Népszabadság, 2004. június (62. évfolyam, 126-151. szám)
2004-06-07 / 131. szám
NÉPSZABADSÁG Alapítvány szívinfarktusos betegekért Alapítványt hoztak létre az orvosok azzal a céllal, hogy a szív- és érrendszeri betegek minél előbb a felépülésükhöz szükséges katéterekhez jussanak. Rászorulók egész sora nem jut ma Magyarországon a megfelelő és leginkább gyors segítséghez szívinfarktus vagy annak előjelei esetén. Ugyanakkor ott, ahol van szívkatéteres labor, akár ötven százalékkal is csökkenthetik a szívroham miatti halálozást, a maradandó károsodást pedig szinte teljesen megelőzhetik. A bejegyzés előtt álló Intervencionális Kardiológiai Fejlődésért Alapítvány elsősorban nehezen finanszírozható, új beavatkozásokat szeretne lehetővé, elérhetővé tenni a magyar betegek számára is, illetve elősegíteni azt, hogy a támogatásra váró eszközök, beavatkozások minél előbb ingyenessé és hozzáférhetővé váljanak valamennyi rászorulónak. Dr. Horváth Iván, a közhasznú szervezet alapítója és vezetője szerint leginkább a betegszervezeteknek akarnak segítséget adni, illetve mozgósítani őket, hogy valóban a számukra legértékesebb, legszükségesebb eszközökért lobbizzanak. Például a cukorbetegekkel megértetni, hogy életmentő, ugyanakkor élethosszig segítő lehet, ha szívroham esetén olyan katéter kerül a szervezetükbe, amely nemcsak akkor ad azonnali hatékony segítséget, de a későbbiekben sem lesz szükség újabb beavatkozásokra. Mindaddig viszont alapítványi pénzekből igyekszünk finanszírozni a bizonyítottan hatékony eljárást - részletezte a vezető. - Ugyanakkor - tette még hozzá - mind a minisztériumot, mind az egészségbiztosítót is meg kell győzni.Kun J. Viktória ! Cikkünk nyomán Figyelő kontra Medián A Figyelő főszerkesztője rosszul emlékszik, a lapjában közölt pártpreferenciaadatokat nem úgy kapták meg ,mint a legutolsó, s egyszersmind a legfrissebb" Medián-felmérést. Alig hiszem, hogy a Népszabadság olvasóit túlságosan érdekelnék ennek a már-már kínossá váló ügynek a részletei, a „hírbe hozott" jogán mégis kénytelen vagyok elmesélni a történetet. A Medián rendszeres havi országos közvélemény-kutatásai, úgynevezett omnibuszfelmérései sorában a májusi is több témában, több megrendelő számára készült. A szavazási szándékokra vonatkozó szokásos adatok a Magyar Hírlapban jelentek meg május 19-én. A napilap pontosan közölte azt is, hogy a kutatás május 7. és 10. között zajlott. Másnap egyébként több országos napilap is idézte a felmérés eredményeit. Ugyanebben a felmérésben tettük fel azokat a gazdasági közgondolkodásra vonatkozó kérdéseket is, amelyekről korábban a Figyelővel állapodtunk meg. Az elemzésből készült cikket a Medián munkatársa május 27- én, csütörtökön küldte át a Figyelő főszerkesztőjének, aki valamivel később telefonált, és jelezte, hogy szeretné a már ismert, de az írás témájához valamelyest kapcsolódó legutóbbi pártpreferenciaadatokat is közölni. Kollégám kicsivel később, még csütörtök délután átküldte a korábbi Magyar Hírlap-cikk kéziratát, csak azért, hogy a Figyelő munkatársainak ne kelljen azt az újságból kimásolnia. Kétségtelen, hogy a Medián kutatója nem hívta fel Martin főszerkesztő úr figyelmét arra, hogy már folyik az előkészülete egy következő kutatásnak, amely a HVG megbízásából a nyolcnapos publikációs moratórium előtti utolsó előrejelzés igényével készült, és amelynek friss eredményei aztán ugyanaznap jelentek meg, mint az ominózus