Népszabadság, 2003. június (61. évfolyam, 127-150. szám)

2003-06-11 / 134. szám

NÉPSZABADSÁG HAZAI KÖRKÉP 2003. JÚNIUS 11., SZERDA 5 Megvétózták a jogalkotási törvénymódosítást Információink szerint az Országos Ér­dekegyeztető Tanács munkajogi bizottsá­gában a szociális partnerek megvétózták a jogalkotásról szóló törvény módosításá­nak tervezetét, így a koncepció jelenlegi formájában nem kerülhet a tanács plená­ris ülése elé. A kormány ugyanis úgy akarta az 1987 óta hatályos törvényt meg­változtatni, hogy eközben jogosítványo­kat von meg a társadalmi szervezetektől és az érdekképviseletektől. Borsik János mun­kajogász, az Auto­nóm Szakszerveze­tek elnöke - értesü­lésünket megerősít­ve - elmondta: a jogszabályok meg­alkotásáról szóló törvény kimondja, hogy a jogalkalma­zó társadalmi és ér­dek-képviseleti szer­vezeteket be kell vonni az olyan jogszabályok tervezeté­nek előkészítésébe, amelyek az általuk képviselt és védett érdekeket érintik. Te­hát az előkészítés során a tervezeteket a rendelkezésükre kell bocsátani, s lehető­ség szerint figyelembe kell venni a véle­ményüket, a javaslataikat. A most elké­szült javaslat Borsik szerint alkotmányel­lenes, súlyosan sérti a munkavállalói és munkáltatói jogokat, hiszen meg sem említi az érdekképviseleteket sem a mun­kavállalói, sem a munkaadói oldalon a jogszabályok előkészítése során. Pedig az alkotmány kimondja: „feladatának ellá­tása során a kormány együttműködik az érdekelt társadalmi szervezetekkel". A munkáltatók hasonlóan vélekednek a koncepcióról, mert - mint fogalmaztak - „nem találják önmagukat a javaslatban". KUNI­ ERZSÉBET Borsik János Csökken az idegenellenesség A felnőtt lakosság nagy többsége, 68 szá­zaléka nem zárkózik el attól, hogy Ma­gyarország menedékkérőket fogadjon be - ez derül ki a Tárki reprezentatív felmé­réséből. A májusban végzett vizsgálat eredményéről Sik Endre szociológus, a kutatás vezetője tájékoztatta lapunkat. Az említett 68 százalék mérlegelné, hogy kinek nyújtana menedéket, illetve kinek a kérelmét utasítaná el. A megkér­dezettek 7 százaléka kifejezetten idegen­barátnak tekinthető, e csoport vélekedé­se szerint minden menekültet be kell fo­gadni. Azt az idegenellenesnek tekinthe­tő álláspontot, hogy menedékkérő - füg­getlenül a származásától, és függetlenül attól is, honnan érkezik - egyáltalán ne tehesse be a lábát az országba, a lakos­ság 25 százaléka képviseli. A Tárki 1992 óta vizsgálja, hogyan változik az idegenellenesség mértéke Magyarországon. Az előző felmérés két hónappal korábban, az idén márciusban készült: a mostani 25 százalékkal szem­ben akkor még a lakosság 34 százaléka zárta volna le teljesen a határokat a me­nedékkérők elől. Sik közlése szerint a je­lenlegihez hasonló alacsony idegenelle­­nességet a kutatók 1996 óta csak két al­kalommal, 1999-ben és 2002. májusban mértek. A kérdés, hogy milyen körülmények hatására csökken vagy nő a menedékké­rőkkel szembeni rokon- és ellenszenv, to­vábbra is megválaszolatlan: csak részle­tes vizsgálatok lennének képesek kimu­tatni a közvélekedés változásának okait. Annyi viszont az adatok alapján megálla­pítható, hogy az idegenellenesség mérté­kének alakulása nem kormányzati ciklu­sokhoz kötődik. CZ. G. ■ IDEGENELLENESSÉG (százalék) 100 -1 90 80 70 60 50 40 30 20 10 o-L máj. okt. márc. máj. 2002. 