Népszabadság, 2004. január (62. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-02 / 1. szám

1. NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT 2004. JANUÁR 2., PÉNTEK 3 Levélbombák: ki volt a feladó? Olasz anarchistacsoportot gyanúsít a rendőrség azzal, hogy levélbombákat küldött EU-intézmények vezetőinek. Bolognában leállították a kézbesítést. HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Valamennyi, EU-intézményeknek szánt csomag kézbesítését leállította a bo­lognai ügyészség, miután az elmúlt na­pokban négy levélbombát is küldtek a városból. A négy robbanószerkezet cím­zettjei: az Európai Bizottság elnöke, az Európai Központi Bank (EKB) elnöke, a Europol igazgatója és a Eurojust bűnül­dözési ügynökség. A múlt szombaton Romano Prodi egyenesen bolognai otthonába kapott egy levélbombát, amely a kezében rob­bant, de a brüsszeli bizottság elnöke nem sérült meg - írta az MTI. Hétfőn ha­sonló küldeményt kézbesítettek Jean- Claude Trichet-nek, az EKB elnökének, Jürgen Storbecknek, az Europol igazgató­jának, valamint a hágai igazságszolgál­tatási szervezetnek, a Eurojustnak. Vala­mennyi levélbombát Bolognából adták fel, sőt a Prodinak és a Storbecknek cím­zett küldeményben azonos volt a robba­nóanyag is. A Trichet-nek küldött levél­ben - a német szövetségi ügyészség köz­lése szerint - gyúlékony vegyszert (gyomirtót) és elektromos elemeket ta­láltak. A bolognai ügyészség döntése a tarto­mány minden postahivatalára érvényes. A dekrétum lehetővé teszi a rendőrség­nek, hogy átvilágítsa a csomagokat és biztosítsa a normális kézbesítést, ha azok nem tartalmaznak semmilyen veszélyes anyagot. Az Európai Unió brüsszeli központjá­ban bejelentették, hogy megszigorítottak bizonyos biztonsági intézkedéseket, de a fenyegetést „súlyán kezelik". A külde­ményeket éppen akkor postázták, ami­kor világszerte fokozták a biztonsági ké­szenlétet - emlékeztetett a Reuters. Az európai rendőri szervek közben folytatják a nyomozást egy olasz anar­chistacsoport ellen, amelyet a levélbom­bák elküldésével gyanúsítanak. A magát „Nem hivatalos Anarchista Szövetség­nek" nevező szervezet még a Prodi elleni merényletkísérlet előtt azzal fenyegető­zött, hogy hadjáratot indít az „új európai rend" ellen. A mostani levélbombák közül háromban is az anarchista szövetség szó­rólapjának fénymásolatát találták, amely a Télapó Hadműveletet ismerteti. Romano Prodi misére indul bolognai házából EU-alkotmány ír válságkezeléssel MTI A ír kormányfő szerint az eddigi legnagyobb arányú EU-bővítés közeledte miatt Írország „kedvező időszak­ban" vette át az unió soros, fél évre szóló elnöki tisztségét. Bertie Ahern csütörtöki újévi üzenetében utalt ugyanakkor arra, hogy az ír elnökség egyik legfontosabb feladatá­nak a feszült transzatlanti vi­­­szony enyhítését tartja. A konzervatív ír kormánykoalí­ció első embere dublini nyi­latkozatában azt mondta: az ír elnökség célja, hogy „min­denki érdekei és aggályai meghallgattassanak". Ahern egyértelművé tette, hogy a soros elnökségi fél év alatt Dublin nem elsősorban a zsákutcába jutott EU-alkot­­mányozási folyamat tovább­vitelére, hanem az iraki hábo­rú és egyéb vitás kérdések miatt feszültté vált euró­­pai-amerikai kapcsolatok rendezésére koncentrál, a kü­lönleges ír-amerikai viszony kiaknázásával. Nem hivata­los értékelések szerint Dublin nemigen vágyik a bővítéshez kidolgozott, de az olasz el­nökséget záró decemberi, brüsszeli csúcson megfenek­lett alkotmánytervezet ügyé­nek erőteljes felkarolására, mert nem lát esélyt sikerre a következő fél évben. Az ír kormány mindazo­náltal már tett bizonyos uta­lásokat arra, hogy valami­képp megpróbálkozik majd az álláspontok közelítésével. Az ír külügyminiszter né­hány napja azt mondta: Dub­lin az északír válságban szer­zett konfliktusmegoldó ta­pasztalatait kívánja felhasz­nálni az alkotmányos