Népszabadság, 2004. január (62. évfolyam, 1-26. szám)
2004-01-02 / 1. szám
1. NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT 2004. JANUÁR 2., PÉNTEK 3 Levélbombák: ki volt a feladó? Olasz anarchistacsoportot gyanúsít a rendőrség azzal, hogy levélbombákat küldött EU-intézmények vezetőinek. Bolognában leállították a kézbesítést. HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Valamennyi, EU-intézményeknek szánt csomag kézbesítését leállította a bolognai ügyészség, miután az elmúlt napokban négy levélbombát is küldtek a városból. A négy robbanószerkezet címzettjei: az Európai Bizottság elnöke, az Európai Központi Bank (EKB) elnöke, a Europol igazgatója és a Eurojust bűnüldözési ügynökség. A múlt szombaton Romano Prodi egyenesen bolognai otthonába kapott egy levélbombát, amely a kezében robbant, de a brüsszeli bizottság elnöke nem sérült meg - írta az MTI. Hétfőn hasonló küldeményt kézbesítettek Jean- Claude Trichet-nek, az EKB elnökének, Jürgen Storbecknek, az Europol igazgatójának, valamint a hágai igazságszolgáltatási szervezetnek, a Eurojustnak. Valamennyi levélbombát Bolognából adták fel, sőt a Prodinak és a Storbecknek címzett küldeményben azonos volt a robbanóanyag is. A Trichet-nek küldött levélben - a német szövetségi ügyészség közlése szerint - gyúlékony vegyszert (gyomirtót) és elektromos elemeket találtak. A bolognai ügyészség döntése a tartomány minden postahivatalára érvényes. A dekrétum lehetővé teszi a rendőrségnek, hogy átvilágítsa a csomagokat és biztosítsa a normális kézbesítést, ha azok nem tartalmaznak semmilyen veszélyes anyagot. Az Európai Unió brüsszeli központjában bejelentették, hogy megszigorítottak bizonyos biztonsági intézkedéseket, de a fenyegetést „súlyán kezelik". A küldeményeket éppen akkor postázták, amikor világszerte fokozták a biztonsági készenlétet - emlékeztetett a Reuters. Az európai rendőri szervek közben folytatják a nyomozást egy olasz anarchistacsoport ellen, amelyet a levélbombák elküldésével gyanúsítanak. A magát „Nem hivatalos Anarchista Szövetségnek" nevező szervezet még a Prodi elleni merényletkísérlet előtt azzal fenyegetőzött, hogy hadjáratot indít az „új európai rend" ellen. A mostani levélbombák közül háromban is az anarchista szövetség szórólapjának fénymásolatát találták, amely a Télapó Hadműveletet ismerteti. Romano Prodi misére indul bolognai házából EU-alkotmány ír válságkezeléssel MTI A ír kormányfő szerint az eddigi legnagyobb arányú EU-bővítés közeledte miatt Írország „kedvező időszakban" vette át az unió soros, fél évre szóló elnöki tisztségét. Bertie Ahern csütörtöki újévi üzenetében utalt ugyanakkor arra, hogy az ír elnökség egyik legfontosabb feladatának a feszült transzatlanti viszony enyhítését tartja. A konzervatív ír kormánykoalíció első embere dublini nyilatkozatában azt mondta: az ír elnökség célja, hogy „mindenki érdekei és aggályai meghallgattassanak". Ahern egyértelművé tette, hogy a soros elnökségi fél év alatt Dublin nem elsősorban a zsákutcába jutott EU-alkotmányozási folyamat továbbvitelére, hanem az iraki háború és egyéb vitás kérdések miatt feszültté vált európai-amerikai kapcsolatok rendezésére koncentrál, a különleges ír-amerikai viszony kiaknázásával. Nem hivatalos értékelések szerint Dublin nemigen vágyik a bővítéshez kidolgozott, de az olasz elnökséget záró decemberi, brüsszeli csúcson megfeneklett alkotmánytervezet ügyének erőteljes felkarolására, mert nem lát esélyt sikerre a következő fél évben. Az ír kormány mindazonáltal már tett bizonyos utalásokat arra, hogy valamiképp megpróbálkozik majd az álláspontok közelítésével. Az ír külügyminiszter néhány napja azt mondta: Dublin az északír válságban szerzett konfliktusmegoldó tapasztalatait kívánja felhasználni az alkotmányos viszály ügyében. Ahern