2003. Forrás: Tárki NépszABADSÁG-grafika Kevesebb pedagógusra van szükség Elsősorban a nyugdíjas tanárokat küldik el Az óraszámok és gyermeklét­szám csökkenése miatt keve­sebb pedagógusra van szükség. Az iskolák elsősor­ban a nyugdíjaskorú tanárokat küldik el. Kettős szorításban vannak az iskolák és fenntartóik: a fogyatkozó gyermeklét­szám és a csökkenő tanulói óraszámok együttes hatása miatt egyre kevesebb pe­dagógusra lesz szükség. A Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) számításai sze­rint négy év alatt mintegy 4000-4500 pe­dagógus marad állás nélkül, ezzel a pe­dagógus-munkanélküliek száma 2006-ra meghaladhatja a tízezret. - A munkáltatók a problémát elsősor­ban a már nyugdíjaskorú, de még dolgo­zó kollégák elbocsátásával próbálják or­vosolni - mondja Árok Antal, a PSZ titká­ra. Ez azonban mind érzelmileg, mind anyagilag nagy megrázkódtatást jelent az idős tanároknak, tanítóknak. Hiszen nem számíthatnak a nyugdíj mellett kapott bérre, és nem utolsósorban ott kell hagy­niuk azt az intézményt, ahol fél életüket eltöltötték.­­ Az idősebb pedagógus azonban többe kerül a fenntartóknak, hi­szen egy pályakezdő alapbére mindössze 100 ezer forint, egy nyugdíj előtt állóé vi­szont már 200 ezer forint fölött van - mu­tatott rá Árok Antal. Megjegyezte: jó vol­na, ha a minőségi munka alapján dönte­nének a fenntartók, de sajnos ma még sokszor inkább a bértábla szerinti „legol­csóbb" kollégát választják. Az alkuk most zajlanak: a pedagógu­sok elbocsátása, a nyugdíjazás azonban érzékeny téma, az iskolabezárások miatt felkavart légkörben az intézményvezetők nem is szívesen nyilatkoznak. Egy XI. ke­rületi általános iskola igazgatója azt mondta: most még nem kényszerülnek elbocsátásokra, mivel régebbről marad­tak üres álláshelyek, de ezek most meg­szűnnek. Az viszont előfordulhat, hogy több pedagógust csak részmunkaidőben tudnak majd alkalmazni. Egy másik isko­lából kilenc pedagógust bocsátanak el, közülük négyen nyugdíjaskorúak. Nemcsak az elbocsátás okoz problé­mát: az egyetemekről, főiskolákról éven­te kikerülő csaknem tízezer pályakezdő pedagógus is nehezen talál munkát. Ma már ritka az olyan álláshirdetés, amely­ben az iskolák keresnének pedagóguso­kat, inkább a tanárok ajánlják magukat. Az 50 százalékkal megemelt bérek, és a diplomás minimálbér ugyanis ismét von­zóvá tette a tanári pályát. Egy-egy állás­helyre a béremelés előtt egy-két jelentke­ző volt, ma már öt-hat. Árok Antal szerint mindez azonban paradox módon egy olyan helyzetben következett be, amikor az óraszámok, illetve a diákok létszámá­nak csökkenése miatt egyre kevesebb pe­dagógusra van szükség. Ennek persze lehetne örülni is, hiszen végre van választék. Csakhogy a pálya mára teljesen telítődött. - A fővárosban még a korábban igen keresett angol vagy német szakos nyelvtanárok sem tudnak elhelyezkedni - tudtuk meg Baskiné Lipka Gabriellától, a Magyar Közoktatási és Szakképzési Szakszervezet elnökétől. Hozzátette: a már pályán lévőket viszont védi a közalkalmazotti törvény, hiába vé­geznek az új jelentkezőknél kevésbé jó munkát, elbocsátani csak közös meg­egyezéssel vagy fegyelmivel lehet őket. Nem védi viszont munkajogilag sem­mi azokat a pedagógusokat, akik 1999. augusztus 17. után vonultak korkedvez­ménnyel nyugdíjba, de még aktívan taní­tanak. Rudas Péter, a fővárosi Teleki Blan­ka