Népszabadság, 2003. június (61. évfolyam, 127-150. szám)
2003-06-11 / 134. szám
NÉPSZABADSÁG HAZAI KÖRKÉP 2003. JÚNIUS 11., SZERDA 5 Megvétózták a jogalkotási törvénymódosítást Információink szerint az Országos Érdekegyeztető Tanács munkajogi bizottságában a szociális partnerek megvétózták a jogalkotásról szóló törvény módosításának tervezetét, így a koncepció jelenlegi formájában nem kerülhet a tanács plenáris ülése elé. A kormány ugyanis úgy akarta az 1987 óta hatályos törvényt megváltoztatni, hogy eközben jogosítványokat von meg a társadalmi szervezetektől és az érdekképviseletektől. Borsik János munkajogász, az Autonóm Szakszervezetek elnöke - értesülésünket megerősítve - elmondta: a jogszabályok megalkotásáról szóló törvény kimondja, hogy a jogalkalmazó társadalmi és érdek-képviseleti szervezeteket be kell vonni az olyan jogszabályok tervezetének előkészítésébe, amelyek az általuk képviselt és védett érdekeket érintik. Tehát az előkészítés során a tervezeteket a rendelkezésükre kell bocsátani, s lehetőség szerint figyelembe kell venni a véleményüket, a javaslataikat. A most elkészült javaslat Borsik szerint alkotmányellenes, súlyosan sérti a munkavállalói és munkáltatói jogokat, hiszen meg sem említi az érdekképviseleteket sem a munkavállalói, sem a munkaadói oldalon a jogszabályok előkészítése során. Pedig az alkotmány kimondja: „feladatának ellátása során a kormány együttműködik az érdekelt társadalmi szervezetekkel". A munkáltatók hasonlóan vélekednek a koncepcióról, mert - mint fogalmaztak - „nem találják önmagukat a javaslatban". KUNI ERZSÉBET Borsik János Csökken az idegenellenesség A felnőtt lakosság nagy többsége, 68 százaléka nem zárkózik el attól, hogy Magyarország menedékkérőket fogadjon be - ez derül ki a Tárki reprezentatív felméréséből. A májusban végzett vizsgálat eredményéről Sik Endre szociológus, a kutatás vezetője tájékoztatta lapunkat. Az említett 68 százalék mérlegelné, hogy kinek nyújtana menedéket, illetve kinek a kérelmét utasítaná el. A megkérdezettek 7 százaléka kifejezetten idegenbarátnak tekinthető, e csoport vélekedése szerint minden menekültet be kell fogadni. Azt az idegenellenesnek tekinthető álláspontot, hogy menedékkérő - függetlenül a származásától, és függetlenül attól is, honnan érkezik - egyáltalán ne tehesse be a lábát az országba, a lakosság 25 százaléka képviseli. A Tárki 1992 óta vizsgálja, hogyan változik az idegenellenesség mértéke Magyarországon. Az előző felmérés két hónappal korábban, az idén márciusban készült: a mostani 25 százalékkal szemben akkor még a lakosság 34 százaléka zárta volna le teljesen a határokat a menedékkérők elől. Sik közlése szerint a jelenlegihez hasonló alacsony idegenellenességet a kutatók 1996 óta csak két alkalommal, 1999-ben és 2002. májusban mértek. A kérdés, hogy milyen körülmények hatására csökken vagy nő a menedékkérőkkel szembeni rokon- és ellenszenv, továbbra is megválaszolatlan: csak részletes vizsgálatok lennének képesek kimutatni a közvélekedés változásának okait. Annyi viszont az adatok alapján megállapítható, hogy az idegenellenesség mértékének alakulása nem kormányzati ciklusokhoz kötődik. CZ. G. ■ IDEGENELLENESSÉG (százalék) 100 -1 90 80 70 60 50 40 30 20 10 o-L máj. okt. márc. máj. 2002. 