Népszabadság, 2003. május (61. évfolyam, 101-126. szám)

2003-05-17 / 114. szám

2 2003. MÁJUS 17., SZOMBAT hétvége Szeplőtelen fogantatás (14.) Negyedik éve kezdtük sorozatunkat a Fidesz születé­séről. Riportjaink a szakkollégiumi, klubmozgalmi if­jak mozgolódását, a radikális ifjúsági szövetség létre­hozásának körülményeit idézték. Legutóbb Orbán Viktor társadalomszemléletének, politikai nézeteinek formálódását próbáltuk megjeleníteni az egyetemi évek idején. Most is ezt folytatjuk akkori környezeté­nek bemutatásával. PÜNKÖSTI ÁRPÁD Szóba került már, hogy ezt a korosztályt bensőséges viszony fűzte Lengyelország­hoz. Aki közülük 1981-ben sorkatona volt, és a lengyel szükségállapot kihirde­tését készültségben élte meg, azok egy ré­szének ez a pár óra - hogy épp a lengyel Szolidaritás ellen vonultatnák fel! - szemléletformáló esemény volt, és felszí­totta katonaság- és rendszerellenes indu­latait. Orbán Viktorban az is felmerült, hogy végrehajtsa-e a parancsot vagy sem. A helyzet hozzájárult nézeteik robbanás­­szerű átalakulásához. Ahogy On mondta Richter Annának: „rekordidő alatt rúgtuk le magunkról a 18-19 éves korunkig ka­pott oktatás hatását, és építettük fel a ma­gunk politikai kultúráját". Ám ez a politi­kai kultúra nem sajátos, nem új kultúra volt, hanem inkább minden létező radi­kális tagadása, elutasítása. Leszerelés után az évfolyam megpró­bálta menetből kiszorítani a KISZ-t a hall­gatói képviseleti rendszerből (HKR- csata). A visszhangos, ám sikertelen ak­cióra ráment majdnem az egész első év. De karácsony után a „Hotel Infecundin­­ban" - az ELTE Budaörsi úti mamut kol­légiumában - Stumpf István körül már kezdett formálódni a Ménesi úti Jogász Szakkollégium csapata. A sok disputa so­rán akadt két rendkívül radikális hang­­ütésű szópárbaj is, ahol állítólag a kom­munisták akasztása is szóba került. Ilyes­mi 1983-ban, pláne húsz- vagy hetvenfős társaságban nemigen fordult elő másutt, különösen retorzió nélkül. Talán emiatt is titkolták, mi történt. Noha e sorozathoz négy esztendő alatt százhúsz ember adta az emlékeit - a Fidesz-alapítók többségé­től kezdve titkosrendőrön át egyetemi ta­nárokig sok mindenki -, ezt a két mar­káns eseményt senki sem említette. „Keresztfákat látok" Induljunk újra a „kályhától". 1970-ben Chikán Attila vezetésével - az egykori népi kollégiumok példáját követve - megalakul a közgazdászhallgatók Rajk László Szakkollégiuma. Hét évvel később az ELTE Budaörsi úti kollégiumában - szintén egy fiatal tanársegéd, Kéri László kezdeményezésére - létrehozták a jog­hallgatók szakkollégiumát. 1983 szep­temberében közülük hatvanan beköltöz­hetnek a Ménesi úti épületbe: ez a Bibó (1989-től, és azóta visszamenőleg is). A te­rebélyesedő szakkollégiumi mozgalom meg a klubok és körök mozgalma is szak­mai, oktatási, önnevelési történet, a de­mokrácia napi gyakorlásának terepe. Stumpf István - Kéri tanítványa, kollé­giumi nevelő- és kutatótársa, barátja, a Bibó alapító igazgatója - a felsőoktatás válságát tartja a szakkollégiumi mozga­lom kiindulópontjának, azt, hogy a hall­gatók és az oktatók egy része elégedetlen volt az egyetemi oktatással. Mivel a jog a hatalom eszköze, megismeréséhez nem elég magolni, társadalmi ismeretekre is szükség van. Stumpf azt sulykolta: a füg­getlenség egyetlen olyan forrása a tudás, amit senki nem tud elvenni tőlük. Debreczeni József szerint a szakkollé­gium a politikai rendszer megismerésé­nek a helye és a rendszerhez való viszony megtanulásának