Népszabadság, 2003. február (61. évfolyam, 27-50. szám)
2003-02-12 / 36. szám
NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA ÁLLÁSPONT 2003. FEBRUÁR 12., SZERDA 3 EU-konvent: egyenjogúsági igény Kedvezően fogadták a magyar indítványokat BRÜSSZELI TUDÓSÍTÓNKTÓL kapjon teljes egyenjogúságot az Európai Unió alkotmányozó konventjében az a tíz ország, amely áprilisban aláírja a csatlakozási szerződést - javasolja a magyar kormány küldötte. Balázs Péter a Népszabadságnak elmondta: ezzel megszűnne a mostani és a 2004-ben belépő tagállamok közti különbség. A konvent eddigi szabályzata szerint a belépők nem szavazhatják le azokat a javaslatokat, amelyeket a mostani tagállamok küldöttei elfogadnak. A kikötésnek azonban nincs gyakorlati értelme, hiszen a konventben semmilyen módon nem alkot tömböt az újoncok köre. A teljes egyenjogúság kinyilvánítása fontos bizonyítéka lenne a bővítési beilleszkedésnek - indokolja javaslatát a magyar küldött. Balázs beterjesztette azt a javaslatát is, hogy a konventben lehessen használni az újoncok nyelveit, és így demokratikusabbá válna az EU-alkotmány szövegezése. A javaslat kedvező fogadtatásra talált, elfogadásához a konvent mellett a mostani tagországok hozzájárulása kell. Magáról az új alkotmánytervezetről sem a konvent, hanem a tagállamok később összehívandó kormányközi konferenciája (KK) dönt. A koppenhágai csúcstalálkozón a belépők ígéretet kaptak: ha a KK még a bővítés, tehát 2004. május elseje előtt kezdődik, az új tagállamok akkor is teljes joggal vesznek részt benne. Ennek jogi pontosítása még tart. Az alkotmány tervezetének eddig elkészült egyharmada Balázs szerint jó benyomást kelt, mert tömör és világos szöveg. Kimarad a „mindig szorosabb unió” homályos megfogalmazás. Kiderült ugyanis, hogy az államok nem tűnnek el, hatásköreik nem oldódnak fel az unióban. Ehelyett a „kétfedelű” megoldás marad fenn történelmileg belátható ideig: egyrészt kialakul a közösségi kormányzás, másrészt megmarad a nemzetállamok döntő szerepe. F.O. Az Európai Parlament brüsszeli épülete ad otthont a konventnek is FOTÓ: FEJÉR GÁBOR Uniós maraton - gyanakvás és pánik Az általános gyanakvás kialakulásáért a jelenlegi kormány is felelős, és persze nem segítettek Orbán Viktor „igen, de...” típusú kijelentései sem - nyilatkozta a Népszabadságnak Tom Glaser, az Európai Bizottság budapesti képviseletének kommunikációs vezetője. A diplomata az előző és a jelenlegi kormányt egyaránt hibáztatja az EU-csatlakozás körüli kétkedés növekedéséért. A maraton legvége. Magyarország a csatlakozási folyamatban végig munkatanuló volt. A maraton utolsó ötszáz méterén azonban a magyarok hirtelen pánikba esnek, el sem hiszik, ami velük történik, és máris jön a borúlátás. Azt hiszem, ez a nemzeti lélektan része, amint azt már sok magyar is mondta nekem. EU-ellenes mozgalmak. Az EU-ellenes csoportok egyszer csak úgy nőttek ki a földből, mint a gombák. Ha paranoiás lennék, azt mondanám, ezt tudatosan megszervezték, de nem vagyok paranoiás. Azért az elgondolkodtató, hogy miért csupán most jelentek meg ezek a csoportok. Ha azon aggódnak, hogy beszippantja őket az európai integráció, miért nem volt annyi bátorságuk, mint Václav Klausnak, aki már tíz éve kijelentette: Csehországnak rossz, hogy úgy oldódik fel az EU-ban, mint