2003. Forrás: Tárki NépszABADSÁG-grafika Kevesebb pedagógusra van szükség Elsősorban a nyugdíjas tanárokat küldik el Az óraszámok és gyermeklétszám csökkenése miatt kevesebb pedagógusra van szükség. Az iskolák elsősorban a nyugdíjaskorú tanárokat küldik el. Kettős szorításban vannak az iskolák és fenntartóik: a fogyatkozó gyermeklétszám és a csökkenő tanulói óraszámok együttes hatása miatt egyre kevesebb pedagógusra lesz szükség. A Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) számításai szerint négy év alatt mintegy 4000-4500 pedagógus marad állás nélkül, ezzel a pedagógus-munkanélküliek száma 2006-ra meghaladhatja a tízezret. - A munkáltatók a problémát elsősorban a már nyugdíjaskorú, de még dolgozó kollégák elbocsátásával próbálják orvosolni - mondja Árok Antal, a PSZ titkára. Ez azonban mind érzelmileg, mind anyagilag nagy megrázkódtatást jelent az idős tanároknak, tanítóknak. Hiszen nem számíthatnak a nyugdíj mellett kapott bérre, és nem utolsósorban ott kell hagyniuk azt az intézményt, ahol fél életüket eltöltötték. Az idősebb pedagógus azonban többe kerül a fenntartóknak, hiszen egy pályakezdő alapbére mindössze 100 ezer forint, egy nyugdíj előtt állóé viszont már 200 ezer forint fölött van - mutatott rá Árok Antal. Megjegyezte: jó volna, ha a minőségi munka alapján döntenének a fenntartók, de sajnos ma még sokszor inkább a bértábla szerinti „legolcsóbb" kollégát választják. Az alkuk most zajlanak: a pedagógusok elbocsátása, a nyugdíjazás azonban érzékeny téma, az iskolabezárások miatt felkavart légkörben az intézményvezetők nem is szívesen nyilatkoznak. Egy XI. kerületi általános iskola igazgatója azt mondta: most még nem kényszerülnek elbocsátásokra, mivel régebbről maradtak üres álláshelyek, de ezek most megszűnnek. Az viszont előfordulhat, hogy több pedagógust csak részmunkaidőben tudnak majd alkalmazni. Egy másik iskolából kilenc pedagógust bocsátanak el, közülük négyen nyugdíjaskorúak. Nemcsak az elbocsátás okoz problémát: az egyetemekről, főiskolákról évente kikerülő csaknem tízezer pályakezdő pedagógus is nehezen talál munkát. Ma már ritka az olyan álláshirdetés, amelyben az iskolák keresnének pedagógusokat, inkább a tanárok ajánlják magukat. Az 50 százalékkal megemelt bérek, és a diplomás minimálbér ugyanis ismét vonzóvá tette a tanári pályát. Egy-egy álláshelyre a béremelés előtt egy-két jelentkező volt, ma már öt-hat. Árok Antal szerint mindez azonban paradox módon egy olyan helyzetben következett be, amikor az óraszámok, illetve a diákok létszámának csökkenése miatt egyre kevesebb pedagógusra van szükség. Ennek persze lehetne örülni is, hiszen végre van választék. Csakhogy a pálya mára teljesen telítődött. - A fővárosban még a korábban igen keresett angol vagy német szakos nyelvtanárok sem tudnak elhelyezkedni - tudtuk meg Baskiné Lipka Gabriellától, a Magyar Közoktatási és Szakképzési Szakszervezet elnökétől. Hozzátette: a már pályán lévőket viszont védi a közalkalmazotti törvény, hiába végeznek az új jelentkezőknél kevésbé jó munkát, elbocsátani csak közös megegyezéssel vagy fegyelmivel lehet őket. Nem védi viszont munkajogilag semmi azokat a pedagógusokat, akik 1999. augusztus 17. után vonultak korkedvezménnyel nyugdíjba, de még aktívan tanítanak. Rudas Péter, a fővárosi Teleki Blanka Gimnázium