Népszabadság, 2003. február (61. évfolyam, 27-50. szám)

2003-02-12 / 36. szám

NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA ÁLLÁSPONT 2003. FEBRUÁR 12., SZERDA 3 EU-konvent: egyenjogúsági igény Kedvezően fogadták a magyar indítványokat BRÜSSZELI TUDÓSÍTÓNKTÓL kapjon teljes egyenjogúságot az Euró­pai Unió alkotmányozó konventjében az a tíz ország, amely áprilisban aláírja a csatlakozási szerződést - javasolja a ma­gyar kormány küldötte. Balázs Péter a Népszabadságnak elmondta: ezzel meg­szűnne a mostani és a 2004-ben belépő tagállamok közti különbség. A konvent eddigi szabályzata szerint a belépők nem szavazhatják le azokat a javaslato­kat, amelyeket a mostani tagállamok küldöttei elfogadnak. A kikötésnek azonban nincs gyakorlati értelme, hi­szen a konventben semmilyen módon nem alkot tömböt az újoncok köre. A teljes egyenjogúság kinyilvánítása fontos bizonyítéka lenne a bővítési beil­leszkedésnek - indokolja javaslatát a magyar küldött. Balázs beterjesztette azt a javaslatát is, hogy a konventben lehes­sen használni az újoncok nyelveit, és így demokratikusabbá válna az EU-alkot­­mány szövegezése. A javaslat kedvező fogadtatásra talált, elfogadásához a konvent mellett a mos­tani tagországok hozzájárulása kell. Ma­gáról az új alkotmánytervezetről sem a konvent, hanem a tagállamok később összehívandó kormányközi konferen­ciája (KK) dönt. A koppenhágai csúcsta­lálkozón a belépők ígéretet kaptak: ha a KK még a bővítés, tehát 2004. május el­seje előtt kezdődik, az új tagállamok ak­kor is teljes joggal vesznek részt benne. Ennek jogi pontosítása még tart. Az alkotmány tervezetének eddig el­készült egyharmada Balázs szerint jó benyomást kelt, mert tömör és világos szöveg. Kimarad a „mindig szorosabb unió” homályos megfogalmazás. Kide­rült ugyanis, hogy az államok nem tűn­nek el, hatásköreik nem oldódnak fel az unióban. Ehelyett a „kétfedelű” megol­dás marad fenn történelmileg belátható ideig: egyrészt kialakul a közösségi kor­mányzás, másrészt megmarad a nemzet­államok döntő szerepe. F.O. Az Európai Parlament brüsszeli épülete ad otthont a konventnek is FOTÓ: FEJÉR GÁBOR Uniós maraton - gyanakvás és pánik Az általános gyanakvás kialakulásáért a jelenlegi kormány is felelős, és persze nem segítettek Orbán Viktor „igen, de...” típusú kijelentései sem - nyilat­kozta a Népszabadságnak Tom Glaser, az Európai Bizottság budapesti képvi­seletének kommunikációs vezetője. A diplomata az előző és a jelenlegi kor­mányt egyaránt hibáztatja az EU-csat­lakozás körüli kétkedés növekedéséért. A maraton legvége. Magyarország a csatlakozási folyamatban végig munk­ata­­nuló volt. A maraton utolsó ötszáz méte­rén azonban a magyarok hirtelen pánikba esnek, el sem hiszik, ami velük történik, és máris jön a borúlátás. Azt hiszem, ez a nemzeti lélektan része, amint azt már sok magyar is mondta nekem. EU-ellenes mozgalmak. Az EU-ellenes csoportok egyszer csak úgy nőttek ki a földből, mint a gombák. Ha paranoiás len­nék, azt mondanám, ezt tudatosan meg­szervezték, de nem vagyok paranoiás. Azért az elgondolkodtató, hogy miért csupán most jelentek meg ezek a csopor­tok. Ha azon aggódnak, hogy beszippant­ja őket az európai integráció, miért nem volt annyi bátorságuk, mint Václav Klausnak, aki már tíz éve kijelentette: Csehországnak rossz, hogy úgy oldódik fel az EU-ban, mint