Népszabadság, 2004. január (62. évfolyam, 1-26. szám)
2004-01-10 / 8. szám
NÉPSZABADSÁG Az idén is gazdag a választék A londoni galériák, operaházak, színházak, koncerttermek és a kultúra egyéb fellegvárai már 2004 első napjaiban nyilvánosságra hozták műsortervüket. Manapság egyre gyakoribb, hogy a képzőművészet szerelmesei akár egy kiállítás kedvéért is útra kelnek, vagy turisztikai elképzeléseiket egy-egy kasszasiker show köré szervezik. A régi mesterek kategóriájában az év legfelkapottabb kiállításának a londoni National Galleryben február 11-én nyíló és május 23-ig látható El Greco-tárlat ígérkezik. Ez az első alkalom, hogy Nagy-Britanniában átfogó retrospektív villantja fel Domenikosz Theotokopoulosz, „A görög" munkásságát. A Nemzeti Galéria kurátorainak számos, mindeddig csak a görögországi hegyi kolostorokban hozzáférhető El Greco-festményt sikerült kikölcsönözniük. A modern művészetek kedvelői sem csalódnak. A Tate Modern Brancusi, a Hayward Galéria Roy Lichtensteinshow-t rendez. A Királyi Akadémia patinás termeiben egyidejűleg, már a hónap végén nyílik Philip Gaston, Jackson Pollock barátja, egyben a háború utáni amerikai festészet egyik meghatározó egyénisége, illetve a francia szimbolizmus és szecesszió mestere, Edouard Vuillard műveiből válogató tárlat. Az eredeti, In-A-Gadda-Da-Vida címet viseli az a közös vállalkozás, melynek keretében, márciusban, a Tate Britain a Young British Artists mozgalom kiválóságainak, Sarah Lucasnak, Damine Hirstnek és Angus Fairhurstnek biztosít újabb szereplési lehetőséget. A világ legrangosabb iparművészeti gyűjteménye, a Viktória és Albert Múzeum folytatja korunk divatdiktátorai munkásságának áttekintését, amikor áprilisban megnyitja az élő legendaként számon tartott, különc brit dizájner, Vivienne Westwood „művészetének" szentelt kiállítását. Nem tekinthető konzervatívnak a korábban szenvedélyesen bírált Királyi Operaház műsorpolitikája sem. Számos kritikus kérdőjelezte meg a világhírű és véres Sondheim-musical, a Sweeney Todd minapi bemutatásának helyességét. A Covent Garden további merész tervei közé tartozik Sosztakovics Kisvárosi Lady Macbethjének műsorra tűzése, és nagy kérdés, hogy fogynak-e majd a jegyek az ígéretes brit tehetség, Thomas Ades debütálására. A zeneszerző maga vezényli Shakespeare Viharja alapján készült operáját. A „Királyi" pénzes kofferjét nyilvánvalóan jobban megtöltik Gounod Faustjának előadásai. A népszerű opera címszerepét Roberto Alagna alakítja, míg Margitot felesége, Angela Gheorghiu játssza. A brit közönség számára talán még vonzóbb, hogy Mephistóként a walesi sztár, Bryn Terfel tér vissza a Covent Gardenbe. A „Királyit" elitistának vagy legalábbis drágának tartó közönség (a Fausthoz a legmagasabb jegyárak elérik a 175 fontot - mintegy 63 ezer forintot) nagy várakozással tekint a londoni „Erkel Színház", az English National Opera visszaköltözése elé belvárosi otthonába, a fényűzően felújított Coliseumba. A súlyos pénzügyi nehézségekkel küzdő operaház által vállalt legnagyobb kihívás Wagner Ringjének műsorra tűzése. Már ebben az évben bemutatják a tetralógia első három darabját, a leginkább a Mamma Mia című Abba-musicallel híressé vált Phyllida Lloyd rendezésében. Ami a színházakat illeti, a legnagyobb kérdés a világhírű Royal Shakespeare Company jövője. Az összeomlás küszöbére jutott, Londonnak teljesen hátat fordított együttes új művészeti igazgatójától, Michael Boydtól hasonló csodát vár, mint amit Nicholas Hytner jelentett a Royal National, a Királyi Nemzeti Színház számára. Az RSC biztató tervei közé tartozik az egykor itt felfedezett színházi és mozisztár, Judi Dench viszszatérése a Minden jó, ha a vége jó előadásában, majd Colin Redgrave