igazgatója elmondta: egy ekkor hozott alkotmánybírósági határozat szerint az így nyugdíjazott kollégáknak nincs munkajogi védettségük, azaz bármikor fel lehet őket menteni a munkavégzés alól. Ezek a pedagógusok többnyire azért választották az előrehozott nyugdíjazást, mert a nyugdíj mellett megkapták közalkalmazotti bérüket is. Rudas nemrégiben három előnyugdíjazott kollégának volt kénytelen fölmondani. Azt mondta: korábban is vonultak nyugdíjba minden évben kollégák, ám most fordult elő először, hogy ez igazgatói ösztönzésre történt. - A fájdalmas döntés kényszerűségből született - magyarázza az igazgató. A kerettantervek felfutása és az óraszámcsökkentés miatt kevesebb órát kell tartanunk a diákoknak. Másrészről csökken az osztályok száma is: négy éve még 25 osztály indult a Telekiben, 2003 őszétől már csak húsz. Kevesebb osztályhoz pedig kevesebb pedagógusra van szükség. VARGA DÓRA ■ A REGISZTRÁLT PEDAGÓGUS-MUNKANÉLKÜLIEK SZÁMA (augusztusban) 8000 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003* * A Pedagógusok Szakszervezetének becslése Forrás: Pedagógusok Szakszervezete NÉPszABADSÁG-grafika Az OM cáfol, és jogi lépésre készül Nincs olyan revíziós vagy kormányzati vizsgálati jelentés, amely a Magyar Nemzet című napilap által múlt hét szombaton közölt, az Oktatási Minisztérium Alapkezelő Igazgatóságáról (OMAI) szóló cikkben megjelent állításokat, megállapításokat tartalmazná. Erről az oktatási tárca tegnap közleményben tájékoztatta lapunkat. Azt írják: a tárca és az OMAI együttműködését, valamint az OMAI működését számos külső és belső vizsgálat is érintette, de a cikkben szereplő megállapításokat, értékeléseket egyik jelentés sem tartalmazza. A Magyar Nemzet egy kormányzati vizsgálati jelentés megállapításait idézve azt írta: az alapkezelő igazgatóság augusztusban kinevezett vezetősége „képtelen közbeszerzés lebonyolítására". Az újság állítása szerint „az OMAI szinte minden lépése törvénytelen volt", az ellenőrök pedig azt javasolták, a pályáztatási feladatokat vegye át a tárcától a Miniszterelnöki Hivatal. A minisztérium közleménye szerint a tárca közigazgatási államtitkára hivatalosan bekérette a cikkben szereplő állítólagos vizsgálat dokumentumait az azt közlő napilaptól, ez a kért határidőre nem érkezett meg. Közlik: ha az újság állításait nem tudja bizonyítani, illetve a revizori jelentés hitelességét alátámasztani, a tárca jogi lépéseket kezdeményez. A minisztérium tételesen cáfolta a cikkben idézett vizsgálat kijelentéseit is. Úgy vélik: jól jelzi a cikkíró és az álrevizor tájékozatlanságát, hogy a főigazgatóként aposztrofált Győrffy Gábor soha nem volt az OMRI főigazgatója, de még alkalmazottja sem. V. A. D. AZ „ÜVEGZSEBTÖRVÉNYEN" IS TÚL Az „üvegzsebtörvényben" foglaltaknál is szigorúbb követelményeket előíró intézkedéscsomagot vezet be az oktatási tárca annak érdekében, hogy a minisztérium működése még átláthatóbb legyen. A szaktárca közleménye szerint ezek a szabályok szigorúbbak a hatályos törvényi előírásoknál, és a jövőben kizárják az olyan hibákat is, amelyek ugyan nem törvénytelenek, de nem felelnek meg a magasabb erkölcsi normáknak. A minisztériumi háttérintézmények 40 millió forintot meghaladó közbeszerzései esetén például előzetes minisztériumi jóváhagyásra lesz