Népszabadság, 2003. március (61. évfolyam, 51-75. szám)
2003-03-01 / 51. szám
NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA ÁLLÁSPONT 2003. MÁRCIUS 1., SZOMBAT 3 Belgrád: kollektív jogok a kisebbségeknek MUNKATÁRSUNKTÓL A jugoszláv parlament elfogadta az emberi és kisebbségi jogokról szóló törvénycsomagot, amely szerves része a Jugoszlávia maradékából megalakult Szerbia és Montenegró államközösség alkotmányának. A korlátozott jogkörű parlament tegnapi döntése szinte az utolsó volt, ugyanis Jugoszlávia hivatalosan február eleje óta már nem is létezik. A tíz hónapos munkával előkészített jogszabálycsomagot a szerb és a montenegrói parlament szerdán már megszavazta. A diszkrimináció minden formáját tiltó dokumentum Európában egyedülálló módon az alkotmányban szavatolja a kollektív jogokat a kisebbségeknek. A törvénycsomag pontosan meghatározza a kisebbségi nemzeti tanácsokat. Kimondja, hogy ezek olyan önkormányzatok, amelyek érvényesíthetik a kisebbségek tömegtájékoztatási, művelődési, oktatási és anyanyelv-használati jogait. Az Európa Tanács, az EBESZ és az EU velencei bizottsága szerint a Szerbia és Montenegró alkotmányában szavatolt kollektív kisebbségi jogok és a nemzeti tanácsok hivatkozási alapként szolgálhatnak a nemzetközi jogban. Klaus karrierje csúcsán Václav Klaus hatvankét éves, közgazdasági diplomája van. A hetvenes években a Csehszlovák Tudományos Akadémia Közgazdasági Intézetének tudományos munkatársa volt. Később alapító tagja a rendszerváltó Polgári Fórum (OF) politikai mozgalomnak, amely 1991-ben Polgári Demokrata Párttá (ODS) alakult át. Egy év múlva cseh kormányelnökként Vladimír Meciarral együtt meghatározó szerepük volt Csehszlovákia kettéválásában. Kétszer választották meg miniszterelnöknek, ám második megbízatási időszakának vége előtt az ODS anyagi botrányai miatt kénytelen volt lemondani. Az előre hozott választásokat pártja 1998-ban elveszítette, ám nem sokkal ezután megkötötte az ellenzéki paktumot a voksolásokon győztes cseh szociáldemokraták (CSSD) elnökével, Milos Zemannal, akit ezzel a lépésével hozzásegített a kormányalakításhoz, illetve a miniszterelnöki poszthoz. A paktum részeként Václav Klaust házelnökké választották. Tavaly az ODS újra csak második lett a képviselőházi választásokon, s ennek a vereségnek egyik folyományaként lemondott a pártelnöki tisztségről, amelyet tizenegy éven keresztül, megszakítás nélkül töltött be. Az ODS őt jelölte az államfői posztra, s harmadszorra szívós politikai alkudozásokkal elérte a célját. Politikusként és közgazdászként is Margaret Thatcher követője. Tavaly nyugati bírálatok kereszttüzébe került euroszkeptikus nézetei miatt. Részben e kritikák következtében, de nyilván elsősorban a megválasztásához szükséges széles körű politikai támogatás megszerzése érdekében már óvatos híve Csehország európai integrációjának. Ugyanakkor a parlamentben tegnap az elnökválasztás előtt elmondott, államfői értékrendjét felvázoló beszédében arra figyelmeztetett, hogy Csehországnak az Európai Unióban is érvényesítenie kell nemzeti érdekeit, s ugyanilyen fontos feladatnak jelölte meg a hazafiság új tartalmának a kimunkálását is. Az új cseh államfő tegnap megválasztása előtt azzal állt a képviselők elé, hogy úgy érzi magát, mint a mesebeli hős, aki csak úgy érheti el a célját, ha három kemény próbán helyt áll. Klausnak harmadszorra sikerrel vette az akadályt. Mostantól viszont nincs mese, rövidesen kiderül: képes lesz-e felülemelkedni belpolitikai intrikákon, és bölcs államfőként leginkább a masaryki hagyományokat folytatni. Szilvássy József Václav Klaus Régi-új koalíció Bécsben BÉCSI TUDÓSÍTÓNKTÓL Thomas Klestil osztrák államfő tegnap délután, alig néhány órával a koalíciós tárgyalások sikeres befejezése után feleskette a második Schüssel-kormányt. A sietség oka: a kancellár és szabadságpárti alkancellárja, Herbert Haupt FPÖ vezér így kívánta elejét venni, hogy a Szabadságpárton belüli ellenvélemények megzavarják a