Népszabadság, 2004. március (62. évfolyam, 51-76. szám)
2004-03-01 / 51. szám
2 2004. MÁRCIUS 1., HÉTFŐ KÜLPOLITIKA NÉPSZABADSÁG Aristide elnök elmenekült Haitiről Aristide elnök tegnap elmenekült Haitiről. Az amerikai elnök tegnap bejelentette: tengerészgyalogosokat vezényelt a karibi országba. HORVÁTH GÁBOR WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNK Jean-Bertrande Aristide haiti elnök vasárnap hajnalban egy felségjelzés nélküli repülőgépen elhagyta országát. A megbuktatására irányuló zendülés három hét alatt egész Haitire kiterjedt, hívei az utóbbi napokban már csak a fővárosban tartottak ki mellette. Az amerikai és francia nyomásra távozó politikust amerikai kommandósok vitték ki Port-au- Prince repülőterére, ahonnan gépe Marokkóba indult. Csupán biztonsági főnöke tartott vele. Aristide még szombat délután is azt mondta, hogy kitart. Az alkut a hírek szerint személyesen Colin Powell amerikai külügyminiszter ütötte nyélbe, aki telefonon szombat este Aristide-en kívül a kanadai miniszterelnökkel és több karibi ország vezetőivel is beszélt. Az átmeneti hatalom az alkotmánynak megfelelően a legfelső bíróság elnökére szállt. Boniface Alexandre beiktatása után nyugalomra szólított fel. Arra kérte a felkelőket és Aristide híveit, hogy ne akarjanak boszszút állni, inkább együtt dolgozzanak az ország felemelkedéséért. Az átmeneti kormány egyik első lépése a hírek szerint a nemzetközi békefenntartók behívása lesz. Több száz amerikai tengerészgyalogos teljes készültségben várja az indulási parancsot. Fő feladatuk a haitiak tömeges menekülésének megakadályozása lesz. A légi úton Port-au- Prince-be szállítandó első kontingenst várhatóan továbbiak követik majd. Franciaország és több karibi állam is jelezte, hogy kész katonai alakulatokat küldeni a helyzet stabilizálására. Port-au-Prince-ben több épület lángokban áll, az utcákon fegyverropogás hallatszik. Aristide fegyveres hívei néhány napja maguk is hozzájárultak a káosz fokozódásához: a felkelők megérkezése előtt még régi számlákat „rendeztek" és fosztogattak. Sokan kábítószer hatása alatt követtek el bűncselekményeket. Február 8-a, a fegyveres zendülés kezdete óta mintegy százan vesztették életüket, az áldozatoknak legalább a fele rendőr. A felkelők, akiknek becslések szerint csupán néhány száz harcosuk van, eddig nem próbáltak bevonulni a fővárosba. A lázadók parancsnokaik egy része korábban emberiesség elleni és köztörvényes bűncselekményeket követett el. Egyes kommentárok szerint amerikai támogatással, Dominikából indultak Aristide megbuktatására, s a lecke egyben Hugo Chávez venezuelai elnöknek is szól, akit az amerikaiak szintén szeretnének távozásra bírni. A zavargások áldozatai a haiti főváros egyik utcáján PORTRÉ Papból lett diktátor Latin-Amerikában a hatvanas-hetvenes években szinte tipikus történetnek volt mondható, hogy egy , a szegény kisparaszti család tehetséges fiúgyereke egyedül a papi pályában lát kitörési lehetőséget a maga számára. Ugyanígy az is, hogy az illető felszentelése után szinte azonnal szembefordul a hivatalos hierarchiával és a felszabadítás teológiáját kezdi hirdetni. Ennyiből tehát akár Jean- Bertrand Aristide életpályája is tipikusnak tekinthető - a folytatás azonban már annál kevésbé. Hiszen a szalézi rend ifjú papja rövid úton előbb egy diktatúraellenes népi mozgalom, majd pedig a világ egyik legnagyobb nyomorában élő országának élén találja magát. A nyomornegyedek nagy hatású prédikátorát a Duvalier-klánnal szemben elemi erővel feltörő utálat emeli magasra, és teljesen szabályos körülmények között választják meg először államelnöknek 1990-ben. Az államfői bársonyszékbe ülő Aristide-et a haitiak úgy fogadták, mint valami Messiást. Első elnöki mandátuma kezdetén Aristide morális és populista vezetőként lépett fel és egy sor népszerű intézkedést jelentett be. Ám amikor kezet emelt az amerikai érdekeltségekre és az ENSZ szószékéről is elkezdte bírálni az „amerikai imperializmust", Washington hátat fordított neki és hagyta, hogy a hadsereg megdöntse. A kibontakozó