szükség. Valamennyi közbeszerzési eljárás esetén szakmai gyakorlatra vonatkozó referenciákat kér majd a tárca. A minisztérium nevében kiírt pályázatok elbírálásában pedig többségében külső szakértőket kell bevonni, és összeférhetetlenségnek minősül akár a bírálóbizottsági tag, akár közvetlen hozzátartozójával kapcsolatban fennálló közvetett érintettség. Közlik azt is: a tárca az informatikai miniszteri biztos hivatalának ügyiratait zárolta, és független szakértővel vizsgáltatja meg. (MTI) Csecsemőotthon vagy nevelőszülő A csecsemőotthonokban alkalmazott módszerek kimerítik a gyermekbántalmazás fogalmát. S most erre a társadalomellenes célra egy új szervezetet hoztak létre - így fakadt ki dr. Kardos Ilona a Vadaskert Gyermekpszichiátriai Kórház és Szakambulancia főorvosa a Csecsemőket és Kisgyermekeket Befogadó Intézetek Országos Szövetségének (CSOSZ) tavalyi megalakulásakor. Tegnap ez a szervezet tartott konferenciát „Szükség van-e a csecsemőotthonokra?" címmel. A tanácskozás résztvevői jól érzékelhetően két pártra szakadtak. Dr. Radoszáv Miklós, a Fővárosi Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat igazgatóhelyettese nem tagadta, hogy a saját családjukból kiemelt gyerekek számára a nevelőszülőknél történő elhelyezés kedvezőbb lenne az intézményi ellátásnál. A hazai nevelőszülői hálózat azonban túlterhelt, ezt jelzi, hogy az átmeneti elhelyezést nyújtó családoknál évente 15-20 gyerek fordul meg. Aligha hihető, hogy ennyi új gyerek érkezésekor képesek a bensőséges érzelmi kapcsolat kialakítására. Az elszakadás ismételt fájdalmát megélők védekező mechanizmusa kiégeti ezeket a családokat. A nagybajomi gyermekotthon igazgatója, Kovácsné Horváth Mária az elmúlt tíz évet vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy az 1997-ben megszületett gyermekvédelmi törvény nem érte el célját. A veszélyeztetett gyerekek saját családjukban tartása, illetve visszahelyezése semmivel sem gyakoribb ma, mint egy évtizeddel ezelőtt. Az otthonban élő gyerekeknek kevesebb, mint tíz százaléka adható örökbe, ám közülük is alig harmaduk talál új családra. A nevelőszülőknél elhelyezett gyerekek aránya alig hat százalékkal emelkedett 1993 óta, ám egyre emelkedik a gyerekeket visszaküldők száma is. Pontosabban: csak küldenék. Egyre több önkormányzat zárja be ugyanis a gyermekotthonokat, a gyerekek ellátását pedig a jóval olcsóbb nevelőszülői hálózatra bízzák. Radoszáv Miklós szerint a gyerekek ezután az otthonok helyett nevelőcsaládok között vándorolnak. Nagykorúságukig nem ritkán négy-öt családot is megjárnak. Radoszáv elismeri: a jelenlegi ellátórendszer átalakítása - akár családotthonok létrehozásával is - elkerülhetetlen. Felszámolását viszont nem tartja életszerűnek. Kardos Ilona és a korai kötődés fontosságát hangsúlyozók azonban úgy vélik, hogy a csecsemőtthonokra nem az apróságoknak, hanem a rendszer által foglalkoztatottaknak van szükségük. Amit beszédesen bizonyít az otthonok „ragaszkodása" gondozottjaikhoz. A gyerekek - állítják - évekig fel sem kerülhetnek az örökbe-, illetve a nevelőszülőkhöz adhatók listájára. SZALAI ANNA A honvédség felélte készleteit Folytatás az I. oldalról Jelenleg 310 milliárd forintból gazdálkodhat a tárca. Juhász Ferenc egyszer azt mondta: Ukrajna tízszer ekkora haderőt tart fenn, fele