Népszabadság, 2004. június (62. évfolyam, 126-151. szám)
2004-06-09 / 133. szám
2004. június 9., szerda NÉPSZABADSÁG I Építészet I Interjú Istenek szülöttjét, Kronosz félig ember-, félig állatforma szolgáját játssza a Teomachiában. Aki csupán a Magyar Színházból ismeri Soltész Erzsébetet, szinte el sem hiszi, hogy ugyanazt a színésznőt látja a Bárkában. Typhon, avagy Bözse két élete ! Mire készül az anyaszínházában? - Egy mesejátékban leszek egy tízéves kislány. I Valójában hány esztendős? - Most töltöttem be a harmincadikat. I Egy kislány nem csak termetre kicsi. Egyébként hány centi? - Százötvennégy. Egy-egy felvételen döbbenetesen aprónak látszom a kollégák mellett. I Gyereknek is csöppnyi volt? - Igen, mindig az utolsó voltam a tornasorban. A szüleim sem magasak. I De alighanem az első különben. Hiszen olyan fizikai képességekről tanúskodik Typhonként - ez a szerepének neve a bárkabeli előadásban -, amelyeknek a fejlesztése alighanem a gyermekkorba nyúlik vissza. - Ez adottság. Az iskolában csakugyan mindig beneveztek, ha valamilyen atlétikai verseny volt. De nem edzettem, soha nem tettem érte semmit. - Nehezen hiszem el. Csupa-csupa izom. Ehhez sportolnia kellett. - Csak mozgékony csemete voltam. Jóformán amint lábra álltam, mániákusan ugráltam az ágyon. Kettőnek is tönkretettem a rugóit. Sokáig csodáltam, ahogy a cirkuszban a gumiasztalon pattognak. Arra vágytam, hogy artista legyek. II Nem elérhetetlen vágyálom az artistaképző... - Szerettem ennek-annak beöltözni is. Szerepeltem szavalóvagy prózamondóversenyen. Mire leérettségiztem, semmilyen polgári foglalkozás szóba nem jött. A Térszínháznál szedtem jegyet, pakoltam díszletet, s játszottam ezt-azt, a Szkénében pedig nyaranta részt vettem olyan kurzusokon, amelyek a pekingi opera, az argentin tangó vagy az afrikai dzsessztánc mozgásvilágába vezettek be. Időközben felvettek a Nemzeti Színházba akadémistanövendéknek. -tt mekkora hangsúlyt kapott a mozgás? - Egy évig tartott az úgynevezett tréning, hogyan lehet minden porcikádat úgy bemelegíteni, hogy jól működj, meg ne sérülj. De másod- és harmadévben is minden reggel nyolctól tízig mozgásóra volt. IS azóta? - Megtartja a kondícióm, ha olyan előadásokban vagyok, amelyek nagyobb fizikai teljesítményt kívánnak. Ilyenkor a Magyar Színházban is rám gondolnak. Bár másféle előadások ezek, mint a Teomachia. - Mi tagadás, a beszéde is meglepett e színjátékban. Csak arra emlékeztem, hogy kislányos a hangja. Meg rekedtes. Ami a kezdeti idők diszfóniájának köszönhető. Annak a rossz beidegződésnek, amikor helytelen levegővétellel az ember túlerőlteti a hangszálait. Most viszont több regiszteren siklott fel-le a hangja, változtatta a magasságát, az erejét, a ritmikáját is. Nem lehet könnyű. - Az a nehéz, hogy egyszerre kell több mindenre koncentrálnom. Először is arra a mozgássorra, amely teli a kung-fu elemeivel. De mellette hol cémahangon kell szólnom, hol üvöltenem, mint egy sárkánygyík. S az sem maradhat ki, amit érzek. Hogy ez egy kiéhezett bestia, Kronosz harci ebe. Első tekintetre szép. Hiszen az erő, amíg nem pusztít, lehet gyönyörű. Mint egy fénylő penge, amíg nem gyilkolnak vele. De majdnem szétpattanok a feszültségtől, csak végre cselekedhessek. Adjál már feladatot! És megyek!... Ám kudarcot vall Typhon. Akkor pedig azt érzi: lehettem volna más is? Miért ez a sorsom? Vagyis nemcsak vad kitörései vannak, hanem fájdalmai is. Ideje lejegyezni a Teomachia rendezőjének nevét: Balázs Zoltán. Együtt dolgoztak már a Bolondok