Népszabadság, 2003. március (61. évfolyam, 51-75. szám)

2003-03-01 / 51. szám

NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA ÁLLÁSPONT 2003. MÁRCIUS 1., SZOMBAT 3 Belgrád: kollektív jogok a kisebbségeknek MUNKATÁRSUNKTÓL A jugoszláv parlament elfogadta az em­beri és kisebbségi jogokról szóló tör­vénycsomagot, amely szerves része a Jugoszlávia maradékából megalakult Szerbia és Montenegró államközösség alkotmányának. A korlátozott jogkörű parlament tegnapi döntése szinte az utolsó volt, ugyanis Jugoszlávia hivata­losan február eleje óta már nem is léte­zik. A tíz hónapos munkával előkészített jogszabálycsomagot a szerb és a monte­negrói parlament szerdán már megsza­vazta. A diszkrimináció minden formá­ját tiltó dokumentum Európában egye­dülálló módon az alkotmányban szava­tolja a kollektív jogokat a kisebbségek­nek. A törvénycsomag pontosan megha­tározza a kisebbségi nemzeti tanácsokat. Kimondja, hogy ezek olyan önkormány­zatok, amelyek érvényesíthetik a ki­sebbségek tömegtájékoztatási, művelő­dési, oktatási és anyanyelv-használati jogait. Az Európa Tanács, az EBESZ és az EU velencei bizottsága szerint a Szerbia és Montenegró alkotmányában szavatolt kollektív kisebbségi jogok és a nemzeti tanácsok hivatkozási alapként szolgál­hatnak a nemzetközi jogban. Klaus karrierje csúcsán Václav Klaus hatvankét éves, közgazda­­sági diplomája van. A hetvenes években a Csehszlovák Tudományos Akadémia Közgazdasági Intézetének tudományos munkatársa volt. Később alapító tagja a rendszerváltó Polgári Fórum (OF) politi­kai mozgalomnak, amely 1991-ben Pol­gári Demokrata Párttá (ODS) alakult át. Egy év múlva cseh kormányelnökként Vladimír Meciarral együtt meghatározó szerepük volt Csehszlovákia kettéválásá­ban. Kétszer választották meg miniszter­­elnöknek, ám második megbízatási idő­szakának vége előtt az ODS anyagi bot­rányai miatt kénytelen volt lemondani. Az előre hozott választásokat pártja 1998-ban elveszítette, ám nem sokkal ez­után megkötötte az ellenzéki paktumot a voksolásokon győztes cseh szociálde­mokraták (CSSD) elnökével, Milos Zemannal, akit ezzel a lépésével hozzáse­gített a kormányalakításhoz, illetve a mi­niszterelnöki poszthoz. A paktum része­ként Václav Klaust házelnökké választot­ták. Tavaly az ODS újra csak második lett a képviselőházi választásokon, s ennek a vereségnek egyik folyományaként le­mondott a pártelnöki tisztségről, amelyet tizenegy éven keresztül, megszakítás nél­kül töltött be. Az ODS őt jelölte az állam­fői posztra, s harmadszorra szívós politi­kai alkudozásokkal elérte a célját. Politikusként és közgazdászként is Margaret Thatcher követője. Tavaly nyu­gati bírálatok kereszttüzébe került euroszkeptikus nézetei miatt. Részben e kritikák következtében, de nyilván első­sorban a megválasztásához szükséges széles körű politikai támogatás megszer­zése érdekében már óvatos híve Cseh­ország európai integrációjának. Ugyan­akkor a parlamentben tegnap az elnökvá­lasztás előtt elmondott, államfői érték­rendjét felvázoló beszédében arra figyel­meztetett, hogy Csehországnak az Euró­pai Unióban is érvényesítenie kell nem­zeti érdekeit, s ugyanilyen fontos fel­adatnak jelölte meg a hazafiság új tartal­mának a kimunkálását is. Az új