ekkora költségvetésből. Nyílt titok, hogy a honvédség felélte teljes raktárkészletét, az új fegyvereket viszont ad hoc módon és átgondolatlanul szerezte be. A MiG-29-esek az orosz államadóságból érkeztek, jövőjük azonban bizonytalanná vált a Gripenek érkezése miatt. Az orosz repülőket valószínűleg 2009-ben, a svéd gépek érkezésekor kivonják. Karbantartásukra azonban addig is milliárdokat kell költeni. Ráadásul a 250 milliárdért lízingelt Gripenekre nincs szüksége a NATO-nak - inkább szállítórepülőkre tartana igényt. Egy másik példa: a tárca a „takarékosság jegyében" éppen az alacsony áruk miatt vásárolt T-72- es páncélosokat Fehéroroszországból a kilencvenes évek közepén, a védelmi felülvizsgálatban ugyanakkor várhatóan azt mondják ki, hogy az eddiginél jóval kevesebb lánctalpasra van szükség. Emlékezetesek a majdnem 30 milliárd forintért beszerzett francia Mistral légvédelmi rakéták is, a nyilvános bemutatókon csak ritkán érnek célba. Ennek oka, hogy kevés éles gyakorlatot lehet tartani ezekkel, hiszen egy rakéta ára megközelíti a 30 millió forintot. Évek óta halogatott döntés volt a gépjárműpark felújítása. A teherautók átlagéletkora 30 év felett van, többségük a laktanyát sem tudná elhagyni. Az új járművek beszerzése elkezdődött, igaz, a döntés per alatt van. A program 250 milliárd forintos. Addig is - persze kedvezményes áron - újabb eszközökhöz jutott a hadsereg: a németek feleslegessé vált autói erősítik a honvédséget. Kritikus a hadrafoghatósági mutatója a NATO integrált légvédelmi rendszerében napi 24 órás feladatot ellátó MiG-29-eseknek és a szárazföldi erőknél lévő helikoptereknek is. A haditechnika korszerűsítéséhez óvatos becslések szerint 1200-1600 milliárd forintra lenne szükség. A védelmi felülvizsgálat speciális képességek kialakítását tervezi. Magyarország a tavalyi prágai NATO-csúcson a következő négy évre 30 milliárd forint értékű vállalást tett. Főként az utánpótlásrendszerekben, műszaki biztosításban tervezzük a különleges képességek kialakítását. Ez azt is jelenti, hogy ismét laktanyabezárások és létszámcsökkentések várhatóak. Ez biztosan érinti a védelmi vezetést. Nem csoda: Juhász Ferenc nagyobb apparátust irányít, mint annak idején Czinege Lajos. Az előző ciklusban a vezérkar és a tárca integrációjának a célja az volt, hogy a civil és a katonai irányításban meglévő párhuzamosságok megszűnjenek. Ehhez képest a létszám húsz százalékkal nőtt, és a minisztérium fogyasztja el azt a pénzt, amelyre a csapatoknál volna szükség. A központi szerveknél dolgozók létszáma magasabb, mint a szárazföldi csapatoknál és a légierőnél szolgálóké. Sokan attól tartanak - köztük a legilletékesebbek egyike, Szenes Zoltán vezérkari főnök is -, hogy ebben a jelenlegi kaotikus helyzetben a haderőreform könnyen a lobbiérdekek áldozatává válhat, akárcsak a korábbi megújítási tervek. Komoly gondot jelenthet, hogy Magyarország teljesítménye miatt felerősödtek a NATO-kritikák, hiszen a minimális vállalásainkat sem teljesítjük. Ennek is köze lehet ahhoz, hogy amióta a NATO tagjai vagyunk, hét alkalommal pályázott meg magyar katona NATO-középvezetői, illetve felsővezetői posztot, s hiába támogatta őket a kormány is, egyetlenegyszer sem nyertek. HASZÁN ZOLTÁN A járművek többsége a laktanyát sem tudná elhagyni