Népszabadság, 2003. június (61. évfolyam, 127-150. szám)
2003-06-10 / 133. szám
Látszatra az a baj, hogy Európa katonailag gyenge, ezért a világpolitika éles helyzeteiben nem eléggé befolyásos tényező. Még azokban a válságokban sem, amelyek magában Európában vagy annak közelében zajlanak, és azokban a távoliakban sem, amelyek alakulása érinti Európa érdekeit. Az öreg kontinens annyira elmarad Amerikától, hogy a tengerentúli „unokaöcs" nélkül semmilyen érdemi katonai akcióra nem képes, és emiatt kiszolgáltatva érzi magát. S ez így marad még legalább negyedszázadig, mert az erőhátrány ennél gyorsabban akkor sem hozható be, ha az európaiak mostantól nagyon igyekeznének. Időnkénti fellángolásoktól, valamint a brit és a francia kivételtől eltekintve nem is nagyon igyekeznek - zömük nem is volna képes sokkal többet áldozni hadi fejlesztésre. Marad tehát a régi képlet: Európa sok millió embert mundérban tart, akiknek vannak ilyenolyan fegyvereik - és akik adott esetben, teendő esetén gyakorlatilag nem jók semmire. Amerika nélkül sem konfliktusba való beavatkozásra, sem béketeremtésre, sem válságkezelésre nem alkalmasak, már viszonylag stabilizált állapotok fenntartására, a békefenntartásra sem. Valójában az a baj, hogy Európa nem képes eldönteni, mit akar. Három csoportra oszlanak az elvben egymással - a NATO-ban és az EU-ban, de legalább az utóbbiban - szövetséges európai országok. Franciaország, Németország, Belgium és Luxemburg azt szeretné, hogy Európának legyen önálló, Amerika politikai engedélye és katonai segítsége nélkül is működőképes hadereje saját politikai és Európa sok millió embert mundérban tart, akiknek vannak ilyen-olyan fegyvereik, és akik teendő esetén gyakorlatilag nem jók semmire, katonai irányító szervekkel, külön stratégiai tervezéssel. Ez nem Amerikával szemben létezne, hanem azzal egyenrangúsítaná Európát a világpolitikában. Az országok másik csoportja nem kíván ilyen szempontból egyenrangúsodni, és azt is ellenzi, hogy az EU katonai szövetséggé is váljon. Elég hát egy kicsi, de békefenntartásra kellően erős uniós sereg, amely az Európa számára fontos ügyekben kisebb célokat katonailag is biztosító feladatokra képes. A harmadik csoport (a brit-spanyol-olasz tengely, valamint az új NATO- és EU-tagok zöme) szintén minél erősebb európai haderőt szeretne, ám ez nem önálló volna, hanem a NATO európai pillére. A három nézetcsoport annyira eltérő stratégiai célokat és érdekeket tükröz, hogy nem lehet kompromisszummal összeegyeztetni őket. Vagy csak addig, amíg Amerika és Európa nagyjából egyetért az adott válság kérdéseiben. Ha nem, akkor a három csoport a gyakorlatban is három álláspontra jut: az első szembeszegül Amerikával, a második hallgat, a harmadik Washington mellé áll. Erre a töredezett alapra kellene ráépíteni a közös európai védelempolitikát, ezt azonban az USA is kétértelműen szemléli. Egyfelől hasznos neki - részben tehermentesíti - a harmadik véleménycsoport terveinek megvalósulása, másfelől viszont sosem veheti biztosra, hogy ha egyszer Európa tényleg képessé válik önálló katonai akcióra, akkor egy szép napon nem lép majd a franciák vezette első csoport útjára. Washington bő évtizede nyíltan kifejezi bizalmatlanságát: felesleges a NATO-intézmények „európai duplikálása", azaz szétforgácsolása - mondta