csütörtöki üzenetében megemlékezett arról, hogy májusban tíz új tagállam csatlakozik az unióhoz, és arról is, hogy ez lesz az EU eddigi legnagyobb mértékű bővítése. Az ír kormány az előzetes tervek szerint számos látványos rendezvénnyel, köztük utcabálokkal készül megünnepelni a tíz új tag május elsejei csatlakozását. Indiában 2004 a parlamenti választások éve. A milliárdos lakosságú dél-ázsiai országot huzamosabb ideje irányító pártkoalíció, a Bharatija Dzsanata Párt (BJP) vezette Nemzeti Demokratikus Szövetség minden eddiginél jobb eséllyel vághat neki az újabb megmérettetésnek. S míg egy évtizede Indiának gyakorlatilag nem volt valutatartaléka, mára ez meghaladja a százmilliárd dollárt is, ami még a jelenlegi, alacsony árfolyamú amerikai pénz mellett is tiszteletre méltó eredmény. Mögötte áll - és ez az igazán értékelendő - az indiai gazdaság igen gyors, a folyó pénzügyi évben hét százalékot is elérő GDP-növekedése, ami együtt jár a külföldi befektetések megugrásával és az export fokozásával. A kedvező gazdasági eredményekre építve Atal Bihari Vadzspaji miniszterelnök kormánya egy sor nagyszabású terv kidolgozásával vagy bővítésével készül minden korábbinál jobb politikai termést betakarítani. Merész infrastrukturális elképzeléseket fogadtak el a sztrádaépítéstől a falusi úthálózat korszerűsítéséig, a vízgazdálkodás fejlesztésétől a számítástechnikában elért, világszerte megbecsült eredményeik gyarapításáig. A sikereket meglovagolva a kormányfő megengedheti magának, hogy rövid kantárra fogja a hindu nacionalizmus szélsőséges erőit, jóllehet a BJP-vezette koalíció hatalomra kerülésében nem elhanyagolható szerepet játszottak ezek a politikájukat főleg muzulmánellenességre építő - szervezetek. Az utóbbi hetekben az ősellenségnek számító Pakisztánnal is enyhült a feszültség, a delhi parlamentnél két évvel ezelőtt elkövetett terrorista támadás nyomán - amiért India Iszlámábádot tette felelőssé - az atomháború közelébe sülylyedt kapcsolatok javultak: tegnap újraindult például a polgári légi forgalom a két szomszédos ország között. Kal Krisan Advani miniszterelnök-helyettes és belügyminiszter az óév végén valószínűsítette, hogy az idén áprilisban kerítenének sort a központi parlament alsóházába, a Lok Szabhába történő országos választásokra. Jó előjelként értékelik, hogy az elmúlt hónapokban több fontos helyhatósági választást tartottak, amelyeken a BJP-nek újabb szövetségi államokban sikerült felülkerekednie nagy riválisán, a Nemzeti Kongresszus Párton. India legrégebbi politikai ereje, a 118 éves Nemzeti Kongresszus Párt viszont folytatja mélyrepülését. A párt, amely az országnak egy családból három miniszterelnököt is adott (Dzsavaharlal Nehru, Indira Gandhi, Radzsiv Gandhi) 1991, azaz Radzsiv Gandhi meggyilkolása óta láthatólag nem képes megtalálni azt a karizmatikus vezetőt, aki biztosítaná számára a korábbi tömegtámogatottságot. A pártelnöknek hagyománytiszteletből és szükségből megválasztott Sonia Gandhi, Radzsiv olasz születésű özvegye érzékelhetően idegen maradt az indiaiak többsége számára; ezt a támogatottság csendes lemorzsolódása egyértelműen jelzi, és erre utal az őszi vereség a párt hagyományos erődítményeinek tekintett Madhja Pradesben és Radzsasztánban. A kudarc nyomán a 29 szövetségi államból mára mindössze tucatnyi maradt meg kongresszista kézben. Nehru és Indira Gandhi pártjában mind többen Sonia leányában, Prijanka Gandhiban látják a mentőerőt. A 33. évébe lépő hölgy eddig viszonylag távol tartotta magát a politikától, ám ez a Nehru-Gandhi-dinasztiában szinte természetellenesnek számít. Prijanka - aki néhány évvel ezelőtti házasságkötése óta inkább férje gazdasági tevékenységét támogatta - anyjától eltérően kifogástalanul beszél hindiül, és képes meggyőzően kommunikálni az