viszály ügyében. Ahern csütörtöki üzeneté­ben megemlékezett arról, hogy májusban tíz új tagál­lam csatlakozik az unióhoz, és arról is, hogy ez lesz az EU eddigi legnagyobb mér­tékű bővítése. Az ír kormány az előzetes tervek szerint számos látványos rendez­vénnyel, köztük utcabálok­kal készül megünnepelni a tíz új tag május elsejei csatla­kozását. Indiában 2004 a parlamenti választások éve. A milliárdos lakosságú dél-ázsiai or­szágot huzamosabb ideje irányító párt­koalíció, a Bharatija Dzsanata Párt (BJP) vezette Nemzeti Demokratikus Szövet­ség minden eddiginél jobb eséllyel vág­hat neki az újabb megmérettetésnek. S míg egy évtizede Indiának gyakorlatilag nem volt valutatartaléka, mára ez meg­haladja a százmilliárd dollárt is, ami még a jelenlegi, alacsony árfolyamú amerikai pénz mellett is tiszteletre méltó ered­mény. Mögötte áll - és ez az igazán érté­kelendő - az indiai gazdaság igen gyors, a folyó pénzügyi évben hét százalékot is elérő GDP-növekedése, ami együtt jár a külföldi befektetések megugrásával és az export fokozásával. A kedvező gazdasági eredményekre építve Atal Bihari Vadzspaji miniszterel­nök kormánya egy sor nagyszabású terv kidolgozásával vagy bővítésével készül minden korábbinál jobb politikai termést betakarítani. Merész infrastrukturális el­képzeléseket fogadtak el a sztrádaépítés­től a falusi úthálózat korszerűsítéséig, a vízgazdálkodás fejlesztésétől a számítás­technikában elért, világszerte megbecsült eredményeik gyarapításáig. A sikereket meglovagolva a kormányfő megenged­heti magának, hogy rövid kantárra fogja a hindu nacionalizmus szélsőséges erőit, jóllehet a BJP-vezette koalíció hatalomra kerülésében nem elhanyagolható szere­pet játszottak ezek a­­ politikájukat főleg muzulmánellenességre építő - szerveze­tek. Az utóbbi hetekben az ősellenségnek számító Pakisztánnal is enyhült a feszült­ség, a delhi parlamentnél két évvel ez­előtt elkövetett terrorista támadás nyo­mán - amiért India Iszlámábádot tette fe­lelőssé - az atomháború közelébe süly­­lyedt kapcsolatok javultak: tegnap újrain­dult például a polgári légi forgalom a két szomszédos ország között. Kal Krisan Advani miniszterelnök-he­lyettes és belügyminiszter az óév végén valószínűsítette, hogy az idén áprilisban kerítenének sort a központi parlament al­sóházába, a Lok Szabhába történő orszá­gos választásokra. Jó előjelként értékelik, hogy az elmúlt hónapokban több fontos helyhatósági választást tartottak, amelye­ken a BJP-nek újabb szövetségi államok­ban sikerült felülkerekednie nagy riváli­sán, a Nemzeti Kongresszus Párton. India legrégebbi politikai ereje, a 118 éves Nemzeti Kongresszus Párt viszont folytatja mélyrepülését. A párt, amely az országnak egy családból három minisz­terelnököt is adott (Dzsavaharlal Nehru, Indira Gandhi, Radzsiv Gandhi) 1991, az­az Radzsiv Gandhi meggyilkolása óta lát­hatólag nem képes megtalálni azt a kariz­matikus vezetőt, aki biztosítaná számára a korábbi tömegtámogatottságot. A párt­elnöknek hagyománytiszteletből és szük­ségből megválasztott Sonia Gandhi, Radzsiv olasz születésű özvegye érzékel­hetően idegen maradt az indiaiak többsé­ge számára; ezt a támogatottság csendes lemorzsolódása egyértelműen jelzi, és er­re utal az őszi vereség a párt hagyomá­nyos erődítményeinek tekintett Madhja Pradesben és Radzsasztánban. A kudarc nyomán a 29 szövetségi államból mára mindössze tucatnyi maradt meg kong­­resszista kézben. Nehru és Indira Gandhi pártjában mind többen Sonia leányában, Prijanka Gandhiban látják a mentőerőt. A 33. évébe lépő hölgy eddig viszonylag távol tartot­ta magát a politikától, ám ez a Nehru-Gandhi-dinasztiában szinte ter­mészetellenesnek számít. Prijanka - aki néhány évvel ezelőtti házasságkötése óta inkább férje gazdasági tevékenységét tá­mogatta - anyjától eltérően kifogástala­nul beszél hindiül, és képes