és gyakorlásának a tere­pe, a társadalomból száműzött demokrá­cia kísérleti terepe. (Az azért túlzás, hogy ■ SZEPLŐTELEN - ÖSSZEGYŰJTVE Cikksorozatunk írásai a Népsza­badság következő számaiban je­lentek meg: 1998. december 24., 1999. március 13., június 12. és szeptember 11., 2000. január 8., március 13., május 13., augusztus 26., december 9., 2001. június 2., július 28., december 15., 2002. de­cember 14. (Az egész sorozat és az írások születésének körülmé­nyeit felvillantó bevezető megtalál­ható honlapunk archív anyagai kö­zött: www.nepszabadsag.hu) a Bibó a demokrácia védett szigete a „pártállami diktatúra akkor még végte­lennek látszó tengerében", hiszen ebben a végtelen tengerben például a téeszek már korábban is párthatározatokat, poli­tikai, személyi döntéseket kereszteztek, és ott a megélhetésről szólt „a játék".) Kéri reménytelennek tartotta Orbánék totális szembenállását a világgal, így a csapatot Stumpf vezette át a Ménesi útra. Még el sem indultak, amikor kiderült, hogy Stumpf nősül, és Orbán Viktor meghívta őt és egy nagy társaságot az üres alcsúti házukba legénybúcsúra. - Stumpf Pistivel évfolyamtársak és csoporttársak is voltunk, barátok, tagjai a Kéri-féle ős-szakkollégiumnak - mondja Wéber Attila. - Pisti legénybúcsújára 1983 augusztusában tizenöten-húszan jöttünk össze Orbánék faluvégi házában. Délután fociztunk, este szalonnasütés közben elkezdődött a politizálás. Itt is­mertem meg Varga Tamást, Simicska La­jost és Orbán Viktort. Ők hárman vitték a szót. Pisti hamar kiszállt, neki elege volt már belőlük, vitatkozzak csak én. Engem, aki épp akkor tagozódtam be a Művelő­dési Minisztériumba, meglepett a hang­nem, a vegytiszta agresszió, hogy forra­dalmat akartak, tankkal nekimenni a pártházaknak. Kiállásuk mégis inkább ínyemre volt, mint a nálam idősebbek kompromisszumai. Ha meglepett is a szövegük, nyitott voltam a kérdéseikre, és azt hiszem, hogy a vita döntetlenül végződött. Többé nem feszültünk így egymásnak, mint az első találkozáskor, noha a Századvég folyóiratnál együtt töl­tött évek alatt nekik én voltam „a hiva­tal". Csodabogárnak számítottam köztük is, a minisztériumban is, hogy mit kere­sek amott. A Petőfi Irodalmi Múzeum részére Ke­­levéz Ágnes többórás magnós beszélge­tést folytatott 1993-ban a Századvég, a szakkollégium társadalomelméleti folyó­iratának szerkesztőivel a folyóiratról és a Bibóról. Ennek a jegyzőkönyvéből idéz­zük Kövér Lászlót, aki „fatális ok követ­keztében" nem volt ott Alcsúton, de azt mondta: a legénybúcsún elhangzottak megijesztettek egy kívülálló kört. Attól féltek, ez a társaság csak arra képes, hogy az egyik diktatúrát másikra váltsa. Értel­­miségellenes lesz, és MSZMP-tagságuk miatt gond nélkül fogják őket a Duna­­partra kísérni és hátba lőni. - A fiúk lázadásának én nem éreztem a veszélyét, és semmivel sem láttak előbbre nálunk. Senki nem tudta 1985-ig, hogy a rendszer összeomolhat - mondta Wéber. Forradalomra! Egy hónappal később, a jogász szakkollé­gium 1983. szeptemberi, esztergomi ala­kuló táborában megismétlődött ez a ke­mény kirohanás. Elég sokat ivott is a tár­saság, és éjfél után döbbenetesen súlyos kijelentések hangzottak el. A legradikáli­sabb Simicska volt, aki megfogalmazta: tulajdon nélkül nincs szabadság. Állító­lag azt is beleszőtte a szövegébe, hogy egy utat lát, mellette keresztfákat, rajtuk kommunistákat. A másik radikális Varga Tamás volt. A harmadik fehérvári, Orbán Viktor is közéjük tartozott, de egy fokkal