Népszabadság, 2004. március (62. évfolyam, 51-76. szám)
2004-03-19 / 66. szám
8 2004. MÁRCIUS 19., PÉNTEK MAGYAR TÜKÖR NÉPSZABADSÁG Egy nemrég elkészült, ám eddig még publikálatlan felmérés szerint hazánk felnőtt lakosságának több mint a fele (51 százaléka) március 15-ét tartja a legfontosabb és a legnagyobb nemzeti ünnepnek. Bár az első szabadon választott parlament 1990-ben augusztus 20-át jelölte meg elsőnek az állami ünnepek sorában, a megkérdezetteknek mégis csupán a 38 százaléka gondolja ezt így. A válaszadók 11 százaléka tartja október 23-át a legrangosabb magyar ünnepnek - derül ki abból a kutatásból, amelyet nemrég Vásárhelyi Mária szociológus készített. A felmérésben vidéki és fővárosi egyetemek történészhallgatóit is megkérdezték. A csaknem ötszáz meginterjúvolt egyetemista 35 százaléka március 15-ét, 43 százaléka a Szent Istvánhoz kötődő augusztus 20-át, 21 százaléka pedig október 23-át tartotta a legfontosabb ünnepnek. A Franciaországban élő neves magyar történész, Fejtő Ferenc lapunknak úgy nyilatkozott: tapasztalata szerint mind az egyházi, mind pedig a nemzeti ünnepek egyre inkább formálissá válnak, kiürülnek. A munkások, illetve a szakszervezetek napjaként számon tartott május 1-je Franciaországban például a harmincasnegyvenes években elveszítette forradalmi jellegét. Ma már különösebb ideológiai háttér nélküli ünnep, egy szabadnappal több, amikor nem kell dolgozni - tolmácsolja a történész, hogyan viszonyul az erős szakszervezeti múlttal és jelennel rendelkező francia baloldal saját ünnepéhez. Ami a hazai helyzetet illeti, az értékvesztés mellett egyes ünnepek, például október 23. jelentősége és valóságos üzenete a mai napig nem rögzült a társadalmi tudatban. Miközben március 15-e csaknem másfél évszázada a „társadalom ünnepe a mindenkori hatalommal szemben", addig október 23. eseményeit sokan sokféleképpen, de - ami ennél szomorúbb - többségében sehogyan sem értelmezik. „Annak ellenére, hogy március 15-e ebben az országban már volt minden és semmi, félminden és félsemmi, azért az ünnep megmaradt annak, amiért a magyar társadalom annak idején kiválasztotta. Nemzeti szabadságünnep, amely - tartalma, története és a választás jogán - a magyar társadalomé. Akkor is, ha a magyar állam ezt másképpen gondolta, gondolja. Ezért mindig ellenzéki, lázadó, békességben is forradalmas; olyan amilyen 1848-ban is volt" - írta március 15-e jelentőségéről még 1992-ben Gerő András történész. 1897-ben, a forradalom ötvenedik évfordulójához közeledve - az egykori pénzügyminiszter és kormányzó fia - az ellenzéki Kossuth Ferenc javasolta azt, hogy nemzeti ünnep legyen március 15-e. Bánffy Dezső miniszterelnök azonban előterjesztésében az alkotmányosság és a törvényesség értékeit kiemelve - a 48-as törvények szentesítésének időpontját - április 11-ét javasolta, amit a kormánytöbbség meg is szavazott. A létrehozott konstrukció még jobban erősítette a hivatalosan nem létező ünnep erejét, ellenzékiségét, nemzeti és szabadságjellegét, alulról való építkezését - jegyezte meg Gerő András. Csak 1927-ben, Klebelsberg Kunó kultuszminiszter javaslatára emelték nemzeti ünneppé március 15-ét, amivel sem a Horthy-, sem a Rákosi-, sem pedig a Kádár-rendszer nem tudott igazán mit kezdeni. A harmincas-negyvenes években az egyre „elvaduló" Horthy-éra saját állam- és nemzetcentrikus értelmezése mellett megjelent március 15-e ellenzéki töltetű értelmezése is: a szociáldemokrácia és a demokratikus polgárság a szabadságértékekre, valamint a szociális tartalomra helyezte a hangsúlyt. A szovjet megszállás éveiben az 1848-1849-es események sajátos kommunista értelmezést „nyertek". Petőfi Sándort, Kossuth Lajost, valamint Táncsics Mihályt az új hatalom „prekommunistákként" tüntette fel; a köztéri megemlékezéseken portréik mellett 1948-tól megjelent Rákosi Mátyás, Lenin és Sztálin képmása is. 1951-ben egy minisztertanácsi rendelettel - néhány nappal az ünnep előtt - törölték március 15-ét a munkaszünettel járó napok sorából. A Kádárrendszer - bár 1956 után újra nemzeti ünneppé minősítette - valójában mégsem tekintette annak március