Népszabadság, 2003. április (61. évfolyam, 76-100. szám)
2003-04-05 / 80. szám
22 NÉPSZABADSÁG HÉTVÉGE 2003. ÁPRILIS 5., SZOMBAT Valóságshow-csata után Előzésben az RTL Klub, erősít a magyar„királyi” televízió A kereskedelmi tévék műsorainak színvonala közti különbség még nem indokolná, mindenesetre tény: az RTL Klub toronymagasan piacvezető a televíziók között. A Big Brother által cserbenhagyott TV 2 a tavalyi válságát idéző nézettségi mutatókat produkál ismét, miközben a Magyar Televízió fokozatosan javítja pozícióit. Az utóbbiba beleférnek adásonként több mint tízmillió forintba kerülő produkciók is, csalódást okozó nézettséggel. Haszán Zoltán Varsányi Gyula A valóságshow-k csatáját a Barátok közt nyerte. E magyarázatra szoruló kijelentéshez vissza kell kicsit pörgetni az időt a Big Brother tavaly szeptemberi hazai debütálásáig, sőt, még tovább. A nemzetközi tapasztalatok alapján borítékolható volt, hogy a valóságshow-k legnépszerűbbje tarolni fog Magyarországon is. Éppen erre volt szüksége a TV 2-nek, amely 2002 tavaszára kifulladt. A kereskedelmi csatorna nagy lendülettel indult 1997 végén, hamar képernyőjéhez vonzotta a nézőket sorozataival (Rex, Xena, Vad angyal), korábban nem látott mulatós műsorral (Dáridó) és a „királyi tévén” már felfuttatott, majd átszerződtetett kvízműsoraival, mint a Szerencsekerék. Ehhez képest a másik frekvenciát elnyerő RTL Klub igencsak felkészületlennek bizonyult, a győzelmén maga is meglepődő társaság három hétig csak ideiglenes műsort adott. Ezt a késedelmet évekig nem tudta ledolgozni. A TV 2 piacvezető lett, ám a hirdetők ezt fenntartásokkal fogadták. Őket ugyanis — a naiv és politikai csatákban felőrlődött ORTT-tagokkal ellentétben, akik a frekvenciákról döntöttek - a mindenkihez szóló „családi tévé” imidzse nem érdekli. Kizárólag azt nézik, milyen nézettségre lehet számítani a kereskedelmi célcsoportban, amelyet a 18-49 éves korosztályra szűkítenek le. Előbb-utóbb nyilvánvalóvá kellett válnia, hogy a TV 2 nem az üdvhadsereg. Magától nem fog dőlni a pénz, a vezetés által erőltetett „családi” jelleg ellentétes az üzleti érdekekkel - jegyezte meg egy már nem ennél a tévénél dolgozó szakember. És valóban: a kezdeti lendület, ha évek alatt is, de alábbhagyott, elkoptak a húzóműsorok. Kapkodás lett úrrá a csatornán. Egyre-másra tűntek fel új arcok, adások, hogy aztán a gyengébb eredmények miatt hamar a süllyesztőben kössenek ki (ilyen hullócsillag volt például a Gesztiméter). - Miközben egyes kedvenceket dédelgettek, rohammunkában, türelmetlenül kezdtek építeni kártyavárat - jegyezte meg egy másik, TV 2 közeli műsorkészítő. Az egyre romló eredmények miatt végül tavaly tavasszal bekövetkezett az, amire korábban kevesen számítottak: a külföldi tulajdonos megvált az alapító vezérigazgatótól, Tolvaly Ferenctől, aki beszállítóként is tevékenykedett a tévénél. Ekkorra az RTL Klub nemcsak behozta a kezdeti lemaradást, de alkalmanként húszszázalékos különbséggel a maga javára fordította a versenyt. A TV 2 iránt pedig az Orbán-kormány alatt autópálya-építéseken felhizlalt Vegyépszer érdeklődött. A régóta szükséges arculatváltást az új vezérigazgató, Kereszty Gábor és elmaradhatatlan társa, Sváby András vezényelte le. A piac felborítására a Big Brother tűnt a legalkalmasabbnak, csakhogy a valóságshow elindításáról az RTL Klub is tárgyalt a holland receptgazdával, az Endemollal. Ez azért is sikerrel kecsegtetett, mert az első EB-t a németalföldiek a nemzetközi RTL-csoporttal