Figyelőcikk. Kollégám ezzel semmiképp sem követett el mulasztást - üzleti titkokat nem kell kifecsegni. Azt viszont sajnálom, hogy engem nem tájékoztatott a Figyelőnek átküldött adatokról - ha tudtam volna a szándékról, igyekeztem volna lebeszélni Martin főszerkesztő urat a „másodlagos frissességű" adatok újraközléséről. Különösen arról, hogy a közlés azt a látszatot keltse, mintha ezek az adatok is a Figyelő számára készült Medián-felmérés részét képeznék. Hann Endre a Medián igazgatója MAGYARORSZÁG 2004. JÚNIUS 7., HÉTFŐ Interjú Életszerű körülményeket akarunk Kuncze Gábor két EP-mandátumra számít Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke és parlamenti frakcióvezetője szerint a választási kampány után is lesznek vitatott kérdések a két koalíciós párt között, többek között az egészségügy vagy az adóelképzelések kapcsán. Ám, mint mondja, aki kompromisszumképtelen, az koalícióképtelen is. „Én nem akarom tudomásul venni, hogy a politika mindenhová képes befurakodni" - válaszolta az SZDSZ elnöke arra, hogy néhány független intézmény éppen a kampány finisében hirdet a kormányt hátrányos helyzetbe hozó döntést. Akkor, amikor a miniszterelnök előállt közjogi javaslataival, szópárbajba keveredett a miniszterelnökkel. Akkor viszont csöndben maradt, amikor a szocialisták elnöke, Kovács László arról beszélt, hogy az MSZP volt az igazi rendszerváltó párt. Ha van kedve, most válaszolhat. - Én már minden komoly felvetésre válaszoltam. - Kovács László kijelentése tehát komolytalan? - Kitartok előző válaszom mellett. - Akkor most felhőtlen marad a koalíciós partnerek viszonya. Az sem okozott gondot, hogy az SZDSZ, amely a közigazgatási reform legelszántabb élharcosa volt, a kistérségek és a területfejlesztés ügyében valamelyest kihátrált a nagyobbik koalíciós partner mögül? Mi mást akartunk, mint az MSZP. Az eredeti kormányprogramot támogattuk, ahol a választott régiók létrehozása volt a cél. Ezt azonban kétharmados törvényben lehet csak szabályozni, ahhoz meg az ellenzék nem járul hozzá. Előbb-utóbb mindig oda lyukadunk ki, hogy a megígért reformok az ellenzék miatt buknak meg. Most már ismerik a politikai körülményeket, megvalósulhat-e ebben a helyzetben valami az igazi nagy reformokból, a közigazgatáséból vagy az egészségügyéből? A területfejlesztési rendszer biztosan átalakításra szorul, mert az európai támogatási rendszer befogadására a jelenlegi nem igazán alkalmas, ezt mindanynyian jól tudjuk. És ezt az ellenzéknek is be kell látnia. Ami az egészségügyet illeti: az átalakításáról már van egy előterjesztés a kormány előtt, ez némiképp más formában alkalmas lehet a kellő változtatások elindítására. Én az igazi problémát abban látom, hogy ezek mind olyan kérdések, amelyek átnyúlnak a kormányzati ciklusokon, tehát elengedhetetlen a kormánypártok és az ellenzék közötti minimális egyetértés. Erre egyelőre nincs készség a Fideszben, de remélem, hogy előbb-utóbb rájön arra, hogy ez a szemléletváltozás az ő érdekét is szolgálná. Tehát bízom abban, hogy az egészségügy érdemi átalakítása még ebben a ciklusban elindulhat. Azért ne kenjünk mindent az ellenzékre: sokszor a kormánypártok között sincs meg a kellő összhang. Szerintünk most az egészségügy átalakítása feles törvényként is elbukna. Meglehet, de most már végre van egy tervezet, amiről lehet és érdemes is vitatkozni. Úgy nem megy, hogy az orvosi kamara összehív egy egészségügyi kerekasztal-megbeszélést, ahol