vendégszereplése Lear király szerepében. A legnagyobb londoni sláger alighanem a Broadwayn már kirobbanó sikert aratott Producerek bemutatója lesz októberben, a Drury Lane Színházban. A rangos vidéki színházak közül említésre kívánkozik a sheffieldi Crucible, amely Arthur Miller Salemi boszorkányok és Tennesse Williams Múlt nyáron hirtelen című drámáját tűzi műsorára. Utóbbiban a kiváló brit színésznő, Diana Rigg játszik. A folyamatosan sztárokat felvonultató hangversenynaptár jeles eseményei közé tartoznak a két cseh zenei géniusz, Janácek és Dvorák kerek évfordulójához fűződő koncertek és a centenáriumához érkezett London Symphony Orchestra ünnepi műsorai a Barbican kulturális központban olyan hírességek vezényletével, mint Pierre Boulez, Valerij Gergijev, Lórin Maazel, Seiji Ozawa és mások. London, 2004. január R. HAHN VERONIKA A legnagyobb londoni sláger alighanem a Broadwayn már kirobbanó sikert aratott Producerek bemutatója lesz. Megjelent Pán Zoltán Európa kapujában - 2004 (?) Galló Béla interjúja Losonci Ágnessel Örkény István Egyperces levelek Beszélgetés Parti Nagy Lajossal Mátyás Győző Siker, könyvek 3-Gazdag GYULA-interjú Rózsa Gyula Szabálytalan impresszionizmus Zalán Tibor Párizsban jár Búcsú Molnár Miklóstól 4 \ mm XXXIII. évfolyam, 1. szám \ I \ 2004. I I 1 Ill ________________________________________________________ ára: 395 Ft Társadalomelméleti és kulturális lap iiMliBilllllllLillBl KULTÚRA 2004. JANUÁR 10., SZOMBAT 13 Új, derűs József Attila-arckép Néhány nappal ezelőtt érdeklődve lapozgattam az egykori népszerű színházi hetilap, a Délibáb négy-öt régi számát. A rádióműsorban közölt fényképről József Attila nézett szembe velem. Mint a költő fényképeinek szenvedélyes kutatója örömmel néztem az élethű, kitűnő minőségű sajtófotót, amely Sárközi György (1899-1945) arcképe mellett kapott helyet. Meglepődtem, amikor József Attila e portréját az 1936. április 3-i és december 11-i rádióműsorban is megtaláltam. A Délibáb számait Szász Mihály szegedi zeneszerzőtől, a színház zenekari tagjától kaptam, aki több ezer színház- és rádióújságot őriz gyűjteményében. A költő új arcképét először közlő Délibáb 1935. augusztus 10-én jelent meg. A lap szombatonként látott napvilágot. Az ára 20 fillér volt. A 100 oldalas újság közölte a következő heti rádióműsort is, méghozzá vasárnaptól szombatig. A költő portréja a 47. lapon található, és abból az alkalomból jelent meg, hogy a Budapest I. hullámhosszán augusztus 14-én, szerda este 8 órától fél kilencig „Két költő: József Attila és Sárközy György verseikből olvasnak fel". A Délibáb szerkesztője, Tolnai Sándor a két kép készítőjének a nevét is föltüntette. József Attila neve alatt (Inkey felv.) olvasható. A költőnek ezt a portréját nem ismeri fényképeinek ikonográfiája, a Négyszemközt az utókorral című kötet. Ez a Fotótéka sorozatban jelent meg 1980-ban. Összeállítója, Macht Ilona előszavából kitűnik: „Riport jellegű fotó József Attiláról mindössze három alkalommal készült. Először 1935 januárjában a Baumgarten-alapítvány díjkiosztásán, majd két évvel később, Thomas Marin budapesti előadásakor a Magyar Színházban, s végül 1937 májusában, amikor Körmendi Zoltánnal és Németh Andorral közösen lépett közönség elé." A Baumgarten-alapítvány díjkiosztásán 1935. január 18-án készült csoportképen az 1000-3000 pengővel jutalmazott írók és tudósok láthatók: Barta János, Halász Gábor dr., József Attila, Nagy Lajos, Telekes Béla, Szerb Antal, Weöres Sándor, Füst Milán és Karinthy Frigyes. József Attila ekkor részesült először az alapítvány jutalmából. „A felvételből pozitív kép nem maradt ránk" - írta Macht Ilona. „A Petőfi Irodalmi Múzeum művészeti tára őriz a képről egy régi pozitív kópiát, amely