Népszabadság, 2003. április (61. évfolyam, 76-100. szám)

2003-04-05 / 80. szám

22 NÉPSZABADSÁG HÉTVÉGE 2003. ÁPRILIS 5., SZOMBAT Valóságshow-csata után Előzésben az RTL Klub, erősít a magyar„királyi” televízió A kereskedelmi tévék műsorainak színvonala közti különb­ség még nem indokolná, mindenesetre tény: az RTL Klub toronymagasan piacvezető a televíziók között. A Big Brother által cserbenhagyott TV 2 a tavalyi válságát idéző nézettsé­gi mutatókat produkál ismét, miközben a Magyar Televízió fokozatosan javítja pozícióit. Az utóbbiba beleférnek adá­sonként több mint tízmillió forintba kerülő produkciók is, csalódást okozó nézettséggel. Haszán Zoltán Varsányi Gyula A valóságshow-k csatáját a Barátok közt nyerte. E magyarázatra szoruló kijelen­téshez vissza kell kicsit pörgetni az időt a Big Brother tavaly szeptemberi hazai debütálásáig, sőt, még tovább. A nem­zetközi tapasztalatok alapján borítékol­ható volt, hogy a valóságshow-k legnép­szerűbbje tarolni fog Magyarországon is. Éppen erre volt szüksége a TV 2-nek, amely 2002 tavaszára kifulladt. A kereskedelmi csatorna nagy lendület­tel indult 1997 végén, hamar képernyőjé­hez vonzotta a nézőket sorozataival (Rex, Xena, Vad angyal), korábban nem látott mulatós műsorral (Dáridó) és a „ki­rályi tévén” már felfuttatott, majd átszer­ződtetett kvízműsoraival, mint a Szeren­csekerék. Ehhez képest a másik frekven­ciát elnyerő RTL Klub igencsak felké­születlennek bizonyult, a győzelmén ma­ga is meglepődő társaság három hétig csak ideiglenes műsort adott. Ezt a kése­delmet évekig nem tudta ledolgozni. A TV 2 piacvezető lett, ám a hirdetők ezt fenntartásokkal fogadták. Őket ugyanis — a naiv és politikai csatákban felőrlődött ORTT-tagokkal ellentétben, akik a frekvenciákról döntöttek - a min­denkihez szóló „családi tévé” imidzse nem érdekli. Kizárólag azt nézik, milyen nézettségre lehet számítani a kereske­delmi célcsoportban, amelyet a 18-49 éves korosztályra szűkítenek le.­­ Előbb-utóbb nyilvánvalóvá kellett vál­nia, hogy a TV 2 nem az üdvhadsereg. Magától nem fog dőlni a pénz, a vezetés által erőltetett „családi” jelleg ellentétes az üzleti érdekekkel - jegyezte meg egy már nem ennél a tévénél dolgozó szak­ember. És valóban: a kezdeti lendület, ha évek alatt is, de alábbhagyott, elkop­tak a húzóműsorok. Kapkodás lett úrrá a csatornán. Egyre-másra tűntek fel új ar­cok, adások, hogy aztán a gyengébb eredmények miatt hamar a süllyesztő­ben kössenek ki (ilyen hullócsillag volt például a Gesztiméter). - Miközben egyes kedvenceket dédelgettek, roham­munkában, türelmetlenül kezdtek építe­ni kártyavárat - jegyezte meg egy má­sik, TV 2 közeli műsorkészítő. Az egyre romló eredmények miatt végül tavaly ta­vasszal bekövetkezett az, amire koráb­ban kevesen számítottak: a külföldi tu­lajdonos megvált az alapító vezérigaz­gatótól, Tolvaly Ferenctől, aki beszállí­tóként is tevékenykedett a tévénél. Ek­korra az RTL Klub nemcsak behozta a kezdeti lemaradást, de alkalmanként húszszázalékos különbséggel a maga ja­vára fordította a versenyt. A TV 2 iránt pedig az Orbán-kormány alatt autópá­lya-építéseken felhizlalt Vegyépszer ér­deklődött. A régóta szükséges arculatváltást az új vezérigazgató, Kereszty Gábor és el­maradhatatlan társa, Sváby András ve­zényelte le. A piac felborítására a Big Brother tűnt a legalkalmasabbnak, csakhogy a valóságshow elindításáról az RTL Klub is tárgyalt a holland re­ceptgazdával, az Endemollal. Ez azért is sikerrel kecsegtetett, mert az első EB-t a németalföldiek a nemzetközi