idusát. A hetvenes-nyolcvanas évektől kezdve a demokratikus ellenzék hagyományossá váló demonstrációi, illetve megmozdulásai kötötték össze 1848 és 1956 hagyományát az 1989-1990-es demokratikus fordulattal. A mindenkori ellenzék természetesen megpróbálhatja eladni magát a márciusi ifjak vagy a reformellenzék örökösének, de ebbéli törekvéseit utóbb kormánypártként mindig hitelteleníteni szokta - jegyzi meg némi iróniával Hermann Róbert. A történész szerint 1848-1849 önmagában alkalmatlan arra, hogy a szélsőségek „vadászterülete" legyen. A polgári átalakulás, amely a társadalom 90 százalékának emancipálását célozta, nem legitimálhat semmifajta kirekesztő törekvést. A demokratikus berendezkedéssel szembeni szélsőségek számára március 15-e nem lehet emblematikus dátum, hiszen nehéz zsidózni egy olyan napon, amikor az emancipáció mellett kiálló Petőfire, Vasvárira, Kossuthra, Eötvösre, Szemerére emlékezünk, nehéz a karvalytőkéről szónokolni azon a napon, ami a magyar gazdaság kapitalista átalakulásának legfontosabb dátuma - jegyzi meg. Míg a történészhallgatók 43 százaléka augusztus 20-át - és csak 35 százaléka március 15-ét - jelölte meg a legrangosabb állami ünnepnek, a XIX. és a XX. század huszonkét jeles magyar politikusa közül mégis Széchenyi Istvánt, Deák Ferencet és Kossuth Lajost találták a legmeghatározóbb közéleti személyiségnek. Hermann Róbert tapasztalatai szerint március 15-ét, tágabb értelemben 1848 tavaszát ma a magyar történelem egyik legfontosabb, jó értelemben vett fordulópontjaként, a magyar polgári átalakulás döntő eseménysoraként értelmezik az egyetemi oktatásban. Természetesen az egyes oktatók máshová helyezik a hangsúlyokat, más-más egyéniségeknek és tényezőknek tulajdonítanak nagyobb szerepet az átalakulásban, de az „összképet" tekintve nincs jelentős eltérés. Míg május 1-je, illetve a szocialista munkásmozgalom története még a pártállamban sem tartozott a magyar történelemtanárok kedvenc politikai mozgalmai közé, addig március 15-e értéktartalmában egyszerre kedves a liberális és a konzervatív módon gondolkodó pedagógusok számára - osztja meg tapasztalatait Knausz Imre, a Történelemtanárok Egyletének alelnöke. Problematikusabbnak találja az 56-os események általános és középiskolai oktatását. Jelenleg a történelemtanításban az az „uralkodó paradigma", hogy a tananyag végére már kevesebb idő jut, így az érettségi előtt álló diákok sokszor csak kutyafuttában foglalkoznak a témával. Másrészt október 23-a értékelésében mindmáig megosztott a tanártársadalom - véli Knausz Imre. Szerinte sokak számára egyszerűen nem ünnep, nem része a személyes nemzeti identitásnak, nem olyan „szívet melengető" dolog, mint a több mint száz éve töretlen 48-as hagyomány. Ami a tanulók viszonyát illeti az ünnephez, itt még sokkal szkeptikusabb vagyok - teszi hozzá az alelnök. A budapesti, pécsi, debreceni és szegedi történészhallgatók több mint fele (52 százalék) forradalomnak, csaknem egyötödük (19 százalék) szabadságharcnak, 22 százalékuk népfelkelésnek és 7 százalékuk ellenforradalomnak (!) minősítette az 56-os eseményeket. A megkérdezettek többsége tisztában volt azzal, hogy a forradalom célja a függetlenség és a többpártrendszer kivívása volt, az események főszereplőjeként pedig Nagy Imrét nevezte meg. Az egyetemisták körében végzett közvélemény-kutatás is jól tükrözi, hogy az 56-os forradalmat a társadalom nagy része a mai napig nem érzi magáénak. Standeisky Éva szerint ennek több oka is lehet. A történész úgy véli, hogy az elmúlt évtizedekben sérült a történelmi emlékezet azzal, hogy különböző generációk, különböző - néha egymásnak ellentmondó - elméleteket alkottak október 23-áról. Tovább rontott ennek a jeles napnak a megítélésén, hogy a rendszerváltás után különféle politikai erők igyekeztek kisajátítani az ünnepet. Persze a „hangos politikai pártok" nem tehetnék meg mindezt, ha a fejekben megfelelő információk lennének, de sajnos - teszi hozzá a szakember - azt kell tapasztalni, hogy az „egyetemistákat sem érdekli igazán 1956". - A forradalomnak a nemzeti mellett a demokratikus jellegét is hangsúlyozni