cseh államfő tegnap megválasztá­sa előtt azzal állt a képviselők elé, hogy úgy érzi magát, mint a mesebeli hős, aki csak úgy érheti el a célját, ha három ke­mény próbán helyt áll. Klausnak harmad­szorra sikerrel vette az akadályt. Mostan­tól viszont nincs mese, rövidesen kiderül: képes lesz-e felülemelkedni belpolitikai intrikákon, és bölcs államfőként leginkább a masaryki hagyományokat folytatni. Szilvássy József Václav Klaus Régi-új koalíció Bécsben BÉCSI TUDÓSÍTÓNKTÓL Thomas Klestil osztrák államfő tegnap délután, alig néhány órával a koalíciós tárgyalások sikeres befejezése után fel­eskette a második Schüssel-kormányt. A sietség oka: a kancellár és szabadságpár­ti alkancellárja, Herbert Haupt FPÖ ve­zér így kívánta elejét venni, hogy a Sza­badságpárton belüli ellenvélemények megzavarják a kormányalakítást. Jörg Haider karintiai tartományfőnök már je­lezte, hogy a kormányprogram néhány pontja ellentétes a szabadságpárti alap­­koncepcióval, s azok elfogadását szük­ségtelen megalkuvásnak tekinti. Várha­tó, hogy Haider a hamvazószerdai ha­gyományos beszédében megragadja az alkalmat az éles támadásra. A választási eredmény, a Néppárt döntő fölénye érezteti hatását a posztok elosztásánál: a Néppártnak hárommal több tárca jutott, mint korábban. Válto­zatlanul Benita Ferrero-Waldner a kül­ügyminiszter, Ernst Strasser a belügy­miniszter, Martin Bartenstein a gazda­sági és munkaügyi miniszter, s nincs változás az oktatási tárca és a kulturális államtitkárság élén sem. A pénzügymi­niszter is ugyanaz a személy, Karl-Heinz Grosser, csak éppen ezúttal már nem szabadságpárti politikusként, ha­nem párton kívüliként, a Néppárthoz tar­tozó tárca élén. Új a kormányban - de nem a nagypolitikában - Maria Rauch- Kallat, aki a Néppárt főtitkári posztját az újonnan létesített „nemzedékek minisz­tériumának” vezetésére váltotta. A me­zőgazdasági minisztérium élére a parla­menti frakcióvezetőként tovább politi­záló Wilhelm Molterer helyett a 34 éves Josef Prok­ - a nagy hatalmú alsó-auszt­riai tartományfőnök unokaöccse - ke­rült. Átvette a Néppárt a védelmi mi­nisztériumot a Szabadságpárttól, amely­nek most csak három miniszteri tárca és három államtitkári poszt jutott. Az alkancellár sok huzavona után még­is Herbert Haupt szabadságpárti pártelnök lett, aki megtartotta a szociális tárcát is. Az előző kormány egyik legvitatottabb személyisége, Dieter Böhmdorfer, Haider egykori ügyvédje továbbra is igazságügy­miniszter, és államtitkárként bekerült a kormányba Haider nővére, Ursula Haub­­ner is. A tegnapi, előre be nem jelentett eskütétel idejére a rendőrség tüntetések megakadályozására hermetikusan lezárta az elnöki hivatal környékét. Szászi Júlia Wolfgang Schüssel osztrák kancellár és Herbert Haupt, az FPÖ elnöke a kor­mányfői hivatalban fotó: mti/ap - ronald­zak ­­­ Macedónia konszolidálódik Magyar terepszemle Szkopjéban KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNKTÓL Macedónia biztonsági helyzete még bi­zonytalan az etnikai konfliktus óta, de a válságból való kilábalás jól halad - mondta a Szkopjébe tartott magyar-ma­cedón üzleti fórumon Szász József szkop­­jei magyar nagykövet. A Faller Consult­ing által szervezett rendezvényen részt vettek a