Népszabadság, 2003. április (61. évfolyam, 76-100. szám)
2003-04-19 / 92. szám
30 NÉPSZABADSÁG HÉTVÉGE 2003. ÁPRILIS 19., SZOMBAT Kozmikus áldás, kozmikus átok? A Föld nem oly távoli kozmikus múltjában egy közelben lezajlott szupernóvarobbanás „kiseperte” a csillagközi anyagot, a naprendszer környezete kitisztult. Mivel a lokális kozmikus közeg stabilabbá vált, kedvező feltételek teremtődtek a nyugodt földi klíma kialakulásához - végső soron ahhoz, hogy a Homo sapiens felegyenesedjék. Egyes csillagászati megfigyelések szerint az akkori robbanás forrásának számító csillagkomplexum felől ismét csillagközi felhőnyalábok közelednek a Naprendszer felé. Amikor kb. tízmillió éve az Australopithecus a tiszta égboltra tekintett, a Napnál kicsit halványabb, de azért jól látszó, fényesen tündöklő pontot vehetett észre, amihez hasonlót előtte csak éjjelente látott. Talán el is tűnődött a szokatlan jelenségen, azonban miután megbizonyosodott arról, hogy ártalmatlan, valószínűleg nem foglalkozott vele többé. Mi már tudjuk, hogy ősünk egy szupernóvát, vagyis egy felrobbanó csillagot pillantott meg, mely a Napunkhoz csillagászati értelemben viszonylag közel (néhány száz fényév távolságon belül) volt. Az ilyen „közeli” szupernóva-robbanások ma már ritkák, azonban a pliocén időszakban, amikor az Australopithecus élt, gyakrabban előfordultak - állítja Mark Hurwitz, a kaliforniai Berkeley Egyetem csillagásza. Ennek oka az, hogy naprendszerünk akkoriban egy olyan csillagközi gázfelhő, a Sco-Cen komplexum mellett haladt el, mely igazi bölcsője volt nagy tömegű, ezért rövid ideig élő csillagoknak, melyek sorban fel is robbantak. Ez a felhő tőlünk ma kb. 450 fényévnyire van, azonban viszonylagos mozgásából megállapítható, hogy 5 millió éve távolsága kb. 130 fényév volt. Becslések szerint ha egy szupernóva Földünkhöz 25 fényévnél közelebb robbanna fel, az vélhetően elpusztítaná az élővilág nagy részét, mivel szétroncsolná az ózonpajzsot, amely a bioszférát az UV- sugárzástól védi. Paleontológusok szerint bolygónkon kb. kétmillió éve rengeteg élőlény pusztult ki. Ugyanekkor szóródott szét Földünkön a vas 60-as tömegszámú izotópja, amelyről tudjuk, hogy szupernóva-robbanás hozza létre. Az egyezésből arra lehet következtetni, hogy kb. kétmillió éve Földünket egy olyan robbanás utóhatása érhette el, mely korábban valószínűleg a Seo-Cen felhőben történt. Mindazonáltal a múltbéli szupernóvákat igen nehéz azonosítani, hiszen a robbanás során a csillag által levetett, táguló külső burok néhány millió év alatt a környező „semmibe” vész, míg a robbanás után a szupernóvából maradó neutroncsillagok gyorsan eltávolodnak keletkezési helyüktől. Van azonban egy nyom, amit sokkal tovább megfigyelhetünk: minden robbanás hatalmas „buborékot” fúj a környező csillagközi anyagba. Mi is egy ilyen kb. 300 fényév nagyságú üreg belsejében vagyunk, amelyet Lokális Buboréknak hívnak. Ennek sűrűsége jellemzően ezer atom köbméterenként, ami ezerszer ritkább, mint a beágyazó csillagközi gáz, ugyanakkor százezerszer forróbb annál. A NASA rövidesen egy olyan műholdat bocsát fel, amelynek feladata a Lokális Buborék vizsgálata lesz az ultraibolya tartományban. Amennyiben a buborékban sikerülne egy forró centrumot találni, az minden bizonnyal a legutóbbi közeli szupernóva-robbanás helye