meggyőzően kommunikálni az egyszerűbb emberek­kel is. Az édesanyja szépségét és nagy­anyja elszántságát egyaránt öröklő Prijanka Gandhi tehát heteken belül bele­vetheti magát a politikai csatározásokba, mint a kongresszus párt adu ásza. Hogy azután az említett tulajdonságok elegen­dőnek bizonyulnak-e egy meggyőző vá­lasztási eredmény eléréséhez és ezzel a dinasztia szerepének megőrzéséhez, még az idén tavasszal kiderülhet. FARKAS JÓZSEF GYÖRGY HÁTTÉR | Prijanka az indiai ellenzék reménye Az India és Pakisztán közötti autóút újranyitásáért tüntettek tegnap Kasmírban Verseny és szolidaritás? TANÁCS ISTVÁN E­gymás után olvastam el az ünnepekben Bokros Lajos 130 pontját, amely az ÉS mellékleteként jelent meg, és Helmut Schmidt A dzsun­gel törvénye című cikkét, amelynek magyar fordítása lapunk decem­ber 20-i Hétvége mellékletének volt a vezető anyaga. A globalizációról szól mindkettő, mégis, mintha a szerzők nem ugyanabban a világban élnének. Helmut Schmidt szerint veszélyekkel jár, hogy a világgazdaságban mind kevesebb ember kezében mind több jog koncentrálódik. Noha a topmene­dzserek jövedelme az átlagjövedelemnek olykor több ezerszerese, a rossz döntések miatt cégek kerülnek csődbe, munkahelyek sokasága szűnik meg, befektetők ezreinek vagyona értékelődik le. Az elmúlt évek botrányai bizo­nyították, hogy nemcsak kártékony és rossz döntések születnek a big busi­­nessben, hanem a veszteségeket csalásokkal, összefonódásokkal takargat­ják. Hogy nemcsak a nagyvállalati mérlegek készítőiben, hanem a világ leg­nevesebb könyvvizsgáló cégeiben sem lehet megbízni. Bokros Lajos ugyan­erről a világról így vélekedik: „az uralkodó közérzületet kifejező valódi szo­lidaritás kifejlődésének legjobb táptalaja a nyílt, mindenki számára rendel­kezésre álló és tiszta eszközökkel folytatott, átlátható piaci verseny, hiszen ez adja azt a nyilvános, és leginkább elfogadható erkölcsi keretet, amelyben a társadalom jómódú tagjai önként és önérdekből sort kerítenek a verseny miatt szükségképpen kialakuló egyenlőtlenségek korlátozására". A Bokros által ajánlott reformok szinte kivétel nélkül arra irányulnak, hogy az átalakulásban lévő társadalmak minden rétegét kiszolgáltassák a vállalkozói érdekeknek. Bokros leépítene mindent, ami védettség és relatív biztonság még úgy-ahogy működik: a közalkalmazotti bérrendszer kiszá­míthatóságát, az alanyi jogon járó juttatásokat, az ingyenes felsőoktatást, az ingyenes egészségügyi ellátást. Bokros szerint túlképzés van az ország­ban, és ennek finanszírozására közpénzeket tékozolnak. A Világbank kor­mányzója a munkavállaló felelősségévé tenné, hogy főként a saját költsé­gén megszerezze magának azt a képzettséget, amelyet egy kapkodó, kaoti­kus, térben is rendkívül különböző munkaerőpiacon éppen keresnek, mi­közben ennek fedezetét a bérekben semmi sem garantálja. Bokros meg­szüntetendőnek tart továbbá mindenfajta autonómiát, döntéshozatali jo­got, amely nem a tőke kompetenciájába tartozik - legyen az választott re­gionális tanács, vagy egyetemi autonómia. Kétségtelen, hogy az egész világ abba az irányba halad, amelyet Bokros mutat nekünk, bár nem mindegy, ki honnan indult, hol mennyi maradt még meg a jóléti társadalmak biztonságából. A változás a társadalmi köze­pet üríti ki: a derékhadnak „fölfelé" versenyeznie kellene, de az egyenlőt­len feltételek miatt eleve vesztesként indul. Ugyancsak a társadalmi közé­pen kéri számon Bokros a szolidaritást: attól, aki a piaci versenyben vesz­tes, mert leszorítják a bérét, elspekulálják a kisbefektetését, még azt is el­várnák, hogy önként mondjon le például az alanyi jogon járó gyesről, mert vannak nála is szegényebbek. Helmut Schmidt a csúcsmenedzserek erkölcsösebb viselkedésében látná a megoldást, és bár megemlíti néhány nagy alapítványtevő nevét ( Boschét, Hertie-ét, Bertelsmanntól Mohnét, a