már az idősebb Bush, majd Clinton is. Az ifjabb Bush továbbment: a francia csoportot gyakorlatilag kizárta a legfontosabb szövetségesek köréből. A kiszorult négyek április végén Brüsszelben megpróbálták összehozni maguknak a saját eurohaderő tervét, amely egyelőre nem több egy díszcsomagolású bonbonkatonaságnál. A britek nem becsülik le ezt. Londonnak egyszerre több érdeke fűződik ahhoz, hogy az atlanti szerkezetben épüljön ki az eurohaderő. Az EU többi ügyeiben a britek egyelőre csupán másodhegedűsök, a közös biztonság terén viszont a francia-német páros elé kerülhetnek. Megszerezhetik a belépő tíz, majd tizenkettő, majd összesen húsz új tagállam „mentorának" vezető szerepét is. A francia-német törekvések ezzel ellentétesek, a fő cél pedig nem kevesebb, mint az: szűnjön meg Amerika döntőbírói szerepe Európában, és lehetőleg mindenütt. Az eurohaderő, amely jelenleg 137 papírtologató tisztből és néhány száz, Macedóniában NATO- eszközökkel névleg ügyködő katonából áll, másfél év múlva hatvanezer fős, szupermodern alakulat lesz - ha komolyan vesszük az EU deklarált céljait. Ha a NATO deklarált céljait vesszük komolyan, az atlantiaknak szintén lesz egy európaiakból is álló, hiperkorszerű világkommandója. Elvben már van munkamegosztás. A távolabbi és nagyon kemény teendők a NATO-mundérban végeztetnének el. A közelebbi, legfeljebb közepesen veszélyes küldetések EU-egyenruhában. Az összes eszközt erre is, arra is fel lehetne használni. Logikus, főleg ha figyelembe vesszük, hogy majdnem ugyanazok az európaiak ülnek a NATO-ban és az unióban is. Ám mi van, ha egy konkrét válságban megint felmerül majd az európai katonai alapkérdés: ki és mennyire ért egyet Amerikával? Ha ezen vita lesz, akkor bármibe csomagolják is, keserű csokiból készülnek majd a bonbonkatonák. Brüsszel, 2003. június FÜZES OSZKÁR EUROHADERŐ Az Európai Unió régóta szeretne már saját katonai erőt, hogy - szükség esetén - függetleníthesse magát Amerikától. Ám az „EU-hadsereg” egyelőre csak papíron létezik, és a politikai terveket szövögető európaiak nem hajlandóak mélyen a zsebükbe nyúlni. Meg tudja-e védeni magát Európa? A rendíthetetlen bonbonkatona Gyakorlatozik a német hadsereg terroristaellenes egysége • A HADIIPARBAN MÉG HIÁNYZIK AZ EGYSÉGES PIAC Eurohaderő még nincs, de eurohaderők, illetve kezdeményeik már vannak. 1992-ben a francia-német csúcstalálkozón létrehozták az eurohadtestet, amelyhez később csatlakozott Belgium, Spanyolország és Luxemburg. Elvben negyvenötezer fős a hadtest, amelyet szükség esetén az EU-nak és a NATO-nak egyaránt felajánlhatnak. Ma már a NATO magas készültségű erőinek kötelékébe tartozik, de van saját parancsnoksága Strasbourgban, és öszszesen tizenkét ország vállal kisebb-nagyobb szerepet benne. 1995-ben a Nyugat-európai Unió létrehozott egy nem állandóan működő, hanem szükség esetén spanyol, francia és portugál hajókból összedobható euroflottát, valamint egy szárazföldi euroerőt. A haditengerészet elvi létszáma ötezer fő, parancsnoksága Firenzében van. A szárazföldiek 2001 tavaszán Albániában kisebb biztosító szerepet játszottak. Elvben létezik egy közös légierő is. A francia-brit kezdeményezéshez a Benelux államok, Németország és Itália csatlakozott. Nem külön alakulat, hanem a nemzeti légierők szükség esetén közösbe beadott egységeinek összehangolója, székhelye a brit High Wycombe. A hollandiai Eindhovenben van a tervezett európai légi hadiszállító erők parancsnoksága. Azon még nagy vita van, legyen-e az unióban egységes piac a hadiiparban is. (F. O.) EURÓPAI UNIÓ NÉPSZABADSÁG 2003. JÚNIUS 10., KEDD 7 Nem működnek a felajánlott rakéták Papír tigris, huzavona 1948: Brüsszeli szerződés Franciaország, Nagy-Britannia, Belgium, Hollandia és Luxemburg között a közös védelemről. 