Népszabadság, 2003. június (61. évfolyam, 127-150. szám)

2003-06-10 / 133. szám

Látszatra az a baj, hogy Európa katonailag gyenge, ezért a világ­­politika éles helyzeteiben nem eléggé befolyásos tényező. Még azokban a válságokban sem, ame­lyek magában Európában vagy annak közelében zajlanak, és azokban a távoliakban sem, ame­lyek alakulása érinti Európa érde­keit. Az öreg kontinens annyira elmarad Amerikától, hogy a ten­gerentúli „unokaöcs" nélkül sem­milyen érdemi katonai akcióra nem képes, és emiatt kiszolgáltat­va érzi magát. S ez így marad még legalább negyedszázadig, mert az erőhátrány ennél gyorsabban ak­kor sem hozható be, ha az euró­paiak mostantól nagyon igyekez­nének. Időnkénti fellángolásoktól, valamint a brit és a francia kivétel­től eltekintve nem is nagyon igye­keznek - zömük nem is volna ké­pes sokkal többet áldozni hadi fej­lesztésre. Marad tehát a régi képlet: Eu­rópa sok millió embert mundér­ban tart, akiknek vannak ilyen­olyan fegyvereik - és akik adott esetben, teendő esetén gyakorlati­lag nem jók semmire. Amerika nélkül sem konfliktusba való be­avatkozásra, sem béketeremtésre, sem válságkezelésre nem alkal­masak, már viszonylag stabilizált állapotok fenntartására, a béke­­fenntartásra sem. Valójában az a baj, hogy Euró­pa nem képes eldönteni, mit akar. Három csoportra oszlanak az elv­ben egymással - a NATO-ban és az EU-ban, de legalább az utóbbi­ban - szövetséges európai orszá­gok. Franciaország, Németország, Belgium és Luxemburg azt szeret­né, hogy Európának legyen önál­ló, Amerika politikai engedélye és katonai segítsége nélkül is műkö­dőképes hadereje saját politikai és Európa sok millió embert mundérban tart, akiknek vannak ilyen-olyan fegyvereik, és akik teendő esetén gyakorlatilag nem jók semmire, katonai irányító szervekkel, külön stratégiai tervezéssel. Ez nem Amerikával szemben létezne, ha­nem azzal egyenrangúsítaná Eu­rópát a világpolitikában. Az országok másik csoportja nem kíván ilyen szempontból egyenrangúsodni, és azt is ellenzi, hogy az EU katonai szövetséggé is váljon. Elég hát egy kicsi, de bé­kefenntartásra kellően erős uniós sereg, amely az Európa számára fontos ügyekben kisebb célokat katonailag is biztosító feladatokra képes. A harmadik csoport (a brit-spanyol-olasz tengely, vala­mint az új NATO- és EU-tagok zö­me) szintén minél erősebb euró­pai haderőt szeretne, ám ez nem önálló volna, hanem a NATO eu­rópai pillére. A három nézetcsoport annyira eltérő stratégiai célokat és érdeke­ket tükröz, hogy nem lehet komp­romisszummal összeegyeztetni őket. Vagy csak addig, amíg Ame­rika és Európa nagyjából egyetért az adott válság kérdéseiben. Ha nem, akkor a három csoport a gyakorlatban is három álláspont­ra jut: az első szembeszegül Ame­rikával, a második hallgat, a har­madik Washington mellé áll. Erre a töredezett alapra kellene ráépíteni a közös európai véde­lempolitikát, ezt azonban az USA is kétértelműen szemléli. Egyfelől hasznos neki - részben tehermen­tesíti - a harmadik véleménycso­port terveinek megvalósulása, másfelől viszont sosem veheti biz­tosra, hogy ha egyszer Európa tényleg képessé válik önálló kato­nai akcióra, akkor egy szép napon nem lép majd a franciák vezette első csoport útjára. Washington bő évtizede nyíl­tan kifejezi bizalmatlanságát: fe­lesleges a NATO-intézmények „európai duplikálása", azaz szét­­forgácsolása - mondta már az idősebb Bush, majd Clinton is. Az ifjabb Bush továbbment: a francia csoportot gyakorlatilag kizárta a legfontosabb szövetségesek köré­ből. A kiszorult négyek április vé­gén Brüsszelben megpróbálták összehozni maguknak a saját eurohaderő tervét, amely egyelő­re nem több egy díszcsomagolású bonbonkatonaságnál. A britek nem becsülik le ezt. Londonnak egyszerre több érde­ke fűződik ahhoz, hogy az atlanti szerkezetben épüljön ki az euro­haderő. Az EU többi ügyeiben a britek egyelőre csupán másodhe­gedűsök, a közös biztonság terén viszont a francia-német páros elé kerülhetnek. Megszerezhetik a belépő tíz, majd tizenkettő, majd összesen húsz új tagállam „men­torának" vezető szerepét is. A francia-német törekvések ezzel ellentétesek, a fő cél pedig nem kevesebb, mint az: szűnjön meg Amerika döntőbírói szerepe Eu­rópában, és lehetőleg mindenütt. Az eurohaderő, amely jelenleg 137 papírtologató tisztből és né­hány száz, Macedóniában NATO- eszközökkel névleg ügyködő ka­tonából áll, másfél év múlva hat­vanezer fős, szupermodern ala­kulat lesz - ha komolyan vesszük az EU deklarált céljait. Ha a NATO deklarált céljait vesszük komolyan, az atlantiaknak szin­tén lesz egy európaiakból is álló, hiperkorszerű világkommandója. Elvben már van munkameg­osztás. A távolabbi és nagyon ke­mény teendők a NATO-mundér­­ban végeztetnének el. A közeleb­bi, legfeljebb közepesen veszélyes küldetések EU-egyenruhában. Az összes eszközt erre is, arra is fel le­hetne használni. Logikus, főleg ha figyelembe vesszük, hogy majd­nem ugyanazok az európaiak ül­nek a NATO-ban és az unióban is. Ám mi van, ha egy konkrét vál­ságban megint felmerül majd az európai katonai alapkérdés: ki és mennyire ért egyet Amerikával? Ha ezen vita lesz, akkor bármibe csomagolják is, keserű csokiból készülnek majd a bonbonkato­nák. Brüsszel, 2003. június FÜZES OSZKÁR EUROHADERŐ Az Európai Unió régóta szeretne már saját katonai erőt, hogy - szükség esetén - függetleníthesse magát Amerikától. Ám az „EU-hadsereg” egyelőre csak papíron létezik, és a politikai terveket szövögető európaiak nem hajlandóak mélyen a zsebükbe nyúlni. Meg tudja-e védeni magát Európa? A rendíthetetlen bonbonkatona Gyakorlatozik a német hadsereg terroristaellenes egysége • A HADIIPARBAN MÉG HIÁNYZIK AZ EGYSÉGES PIAC Eurohaderő még nincs, de eurohaderők, illetve kezdeményeik már van­nak. 1992-ben a fran­cia-német csúcstalálko­zón létrehozták az eurohadtestet, amely­hez később csatlakozott Belgium, Spanyolország és Luxemburg. Elvben negyvenötezer fős a hadtest, amelyet szük­ség esetén az EU-nak és a NATO-nak egyaránt felajánlhatnak. Ma már a NATO magas készült­­ségű erőinek köteléké­be tartozik, de van saját parancsnoksága Strasbourgban, és ösz­­szesen tizenkét ország vállal kisebb-nagyobb szerepet benne. 1995-ben a Nyugat-eu­rópai Unió létrehozott egy nem állandóan mű­ködő, hanem szükség esetén spanyol, francia és portugál hajókból összedobható euroflot­tát, valamint egy száraz­földi euroerőt. A hadi­­tengerészet elvi létszá­ma ötezer fő, parancs­noksága Firenzében van. A szárazföldiek 2001 tavaszán Albániá­ban kisebb biztosító szerepet játszottak. Elvben létezik egy kö­zös légierő is. A fran­cia-brit kezdeménye­zéshez a Benelux álla­mok, Németország és Itália csatlakozott. Nem külön alakulat, hanem a nemzeti légierők szükség esetén közösbe beadott egységeinek összehangolója, székhe­lye a brit High Wycombe. A hollandiai Eindhovenben van a tervezett európai légi hadiszállító erők pa­rancsnoksága. Azon még nagy vita van, le­gyen-e az unióban egy­séges piac a hadiipar­ban is. (F. O.) EURÓPAI UNIÓ NÉPSZABADSÁG 2003. JÚNIUS 10., KEDD 7 Nem működnek a felajánlott rakéták Papír tigris, huzavona 1948: Brüsszeli szerződés Fran­ciaország, Nagy-Britannia, Bel­gium, Hollandia és Luxemburg között a közös védelemről. 