készítették 1999-ben. Mindezek ellenére a TV 2 szerezte meg a licencet. A bravúr azzal az előnnyel is járt, hogy az RTL Klub időzavarba került, és csak kéthetes késéssel tudta elindítani saját valóságshow-ját. Ez számos ponton mutat hasonlóságot a BB- vel, az Endemol által beígért szerzői jogi per azonban végül elmaradt, vélhetően a nemzetközi tulajdonosi érdekeltségek miatt. A TV 2 annak rendje-módja szerint le is apasztotta az RTL előnyét, a BB megjelenése óriási fordulatot hozott. A konkurencia csak azért indította el saját valóságshow-ját, hogy mérsékelje a károkat (valóságshow-val csak valóságshow tud versenyezni — vélték). Szeptemberben már a TV 2 vezetett, a BB pedig egész ősszel kiemelkedő nézettséget és bevételeket hozott. A reklámtarifa például a műsor idején 15 százalékot ugrott. Emellett jött pénz a játékosokra adott telefon- vagy sms-szavazatok után és a műsorhoz kapcsolódó egyéb bevételekből is. Futott a szekér, a TV 2 pedig a BB hátszelével elindította a következő nagy áttörésnek ígérkező műsorát, a Nyugaton szintén népszerű szituációs komédia magyar változatát, a Teát. Az RTL közben nem csuklott össze. Ezt pedig vezetői szerint is egyértelműen a csatorna indulása óta „elkövetett” legjobb húzásának, a saját napi szappanoperának köszönheti. A Barátok közt minőségi megítélésén lehet vitatkozni, ám gazdaságilag az RTL aranyat tojó tyúkja lett. A magyar televíziózás legnagyobb beruházása méretes bukásnak indult, másfél évig csak a menedzsment türelme - és a befektetett pénz miatti aggodalom - tartotta műsoron a nézők részéről visszafogottan fogadott műsort. A Barátok közt kis híján a bokszoló Kokó Kell egy csapat című műsora vagy az Első generáció mellé került, vagyis majdnem kisodródott, ám egy idő után elkezdett működni. A Big Brother megjelenésekor az RTL kimenekítette ezt a féltett műsorát az erős konkurencia elől, ide-oda tologatta a megszokásra épülő napi sorozatot a műsorrendben. A kapkodás után azonban ismét magára talált a produkció, és hozta az RTL-t életben tartó nézettségét. A kora esti Mónika-show, Híradó, Fókusz, Való Világ és Barátok közt alkotta műsorblokk fél tízig piacvezetővé vált - állapítja meg joggal Kolosi Péter programigazgató. Ezt fejelik meg egy (amerikai) játékfilmmel. Tavaly az ötven legnézettebb filmből 43 ment az RTL Klubon, ezek közül került ki az első hat helyezett. A csatorna ezt a „fikciós hegemóniát” akarja tartani, amit a hollywoodi Columbiával és Warner céggel kötött hosszú távú filmes megállapodások támasztanak alá — teszi hozzá a programigazgató. (Mi több, a Mónika-show-tól kezdődő műsorblokkal a kereskedelmi tévé meglehetősen hűséges nézőtábort alakított ki. Jellemző, hogy bár az A KÉT VALÓSÁGSHOW ÁTLAGOS HAVI NÉZETTSÉGE (18-49 évesek körében, ezer fő) január február március I Big Brother Való Világ Forrás: AGB Hungary, RTL Klub NÉPSZABADSÁG-grafika A DÉLUTÁNI BESZÉLGETŐS MŰSOROK KÖZÖNSÉGARÁNYA (18-49 évesek körében,százalék) Forrás: AGB Hungary, RTL NÉPSZABADSÁG-grafika * A sajtóhamburger-készítő Sebők János Ómolnár Miklós rebellis rockszakíróként kezdte pályáját, később volt közszolgálati, majd kereskedelmi rádiós, kisgazda politikus, parlamenti képviselő, frakcióvezető-helyettes, ifjúsági lap főszerkesztője, írt könyvet zenekarokról, ’56-ról, nemzedéke disszidáló tagjairól, Torgyánról. 