iskolájában is, amellyel tavaly a Maladype társulat a legjobb alternatív előadás díját nyerte el a kritikusoktól. Honnan az ismeretség? - Akkoriban ment a My Fair Lady, amikor mindketten akadémistanövendékek voltunk. Van egy szám, a „Ding-dong" - vásári mutatványosokkal. Amikor Balázs Zoli megkapta az egyiket, mindenféle mozgást, cigánykereket, kézen átfordulást csináltunk. Akkor kezdtünk összehangolódni. Jött idő, amikor éjjelente is próbáltunk együtt. Nem valamilyen bemutató reményében, csak próbálgatta a szárnyait rendezőként. A férfi és a nő kapcsolatát akarta mozgásokban bemutatni. - Hogyan jutott filmszerephez? A Téltemetésre gondolok, amellyel három éve, a független filmesek fesztiválján kiérdemelte a legjobb női alakítás díját. - Aki rendezte, Szalay Péter, korábban a színházunkban hangosított. Volt egy gondolata, megírta a párjával, összeszedett rá pénzt. Baráti ügy volt. Mi kellékeztük be a házat Sófalván, ahol forgattunk három hétig. Mert Erdélyben játszódott. Onnan szakadt külföldre az a negyvenes nő, akit játszottam. De én voltam a gyermekkori emlékeiben is. Talán ezt méltányolták. Szóval minden út a régi Nemzetibe vezet, amelyet Magyar Színháznak hívnak azóta. Ahogy Erzsébetből is az itteni színlapokon Bözse lett. Mintha ezzel megkülönböztetné a „két életét". Valóban mindkettőre szüksége van? Hiszen ahol több mint évtizede tag, kevésbé tud kitűnni... - Egyvalamire nincs szükség: a tehetségtelenségre. Különben jó, ha van feladat. Nem kötelező mindet szeretni, de mindent meg kell tudnod csinálni. Hiba volna egyetlen irányhoz ragaszkodni. Miért ne kóstolnék bele akár egy operettbe, mint most a Bob hercegbe? Az ilyesmiben például lehet használni azokat a szakmai fortélyokat, amelyek másutt átlátszó fogásoknak tűnnének. Ebben a színházban olyanok partnereként játszhattam, mint Tolnay Klári és Sinkovits Imre. És könnyű megtanulni Agárdi Gabi bácsit nézve, hogy „szöveg fenn, poén lenn" vagy hogy milyenek a „spétek" Béres Ilonát is nagyszerű figyelni. Kinyílik az ember szeme és füle. És meg kell becsülni a lehetőségeket. Kevesen vannak a bogrács körül, akik ehetnek is belőle. I Mitől ilyen „furabogár"? Mi vonzza a színházon kívül? - Szeretem a könyveket, a filmeket. Szeretek táncolni, biciklizni, futni, s utána származni. És nagyon raftingolni. I Vízi sport.... - Vadvízi evezés. Őrült száguldás bukósisakban. Nyaranta Ukrajnából ereszkedünk le a sebes, akár megáradt Tiszán a fiúkkal, akikkel összetartunk a színházban. - Elég kemény mulatság. - Egy szem lány vagyok a srácok közt. I Szolidabb időtöltés? - Kiskoromban is varrogattam babaruhákat. Mostanában babákat, bábokat, textilfigurákat csinálok. S játszik is velük? - Nem, nem babázom. Elajándékozom őket. Bogácsi Erzsébet Typhon tánca a Theomachiában Milyen legyen? Elképzeléseink azért vannak. Legyen okos és szép. Legyen olcsó és praktikus. Legyen finom és könnyű. Legyen valami szórakoztató, vasárnap esti. Ha iskola épül, az legyen játékos, de érthető és bátorító. Ha templom, teremtsen kapcsolatot ember és Isten, ha közösségi ház, egyén és csoport között. Ha múzeum, a kultúra és befogadója között. Ha plaza készül, legyen izgalmas, de logikus, piaci, de ne pusztán üres gazdasági jelkép. Az én házam legyen az én váram. Ha vár épül, ne kőhalom, hanem legyen biztonságos, és fusson körbe várárok, mert az úgy dukál. Egy balettintézet legyen táncos, az uszoda légies, a reptér ne omoljon össze soha. A „vizuáli techniká"-val foglalkozó cég székháza pedig legyen a „vizuális