi munka folyik: az ott dolgozók töltőtollat szerelnek, villanyszereléshez szükséges apróbb eszközöket, különféle csavarokat csomagolnak. (MTI) Szilárd Leó-ösztöndíjak A Szilárd Leó Professzori Ösztöndíjat az oktatás és a felsőoktatási kutatások fej­lesztéséért az idén Kovács Ferenc okleve­les bányamérnöknek, Pócs Tamás bioló­gusnak és Vicsek Tamás fizikusnak ítél­ték, az elismeréseket ünnepi tudományos ülésen kedden adja át Mang Béla felső­­oktatásért felelős helyettes államtitkár. A Szilárd Leó Professzori Ösztöndíjra álla­mi, illetve az állam által elismert felsőok­tatási intézmények tanácsai tehetnek ja­vaslatot a Magyarországon tevékenykedő oktatók és kutatók köréből. Az ötödször meghirdetett Szilárd Leó Professzori Ösztöndíjra 14 felsőoktatási intézmény élt jelölési jogával. Az elismeréseket, amellyel 2002-től 8 ezer dollár jár, min­den évben hárman vehetik át. (MTI) Tiszakécskeiek petíciója Csaknem kétszázötven tiszakécskei la­kos írta alá azt a petíciót, amelyben egy mobiltársaság átjátszóállomásának meg­építése ellen tiltakoznak. A negyvenmé­teres adótorony az önkormányzati tulaj­donú sportligetben épülne. A mobilszol­gáltató négyszázezer forint éves bérleti díjat ajánlott fel az önkormányzatnak, to­vábbá azt, hogy a város zászlójának szí­neit ráfesti a toronyra. Szendrey Imre, a tiltakozók vezetője elmondta: a sugárzás hatásairól a mai napig ellentmondóak a szakértői vélemények. Különösképpen nyugtalanítja a helyieket, hogy a sportli­getben sok gyereknek van tornaórája, ezt a helyszínt a nyári turisztikai szezonban nagyon sokan látogatják - állítja a tilta­kozók vezetője. Kovács Ernő, Tisza­­kécske polgármestere tudósítónk kérdé­sére válaszolva türelmet és higgadtságot kért az aláíróktól. Tiszakécske fejlődése érdekében nem tagadhatják meg az épí­tési engedélyt, amelyet minden szakha­tóság jóváhagyott - közölte a polgármes­ter. (Tudósítónktól) Szarvas várja a városi polgármestereket TUDÓSÍTÓNKTÓL A városi polgármesterek idei randevújá­nak Szarvas ad otthont - jelentették be tegnap a házigazda önkormányzat és a Szféra Kft. vezetői a Békés megyei vá­rosban. Az április 3-i rendezvényen im­már kilencedik alkalommal adják át az év polgármestere, az év alpolgármestere és az év jegyzője kitüntető címet azok­nak, akikre településeik választópolgá­rai - az országos és a megyei napilapok­ban megjelent kérdőívek alapján - 2003-ban a legtöbb voksot adják. Tavaly Babák Mihály (Fidesz) Szarvas első embere lett az év polgár­­mestere. Az idén az arborétumáról és fő­iskolájáról híres Körös-völgyi kisváros kapta meg a rendezés jogát. Babák Mi­hály a tegnapi szarvasi sajtótájékoztatón elmondta: térségi rendezvénnyé szeret­nék bővíteni az eseményt. Deák József, a Szféra Kft. társtulajdo­nosa elmondta: a hagyományoknak megfelelően ezúttal is a belügyminiszter a fővédnöke a városi polgármesterek randevújának. Hozzátette: az elmúlt évekhez hasonlóan megrendezik a mi­niszterek és az államtitkárok fórumát. Megtudtuk, hogy az előző években is élénk érdeklődést váltott ki a rendez­vény, és a kétszázötvenkét honi város vezetőinek háromnegyede eleget tett a szervezők meghívásának. Az idei rande­vú fő témája az EU-népszavazás és Ma­gyarország európai uniós csatlakozása lesz. Az egész napos program második felében sport- és kulturális rendezvénye­ket tartanak, ennek keretében megrende­zik a hazai városok közötti halászléfőző­versenyt. A rendezők az idén is meghir­detik A mi városunk című karikatúrapá­lyázatot. A polgármesterek áprilisi szarva­si randevúját jótékonysági est zárja.

Next