1998-ban az ő vezényletével került piacra a Story, három évvel később a Best magazin. E két lap több mint hatszázezer példányban jelenik meg, s ma hétről hétre csaknem kétmillióan olvassák őket. Sokan ezért Omolnárt tartják az egyik legmarkánsabb ízlés- és véleményformáló erőnek a médiapiacon. Ő viszont sajtóhamburger-készítőnek mondja magát, aki médiaiparosként csupán kielégíti a „fogyasztói proletárdiktatúra” igényeit. Ha ránézünk a nézettségi adatokra, a példányszámokra, nem kétséges, hogy elképesztő mértékben és gyorsasággal bulvárosodik a magyar média. Ön szerint mi ennek a magyarázata ? - Tudomásul kell venni, hogy a totális tömegtermelés korában élünk, másrészt a filozofálgatásra hajlamosak fogalmazhatnak úgy is, hogy fogyasztói oldalról nézve ez egyfajta proletárdiktatúra kora. A tömeg végre megkapja azt, amire vágyik: a fogyasztás szentélyeiben, a shopping centerekben meglelheti élete értelmét, kielégítheti vágyait, megveheti mindazt, amiről a reklámok elhitetik vele, hogy arra neki szüksége van. Ebben a „fogyasztói proletárdiktatúrában” az átlagember azzal áltathatja magát, hogy ő is részesülhet mindabból, ami korábban csak a kiváltságosaknak adatott meg. Sétálni akar hát a Louvre-ban, meg akarja nézni Sissy kastélyát Korfun, márkás ruhákba akar öltözni, bennfentes akar lenni a híres emberek világában. A médiát nagyobbrészt ezen a szűrőn át tekinti információs eszköznek, amúgy legfeljebb azt várja el tőle, hogy szórakoztassa. A magyar sajtópiacon még újdonságnak hat eme tömegigénynek - a hamburgergyártás logikáján alapuló - kielégítése. A Story az első lapok egyike volt, amelyik ezt a logikát követve került a piacra. - Hogyan érvényesül a hamburgerlogika a magyar sajtópiacon? -Találd ki, hogy mire van igénye a tömegnek, próbáld megfejteni - ha kell, szociológiai mélységig hatóan - ezen igény természetrajzát, aztán elégítsd ki a vásárlót. A legsikeresebb gyorséttermek titka is valami ilyesmiben rejlik. Mi megpróbáljuk az ottani tapasztalatokat a médiára alkalmazni. Talán onnan kell indítanunk, hogy korunk vitathatatlanul a televíziózás kora, vagyis a képi információ sokkalta fontosabbá vált, mint a szöveges, s ezt az írott betű piacán sem szabad figyelmen kívül hagyni. Gyorsabban tájékoztat, könnyebben befogadható, a képi információs hamburger megemésztése sokkalta egyszerűbb folyamat a hagyományos olvasásnál. — Ön szerint milyen az igazi sajtóhamburger? — A lapnak egyszerű logikájúnak, könnyen befogadhatónak, de laktatónak, vagyis olvasmányosnak kell lennie. Azt kell sugallnia, hogy megéri az árát. De mindez nem jelent rossz minőséget, silány gyári terméket. A száz évvel ezelőtti médiaipar legjelesebbjei még egyszerre tudtak tömegigényt kielégíteni, és minőséget produkálni. Nagy meglepetés volt számomra a két világháború közötti legnépszerűbb bulvárlapot, Az Estet forgatva, hogy a „lúgkövet ivott a cselédlány”, „tönkrement a gróf,” „300 szőnyeget lopott a török szőnyegkereskedő” típusú hírek között olvashattam Móricz Zsigmond arzénes asszonyokról szóló írását, amely kiválóan megfelelt a tömegtermék logikáinak, miközben irodalmi értékeit sem vonhatja kétségbe senki. Hasonló példákat lehetne hozni Molnár Ferenctől, Móra Ferenctől, Kosztolányitól és másoktól is. -Maradva a hamburgeres hasonlatnál, ön hogyan „süti ki” a sikert? -A sajtótömegtermék készítése egyfajta empatikus játék. Annak kitalálása, mit igényel a „sajtófogyasztó”, más szóval, mire van kapás. Ha a csalik készítése közben a horgász és nem a hal igényeiből indulunk ki, azaz az újságcsináló a saját ízlésvilágát tekinti kiindulópontnak, csúnyán melléfoghat. Mi a lap gyártási