Népszabadság, 2003. május (61. évfolyam, 101-126. szám)

2003-05-23 / 119. szám

10 2003. MÁJUS 23., PÉNTEK MAGYAR TÜKÖR NÉPSZABADSÁG Baglyasaljai foci zsíros kenyérrel, sörrel A magyar labdarúgás jelenleg leg­sikeresebb csapata Salgótarjánban található. Huszonhárom bajnoki mérkőzés, huszonhárom győze­lem, 116 rúgott, és 12 kapott gól - ez a mérlege a Nógrád megye má­sodosztályában játszó Baglyasalja SE együttesének. Egyetlen bajno­ki osztályban sincs még egy száz­­százalékos eredménnyel szereplő csapat. A bajnoki cím és a megyei első osztályba történő feljutás már biztosnak tűnik, az igazi kihívást így a veretlenség megőrzése jelen­ti a hátralévő hét fordulóban. Leg­utóbb, múlt vasárnap Vizsláson léptek pályára, ahol 4-1-re verték a vendéglátóikat. Vizslás, labdarúgópálya, öltö­ző. - Feri, nem hozták ki a cipő­met! - A fenébe, akkor a tied bent maradt Baglyason. Józsi mindjárt beugrik érte. Ideér a második fél­időre. Vedd fel valamelyik tartalé­kot. - Szóda van? - Én nem tudom. Pista, hoztál szódát? Hol van a Demeter Pista? Szóljatok a Józsinak, hozzon szó­dát is! A pálya mögötti úton meglepő­en sok autó parkol, a kerítést leg­alább kétszázan támasztják. A ka­pu mögött egy nagy hasú férfi he­lyet foglal a magával hozott szé­ken, a sarokban motorkerékpárok nyergében ülő fiatalok figyelik a melegítést. A nézők között baba­kocsit tologató kismamákat lá­tunk, melírozott hajú, babaarccú szépségek cikáznak kezükben szotyolás zacskót gyűrögető fiúk között. A kispadnál ott van Pista, teljes nevén Demeter István, az idén nyolcvanéves Baglyasalja SE el­nöke. Öt üveg hidegtől gyöngyö­ző szódavizet hoz, amiből némi szóváltás kerekedik, mert a gond­nokkal így fölöslegesen hozatnak vizet. Demeter István azonban azon kevés egyesületi vezető közé tartozik, akinek nincs mobiltele­fonja, így a szódavizek kérdéséről nem lehetett egyeztetni vele. A vi­tát Tóth Ferenc edző rekedtes hangja vágja ketté, mondván, a „Paca" cipőjéért amúgy is vissza kellett küldeni valakit, tíz üveg szóda pedig jobb annál, mintha egy sincs. Ahogy szemügyre vesszük a közönséget, látjuk, hogy Tóth Fe­renc az egyetlen, aki nyakkendő­ben és vasalt élű nadrágban jött el a Vizslás-Baglyasalja mérkőzésre. Annak idején első osztályban ját­szott, de jó néhány éve már csak edzőként lép pályára. Korábban a Balassagyarmat, az Ipolytarnóc és a Karancslapujtő csapatát készí­tette fel. A Baglyasalja tavaly, a bajnokság második felében szer­ződtette azzal a feladattal, hogy az akkor kieső helyen álló csapa­tot bent tartsa a második osztály­ban. Ez sikerült. Az új edző a tava­lyi szezon végén hat új játékost igazolt azokra a posztokra, ame­lyeken erősíteni kívánt. Az így ki­alakult csapat legfiatalabb játéko­sa tizenkilenc éves, a legidősebb negyvenkettő. Korábban többen játszottak magasabb osztályú baj­nokságban is. Van közöttük tanu­ló, benzinkutas, építésvezető, vál­lalkozó és munkanélküli. Semmi közös nincs bennünk azt nem szá­mítva, hogy hétvégeken magukra öltik a kék-fehér mezt. A játékosok hetente háromszor találkoznak a Nógrád Volán sportpályáján, ahol este hétkor kezdődnek az edzések. A környé­ken nem sok olyan pálya van, ahol a világítás megoldott, a Volá­né azonban ilyen. Ez hallatlan előnyt jelent a téli időszakban. A sportlétesítményt a fuvarozó tár­saság ingyen adja, fizeti a pálya­gondnok bérét is, adja a szerelést, és gondoskodik a csapat utazásá­ról. A bajnokság Salgótarján har­minc kilométeres körzetében zaj­lik. - Ez minden, amit a játékosok kapnak? - firtatjuk a labdarúgók oly sokat emlegetett juttatásait. - Ez minden - bólint Tóth Fe­renc. - A csapattal szimpatizáló vál­lalkozók néha fizetnek egy italt, vagy meghívják vacsorára a játé­kosokat - fed fel egy újabb szpon­zorálási módot Sebő János szak­osztályvezető. De mindjárt le is fékezi meglóduló fantáziánkat az­zal, hogy a legutóbbi szponzorált vacsora zsíros kenyér volt sörrel. A nyakkendős edzőről azt mondják játékosai, fegyelmet tart és munkát követel, aki nem járt rendszeresen edzésre vagy nem követte utasításait, tavaly a sze­zon végén búcsúzott a csapattól. Amióta pedig hozzák az eredmé­nyeket, Tóth edző szavainak kü­lönös súlya lett. - A nyolcadik forduló után kezdtünk arról beszélgetni, hogy zsinórban nyerjük a mérkőzése­ket - mondta az egyik játékos. - Akkor játszottunk Kazárral, az örök mumussal. Simán vertük őket idegenben. Ettől úgy szár­nyalni kezdett a