cukor a kávéban. A kormány taktikai hibái. A közvélemény jelenlegi hangulatához hozzájárult az a naivitás is, amellyel a magyar kormány az EU-kommunikációt kezelte az elmúlt hónapokban. Tavaly tavasz óta több taktikai hibát követett el: nyíltan bírálta például a Külügyminisztérium elmúlt nyolc évben végzett tájékoztató munkáját, és azt mondta, hogy újfajta tájékoztatásra van szükség. Ám ha egy tízemeletes házat építünk, nem lehet lebontani az alsó öt emeletet, és a felső ötöt a törmelékre építeni. Általános gyanakvás. Hiba volt az is, amikor tavaly ősszel a Miniszterelnöki Hivatal által rendelt Szonda Ipsosfelmérésben azt kérdezték a lakosságtól: eleget tud az EU-ról? Ez olyan negatív kérdés, amitől az emberek aggódni kezdtek. Ha azt kérdezik valakitől, eleget tud-e az agysebészetről vagy az autószerelésről, nemmel fog válaszolni. Amikor nyilvánosságra hozták a felmérést, még azok is, akik addig igennel akartak szavazni, arra gondoltak: mégsem tudnak eleget, valamit rejtegetnek előlük. Mára általánossá vált a gyanakvás, amelyet nagy részben a jelenlegi kormány alakított ki. Orbán országértékelő beszéde. Orbán Viktor sok mindent helyrehozott, amikor múlt heti, országértékelő beszédében világosan kimondta: ha mérleget vonunk, az EU-csatlakozás előnyei többet nyomnak a latban, mint a hátrányai. Ennél többet egyetlen politikustól sem lehet kérni, sem a kormány, sem az ellenzék oldalán. Ha kiválasztunk bármely német, francia vagy brit politikust, ugyanezt kellene mondania; egyikük sem állíthatja, hogy az EU száz százalékig csodálatos. Mindannyian tudják, hogy az unió lényege a kompromisszum és a konszenzus. Elveszítünk egyet, nyerünk kettőt - de azt az egyet akkor is elveszítjük. Orbán hozzátette, hogy a népszavazáson az EU-ra, nem pedig a kormány ellen kell szavazni. Azt hiszem, ez a leghasznosabb kijelentés, amelyet hosszú-hosszú ideje tett. Kétkedő Fidesz-szavazók. A Fidesz szavazótábora 2002-ig sokkal inkább EU-párti volt, mint az MSZP-szavazók. A helyzet azonban megfordult, aminek egyik oka az EU-ellenes mozgalmak megjelenése, a másik pedig az „igen, de...” típusú kijelentések Orbán beszédeiben. Sokáig nem tette elég világossá, hogy ő igennel szavaz a csatlakozásra. Német nagykövet kontra Orbán. A németek nemcsak úgy érzik, hogy Magyarország „a család tagja”, de ráadásul ő a kedvenc gyermekük. Megértem tehát, hogy Wilfried Gruber német nagykövet személy szerint elárulva érezte magát, amikor Orbán Viktor azt mondta, Magyarország minden várakozást alulmúló feltételekkel válik az EU tagjává. Grubernek igaza van abban is, hogy a csatlakozási feltételek kétharmadában az Orbán-kormány egyezett meg az unióval. Pócs Balázs Lezárulhat a Kongsberg-ügy A norvég külügyi államtitkár Budapesten tárgyalt Az amúgy felhőtlen magyar-norvég kapcsolatok egyetlen vitás kérdése a Kongsberg rádiótechnikai vállalat szerződésének ügye - derült ki Kim Traavik norvég külügyi államtitkár tegnapi budapesti tárgyalásain. Mint lapunknak Traavik elmondta: bízik abban a magyar honvédelmi tárcától kapott ígéretben, hogy Juhász Ferenc miniszter „igen hamar” aláírja a dokumentumot, amely 40 milliárd forint értékű szállítást jelent a norvég vállalatnak. A Kongsberg még tavaly tavasszal nyerte meg az URH-rádiókra vonatkozó magyar tendert, de az itteni szignóra