Népszabadság, 2004. június (62. évfolyam, 126-151. szám)

2004-06-28 / 149. szám

­. NÉPSZABADSÁG MAGYARORSZÁG 2004. JÚNIUS 28., HÉTFŐ 7 A megyék inkább Dávid Ibolya pártján A megyei szervezetek többsége inkább Dávid Ibolya pártján áll a pártvezetés és a Lakitelek­­munkacsoport közötti vitában. Tudósítóinktól Győr-Moson-Sopron megyében termé­szetesnek tartjuk a nézetek ütközését - mondta lapunknak Szabó Miklós, a me­gyei választmány elnöke. A párt tagjai vagy helyi vezetői egyik vagy másik bel­ső irányzat mellett sem sorakoztak fel. Az országos elnökségből kilépő Medgyasszay Lászlót is úgy tartják számon, mint aki bé­két szeretett volna teremteni a két irány­zat között, de nem tagadja meg Lezsák Sándorhoz való politikai vonzódását. Kiegyensúlyozottak a párton belüli erőviszonyok Bács-Kiskun megyében. A helyzet sajátossága, hogy Lakitelek Lezsák Sándor körzete, s a pártelnökkel ugyancsak szemben álló Font Sándor solt­­vadkerti körzetében is az országosnál jobb eredmény született, miként az MDF megyei elnökének, Karsai Péternek a kör­zetében is. Karsai azokat az önálló lépése­ket támogatja, amelyek tovább erősítik a párt népszerűségét. A borsodiak szerint nem tudható, melyik tábornak mekkora a támogatottsága a megyében. Az ellenté­tek egyetlen itteni kifejeződése, hogy a sárospataki MDF-szervezetet áprilisban feloszlatta az országos választmány, mert vezetői jelezték: szerintük a párt balra to­lódott, új pártvezetésre van szükség. A Vas megyei szervezet elnöke, Né­meth Zsolt úgy látja: ha a jelenlegi vezetés fenntartja a Fideszt érintő kritikus hang­nemet, elveszti a tagságot. Habjanecz Tibor baranyai elnök azt közölte: az MDF nem a Fidesz. A Heves megyeiek Dávid Ibolya mellett állnak ki. Makay Zsolt Hajdú-Bi­­har megyei elnök: „a győztes csapat veze­tőjét nem szokás lecserélni". Várkonyi Ist­ván Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei el­nök közölte: a mindenkori legitim pártel­nököt támogatják. Hermann István, a Veszprém megyei választmány elnöke azt mondta: nincs jó vagy rossz oldal. Széphalmi Miklós zalai elnök a konfliktu­sokat a tisztújítási folyamat részének te­kinti. A Csongrád megyei választmány szerint a pártnak az MDF eredeti alapér­tékeit kell továbbvinnie. Erdmann Gyula Békés megyei elnök közölte: „Mindany­­nyian a néhai kormányfő elveit valljuk, nem szeretjük, ha néhány párttársunk ez­zel érvel a jelentős többség ellenében". Dávid Ibolya Lezsák Sándor AZ EGYIK DUNÁNTÚLI MEGYE MDF-választmányának elnöke megta­gadta a nyilatkozatot lapunk számára. Arra a kérdésre, hogy miért, azt vála­szolta: a pártja központjából kapott e-mail szerint nem nyilatkozhat a bel­ső ellentétekről a Népszabadságnak. Ki kutathat a táskában? A csomagátvizsgálás nem alkotmányos Folytatás az 1. OLDALRÓL A vitatott jogszabály kapcsán a ma­gánszférához való jog védelme került „szembe" a közbiztonság megteremté­séhez és fenntartásához fűződő társadal­mi érdekkel, valamint az élethez és sze­mélyi biztonsághoz való joggal. Minder­re tekintettel a helyiségbe vagy rendez­vényre belépők csomagjainak átvizsgá­lására felhatalmazó törvényhely a bíró­ság szerint nem sért alkotmányos ren­delkezéseket. Az indoklás