Népszabadság, 2003. augusztus (61. évfolyam, 178-202. szám)

2003-08-07 / 183. szám

NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT 2003. AUGUSZTUS 7., CSÜTÖRTÖK 3 A Fidesz nem Amerika-ellenes Nagy Gábor Tamás a pártdelegáció washingtoni tanulmány útjár­ól Nyilvánvalóan van gesztus­, avagy akár üzenetértéke is annak, hogy nagy létszámú Fidesz-delegáció kapott lehe­tőséget politikai találkozóso­rozatra az Egyesült Államok­ban - közölte lapunkkal Nagy Gábor Tamás polgármester, a parlament külügyi bizottsá­gának tagja. MUNKATÁRSUNKTÓL júliusban három hetet töltött 23 Fidesz­­képviselő Amerikában. Az eredetileg nyelvtanulási, illetve nyelvgyakorlási céllal kezdeményezett út a Ma­gyar-Amerikai Koalíció és az Egyesült Államok budapesti nagykövetsége se­gítségével politikai tanulmányúttá vál­tozott. Napi négy óra nyelvtanulás mel­lett a küldöttség találkozott az amerikai külügy, belügy, igazságügy és a Penta­gon illetékeseivel, jártak alapítványok agytrösztjeinél. Ilyen népes - ráadásul ellenzéki - pártküldöttség fogadására Magyarországról még nem volt példa. Nagy Gábor Tamás elmondta: több ta­lálkozón is elhangzott, hogy amerikai részről készek a kapcsolatok szorosabbá fűzésére a Fidesszel, amire lehetőség kí­nálkozik a Bush-kormányzattal kölcsö­nösen vallott értékek alapján. „Őszinte, világos párbeszédre volt alkalmunk, kölcsönösen elmondtuk a véleményün­ket bizonyos kérdésekről, s ez a véle­ménycsere hasznos volt." Nagy Gábor Tamás nemmel válaszolt arra, hogy amerikai részről elhangzott-e kritika az iraki háborúval kapcsolatos kérések parlamenti vitájában érvényesí­tett Fidesz-állásponttal kapcsolatban. Magyarázatként hozzáteszi: a találkozók jellege másmilyen volt. „Nem politikai tárgyalás zajlott, nem az volt a cél, hogy a két fél egymást győzködje igazáról. A Fi­­desz-küldöttség bepillantást nyerhetett abba, miként születnek a döntések az ottani politiká­ban, az amerikai partnerek pedig a magyar belpolitikai helyzettel ismerkedhettek a Fidesz olvasatában. Alkal­munk volt kialakítani olyan személyes kontaktusokat is, amelyekre építeni lehet a to­vábbiakban. Nagy jelentősé­get tulajdonítunk az amerikai magyar emigráció tagjaival tartott találkozóknak is." A fideszes képviselő kitérő választ adott arra a kérdésünkre, mennyiben erősítették meg az amerikai megbeszélé­sek Németh Zsoltnak, a Fidesz külügyi vezetőjének a tusnádfürdői találkozón elhangzott véleményét, miszerint az Egyesült Államok stratégiai célja Euró­pa megosztása, illetve az Irak kapcsán felszínre került megosztottság tartósítá­sa. Nagy Gábor Tamás hangsúlyozta: nem volt jelen Bálványoson, ám úgy tudja, Németh Zsolt a vita moderátora­ként ezt nem állította, hanem kérdés for­májában vetette fel, amelyről aztán a hozzászólók mondták el véleményüket. Más dolog, hogy a kérdés valóban nap­jaink egyik slágertémája, ezt boncolgat­ják elemzők Európában és az óceán túl­partján is. „Ténykérdés, hogy­­ma Euró­pa megosztott, az Egyesült Államok pe­dig a világ első számú szuperhatalma, amely egyre aktívabb szerepet vállal a válsággócok kezelésében. A kérdés most úgy merül fel, hogy Európa képes-e az eddiginél egységesebb kül- és biztonsá­gi, védelmi politika kialakítására. Mi úgy látjuk, s ezt utunk során többször megerősítették, hogy az