szelídebb volt náluk. Az említett előkato­­naság után ez a szöveg a fiúknál nem ver­te ki a biztosítékot. - Nem az alkoholról volt vad a vita - állítja hajdani tanáruk, Fellegi Tamás -, józanul is ilyen lett volna a hangnem, ilyen volt a hangadók személyisége. Ta­lán Varga Tamás magnóra is vette az egé­szet, de se a leírt szöveggel, se a szalagok­kal soha nem találkoztam, erre vigyáztak, nehogy illetéktelenek kezébe kerüljön. Emlékem szerint elhangzott, hogy föl kell akasztani a kommunistákat. A nekivesel­kedett vita irányítása hamar kicsúszott Stumpf Pisti kezéből. Keresztbe ordibálás és egymás hergelése folyt, ugyanakkor minden olyan beállítás hamis, amely az akkor történteket rámásolja a mai esemé­nyekre. Ez egy fejlődéstörténet, aminek a gyökerei ezekhez az eseményekhez is visszanyúlnak. Ez a „féktelen" éjszaka volt a kitárulkozás, a belépő, és csupán ezért jelentős. Itt tudtam meg például, hogy Simicska radikalizmusa apja 1956- os meghurcolásából is fakadt, legalábbis nekem ezt említette. (Simicska Lajos másoknak is elmond­ta, hogy apja, aki préslakatos volt, a forra­dalom alatt a vállalat munkástanácsának a titkára lett, és a megtorlás idején ideg­osztályra csukták, tönkretették. Amikor erről írtunk, a volt APEH-elnök meg­üzente, róla bármi megjelenhet, de az ap­járól nem. Végül kikerült a szövegből, hogy az apa 1956-os szereplésének, meg­­hurcolásának „semmi nyomára sem akadtunk az 1956-os Fejér megyei doku­mentumok között". Megtorlásul ugyan ki is végezték a forradalmárokat, de Ma­gyarországon tudomásunk szerint akkor nem dugták zárt osztályra őket.) A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) 1993-as kerekasztal-beszélgetésén On is úgy emlékezett, hogy az esztergomi vitá­ban döbbenetesen súlyos kérdések kerül­tek terítékre. Arról volt szó,­­mi lesz ezzel a régióval, mi lesz ezzel az országgal, egyáltalán érdemes-e ebben az országban élni, össze lehet-e dönteni ezt a rendszert vagy nem, és ha össze lehet dönteni, mi­lyen eszközökkel lehet összedönteni, ha meg nem lehet összedönteni, akkor mit kell vele csinálni". Szerinte nem a vála­szok voltak durvák, hanem a régió hely­zete. Az, hogy „forradalmat kell csinálni, vagy lehet-e, vagy nem lehet". Egy 1989- es beszélgetés során ezt úgy summázta, hogy a rendszer immorális, logikátlan és nem hatékony. Nem véletlenül rossz, ha­nem azért, mert egy pártelit uralkodik, amivel nem szabad közösséget vállalni. Számukra már másodéven világos volt, hogy rendszerváltás kell - állította. Esztergom után két évvel, 1985-ben Kis Zoltán megírta a Bibó lapjában, hogy a szakkollégiumban uralkodó fehérvári csoport jellegzetessége „a radikális mar­xizmus- és kommunistaellenesség, az erőteljes társadalomkritikus alkat, a ve­hemensen negativista társadalomszemlé­let, az establishment minden (akár vélt) megnyilvánulásának heves elutasítása, megbélyegzése". Stumpf azt mondta Kis Zoltánnak: írása egy politikai rendőrség­hez benyújtott (?) feljelentés. - Az eset tanulsága szerintem az, hogy a diktatúra közegében egy baloldali értel­miségi sem szólalhatott meg anélkül, hogy szavai el ne torzultak volna - mondja Domonkos Péter. - Mai eszem­mel úgy vélem, Kis Zoltán két malomkő közt őrlődött: a maga Orwellen iskolázott baloldaliságát próbálta összeegyeztetni MSZMP-tagságával és a másképp gon­dolkodókkal folytatott nyár vitával, csak­hogy ez meglehetősen paradox célkitű­zés volt. Jóllehet nem voltam kollégista, úgy éreztem, kötelességem vitába szállni