Népszabadság, 2004. május (62. évfolyam, 102-125. szám)
2004-05-03 / 102. szám
Klaus nem tűzette ki a zászlót Csehországban nagy sörözéssel és lelkesedéssel ünnepelték az uniós csatlakozást. Václav Klaus államfő azonban még szombaton sem adta fel euroszkeptikus nézeteit. Rövid időre megjelent ugyan az önfeledten szórakozó prágaiak között az Óváros téren, ahol rövid beszédében kijelentette, hogy Csehország megszűnt önálló államként létezni. - Polgárainknak meg kell tanulniuk jól tájékozódni a nemzetek fölötti szerveződésben. Elődeinkkel szemben pedig az a szent kötelességük, hogy ne adják fel nemzeti azonosságtudatukat és a cseh államiságot - jelentette ki az elnök, aki ez után a csehek egyik legendás hegyét, a 638 méter magas Blazákot mászta meg, mintegy ezer ember kíséretében. Kevéssel szombat éjfél előtt értek a csúcsra, ahol a legenda szerint azok a cseh hősök szunnyadnak, akik nagy baj esetén feltámadnak és megvédik a hazát. Klaus sörrel koccintott kísérőivel. Az egyik polgár megkérdezte tőle, nem jött-e el a lovagok feltámadásának az ideje? Mire az államfő így válaszolt: - Remélem, odalenn is jók az internetes vonalak, s működnek az egyéb tájékoztató eszközök is. Klaus egyébként nem tűzette ki a Hradzsinra az uniós zászlót. - Erre nem kaptam sem megbízatást, egyetlen kérést vagy parancsot sem a cseh polgároktól. Azt sem tudom, van-e a várban tizenkét csillagos lobogó - jelentette ki az őt faggató újságírók előtt. Elődje, Václav Havel volt cseh köztársasági elnök viszont másként vélekedik. - Nemzeti azonosságtudatunkat nem az unió veszélyezteti, hanem önmagunk. Azzal, hogy sok politikusunk nem tud csehül, hiszen olyan szinten beszél, ahogy legfeljebb a kocsmákban megengedett - mondta, s hozzátette: - Mi rontjuk el gyönyörű városaink arculatát a jellegtelen bevásárlóközpontokkal és egyéb ízléstelenségekkel, mi vagyunk közömbösek műemlékeink és környezetünk iránt, s nem az unió. Sz. J. P. Cseh fiatalok nemzeti és EU-zászlóval ünnepüik a csatlakozást Prágában Románia: EUMagyarország megdrágult Tibori Szabó Zoltán kolozsvári tudósítónk Romániában mérsékelt örömmel, némi csalódottsággal üdvözölték az EU bővítését. Az öröm főképp abból táplálkozott, hogy az unió határa az ország határává vált. A csalódottság elsősorban a román politikai elitnek szólt, amely a sajtó szerint nem volt képes az átmenetet lerövidíteni, s az országot az első hullámban az unió tagjává tenni. A keserű szájíz bizonyos fokig annak is köszönhető, hogy a csatlakozás terén Magyarország jóval előbbre jutott. Ennek ellenére, Mircea Geoana üdvözölte a magyar EU-tagságot. A román külügyminiszter háláját fejezte ki azért, hogy hazája NATO-tagságát és EU-felzárkózását Budapest folyamatosan és hathatósan támogatja. Az erdélyi magyarság a román sajtónál jóval nagyobb mértékben örvend Magyarország uniós tagságának. Szombat este Kolozsváron telt házzal kezdődött a helyi magyar főkonzulátus által szervezett kétnapos ünnepség, amelynek keretében a Bánk bán című opera- és a Hídember című játékfilmet vetítették, a Belügyminisztérium Duna Művészegyüttese lépett fel, s a Continental szállodalánc, illetve a Magyar Turizmus Rt. közreműködésével az ország több városában magyar gasztronómiai napok nyíltak. Cseh Áron kolozsvári főkonzul szerint a rendezvények az erdélyi magyaroknak és a románoknak egyaránt szóltak. Erdélyben elsősorban az okoz nyugtalanságot, hogy május elsejétől a határátlépéshez az eddig követelt 250 euró helyett, a Magyarországra látogatótól a román hatóságok legalább 500 euró felmutatását kérik, s ezzel az összeggel nem mindenki rendelkezik. Továbbra is érvényes azonban a kétoldalú egyezmény, amelynek értelmében magyarországi utazáshoz egészségügyi biztosításra nincs szükség. VILÁG