cukor a kávéban. A kormány taktikai hibái. A közvéle­mény jelenlegi hangulatához hozzájárult az a naivitás is, amellyel a magyar kor­mány az EU-kommunikációt kezelte az elmúlt hónapokban. Tavaly tavasz óta több taktikai hibát követett el: nyíltan bí­rálta például a Külügyminisztérium el­múlt nyolc évben végzett tájékoztató munkáját, és azt mondta, hogy újfajta tá­jékoztatásra van szükség. Ám ha egy tíz­emeletes házat építünk, nem lehet lebon­tani az alsó öt emeletet, és a felső ötöt a törmelékre építeni. Általános gyanakvás. Hiba volt az is, amikor tavaly ősszel a Miniszterelnöki Hivatal által rendelt Szonda Ipsos­­felmérésben azt kérdezték a lakosságtól: eleget tud az EU-ról? Ez olyan negatív kérdés, amitől az emberek aggódni kezd­tek. Ha azt kérdezik valakitől, eleget tud-e az agysebészetről vagy az autószerelés­ről, nemmel fog válaszolni. Amikor nyil­vánosságra hozták a felmérést, még azok is, akik addig igennel akartak szavazni, arra gondoltak: mégsem tudnak eleget, valamit rejtegetnek előlük. Mára általá­nossá vált a gyanakvás, amelyet nagy részben a jelenlegi kormány alakított ki. Orbán országértékelő beszéde. Orbán Viktor sok mindent helyrehozott, amikor múlt heti, országértékelő beszédében vi­lágosan kimondta: ha mérleget vonunk, az EU-csatlakozás előnyei többet nyom­nak a latban, mint a hátrányai. Ennél töb­bet egyetlen politikustól sem lehet kérni, sem a kormány, sem az ellenzék oldalán. Ha kiválasztunk bármely német, francia vagy brit politikust, ugyanezt kellene mondania; egyikük sem állíthatja, hogy az EU száz százalékig csodálatos. Mind­annyian tudják, hogy az unió lényege a kompromisszum és a konszenzus. Elve­szítünk egyet, nyerünk kettőt - de azt az egyet akkor is elveszítjük. Orbán hozzá­tette, hogy a népszavazáson az EU-ra, nem pedig a kormány ellen kell szavazni. Azt hiszem, ez a leghasznosabb kijelen­tés, amelyet hosszú-hosszú ideje tett. Kétkedő Fidesz-szavazók. A Fidesz szavazótábora 2002-ig sokkal inkább EU-párti volt, mint az MSZP-szavazók. A helyzet azonban megfordult, aminek egyik oka az EU-ellenes mozgalmak megjelenése, a másik pedig az „igen, de...” típusú kijelentések Orbán beszédei­ben. Sokáig nem tette elég világossá, hogy ő igennel szavaz a csatlakozásra. Német nagykövet kontra Orbán. A né­metek nemcsak úgy érzik, hogy Magyar­­ország „a család tagja”, de ráadásul ő a kedvenc gyermekük. Megértem tehát, hogy Wilfried Gruber német nagykövet személy szerint elárulva érezte magát, amikor Orbán Viktor azt mondta, Ma­gyarország minden várakozást alulmúló feltételekkel válik az EU tagjává. Grubernek igaza van abban is, hogy a csatlakozási feltételek kétharmadában az Orbán-kormány egyezett meg az unióval. Pócs Balázs Lezárulhat a Kongsberg-ügy A norvég külügyi államtitkár Budapesten tárgyalt Az amúgy felhőtlen magyar-norvég kapcsolatok egyetlen vitás kérdése a Kongsberg rádiótechnikai vállalat szer­ződésének ügye - derült ki Kim Traavik norvég külügyi államtitkár tegnapi bu­dapesti tárgyalásain. Mint lapunknak Traavik elmondta: bízik abban a magyar honvédelmi tárcától kapott ígéretben, hogy Juhász Ferenc miniszter „igen ha­mar” aláírja a dokumentumot, amely 40 milliárd forint értékű szállítást jelent a norvég vállalatnak. A Kongsberg még tavaly tavasszal nyerte meg az URH-rá­­diókra vonatkozó magyar tendert, de az itteni