magyar és macedón üzleti élet, a macedón kormány és a helyi gazdasági kamarák képviselői. A magyar misszió­vezető szerint a béke konszolidációja után Macedóniának legfőképp külföldi befektetésekre és egy, a Bokros-csomag­hoz hasonló reformra lenne szüksége. Görögország vitatta az ország nevét, en­nek azonban nincsenek gazdasági hatá­sai. Görögország Magyarország mellett a legnagyobb külföldi befektető Macedó­niában - tette hozzá Szász. Aleksandar Dimitrov volt külügymi­niszter kiemelte, hogy a 2002-es válasz­tások az európai normáknak megfele­lően zajlottak le. A szemben álló felek betartották az ohridi egyezményben a békére tette ígéreteket. Ugyanakkor a szélsőséges megnyilvánulások még nem tűntek el teljesen az országból. Dimitrov a legsúlyosabb problémának a 30 száza­lékos munkanélküliség, illetve a szerve­zett bűnözés és korrupció között kiala­kult ördögi kört nevezte. Macedónia gazdasági és politikai helyzete sokat javult a 2001-ben lezajlott albán-macedón konfliktus óta. A gazda­ság fellendítéséhez még hiányoznak a Matávéhoz hasonló külföldi befekteté­sek. A legnagyobb macedóniai külföldi befektető a Matáv részvételével alakult Stone Bridge konzorcium vezetője, So­mogyi Ferenc elmondta, hogy a mace­dón távközlés modernizációjánál fontos szerepet játszottak a magyarországi ta­pasztalatok. - A munkához találtunk elég szakképzett munkaerőt, bár a politi­kai feltételek még problémát jelentenek - mondta Somogyi. - A külföldi tőke fél a háborútól és a korrupciótól, de Macedónia már túllé­pett ezeken a nehézségeken - mondta Andrew Schneider, a Macedóniai Ame­rikai Gazdasági Kamara elnöke. - A be­fektetők előbb vagy utóbb el fognak jön­ni Macedóniába, mi amellett érvelünk, hogy már érdemes jönni. A Macedóniá­ban fizetett havi 190 eurós (46 ezer fo­rintos) nettó átlagbér kedvező a beruhá­zóknak, ám mi azt szeretnénk, ha Mace­dónia hamarosan a dolgozóknak is jó hely lenne. Gergely G. András MACEDÓNIA Terület: 25 713 km2 GDP: 3800 USD/fő Népesség: 2 041000 (a lakosság egyharmada albán nemzetiségű) A kiírd alkotmány­ os Abdullah Öcalan a szigetbörtönben, nézi a rácsok mögött tovaszálló fellegeket, és lélekben 35 millió kurd miniszterelnökének érzi magát. (Lehet, hogy csak 30 millió az a 35, mert a többi már asszimilálódott.) Nem tudja, hogy a világon egyetlen olyan ország van - mi ugye tudjuk, hogy ez Magyarország -, amelyik körös-körül önmagával határos. A Kurd Munkapárt elnöke ellenben úgy gondolja, a világon csak egyetlen nép van, amelyik körös-körül önmagával határos, ez pedig a kurd nép, amelynek még önálló állama sincsen. Nem olyan messzire Öcalan börtönétől, Észak-Irakban kibékült a Kurd Demokrata Párt meg a Kurd Hazafias Szövetség. Maszud Barzani és Dzsalal Talabani vezérek éppen írják a kurd alkotmányt, de emiatt erő­sen aggódnak Washingtonban és Ankarában. A kurdoknak az amerikaiak és a törökök szerint nem az a dolguk, hogy alkotmányt írjanak, alkotmá­nya kizárólag államnak lehet, államnak meg csak olyasfajta képződmény nevezhető, aminek van államterülete. A 35 millió kurdnak nincs saját ál­lamterülete, mert ahol élnek, az más államok területe; egyszerre kettőé meg nem lehet, úgyhogy ez ügyben a kurdok alighanem fölöslegesen fá­radnak. Persze, ha