kormányalakítást. Jörg Haider karintiai tartományfőnök már jelezte, hogy a kormányprogram néhány pontja ellentétes a szabadságpárti alapkoncepcióval, s azok elfogadását szükségtelen megalkuvásnak tekinti. Várható, hogy Haider a hamvazószerdai hagyományos beszédében megragadja az alkalmat az éles támadásra. A választási eredmény, a Néppárt döntő fölénye érezteti hatását a posztok elosztásánál: a Néppártnak hárommal több tárca jutott, mint korábban. Változatlanul Benita Ferrero-Waldner a külügyminiszter, Ernst Strasser a belügyminiszter, Martin Bartenstein a gazdasági és munkaügyi miniszter, s nincs változás az oktatási tárca és a kulturális államtitkárság élén sem. A pénzügyminiszter is ugyanaz a személy, Karl-Heinz Grosser, csak éppen ezúttal már nem szabadságpárti politikusként, hanem párton kívüliként, a Néppárthoz tartozó tárca élén. Új a kormányban - de nem a nagypolitikában - Maria Rauch- Kallat, aki a Néppárt főtitkári posztját az újonnan létesített „nemzedékek minisztériumának” vezetésére váltotta. A mezőgazdasági minisztérium élére a parlamenti frakcióvezetőként tovább politizáló Wilhelm Molterer helyett a 34 éves Josef Prok - a nagy hatalmú alsó-ausztriai tartományfőnök unokaöccse - került. Átvette a Néppárt a védelmi minisztériumot a Szabadságpárttól, amelynek most csak három miniszteri tárca és három államtitkári poszt jutott. Az alkancellár sok huzavona után mégis Herbert Haupt szabadságpárti pártelnök lett, aki megtartotta a szociális tárcát is. Az előző kormány egyik legvitatottabb személyisége, Dieter Böhmdorfer, Haider egykori ügyvédje továbbra is igazságügyminiszter, és államtitkárként bekerült a kormányba Haider nővére, Ursula Haubner is. A tegnapi, előre be nem jelentett eskütétel idejére a rendőrség tüntetések megakadályozására hermetikusan lezárta az elnöki hivatal környékét. Szászi Júlia Wolfgang Schüssel osztrák kancellár és Herbert Haupt, az FPÖ elnöke a kormányfői hivatalban fotó: mti/ap - ronaldzak Macedónia konszolidálódik Magyar terepszemle Szkopjéban KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNKTÓL Macedónia biztonsági helyzete még bizonytalan az etnikai konfliktus óta, de a válságból való kilábalás jól halad - mondta a Szkopjébe tartott magyar-macedón üzleti fórumon Szász József szkopjei magyar nagykövet. A Faller Consulting által szervezett rendezvényen részt vettek a magyar és macedón üzleti élet, a macedón kormány és a helyi gazdasági kamarák képviselői. A magyar misszióvezető szerint a béke konszolidációja után Macedóniának legfőképp külföldi befektetésekre és egy, a Bokros-csomaghoz hasonló reformra lenne szüksége. Görögország vitatta az ország nevét, ennek azonban nincsenek gazdasági hatásai. Görögország Magyarország mellett a legnagyobb külföldi befektető Macedóniában - tette hozzá Szász. Aleksandar Dimitrov volt külügyminiszter kiemelte, hogy a 2002-es választások az európai normáknak megfelelően zajlottak le. A szemben álló felek betartották az ohridi egyezményben a békére tette ígéreteket. Ugyanakkor a szélsőséges megnyilvánulások még nem tűntek el teljesen az országból. Dimitrov a legsúlyosabb problémának a 30 százalékos munkanélküliség, illetve a szervezett bűnözés és korrupció között kialakult ördögi kört nevezte. Macedónia gazdasági és politikai helyzete sokat javult a 2001-ben lezajlott albán-macedón konfliktus óta. A gazdaság fellendítéséhez még hiányoznak a Matávéhoz hasonló külföldi befektetések. A legnagyobb macedóniai külföldi befektető a Matáv részvételével alakult Stone Bridge konzorcium vezetője, Somogyi Ferenc elmondta, hogy a macedón távközlés modernizációjánál fontos szerepet játszottak a magyarországi tapasztalatok. - A munkához találtunk elég szakképzett munkaerőt, bár a politikai feltételek még problémát jelentenek - mondta Somogyi. - A külföldi tőke fél a háborútól és a korrupciótól, de Macedónia már túllépett ezeken a nehézségeken - mondta Andrew Schneider, a Macedóniai Amerikai Gazdasági Kamara elnöke. - A befektetők