szignóra hiába várt. Az Irak kapcsán kirobbant NATO-vi­­tákról szólva az államtitkár úgy fogal­mazott: nehéz megmondani, hogy való­ban a NATO eddigi legmélyebb válságá­ról van-e szó. Ugyanakkor kétségtelen: igen nehéz helyzet állt elő. Reméljük, mielőbb megoldódik, mert minél tovább tart, annál kellemetlenebb - nyilatkozta tegnap lapunknak Kim Traavik azzal kapcsolatban, hogy Franciaország, Né­metország és Belgium hétfőn, a NATO- tanácsban megakadályozta Ankara vé­delmi kéréseinek teljesítését. Az oslói diplomácia úgy látja: a szö­­vetségesi szolidaritást szem előtt tartva helyénvaló lett volna, ha már hétfőn le­zárul a török kérés ügye, s sajnálatos, hogy mégsem így történt. Annál is in­kább, mert védelmi kérésről van szó, s azért is, mert a késlekedés időzavarba juttathatja az atlanti szövetséget: ha be­indul az Irak elleni támadás, gondot okozhat Törökország gyors biztosítása. A norvég államtitkár szerint Irak eseté­ben még mindig van remény a konfliktus békés megoldására, ugyanakkor úgy véli: „le kell szerelni Szaddám rezsimjét”. Sz. L. L. Kim Traavik fotó: teknősmiklós Háromszázhúszmilliót akar Tőkés László KOLOZSVÁRI TUDÓSÍTÓNKTÓL Tiltakozik Tőkés László püspök amiatt, hogy az Orbán-kabinet által egyházkerü­letének megítélt 320 millió forintos tá­mogatást a Medgyessy-kormány a nagy­váradi katolikus egyháznak és a helyi Mecénás Alapítványnak juttatta. A tá­mogatást utolsó hivatalban töltött napján ígérte meg a korábbi művelődési tárca. Tőkés Ady szülőfalujában, Érmindszen­­ten szállodás termálfürdőt akart építeni. A mostani kormány azonban a Tempfli József püspök vezette katolikus egyház­nak és a Mecénás Alapítványnak juttatta a támogatást, Ady emlékét ápoló magyar ifjúsági központ létrehozása végett. Tőkés úgy véli, hogy a kormány a tá­mogatást „törvénytelen” módon „eltérí­tette”. Tiltakozik „Érmindszent megrab­­lása” ellen, s a magyar kormányt „hatá­ron túlra exportált klientúraépítő törek­véssel” vádolja. A püspök felkéri a ma­gyar államelnököt és a magyar kor­mányfőt, támogassák az egyházkerüle­tétől „jogtalanul eltulajdonított egyház­támogatási összeg” visszaszerzését. Tőkés püspök az Orbán-kabinet egyik fő kedvezményezettje volt. Az általa irá­nyított intézmények és programok ta­valy csaknem egymilliárd forintnyi tá­mogatásban részesültek. Egyházkerüle­te tavaly egy ötnapos református világ­szövetségi rendezvényre egymillió dol­lárt kapott a magyar költségvetésből. Beszédek Tegnap beszédet tartott a parlamentben Medgyessy Péter miniszterelnök. Előtte öt nappal Orbán Viktor mondott beszédet a Vigadóban. Mindket­ten a politikai esemény rangján szólalhattak meg. Önmagában ez a tény megér, ha nem is beszédet, de pár sort. A rendszerváltozás utáni két cik­lusban nem voltak ugyanis eseményszámba menő beszédek. Talán nem is lehettek. Magyaráztak, nyugtattak, szavakat hömpölygettek, lázítottak vagy túlfűtöttek a politikusok, de önmagában is jelentős beszédre nem­igen nyílt tér. Antall miniszterelnök úrnak eleve nem volt esete a tömeg. Politikai eseménnyé vált viszont Göncz Árpád beszéde 1992. október 22-én, mert belefojtották a szót, Bokros Lajosé, amellyel 1995-ben spon­tán mód tandíjról oktatta az egyetemistákat, vagy rá egy évvel Torgyáné­t az álliberális férgekről. A szó klasszikus értelmében nem voltak azonban beszédek, mert a helyzet