harcolni akarnának az iraki nép felszabadításáért meg az emberi jogok helyreállításért, úgy, mint az Északi Szövetség harcosai tették Afganisztánban, azt lehetne. Az Egyesült Államok hadseregének kifejezetten jól jönnének a bennszülött golyófogók, csak alkotmányt ne akarjanak a végén a túlélők. Törökország különösen ügyel arra, hogy az Egyesült Államok, ha már mindenképpen bevonul, hogy fölszabadítsa az elnyomott iraki népet, előtte adja írásba, hogy eszébe nem jut fölszabadítani az elnyomott kurd népet. Sőt, ők maguk is be akarnak vonulni Észak-Irakba, hogy saját ke­zűleg számolják föl a légtérzár miatt kialakult zsenge kurd autonómiát. Bush azt is elintézte a törököknek, hogy mi, NATO-tagok megvédjük Törökországot, ha megtámadná őket Szaddám Huszein, amiért megen­gedik az amerikaiaknak, hogy Törökországból is megtámadják Irakot. De még ez is semmi: a kalmár szellemű törökök pénzt kértek az Egyesült Államoktól azért, hogy az ő katonai bázisaikon állomásozhassanak majd az amerikai katonák. A török Igazság és Haladás Pártja követelésére hat­­milliárd dollár segélyt és húszmilliárd dollár hitelgaranciát ajánlottak fel az amerikaiak. Ezt azután össze lehet hasonlítani azzal a pénzzel, amit az Európai Unió fizet a csatlakozó tíz ország felzárkóztatására, meg azzal, amit Magyarországra külföldiek a rendszerváltozás óta befektettek, és amire olyan büszkék vagyunk egyfolytában. No meg azzal a 95 milliárd dollárral, amit az iraki háborúra költenek az amerikaiak, tetézve az öt év­re tervezett megszállás újabb 100 milliárdjával. A magyar politikai erők addig huzakodtak a honi légtér, a vasutak és közutak Törökország megsegítése érdekében való megnyitása miatt, míg úgy nem látszott, az amerikaiak elkezdték maguktól használni a légteret. Erre a Fidesz is gyorsan megszavazta a hozzájárulást, nehogy már úgy látsszon, nagy szövetségesünk megteheti, hogy fütyül Simicskó István dacoskodására. Bush elnök telefonon megdicsérte Medgyessyt, hogy mi­lyen jól menedzselte a magyar támogatást, újfent meghívta őt Washing­tonba, és megint kért a magyar kormánytól valamit, de alighanem valami nagyon csúnyát, mert Juhász Ferenc meg sem merte mondani a televízió­ban. Közben a Fidesz megsokallotta az egyetértést, és Simicskó István megint firtatni kezdte, hogy biztosan olyasmik repülnek-e ott fenn a ma­gasban, amiknek meg van engedve, miközben akkora a köd, hogy a MiG-29-esek nem látnak fölszállni Kecskemétről, hogy szétnézzenek odafönn. Az Egyesült Államokban ismét megerősítették, hogy egyáltalán nem az olajért folyik majd a háború (azt csak az ósdi Európában terjesz­tik „Szaddám Huszein hasznos hülyéi”), hanem a tömegpusztító fegyve­rekkel való visszaélés, a terrorizmus ellen, a térség demokratizálásáért. A kurd demokraták meg a hazafiak közben csak írják, írják Észak- Irakban az alkotmányt. Ha majd demokratizálva lesz a térség, meglátják, hogy mit csinálhatnak vele. Tanács István Honnan, hová Autópályából rosszul, útépítési koncepcióból viszont annál jobban ál­lunk. A kormány néhány nappal ezelőtt már az ötödik elképzelésével rukkolt elő. Az egymást gyorsan követő tervek közzététele ugyanakkor azt jelzi, hogy a kabinetnek nincs kiérlelt, megalapozott