1949: Washingtoni szerződés, a NATO születése. 1952: Párizsi szerződés, ez hozta volna létre az Európai Védelmi Közösséget, ám 1954-ben Franciaország megtorpedózza. 1954: A brüsszeli szerződéshez csatlakozik Nyugat-Németország és Itália. Létrejön a Nyugat-európai Unió, amelyről soha nem derült ki, hogy a papíron kívül létezett-e egyáltalán. Ma sem világos, megvan-e még, elvben az EU „lenyelte". 1992: Maastrichti szerződés. Az EU elhatározza, hogy a NATO európai pillérét a közös kül- és biztonságpolitika, míg katonai erejét a Nyugat-európai Unió biztosítja. Petersbergben eldöntik, mire szolgál az európai haderő: humanitárius akciók, béketeremtés. 1997: Amszterdami szerződés. Újabb öt esztendő után a fenti, „petersbergi feladatok" hivatalosan bekerülnek az EU feladatkörébe, és létrejön az unió közös kül- és biztonságpolitikai főmegbízottjának posztja. 1998: Saint-malói nyilatkozat. Nagy-Britannia korábbi ellenállását feladva - Franciaországgal közösen elfogadja, hogy az EU-nak legyen önálló hadereje a „petersbergi feladatok" ellátására. 1999: A helsinki EU-csúcson elhatározzák a hatvanezer fős, „petersbergi feladatokra" bevethető eurohaderő létrehozását. Két év múlva kijelölik azt az ötvennégy katonai képességet, amelyet az eurohaderőnek meg kell szereznie. Mindmáig nem szerezte meg. 2001: Működőképesnek nyilvánítják a papíron létező eurohaderőt, amelynek politikai irányító testülete, katonai vezető tanácsa, fő- és alparancsnoka van, ám katonája egy sincs. 2002: Az EU és a NATO másfél éves huzavona után megegyezik, hogy az utóbbi miként segíti az előbbit általában, és főleg szükség esetén. 2003: Uniós sapkában, de NATO- parancsnok vezetésével és az atlanti szövetség eszközeivel Macedóniában néhány száz, eurohaderősnek nevezett katona megkezdi a békefenntartást. Módosulhatnak a magyar felajánlások az eurohaderőhöz a hazai hadsereg átalakítása miatt. Megoldandó feladat a kijelölt egységek alkalmassá tétele a nemzetközi együttműködésre. „Általában sajnos elmondható a tagországok felajánlásairól, hogy bár nemes szándékúak, hatásfokuk nem a legmegfelelőbb. A felajánlott eszközök többsége nem felel meg az elvárásoknak, a mennyiség nem párosul a szükséges minőséggel." Mindez a Honvédelmi Minisztérium szaklapjának legfrissebb számában jelent meg az európai közös védelmi együttműködésről. A fenti bírálat alól a magyar hozzájárulás sem kivétel. Egy 2000-ben hozott kormányhatározat alapján Magyarország katonai és rendészeti erőket, valamint képességeket ajánl fel az EU válságkezelő válságmegelőző tevékenységéhez. A döntés szerint nyolcszáz katonát és rendőrt biztosít hazánk az unió számára. Katonai erőben ez egy gépesített lövészzászlóaljat és egy rövid hatótávolságú légvédelmi rakétaszakaszt jelent - tette közzé a magyar honvédelmi miniszter 2000 novemberében egy felajánlási konferencián. A