nem tette lehetővé. Ahhoz, hogy ez a műfaj rangot kaphasson, el kellett jönnie annak a helyzetnek, amelyben el lehet hinni, hogy a szava­kat tettek követhetik, mert a társadalom, a gazdaság magához tért, ha tet­szik, konszolidálódott, szerzett magának valóságos szabadságot is. Az igazi politikai beszéd arról szól, hogy ezt mire fordítsuk. Ahhoz, hogy a politikai beszéd intézményesüljön Magyarországon, szükség volt Orbán Viktor szónoki képességeire is. Számára ma már egyre inkább ez a kész­ség válik a legfontosabb politikai szervező erővé is. Orbán tette szokássá, ezzel az utána következő kormányfő számára elháríthatatlan kihívássá az év elején tartott átfogó beszédet is. Legyen bármi is a véleményünk az ál­tala öt napja mondottak tartalmáról, a formát nem lehet elvitatni tőle. Az utána megszólalónak is számot kellett vetnie ezzel a helyzettel. Igazodott is hozzá. Ellenpontozó technikával. Szót sem ejtett politikai el­lenfeleiről, mégis, beszédének általános része maga volt a vita. Orbán a Vigadóban valamivel több érvet látott az uniós csatlakozás mellett, mint ellene, Medgyessy egyetlen megszorítás nélküli igennel válaszolt. Orbán háborúpártinak minősítette a magyar kormányt, Med­gyessy kijelentette: a béke mellett van. És szövetségesei pártján. Or­bánt nem említette. Finomabb eszközökkel is folytatódott a polémia: Medgyessy csak bel­ső összekötő mozzanatokat emelt ki. Szegényebb régiókat, leszakadó em­bereket fogna feltétel nélkül össze a többiekkel. Orbánnál, miniszterel­nökként soha nem maradt el a megszorítás: segít a kormány, a teherhordó középosztály, de csak azokon, akik magukon is próbálnak segíteni. E nagy, ünnepélyes beszédek közege eleve csillapít. Orbán a vigadó­béli közönsége előtt sohasem beszél úgy, mint a Kossuth téri sokadalom számára. A parlamentben, ahol nemcsak az ő hívei vannak jelen, ha le­het, meg sem szólal. Igaz, ez az a tér, ahol a hivatalban lévő miniszterel­nöknek, mint ezúttal is, képesnek kell lennie arra, hogy ellenzéke közbe­­kiáltozásait meg se hallja. Nehéz süketség ez, segítségképpen viszont hi­vatkozhat egy megkérdőjelezhetetlen fenségű írásra: a költségvetésre. Medgyessy Péter gazdaságból vezetett politikusként lépett fel tegnap. Kellő komolysággal jelezte, hogy az unió az ország számára az európai létezés egyetlen értelmes közege, felidézte a népszavazók előtt is a gye­rekek iránti felelősségét, szót ejtett a kultúra és a hagyomány múltat je­lennel összekötő ívéről, de mindez talán csak előkészítette azt a pillana­tot, amelyben elővette a tízpontos Európa-tervet, és a mozdulatot, amel­­­lyel a megvalósításra mintegy ezermilliárd forintot felajánlott a költség­­vetésből. Kétségkívül hatásos fordulat, amihez miniszterelnöknek kell lenni. Még ha tekintetbe vesszük is, hogy az ezermilliárd nagyobb része autópályákra megy, hogy jórészt összekönyvel ismert tételeket, még így is maradt annyi és olyan vállalás, amely egyfelől tán tovább gyötri a hiá­nyok miatt aggódó pénzügyi szakemberek álmait, másfelől a kis- és kö­zépvállalkozókon, valamint a mezőgazdálkodókon segít azzal a mozdu­lattal, amellyel a szőnyeget is húzogatja a jobboldal alól. Sajátos arculat megmutatására is futja a tíz pontból a múzeumi belépéstől az internetes lendülettől a gyerekeknek követelt gyerekkorig és szabadságig. A kormányfő beszédéből egyetlen