vele a Szakkollégiumi Értesítőben. Attól tartok, ha itt megállunk, az olvasók fejé­ben össze fog keveredni Orbán Viktor mai kommunistaellenessége az akkorival - ami átgondoltabb volt, mint holmi kocsmai gyalázkodás­­, Kis Zoltán pedig egy látnoknak fog tűnni, aki megjósolta a bajt. De nekem az akkori Orbán Viktor ma is sokkal rokonszenvesebb, mint az akkori Kis Zoltán, és éppen az a legérde­kesebb a történetben, hogy az elmúlt húsz évben hogyan változott meg a kom­munistaellenesség értelme. Ami egykor egy diktatúra kritikája és a demokrácia követelése volt, mára a valóságos nézet­­különbségeket elfedő üres propaganda­fogás és választási demagógia lett. A kemény mag Kövér László szerint (PIM) a színre lépő új korosztály „magatartásában totális és brutális elutasítását valósította meg mindennek, ami körülöttünk van". Bár ő nem vett részt demonstratív akcióikban, hogy kifejezze utálatát a világ iránt, de gondolkodásmódja hozzájuk állt közel. - Kövérrel politikai tejtestvérek vol­tunk - állítja Wéber Attila -, szociálde­mokrata értékrendben nőttünk fel - sem­mi antiszemitizmus, semmi antikommu­­nizmus -, a nyolcvanas évek végéig egy szó vitánk nem volt. A kapitalizmust ő sem akarta, de a többpártrendszert igen. Amíg nem ismerte Viktort, ahogy említi is, visszafogott volt. Orbán radikalizmu­sa tetszett neki. Kövér nem indult volna el ezen az úton Viktor nélkül. Laci jó elemző, szellemes, jó az íráskészsége, de szónokolni nem tud, és fehéren-feketén látja a világot. Kövér és Orbán politikai barátsága azon nyugszik, hogy Kövérből sosem lesz első. Viktor nélkül nincs Kö­vér, de Kövér nélkül van Orbán. - Kövér volt a legjobb barátom, na­gyon kedveltem őt - mondja a Századvég alapító főszerkesztője, Gyurgyák János. - A rendszerváltozás egyik tragikus kulcs­figurájának tartom­­ tragikusnak, mert ma már alkalmasint egyesek vele ijeszt­getik a gyerekeket. Meggyőződésem azonban, hogy ő ma sincs a helyén. Jelen­tős szerepét a rendszerváltásban és a ma­gyar demokrácia megteremtésében az utókor remélhetőleg jobban el fogja is­merni, noha neki is szerepe volt a magyar politika és társadalom kettészakadásá­ban. 1984-ben, amikor megismerked­tünk, igazi koncepciója Kövér Lacinak volt: kiforrottabb, megfontoltabb, ideo­­logikusabb alkat volt Viktornál. Alkatilag ő is hajlott a radikalizmusra, de mindenki másnál messzebbre látott. Stratégaként sokkal többre volt hivatott. Varga Tamás is a radikális szerkesztőségi tagok közé tartozott. Különös figura volt, racionális kiszámítottság vezérelte, ugyanakkor ta­gadhatatlanul voltak például baráti érzel­mei. Közülünk talán Simicska Lajos volt a legradikálisabb, legszélsőségesebb és leg­engesztelhetetlenebb. Ők négyen nagyon összetartoztak, és határozottan radikáli­sabbak voltak a többieknél. - Kövér utálta az egyetemet, úgy vélte, az egész egy nagy bolsevista világ - mondja Kukorelli István. - Nem vette tu­domásul, hogy azért itt volt az új, fiatal oktatói generáció, Bihari, Sólyom, Kéri - hadd ne soroljam -, neki egyformán komcsi volt mindenki, ezért megszervez­ték a saját képzésüket. Kövérnek min­denkivel szemben fenntartása volt, ha nem is egyformán. Fehéren feketén látja a világot. Számára a kérdések igennel és nemmel megválaszolhatók. Stratéga. A többiek olvadékonyabbak nála. Kőke­mény tartást adott a csapatnak. - Álláspontja megvédésében Kövér szenvedélyes, konok és makacs - mondja Gyekiczki András. - Kérlelhetetlen a megalkuvással és a gerinctelenséggel, a