RTL-csoporttal készítették 1999-ben. Mindezek ellenére a TV 2 szerezte meg a licencet. A bravúr azzal az előnnyel is járt, hogy az RTL Klub időzavarba ke­rült, és csak kéthetes késéssel tudta el­indítani saját valóságshow-ját. Ez szá­mos ponton mutat hasonlóságot a BB- vel, az Endemol által beígért szerzői jo­gi per azonban végül elmaradt, vélhető­en a nemzetközi tulajdonosi érdekeltsé­gek miatt. A TV 2 annak rendje-módja szerint le is apasztotta az RTL előnyét, a BB megje­lenése óriási fordulatot hozott. A kon­kurencia csak azért indította el saját va­lóságshow-ját, hogy mérsékelje a káro­kat (valóságshow-val csak valóság­show tud versenyezni — vélték). Szep­temberben már a TV 2 vezetett, a BB pedig egész ősszel kiemelkedő nézett­séget és bevételeket hozott. A reklám­tarifa például a műsor idején 15 száza­lékot ugrott. Emellett jött pénz a játéko­sokra adott telefon- vagy sms-szavaza­­tok után és a műsorhoz kapcsolódó egyéb bevételekből is. Futott a szekér, a TV 2 pedig a BB hátszelével elindította a következő nagy áttörésnek ígérkező műsorát, a Nyugaton szintén népszerű szituációs komédia magyar változatát, a Teát. Az RTL közben nem csuklott össze. Ezt pedig vezetői szerint is egyértelműen a csatorna indulása óta „elkövetett” leg­jobb húzásának, a saját napi szappan­­operának köszönheti. A Barátok közt minőségi megítélésén lehet vitatkozni, ám gazdaságilag az RTL aranyat tojó tyúkja lett. A magyar televíziózás leg­nagyobb beruházása méretes bukásnak indult, másfél évig csak a menedzsment türelme - és a befektetett pénz miatti aggodalom - tartotta műsoron a nézők részéről visszafogottan fogadott mű­sort. A Barátok közt kis híján a bokszo­ló Kokó Kell egy csapat című műsora vagy az Első generáció mellé került, vagyis majdnem kisodródott, ám egy idő után elkezdett működni. A Big Brother megjelenésekor az RTL kime­nekítette ezt a féltett műsorát az erős konkurencia elől, ide-oda tologatta a megszokásra épülő napi sorozatot a mű­sorrendben. A kapkodás után azonban ismét magára talált a produkció, és hoz­ta az RTL-t életben tartó nézettségét.­­ A kora esti Mónika-show, Híradó, Fó­kusz, Való Világ és Barátok közt alkotta műsorblokk fél tízig piacvezetővé vált - állapítja meg joggal Kolosi Péter prog­ramigazgató. Ezt fejelik meg egy (ame­rikai) játékfilmmel. Tavaly az ötven leg­nézettebb filmből 43 ment az RTL Klu­bon, ezek közül került ki az első hat he­lyezett.­­ A csatorna ezt a „fikciós hege­móniát” akarja tartani, amit a hollywoodi Columbiával és Warner céggel kötött hosszú távú filmes megállapodások tá­masztanak alá — teszi hozzá a program­­igazgató. (Mi több, a Mónika-show-tól kezdődő műsorblokkal a kereskedelmi tévé meglehetősen hűséges nézőtábort alakított ki. Jellemző, hogy bár az A KÉT VALÓSÁGSHOW ÁTLAGOS HAVI NÉZETTSÉGE (18-49 évesek körében, ezer fő) január február március I­­ Big Brother Való Világ Forrás: AGB Hungary, RTL Klub NÉPSZABADSÁG-grafika A DÉLUTÁNI BESZÉLGETŐS MŰSOROK KÖZÖNSÉGARÁNYA (18-49 évesek körében,százalék) Forrás: AGB Hungary, RTL NÉPSZABADSÁG-grafika * A sajtóhamburger-készítő Sebők János Ómolnár Miklós rebellis rockszakíróként kezdte pá­lyáját, később volt közszolgálati, majd kereskedelmi rádiós, kisgazda politikus, parlamenti képviselő, frakcióvezető-helyettes, ifjúsági lap főszerkesztője, írt könyvet zenekarokról, ’56-ról, nemzedéke disszi­dáló tagjairól, Torgyánról. 