Népszabadság, 2004. március (62. évfolyam, 51-76. szám)

2004-03-19 / 66. szám

8 2004. MÁRCIUS 19., PÉNTEK MAGYAR TÜKÖR NÉPSZABADSÁG Egy nemrég elkészült, ám eddig még publikálatlan felmérés szerint hazánk fel­nőtt lakosságának több mint a fele (51 százaléka) március 15-ét tartja a legfonto­sabb és a legnagyobb nemzeti ünnepnek. Bár az első szabadon választott parla­ment 1990-ben augusztus 20-át jelölte meg elsőnek az állami ünnepek sorában, a megkérdezetteknek mégis csupán a 38 százaléka gondolja ezt így. A válaszadók 11 százaléka tartja október 23-át a legran­gosabb magyar ünnepnek - derül ki ab­ból a kutatásból, amelyet nemrég Vásár­helyi Mária szociológus készített. A felmérésben vidéki és fővárosi egye­temek történészhallgatóit is megkérdez­ték. A csaknem ötszáz meginterjúvolt egyetemista 35 százaléka március 15-ét, 43 százaléka a Szent Istvánhoz kötődő augusztus 20-át, 21 százaléka pedig ok­tóber 23-át tartotta a legfontosabb ün­nepnek. A Franciaországban élő neves magyar történész, Fejtő Ferenc lapunknak úgy nyi­latkozott: tapasztalata szerint mind az egyházi, mind pedig a nemzeti ünnepek egyre inkább formálissá válnak, kiürül­nek. A munkások, illetve a szakszerveze­tek napjaként számon tartott május 1-je Franciaországban például a harmincas­­negyvenes években elveszítette forradal­mi jellegét. Ma már különösebb ideológiai háttér nélküli ünnep, egy szabadnappal több, amikor nem kell dolgozni - tolmá­csolja a történész, hogyan viszonyul az erős szakszervezeti múlttal és jelennel rendelkező francia baloldal saját ünnepé­hez. Ami a hazai helyzetet illeti, az érték­­vesztés mellett egyes ünnepek, például október 23. jelentősége és valóságos üze­nete a mai napig nem rögzült a társadalmi tudatban. Miközben március 15-e csak­nem másfél évszázada a „társadalom ün­nepe a mindenkori hatalommal szem­ben", addig október 23. eseményeit sokan sokféleképpen, de - ami ennél szomorúbb - többségében sehogyan sem értelmezik. „Annak ellenére, hogy március 15-e eb­ben az országban már volt minden és semmi, félminden és félsemmi, azért az ünnep megmaradt annak, amiért a ma­gyar társadalom annak idején kiválasztot­ta. Nemzeti szabadságünnep, amely - tar­talma, története és a választás jogán - a magyar társadalomé. Akkor is, ha a ma­gyar állam ezt másképpen gondolta, gon­dolja. Ezért mindig ellenzéki, lázadó, bé­kességben is forradalmas; olyan amilyen 1848-ban is volt" - írta március 15-e jelen­tőségéről még 1992-ben Gerő András törté­nész. 1897-ben, a forradalom ötvenedik évfordulójához közeledve - az egykori pénzügyminiszter és kormányzó fia - az ellenzéki Kossuth Ferenc javasolta azt, hogy nemzeti ünnep legyen március 15-e. Bánffy Dezső miniszterelnök azonban előterjesztésében az alkotmányosság és a törvényesség értékeit kiemelve - a 48-as törvények szentesítésének időpontját - április 11-ét javasolta, amit a kormány­­többség meg is szavazott. A létrehozott konstrukció még jobban erősítette a hiva­talosan nem létező ünnep erejét, ellenzé­kiségét, nemzeti és szabadságjellegét, alulról való építkezését - jegyezte meg Gerő András. Csak 1927-ben, Klebelsberg