volna. Az elmúlt néhány millió évben a naprendszert körülvevő közeg állapota időről időre kissé megváltozott, ahogy a Nap bolygóival a környező, eltérő állapotú csillagközi felhőkben „tovaúszott”. Jelenleg egy a környezeténél kissé hidegebb és sűrűbb nyúlványban vagyunk, mely bolygónkon azért nem okoz veszélyt, mert a napszél és a Nap mágneses tere pajzsként véd bennünket az efféle kisebb anomáliák hatásától. A kozmikus jövőben azonban elképzelhető, hogy a mostaninál sokszorta sűrűbb csillagközi felhővel találkozunk, amelytől a Nap már nem tudna ilyen hatásosan megvédeni. Ekkor a Naprendszer belsejébe erős részecskeáramok juthatnának, folyamatosan bombázva a földi atmoszférát. Azt ma még nem tudja senki, hogy egy ilyen kozmikus eseménynek milyen következményei volnának a klímára és az élővilágra. Az Australopithecusok korában megjelent égi tünemény az emberiség kialakulása szempontjából jó ómen volt. Kérdés, hogy vajon az-e az emberiség jövője tekintetében, ugyanis csillagászati megfigyelések szerint a Sco-Cen komplexből sűrű csillagközi felhőnyalábok közelednek a Naprendszer felé... Kővári Zsolt A SZUPERNÓVA-ROBBANÁS HÁROM FÁZISA A csillag magja - miután elfogy benne a fűtőanyag-saját súlya alatt összeroppan. NÉPSZABADSÁG-grafika A mag az összeroppanás sööetkeztében hirtelen felhevül, ami robbanásszerű lökéshullámot indít kifelé. A lökéshullám leszakítja a csillag külső burkát, amely szétszóródik, elkeveredik a környező csillagközi anyaggal. A magból alig néhány kilométer átmérőjű, sűrű objektum, rendszerint úgynevezett neutroncsillag keletkezik. Tudomány a világhálón A tudományos információk mennyisége tizenkét évenként megduplázódik. A nyomtatott sajtó azonban mind nehezebben bírja ezt a növekedést. Egyre biztosabbnak látszik, hogy a tudományos publikálás eszköze a papír helyett a világháló lesz. Ezzel azonban a hagyományos publikálási folyamat is megváltozik, ami akár hasznos is lehet egy olyan dinamikus, gyorsan változó területen, amilyen a tudomány. Hiszen itt valóban nagy a veszélye annak, hogy a nem ritkán hónapokig tartó kiadói procedúra miatt az olvasó már csak akkor értesül valamilyen felfedezésről, amikor az már túlhaladottá vált. A világhálón órák, napok alatt eljut az információ a szakmai közönséghez. Ezzel kapcsolatban azonban gyakran felmerül a kérdés: hogyan lehet megkülönböztetni a valódi tudományt a sarlatánságtól, ha bárki közzé teheti ott írását? - A weben a széles nyilvánosság pótolhatja azt a minőségi kontrollt, amit a nyomtatott sajtóban a tradicionális független szakértői bírálat, a peer review jelent - állítja Martin Rees, angol királyi csillagász a New Scientist hasábjain. A hagyományos lektorálás amúgy sem tekinthető feltétlenül tévedhetetlennek, hiszen előfordult már neves tudományos folyóiratok esetében is, amilyen a Nature vagy a Science, hogy az ott megjelent közlemények később helytelennek bizonyultak. Az internet mellett szól az az érv is, hogy gyorsasága és könnyű elérhetősége révén - demokratikusabb és hatékonyabb eszköze a tudományos eredmények terjesztésének és megvitatásának, mint a nyomtatott sajtó, melynek on line változatait is többnyire csak előfizetők olvashatják. Ezzel szemben a világhálón az egyes tudományágak képviselői elolvashatják egymás nyomtatás előtt álló kéziratait (preprintjeit) is, véleményezhetik azokat, naprakész információkat szerezhetnek kollégáik (és egyben riválisaik) legújabb eredményeiről. Már több ilyen ingyenes „preprintarchívum” is működik, közülük a legismertebb a Paul Ginsparg által 1991-ben létrehozott fizikai (www.arXiv.org), amely mára e szakterület mellett a matematikai és az informatikai publikációk nélkülözhetetlen adatbankja lett. Az oldalt naponta negyvenötezren látogatják. A Ginsparg-archívum népszerűsége ellenére az ott tárolt cikkek mintegy hetven százaléka később megjelenik valamelyik nyomtatott folyóiratban is. Rees véleménye szerint a nyomtatott tudományos lapok hamarosan feleslegessé válnak. Különösen akkor, ha a világhálón is megvalósul a tartós archiválás lehetősé ge-Szabó Ágnes Júlia Nyers koszt előnyben Chipsben, müzliben, pörkölt magokban a bűnös akrilamid A nemzetközi sajtó legújabb élelmiszerriadójának botrányköve az akrilamid. Ez a vegyület a szintetikus vegyipar fontos terméke. A belőle előállított poliakrilamidokat többek között a szennyvíztisztításban, különféle biotechnológiai eljárásokban, olajszennyeződések megkötésében alkalmazzák, de felhasználják pl. a papírgyártásban és kozmetikai készítményeknél is. Szemben a végtermékkel, a kiindulási anyag, az akrilamid mérgező. Nagyobb mennyiségben belélegezve vagy a bőrre, nyálkahártyára jutva idegkárosodást okoz. A gyártás során ezért szigorú munkavédelmi rendszabályok betartását írják elő. Kimutatták, hogy nagyobb adagjainak hosszabb időn keresztül történő fogyasztása, kísérleti patkányoknál legalábbis, megnöveli a rosszindulatú daganatok számát, ezért a rákkeltő anyagok listáján a „talán rákkeltő” anyagok kategóriájába sorolták. Ezért is keltett feltűnést és ijedelmet, amikor a múlt év tavaszán svéd kutatók bejelentették, hogy kisebb-nagyobb mennyiségeit megtalálták egy sor kedvelt és széles körben fogyasztott élelmiszerben. Bebizonyosodott, hogy ezúttal nem valamely tartósítószer, adalék- vagy csomagolóanyag a felelős, az akrilamid a készítmény előállítása során keletkezik. A legnagyobb mennyiségben növényi alapanyagokból pirítással, pörköléssel, száraz hevítéssel készült termékekben található, nagyrészt függetlenül attól, hogy ipari körülmények között vagy házilagosan állították-e elő őket. A fő bűnösöknek a különféle chipsek, a ropogósra sült krumpli, a pirított, pörkölt magok (köztük a kávé) és az egészséges diéta sarokköveinek tartott müzlik, kétszersültek, pirítósfélék bizonyultak. Az első ijedtség után svájci, kanadai és angol élelmiszervegyészek vetették magukat a témára, és egymástól függetlenül arra a következtetésre jutottak, hogy az ún. Maillardreakció játszódik le: magas hőmérsékleten a fehérjék és a cukrok kémiai reakcióba lépnek egymással, ekkor keletkezik az akrilamid. Ennek a mennyisége függ a fehérjét felépítő aminosavaktól (a reakcióban az aszparaginsav játszik kitüntetett szerepet), a cukor-, pontosabban szénhidráttartalomtól (amiben a növényi gumók, magvak bővelkednek) és a felhevített termék nedvességtartalmától is. A száraz környezet különösen kedvez a kártékony anyag keletkezésének. Nosza, nyomban megindult, és máig nem lankad az igyekezet a kevesebb akrilamid-képződéssel járó technológiák kidolgozására. A nem kívánatos molekula a „pirítósok” bámulását okozó festékanyagokkal együtt