előbb vagy utóbb el fognak jönni Macedóniába, mi amellett érvelünk, hogy már érdemes jönni. A Macedóniában fizetett havi 190 eurós (46 ezer forintos) nettó átlagbér kedvező a beruházóknak, ám mi azt szeretnénk, ha Macedónia hamarosan a dolgozóknak is jó hely lenne. Gergely G. András MACEDÓNIA Terület: 25 713 km2 GDP: 3800 USD/fő Népesség: 2 041000 (a lakosság egyharmada albán nemzetiségű) A kiírd alkotmány os Abdullah Öcalan a szigetbörtönben, nézi a rácsok mögött tovaszálló fellegeket, és lélekben 35 millió kurd miniszterelnökének érzi magát. (Lehet, hogy csak 30 millió az a 35, mert a többi már asszimilálódott.) Nem tudja, hogy a világon egyetlen olyan ország van - mi ugye tudjuk, hogy ez Magyarország -, amelyik körös-körül önmagával határos. A Kurd Munkapárt elnöke ellenben úgy gondolja, a világon csak egyetlen nép van, amelyik körös-körül önmagával határos, ez pedig a kurd nép, amelynek még önálló állama sincsen. Nem olyan messzire Öcalan börtönétől, Észak-Irakban kibékült a Kurd Demokrata Párt meg a Kurd Hazafias Szövetség. Maszud Barzani és Dzsalal Talabani vezérek éppen írják a kurd alkotmányt, de emiatt erősen aggódnak Washingtonban és Ankarában. A kurdoknak az amerikaiak és a törökök szerint nem az a dolguk, hogy alkotmányt írjanak, alkotmánya kizárólag államnak lehet, államnak meg csak olyasfajta képződmény nevezhető, aminek van államterülete. A 35 millió kurdnak nincs saját államterülete, mert ahol élnek, az más államok területe; egyszerre kettőé meg nem lehet, úgyhogy ez ügyben a kurdok alighanem fölöslegesen fáradnak. Persze, ha harcolni akarnának az iraki nép felszabadításáért meg az emberi jogok helyreállításért, úgy, mint az Északi Szövetség harcosai tették Afganisztánban, azt lehetne. Az Egyesült Államok hadseregének kifejezetten jól jönnének a bennszülött golyófogók, csak alkotmányt ne akarjanak a végén a túlélők. Törökország különösen ügyel arra, hogy az Egyesült Államok, ha már mindenképpen bevonul, hogy fölszabadítsa az elnyomott iraki népet, előtte adja írásba, hogy eszébe nem jut fölszabadítani az elnyomott kurd népet. Sőt, ők maguk is be akarnak vonulni Észak-Irakba, hogy saját kezűleg számolják föl a légtérzár miatt kialakult zsenge kurd autonómiát. Bush azt is elintézte a törököknek, hogy mi, NATO-tagok megvédjük Törökországot, ha megtámadná őket Szaddám Huszein, amiért megengedik az amerikaiaknak, hogy Törökországból is megtámadják Irakot. De még ez is semmi: a kalmár szellemű törökök pénzt kértek az Egyesült Államoktól azért, hogy az ő katonai bázisaikon állomásozhassanak majd az amerikai katonák. A török Igazság és Haladás Pártja követelésére hatmilliárd dollár segélyt és húszmilliárd dollár hitelgaranciát ajánlottak fel az amerikaiak. Ezt azután össze lehet hasonlítani azzal a pénzzel, amit az Európai Unió fizet a csatlakozó tíz ország felzárkóztatására, meg azzal, amit Magyarországra külföldiek a rendszerváltozás óta befektettek, és amire olyan büszkék vagyunk egyfolytában. No meg azzal a 95 milliárd dollárral, amit az iraki háborúra költenek az amerikaiak, tetézve az öt évre tervezett megszállás újabb 100 milliárdjával. A magyar politikai erők addig huzakodtak a honi légtér, a vasutak és közutak Törökország megsegítése érdekében való megnyitása miatt, míg úgy nem látszott, az amerikaiak elkezdték maguktól használni a légteret. Erre a Fidesz is gyorsan megszavazta a hozzájárulást, nehogy már úgy látsszon, nagy szövetségesünk megteheti, hogy fütyül Simicskó István dacoskodására. Bush elnök telefonon megdicsérte Medgyessyt, hogy milyen jól menedzselte a magyar támogatást, újfent meghívta őt Washingtonba, és megint kért a magyar kormánytól valamit, de alighanem valami nagyon csúnyát, mert Juhász Ferenc meg sem merte mondani a televízióban. Közben a Fidesz megsokallotta az egyetértést, és Simicskó István megint firtatni kezdte, hogy biztosan olyasmik repülnek-e ott fenn a magasban, amiknek meg van engedve, miközben akkora a köd, hogy a MiG-29-esek nem látnak