hivatalos indoklás szerint a katonai erő felajánlásánál fontos szempont volt, hogy az ne jelentsen aránytalanul nagy terhet sem a Magyar Honvédség, sem az ország költségvetése számára, ugyanakkor mutassa Magyarország politikai elkötelezettségét az ügy iránt. A hadseregnél valóban nem okozott túlköltekezést a felajánlás. A Védelmi Minisztérium védelempolitikai főosztályának illetékese a felajánlási konferencián arról tájékoztatott: az erők működtetése három-négymilliárd forintba kerül évente. A minisztérium szerint extra befektetésre és fejlesztésre nem lesz szükség, „csak azt adjuk az európaiaknak, amit a NATO-nak is". A most folyó védelmi felülvizsgálat azonban módosíthatja a felajánlást. Szenes Zoltán vezérkari főnök szerint a NATO-n belül kialakítandó katonai képességek határozzák meg a nemzetközi feladatokban való részvételünket. Az atlanti szövetségnek kialakított speciális képességeket ajánljuk fel az EU válságkezeléséhez is. Jelenleg két fővel képviseli magát a honvédség a macedóniai EU-misszió katonai törzsében, illetve Szkopjében a parancsnokság őrzés-védelmét látják el magyar katonák. Szenes tervei szerint békefenntartásra specializálódna a közelmúltban közös gyakorlatot tartott olasz-szlovénmagyar dandár, amely részt vehetne uniós műveletekben is. A közeljövőben döntésre vár, hogy Magyarország valamilyen formában részt vesz-e a tervezett EU- misszióban Kongóban. Akad még egy fontos technikai feladat. Az EU-nak felajánlott Mistral rakéták vezetési-irányítási rendszere, kommunikációja és ellenség-barát felismerő rendszere szoftver híján nem működik, azaz nemzetközi együttműködésre jelenleg csak korlátozottan alkalmas - éles helyzetekre pedig egyáltalán nem. A hiányzó eszköz beszerzése a katonaság prioritásai között szerepel, 2005- 2006-ra tervezik. HASZÁN ZOLTÁN A Mistral légvédelmi rakéta bemutatója Magyarországon HIRDETÉS A Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium háttérintézménye, a Mobilitás állást hirdet 2003. augusztus 1-jei belépéssel a Metszéspont Iroda (A Kárpát-medencei ifjúsági, hallgatói és szervezeteket segítő és velük együttműködő iroda. Tevékenységének része: a Magyar Ifjúsági Konferencia rendezvényeinek szervezésében való közreműködés, vezetőképző tanfolyamok és szakmai fórumok szervezése.) IRODAVEZETŐK munkakörének betöltésére. Feladatai: - vezeti és szervezi az iroda tevékenységét - együttműködik a Mobilitás főigazgatói irodával - éves szakmai és pénzügyi tervet, negyedévenként szakmai beszámolót készít - információkat szolgáltat a határon túli ifjúsági szervezetek számára - tájékoztatást nyújt a határon túli fiatalok rendelkezésére álló pályázati lehetőségekről - végzi a Magyar Ifjúsági Konferencia ügyvitele irodát érintő részének koordinálását. Feltételek: - felsőfokú végzettség - az irodai ügyvitelhez szükséges számítógépes felhasználói programok haladó szintű ismerete - angol, francia vagy német nyelv középfokú ismerete - a költségvetésben és a közigazgatásban való jártasság, valamint a határon túli szervezetek ismerete további előnyt jelent. A jelentkezéshez szükséges fényképes önéletrajz és felsőfokú iskolai végzettséget igazoló dokumentum másolata. A pályázat beadásának határideje: 2003. június 30. Cím: Mobilitás, 1145 Budapest, Amerikai út 96., „Metszéspont” jeligére.1