csapat, hogy egy­szerűen nem tudtunk veszteni. Az utóbbi hetekben azonban már mindenki minket akar megverni, az összes ellenfél arra készül, hogy megtörik a Baglyas lendüle­tét. És ez elég nagy teher a csapa­ton, úgy állunk föl, hogy kötelező győzni, és emiatt már nem megy olyan könnyen a játék. A bíró a sípjába fúj, Tóth Ferenc a mellényzsebéből előhúz egy ci­garettát. Gyanítom, percek helyett spangliban méri a játékidőt. Egy esetleges hosszabbításra talán nem is lenne elég a csomag. Mindkét csapat görcsösen kezd. A kerítés mellett „rendező" kitűzős férfi sétál körbe, a nézőktől 250 fo­rintos belépődíjat szed. Az út túl­oldalán, a dombon ülőktől nem kér pénzt, fizető helynek a csak kerítés számít. Tóth Ferenc ordít­va nyugtatja ideges játékosait, ne­gyedóra alatt bereked, amikor azonban a harmadik támadásu­kat inti be lesnek a partjelző, fel­ugrik a padról, és rossz példát mutatva mindennek lehordja a partjelzőt. - Hagyd, nem tehet róla sze­gény - mondja valaki a kerítés mögül. - Megélhetési játékveze­tő. - Feri, én kimegyek innen, mert ha még egyszer fölemeli a zászlót, megütöm - mondja a szakvezető, de persze marad a helyén. - Húsz perce megy a játék, és még nincs gól - rágja a bajszát az edző. - Ilyenkor már kettővel szoktunk vezetni. - A Vizslás évek óta nem ját­szott így, hetek óta erre a meccsre készültek - mondja egy hang a hátunk mögött. - Figyeld, a Paca milyen ideges. Itt volt Vizsláson, hogy megütötte a játékvezetőt? Igen, azt hiszem itt történt. Az meg ahelyett, hogy lefújta volna, továbbengedte a meccset. A félidőben null-null. Egy sö­rösüveget lóbáló akadozó nyelvű férfi azt kárálja, a játékvezető megvezeti a Baglyast. Tóth edző ideges, az elnök nyugodt. Azt mondja, a meccs a végén dől majd el, amikor kiderül, hogy a baglyasiak végig tudnak futni ki­lencven percet, a vizslásiak nem. Az ötvennyolcadik percben az addig sokat hibázó fiatal szélső, Oláh Teofil megszerzi a vendég­csapat első gólját. Nem messze tő­lem egy hawaii mintás inget és kalapot viselő, valami hosszú nyelű szerszámon támaszkodó nagy bajszú bácsika az égre néz, és azt mondja: - Adná az úr, hogy egy-egy le­gyen! És a kívánság teljesül. A vizs­lásiak öt percen belül egy szöglet­rúgás után gólt fejelnek. Petárda durran. De beválik Demeter elnök jós­lata is, a hazai csapat szemmel lát­hatóan fárad, a bíró gyors egy­másutánban öt sárgát és egy piros lapot oszt ki. Az utolsó negyed­órában a vendégek azt csinálnak a pályán, amit akarnak, fejelnek egyet, azután belövik a harmadik és a negyedik gólt is. Tíz perccel a vége előtt az első félidőben Fatemek, a vége felé már csak Nagypapának nevezett játékos kifut a pad elé. - Feri, adj egy korty szódát! - Tíz percet bírj ki, utána sört iszunk - feleli Tóth Ferenc, és egy újabb cigarettára gyújt. Pontosan a kilencvenedik perc­ben a játékvezető lefújja a találko­zót. A Baglyasalja sikerszériája folytatódott. - Mi a titok? - kérdezem Tóth Ferencet. - Nincs itt semmiféle titok - mondja mosolyogva, az utolsó ci­gijét ujjai között gyűrögetve. - Ez a világ legegyszerűbb játéka. ROMHÁNYI TAMÁS A pályán A korláton túl Az öltözőben 9HHHHHHSSHMSHHH8MHHHHNHHHMHHMHMN0HHÍÍ HIRDETÉS Fizessen elő a NÉPSZABADSÁGRA! Mindig érdemes. O Hiteles tájékoztatás, naprakész információ 5* Havonta legalább 35 % megtakarítás, rendszeres kedvezmények O Minden pénteken színes szabadidő magazin heti tv-műsorral Ha szeretne előfizetni a Népszabadságra, kérjük, hogy a megrendelőlapot küldje vissza címünkre (Népszabadság Rt. Marketing Igazgatóság, 1960 Budapest) vagy a 06 (1) 436-4343-as telefaxszámra. A választott tárgyhavi előfizetés elindításához a megrendelésnek legkésőbb az előző hónap 10., az előfizetési díjnak pedig a 20. napjáig be kell érkeznie a kiadóhoz. További információval készséggel állunk rendelkezésére hétköznap 9-17 óráig a 06 (1) 436-4484-es telefonszámon. 5 a Népszabadság. Más újság nincs. Előfizetők a Népszabadságra 2003.................................................. □ 1 hónapra 1680 Ft-ért. □ 3 hónapra 4788 Ft-ért. □ 6 hónapra 9564 Ft-ért. □ 12 hónapra 18 300 Ft-ért. Az előfizetési díj befizetéséhez □ csekket □ számlát kérek. Név: Kézbesítési cím: □□□□ hónap 1-jétől Telefon:..........................................Mobil: Fax:..................................................E-mail: Előfizetési szándékát ingyenesen hívható zöldszámunkon is jelezheti: 06 (80) 63 00 99.

Next