keletkezik, és nagyobb mennyiségben fordul elő az erősebben pigmentált, mély barnára sült, mint a világosabb, sárga vagy aranybarna termékekben. A szárítást, pörkölést, pirítást tehát alacsonyabb hőfokon végzik, és a minőségi követelmények között a színskála világosabb árnyalatait részesítik előnyben. A lakosság megnyugtatására ezzel együtt széles körű felvilágosítási kampány kezdődött. Az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézetben dr. Domoki János kíséri figyelemmel az akrilamiddal kapcsolatos fejleményeket. Lapunknak elmondta, hogy hazánkban, a megfelelő műszerek hiánya miatt egyelőre nem vizsgálják az élelmiszerek akrilamidtartalmát. Ismerve azonban a piaci kínálatot, feltételezhető, hogy a helyzet nem különbözik lényegesen attól, amit az időközben, számos nyugat-európai országban és az USA-ban elvégzett vizsgálatok mutattak. Pillanatnyilag a kockázat mértékének és elterjedtségének a meghatározása folyik. Az Egészségügyi Világszervezet szakértői konferenciát rendezett a kérdésről. Erősen megoszlanak a vélemények arról, vajon az étkezéssel összefüggésbe hozható rákok mekkora hányadát lehet az akrilamid rovására írni. Vannak, akik ezt a számot száz közül háromra, s vannak, akik harmincra becsülik. A biokémiai kutatások szerint az akrilamidot a máj méregtelenítő enzimjei hatástalanítják, lebontják, s ennek a folyamatnak a során keletkezik egy olyan, az örökítő anyagot károsító molekula, a glicinamid, amely végső soron a daganatos átalakulásért felelőssé tehető. Ám ennek a mennyisége, de a hatékonysága is, összehasonlíthatatlanul csekélyebb, mint a közismert rákkeltő nitrozaminok vagy a kátrányszármazékok esetében. Az állatkísérletek eredményei emberre egyébként is csak erős fenntartásokkal vonatkoztathatók, hiszen embernél nagyságrendekkel kisebb a testtömeghez viszonyított káros anyag mennyisége. A közvélemény megnyugtatására szolgálhat annak a belátása is, hogy — ismerve az emberiség étkezési, konyhaművészeti tradícióit - Prométheusz ajándéka, a tűz felhasználása óta, valamennyi előttünk járó nemzedék ki volt téve ennek az ártalomnak. Mindenesetre ismét szaporodott eggyel a daganatkeletkezésben feltételezhetően szerepet játszó ismert veszélyforrások száma. Keletkezési módjának a kiderítése viszont kezünkbe adta a kulcsot: nem a veszély végleges elhárításához, de a kockázat csökkentéséhez feltétlenül. Ez pedig nem közömbös, hiszen tudni való, hogy az egyéb, nehezebben kivédhető vagy egyelőre még nem ismert ártalmak hatásai összegeződnek, egymást erősíthetik. A háziasszonyoknak, a ropogós rágcsálnivalók kedvelőinek bizonyára nem okoz majd nehézséget átszokni a szőkébbre sütött termékekre. Annál több okuk lehet aggodalomra a dohányosoknak. A cigarettafüstben ugyanis a bizonyítottan rákkeltő kátránytartalom mellett jócskán találtak akrilamidot is, méghozzá a pörkölt-hevített , élelmiszereket nagyságrendekkel meghaladó mennyiségben. Dr. Gábor Zsuzsa ............nasa— Minél sötétebb a sült krumpli, annál veszélyesebb FOTÓ: BILD DER WISSENSCHAFT ó ízlés, rossz ízlés A Mindentudás Egyetemén a következő előadást Radnóti Sándor esztéta tartja Jó ízlés, rossz ízlés címmel. —Az ember azt gondolná, az ízlés olyan képességünk, ami kezdettől fogva jellemez bennünket. Ön szerint viszont igazán csak a XVII. században merült fel