Kunó kul­tuszminiszter javaslatára emelték nemze­ti ünneppé március 15-ét, amivel sem a Horthy-, sem a Rákosi-, sem pedig a Ká­dár-rendszer nem tudott igazán mit kez­deni. A harmincas-negyvenes években az egyre „elvaduló" Horthy-éra saját állam- és nemzetcentrikus értelmezése mellett megjelent március 15-e ellenzéki töltetű értelmezése is: a szociáldemokrácia és a demokratikus polgárság a szabadságér­tékekre, valamint a szociális tartalomra helyezte a hangsúlyt. A szovjet megszállás éveiben az 1848-1849-es események sajátos kommu­nista értelmezést „nyertek". Petőfi Sán­dort, Kossuth Lajost, valamint Táncsics Mihályt az új hatalom „prekommu­­nistákként" tüntette fel; a köztéri megem­lékezéseken portréik mellett 1948-tól megjelent Rákosi Mátyás, Lenin és Sztá­lin képmása is. 1951-ben egy miniszterta­nácsi rendelettel - néhány nappal az ün­nep előtt - törölték március 15-ét a mun­kaszünettel járó napok sorából. A Kádár­rendszer - bár 1956 után újra nemzeti ün­neppé minősítette - valójában mégsem tekintette annak március idusát. A hetve­nes-nyolcvanas évektől kezdve a demok­ratikus ellenzék hagyományossá váló de­monstrációi, illetve megmozdulásai kö­tötték össze 1848 és 1956 hagyományát az 1989-1990-es demokratikus fordulattal.­­ A mindenkori ellenzék természete­sen megpróbálhatja eladni magát a már­ciusi ifjak vagy a reformellenzék örökö­sének, de ebbéli törekvéseit utóbb kor­mánypártként mindig hitelteleníteni szokta - jegyzi meg némi iróniával Hermann Róbert. A történész szerint 1848-1849 önmagában alkalmatlan arra, hogy a szélsőségek „vadászterülete" le­gyen. A polgári átalakulás, amely a tár­sadalom 90 százalékának emancipálását célozta, nem legitimálhat semmifajta ki­rekesztő törekvést. A demokratikus be­rendezkedéssel szembeni szélsőségek számára március 15-e nem lehet emblematikus dátum, hiszen nehéz zsi­dózni egy olyan napon, amikor az emancipáció mellett kiálló Petőfire, Vasvárira, Kossuthra, Eöt­vösre, Szemerére emléke­zünk, nehéz a karvalytő­kéről szónokolni azon a napon, ami a magyar gaz­daság kapitalista átalaku­lásának legfontosabb dá­tuma - jegyzi meg. Míg a történészhallga­tók 43 százaléka augusz­tus 20-át - és csak 35 szá­zaléka március 15-ét - je­lölte meg a legrangosabb állami ünnep­nek, a XIX. és a XX. század huszonkét je­les magyar politikusa közül mégis Szé­chenyi Istvánt, Deák Ferencet és Kossuth Lajost találták a legmeghatározóbb köz­életi személyiségnek. Hermann Róbert tapasztalatai szerint március 15-ét, tágabb értelemben 1848 ta­vaszát ma a magyar történelem egyik legfontosabb, jó értelemben vett forduló­pontjaként, a magyar polgári átalakulás döntő eseménysoraként értelmezik az egyetemi oktatásban. Természetesen az egyes oktatók máshová helyezik a hang­súlyokat, más-más egyéniségeknek és té­nyezőknek tulajdonítanak nagyobb sze­repet az átalakulásban, de az „összképet" tekintve nincs jelentős eltérés.