USA igényli a kapcsolatok szorosabbá fűzését Európá­val a közös értékek alapján." A képviselő szerint lehet, hogy voltak valóban félresi­került nyilatkozatok. Most viszont közeledésre van szükség, amikor is a labda inkább az EU térfelén van. Meg kell találni azokat a kö­zös pontokat, pilléreket, amelyekre építkezve Európa meg tudja fogalmazni önmagát. Nem szerencsés régi és új Európáról beszélni, egyeseket kellemesebbnek, másokat kel­lemetlenebb partnernek ítélve magunk közül. „Mi többször is elmondtuk Washing­tonban: Magyarország EU-tagsága nem jelenti, hogy a több európaiság kevesebb szövetséggel jár majd az Egyesült Álla­mokkal. Ellenkezőleg, mi úgy gondol­juk: a több európaiság több amerikai kapcsolattal párosul majd. S ezt ameri­kai részről elégedetten nyugtázták" - mondta Nagy Gábor Tamás. Nagy Gábor Tamás 2004-ben nyit a révkomáromi magyar egyetem SZILVÁSSY JÓZSEF POZSONYI TUDÓSÍTÓNK A tárcaközi egyeztetés után véglegesítet­ték a révkomáromi magyar állami egye­tem megalapításáról rendelkező törvény­­tervezetet. Lapunknak nyilatkozva Szige­ti László, a pozsonyi oktatási miniszté­rium államtitkára kifejtette, hogy a terve­zet elfogadásával a Dzurinda-kabinetnek nem kell várnia a szlovákiai akkreditá­­ciós bizottság kedvező határozatára, mert a vonatkozó jogszabály szerint az új fel­sőoktatási intézménynek az első végzős hallgatók kibocsátásáig kell megszerez­nie a testület jóváhagyását. Egyébként a bizottság már kétszer foglalkozott a ter­vek szerint jövő szeptemberben három - pedagógiai, közgazdasági és református teológiai - karral induló intézmény ügyé­vel. Szakmai kifogások miatt azonban nem hoztak érvényes döntést. Legköze­lebb valószínűleg októberben tűzik napi­rendre az egyetem megalapítását indítvá­nyozó anyagot. Szigeti elismerte: elsősor­ban az jelent gondot, hogy kevés a megfe­lelő tudományos fokozattal rendelkező szlovákiai magyar egyetemi oktató, ezért kezdetben magyarországi vendégtaná­rokkal szeretnék szavatolni elsősorban néhány pedagógiai szak oktatásának kel­lő színvonalát. Hátráltatja az akkreditá­­ciót az is, hogy a református teológia je­lenleg még nem szerepel a Szlovákiában oktatható tanulmányi szakok között. Az államtitkár szerint a legfényesebb problé­mák a jövő tanév kezdetéig megoldha­tók. Lapunk érdeklődésére a pozsonyi kormányhivatalban nem tudták meg­mondani, hogy a most benyújtott tör­vénytervezetről mikor tárgyal a Dzu­­rinda-kabinet. Az a fontos, hogy a pozso­nyi törvényhozás még az idén döntsön az egyetem megalapításáról, mert akkor jö­vő szeptemberben megkezdődhet az ok­tatás - közölte az államtitkár. - Révkomáromban minden szükséges feltételt megteremtettünk ahhoz, hogy a magyar állami egyetem kellő feltételek­kel kezdhesse meg a működését - vála­szolta megkeresésünkre Bastrnák Tibor polgármester. Elmondta, hogy hitelből, negyvenmillió koronáért megvásárolták a pozsonyi védelmi minisztériumtól a he­lyi erődítményrendszerben lévő épület­­együttest. Megfelelő átalakítás és korsze­rűsítés után itt rendezik be az előadóter­meket, a vendégtanári lakásokat, a kollé­giumot és többi szükséges helyiséget. A korrupció jellemző Magyarországra is MUNKATÁRSUNKTÓL A korrupció ma is problémát jelent Ma­gyarországon, de a volt szocialista tömb államai közül itt alakult