autópálya-építé­si koncepciója. Ellenkező esetben nem kerülnének kínos helyzetbe az előző anyagok gyors felülírásával. A koncepciók egyetlen közös vonása, hogy az azokat maradéktalanul megvalósító pénzügyi keret egyikre sem volt. A legújabbra sincs. Ezt igazolja, hogy az ötödik elképzelés múlt he­ti bejelentésekor az is elhangzott: a program finanszírozását a jövőben a kormány még felülvizsgálja. Racionális autópálya-építési tervvel egyébként könnyű előállni. A Kiskunfélegyházánál megszűnő M 5-öst folytatni kell a határig - a déli régió fejlesztése mellett az is szempont, hogy a magyar határtól már kész a szerbiai folytatás. Miskolchoz leágazás kell az M3-asról, Nyíregyháza és Debrecen ugyancsak megérdemli a pályát. Ha már Zamárdiig elké­szült az M7-es, tovább kellene vinni a tó túlsó végéig, majd onnan déli szomszédainkhoz. A horvátok ugyanis már megépítették Letenyéig a he­tes túloldali folytatását. A halálútnak is nevezett hatos utat legalább Du­naújvárosig autópályává kell nemesíteni. Az elviselhetetlen forgalmú né­gyes út tehermentesítésért kiált. A főváros körül tovább nem halasztható az M0-ás fejlesztése. Egytől egyig olyan beruházásokról van szó, ame­lyek jogosságát senki sem vonhatja kétségbe. A Medgyessy-kabinet legújabb, az előbb említett szakaszokat is tar­talmazó 420 kilométeres autópálya-építési terve harminc kilométerrel ígér többet a Fidesz által tavaly májusban vizionált hasonló program­nál. Évtizedes tapasztalatunk alapján tudjuk azonban, hogy forrás híján sem az egyik, sem a másik nem valósulhat meg. Jól tudja ezt László Csaba pénzügyminiszter is, aki a közigazgatási egyeztetések során még azt javasolta, hogy mentesítsék tárcáját a program finanszírozásának felelőssége alól. 2006-ig ugyanis cirka 1100 milliárdot kellene előte­remteni autópálya-építésekre. Ezzel szemben a magyar realitás, hogy ciklusonként jó, ha száz kilométernyi új pályára valót sikerül összeka­­lapozni. Az unió 2004-től már fejhető, de az előzetes információk sze­rint annyit nem adnak, amennyiből 420 kilométernyi pálya megépül­hetne - annyit meg pláne nem, amennyiből további 425 kilométeren meg lehetne kezdeni a beruházást. És nemcsak a pénz hiánya hátráltatja a beteljesülést. A nyomvonalter­vek még viszonylag gyorsan elkészülnek, a szükséges hatósági engedé­lyek is beszerezhetők - legfeljebb a természetvédők akadékoskodhatnak néhány élőhely védelme érdekében -, de mi lesz a kisajátításokkal? A közbeszerzési pályázatok kiírása, elbírálása is időbe telik. Miskolc kör­nyékén éppen azért csúszik az M30-as építése, mert a kivitelezők évek óta nem tudnak megegyezni a földtulajdonosokkal. A régészeti feltárást sem mellőzhetik az építők, márpedig egy-egy nyomvonal tisztességes megkutatása hosszú folyamat. Az előzmények ismeretében félő, hogy 2006 tavaszán ugyanaz törté­nik, mint 2002 tavaszán. A következő választások előestéjén az akkori közlekedési miniszter vagy éppen a miniszterelnök körbeutazza az or­szágot, hogy fényes ünnepélyességgel átadjon félig kész autópályákat, elkerülő utakat. A 2002 tavaszán autópályát avató Fónagy Jánoshoz ha­sonlóan kulcsrakészre jelentsen olyan szakaszocskát, ahol a pályán átíve­lő felüljárónak se eleje, se vége. Ötvös Zoltán

Next