Népszabadság, 2004. július (62. évfolyam, 152-178. szám)
2004-07-10 / 160. szám
4 2004. JÚLIUS 10., SZOMBAT hétvége A Tőzsdepalota épülettömbjére már a nyolcvanas évek végén is diszkréten érdeklődött vevő, méghozzá a hírek szerint hazai vállalkozó, de nem járt sikerrel. Az ingatlan túl jelentős ahhoz, hogy ne állt volna mindig egymást kioltó érdekek tűzvonalában. Eddig kétszer írtak ki rá pályázatot, az első alkalommal ketten megvették ugyan a kiírást, de egyikük sem indult a tenderen. Másodszorra egyetlen ajánlat érkezett, a három és fél milliárdot azonban kevesellte az ÁPV Rt. Mindkét pályázat 2000-ben volt, most keresnek ismét befektetőt az épületre, miután biztosnak tűnik, hogy az MTV 2005 végén kiköltözik a bérleményből. Az Állami Számvevőszék legutóbbi jelentésében azért nevezte pozitívnak, hogy az ÁPV Rt. megvette a Tőzsdepalotát, mert az épület alkalmas lehet kormányzati reprezentációs célokra, különösen az uniós csatlakozás után. Ebből a funkcióból azonban értesülésünk szerint nem lesz semmi, az épületet ugyanis szinte a vázig le kellene bontani és újjáépíteni, ennyi pénze pedig nincs a költségvetésnek. A hírek szerint a nemzetközi szállodaiparban érdekelt befektetők luxushotellé alakítanák át a Szabadság téri monstrumot. Legutóbb például a tévések arab befektetőkre bukkantak az aulában, akik éppen az épület állapotát mérték fel. NÉPSZABADSÁG A Lenin Intézettől Óbudáig Öt évtizede átmeneti otthonban a Magyar Televízió Az ötvenes évek óta máig kilenc terv született a Magyar Televízió székházáról. A sors különös fintora, no meg a döntéshozók szűklátókörűsége és a gyakori pénzügyi „szükséghelyzet" miatt a köztévé ma is a kezdettől átmenetinek tekintett hajdani Tőzsdepalotában működik. A legutóbbi kormánydöntés szerint másfél év múlva húszmilliárdos költséggel fölépül végre Óbudán a tévéközpont. A székházügy körüli kérdőjelek ezzel sem tűntek el. HASZÁN ZOLTÁN, VARSÁNYI GYULA Az egykori Tőzsdepalotára évtizedek óta nem költöttek jelentősebb összeget a köztelevízióban annak reményében, hogy úgyis elhagyják az épületet, kár bele pénzt ölni. Az MTV 1957. április 30- án sugárzott először a Szabadság térről, már akkor is eszközproblémákkal küszködve. Az épület egyik használója, a Lenin Intézet engedett át egyfolyosónyi részt a tévéseknek. Mivel a stúdióberendezés nem készült el, egy szobából kirámolták a bútorokat, helyükbe egy kerek asztal került öt fotellal, amelyekben ülve az egykori május elsejékről csevegtek a vendégek. A beszélgetést a ház előtt álló közvetítőkocsi sugározta. A döcögős indulás máris jelezte, elhelyezési gondokkal kell számolni, még ha a Lenin Intézet végül kiköltözött is a palotából. Az MTV elhelyezési problémáit úgy oldották meg, hogy az egykori Tőzsdepalota társbérlőjének, a MTESZ-nek át kellett adnia egy emeletet a tévé részére. Ez persze csak az egyik helyfoglaló akció volt a sok közül... A tévések már ekkor is abban bíztak, hogy a szűknek bizonyult épületből hamarosan kiköltözhetnek. Az MTV akkor még a Magyar Rádióval közös szervezeti egységhez, az MRT- hez tartozott, ezért közös központot terveztek, amely Lágymányoson kapott volna helyet, s az elképzelések szerint 1964-ben kezdődő építkezést hat év alatt fejezték volna be. Akkori áron ez a beruházás 400-500 millió forintba került volna. Ma ez húszmilliárd a rádió nélkül, vagy ki tudja... Időközben az MTV „tönkreépítette" Szabadság téri székházát, a 25 ezer négyzetméteres, pincét, földszintet és további négy felső szintet magában foglaló épület minden négyzetcentijét elfoglalva. Az épület kezdettől alkalmatlan televíziós munka befogadására. A tizenöt méter átmérőjű, 18,5 méter magas, a hajdani tőzsde szívét jelentő kupolateret például úgy „hasznosították", hogy befalazták a karzatokat, és mögöttük is irodákat alakítottak ki. A tágas lépcsőfordulókat szűkítették, a városvédő Ráday Mihály például a székház két és feledik emeletén polcokkal, dobozokkal zsúfolt két kis kuckóban helyezte el televíziós emlékeit. Az Alpár Ignác tervei alapján a múlt század elején elkészült épület nem műemlék, csak a külső