Gimnázium igazgatója elmondta: egy ekkor hozott alkotmánybírósági határo­zat szerint az így nyugdíjazott kollégák­nak nincs munkajogi védettségük, azaz bármikor fel lehet őket menteni a munka­végzés alól. Ezek a pedagógusok több­nyire azért választották az előrehozott nyugdíjazást, mert a nyugdíj mellett megkapták közalkalmazotti bérüket is. Rudas nemrégiben három előnyugdíja­zott kollégának volt kénytelen fölmonda­ni. Azt mondta: korábban is vonultak nyugdíjba minden évben kollégák, ám most fordult elő először, hogy ez igazga­tói ösztönzésre történt. - A fájdalmas döntés kényszerűségből született - ma­gyarázza az igazgató. A kerettantervek felfutása és az óraszámcsökkentés miatt kevesebb órát kell tartanunk a diákok­nak. Másrészről csökken az osztályok száma is: négy éve még 25 osztály indult a Telekiben, 2003 őszétől már csak húsz. Kevesebb osztályhoz pedig kevesebb pe­dagógusra van szükség. VARGA DÓRA ■ A REGISZTRÁLT PEDAGÓGUS-MUNKANÉLKÜLIEK SZÁMA (augusztusban) 8000 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003* * A Pedagógusok Szakszervezetének becslése Forrás: Pedagógusok Szakszervezete NÉPszABADSÁG-grafika Az OM cáfol, és jogi lépésre készül Nincs olyan revíziós vagy kormányzati vizsgálati jelentés, amely a Magyar Nem­zet című napilap által múlt hét szomba­ton közölt, az Oktatási Minisztérium Alapkezelő Igazgatóságáról (OMAI) szó­ló cikkben megjelent állításokat, megálla­pításokat tartalmazná. Erről az oktatási tárca tegnap közleményben tájékoztatta lapunkat. Azt írják: a tárca és az OMAI együttműködését, valamint az OMAI működését számos külső és belső vizsgá­lat is érintette, de a cikkben szereplő meg­állapításokat, értékeléseket egyik jelentés sem tartalmazza. A Magyar Nemzet egy kormányzati vizsgálati jelentés megállapításait idézve azt írta: az alapkezelő igazgatóság au­gusztusban kinevezett vezetősége „kép­telen közbeszerzés lebonyolítására". Az újság állítása szerint „az OMAI szinte minden lépése törvénytelen volt", az el­lenőrök pedig azt javasolták, a pályázta­tási feladatokat vegye át a tárcától a Mi­niszterelnöki Hivatal. A minisztérium közleménye szerint a tárca közigazgatási államtitkára hivata­losan bekérette a cikkben szereplő állító­lagos vizsgálat dokumentumait az azt közlő napilaptól, ez a kért határidőre nem érkezett meg. Közlik: ha az újság ál­lításait nem tudja bizonyítani, illetve a revizori jelentés hitelességét alátámasz­tani, a tárca jogi lépéseket kezdeményez. A minisztérium tételesen cáfolta a cikk­ben idézett vizsgálat kijelentéseit is. Úgy vélik: jól jelzi a cikkíró és az álrevizor tá­jékozatlanságát, hogy a főigazgatóként aposztrofált Győrffy Gábor soha nem volt az OMRI főigazgatója, de még alkalma­zottja sem. V. A. D. AZ „ÜVEGZSEBTÖRVÉNYEN" IS TÚL Az „üvegzsebtörvényben" foglaltaknál is szigorúbb követelményeket előíró intézkedéscsomagot ve­zet be az oktatási tárca annak érdekében, hogy a minisztérium működése még átláthatóbb legyen. A szaktárca közleménye szerint ezek a szabályok szigorúbbak a hatályos törvényi előírásoknál, és a jövőben kizárják az olyan hibákat is, amelyek ugyan nem törvénytelenek, de nem felelnek meg a ma­gasabb erkölcsi normák­nak. A minisztériumi hát­térintézmények 40 millió forintot meghaladó köz­­beszerzései esetén pél­dául előzetes minisztériu­mi jóváhagyásra lesz