hiába várt. Az Irak kapcsán kirobbant NATO-vitákról szólva az államtitkár úgy fogalmazott: nehéz megmondani, hogy valóban a NATO eddigi legmélyebb válságáról van-e szó. Ugyanakkor kétségtelen: igen nehéz helyzet állt elő. Reméljük, mielőbb megoldódik, mert minél tovább tart, annál kellemetlenebb - nyilatkozta tegnap lapunknak Kim Traavik azzal kapcsolatban, hogy Franciaország, Németország és Belgium hétfőn, a NATO- tanácsban megakadályozta Ankara védelmi kéréseinek teljesítését. Az oslói diplomácia úgy látja: a szövetségesi szolidaritást szem előtt tartva helyénvaló lett volna, ha már hétfőn lezárul a török kérés ügye, s sajnálatos, hogy mégsem így történt. Annál is inkább, mert védelmi kérésről van szó, s azért is, mert a késlekedés időzavarba juttathatja az atlanti szövetséget: ha beindul az Irak elleni támadás, gondot okozhat Törökország gyors biztosítása. A norvég államtitkár szerint Irak esetében még mindig van remény a konfliktus békés megoldására, ugyanakkor úgy véli: „le kell szerelni Szaddám rezsimjét”. Sz. L. L. Kim Traavik fotó: teknősmiklós Háromszázhúszmilliót akar Tőkés László KOLOZSVÁRI TUDÓSÍTÓNKTÓL Tiltakozik Tőkés László püspök amiatt, hogy az Orbán-kabinet által egyházkerületének megítélt 320 millió forintos támogatást a Medgyessy-kormány a nagyváradi katolikus egyháznak és a helyi Mecénás Alapítványnak juttatta. A támogatást utolsó hivatalban töltött napján ígérte meg a korábbi művelődési tárca. Tőkés Ady szülőfalujában, Érmindszenten szállodás termálfürdőt akart építeni. A mostani kormány azonban a Tempfli József püspök vezette katolikus egyháznak és a Mecénás Alapítványnak juttatta a támogatást, Ady emlékét ápoló magyar ifjúsági központ létrehozása végett. Tőkés úgy véli, hogy a kormány a támogatást „törvénytelen” módon „eltérítette”. Tiltakozik „Érmindszent megrablása” ellen, s a magyar kormányt „határon túlra exportált klientúraépítő törekvéssel” vádolja. A püspök felkéri a magyar államelnököt és a magyar kormányfőt, támogassák az egyházkerületétől „jogtalanul eltulajdonított egyháztámogatási összeg” visszaszerzését. Tőkés püspök az Orbán-kabinet egyik fő kedvezményezettje volt. Az általa irányított intézmények és programok tavaly csaknem egymilliárd forintnyi támogatásban részesültek. Egyházkerülete tavaly egy ötnapos református világszövetségi rendezvényre egymillió dollárt kapott a magyar költségvetésből. Beszédek Tegnap beszédet tartott a parlamentben Medgyessy Péter miniszterelnök. Előtte öt nappal Orbán Viktor mondott beszédet a Vigadóban. Mindketten a politikai esemény rangján szólalhattak meg. Önmagában ez a tény megér, ha nem is beszédet, de pár sort. A rendszerváltozás utáni két ciklusban nem voltak ugyanis eseményszámba menő beszédek. Talán nem is lehettek. Magyaráztak, nyugtattak, szavakat hömpölygettek, lázítottak vagy túlfűtöttek a politikusok, de önmagában is jelentős beszédre nemigen nyílt tér. Antall miniszterelnök úrnak eleve nem volt esete a tömeg. Politikai eseménnyé vált viszont Göncz Árpád beszéde 1992. október 22-én, mert belefojtották a szót, Bokros Lajosé, amellyel 1995-ben spontán mód tandíjról oktatta az egyetemistákat, vagy rá egy évvel Torgyánét az álliberális férgekről. A szó klasszikus értelmében nem voltak azonban beszédek, mert a helyzet nem tette