technika" lehetséges jelentéseinek egyértelmű olvasztótégelye. Ha belváros, az legyen szíves társalogni a városlakókkal. Ha villanegyed, az építőanyagnak hordoznia kell a „villa" szóból áradó eleganciát, kifinomult ízlést. A peremvidék igyekezzék a város szinte tapintható szövetét szőni tovább, ne szakadozzon az anyag foszlott ronggyá, mire kiérünk belőle. Ha történetesen a Röppentyű utca foszlott stílusú hosszán jutunk el a tárgyalt objektumig, az mind a festékszagú lakóparkokhoz, mind az unatkozó rakodódobozokhoz, mind a leromlott, földszintes lakóházakhoz képest üdítő alternatívát mutasson. Persze elférjen a megfelelő számú iroda, tárgyaló, de ne lötyögjön a dolgozók körül a ház, mint egy túl nagyra szabott öltöny, kérem szépen. És legyen szép. Okos, ötletes, praktikus, arányos, vonzó, és ne hivalkodjon, az építészeti közhelyeket, a jó ég szerelmére, messziről kerülje. Hiába sorolom unásig a jogos igényeket és követelményeket, még mindig csak a példáknál tartunk. Mégis vannak olyan épületek Budapesten, megszólal olyan szólam a meglehetős hangzavarban, amely válaszol a rögtönzött példatár kérdéseire, és még csak nem is túl hangosan. A Mikropa Röppentyű utcai székházát - a Kálvin Center tervezésében is közreműködött - Göcsei Sándor építész neve fémjelzi. A fém jelzi az épület kissé futurisztikus hangulatát, minden árnyékoló és nyílászáró anyagaként ez szolgál. A látszóbeton a szintek külső elválasztásaként az őszinte funkcionalitás, az üveg a kétoldalú átláthatóság szolgálatában áll. A kevés uralkodó anyag mellett kevés forma, szín kap teret. Alapvetően szürke színvilágát a szintenként megjelenő piros téglalapok emelik ki az egyhangúság kalodájából. Ez a színpárosítás amellett, hogy egyszerű és „trendi", még elavulni sem nagyon tud. A szögletes dobozformát a tervezők nem próbálták hamis truvájokkal oldani, bár a projektorokkal és egyéb vizuális technikai eszközökkel foglalkozó cég székháza minden oldaláról mást mutat. Fő- és oldalhomlokzata szinte ugyanazt a látványt adja, de oldalról-hátulról már megbomlik az egység. A hátsó traktuson az épületből „kiharapott" részletek és feszített acélgerendázat mozgatja meg a tömegét. Földszintes, sátortetős épületecskéhez csatlakozik diszkréten az új jövevény, érvényesen vezetve át a formai, stiláris és méretbeli különbözéseket a szomszédhoz. Folyami kövekkel rakott, vízi növényekkel telepített „várárok" fölött rezgő fahíd vezet az épület főbejáratához, akár egy balatoni stég a vízbe. A bejárati ajtó mint víztükör veri vissza az érkező képét, ami kicsit mintha „visszapattintaná" a látogatót. A belső ugyanazt az átgondolt egyszerűséget hozza, mint amit az exteriőr ígért. Feljebb lép az uralkodó magasságnál a fölső szint egy része, üvegtoronyként tárja fel körben az itt tárgyalóknak a külvárosi panorámát. Zavaró részletek is akadnak, de csak mint kabáton a gombok. Valójában a postaláda domborműves kis fémdobozkája, a céget jelző nyeretlen tábla vagy akár a házfalra került utcatábla sem az építészeti koncepció része. A házat birtokba vették a használók szűkebb és tágabb körei, így hát gondolkozhatnak tovább: vajon a hely, idő, funkció stb. szerint alakuló elképzeléseiknek megfelel-e, amit kitalálni, megtervezni nem, csak szemrevételezni tudnak? Legyen szürke és piros, fémárnyékolóktól változatos, nyílt üvegfelületeitől barátságos, arányosan négyzetes a vállalati székház? Legyen. Szeszler Vera Az OCTOGON Építészetkritikai Műhely tagja Itoll www.nol.hu/octogon Az épület hátsó traktusa Az üvegtárgyaló