mozzanat hiányzott látványosan: nem adott ellentervet az ellenzék által láttatott fenyegető társadalmi, gaz­dasági katasztrófahelyzetre. Számára ilyesmi nem létezik. Válaszként, megjósolható, előbb-utóbb beszéd érkezik. És ez legalább jó így. Nagy N. Péter Dr. Központi Agy „A testület még az év folyamán összeállítja a leggyakoribb betegségek - például a magas vérnyomás, mozgásszervi elváltozások - gyógyítási eljárási rendjét, és ezt eljuttatja az orvosokhoz. Az ettől gyakran indo­kolatlanul eltérő gyógyítókat az orvosi kamara és az OEP képviselője közösen ellenőrizné.” - olvasom a Népszabadságban, ahol arról szá­mol be munkatársunk, hogy új házi és szakorvosi érdekeltségi rendszer előkészítésével bízta meg a múlt év végén Pusztai Erzsébetet, az Orbán-kormány volt egészségügyi államtitkárát az Országos Egészség­­biztosítási Pénztár főigazgatója. Röviden és magyarán arról van szó, hogy a mindent tudó központ majd megmondja, hogy mit kell Tápiószentmártonban és Köveskálon felírni a háziorvosnak, hogy betege jól él és főként az Országos Egész­ségügyi Pénztár szempontjából hatékonyan gyógyuljon. Végül is - ne szépítsük a dolgot - ezzel azt mondják ki a nagybetűs KÖZPONTI TESTÜLET képviselői, hogy a háziorvos nem elég jártas a legújabb készítmények körében, nem figyeli a gyógyszerek fejlődését, nem tud­ja megítélni, hogy adott esetben milyen terápia volna a legcélszerűbb, valamint azt is képtelen eldönteni, hogy betege arányosan költ-e a gyógyulásra vagy sem. A központban mindezt tudják. Generációkra visszamenőleg ismerik a háziorvos által kezelt beteg családjában, mondjuk a rosszindulatú daga­natra vagy az epilepsziára való hajlamot, és ennek megfelelően ellenőr­zik, hogy helyesen döntött-e a háziorvos. És főleg költségtakarékosan-e. Ezt nagyon fogják ellenőrizni. A központi előírásokban foglalt gyó­gyítási rendtől gyakran indokolatlanul eltérőket majd az orvosi kamara és az OEP képviselői közösen ellenőrzik. Kerül, amibe kerül. Lehet újabb testületeket létrehozni, és jelentéseket írni, valamint értékelni. Háromszoros vitát, hogy a mostani kormányzat pártpolitikán felül összefogva kívánja központi segítséggel ellátni a magyar háziorvoso­kat, gyógyítani a magyar egészségügyet. Hogy milyen hatékonysággal, annak a magyar beteg a megmondhatója. Meg a magyar orvos. Aki úgy gyógyít és viselkedik európai módra, hogy sem jogi, sem közgazdasá­gi, sem munkakörnyezete - létfeltételeiről már nem is beszélve - eny­hén szólva is némiképp távol esik az európainak nevezett normáktól. Talán ezen kellene központilag végre hatékonyan segíteni, és a négy­­évenkénti kormányváltásoktól fellelkesült szlogengyártók helyett nem választási ígéretekben, hanem a valóságban rendbe tenni az egészség­ügyet. A hét végén a csepeli kórház mellett tüntetők egyik transzparensén talán nem véletlenül idézték a rendbe tesszük az egészségügyet válasz­tási ígéretet, hozzátéve, hogy ha ez a rend, akkor köszönik, nem kérnek belőle. Még abból sem, hogy tíz év alatt hetedszer kívánják átalakítani például a csepeli kórház struktúráját. Ahol valóban hosszú távra ható központi akarat kellene az egészség­ügyben, ott nincs. Marad hát helyette a klasszikus pótcselekvés: a központ majd eldön­ti, hogyan kezelje a betegét dr. X.Y., úgy, hogy az állami költségvetés­nek jó legyen. Szigethy András

Next