homlokzatát kell megőrizni, így fordulhatott elő, hogy a palota korabeli használói rá sem ismernének már a tévészékházként funkcionáló ingatlanra. Hogy a rengeteg átalakítás, toldozgatásfoldozgatás mostanáig mennyibe került, senki sem tudja megmondani. De alighanem egy szerényebb új székház árába. - Az első igazán jó, mondhatnám tökéletes elhelyezési javaslat a Nagyvárad tér melletti volt Ludovika Akadémia és annak parkja volt - emlékezik Horváth Ádám rendező, aki 1957-ben lett a tévé munkatársa. A tévé akkori gazdasági vezetője, Révai Dezső (a Rákosi-korszak legfőbb kultúrpolitikusa, Révai József öccse) azonban túl nagynak tartotta a hatholdas parkon jelentős, jó állapotú épületeket magában foglaló ingatlant. - Nekünk elég néhány szoba legyintett. Többek szerint ez volt az a történelmi pillanat, amikor minden elromlott. Bár az MTV legendás műszaki vezetője, Kerpel Róbert ugyancsak jó ötlettel állt elő: telepítsék a tévét az óbudai Aranyhegyre. Ott ugyanis közvetlen volt az éteri kapcsolat a szabadság-hegyi adótoronnyal, míg a későbbi óbudai, Kunigunda utcai bázison ehhez húszméteres tornyot kellett építeni... De addigra már az MTV elterpeszkedett a Tőzsdepalotában. Az „einstand" állítólag akkor történt, amikor a reformpolitikus Nyers Rezső az első színes adás megkezdésére érkezett az épületbe. Műszaki hiba miatt bent ragadt a liftben, és az állapotok arról győzték meg, az egész házat a tévének kell kezelésbe vennie, persze új központra is szükség van. Az óbudai területet az első tévéelnök, Nagy Richárd szerezte meg, aki hiába vezette az intézményt az 1974-től 1984-ig tartó, „aranykornak" nevezett időszakban, csupán terjeszkedni volt képes, korszerű, új székházat nem tudott szerezni. Az ő idejében az MTV már 42 telephelyet, irodát működtetett szerte a fővárosban és vidéken (persze jelentős költségekkel), lerakták az óbudai két tévéstúdió alapjait, és oda helyezték a garázst meg a gyártási főnökséget is. Állítólag volt még egy telekszerzési akció. Peták István, a jelenlegi tévékuratóriumi elnökség tagja emlékezete szerint a Szabadság tér másik oldalán lévő, jelenlegi HVB Bank melletti területen képzelték el a tévészékházat (ma kereskedelmi központ van ott), a terveket be is mutatták az MSZMP vezetésének. A politikusok azonban pazarlónak tartották, hogy minden emeleten megtekintőszobák, mozitermek helyezkedjenek el. - Dolgozzanak a tévések, ne mozizzanak! - hangzott a kifogás, és az egész terv lekerült a napirendről. A kilencvenes években, Hankiss Elemér elnök megbuktatása után Nahlik Gábor alelnök a francia óriáscég, a Bouygues részvételével tervezett nagyszabású tévéberuházást. Az Európaszerte „betonkirálynak" becézett cég komoly erőfeszítéseket tett az üzlet érdekében. Némelyek tudomása szerint még fizetett lobbistá(ka)t is tartott Budapesten. Nahlikot 1994-ben elsöpörte a hivatalba lépő szocialista-liberális koalíció, az új elnök, Horváth Ádám is összeállított egy - az előzőnél jóval szerényebb - tévéközponttervet. A költségeket bajor és magyar hitelből fedezték volna, a beruházáshoz az elnök kilencmilliárd forintos kormánygaranciát kért. Bokros Lajos akkori pénzügyminiszter kétórás tárgyalás után azt mondta: - Kitűnő a terv, de nem engedélyezem. Az elnök döbbenten nézett: - Miért? - Néhány nap múlva megtudod. Aztán Horn Gyula miniszterelnökkel együtt bejelentették a költségvetési megszorításokat tartalmazó Bokros-csomagot. Egy francia-bajor-magyar együttműködéssel létrejövő tévéközpontról a médiatörvény elfogadása utáni első tévéelnök, Peták István is komoly tárgyalásokat folytatott, miután 1996-ban Horn miniszterelnök kormányközi megállapodást írt alá a bajorokkal. Az építési költségeket akkor 15 milliárd forintban határozták meg. A szükséges hitelek törlesztését a köztévé-frekvencia bérbeadásából származó bevételek fedezték volna. Erről 1997 novemberében szóbeli megállapodás született Münchenben, engem azonban 1998 januárjában leváltottak - emlékezik Peták. A pénz „fölszívódott": a frekvenciamagánosításból befolyt kétmilliárdot az atlétikai Európa-bajnokságra fordították. A Magyar