egyszerűbb emberekkel is. Az édesanyja szépségét és nagyanyja elszántságát egyaránt öröklő Prijanka Gandhi tehát heteken belül belevetheti magát a politikai csatározásokba, mint a kongresszus párt adu ásza. Hogy azután az említett tulajdonságok elegendőnek bizonyulnak-e egy meggyőző választási eredmény eléréséhez és ezzel a dinasztia szerepének megőrzéséhez, még az idén tavasszal kiderülhet. FARKAS JÓZSEF GYÖRGY HÁTTÉR | Prijanka az indiai ellenzék reménye Az India és Pakisztán közötti autóút újranyitásáért tüntettek tegnap Kasmírban Verseny és szolidaritás? TANÁCS ISTVÁN Egymás után olvastam el az ünnepekben Bokros Lajos 130 pontját, amely az ÉS mellékleteként jelent meg, és Helmut Schmidt A dzsungel törvénye című cikkét, amelynek magyar fordítása lapunk december 20-i Hétvége mellékletének volt a vezető anyaga. A globalizációról szól mindkettő, mégis, mintha a szerzők nem ugyanabban a világban élnének. Helmut Schmidt szerint veszélyekkel jár, hogy a világgazdaságban mind kevesebb ember kezében mind több jog koncentrálódik. Noha a topmenedzserek jövedelme az átlagjövedelemnek olykor több ezerszerese, a rossz döntések miatt cégek kerülnek csődbe, munkahelyek sokasága szűnik meg, befektetők ezreinek vagyona értékelődik le. Az elmúlt évek botrányai bizonyították, hogy nemcsak kártékony és rossz döntések születnek a big businessben, hanem a veszteségeket csalásokkal, összefonódásokkal takargatják. Hogy nemcsak a nagyvállalati mérlegek készítőiben, hanem a világ legnevesebb könyvvizsgáló cégeiben sem lehet megbízni. Bokros Lajos ugyanerről a világról így vélekedik: „az uralkodó közérzületet kifejező valódi szolidaritás kifejlődésének legjobb táptalaja a nyílt, mindenki számára rendelkezésre álló és tiszta eszközökkel folytatott, átlátható piaci verseny, hiszen ez adja azt a nyilvános, és leginkább elfogadható erkölcsi keretet, amelyben a társadalom jómódú tagjai önként és önérdekből sort kerítenek a verseny miatt szükségképpen kialakuló egyenlőtlenségek korlátozására". A Bokros által ajánlott reformok szinte kivétel nélkül arra irányulnak, hogy az átalakulásban lévő társadalmak minden rétegét kiszolgáltassák a vállalkozói érdekeknek. Bokros leépítene mindent, ami védettség és relatív biztonság még úgy-ahogy működik: a közalkalmazotti bérrendszer kiszámíthatóságát, az alanyi jogon járó juttatásokat, az ingyenes felsőoktatást, az ingyenes egészségügyi ellátást. Bokros szerint túlképzés van az országban, és ennek finanszírozására közpénzeket tékozolnak. A Világbank kormányzója a munkavállaló felelősségévé tenné, hogy főként a saját költségén megszerezze magának azt a képzettséget, amelyet egy kapkodó, kaotikus, térben is rendkívül különböző munkaerőpiacon éppen keresnek, miközben ennek fedezetét a bérekben semmi sem garantálja. Bokros megszüntetendőnek tart továbbá mindenfajta autonómiát, döntéshozatali jogot, amely nem a tőke kompetenciájába tartozik - legyen az választott regionális tanács, vagy egyetemi autonómia. Kétségtelen, hogy az egész világ abba az irányba halad, amelyet Bokros mutat nekünk, bár nem mindegy, ki honnan indult, hol mennyi maradt még meg a jóléti társadalmak biztonságából. A változás a társadalmi közepet üríti ki: a derékhadnak „fölfelé" versenyeznie kellene, de az egyenlőtlen feltételek miatt eleve vesztesként indul. Ugyancsak a társadalmi középen kéri számon Bokros a szolidaritást: attól, aki a piaci versenyben vesztes, mert leszorítják a bérét, elspekulálják a kisbefektetését, még azt is elvárnák, hogy önként mondjon le például az alanyi jogon járó gyesről, mert vannak nála is szegényebbek. Helmut Schmidt a csúcsmenedzserek erkölcsösebb viselkedésében látná a megoldást, és bár megemlíti néhány nagy alapítványtevő nevét ( Boschét, Hertie-ét, Bertelsmanntól Mohnét, a ZEI-től