1949: Washingtoni szerződés, a NATO születése. 1952: Párizsi szerződés, ez hozta volna létre az Európai Védelmi Közösséget, ám 1954-ben Fran­ciaország megtorpedózza. 1954: A brüsszeli szerződéshez csatlakozik Nyugat-Németor­­szág és Itália. Létrejön a Nyu­gat-európai Unió, amelyről soha nem derült ki, hogy a papíron kívül létezett-e egyál­talán. Ma sem világos, meg­van-e még, elvben az EU „le­nyelte". 1992: Maastrichti szerződés. Az EU elhatározza, hogy a NATO európai pillérét a közös kül- és biztonságpolitika, míg katonai erejét a Nyugat-európai Unió biztosítja. Petersbergben eldön­tik, mire szolgál az európai haderő: humanitárius akciók, béketeremtés. 1997: Amszterdami szerződés. Újabb öt esztendő után a fenti, „petersbergi feladatok" hiva­talosan bekerülnek az EU fel­adatkörébe, és létrejön az unió közös kül- és biztonságpoliti­kai főmegbízottjának posztja. 1998: Saint-malói nyilatkozat. Nagy-Britannia­­ korábbi el­lenállását feladva - Franciaor­szággal közösen elfogadja, hogy az EU-nak legyen önálló hadereje a „petersbergi felada­tok" ellátására. 1999: A helsinki EU-csúcson el­határozzák a hatvanezer fős, „petersbergi feladatokra" be­vethető eurohaderő létrehozá­sát. Két év múlva kijelölik azt az ötvennégy katonai képessé­get, amelyet az eurohaderőnek meg kell szereznie. Mindmáig nem szerezte meg. 2001: Működőképesnek nyilvá­nítják a papíron létező euro­­haderőt, amelynek politikai irányító testülete, katonai veze­tő tanácsa, fő- és alparancsnoka van, ám katonája egy sincs. 2002: Az EU és a NATO másfél éves huzavona után megegye­zik, hogy az utóbbi miként se­gíti az előbbit általában, és fő­leg szükség esetén. 2003: Uniós sapkában, de NATO- parancsnok vezetésével és az atlanti szövetség eszközeivel Macedóniában néhány száz, eurohaderősnek nevezett kato­na megkezdi a békefenntartást. Módosulhatnak a ma­gyar felajánlások az eurohaderőhöz a hazai hadsereg átalakítása mi­att. Megoldandó feladat a kijelölt egységek alkal­massá tétele a nemzetkö­zi együttműködésre. „Általában sajnos elmondható a tagországok felajánlásairól, hogy bár nemes szándékúak, hatásfo­kuk nem a legmegfelelőbb. A fel­ajánlott eszközök többsége nem felel meg az elvárásoknak, a mennyiség nem párosul a szük­séges minőséggel." Mindez a Honvédelmi Minisztérium szak­lapjának legfrissebb számában jelent meg az európai közös vé­delmi együttműködésről. A fenti bírálat alól a magyar hozzájáru­lás sem kivétel. Egy 2000-ben hozott kor­mányhatározat alapján Magyar­­ország katonai és rendészeti erő­ket, valamint képességeket ajánl fel az EU válságkezelő­ válság­megelőző tevékenységéhez. A döntés szerint nyolcszáz katonát és rendőrt biztosít hazánk az unió számára. Katonai erőben ez egy gépesített lövészzászlóaljat és egy rövid hatótávolságú lég­védelmi rakétaszakaszt jelent - tette közzé a magyar honvédel­mi miniszter 2000 novemberé­ben egy felajánlási