szükség. Valamennyi köz­­beszerzési eljárás esetén szakmai gyakorlatra vo­natkozó referenciákat kér majd a tárca. A miniszté­rium nevében kiírt pályá­zatok elbírálásában pedig többségében külső szakértőket kell bevonni, és összeférhetetlenség­nek minősül akár a bírálóbizottsági tag, akár közvetlen hozzátar­tozójával kapcsolatban fennálló közvetett érin­tettség. Közlik azt is: a tárca az informatikai miniszteri biztos hivatalának ügyiratait zárolta, és független szakértővel vizsgáltatja meg. (MTI) Csecsemőotthon vagy nevelőszülő A csecsemőotthonokban al­kalmazott módszerek kimerí­tik a gyermekbántalmazás fo­galmát. S most erre a társada­lomellenes célra egy új szerve­zetet hoztak létre - így fakadt ki dr. Kardos Ilona a Vadaskert Gyermekpszichiátriai Kórház és Szakambulancia főorvosa a Csecsemőket és Kisgyermeke­ket Befogadó Intézetek Orszá­gos Szövetségének (CSOSZ) tavalyi megalakulásakor. Teg­nap ez a szervezet tartott kon­ferenciát „Szükség van-e a csecsemőotthonokra?" cím­mel. A tanácskozás résztvevői jól érzékelhetően két pártra szakadtak. Dr. Radoszáv Mik­lós, a Fővárosi Területi Gyer­mekvédelmi Szakszolgálat igazgatóhelyettese nem ta­gadta, hogy a saját családjuk­ból kiemelt gyerekek számára a nevelőszülőknél történő el­helyezés kedvezőbb lenne az intézményi ellátásnál. A hazai nevelőszülői hálózat azonban túlterhelt, ezt jelzi, hogy az át­meneti elhelyezést nyújtó csa­ládoknál évente 15-20 gyerek fordul meg. Aligha hihető, hogy ennyi új gyerek érkezé­sekor képesek a bensőséges érzelmi kapcsolat kialakításá­ra. Az elszakadás ismételt fáj­dalmát megélők védekező mechanizmusa kiégeti ezeket a családokat. A nagybajomi gyermekott­hon igazgatója, Kovácsné Hor­váth Mária az elmúlt tíz évet vizsgálva arra a következte­tésre jutott, hogy az 1997-ben megszületett gyermekvédel­mi törvény nem érte el célját. A veszélyeztetett gyerekek sa­ját családjukban tartása, illet­ve visszahelyezése semmivel sem gyakoribb ma, mint egy évtizeddel ezelőtt. Az otthon­ban élő gyerekeknek keve­sebb, mint tíz százaléka adha­tó örökbe, ám közülük is alig harmaduk talál új családra. A nevelőszülőknél elhelyezett gyerekek aránya alig hat szá­zalékkal emelkedett 1993 óta, ám egyre emelkedik a gyere­keket visszaküldők száma is. Pontosabban: csak küldenék. Egyre több önkormányzat zárja be ugyanis a gyermek­­otthonokat, a gyerekek ellátá­sát pedig a jóval olcsóbb neve­lőszülői hálózatra bízzák. Radoszáv Miklós szerint a gyerekek ezután az otthonok helyett nevelőcsaládok között vándorolnak. Nagykorúságu­kig nem ritkán négy-öt csalá­dot is megjárnak. Radoszáv elismeri: a jelen­legi ellátórendszer átalakítása - akár családotthonok létreho­zásával is - elkerülhetetlen. Felszámolását viszont nem tartja életszerűnek. Kardos Ilona és a korai kötődés fon­tosságát hangsúlyozók azon­ban úgy vélik, hogy a csecse­­mőtthonokra nem az aprósá­goknak, hanem a rendszer ál­tal foglalkoztatottaknak van szükségük. Amit beszédesen bizonyít az otthonok „ragasz­kodása" gondozottjaikhoz. A gyerekek - állítják - évekig fel sem kerülhetnek az örökbe-, illetve a nevelőszülőkhöz ad­hatók listájára. SZALAI ANNA A honvédség felélte készleteit Folytatás az I. oldalról Jelenleg 310 milliárd forintból gazdál­kodhat a tárca. Juhász Ferenc egyszer azt mondta: Ukrajna tízszer ekkora haderőt tart fenn, fele ekkora