Törökök is ünnepeltek Európa utolsó kettéosztott fővárosában, Nicosiában a kék zászlókkal díszített Eleftheria (Szabadság) téren 30 ezer ciprusi péntek éjfélkor tűzijátékkal köszöntötte az EU-csatlakozást. A programok a történelmi zöld vonaltól pár méterre felépített színpadokon szombaton egész nap folytatódtak Az ünneplés hevében azonban a görög ciprióták még kissé bizonytalanok, hogy az új rendszer milyen előnyökkel és hátrányokkal jár. Legtöbben úgy vélik, hogy az EU-csatlakozás fő hozadéka, hogy a ciprusi kérdés megoldása európai problémává válik. A kétnapos EU-ünnepléshez török ciprióták is csatlakoztak, így a főváros két közössége közötti Ledra Palace átkelőhely forgalmas volt, itt túlnyomó többségben fiatalok sétáltak át útlevéllel a kezükben. Bár a sziget északi, török részén nem voltak zajos ünneplések a hét végén, nincs ok pesszimizmusra. Az elmúlt héten az Európai Unió számos olyan intézkedést vetített előre, amely a török cipriótákat is kiemelné az elszigetelt helyzetből. Üzletemberek és politikusok egyaránt optimisták, hiszen 30 éves gazdasági elszigeteltség után Észak-Ciprus a jövőben kereskedhet az Európai Unióval. A külügyminiszterek ugyanis megegyeztek: feloldják a kereskedelmi tilalmat a sziget északi és déli része között, s a szabad kereskedelem lehetősége megnyílik az EU felé. Nicosia, 2004. május 2.Pál Beáta Túlhevült csillagok Mi történik odaát? - érdeklődik a hősi zsilipnél mellettünk várakozó strasbourgi hajó magyar matróza. - Az elvtársak csókolgatják egymást - jön a válasz a Balaton I-ről. A zsilipelés élménye a csatlakozás pillanatában, május elsején éjfélkor adatott meg azoknak az újságíróknak, akik a Balaton spotlámpákkal kivilágított tatján megvárták az „új csillagok" érkezését. A hősi betonfalak eltűnéséig az adáskészítéstől kifáradt kollégák azt latolgatják, mi vár a „túloldalon". Vajon odaát frissebb-e a levegő, színesebb-e a táj, és a halak is csak pihennek-e a folyó felszínén. A zsilip után ránk tör a valóság: a szlovák oldalon olyan magas védőgát húzódik, hogy a part menti településekből csak a templomtornyok látszanak. Az osztrák szakaszon pedig a hatalmas hálókkal felszerelt halászkunyhók adnak alkalmat téves válaszokra a kevésbé szerencsés magyar horgászok számára. Az eredetileg a Boszporusznál szolgáló hajót a Duna Televízió bérelte ki (ez alkalomból ki is festették). A hajót végigkísérik a közvetítőkocsik (ezekről„lövik" műholdra a műsort), ami nem túl nehéz, a hajó kb. tíz kilométeres óránkénti sebességét tekintve. Bécsben, Pozsonyban, Komáromban, Neszmélynél, majd Esztergomban a néptáncos-politikus-diplomata áradat nehezíti a partraszállást. De a szárazföldi élmények miatt megéri: a pozsonyi kávézóban a magyarokat a hajón osztogatott pezsgő vonzza, az esztergomi vízi parádé motorcsónakosait pedig az ütközés veszélye taszítja. Neszmélyen a hajó miatt káromkodnak a helybéli csónakosok, a szlovákiai Magyar Koalíció Párt alelnöke, Duray Miklós eközben kedélyesen komcsizik (férgezik) az MDF közeli ünnepségén. De a parti élmények is csak addig tarthatnak, amíg minden más az úton: az adás végéig. A csallóközi táncosok is addig rophatják, amíg a piros lámpa ég, és szerencsére ez vonatkozik a Balaton Combo nevű trióra is, amely magyar, osztrák tagjai a vízbe borulás veszélyének és a népharagnak kitéve igyekszik kifigurázni a magyar sztereotípiákat a taton. Mire az út véget ér, a vendégek és a pezsgő is elfogy, a sötétítő fóliák is eltűnnek az ablakokról - mintegy utat nyitva a hullámokon megtörő csillagfényeknek, melyek igazából a túlhevült spotlámpákból áradnak.Nyusztay Máté ÁLLÁSPONT 2004. MÁJUS 3., HÉTFŐ 3 Egységben az euró______ Blahó Miklós Az ír példából okulni lehet. Elsősorban abból, ahogy a nyolcvanas évek