a kép egykorú sajtóközléséről készült. A szóban forgó pozitív hátoldalán a Várkonyi Stúdió félbevágott pecsétje. A kép 1935. évi sajtóközlését nem sikerült megtalálnunk." A csoportképen József Attita a hátsó sorban áll, Halász Gábor és Nagy Lajos között. Csak a feje és a nyaka látszik, válla teljesen takarva van. A most közredott képen válla, félrecsúszott nyakkendője is látszik. Ez is bizonyítja, hogy a kép nem a csoportképről van kinagyítva, hanem ismeretlen fölvétel. Valószínű azonban, hogy Inkey fölvétele is ekkor készülhetett! Ki az az Inkey, aki fényképet készíthetett 1935-ben József Attiláról? A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményétől kapott fölvilágosítás szerint Inkey Tibor (1908-1998) a legjelesebb magyar fotóművészek közül való. 81. születésnapján, 1989. április 3-án a Magyar Népköztársaság Csillagrendjével tüntették ki. 1992-ben pedig Kincses Károly szerkesztésében megjelent Fotó Inkey - Egy fényképész visszaemlékezései címmel, 132 fotót tartalmazó albuma. A szegedi Nahóczky Adrienn fényképész megállapította, hogy az először 1935. augusztus 14-én közölt kép az eredeti, a másik kettőt ebből vágták ki, és fölragasztották a fekete háttérre. Hányszor szerepelt József Attila a Magyar Rádióban? - tette föl a kérdést Wacha Imre 1969-ben az Irodalomtörténeti Közleményekben. Kutatásaiból tudjuk: „József Attila négyszer szerepelt verseivel a Magyar Rádióban; helyesebben szólva a költő életében négyszer kapott lehetőséget arra, hogy a rádió nyilvánossága révén személyesen szólhasson hallgatóihoz." Első ízben 1935. augusztus 14-én, egy szerdai nap estéjén másodmagával állott a mikrofon előtt. A két költőnek, József Attilának és Sárközi Györgynek műsorra tűzött felolvasása azonban nem hangozhatott el, mert - mintJózsef Jolán könyve is tudósít bennünket - „éppen ez alatt a negyedóra alatt volt viharszünet a rádióban". József Attila második rádiószereplése 1936. április 3- án, pénteki napon volt. Ezúttal fotója alá a következő szöveget írta a szerkesztő: „József Attila kitűnő költőtársával, Berda Józseffel együtt ma este 8.20-kor a Bp. II-ről verseket olvas fel." A harmadik rádiószereplésre 1936. december 11-én, pénteken 7.20-kor (azaz 19.20-kor) került sor, ismét a Budapest II. hullámhosszán. Ez alkalommal József Attila megint Sárközi Györggyel állhatott a mikrofon elé. Minden bizonnyal az 1935. augusztus 14-én vihar miatt elmaradt rádiószerepléséért kárpótolták ezzel a műsorral a két költőt! Negyedszer és utoljára 1937. október 1-jén pénteken és már a Budapest I. rádióban, önálló műsorként, egyedül hangzottak el József Attila versei. A nagybeteg költőt ekkor már a Szieszta Szanatóriumban kezelték, verseit pedig Fáy Béla előadóművész adta elő. A most előkerült József Attila-fénykép önmagáért beszél: páratlan a maga nemében. Jelentőségét abban látom, hogy a derűs-komoly József Attila néz szembe velünk, mai magyarokkal. „A nagy költő minden betűje szent" - írta Babits Mihály. De a fényképe is az! POLNER ZOLTÁN 1 9.16 IIRC.KMDKH 11PENTEK HUUAl'ESTI MŰSOtt 6 Oonrad -Mnűltlvni * Fifél Páriu).»n, fi Inaiul(Ninun Martain) ; 7. Fr*v<1...Hrown: WVre togelher again, «ía) (\!errvnme*); 8. Herberl : Fra tdlllng inrm, operett dal (Rddv S>Kon); 9.Krcuder: leh spiir In min keringii (Greta Keller); 10. Maefc- John*on : Old fushioncxl lova (Mills- fivérük ének négyese) ; 11. Stol?.. Auf dér Hiúié Műim dk* k'tílfm Rom■n, kertngódai (Kari Sobnitilt-Walltér); 12. Macidén--Edw*ira • Jlminiy Valentina, sdxeight (RioGrandr Bánd); 13, IHxio Gál dlerl. l\irtani tűnte rest, dal i Fn*<> di’ Műire l.mmuilo); 14. WlmlyprK-—S]>Ol»Bnsky : Néger harcidat íPauiRofoonisón); 15. Km hív John-Suttarpitim, íjuiekstep (Háry Rov ‘kara); 16. I.e Peru ronda Órák tánca ; 3. Strauss JAlift* : Kék Dob* keringd ; 4. Meswiget : Ku/zeor : ;Y Dolmányt: \«szkerbigd « „PientUr fátyol#'’ némajátékból; 6. LU*t- Wrinir : XIII, rapszódia: 7. Bartók: F.