1998-ban az ő vezényleté­vel került piacra a Story, három évvel később a Best magazin. E két lap több mint hatszázezer példányban jelenik meg, s ma hétről hétre csaknem kétmillióan olvassák őket. Sokan ezért Omolnárt tartják az egyik legmarkánsabb ízlés- és véleményformáló erőnek a médiapiacon. Ő viszont sajtóhamburger-készítőnek mondja magát, aki médiaiparosként csupán kielégíti a „fogyasztói proletárdiktatúra” igényeit.­­ Ha ránézünk a nézettségi adatokra, a példány­­­számokra, nem kétséges, hogy elképesztő mértékben és gyorsasággal bulvárosodik a magyar média. Ön szerint mi ennek a magyarázata ? - Tudomásul kell venni, hogy a totális tömegter­melés korában élünk, másrészt a filozofálgatásra hajlamosak fogalmazhatnak úgy is, hogy fogyasztói oldalról nézve ez egyfajta proletárdiktatúra kora. A tömeg végre megkapja azt, amire vágyik: a fogyasz­tás szentélyeiben, a shopping centerekben meglelhe­ti élete értelmét, kielégítheti vágyait, megveheti mindazt, amiről a reklámok elhitetik vele, hogy arra neki szüksége van. Ebben a „fogyasztói proletárdik­tatúrában” az átlagember azzal áltathatja magát, hogy ő is részesülhet mindabból, ami korábban csak a kiváltságosaknak adatott meg. Sétálni akar hát a Louvre-ban, meg akarja nézni Sissy kastélyát Kor­fun, márkás ruhákba akar öltözni, bennfentes akar lenni a híres emberek világában. A médiát nagyobb­részt ezen a szűrőn át tekinti információs eszköznek, amúgy legfeljebb azt várja el tőle, hogy szórakoztas­sa. A magyar sajtópiacon még újdonságnak hat eme tömegigénynek - a hamburgergyártás logikáján ala­puló - kielégítése. A Story az első lapok egyike volt, amelyik ezt a logikát követve került a piacra. - Hogyan érvényesül a hamburgerlogika a ma­gyar sajtópiacon? -Találd ki, hogy mire van igénye a tömegnek, próbáld megfejteni - ha kell, szociológiai mélységig hatóan - ezen igény természetrajzát, aztán elégítsd ki a vásárlót. A legsikeresebb gyorséttermek titka is valami ilyesmiben rejlik. Mi megpróbáljuk az ottani tapasztalatokat a médiára alkalmazni. Talán onnan kell indítanunk, hogy korunk vitathatatlanul a televí­ziózás kora, vagyis a képi információ sokkalta fonto­sabbá vált, mint a szöveges, s ezt az írott betű piacán sem szabad figyelmen kívül hagyni. Gyorsabban tá­jékoztat, könnyebben befogadható, a képi informá­ciós hamburger megemésztése sokkalta egyszerűbb folyamat a hagyományos olvasásnál. — Ön szerint milyen az igazi sajtóhamburger? — A lapnak egyszerű logikájúnak, könnyen befo­­gadhatónak, de laktatónak, vagyis olvasmányosnak kell lennie. Azt kell sugallnia, hogy megéri az árát. De mindez nem jelent rossz minőséget, silány gyári terméket. A száz évvel ezelőtti médiaipar legjele­sebbjei még egyszerre tudtak tömegigényt kielégíte­ni, és minőséget produkálni. Nagy meglepetés volt számomra a két világháború közötti legnépszerűbb bulvárlapot, Az Estet forgatva, hogy a „lúgkövet ivott a cselédlány”, „tönkrement a gróf,” „300 sző­nyeget lopott a török szőnyegkereskedő” típusú hí­rek között olvashattam Móricz Zsigmond arzénes asszonyokról szóló írását, amely kiválóan megfelelt a tömegtermék logikáinak, miközben irodalmi érté­keit sem vonhatja kétségbe senki. Hasonló példákat lehetne hozni Molnár Ferenctől, Móra Ferenctől, Kosztolányitól és másoktól is. -Maradva a hamburgeres hasonlatnál, ön ho­gyan „süti ki” a sikert? -A sajtótömegtermék készítése egyfajta empati­kus játék. Annak kitalálása, mit igényel a „sajtófo­gyasztó”, más szóval, mire van kapás. Ha a csalik ké­szítése közben a horgász és nem a hal igényeiből in­dulunk ki, azaz az újságcsináló a saját ízlésvilágát te­kinti kiindulópontnak, csúnyán melléfoghat. Mi a lap gyártási folyamatában szinte mindenben a televíziós módszereket követjük. Tessék csak megállni egy be­vásárlóközpont újságospultjánál, s megnézni, hogy az emberek ma már az újságokban is szörfölnek. Be­lelapoznak szinte mindegyikbe. Tele kell hát rakni a lapot olyan „horgokkal”, amelyekre nyomban ráha­rap, és beleakad a „hal”. Ennyi és nem több a Story készítésének alaplogikája.