második felétől kezdve a gazdaságpolitikában kialakított nemzeti egyetértés megalapozta a kelta tigris látványos teljesítményét - a brit Financial Times vezércikke nem ünneprontásnak szánta sorait, hanem figyelmeztetésül Lengyelországnak, ahol a politikai széthúzás, a halogatott reformok nyomán gyors népszerűségre tett szert az Európa-ellenes Önvédelmi Csoportosulás. De a lap véleményének céltáblája a hitelét vesztett, a politikai erők és a jegybank által szétzuált gazdaságpolitikája miatt - természetesen lehetett volna Magyarország is. A nemzeti egyetértés sürgetésével az FT pusztán arra célzott: ha az újak valóban utol akarják érni az élen járókat, akkor a növekedést és a versenyképességet serkentő gazdaságpolitikát kell alkalmazniuk, amelynek azonban törekednie kell a pénzügyi egyensúly fokozatos javítására. Ez majdan elvezet az euróövezetbe is, ahova az újaknak előbb-utóbb be kell lépniük. A mai munkanaptól, új tagként, Magyarország sajátos helyzetben találja magát. Egyrészt nyilvánvaló, hogy az Európai Unió növekedési kilátásai sokkal rosszabbak a korábban jelzettnél, mert az egyébként sikeres euró működési kereteit sok esztendővel ezelőtt nem a mai helyzetre eszelték ki. A nagyok, a németek, a franciák, az olaszok nem tudnak kikecmeregni a stagnálás közeli állapotból a jelenlegi költségvetési szabályozással. A bizottságnak nemrégiben immár hat államot kellett valamiképpen figyelmeztetnie az eurót adoptáló tizenkettőből, mert átlépte, átlépi a büdzsé hiányára engedélyezett, s a nemzeti össztermék három százalékában meghatározott szintet. A központi bank munkaerő-piaci és nyugdíjreformot sürget, ám azokat a választók ellenzik. Magyarország másrészt a tizenöt éves felkészülése során előreszaladt meg le is maradt a reformokban. A foglalkoztatási rendszere rugalmasabb, mint a német, nyugdíjreformja biztatóbb, mint például az olasz, közigazgatása viszont gyenge hatékonyságú, az egészségügy finanszírozása súlyos válságba sodródott, adórendszerét túlterheli a túlzott állami szerepvállalás. Igaz, 1995 és 2000 között esélye nyílott arra, hogy kelta vagy pannon tigrissé váljék, hiszen gyorsan növekedett, miközben a pénzügyi egyensúly javult. Ám ezt az esélyt eljátszotta az utóbbi években. A költségvetési osztogatás, a téves gazdaságpolitika, a nemzetközi bizalomvesztés és a valutaválságok rémálomszerű forgatókönyve a szemünk előtt valósult meg. Kitörni ebből a helyzetből alighanem csak az írek módszerével lehet. A mérvadó pártoknak gazdaságpolitikai paktumot kellene kötniük, amely kijelöli az államháztartási, a közigazgatási, az adó-, az egészségügyi és az oktatási reform legfontosabb teendőit, visszavezeti a gazdaságot az uniós átlagnál jóval magasabb növekedési pályára, s ehhez társítja az ésszerű pénzügyi egyensúly mutatóit, anélkül, hogy erőltetné az immár a nagyok körében is megkérdőjelezett, s eleve nem a most csatlakozókra kitalált inflációs és költségvetési eurókritériumok minél gyorsabb teljesítését. Csak így kerülhetőek el az utóbbi évekre jellemző voluntarista jegybanki és kormányzati tettek, kínos csalódások - lásd az euró bevezetésének tavaly kijelölt, mára szertefoszlott 2008-as határidejét. Az európai választási kampánnyal terhelt belpolitikai közegben egy ilyen ír típusú alkunak még a körvonalai sem látszanak, s ha a szavazások után sem sejlenek fel, akkor félő, vágtató tigriseket legfeljebb természetfilmekben láthatunk. A felélt tőke _ _______ Aczél Endre Az uniós csatlakozás másnapján Lengyelország miniszterelnököt cserélt. Az eltávozott kormányfő - Leszek Miller - már március végén bejelentette, hogy lemond, de annyira azért nem volt nagyvonalú, hogy másnak engedje át a május 1-jei trófeát. Mondván, az neki jár ki, így igaz. Miller, a „régi vágású" szocialista (a rendszerváltozás előtt az utolsó kommunista csúcsgarnitúra tagja), három dologgal tette nevezetessé kormányfői pályafutását. Először is azzal, hogy egy buldog szívósságával alkudozott a lengyel EU-csatlakozás pénzügyi feltételeiről, és ugyanilyen konoksággal védelmezte Lengyelország aránytalanul nagy szavazati erejét (ti. az EU jövendő „kormányában"), melyet Nizzában harcoltak ki maguknak. Neki köszönhetően alakult ki a lengyelekről Brüsszelben egy olyan kép, amely a nemzeti öntudatra nézve akár hízelgő is lehet: „nem sajátították még el a kompromisszumok kultúráját". A második a feltétlen Amerika-barátság, amely a koalíciókövető iraki politikában testesült meg. A harmadik az a bátorság, amellyel (ha későn is, de) a rossz és egyre rosszabb népszerűségi mutatók közepette kitartott a közkiadások csökkentése (az ún. Hausner-terv) mellett, holott meglett volna a lehetősége arra, hogy „közvéleményt vásároljon" magának. Mindennek tetejébe tegnap, amikor eltávozott, 5 százalék közeli GDP-növekedést és igen alacsony - legfeljebb 2 százalékos - inflációt hagyott örökül utódára. Remek. Mindez persze csak úgy igaz, ha az ember az egyik szemét lecsukja. Ha kinyitja, Leszek Miller szaldójában más, nem kevésbé nevezetes dolgokat is észrevesz. Például, hogy a munkanélküliség hihetetlenül magas rátáját nem sikerült érezhetően leszorítani. Az ma is 18 százalék körül van - minden ötödik lengyel állástalan -, szemben a magyarországi öt és fél százalékkal. Márpedig a polgár az ilyesmit nagyon meg tudja érezni a bőrén, jobban mindenesetre, mint egy 2 és 5 százalékos pénzromlás közötti különbséget. De, kárhozatos módon, nemcsak a bőr érzetéről volt itt szó, hanem a „kenyéren túli" szférákról is, újabb bizonyítékaként annak, hogy nem pusztán kenyérrel él az ember. A szocialistáknak sok-sok korrupciós botránya akadt, mert a 2001-ben megszerzett hallatlan mandátumfölény (az összes szavazatok 41 százaléka) birtokában úgy szervezték meg hatalmukat, hogy abban kizárólag saját klientúrájuknak meg a hozzája tapadó - minden kormányzó erőhöz hozzátapadó - csoportoknak jusson hely. A Demokratikus Baloldali Szövetségnek (SDL) idővel sikerült maga körül egyfajta „bűnözéspárti" imázst kialakítania, ami idén márciusban odáig fajult, hogy a párt harminc parlamenti képviselője Borowskinak, a szejm marsalljának (elnökének) vezetésével hátat fordított az SDL-nek, és új, rivális szocdem pártot alapított. (Erről írta a Gazeta Wyborcza: „Amikor két és fél évvel ezelőtt Leszek Miller ismertette kormánya programját, a szejmben még 216 SDL-képviselő ült. Mára ezek egy része az ellenzéki padsorokban, másik része a vádlottak padján ül."). A pártszakadás/palotaforradalom egy olyan pillanatban ütötte meg Leszek Millert, amikor már egy éve amúgy is kisebbségben kormányzott, mivel nagyobbik partnere, a parasztpárt az adóviták (vö. takarékosság) miatt kivált a kormánytöbbségből. Miller ellehetetlenült. Ha ránézett a közvélemény-kutatásokra, a magány élménye csak tovább erősödhetett benne, hiszen márciusra a lengyel választók 95 százaléka (!) nyilvánította ki elégedetlenségét vele szemben. Két és fél év alatt a szocialista kormány eljátszotta bizalmi tőkéjét. Marek Belka, akit Kwasniewski elnök az új, papíron ugyancsak kisebbségi kormány megalakításával bízott meg, kétszeres volt pénzügyminiszter és nemzetközileg is ismert (Világbank, JP Morgan) liberális pénzügyi tanácsadó. 2003-ban azért hagyta ott Millert, mert az kész volt „elengedni" a költségvetést. Belka a fegyelem megszállottja. Nekem kicsit úgy fest, mint Bokros (vagy Békési) lengyel klónja. Kizárólag a szejmen múlik, hagyják-e őt kormányozni jövő nyárig, avagy az ellenzék még az idénre új választásokat kényszerít ki.