*te . S. Siklós Albert : Valsc Alléé ; Hubay: Alkonyatti(~gedd«xólót Józsna H. Fehér Miklós). 10. Kodály : Háry János, közzene. Az eddig ismeretlen fotó a költő harmadik rádiószereplése alkalmából is megjelent a Délibáb című folyóiratban K versenytársainál finnyá- kisabb, a felszínen legalábbis kifinomultabbnak látszani akaró TV 2 sem bír ellenállni a könnyű, délutáni műsorok csábításának. Az RTL Klub pokoli Balázs show-ja és alulmúlhatatlan Mónikája kel életre minden hétköznap délután a TV 2-n a Katalin bírónő című műsorban, csak intellektuálisabb és kevésbé ízléstelen formában. Első látásra legalábbis ezt a benyomást kelti a műsor. Mert kétségtelen, ha egy adásban bírósági díszletek között talárban sétálgatnak a főszereplők, akkor a néző hajlamos azt hinni, hogy itt komoly dologról van szó. Persze pillanatok alatt kiderül, hogy a műsor koncepciójában nincs áttörés. A TV 2 nem józanodott ki, nem lett elbutulásnak indult kereskedelmi televízióból izgalmas szellemi műhely, tehát nem számít most sem más, csak a becserkészett nézőlelkek száma. Az egész szóra sem érdemes. A dolog érdekessége csupán abban áll, hogy a kereskedelmi televíziók milyen tematikai változtatásokkal próbálják nyilván a maguk számára is elviselhetőbbé tenni mechanikus, közgazdasági tevékenységüket. A Katalin bírónő nem magyar szerkesztőknek jutott eszébe. A bírósági show is import. Az ideológia mögötte nyilván valami olyasmi, hogy segítségére lesz a nézőknek jogérzékenységük finomításában, illetve elvetemültebb egyedek esetében elrettentő példát mutathat. Bűnözők százai dobják el a kést a műsor hatására, így társadalmi szükségessége cáfolhatatlan. A szemforgatás mögött aztán ott van a valódi cél: össze kell szerelni egy délutáni műsorocskát, lehetőleg minél olcsóbban és olyan minőségben, hogy azért ne süljön le a csatorna képéről a bőr, mindeközben gondosan ügyelve arra, hogy a teljesen elvadított nézők találjanak benne elég csámcsognivalót. A Katalin bírónő rosszindulatú olvasata tehát ez. Jóindulatú verzió sajnos nincs. Mert a TV 2 láthatólag megelégedett a látszattal, azzal, hogy ők legalább nem aláznak meg naponta több szerencsétlen és öntudatlan szereplőt. Ez önmagában figyelemre méltó döntés, csak ezután már nem történt semmi. A műsor ugyanis nincs megcsinálva. Egy nagyon száraz és automatikus dramaturgia mentén egyszerűen lezavarják az adást. Bírónő bejön, ismerteti az ügyet, vádlott be, tanú be, két keresztkérdés, ítélet. Mindez egy adáson belül kétszer. Egy bírósági tárgyalás vázlatát látjuk, de olyan fantáziátlanul feldolgozva, annyira gondatlanul és kedvetlenül, hogy az ember azon gondolkozik, hogy minek megy televíziósnak az, aki ennyire utálja az egészet. Mert ebben a Katalin bírónő-zanzában sok öröme nincs a készítőknek. Szimpla banki tranzakció. Mindenki kap érte fizetést, és cserébe elkészíti a csatornán futó reklámblokkok háttéranyagát. A statiszták hol jól, hol rosszul adják a szerepüket, a ruhások hol eltalálják a figurát pulóvereikkel és kiskosztümjeikkel, hol meg nem. A bírónőt alakító bírónő pedig teszi, amire vállalkozott: hagyja, hogy ondolálják, sminkeljék, szakmai teljesítményt pedig legfeljebb hanghordozásának változtatásaival van módja mutatni. Elég pocsék műsor a Katalin bírónő. Unalmas, rutinos, lelketlen. Pedig lehetne szellemes is, végletes, felkavaró, elgondolkodtató, ritmusos. Jelzők, jelzők, jelzők. A végtelenségig lehetne sorolni őket. De ha munka nincs, semmit sem ér egyik sem. TELEVÍZIÓ KRAUSZ BARNABÁS Sivatagi délután