Népszabadság, 2003. május (61. évfolyam, 101-126. szám)

2003-05-22 / 118. szám

NÉPSZABADSÁG KULTÚRA , 2003. MÁJUS 22., CSÜTÖRTÖK 11 Erzsébet hazatérése Greenwichbe A királynő halálának négyszá­zadik évfordulója alkalmából nagyszabású kiállítás nyílt életéről a National Maritime Museumban. I. Erzsébet 1533-ban, ugyanúgy, mint ko­rábban édesapja, Vil­. Henrik, a green­wichi palotában jött világra, így illő és ta­láló, hogy a dicsőséges életét felelevenítő első nagyszabású kiállításra is a világ­­örökség részét képező délkelet-londoni kerületben, a Királyi Tengerészeti Mú­zeumban kerül sor. A szeptember 14-ig nyitva tartó és az angol történelem iránt érdeklődő londoni látogató számára jó szívvel ajánlható tár­latot vendégként a brit és a külföldi tévé­műsorokban gyakran fellépő Tudor-kor­­szakértő,­ David Starkey rendezte. Az el­lentmondásos, provokatív nézetei és elő­adásmódja miatt szakterületén kívül is jól ismert történész számára a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy az együtt még soha nem, de külön-külön is ritkán látott, sok esetben sérülékeny háromszázötven tárgyat egymás mellé rakhassa. A kiállítás egy Erzsébet életművét frappánsan összefoglaló rövidfilmmel kezdődik, majd jelezve, milyen maszku­lin, sőt brutális, életveszélyes korba szü­letett bele az egyik legjelentősebb angol uralkodó, láthatjuk Pembroke gróf fegy­verzetét, a greenwichi fegyvergyűjte­ményben található egyetlen lovas és lóvértezetet. A didaktikus, de egyben lát­ványos show Erzsébet mozgalmas életé­nek és eredményekben gazdag „pályafu­tásának" számos vonatkozását dolgozza fel. A rőt hajú Erzsébet reménytelen pozí­cióból jutott fel a csúcsra, hiszen csak há­roméves volt, amikor édesanyját, Boleyn Annát házasságtörés és vérfertőzés vádjával a Towerbe vettette, majd kivégeztette VIII. Hen­rik. Ami az uralkodó ma­gánéletére vonatkozó anyagot illeti, kitűnik né­hány csodálatos rubin és gyémánt ékszer, egy kis hímzett imakönyv, me­lyet az egy időre kegy­­vesztett, majd Henrik szeretetét visszanyerő Erzsébet ajándékozott édesapjának és egy egé­szen ritka, lanthoz ha­sonló hangszer. A külön szekcióba rendezett portrék rávilágítanak ar­ra, milyen tudatosan, jel­képekkel teletűzdelve manipulálta Erzsébet a hatalmi riválisok és alattvalók róla alkotott képét. A tárlat alaposan kitér a „Szűz Királynőként" (Virgin Queen) emlegetett Erzsébet titok­zatos szerelmi életére, kérőire, pártfogolt­­jaira, vonzalmaira. Az angol történelem­ben sem azelőtt, sem azóta nem volt pre­cedens sikeres, egyedülálló és gyermek­telen királynőre. Erzsébet örökségét, vívmányait szá­mos érdekfeszítő levélen és beszédvázla­ton kívül mindenekelőtt az uralkodása idejére eső és általa szen­vedélyesen bátorított tengerészeti vállalkozá­sok ereklyéi elevenítik fel. A királynő buzgón kihasználta a ma PPP- nek nevezett, az állam és magánvállalkozások ál­tal közösen finanszíro­zott kezdeményezéseket. Tanácsadóira hallgatva az elszigetelt országból fokozatosan birodalmat kezdett építeni, Anglia új területeket fedezett fel és népesített be (Észak- Amerika), új kereskedel­mi utakat, átjárókat kere­sett (Kína). A királynő nem helyeselte, hogy a tengeri expanziót a koro­na, a költségvetés fizesse, így a felfede­­zőutakat, mint például Francis Drake vi­lágkörüli hajózását vállalatok és egyének, köztük maga Erzsébet szponzorálta. Ma­gától értetődő, hogy súlyához méltó he­lyet kap Erzsébet legnagyobb dicsősége, I. Fülöp spanyol Armadájának 1588-as legyőzése. A záró­„fejezet" Erzsébet utol­só éveit idézi fel, az utódlás kérdésére ki­hegyezve. A királynő nem volt hajlandó nyilvánosan megvitatni az örökösödés kérdését, bizonytalanságban tartva ezzel az udvart. Azután, hogy 1603. március 24-én, a richmondi palotában „szelíden, mint egy bárány" örökre elszenderült, unokatestvére és ellenfele, az 1587-ben kivégzett Stuart Mária fia, VI. Jakab skót uralkodó ellenkezés nélkül léphetett a trónra, és egyesíthette a két királyságot. A greenwichi kiállítás végezetül illusztrálja a nagy műgonddal megszervezett, nagy­szabású felvonulással egybekötött teme­tést. Különös, hogy David Starkey nem ta­lált helyet a XVI. század második felé­ben virágzó kultúra, az angol rene­szánsz, Christopher Marlowe és külö­nösen William Shakespeare munkássá­ga, a színházi élet fellendülésének be­mutatására. London, 2003. május R. HAHN VERONIKA A királynő temetése Medalionos gyűrű (1575) Marcus Gheeraerts festménye 1585-ből HIRDETÉS A mindennapi forgalomban Ön is megtapasztalhatja annak az üzemanyagnak az erejét, amelyet a Shell a Ferrarival közösen fejlesztett ki. Az új Shell V-Power a súrlódáscsökkentő összetevőjének köszönhetően csökkenti a dugattyúgyűrőnél fellépő súrlódást, és ezáltal dinamikusabb gyorsulás érhető el már az első tankolás után, így gondoskodik róla, hogy autója mindig a legjobb formáját hozza, amikor csak kell. Új Shell V-Power - a mindennapok győzelméért! www.shell.hu A hullám ereje

Next