lehetővé. Ahhoz, hogy ez a műfaj rangot kaphasson, el kellett jönnie annak a helyzetnek, amelyben el lehet hinni, hogy a szavakat tettek követhetik, mert a társadalom, a gazdaság magához tért, ha tetszik, konszolidálódott, szerzett magának valóságos szabadságot is. Az igazi politikai beszéd arról szól, hogy ezt mire fordítsuk. Ahhoz, hogy a politikai beszéd intézményesüljön Magyarországon, szükség volt Orbán Viktor szónoki képességeire is. Számára ma már egyre inkább ez a készség válik a legfontosabb politikai szervező erővé is. Orbán tette szokássá, ezzel az utána következő kormányfő számára elháríthatatlan kihívássá az év elején tartott átfogó beszédet is. Legyen bármi is a véleményünk az általa öt napja mondottak tartalmáról, a formát nem lehet elvitatni tőle. Az utána megszólalónak is számot kellett vetnie ezzel a helyzettel. Igazodott is hozzá. Ellenpontozó technikával. Szót sem ejtett politikai ellenfeleiről, mégis, beszédének általános része maga volt a vita. Orbán a Vigadóban valamivel több érvet látott az uniós csatlakozás mellett, mint ellene, Medgyessy egyetlen megszorítás nélküli igennel válaszolt. Orbán háborúpártinak minősítette a magyar kormányt, Medgyessy kijelentette: a béke mellett van. És szövetségesei pártján. Orbánt nem említette. Finomabb eszközökkel is folytatódott a polémia: Medgyessy csak belső összekötő mozzanatokat emelt ki. Szegényebb régiókat, leszakadó embereket fogna feltétel nélkül össze a többiekkel. Orbánnál, miniszterelnökként soha nem maradt el a megszorítás: segít a kormány, a teherhordó középosztály, de csak azokon, akik magukon is próbálnak segíteni. E nagy, ünnepélyes beszédek közege eleve csillapít. Orbán a vigadóbéli közönsége előtt sohasem beszél úgy, mint a Kossuth téri sokadalom számára. A parlamentben, ahol nemcsak az ő hívei vannak jelen, ha lehet, meg sem szólal. Igaz, ez az a tér, ahol a hivatalban lévő miniszterelnöknek, mint ezúttal is, képesnek kell lennie arra, hogy ellenzéke közbekiáltozásait meg se hallja. Nehéz süketség ez, segítségképpen viszont hivatkozhat egy megkérdőjelezhetetlen fenségű írásra: a költségvetésre. Medgyessy Péter gazdaságból vezetett politikusként lépett fel tegnap. Kellő komolysággal jelezte, hogy az unió az ország számára az európai létezés egyetlen értelmes közege, felidézte a népszavazók előtt is a gyerekek iránti felelősségét, szót ejtett a kultúra és a hagyomány múltat jelennel összekötő ívéről, de mindez talán csak előkészítette azt a pillanatot, amelyben elővette a tízpontos Európa-tervet, és a mozdulatot, amellyel a megvalósításra mintegy ezermilliárd forintot felajánlott a költségvetésből. Kétségkívül hatásos fordulat, amihez miniszterelnöknek kell lenni. Még ha tekintetbe vesszük is, hogy az ezermilliárd nagyobb része autópályákra megy, hogy jórészt összekönyvel ismert tételeket, még így is maradt annyi és olyan vállalás, amely egyfelől tán tovább gyötri a hiányok miatt aggódó pénzügyi szakemberek álmait, másfelől a kis- és középvállalkozókon, valamint a mezőgazdálkodókon segít azzal a mozdulattal, amellyel a szőnyeget is húzogatja a jobboldal alól. Sajátos arculat megmutatására is futja a tíz pontból a múzeumi belépéstől az internetes lendülettől a gyerekeknek követelt gyerekkorig és szabadságig. A kormányfő beszédéből egyetlen mozzanat