jellemtelenséggel szemben. Bihari a kar egyik kitűnő oktatója, népszerű előadó volt, rendszeranalízis-előadására hívtam Kővárt, aki arra hivatkozva nem jött el, hogy olyan embert nem hallgat meg, aki párttagként a rendszert bírálja. - Orbán Viktor kapcsolata Kövérrel a közös érdeklődésből is fakadt - mondja Nagy Andor. - Kövér számára az ügy rendkívül fontos. De például a március 15-i balhékon soha nem volt ott. Ő nem így radikális, ő nem kerülhetett bilincse­­lési szituációba. -Orbán született vezető, Kövér in­kább a háttérből szeret irányítani - véli Honecz Ágnes. - Laciban rafinéria van, mögé lát a dolgoknak. A gyanakvó embe­rek olyasmit is észrevesznek, amit más nem, erre mondják: nagyon okos. Én őt mindig jó szándékúnak gondoltam. - Viktort a politikán és a futballon kí­vül semmi sem érdekelte, legfeljebb csak távolról - mondja Fodor Gábor. - Kövér ugyancsak erős politikai érdeklődésű, de üldözési tébolyban szenved, ami a logi­kus gondolkodást nem érinti, sőt sok dol­got épp emiatt rendkívül élesen lát. Vik­torban felfedezte azt a tehetséges embert, aki képes a számára fontos dolgokat kép­viselni, ezért először a tanítványaként ke­zelte, ami aztán baráti és mellérendelt vi­szonnyá vált. Viktor tényleg nagyon értelmes, tehetséges ember, és sokat ta­nult Kövértől. Aztán sok kevésbé tehetsé­ges ember sorakozott föl mögé és bálvá­nyozta, amitől kezdett megrészegülni.­­ Noha Viktor is hamar beérett, a Bibó kezdeti időszakában a négy évvel idősebb Kövér sokkal érettebb volt - folytatja Fel­legi Tamás. - A Kövér-Orbán kapcsolat részben egy folyamat. 1987 körül a társa­ság már vezetőnek tekintette Viktort, ab­szolút aktivitásorientált volt, rögtön ug­rott a közösségi ügyért, mindig „elsőként fogott fegyvert". Laci lassúbb volt. - Simicska három évvel idősebb volt náluk, zseniális fickó, fantasztikus az agya - mondja az egyik fehérvári iskola­társ. - Lajos individualista, nem tud társa­sági középpont lenni, nem származása, hanem kezelhetetlen magaviselete miatt kicsapták, ezért járt csak két évvel fölöt­tünk. Aztán valószínű, hogy nem vették fel az egyetemre, azért végzett Viktorék­­kal. Varga Tamás más típusú volt. Az első üzletnél, a Századvég Kft.-nél Tamás vitte el a balhét, mert benne van baráti hűség.­­ Viktor az egyetemen is mindig a saját bőrét kockáztatta, Varga rendre a másét­­ cáfolja egy másik fehérvári társuk, és hozzáteszi: - Tamás kibírhatatlan. (Meg utolérhetetlen, egészítjük ki már mi, hisz a Fidesz egykori gazdasági vezetője évek óta körözés alatt áll.) - Varga Tamás önjáró - summázza Wéber. - A közgázt abbahagyta, mert semmivel sem tud kevesebbet azoknál, akik elvégezték. A pénzügyi érzéke kivé­teles. Antikváriumokkal csencselt, több pénze volt már akkor is, mint nekem, a tűrhetően fizetett minisztériumi hivatal­noknak. Lakása is neki volt először közü­lünk. De a később, gyanús ügyekbe keve­redése miatt a nyomda 1989-ben veszé­lyessé vált a mi számunkra is. - Varga rátermett ember - mondja az őket később megismerő Gyurgyák János. -Az üzletelést antikváriuskodással kezd­te, jól ismerte a könyvek - nemcsak intel­lektuális - értékét. Ha utólag felületesnek tűnik is az ismeretanyaga, olvasott, mű­velt fiú volt. Önazonossági problémáját a diplomahiány is tetézte, hiszen többször elkezdte a közgazdasági egyetemet, de többre tartva magát az erkölcstelen és tv- Szakkollégisták konferencián, balról az első: Orbán Viktor Az „öreg" Kéri meg a fiatal Stumpf és Fellegi NÉPSZABADSÁG

Next