óriási káosz és anarchia, s különösen a haiti menekültek ezrei, arra késztették Clinton elnököt, hogy 1994-ben amerikai katonai segítséggel visszahelyezze a hatalomba a külföldi száműzetésbe vonult Aristide-et. Elnökként egyik első intézkedéseként feloszlatta a hadsereget, nehogy újabb puccs történjen. (Most a lázadók parancsnokai az egykori tisztikarból kerültek ki.) Ettől kezdve minden mértéket elveszített a pap-elnök. Rövid idő alatt 840 millió dollárra becsült magánvagyont harácsolt össze, az országot elborította a korrupció, amerikai vádak szerint ráadásul Aristide a legutóbbi években személyesen bekapcsolódott az Egyesült Államokba és Kanadába irányuló kábítószercsempészetbe is. 2000-ben egy ugyancsak kétséges tisztaságú választásokon újabb hat évre meghosszabbította mandátumát. A szinte kizárólag félkatonai szervezetekre támaszkodó papelnök pedig legutóbb már arról kezdett nyilvánosan elmélkedni, hogy a „rábízott isteni küldetés" valójában életfogytig tartó elnökséget jelent a számára. - Én vagyok az egyedüli ember, aki tudatában van annak, mit akar valójában a haiti nép - jelentette ki még nem sokkal bukása előtt is a haiti realitásoktól láthatóan mindinkább elszakadó megalomán elnök-pap. Aristide pontosan annyi nyomort hagy maga mögött hazájában, mint amennyivel országlása kezdetén szembetalálta magát. Párizs, 2004. február 29. KIS TIBOR Jean-Bertrand Aristide Chávez a következő dominó? HÍRÖSSZEFOGLALÓNK „Washingtoni főnökök által irányított fasiszták" - így jellemezte Hugo Chávez venezuelai elnök a Caracasban felvonuló ellenzéki tüntetőket. Akár tankokat is hajlandó bevetni - tette hozzá. A tüntetők a fejlődő országokat tömörítő G15-csoport csúcsértekezletét próbálták felhasználni arra, hogy felhívják a világ figyelmét követeléseikre. Azt akarják, hogy rendezzenek népszavazást az „önkényuralmat gyakorló, korrupt és az országot romlásba taszító" Chávez visszahívásáról. Országszerte 3,4 millió aláírást gyűjtöttek. Ám az országos választási bizottság kétségbe vonta több mint egymillió szavazat érvényességét - írta az MTI. Chávez a tankokat nem közvetlenül a tüntetők, hanem az ellenzék által ellenőrzött fővárosi rendőrség ellen vetné be, megakadályozandó, hogy az „felforgató erővé váljon". Az elnök azután említette a harckocsik bevetését, hogy pénteken két ember életét vesztette, ötvennégyen pedig megsebesültek a tüntetők és a katonai rendőrség összecsapásában. A Nemzeti Gárda könnyfakasztó gránátokkal és gumilövedékkel próbálta meghátrálásra kényszeríteni a biztonsági kordon áttörésére készülő tüntetőket. Venezuelában második éve tart a pucscsista katonatiszt Chávez és a polgári ellenzék összecsapása. Megfigyelők szerint haiti elnök sorsa akár figyelmeztetésül is szolgálhat a Castro-barát Cháveznek. Nemzeti gárdisták a hét végi caracasi összecsapásban 'Av_\ _____. , Koszovói „fogás” Ferihegyen MUNKATÁRSUNKTÓL A ferihegyi határőrök feltartóztatták tegnap Agim Cekut, a Koszovói Védelmi Hadtest jelenlegi parancsnokát. A férfi Prágából érkezett Budapestre, és a Pristinába induló gépre akart felszállni, amikor az útlevél-ellenőrzés során kiderítették: érvényes körözés van hatályban ellene. A szerb hatóságok 2002-ben adtak ki ellene elfogatóparancsot. Egy szerbiai törvényszék Cekut a koszovói szerb lakosság terhére elkövetett népirtással és terrorizmussal vádolta. Az öt évvel ezelőtti koszovói válság idején ő volt a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK) vezérkari főnöke. A helyzetet bonyolítja a volt gerillavezér horvát állampolgársága. 