ki az egyik leg­szilárdabb demokrácia - állapítja meg az amerikai Freedom House megfigyelő szervezet 2002-ről szóló értékelése. Az Átalakuló nemzetek című jelentés meg­említi a Tocsik-ügyet, mint „az ország legnagyobb privatizációs botrányát", szóvá teszi Székely Zoltán esetét és ki­emeli a Happy End és az Ezüsthajó cége­ket, melyek szerződéseit az Ország­­imázs Központtal a kormányváltást kö­vetően kezdték vizsgálni. Egy 2000-ben készült Gallup felmérésből kiderül: a magyarok az egészségügyet, a rendőrsé­get, a vámőrséget és az állami hivatalo­kat tartják a legkorruptabbnak. Ennek ellenére az Open Society Institue szerint Magyarország azon volt szocialista or­szágok közé tartozik, ahol a legtöbb íté­letet hozzák korrupciós ügyekben. A jelentés szerint a romák helyzete to­vábbra is aggasztó, főként Kelet-Magyar­­országon. A rendszerváltás előnyeiből ugyanis kevéssé részesültek. Bulgária: a NATO-tagság stabilitás Négy év után befejezi budapesti munkáját Szvetlozár Panov, Bulgá­ria nagykövete. A 45 éves hivatásos diplomata szerint az elmúlt idő­szak alapvető fordulatot hozott a bolgár-magyar kapcsolatokban. A kétoldalú politikai viszony. A kilenc­venes évek elején a kapcsolatok minimá­lis szintre süllyedtek. A tendenciát sike­rült megfordítani. Magyarország fontos támogatója volt Bulgária NATO-tagsá­­gának és EU-belépésének. A két állam viszonyát az ősszel, a bolgár miniszter­elnök budapesti látogatásakor új doku­mentumban rögzítik majd. A két állam együtt munkálkodott a dunai hajózás helyreállításán Jugoszlávia bombázása után. Fontos elem a magyarországi bol­gár kisebbség tevékenységét, megőrizve őseik kulturális örökségét jó magyarok és jó európaiak legyenek. Gazdasági kapcsolatok. Az OTP a bolgár állami takarékpénztár - DSK Bank tulajdonosa lett 311 millió euróért. Ez Bulgária eddigi legnagyobb külföldi be­ruházása. A magyar turisták máris fontos látogatók a balkáni országban, és a nagy­követ arra számít, hogy az OTP jelenléte javítani fogja az idegenforgalmi kapcso­latot. Egyébként Bulgária máris a legked­veltebb mediterrán országok nyomában van a nyugati turisztikai piacon. A bolgár belpolitikai helyzet. Az el­múlt öt évben sikerült korlátozni az el­vadult inflációt. Javult a makrogazdasá­gi helyzet, és ezzel a politikai hangulat. Bulgária NATO-tagsága kedvezően hat a külföldi beruházókra. Jelenleg az or­szág távközlési hálózatának magánosí­tása időszerű. Az ősszel helyhatósági választások lesznek. A bolgárok fele a nagyvárosokban él. Az ő szavazatuk jel­zi majd a következő parlamenti válasz­tás irányát is. Jelenleg Bulgáriában poli­tikai társbérlet van. Az elnököt az utód­párt, a Bolgár Szocialista Párt adja, mi­közben a kormányfő az egykori uralko­dó Simeon Szakszkoburggotszki. A minisz­terelnök a közelmúltban átrendezte kor­mányát: a változások „strukturálisak és személyiek" voltak - állítja a nagykövet. Panov nagykövet szerint ő most egy po­litikailag stabil, szilárdabb közbiztonsá­gú országba tér vissza, ahol minden pol­gár emberi jogait tiszteletben tartják. M. G. Szvetlozár Panov Áldozatra várva HASZÁN ZOLTÁN k­opjafát állítottak Török László ezredesnek a Nemzeti Sírkertben. Az ENSZ grúziai megfigyelő missziójának parancsnokhelyettese 2001. október 8-án a világszervezet Mi-8-as