­­Lapjai a hírességek, a sztárok révén népszerű­ek? Mi ennek a hihetetlen mértékben felvirágzó sztárkultusznak a lélektani háttere? — A „fogyasztói proletárdiktatúra” korszakában az istenek és a mítoszok iránti örök emberi igényt is „hamburgermódszerekkel” kell kielégíteni. Ha elfo­gadjuk Nietzsche állítását, miszerint Isten halott, akkor ez az igény nagyobb, mint valaha. Ha meg­nézzük a klasszikus mítoszokat, azok legjelentő­sebb „sztorijai” hétköznapi történetek. A görög mi­tológiára ez éppen úgy igaz, mint az Újszövetségre. A hétköznapiság könnyebben befogadhatóvá teszi a történetet, az erkölcsi tartalom átélhetővé válik. Ilyenfajta mítoszpótlék a sztárvilág is. Ma az Olim­posz isteneinek sorsát a média félisteneinek alakjá­ban követhetjük nyomon, akik a televíziónak kö­szönhetően beköltöztek az otthonunkba. Csisztu Zsuzsával vagy a Híradók sztárjaival évek óta együtt vacsorázik a magyar családok jelentős része. Kvázi családtagok tehát, s ha már így van, akkor ugye érthető, hogy tudni akarnak róluk mindent, ki a férjük, akarnak-e gyereket, s ha igen, mikor? A sztárokkal kapcsolatos közhelyes, hétköznapi törté­netek a legérdekesebbek. -A bulvárlap sikerreceptjében mennyi a nemzet­közi, s mennyi a magyar adalék? - A know-how százszázalékosan külföldi licenc. A showbiznisz a sajtó területén is precízen kimunkált termelési és kereskedelmi logikák szerint működik. Azt utólag már nehéz megállapítani, hogy ezekből a logikákból mi jött létre spontán módon, s mi az éles szemű producerek jóvoltából. De az Elvis-mítoszban például roppant fontos elem, hogy egy memphisi te­herautósofőrből lett „király”, mint ahogy nálunk is fontos volt, hogy egy csepelit, Zámbó Jimmyt emel­hessen királyként vállára a közönség.­­A színes magazinokban mindig jelentős súllyal vannak jelen az ún. szép emberek, a királyi családok, az arisztokrácia, a politikai élet, a high society tag­jai. Nálunk viszont ezek a társadalmi csoportok leg­feljebb mutatóban szerepelnek a lapokban. Miért? - A történelmi helyzet következménye. Magyar­­országon a puha diktatúra utolsó évtizedében, ha el­lentmondásosan is, de megkezdődött a polgároso­dás. A párttitkár felesége butikengedélyt kapott, a ki­szolgált focista gebint. Kialakult egy új tulajdonosi réteg, amely egyszerre volt kommunista párttag és kapitalista vállalkozó. Amikor eljött a rendszervál­tás, nálunk már működött egy felemás, sunyi, félig­­meddig titkolandó kapitalizmus, ezért a váltás nem volt olyan éles cezúra, mint például a cseheknél. Az időközben felkapaszkodó high society a privatizáció során egy felemás proletárvilágra telepedett rá, illet­ve abból nőtt ki. Magyarország azóta is egalitáriánus ország maradt. Miközben mindenki sok pénzről ál­modik, itt nem divat büszkélkedni a már megszerzett milliókkal, inkább gyanús, ha valaki meggazdag­szik. Még ma is egy fura, össznépi, kuruc köztársa­ságban élünk, ahol nem illik se hajléktalannak, se nagyon gazdagnak lenni. Éppen ezért egy Story tí­pusú tömeglap tematikájába a high society csak «■ Az újságírók nyögvenyelősen tesznek erőszakot saját magukon a rettenetes publikum kedvéért FOTÓ: TEKNŐS MIKLÓS

Next