1999-ig a horvát hadsereg tábornoka volt, s a konfliktus idején érkezett Koszovóba. Nyolc hónap leforgása alatt ez már a második vitatott ferihegyi intézkedés volt koszovói albán gerillavezérek ügyében. Legutóbb tavaly június 30-án Hasim Thacsit, a Koszovói Demokrata Párt (PDK) elnökét tartóztatták fel. A problémát - közvetve - mindkét esetben Koszovó vitatott státusa okozta. Thaqi ellen a szerbiai hatóságok nemzetközi körözést adtak ki, a koszovói ENSZ-hatóságtól azonban diplomata-útlevelet kapott. Thaqi akkor továbbutazhatott Párizsba, miután - Budapest szerint - a belgrádi hatóságok ideiglenesen visszavonták a nemzetközi körözést. CDU-győzelemmel kezdődött a német választási év INOTAI EDIT BERLINI TUDÓSÍTÓNK Hamburgban tegnap eldördült a startlövés: a Hanza-város önkormányzati választásával kezdetét vette a 14 különféle (tartományi, önkormányzati, európai parlamenti, illetve szövetségi elnöki) voksolásból álló német „szuperév". Bár általános parlamenti választásokat csupán két év múlva tartanak, az idei év eredményeiből talán következtetni lehet, kitart-e a reformokkal birkózó szociáldemokrata-zöld koalíció Berlinben 2006-ig, vagy a bizalom megingása miatt mégis ki kell írni az előre hozott választásokat. Az év eleji felmérések azt mutatták, hogy idén az SPD sehol sem számíthat győzelemre, igaz, akkor még Gerhard Schrödernek hívták a párt elnökét. A hamburgi választás az első éles próba azóta, hogy Schröder átadta a pártvezetést a kijelölt pártelnöknek, Franz Münteferingnek. A szociáldemokraták az eddigi mélyrepülés megállásában és a választói bizalom megerősödésében reménykednek, Hamburgban talán nem is esélytelenül: a második legnagyobb német városban 44 éven keresztül az SPD volt az egyeduralkodó, és 2001-ben is magasan megnyerték a választásokat. A zöldek gyengélkedése miatt azonban nem akadt koalíciós partnerük, így akkor a kereszténydemokraták (CDU) jutottak hatalomra a liberális FDP-vel és a „rendpárti" Ronald Schil-lel. A tegnap kora esti első előrejelzések szerint a CDU most példátlan mértékben, 20 százalékot (!) javított korábbi eredményén és a szavazatok 46 százalékával abszolút többséget szerzett. A városvezetésbe rajtuk kívül csak az SPD (32 százalék körüli eredménnyel) és a zöldek (12 százalék) jutottak be, a liberális FDP és a Schill-párt nem tudta átlépni az ötszázalékos küszöböt. Ezzel minden bizonnyal vége szakad a korábbi koalíciós találgatásoknak is, mivel a választás az utolsó pilanatig teljesen nyitott volt, és az elemzők legalább ötféle koalíciós elképzelést latolgattak, köztük a nagypolitikai üzenettel bíró kereszténydemokrata-zöld formációt vagy akár az CDU-SPD nagykoalíciót is. Ehelyett marad a szintén üzenetértékű abszolút CDU-többség. A kampányban arról kevés szó esett, hogy a város gyakorlatilag csődben van (22 miliárd eurós adósságot halmozott fel), két év alatt csaknem duplájára nőtt a munkanélküliek aránya, és ezzel már a magas országos átlagot is megelőzi. _ ___________HÁTTÉR___________ Hamburg nem sír Schill után A CDU legnagyobb hamburgi aduját Ole von Beustnak hívják. Az előkelő családból származó 49 éves főpolgármester 2001-ben került a Hanza-város élére, de kínos koalíciós partnert kapott Ronald Schill, más néven a Könyörtelen Bíró személyében. A rend helyreállítást, a bűnözők és a kábítószeresek példás megbüntetését és a bevándorlás visszaszorítást hirdető Jogállami Offenzíva Pártja Schill vezetésével mindenki meghökkenésére három évvel ezelőtt csaknem 20 százalékot szerzett az elegáns és gazdag Hamburgban. Nem kellett sokáig várni a bíró első szalonképtelen beszédére: a 2002-es németországi árvíz utáni kritikus helyzetben a menekültek ellen heccelte képviselőtársait, majd felvetette, hogy a német kormánynak is kellene rendelnie abból a mérges gázból amit az orosz kommandósok alkalmaztak a moszkvai túszdráma „megoldására". A pohár mégis akkor telt be, amikor tavaly ősszel személyes támadást indított a főpolgármester ellen: megvádolta, hogy szeretőjét - egy férfit - nevezett ki igazságügyi szenátornak. Schillnek mennie kellett, hamarosan Von Beust kénytelen volt kiírni az előre hozott választásokat. Schill továbbra sem tett le a politikai szereplésről és ismét indul (egy új mozgalom élén), miképpen „megreformált" régi pártja is. Bár valószínűnek tűnt, hogy egyikük sem tudja átlépni az ötszázalékos küszöböt. Pedig a pezsgőpolitikusnak is nevezett főpolgármester és az őt támogató Springer-lapok mindent elkövettek, hogy a választók személyes összecsapást és ne pártok közti versengést lássanak a választásban. I. E.