rámutat: a polgárok többnyire eldönthetik, hogy alávetik-e magukat a személy- és csomagellenőr­zésnek, vagy megtagadják, s ez esetben nem lépnek be a védett területre. Azon­ban számos esetben - például ha bírósá­gi idézésre vagy más hivatalos ügyben kell megjelenniük valahol - nincs vá­lasztási lehetőségük. A bíróságokon és a legtöbb közhivatalban is vagyonvédel­mi vállalkozások emberei állják az útju­kat, több helyen a beléptetés előtt elkérik és felírják személyes adataikat, átkutat­ják a csomagjaikat. A taláros testület sze­rint alkotmánysértő a szabályozás, amely ezt a gyakorlatot lehetővé tette és fenntartja. A parlamentnek szabályoznia kellett volna, hogy mikor, milyen cél ér­dekében és milyen jellegű biztonsági el­lenőrzést hajthat végre a vagyonőr. Je­lenleg nincs szabály arra, hogy a belé­péskor elvett tárgyakat hol, milyen kö­rülmények között kell őrizni, és mit kell tennie, hogy azokat harmadik személy ne ismerhesse vagy szerezhesse meg. E túlságosan általános és széles körű fel­hatalmazás indokolatlan, és visszaélé­sekre is lehetőséget teremthet. Az alkot­mánynak megfelelő szabályozás nem­csak azt követelné meg, hogy minderről a belépő vagy egy adott területen tartóz­kodó polgárokat előre tájékoztassák ar­ról, hogy milyen ellenőrzésen kell ke­resztülesniük, s eközben mik a jogaik és mit kötelesek elviselni. Alkotmánysértő a törvény azért is, mert - a magánnyo­mozókhoz hasonlóan - nem fogalmaz meg adatvédelmi előírásokat és titokvé­delmi követelményeket a csomagátvizs­gálásra és személyes adatok kezelésére felhatalmazott vagyonőrök számára. Az Alkotmánybíróság szerint ugyan­akkor a törvény nem sérti az ártatlanság vélelmének elvét. Mint korábban megírtuk: a Belügymi­nisztériumnak április 15-ig kellett volna a kormány elé terjesztenie a most néhány ponton alkotmányellenesnek talált tör­vényt felváltó új jogszabály koncepcióját. A tárcaközi egyeztetések elhúzódása és a szakértői szinten feloldhatatlan érdekel­lentétek miatt azonban a jogszabály ké­sik. A BM tervezetét támogató szakmai kamara reméli, hogy az alkotmánybíró­ság döntése felgyorsítja a jogszabály-elő­készítés folyamatát, ellenkező esetben ja­nuár elsejétől csak rendőrök és más ható­sági személyek végezhetnek szakszerű és törvényes beléptetést. Fekete Gy. Attila Átvilágítás mindenütt ­ Cikkeink nyomán Terápia vagy kísérleti kezelés Szombati számunkban Etikai hiba, vagy orvoscsata című cikkünkben szá­moltunk be a tűzdeléses sugárkezelés­ről dr. Ésik Olga professzor, illetve az Országos Onkológiai Intézet vezetői között kialakult súlyos nézeteltérésről. A pécsi orvosnő szerint az eljárás ve­szélyes és kísérletnek minősíthető, kol­legái állítják, az egyik legkorszerűbb terápiáról van szó. Értékelésüket a szombaton megjelent cikk nyomdába kerülése előtt egy órával új formában foglalták össze, így erre Ésik doktornő már nem reagálhatott. Erre adunk szá­mára lehetőséget a következőkben. A Népszabadság előző számában az Or­szágos Onkológiai Intézet (OOI) és Kásler Miklós főigazgató megvádolt, hogy egy betegcsoport vizsgálata során az orvosi esküvel össze nem egyeztet­hető módon jártam el. Ezzel kapcsolat­ban az alábbi tényeket