folyamatában szinte mindenben a televíziós módszereket követjük. Tessék csak megállni egy bevásárlóközpont újságospultjánál, s megnézni, hogy az emberek ma már az újságokban is szörfölnek. Belelapoznak szinte mindegyikbe. Tele kell hát rakni a lapot olyan „horgokkal”, amelyekre nyomban ráharap, és beleakad a „hal”. Ennyi és nem több a Story készítésének alaplogikája.Lapjai a hírességek, a sztárok révén népszerűek? Mi ennek a hihetetlen mértékben felvirágzó sztárkultusznak a lélektani háttere? — A „fogyasztói proletárdiktatúra” korszakában az istenek és a mítoszok iránti örök emberi igényt is „hamburgermódszerekkel” kell kielégíteni. Ha elfogadjuk Nietzsche állítását, miszerint Isten halott, akkor ez az igény nagyobb, mint valaha. Ha megnézzük a klasszikus mítoszokat, azok legjelentősebb „sztorijai” hétköznapi történetek. A görög mitológiára ez éppen úgy igaz, mint az Újszövetségre. A hétköznapiság könnyebben befogadhatóvá teszi a történetet, az erkölcsi tartalom átélhetővé válik. Ilyenfajta mítoszpótlék a sztárvilág is. Ma az Olimposz isteneinek sorsát a média félisteneinek alakjában követhetjük nyomon, akik a televíziónak köszönhetően beköltöztek az otthonunkba. Csisztu Zsuzsával vagy a Híradók sztárjaival évek óta együtt vacsorázik a magyar családok jelentős része. Kvázi családtagok tehát, s ha már így van, akkor ugye érthető, hogy tudni akarnak róluk mindent, ki a férjük, akarnak-e gyereket, s ha igen, mikor? A sztárokkal kapcsolatos közhelyes, hétköznapi történetek a legérdekesebbek. -A bulvárlap sikerreceptjében mennyi a nemzetközi, s mennyi a magyar adalék? - A know-how százszázalékosan külföldi licenc. A showbiznisz a sajtó területén is precízen kimunkált termelési és kereskedelmi logikák szerint működik. Azt utólag már nehéz megállapítani, hogy ezekből a logikákból mi jött létre spontán módon, s mi az éles szemű producerek jóvoltából. De az Elvis-mítoszban például roppant fontos elem, hogy egy memphisi teherautósofőrből lett „király”, mint ahogy nálunk is fontos volt, hogy egy csepelit, Zámbó Jimmyt emelhessen királyként vállára a közönség.A színes magazinokban mindig jelentős súllyal vannak jelen az ún. szép emberek, a királyi családok, az arisztokrácia, a politikai élet, a high society tagjai. Nálunk viszont ezek a társadalmi csoportok legfeljebb mutatóban szerepelnek a lapokban. Miért? - A történelmi helyzet következménye. Magyarországon a puha diktatúra utolsó évtizedében, ha ellentmondásosan is, de megkezdődött a polgárosodás. A párttitkár felesége butikengedélyt kapott, a kiszolgált focista gebint. Kialakult egy új tulajdonosi réteg, amely egyszerre volt kommunista párttag és kapitalista vállalkozó. Amikor eljött a rendszerváltás, nálunk már működött egy felemás, sunyi, féligmeddig titkolandó kapitalizmus, ezért a váltás nem volt olyan éles cezúra, mint például a cseheknél. Az időközben felkapaszkodó high society a privatizáció során egy felemás proletárvilágra telepedett rá, illetve abból nőtt ki. Magyarország azóta is egalitáriánus ország maradt. Miközben mindenki sok pénzről álmodik, itt nem divat büszkélkedni a már megszerzett milliókkal, inkább gyanús, ha valaki meggazdagszik. Még ma is egy fura, össznépi, kuruc köztársaságban élünk, ahol nem illik se hajléktalannak, se nagyon gazdagnak lenni. Éppen ezért egy Story típusú tömeglap tematikájába a high society csak «■ Az újságírók nyögvenyelősen tesznek erőszakot saját magukon a rettenetes publikum kedvéért FOTÓ: TEKNŐS MIKLÓS