kellene mind a felső-, mind a középiskolai oktatásban - javasolja Standeisky Éva. A 48-as forradalommal ellentétben 1956- nak nincs Petőfihez vagy Kossuthhoz mérhető emblematikus figurája, vagy meghatározó, az egész országra kiható központi irányító szerve. A történész úgy véli: 56 sajátossága, hogy szinte minden egyes település „kis demokratikus köztársaságként" működött. A magyar történelemben nincs példa ilyen sok településre kiterjedő, sokakat megérintő helyi öntevékenységre és közösségi cselekvésre. A lakosság 56 őszén a lehető legtermészetesebben kezdte megélni a demokráciát - emeli ki a szakember. A kutatások során kimutatható, hogy a megválasztott helyi vezetők közül számosan 1945 és 1948 között, illetve korábban szorosan kötődtek a kisgazdapárthoz vagy a szociáldemokratákhoz. 1848-1849: a polgári demokratikus forradalom 1918-ban, az 1945-1946-os próbálkozás, valamint 1956 mind egy-egy „demokráciakísérlet" volt. A láncolat végül az 1989-1990-es rendszerváltással teljesedett ki - véli Standeisky Éva. Szerinte 1956 kapcsán két demokratikus, progressziót képviselő politikai csoportosulást kellene kiemelni: a szociáldemokráciát és a kisgazdapártot. Azok az eszmék, amelyeket ez a két párt képviselt, beépültek a mai szocialista, liberális és konzervatív pártok politikájába is. Ha a mai pártok felvállalnák a forradalomnak ezt a demokratikus hagyományát, 56-nak meglenne a méltó helye - állítja. KUNSTÁR CSABA Fakuló nemzeti glóriák Történészhallgatók Széchenyit, Deákot és Kossuthot tartják a legmeghatározóbb magyar politikusnak Az 1956-os forradalomnak a nemzeti mellett a demokratikus jellegét is hangsúlyozni kellene az oktatásban. 1988. és 1989. március 15.: ünnep, amely „mindig ellenzéki, lázadó, békességben is forradalmas" HIRDETÉS HIRDETMÉNY A Mátrai Erőmű Részvénytársaság Igazgatósága értesíti a Tisztelt Részvényeseket, hogy a Társaság 2004. évi rendes közgyűlésének időpontja 2004. április 20-án 10.00 óra. A közgyűlés helye: a Mátrai Erőmű Részvénytársaság kultúrterme (3272 Visonta, Erőmű utca 11.) Az Igazgatóság a közgyűlést az Alapító Okirat előírása szerint 15 nappal a közgyűlést megelőzően a részvényeseknek küldött meghívó útján hívja össze. A részvényesek közgyűlési jogaikat akkor gyakorolhatják, ha a társaság részvénykönyvében szerepelnek. Kérjük a részvénykönyvben nem szereplő részvénytulajdonosokat, hogy szíveskedjenek a részvénykönyv lezárásig bejegyeztetni magukat, mert a részvények átruházása a társasággal szemben csak akkor hatályos, ha az új tulajdonos nevét a részvénykönyvbe bejegyezték. Tájékoztatjuk Tisztelt Részvényeseinket, hogy az Igazgatóság a részvénykönyvet az Alapító Okirat előírásának megfelelően 2004. március 30. 15.20 órakor lezárja, és a közgyűlés napját követő munkanapon reggel 07.00 órakor nyitja meg ismét. A részvénykönyvbe történő bejegyzésről tájékoztatás és időpont-egyeztetés a részvénykönyvvezető telefonszámán kérhető: 37/328-001/42-90 mellék. (§ 8] Mátrai Erőmű Részvénytársaság S Igazgatósága * O) ·2 O 2 _ro O ‘S. 00 § s N x— tff O •0) 00 ^ W ■S н 0 •« ® tg E (ff “CO 0) N ■C « ›D — .0 O N '› O £ 1 › ‡ › c Si £ £ m Cl a‡ “W c eL ‹. › o› c NÉPSZABADSÁG A Népszabadság 2004. április 17-én összeállítást jelentet meg a XI. NEMZETKÖZI KÖNYVFESZTIVÁL (április 22-25.) alkalmából. Szerkesztő: Varga Lajos Márton Hirdetési ügyekben felvilágosítást ad Csernoch Ágota a 436-4458-as és a 06 (30) 333-393-as telefonszámon. FELHÍVÁS : A Biogal Gyógyszergyár Rt. 4042 Debrecen, Pallagi út 13. a Humán Gyógyszergyártó Rt. és a Humanpharma Gyógyszergyártó Kft. 2100 Gödöllő, Táncsics M. út 82. EGYÜTTESEN NYÍLT PÁLYÁZATOT ÍR KI az alábbi termékcsoport beszerzésére ON LINE AUKCIÓ FORMÁJÁBAN: VÉDŐRUHÁZAT, VÉDŐESZKÖZÖK évi kb.: 172-177 millió Ft + áfa Az érdeklődő ISO minősítéssel rendelkező vállalkozók a tárgybani „pályázati kiírás" megnevezésű dokumentációt, amely részletesen tartalmazza a szükséges információkat és a további eljárást, a Biogal Rt. Működésszabályozási Önálló Csoportnál [Ábrák Piroska, telefonszám: 06 (52) 515-072] vehetik át 2004. március 26. napjáig, minden munkanap 9-15 óráig.