költségvetésből. Nyílt titok, hogy a honvédség felélte teljes raktárkészletét, az új fegyvereket viszont ad hoc módon és átgondolatlanul szerezte be. A MiG-29-esek az orosz ál­­lamadóságból érkeztek, jövőjük azonban bizonytalanná vált a Gripenek érkezése miatt. Az orosz repülőket valószínűleg 2009-ben, a svéd gépek érkezésekor ki­vonják. Karbantartásukra azonban addig is milliárdokat kell költeni. Ráadásul a 250 milliárdért lízingelt Gripenekre nincs szüksége a NATO-nak - inkább szállító­­repülőkre tartana igényt. Egy másik pél­da: a tárca a „takarékosság jegyében" ép­pen az alacsony áruk miatt vásárolt T-72- es páncélosokat Fehéroroszországból a kilencvenes évek közepén, a védelmi fe­lülvizsgálatban ugyanakkor várhatóan azt mondják ki, hogy az eddiginél jóval kevesebb lánctalpasra van szükség. Em­lékezetesek a majdnem 30 milliárd forin­tért beszerzett francia Mistral légvédelmi rakéták is, a nyilvános bemutatókon csak ritkán érnek célba. Ennek oka, hogy ke­vés éles gyakorlatot lehet tartani ezekkel, hiszen egy rakéta ára megközelíti a 30 millió forintot. Évek óta halogatott döntés volt a gép­­járműpark felújítása. A teherautók átlag­­életkora 30 év felett van, többségük a lak­tanyát sem tudná elhagyni. Az új jármű­vek beszerzése elkezdődött, igaz, a dön­tés per alatt van. A program 250 milliárd forintos. Addig is - persze kedvezmé­nyes áron - újabb eszközökhöz jutott a hadsereg: a németek feleslegessé vált au­tói erősítik a honvédséget. Kritikus a had­­rafoghatósági mutatója a NATO integrált légvédelmi rendszerében napi 24 órás fel­adatot ellátó MiG-29-eseknek és a szá­razföldi erőknél lévő helikoptereknek is. A haditechnika korszerűsítéséhez óvatos becslések szerint 1200-1600 milliárd fo­rintra lenne szükség. A védelmi felülvizsgálat speciális ké­pességek kialakítását tervezi. Magyaror­szág a tavalyi prágai NATO-csúcson a következő négy évre 30 milliárd forint ér­tékű vállalást tett. Főként az utánpótlás­rendszerekben, műszaki biztosításban tervezzük a különleges képességek kiala­kítását. Ez azt is jelenti, hogy ismét lakta­nyabezárások és létszámcsökkentések várhatóak. Ez biztosan érinti a védelmi vezetést. Nem csoda: Juhász Ferenc na­gyobb apparátust irányít, mint annak idején Czinege Lajos. Az előző ciklusban a vezérkar és a tárca integrációjának a cél­ja az volt, hogy a civil és a katonai irányí­tásban meglévő párhuzamosságok meg­szűnjenek. Ehhez képest a létszám húsz százalékkal nőtt, és a minisztérium fo­gyasztja el azt a pénzt, amelyre a csapa­toknál volna szükség. A központi szer­veknél dolgozók létszáma magasabb, mint a szárazföldi csapatoknál és a légi­erőnél szolgálóké. Sokan attól tartanak - köztük a legil­letékesebbek egyike, Szenes Zoltán ve­zérkari főnök is -, hogy ebben a jelenle­gi kaotikus helyzetben a haderőreform könnyen a lobbiérdekek áldozatává vál­hat, akárcsak a korábbi megújítási ter­vek. Komoly gondot jelenthet, hogy Ma­gyarország teljesítménye miatt felerősöd­tek a NATO-kritikák, hiszen a minimális vállalásainkat sem teljesítjük. Ennek is köze lehet ahhoz, hogy amióta a NATO tagjai vagyunk, hét alkalommal pályázott meg magyar katona NATO-középveze­­tői, illetve felsővezetői posztot, s hiába támogatta őket a kormány is, egyetlen­egyszer sem nyertek. HASZÁN ZOLTÁN A járművek többsége a laktanyát sem tudná elhagyni

Next