annak az igénye, hogy az egyén önállóan ítélhesse meg, mi a szép és mi nem. Valóban, ekkor érezték úgy az emberek, szabadságuk része, hogy akár az egész világgal szemben is kimondhassák, mi tetszik nekik és mi nem. Ezzel együtt pedig azt is fontosnak érezték, hogy mások egyetértsenek velük, azaz az ízlés egyben közösséget teremtett. Ebből a két elemből kezdett el kialakulni az ízlés fogalma, ami eleinte még nem kapcsolódott olyan szorosan a művészetekhez, az esztétikához, mint manapság, sokkal inkább az erkölcshöz, a politikához, illetve általában összefüggött a rendi kötelékek megbomlásával. A XVII. század közepétől a XVIII. század végéig nincs olyan jelentős filozófus, aki ebben a kérdésben ne mondott volna véleményt. Baltasar Grácián spanyol jezsuita szerzetesnél és a francia moralistáknál jelent meg először ez a fogalom, majd megvolt ennek az angol, francia és német története. Vannak visszatérő kérdések, például az, hogy az ízlés velünk született tulajdonság vagy tanítható, kialakítható, képezhető. A felvilágosodás programjának megfelelően a filozófusok többsége úgy vélte, hogy ez részben vagy egészben megtanulható. -Másfél évszázadon keresztül minden jelentős európai gondolkodó foglalkozott az ízlés fogalmával, az azóta eltelt újabb másfél évszázadban viszont ez a kérdés lekerült a napirendről. Mi ennek az oka ? - Ez alatt a 150 év alatt úgy gondolták, hogy van egyetlen jó ízlés, és ami ezzel szemben áll, az ízléstelen, az rossz ízlés vagy az ízlés hiánya. Ezzel szemben a XIX. század elejétől egyre világosabbá vált, hogy sokféle ízlés létezik. Ha valami nekem tetszik, a másiknak meg nem, akkor ez nem jelenti azt, hogy a másiknak rossz az ízlése, hanem esetleg csak más. És ettől kezdve ízléspluralizmusról beszélhetünk. A XIX. század második felétől egyre több, egymás mellett élő stílusirányzat alakult ki, miközben az emberek pillantást vetettek a múlt különböző stílusaira is. A gótika és a görög építészet két tökéletesen különböző ízlés, amit korábban mereven különválasztottak. Montesquieu még azt állította: a görög a jó ízlés példája, a gótikus meg a roszszé. A XIX. század végén ezt már senki sem merte mondani, sőt utánozni kezdték ezeket a stílusokat. Európa városaiban sorra jelentek meg a különböző történelmi stílusok utánzatai, és már önmagában ez is azt mutatja, hogy az emberek elfogadták: nem egyetlen ízlés van, hanem ízlések sokasága. -Az ízlések sokasága tehát végtelen? -Ez kérdés. Az ízlés egyébiránt a XVII. században létrehozta a kritikát, aminek alapja, hogy az ízlésnek vannak „bírói”, ők a kritikusok. Ez a felfogás aztán a következő évszázadban megváltozik, az ízlés helyére ekkor a minőségérzék lép. Amikor ugyanis ízlésről beszélünk, biztos, hogy ahhoz a világhoz tartozom, amiben az ízlésem működik. Amikor viszont minőségérzékről, akkor a kritika tárgya egészen más világot is megtestesíthet. Elismerem annak minőségét, de nem feltétlen azonos az én ízlésemmel. És a minőségérzék már nagyon sokféle minőséget el tud képzelni. Hogy végtelen számút vagy végeset, ez valóban kérdés. Valószínűleg végeset. Az ízlés és a minőségérzék együttműködik. J. B. Sz. : MINDENTUDÁS EGYETEME Radnóti Sándor Az április 21-i előadás helye és ideje: Műszaki Egyetem, B 28-as nagyelőadó, Magyar Tudósok I körútja 2., 19.30, www.mindentudas.hu