csak azt tudják elmondani, hogy mire mondanak nemet, miközben nincsen egy épkézláb, az egészségügy jelenlegi problémáira megoldást nyújtó, ráadásul finanszírozható javaslatuk sem. Az SZDSZ is vitatkozik az előterjesztés egyes pontjaival, ám javaslataink is vannak, amelyek jelentős részére, úgy tűnik, van fogadókészség. Bízom abban, hogy a tervezet őszre már az SZDSZ számára is elfogadható lesz. Valóban, meglehet, hogy a kampány után könnyebb lesz megegyezni, hiszen jelenleg a szabad demokraták az MSZP-től ugyanolyan erővel próbálják megkülönböztetni magukat, mint a Fidesztől, és ez a felfokozott hangulatban csökkentheti a kompromisszumkészséget. Erről szó sincs, nekünk nem kell megkülönböztetni magunkat az említett pártoktól, hiszen valóban különbözünk tőlük. Mégis, látnunk kell: két, filozófiájában és értékeiben igen eltérő párt kötött koalíciót 2002-ben. A legfontosabb különbség a szocialisták és a liberálisok között az állam megítélésében van. A szocialisták, ahogyan én látom, alapvetően hisznek a nagy és gondoskodó államban. Azt gondolják, az állam nyugodtan vegyen el sok pénzt az emberektől - majd később azt támogatásként visszaadja. Sőt azt is mondják: akiknek jobban megy, mint a többségnek, azok járuljanak hozzá a mainál jobban a közterhekhez. Azaz: fizessen a mostaninál több adót az, aki jobban él, mint az átlag. Mi, liberálisok ezzel szemben jobban hiszünk az emberekben, mint az államban. Azt mondjuk: az állam csak ott vállaljon feladatot, ahol feltétlenül szükség van rá. Hagyjon minél több pénzt az embereknél, hadd döntsék el ők, mire költik azt. Amikor koalícióra léptünk az MSZP-vel, elfogadtunk egy kormányprogramot, ennek a megvalósításán dolgozunk. Vita részben a kormányprogram ütemezését illetően, részben olyan ügyek kapcsán van közöttünk, amelyek abban nem szerepelnek. Tehát ebben semmi rendkívülit nem látok. Nyilván lesznek a választások után is vitatott kérdések, például az egészségügy vagy az adóelképzelések kapcsán, hiszen azok nem a kampány miatt keletkeztek. A Vita kérdése lehet az európai parlamenti választások után a tárcák újrafelosztása is. Ez a kérdés most nincs napirenden. Mi, liberálisok jobban hiszünk az emberekben, mint az államban. Azt mondjuk: az állam csak ott vállaljon feladatot, ahol feltétlenül szükség van rá. *II Azért úgy tűnik, hogy előbb-utóbb napirenden lesz. De most nincs napirenden. Egyébként van egy koalíciós megállapodás, a tárcák elosztásának megváltoztatása ennek a módosítását igényelné, mi pedig most erre nem látunk okot. Akkor közelítsünk másképp: e választásnak belpolitikai szempontból mi a tétje az SZDSZ számára? - A választás belpolitikai tétje az: liberálisabb irányba halad-e az ország június 13-a után? Megvalósulnak-e a liberálisok céljai: az adócsökkentés, a rászorultsági elvű szociálpolitika, az egészségügy piacbarát reformja? ! Ennek érdekében akár miniszterként is ringbe szállna? - Ezt nem tervezem. Miniszteri és elnöki funkciót nem akarok egyidejűleg ellátni. - Miért, hiszen van, ahol ez működik. - Nekem most az SZDSZ elnöki és frakcióvezetői tisztsége a legfontosabb feladatom. I Nem lenne egyszerűbb a kormányból érvényesíteni a szabad demokrata programot? - Amikor vitás ügyeink vannak, azokat a miniszterelnökkel, illetve az MSZP elnökével folytatott egyeztetéseken próbálom megoldani. - Arra tudna példát említeni, hogy a négy SZDSZ-es miniszter a kormányülésen akadályozott meg