­­ Míg május 1-je, illetve a szocialista munkásmozgalom története még a párt­államban sem tartozott a magyar történe­lemtanárok kedvenc politikai mozgalmai közé, addig március 15-e értéktartalmá­ban egyszerre kedves a liberális és a kon­zervatív módon gondolkodó pedagógu­sok számára - osztja meg tapasztalatait Knausz Imre, a Történelemtanárok Egyle­tének alelnöke. Problematikusabbnak ta­lálja az 56-os események általános és kö­zépiskolai oktatását. Jelen­leg a történelemtanításban az az „uralkodó paradig­ma", hogy a tananyag vé­gére már kevesebb idő jut, így az érettségi előtt álló diákok sokszor csak ku­tyafuttában foglalkoznak a témával. Másrészt október 23-a értékelésében mind­máig megosztott a tanár­­társadalom - véli Knausz Imre. Szerinte sokak szá­mára egyszerűen nem ün­nep, nem része a szemé­lyes nemzeti identitásnak, nem olyan „szívet melengető" dolog, mint a több mint száz éve töretlen 48-as hagyomány. Ami a tanulók viszonyát illeti az ünnep­hez, itt még sokkal szkeptikusabb va­gyok - teszi hozzá az alelnök. A budapesti, pécsi, debreceni és szege­di történészhallgatók több mint fele (52 százalék) forradalomnak, csaknem egy­ötödük (19 százalék) szabadságharcnak, 22 százalékuk népfelkelésnek és 7 száza­lékuk ellenforradalomnak (!) minősítette az 56-os eseményeket. A megkérdezettek többsége tisztában volt azzal, hogy a for­radalom célja a függetlenség és a több­pártrendszer kivívása volt, az események főszereplőjeként pedig Nagy Imrét ne­vezte meg. Az egyetemisták körében végzett köz­vélemény-kutatás is jól tükrözi, hogy az 56-os forradalmat a társadalom nagy ré­sze a mai napig nem érzi magáénak. Standeisky Éva szerint ennek több oka is lehet. A történész úgy véli, hogy az el­múlt évtizedekben sérült a történelmi emlékezet azzal, hogy különböző generá­ciók, különböző - néha egymásnak el­lentmondó - elméleteket alkottak októ­ber 23-áról. Tovább rontott ennek a jeles napnak a megítélésén, hogy a rendszer­­váltás után különféle politikai erők igye­keztek kisajátítani az ünnepet. Persze a „hangos politikai pártok" nem tehetnék meg mindezt, ha a fejekben megfelelő in­formációk lennének, de sajnos - teszi hozzá a szakember - azt kell tapasztalni, hogy az „egyetemistákat sem érdekli iga­zán 1956". - A forradalomnak a nemzeti mellett a demokratikus jellegét is hangsúlyozni kellene mind a felső-, mind a középisko­lai oktatásban - javasolja Standeisky Éva. A 48-as forradalommal ellentétben 1956- nak nincs Petőfihez vagy Kossuthhoz mérhető emblematikus figurája, vagy meghatározó, az egész országra kiható központi irányító szerve. A történész úgy véli: 56 sajátossága, hogy szinte min­den egyes település „kis demokratikus köztársaságként" működött. A magyar történelemben nincs példa ilyen sok tele­pülésre kiterjedő, sokakat megérintő he­lyi öntevékenységre és közösségi cselek­vésre. A lakosság 56 őszén a lehető leg­természetesebben kezdte megélni a de­mokráciát - emeli ki a szakember. A ku­tatások során kimutatható, hogy a meg­választott helyi vezetők közül számosan 1945 és 1948 között, illetve korábban szo­rosan kötődtek a kisgazdapárthoz vagy a szociáldemokratákhoz. 