ZEI-től Buceriusét), akiket a német alkotmány szellemében valóban kötelez a tulajdon, de azt nem írja meg, hogy általában mitől válnának ezentúl erkölcsösebbé a csúcsmenedzserek. Ne feledjük, korábban kialakult a társadalom önszabályozására egy me­chanizmus, úgy hívták, hogy parlamenti demokrácia. Mára azonban a de­mokratikus intézményekben is megcsappant a bizalom, hiszen akárkit vá­lasztanak kormányra az emberek, egyik sem képes megváltoztatni a nem­zetközi gazdasági viszonyokat. Bokros javaslata szerint arra például még használható lenne az amúgy jól megnyirbált hatáskörű állam, hogy előírja: a „dolgozóknak" „kötelező" legyen belépniük a piacelvű magánbiztosító pénztárakba. A négy hónapos év RAB LÁSZLÓ A hosszú 2003-as év után rövid 2004-es esztendő következik. Az új év január elsején kezdődött, és május 2-án nyomban véget ér. Magyar­­ország akkor csatlakozik az Európai Unióhoz. Az elmúlt évek különben is a csatlakozás lázában teltek. Az összes párt egyfolytában masírozott az EU-ba. Hosszú tömött sorokban meneteltek a minisztériumok, marketingstratégiák készültek mázsaszám a csatlakozás előkészítésével foglalatoskodó boszorkánykonyhákban. Az ország lakói­nak felkészítése szorult olykor kissé háttérbe, de ez elhanyagolható apró­ság. Most, az utolsó pillanatokban van még idő erre is, minek elkapkodni. A négy hónap alatt kényelmesen be lehet pótolni mindazt, amit eddig ellógtunk. Ismerve a mi szokásos kampánytempónkat (ígéret ígéret há­tán), ez menni fog. A négy hónap sok másra is elég lesz. Ha eddig semmi­be vették a hivatalokban az ügyfelet, s mintegy levegőnek nézték, a négy hónap alatt ki lehet találni, mit kell tenni, ha például a honpolgár tájéko­zatlannak mutatkozik. Aki - tudjuk mindnyájan - májustól már nem vala­minő­sőgtől és büszkeségtől nyelni nem tudó kelet-közép-európai ország alattvalója lesz, hanem egy 25 állam alkotta európai nagyhatalom teljes jo­gú polgára. És bizonyára rossz néven veszi, ha a kérdéseire azt a választ kapja: ki van írva, nem tud olvasni? Rohammunka kezdődik a hosszú ünnep után. Látom magam előtt az angol-magyar szótár és a „Hogyan viselkedjünk normális hétköznapi helyzetekben tisztességesen és emberségesen, akkor is, ha nem fizetnek érte?" című brosúra fölé hajló sokaságot. És látom a sok-sok felelős sze­mélyt, amint négy hónap alatt megoldják az ország kisebbségi, többségi, oktatásügyi, egészségügyi és sok más évtizedes gondját. A csatlakozásig szerintem kimunkálják azt is, hogyan lehet az országot fényesre suvickol­­ni - kitakarítani, mert így, télen, jobban látszik, milyen redvás. Még pár nap, és bizonyára megalakítják a Kutyapiszok-eltüntetési Munkabizottsá­got, hogy pályázhassanak az Európai Kutyapiszok Alap támogatásáért. Reményeim szerint sok más bizottság is megalakul rögtön január első napjaiban, s mind azon fáradozik, hogy az ország csatlakozását jól (ha ed­dig jól csinálták, még jobban) előkészítsék. Lesz csatlakozást segítő tudo­mányos, kulturális, sport- és jóléti bizottság meg tanácsadó testület, ame­lyek élén nagy tekintélyű politikusok állnak majd. Lesz a csatlakozási ta­nácsadókat segítő háttércsapat, az ő munkájukat tekintélyes - nemsokára európai szintű­­ politikusok segítik. A magam részéről a Magyarország Csatlakozásáért Kitüntetések Adományozásáért Felelős Kormánybizott­ság (Macska FK) munkáját követem kitüntetett figyelemmel, ettől ugyan­is nagyon sokat várok. A bizottság élén minden bizonnyal nagy tekintélyű politikusok állnak majd. Akik eddig is tudták, hogy amikor liftbe szállnak, köszönniük kell, és azt is megtanulták (előre?, fölöslegesen?), hogyan kell hétköznapi helyze­tekben tisztességesen és normálisan viselkedni (akkor is, ha nem fizetnek érte), ne számítsanak kitüntetésekre. Hogy mi lesz május másodika után? Biztos lesz köztünk olyan, akinek azután is dolgoznia kell.

Next