ismertetem. Munkatársaimmal az idén tettük köz­zé a sugárterápiás szakterület legrango­sabb folyóiratában azt a megfigyelésün­ket, hogy egy emlőtűzdeléses sugárterá­piával kezelt hazai betegcsoportban 12 év után 59 százalékban fordult elő súlyos kozmetikai tünetekkel járó mellékhatás és 24 százalékban daganatos kiújulás (a szakirodalomban ellentmondásos érté­keket közölnek 0 és 30 százalék között), szemben az egész emlő külső sugárkeze­lése mellett általánosan megfigyelt 5-5 százalékos értékekkel. Szövődmény le­het a tűzdelt mellben kialakuló csomó, melyet a hagyományos emlővizsgálati módszerekkel nem lehet elkülöníteni a daganatos kiújulástól. A kérdés tisztázá­sa nélkül elmaradhat a daganatos kiúju­­lások kezelése, vagy a nem rosszindulatú hegek miatt sugárkárosodott emlőt távo­líthatnak el indokolatlanul. Hazánkban 1987-1992 között alkal­mazták ezt a kezelési módszert először Németh György professzor vezetésével és irányításával, majd 1996-ban ő vezet­te be azt az OOI-ban. Egészségügyi in­tézményekben a vezető által jóváha­gyott szakmai elvek szerint (és termé­szetesen az ő felelősségére) folyik a gyógyító munka, s mindenki más leg­feljebb azt vizsgálhatja, hogy van-e et­től eltérés. A nemzetközi gyakorlattól eltérő kezelések esetén a beosztott or­vos maximum azt próbálhatja meg, hogy kimaradjon a programból. A sugárterápia elkerülhetetlen mel­lékhatása a sugárártalom, de annak mértéke és gyakorisága az alkalmazott módszerektől függ. A betegek érdekeit szem előtt tartva figyelmem kiterjedt a probléma tudományos igényű vizsgá­latára. Ehhez ETT-engedélyt kértem, melyet Kásler professzor nevére adtak meg. Ő továbbította a kutatásokról szó­ló jelentést (amely alapján az ETT azo­kat fontosnak és továbbfolytatásra al­kalmasnak ítélte), így elgondolkodtató, hogy a közelmúlt fejleményei után (mi­att?) Kásler professzor ezeket a kutatá­sokat ma már etikai vétségként értékeli. Az emlőtűzdeléssel kapcsolatos fenntartásaimat és kritikáimat az OOI munkatársaként már évekkel ezelőtt hangoztattam (pl. az egri emlőrák-kon­ferencián 1999-ben), amit hatalmi szó­val állítottak le. Az emlőtűzdelés jelen­tős késői mellékhatásaival, illetve a megnövekedett helyi kiújulásokkal fog­lalkozó kutatásaink előzetes erdmé­­nyeit 2 évvel ezelőtt a Szakmai Kollé­gium számára összefoglaltam. A kollé­gium (akkori vezetője Kásler profesz­­szor) a beadvány véleményezésére egy bizottságot jelölt ki (társelnöke Németh professzor), amely az újonnan kezelt betegekben jelentkező nem kívánatos tünetek érdemi vizsgálata nélkül a ke­zelések folytatása mellett döntött. Az OOI-ban folyó emlőtűzdelési program eredményeit összefoglaló PhD- értekezésben (dr. Polgár Csaba) az szere­pel, hogy a vizsgálatokhoz etikai enge­dély állt rendelkezésre. Az idézett közle­ményben ezzel szemben az OOI azt állít­ja, hogy etikai engedély az első 3 évben nem volt, de erre nem is volt szükség, mert a módszer széleskörűen elfogadott. Az emlőtűzdelést a világ mintegy 10 ezer sugárterápiás centruma közül sokkal ke­vesebb, mint 100 alkalmazza (ez messze 1 százalék alatti hányad), ami a nemzet­közi elfogadottság ellen szól. Ez az eljá­rás nem standard terápia, hanem kísérle­ti