1848-1849: a pol­gári demokratikus forradalom 1918-ban, az 1945-1946-os próbálkozás, valamint 1956 mind egy-egy „demokráciakísérlet" volt. A láncolat végül az 1989-1990-es rendszerváltással teljesedett ki - véli Standeisky Éva. Szerinte 1956 kapcsán két demokratikus, progressziót képvise­lő politikai csoportosulást kellene ki­emelni: a szociáldemokráciát és a kisgaz­dapártot. Azok az eszmék, amelyeket ez a két párt képviselt, beépültek a mai szo­cialista, liberális és konzervatív pártok politikájába is. Ha a mai pártok felvállal­nák a forradalomnak ezt a demokratikus hagyományát, 56-nak meglenne a méltó helye - állítja. KUNSTÁR CSABA Fakuló nemzeti glóriák Történészhallgatók Széchenyit, Deákot és Kossuthot tartják a legmeghatározóbb magyar politikusnak Az 1956-os forradalomnak a nemzeti mellett a demokratikus jellegét is hangsúlyozni kellene az oktatásban. 1988. és 1989. március 15.: ünnep, amely „mindig ellenzéki, lázadó, békességben is forradalmas" HIRDETÉS HIRDETMÉNY A Mátrai Erőmű Részvénytársaság Igazgatósága értesíti a Tisztelt Részvényeseket, hogy a Társaság 2004. évi rendes közgyűlésének időpontja 2004. április 20-án 10.00 óra. A közgyűlés helye: a Mátrai Erőmű Részvénytársaság kultúrterme (3272 Visonta, Erőmű utca 11.) Az Igazgatóság a közgyűlést az Alapító Okirat előírása szerint 15 nappal a közgyűlést megelőzően a részvényeseknek küldött meghívó útján hívja össze­. A részvényesek közgyűlési jogaikat akkor gyakorolhatják, ha a társaság részvénykönyvében szerepelnek. Kérjük a részvénykönyvben nem szereplő részvénytulajdonosokat, hogy szíveskedjenek a részvénykönyv lezárásig bejegyeztetni magukat, mert a részvények átruházása a társasággal szemben csak akkor hatályos, ha az új tulajdonos nevét a részvénykönyvbe bejegyezték. Tájékoztatjuk Tisztelt Részvényeseinket, hogy az Igazgatóság a részvénykönyvet az Alapító Okirat előírásának megfelelően 2004. március 30. 15.20 órakor lezárja, és a közgyűlés napját követő munkanapon reggel 07.00 órakor nyitja meg ismét. A részvénykönyvbe történő bejegyzésről tájékoztatás és időpont-egyeztetés a részvénykönyv­vezető telefonszámán kérhető: 37/328-001/42-90 mellék. (§ 8­­] Mátrai Erőmű Részvénytársaság S­ Igazgatósága * O) ·2 O­­ 2 _ro O ‘S. 00 § s N x— tff O •0) 00 ^ W ■S н 0 •« ® tg E (ff “CO 0) N ■C « ›D — .0 O N '› O £ 1 › ‡ › c Si £ £ m Cl a‡ “W c eL­ ‹. › o› c NÉPSZABADSÁG A Népszabadság 2004. április 17-én összeállítást jelentet meg a XI. NEMZETKÖZI KÖNYVFESZTIVÁL (április 22-25.) alkalmából. Szerkesztő: Varga Lajos Márton Hirdetési ügyekben felvilágosítást ad Csernoch Ágota a 436-4458-as és a 06 (30) 333-393-as telefonszámon.­­ FELHÍVÁS : A Biogal Gyógyszergyár Rt. 4042 Debrecen, Pallagi út 13. a Humán Gyógyszergyártó Rt. és a Humanpharma Gyógyszergyártó Kft. 2100 Gödöllő, Táncsics M. út 82. EGYÜTTESEN NYÍLT PÁLYÁZATOT ÍR KI az alábbi termékcsoport beszerzésére ON­ LINE AUKCIÓ FORMÁJÁBAN: VÉDŐRUHÁZAT, VÉDŐESZKÖZÖK évi kb.: 172-177 millió Ft + áfa Az érdeklődő ISO minősítéssel rendelkező vállalkozók a tárgybani „pályázati kiírás" megnevezésű dokumentációt, amely részletesen tartalmazza a szükséges információkat és a további eljárást, a Biogal Rt. Működésszabályozási Önálló Csoportnál [Ábrák Piroska, telefonszám: 06 (52) 515-072] vehetik át 2004. március 26. napjáig, minden munkanap 9-15 óráig.

Next