valamilyen, az SZDSZ-nek nem tetsző javaslatot? - Bizonyára tudnék, de én nem vagyok jelen a kormányüléseken. Jó, váltsunk: nem tartja furcsának, hogy épp e mostani kampány finisében hoz az Alkotmánybíróság határozatot gyógyszerárügyben? Lát abban valami meglepőt, hogy a bíróság éppen most marasztalja el Kovács Lászlót az ügyészséggel szemben? - Az Alkotmánybíróság dönt, a döntéseit pedig elfogadjuk. De én nem akarom tudomásul venni, hogy a politika mindenhová képes befurakodni.A gyűlöletbeszédről szóló törvény elbuktatása azért kedvező fogadtatásra találhatott az SZDSZ-ben. Nem ért minket váratlanul az Alkotmánybíróság döntése. A testület azt mondta, a szólásszabadság jogát olyan fontosnak tekinti, hogy csak nagyon súlyos esetben lehet annak korlátot szabni. Ebből számunkra az következik, hogy a politikának következetesen kell elutasítania az ilyen jelenségeket. Ezt az előző kormány nem tette meg, s így bátorítást adott mindazoknak, akik a történelem szemétdombjára való nézetek visszahozatalában voltak érdekeltek. Azért már számos olyan ügy volt az elmúlt két évben - ezek között volt a gyűlöletbeszédről szóló törvényjavaslat is vagy Medgyessy ügynökmúltja -, amely megosztotta, s talán valamelyest morzsolta is a liberális pártot. Az SZDSZ hivatalos álláspontjának képviselői és a liberális holdudvar egy markáns köre élesen szemben áll egymással. Azért vagyunk liberálisok, hogy a véleményeket ütköztessük. Azzal viszont vitatkoznék, hogy ezek a viták valóban lemorzsolták a pártot. A közvéleménykutatási eredmények nem ezt tükrözik, épp ellenkezőleg, az erősödésünket jelzik. Nézzék: Kis János azért lépett ki a pártból, mert az SZDSZ nem képviselte következetesen azt, hogy le kell váltani a kormányfőt, Hack Péter pedig azért, mert szerinte túlságosan is megzsaroltuk az MSZP-t a kormányátalakításkor, így szűkítettük saját mozgásterünket. Ez két markánsan ellentétes vélemény, mégis, bizonyos vagyok abban, hogy Kis János ugyanúgy az SZDSZ-re szavaz majd, mint Hack Péter ! Talán kizárásos alapon. Nem hiszem! Azért szavaznak ránk, mert mindketten liberálisok, Magyarországon pedig egyetlen liberális párt van, az SZDSZ. És a belső ellenzékként számon tartott, a koalíción belüli keményebb érdekérvényesítést számon kérő Szabad Tanácskozás? - Hát az most például nem működik. - Miért? Netán rájuk szóltak? - A Szabad Tanácskozás működtetői szabad emberek, ha akarnak, tanácskoznak, ha nem akarnak, nem tanácskoznak. De nem akarom megkerülni az eredeti kérdést: tudomásul kell venni, hogy a koalíciós együttműködés kompromisszumokat igényel. Aki kompromiszszumképtelen, az koalícióképtelen is. Lehet úgy is politizálni, hogy én mindig ellenzékben leszek, és akkor mindig megmondhatom a nagybetűs igazságot, de ebben az esetben a választóknak nincs miért erre a pártra szavazniuk. Hiszen mégiscsak azért vagyunk, hogy elképzeléseink közül a lehető legtöbbet megvalósítsuk az adott körülmények között. Addig, amíg van értelme, s létrehozhatók egészséges kompromisszumok, addig benne kell maradni a koalícióban. Az SZDSZ a kampányában az egyéni boldogulásra helyezi a hangsúlyt. Ez a társadalom azonban úgy szocializálódott, hogy az állam valamilyen formában gondoskodik róla. Nem érez ebben a szabad demokrata elszántságban valamiféle ridegséget vagy életidegenséget? - A válaszom határozott nem. Épp ellenkezőleg: főleg mi akarunk életszerű körülményeket. A világban verseny van, s