fázisban levő kezelés. Dr. Ésik Olga ­ A Népszabadság szombati számában Agócs-ügy: a tataiak magukra maradtak cím­mel jelent meg egy írás. A cikkben szerep­lő üggyel kapcsolatban szeretném leszö­gezni álláspontomat. Meggyőződésem, hogy a közpénzből kifizetett nagy össze­gű jutalom ügyét nem lehet kinyilatko­zással lezártnak tekinteni. Ehhez tartozik, hogy a Népszabadság szombati cikkéig az alelnököknek (MSZP, SZDSZ) kifize­tett jutalmának összegét is az önkor­mányzat belső információjaként kezelték, szerintem hibásan. Ugyancsak vallom, hogy ha egy intézménynél, amelyik köz­pénzből gazdálkodik, megtakarítások, szigorítások történnek, akkor annak érin­tenie kell a jutalomkeretet is. Végül ellen­zem, hogy az ország jelenlegi helyzeté­ben akár állami, akár önkormányzati ve­zetőknek az emberek erkölcsi érzékével ellenkező magas jutalmakat osztogassa­nak, még akkor is, ha az eljárás törvé­nyes. Nem mellékes az sem, hogy a költ­ségvetésben a közgyűlés elnökének ter­vezett jutalom összege egész évre szólt. A félévkor kifizetett egész évre szóló juta­lom az embereket, a magas összeghez ha­sonlóan, irritálja. A szombati cikkből úgy tűnik, mintha nem határolódnék el az ügytől. Három szavazás volt ebben a kérdésben, először valóban tartózkodtam, mert egy nappal a közgyűlés határozata után a körülmé­nyeket nem ismertem. Azóta azonban két szavazás volt, mindkét alkalommal hatá­rozott nemmel szavaztam. Úgy gondo­lom - ez elég egyértelmű vélemény. Keleti György országgyűlési képviselő, az MSZP megyei elnöke Újra az Agócs-ügyről Kisrozvágyra kerülhet Sevilla A spanyolországi Sevillában 1992-ben rendezett világkiállítás után csak többévi hányattatás után sikerült eladni a magyar pavilont. A pavilon hazaszállítása és érté­kesítése mellett is komoly érvek szóltak. Végül az utóbbi megoldás hívei kereked­tek felül: a házat 1996-ban jelképes összegért, egy pesetáért eladták egy spa­nyol vállalkozói csoportnak, amely átvál­lalta a ránk háruló fizetési kötelezettsége­ket, a belső berendezésért pedig 62 millió pesetát fizetett. A hazahozatal hívei több helyszínt is javasoltak a „Makovecz-templom" felál­lítására. Sokan Tokajon látták volna szí­vesen a házat. A Bodrogköznek a szlovák határhoz közelebb eső részén ugyancsak igényt formáltak a pavilonra. A zempléni régió vállalkozói azt remélik, az idegen­­forgalmi lehetőségeket kiegészítené az expópavilon, benne a térségben feltárt gazdag honfoglalás kori leletek bemuta­tójával. Petraskó Tamás, a Bodrogközi Régi Magyar Kultúra Alapítvány egyik létre­hozója, a kisrozvágyi lovastanya gazdája azt mondta: ha az eredeti épületet már nem lehet szétszerelni és újból felépíteni, ők örömmel fogadnák annak mását, sőt egy stílusában hasonló, külön nekik szánt csarnokot is, Makovecz Imre terve­zésében. Hozzátette: alapítványuk szor­galmazza, hogy a térséget, „ahonnan egykor Árpád főfejedelem irányította a honfoglalást", nyilvánítsák a világörök­ség részévé. Elképzeléseik megvalósítá­sához „csupán" a pénz hiányzik. Társa­dalmi gyűjtést kezdeményeznének ugyan, de milliárdos állami segítség nél­kül kilátástalan az ügy. Farkas József György K­­ö­z0t: 1 •6 o A héttornyú épület ma is látogatott

Next