Buceriusét), akiket a német alkotmány szellemében valóban kötelez a tulajdon, de azt nem írja meg, hogy általában mitől válnának ezentúl erkölcsösebbé a csúcsmenedzserek. Ne feledjük, korábban kialakult a társadalom önszabályozására egy mechanizmus, úgy hívták, hogy parlamenti demokrácia. Mára azonban a demokratikus intézményekben is megcsappant a bizalom, hiszen akárkit választanak kormányra az emberek, egyik sem képes megváltoztatni a nemzetközi gazdasági viszonyokat. Bokros javaslata szerint arra például még használható lenne az amúgy jól megnyirbált hatáskörű állam, hogy előírja: a „dolgozóknak" „kötelező" legyen belépniük a piacelvű magánbiztosító pénztárakba. A négy hónapos év RAB LÁSZLÓ A hosszú 2003-as év után rövid 2004-es esztendő következik. Az új év január elsején kezdődött, és május 2-án nyomban véget ér. Magyarország akkor csatlakozik az Európai Unióhoz. Az elmúlt évek különben is a csatlakozás lázában teltek. Az összes párt egyfolytában masírozott az EU-ba. Hosszú tömött sorokban meneteltek a minisztériumok, marketingstratégiák készültek mázsaszám a csatlakozás előkészítésével foglalatoskodó boszorkánykonyhákban. Az ország lakóinak felkészítése szorult olykor kissé háttérbe, de ez elhanyagolható apróság. Most, az utolsó pillanatokban van még idő erre is, minek elkapkodni. A négy hónap alatt kényelmesen be lehet pótolni mindazt, amit eddig ellógtunk. Ismerve a mi szokásos kampánytempónkat (ígéret ígéret hátán), ez menni fog. A négy hónap sok másra is elég lesz. Ha eddig semmibe vették a hivatalokban az ügyfelet, s mintegy levegőnek nézték, a négy hónap alatt ki lehet találni, mit kell tenni, ha például a honpolgár tájékozatlannak mutatkozik. Aki - tudjuk mindnyájan - májustól már nem valaminősőgtől és büszkeségtől nyelni nem tudó kelet-közép-európai ország alattvalója lesz, hanem egy 25 állam alkotta európai nagyhatalom teljes jogú polgára. És bizonyára rossz néven veszi, ha a kérdéseire azt a választ kapja: ki van írva, nem tud olvasni? Rohammunka kezdődik a hosszú ünnep után. Látom magam előtt az angol-magyar szótár és a „Hogyan viselkedjünk normális hétköznapi helyzetekben tisztességesen és emberségesen, akkor is, ha nem fizetnek érte?" című brosúra fölé hajló sokaságot. És látom a sok-sok felelős személyt, amint négy hónap alatt megoldják az ország kisebbségi, többségi, oktatásügyi, egészségügyi és sok más évtizedes gondját. A csatlakozásig szerintem kimunkálják azt is, hogyan lehet az országot fényesre suvickolni - kitakarítani, mert így, télen, jobban látszik, milyen redvás. Még pár nap, és bizonyára megalakítják a Kutyapiszok-eltüntetési Munkabizottságot, hogy pályázhassanak az Európai Kutyapiszok Alap támogatásáért. Reményeim szerint sok más bizottság is megalakul rögtön január első napjaiban, s mind azon fáradozik, hogy az ország csatlakozását jól (ha eddig jól csinálták, még jobban) előkészítsék. Lesz csatlakozást segítő tudományos, kulturális, sport- és jóléti bizottság meg tanácsadó testület, amelyek élén nagy tekintélyű politikusok állnak majd. Lesz a csatlakozási tanácsadókat segítő háttércsapat, az ő munkájukat tekintélyes - nemsokára európai szintű politikusok segítik. A magam részéről a Magyarország Csatlakozásáért Kitüntetések Adományozásáért Felelős Kormánybizottság (Macska FK) munkáját követem kitüntetett figyelemmel, ettől ugyanis nagyon sokat várok. A bizottság élén minden bizonnyal nagy tekintélyű politikusok állnak majd. Akik eddig is tudták, hogy amikor liftbe szállnak, köszönniük kell, és azt is megtanulták (előre?, fölöslegesen?), hogyan kell hétköznapi helyzetekben tisztességesen és normálisan viselkedni (akkor is, ha nem fizetnek érte), ne számítsanak kitüntetésekre. Hogy mi lesz május másodika után? Biztos lesz köztünk olyan, akinek azután is dolgoznia kell.