helikopterével járőrözött, ami­kor rakétatámadást érte a gépet. A merénylet híre nem volt a címlapokon, Grúziában jelenleg is hét magyar fegyvertelen katonai megfigyelő dolgozik az ENSZ fennhatósága alatt, a térségben pedig rendre éri támadás a nemzet­közi erőket. A hősi halottaknak kijáró katonai tiszteletadással egy időben búcsúztat­ták az Irakba készülő magyar katonákat. Feszültséggel teli ünnepség volt. A honvédelmi miniszternek a hozzátartozók előtt kellett lelkesítő, megnyug­tató és egyben a veszélyekre figyelmeztető beszédet mondania. Ekkor, né­hány nap ködösítés után már tudni lehetett, hogy valójában nem pusztán „a magyar előőrs környékén hallatszott aknatűz", hanem a tábort érte táma­dás. Kimondva-kimondatlanul mindenki attól tart, hogy lesz magyar áldoza­ta az iraki békefenntartásnak. Márpedig erre nemcsak a családtagok, hanem a közvélemény sincs felkészülve. Ez köszönhető annak a szerencsének is, hogy hiába szolgál 800 magyar békefenntartó a világ legforróbb pontjain, az elmúlt években kevés volt a haláleset. A Török László helikopterét ért raké­tatámadást leszámítva ezek sem merényletek miatt következtek be. A Sínai­­félszigeten két őrmester vesztette életét 1998 februárjában, autóbalesetben. A koszovói misszióban egy szerződéses katonát vitt el három éve rejtélyes betegség. Nemcsak az eddigi kevés gyászhír miatt verne nagy hullámokat egy ira­ki áldozat. A magyar közvélemény ugyanis már a háborút sem támogatta, és nincs nagy lelkesedés az ottani békefenntartás iránt sem. (Más kérdés, há­nyan tudják pontosan mi a magyarok feladata a Nyugat-Szaharában vagy Abháziában.) Az lehet, hogy az újonnan átdolgozott védelmi alapelvekben benne van: az ország érdekeit nem a határokon, hanem attól több ezer kilo­méterre is meg kell védeni. És erre alapozva expedíciós hadsereget is tervez a védelmi vezetés. Mindez azonban kevés. Nemcsak az irakiaknak kellene elmagyarázni a teherautóra kiaggatott arab nyelvű ponyvákon, hogy mi nem megszállók vagyunk, és nem háborúzunk, csak szállítunk, hanem a magyar közvéleménynek is. A Magyar Honvédség a legveszélyesebb békefenntartó missziójára ké­szül. Az a miniszter által megfogalmazott illúzió már szertefoszlott, hogy talán kedvesen fogadnak minket, hiszen a bázisnak otthont adó városban a magyarok építették ki a vízvezetékrendszert. A tűzkeresztségen átestek a katonák, a felelősségtologatás pedig már azelőtt elkezdődött, hogy egyálta­lán teljes létszámban kiutaztak volna az alakulat tagjai. A későbbi politikai haszon érdekében Simicskó István már jelezte: a kormány felelőssége, ha meghal egy katona, mert nem volt elég idő a kiképzésére és ugyanolyan ru­hát adtak rá, mint a merénylők első számú célpontjaira, az amerikaiakra. Er­re mondjuk elég szerencsétlen az a válasz, hogy csak az uniformis alapanya­ga olyan, mint a tengertúliaké, a szabásmintája magyar. Nehéz helyzetbe hozta magát a honvédelmi miniszter, amikor minderre azt ígérte: ha háborús körülmények közé kerülnek katonáink, hazahozza őket. De legalábbis nem engedi őket majd ki a táborból. Ami egyrészt azért nem túl szerencsés, mert éppen a szálláshelyre zuhantak az aknák. Más­részt: ki fogja megmondani, hogy most már háborús körülmények vannak, mert nem öt, hanem hat akna hullott a táborra. Az ellenzék már