konferencián. A hivatalos indoklás szerint a ka­tonai erő felajánlásánál fontos szempont volt, hogy az ne jelent­sen aránytalanul nagy terhet sem a Magyar Honvédség, sem az or­szág költségvetése számára, ugyanakkor mutassa Magyaror­szág politikai elkötelezettségét az ügy iránt. A hadseregnél valóban nem okozott túlköltekezést a felaján­lás. A Védelmi Minisztérium vé­delempolitikai főosztályának il­letékese a felajánlási konferen­cián arról tájékoztatott: az erők működtetése három-négymil­­liárd forintba kerül évente. A mi­nisztérium szerint extra befekte­tésre és fejlesztésre nem lesz szükség, „csak azt adjuk az euró­paiaknak, amit a NATO-nak is". A most folyó védelmi felülvizs­gálat azonban módosíthatja a fel­ajánlást. Szenes Zoltán vezérkari főnök szerint a NATO-n belül ki­alakítandó katonai képességek határozzák meg a nemzetközi fel­adatokban való részvételünket. Az atlanti szövetségnek kialakí­tott speciális képességeket ajánl­juk fel az EU válságkezeléséhez is. Jelenleg két fővel képviseli ma­gát a honvédség a macedóniai EU-misszió katonai törzsében, il­letve Szkopjében a parancsnok­ság őrzés-védelmét látják el ma­gyar katonák. Szenes tervei sze­rint békefenntartásra specializá­lódna a közelmúltban közös gya­korlatot tartott olasz-szlovén­­magyar dandár, amely részt ve­hetne uniós műveletekben is. A közeljövőben döntésre vár, hogy Magyarország valamilyen formá­ban részt vesz-e a tervezett EU- misszióban Kongóban. Akad még egy fontos techni­kai feladat. Az EU-nak felajánlott Mistral rakéták vezetési-irányítá­si rendszere, kommunikációja és ellenség-barát felismerő rendsze­re szoftver híján nem működik, azaz nemzetközi együttműkö­désre jelenleg csak korlátozottan alkalmas - éles helyzetekre pedig egyáltalán nem. A hiányzó esz­köz beszerzése a katonaság prio­ritásai között szerepel, 2005- 2006-ra tervezik. HASZÁN ZOLTÁN A Mistral légvédelmi rakéta bemutatója Magyarországon HIRDETÉS A Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium háttérintézménye, a Mobilitás állást hirdet 2003. augusztus 1-jei belépéssel a Metszéspont Iroda (A Kárpát-medencei ifjúsági, hallgatói és szervezeteket segítő és velük együttműködő iroda. Tevékenységének része: a Magyar Ifjúsági Konferencia rendezvényeinek szervezésében való közreműködés, vezetőképző tanfolyamok és sza­kmai fórumok szervezése.) IRODAVEZETŐ­K munkakörének betöltésére. Feladatai: - vezeti és szervezi az iroda tevékenységét - együttműködik a Mobilitás főigazgatói irodával - éves szakmai és pénzügyi tervet, negyedévenként szakmai beszámolót készít - információkat szolgáltat a határon túli ifjúsági szervezetek számára - tájékoztatást nyújt a határon túli fiatalok rendelkezésére álló pályázati lehetőségekről - végzi a Magyar Ifjúsági Konferencia ügyvitele irodát érintő részének koordinálását. Feltételek: - felsőfokú végzettség - az irodai ügyvitelhez szükséges számítógépes felhasználói programok haladó szintű ismerete - angol, francia vagy német nyelv középfokú ismerete - a költségvetésben és a közigazgatásban való jártasság, valamint a határon túli szervezetek ismerete további előnyt jelent. A jelentkezéshez szükséges fényképes önéletrajz és felsőfokú iskolai végzettséget igazoló dokumentum másolata.­­ A pályázat beadásának határideje: 2003. június 30. Cím: Mobilitás, 1145 Budapest, Amerikai út 96., „Metszéspont” jeligére.1

Next