hiányzott látványosan: nem adott ellentervet az ellenzék által láttatott fenyegető társadalmi, gazdasági katasztrófahelyzetre. Számára ilyesmi nem létezik. Válaszként, megjósolható, előbb-utóbb beszéd érkezik. És ez legalább jó így. Nagy N. Péter Dr. Központi Agy „A testület még az év folyamán összeállítja a leggyakoribb betegségek - például a magas vérnyomás, mozgásszervi elváltozások - gyógyítási eljárási rendjét, és ezt eljuttatja az orvosokhoz. Az ettől gyakran indokolatlanul eltérő gyógyítókat az orvosi kamara és az OEP képviselője közösen ellenőrizné.” - olvasom a Népszabadságban, ahol arról számol be munkatársunk, hogy új házi és szakorvosi érdekeltségi rendszer előkészítésével bízta meg a múlt év végén Pusztai Erzsébetet, az Orbán-kormány volt egészségügyi államtitkárát az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főigazgatója. Röviden és magyarán arról van szó, hogy a mindent tudó központ majd megmondja, hogy mit kell Tápiószentmártonban és Köveskálon felírni a háziorvosnak, hogy betege jól él és főként az Országos Egészségügyi Pénztár szempontjából hatékonyan gyógyuljon. Végül is - ne szépítsük a dolgot - ezzel azt mondják ki a nagybetűs KÖZPONTI TESTÜLET képviselői, hogy a háziorvos nem elég jártas a legújabb készítmények körében, nem figyeli a gyógyszerek fejlődését, nem tudja megítélni, hogy adott esetben milyen terápia volna a legcélszerűbb, valamint azt is képtelen eldönteni, hogy betege arányosan költ-e a gyógyulásra vagy sem. A központban mindezt tudják. Generációkra visszamenőleg ismerik a háziorvos által kezelt beteg családjában, mondjuk a rosszindulatú daganatra vagy az epilepsziára való hajlamot, és ennek megfelelően ellenőrzik, hogy helyesen döntött-e a háziorvos. És főleg költségtakarékosan-e. Ezt nagyon fogják ellenőrizni. A központi előírásokban foglalt gyógyítási rendtől gyakran indokolatlanul eltérőket majd az orvosi kamara és az OEP képviselői közösen ellenőrzik. Kerül, amibe kerül. Lehet újabb testületeket létrehozni, és jelentéseket írni, valamint értékelni. Háromszoros vitát, hogy a mostani kormányzat pártpolitikán felül összefogva kívánja központi segítséggel ellátni a magyar háziorvosokat, gyógyítani a magyar egészségügyet. Hogy milyen hatékonysággal, annak a magyar beteg a megmondhatója. Meg a magyar orvos. Aki úgy gyógyít és viselkedik európai módra, hogy sem jogi, sem közgazdasági, sem munkakörnyezete - létfeltételeiről már nem is beszélve - enyhén szólva is némiképp távol esik az európainak nevezett normáktól. Talán ezen kellene központilag végre hatékonyan segíteni, és a négyévenkénti kormányváltásoktól fellelkesült szlogengyártók helyett nem választási ígéretekben, hanem a valóságban rendbe tenni az egészségügyet. A hét végén a csepeli kórház mellett tüntetők egyik transzparensén talán nem véletlenül idézték a rendbe tesszük az egészségügyet választási ígéretet, hozzátéve, hogy ha ez a rend, akkor köszönik, nem kérnek belőle. Még abból sem, hogy tíz év alatt hetedszer kívánják átalakítani például a csepeli kórház struktúráját. Ahol valóban hosszú távra ható központi akarat kellene az egészségügyben, ott nincs. Marad hát helyette a klasszikus pótcselekvés: a központ majd eldönti, hogyan kezelje a betegét dr. X.Y., úgy, hogy az állami költségvetésnek jó legyen. Szigethy András