az első lövésekre amnéziába esett, a kormányra mutoga­tott, elfelejtve, hogy a parlament egyhangúlag szavazta meg a már akkor is köztudottan veszélyes akciót. Igaz, harminc ellenzéki képviselő bent ült, de nem szavazott. Közülük már van olyan, aki a fenntartásait hangoztatja. Ez nem Simicskó, aki nem vett részt a szavazáson. Bár róla az EU-s voksolás óta elhihetjük: van bátorsága mindenkivel szemben nemet mondani. És em­lékezzünk arra is, hogy fenyegetett ő már terrortámadás veszélyével a taszári kiképzés miatt is. Mindeközben a magyar katonák szabadságukat töltik az indulás előtt. Előzzenek meg egy belpolitikai vitát. De ne ezért térjenek haza épségben. Vég nélkül CZENE GÁBOR V­annak viták, amelyeknek az a sorsuk, hogy elkezdődjenek, és sose érjenek véget. Az egyre követhetetlenebb érvek és szitkok teljes zűrzavarban oldódnak fel, aki csak teheti, védett helyre, a külső szemlélő kényelmes és közömbös pozíciójába menekül. Kinek van igaza? Egy idő után már senkit sem érdekel. A botrány is csak addig izgalmas, amíg nem válik megszokott állapottá. Aztán már taszító. És unalmas. Ilyen a jászladányi iskolavita is. Mintha soha nem akarna véget érni. Ta­szító és unalmas: a helybéliek lélekben belerokkannak, a külvilág idegen­kedve elfordul. Pedig érdemes kicsit erőt venni magunkon, és felidézni, hogy Jászladány vezetői - nem csekély lakossági támogatással - a közös va­gyonból gründoltak alapítványi magániskolát. Az ötlet, bármilyen ma­gyarázattal szolgáltak is, eleve gyanús volt. Előre vetítette, hogy az alapít­ványi iskolában túlnyomórészt a tehetősebb, nem cigány gyerekek tanul­nak majd, az állami iskolában a szegények és a cigányok. A szakértők ezt nevezik szegregációnak, elkülönítésnek. A terv ellen tiltakozó helyi cigány kisebbségi önkormányzat tagjait többségi akarattal kiszavazták a testületből. Világ csúfsára a jászladányi ci­gány érdekképviseletben most - egy kivételtől eltekintve - nem cigányok ülnek. Ez a tény mindennél többet elárul a kisebbségi jogszabályok töké­letlenségéről, és arról is, miféle szándékok hatalmasodtak el Jászla­­dányban. Pillanatnyilag úgy fest, hogy ősszel megkezdődik a tanítás az alapítvá­nyi iskolában. A jelek szerint törvényes, de minősíthetetlenül erkölcstelen vásári komédia zajlik. A bajt csak tetézi az Országos Cigány Önkormány­zaton belüli viszály. A jászladányi romák védelmében korábban is fellépő Horváth Aladárt leváltották, az országos önkormányzat nevében most a vitatott körülmények között megválasztott Kolompár Orbán igyekszik lecsillapítani a kedélyeket. A képlet ismerős a múltból. A radikális jogvédők helyett érkezik a bé­­külékeny Országos Cigány Önkormányzat, és minden körülményt mér­legre téve megoldást kínál. Kár, hogy ez a szereposztás eddig nem vált be. Zámolyon sok-sok millióba került a színjáték, a romák mégis Strasbourgban kötöttek ki. Jászladányban nem a kivándorlás fenyeget, ha­nem az, hogy a kettészakított települést végképp elborítja a gyűlölködés. „Ha van Isten, ne könyörüljön rajta: / Veréshez szokott fajta, / Cigány­népek langy szívű sihederje, / Verje csak, verje, verje." - írta úgy száz év­vel ezelőtt Ady Endre. Versének címe: Nekünk Mohács kell. A közelmúlt tapasztalatainak tükrében szeretnék pontosítani. Nekünk Jászladány kell.

Next