fölszállni Kecskemétről, hogy szétnézzenek odafönn. Az Egyesült Államokban ismét megerősítették, hogy egyáltalán nem az olajért folyik majd a háború (azt csak az ósdi Európában terjesztik „Szaddám Huszein hasznos hülyéi”), hanem a tömegpusztító fegyverekkel való visszaélés, a terrorizmus ellen, a térség demokratizálásáért. A kurd demokraták meg a hazafiak közben csak írják, írják Észak- Irakban az alkotmányt. Ha majd demokratizálva lesz a térség, meglátják, hogy mit csinálhatnak vele. Tanács István Honnan, hová Autópályából rosszul, útépítési koncepcióból viszont annál jobban állunk. A kormány néhány nappal ezelőtt már az ötödik elképzelésével rukkolt elő. Az egymást gyorsan követő tervek közzététele ugyanakkor azt jelzi, hogy a kabinetnek nincs kiérlelt, megalapozott autópálya-építési koncepciója. Ellenkező esetben nem kerülnének kínos helyzetbe az előző anyagok gyors felülírásával. A koncepciók egyetlen közös vonása, hogy az azokat maradéktalanul megvalósító pénzügyi keret egyikre sem volt. A legújabbra sincs. Ezt igazolja, hogy az ötödik elképzelés múlt heti bejelentésekor az is elhangzott: a program finanszírozását a jövőben a kormány még felülvizsgálja. Racionális autópálya-építési tervvel egyébként könnyű előállni. A Kiskunfélegyházánál megszűnő M 5-öst folytatni kell a határig - a déli régió fejlesztése mellett az is szempont, hogy a magyar határtól már kész a szerbiai folytatás. Miskolchoz leágazás kell az M3-asról, Nyíregyháza és Debrecen ugyancsak megérdemli a pályát. Ha már Zamárdiig elkészült az M7-es, tovább kellene vinni a tó túlsó végéig, majd onnan déli szomszédainkhoz. A horvátok ugyanis már megépítették Letenyéig a hetes túloldali folytatását. A halálútnak is nevezett hatos utat legalább Dunaújvárosig autópályává kell nemesíteni. Az elviselhetetlen forgalmú négyes út tehermentesítésért kiált. A főváros körül tovább nem halasztható az M0-ás fejlesztése. Egytől egyig olyan beruházásokról van szó, amelyek jogosságát senki sem vonhatja kétségbe. A Medgyessy-kabinet legújabb, az előbb említett szakaszokat is tartalmazó 420 kilométeres autópálya-építési terve harminc kilométerrel ígér többet a Fidesz által tavaly májusban vizionált hasonló programnál. Évtizedes tapasztalatunk alapján tudjuk azonban, hogy forrás híján sem az egyik, sem a másik nem valósulhat meg. Jól tudja ezt László Csaba pénzügyminiszter is, aki a közigazgatási egyeztetések során még azt javasolta, hogy mentesítsék tárcáját a program finanszírozásának felelőssége alól. 2006-ig ugyanis cirka 1100 milliárdot kellene előteremteni autópálya-építésekre. Ezzel szemben a magyar realitás, hogy ciklusonként jó, ha száz kilométernyi új pályára valót sikerül összekalapozni. Az unió 2004-től már fejhető, de az előzetes információk szerint annyit nem adnak, amennyiből 420 kilométernyi pálya megépülhetne - annyit meg pláne nem, amennyiből további 425 kilométeren meg lehetne kezdeni a beruházást. És nemcsak a pénz hiánya hátráltatja a beteljesülést. A nyomvonaltervek még viszonylag gyorsan elkészülnek, a szükséges hatósági engedélyek is beszerezhetők - legfeljebb a természetvédők akadékoskodhatnak néhány élőhely védelme érdekében -, de mi lesz a kisajátításokkal? A közbeszerzési pályázatok kiírása, elbírálása is időbe telik. Miskolc környékén éppen azért csúszik az M30-as építése, mert a kivitelezők évek óta nem tudnak megegyezni a földtulajdonosokkal. A régészeti feltárást sem mellőzhetik az építők, márpedig egy-egy nyomvonal tisztességes megkutatása hosszú folyamat. Az előzmények ismeretében félő, hogy 2006 tavaszán ugyanaz történik, mint 2002 tavaszán. A következő választások előestéjén az akkori közlekedési miniszter vagy éppen a miniszterelnök körbeutazza az országot, hogy fényes ünnepélyességgel átadjon félig kész autópályákat, elkerülő utakat. A 2002 tavaszán autópályát avató Fónagy Jánoshoz hasonlóan kulcsrakészre jelentsen olyan szakaszocskát, ahol a pályán átívelő felüljárónak se eleje, se vége. Ötvös Zoltán