uniós csatlakozásunkkal ebbe a versenybe neveztünk be. Az az érdekünk, hogy ezt mindenki lássa, s elkövessen mindent annak érdekében, hogy a versenyben helytálljon. Minél inkább támogatunk és osztogatunk, annál inkább leszoktatunk mindenkit a versenyről, és hozzuk hátrányos helyzetbe az országot. Én úgy látom, hogy többen vannak, akik képesek és tudnak is magukról gondoskodni, csak az ehhez szükséges normális kereteket várják. Nekünk, politikusoknak az a feladatunk, hogy ezeket a kereteket biztosítsuk, és utána mindenkit „hagyjunk békén". Ha valaki valóban rászorul az állam gondoskodására, őt támogatni is fogjuk. De csak őt. A többieknél meg hagyjunk több pénzt, és higgyük el, hogy azt jobban költik el, mint az állam. Az SZDSZ nemcsak a szabadság pártja, hanem a szolidaritásé is. És hogyan vállalnak szolidaritást a mezőgazdaságból élőkkel? Ők nem örülhettek annak, hogy európai listavezetőjük, Demszky Gábor a városok érdekében kampányol, nagyobb támogatást kérve az agráriummal szemben a városoknak. - Nem mondtunk le a vidéken élőkről. Látok például új lehetőségeket azok számára, akik egy-két hektáron gazdálkodnak, és bizonyosan látszik, hogy az EU- ban nem lesznek versenyképesek. Az EU támogatási rendszere fokozatosan alakul át, és a termékalapú támogatások mellé más támogatási formákat is bevezettek, amelyekkel ez a hátrányos kör, körülbelül 200 ezer emberről lehet szó, élhet. Az unió ezekhez 80 százalékos kiegészítést ad. Az idén 16 milliárd forint áll a rendelkezésünkre, ehhez négymilliárdot kell hozzátennünk. Ez óriási lehetőség. Viszszatérve Demszky szerepére: a főpolgármester az Európai Fővárosok Szövetségének elnöke, így értelemszerű, hogy az unióban a városok érdekében akar hangsúlyosan föllépni. A főpolgármester ugyanakkor társelnöke a többnyire vidéki településeket tömörítő Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének is. A főpolgármester arról beszélt, hogy Európa lakóinak 80 százaléka, a magyar lakosságnak pedig 64 százaléka városokban él. Ehhez képest háttérbe szorulnak a városban élők érdekei az unióban. Egy sor városi probléma európai szinten jelentkezik, az EU mégsem támogatja megfelelő mértékben a megoldásukat. Más: miközben minden korrupciós botrány kapcsán élesen hallatják a hangjukat, a kormányfő és a Nemzeti Fejlesztési Tervért felelős államtitkár fiainak brüsszeli lobbicégének ügyében hallgatnak. Miért? - Olyan nincs, hogy a miniszterelnök fia nem élhet addig, amíg az apja a kormányfő. Én úgy tudom, hogy Baráth Gergely és Medgyessy Gergely is komoly szakemberek, ezért nem lehet különösképpen kifogásolni, hogy magáncéget alapítanak, és dolgozni akarnak. Azt hiszem, hogy két tehetséges fiatalembernek joga van boldogulni az életben, bár kétségtelen ugyanakkor, hogy a miniszterelnök fiának lenni jobb opció, mint nem a miniszterelnök fiának lenni. Visszatérve a Fideszhez. Amikor kormányon voltak, nem zavarta őket, hogy állami cégek adtak a volt miniszterelnök apjának több százmillió forintos szerződéseket? A két politikus fiai egyébként nem kapnak megrendeléseket állami cégektől. Tartja azt az ígéretét, hogy ha nem lépik át az európai parlamenti választáson az öt százalékot, akkor lemond? - Tartom, bár úgy látom, nincs ilyen veszély. Az SZDSZ eredeti célja, a két mandátum elérése, reális. És mit jósol a többi pártnak? - A többi párttal most nem foglalkozom, engem a liberális szavazók érdekelnek.Haszán Zoltán-Tóth Ákos