Televízió 1999-ben „karácsonyi ajándékként" túladott a Tőzsdepalotán. Szabó László Zsolt akkori tévéelnök december 22-én írta alá az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-vel a szerződést az adásvételről. Az MTV hatmilliárd forintot kapott az ÁPV-től, és a tervek arról szóltak, hogy ezt az összeget - akárcsak a szintén ekkor eladott többi ingatlanból befolyt pénzt - új székház építésére költik. Ezt a már első pillanatban is illúziónak látszó elképzelést olyannyira komolyan kezelték, hogy még pályázatot is kiírtak az új központ megtervezésére, mi több, győztest is hirdettek, a Finta és Társa Stúdiót. Az MTV 255 millió forint+áfa összegű szerződést kötött a székház és televíziós gyártóbázis tervezésére. Csakhogy a Tőzsdepalota eladásából befolyó pénz a felhalmozott köz- és szállítói tartozások rendezésére ment el szinte az utolsó fillérig. Olyannyira nem maradt pénze az MTV-nek, hogy Fintáéknak a tervezési díjból mindössze kilencmillió forintot fizettek ki. A maradékot az a cég vállalta át, amelyet a kormány utasítására az ÁPV hozott létre a tévészékház felépítésére. A Millenniumi Média Kft. arra kapott megbízást, hogy vegye meg az MTV két utolsó értékes ingatlanát Óbudán, és ott húzza föl az új MTV-központot. Talán mondani sem kell, hogy az óbudai ingatlanokért kifizetett 4,2 milliárd forintot a köztévé felélte. Az MTV-székház ötletét ugyanis egy még grandiózusabb terv, a közrádiót, köztévét, MTI-t és a Mafilm-részlegeket is összeköltöztető Médiapark váltotta föl, amelynek költsége ötvenmilliárd forint volt, pontosabban csak lett volna, mert ahogy egy bennfentes lapunknak elmondta, túl sokan legyeskedtek a húsosfazék körül. A Médiapark-álmok idején került szóba ismét, hogy az MTV és társintézményei mégsem Óbudára, hanem a ferencvárosi Duna-partra, a millenniumi városrészbe költözne, a Nemzeti Színház szomszédságába. Ez az ötlet éppúgy ködbe veszett, mint a Médiapark terve, amelyet pedig mintha a mostani kormány is fel akart volna karolni. De mégsem. Maradt a Szabadság téren, ahol a Magyar Televízió természetesen továbbra sem költött az épületre, a technikára, hiszen az utóbbi nagy része úgysem vihető át egy új, immár digitális alapokra épített televíziós központba. Két kivétel azért akad: rendbe hozták a harmadik emeleti elnöki folyosót és az első emeleti stúdiófolyosót, ahová az aktuális műsorok politikus vendégeit is várják. De például az M2 műsorát, amely már digitális stúdióban készül, előbb vissza kell alakítani a korszerűtlenebb analóggá, a kódolással-visszakódolással mintegy 60 százalékkal romlik a minősége. Egy felmérés szerint négymilliárd forintot kellene költeni az MTV nemcsak elavult, hanem a karbantartások hiánya miatt már igen rossz állapotban lévő technikájára. Miután a mostani kormány végül is úgy döntött, hogy mégiscsak felépül az új tévészékház Óbudán. Esély sincs arra, hogy a következő másfél évben - ha valóban csak annyit kell várni a költözéssel - az MTV új berendezéseket vegyen. Az áldatlan állapotok miatt immár a napi működés is veszélybe kerül, a kábelek túlterheltek, füstölnek, és az egyik tévés vezető valóságos csodának tartja, hogy mindeddig nem történt tragédia. A technikai személyzet napról napra hősies harcot vív az enyészettel. - Nem egy Rolls-Royce vagy Mercedes, de a XX. század technológiájának megfelel majd - mondta lapunknak egy kormányzati illetékes a tervezett tévéközpontról. Vélhetően ez lesz az az épület, amelyet a 2006-os választások előtt Medgyessy Péter még át tud adni. Az új elhelyezés föltehetően bosszantani fogja azokat, akik a rendszerváltás utáni hagyományoknak megfelelően az MTV- székház előtt akarnak tüntetni a sajtószabadságért - az óbudai Bojtár utca ugyanis jóval nehezebben megközelíthető, mint a belvárosi Szabadság tér. Egyelőre csupa kérdőjel ágaskodik a székházterv előtt. Nem tudni, hány embert és milyen szervezet keretében akarnak foglalkoztatni az új helyen, továbbá a korszerű technika kezelésére kik és hogyan lesznek alkalmasak. Többen aggályosnak tartják, hogy az MTV örökös bérletben használná az új bázist, nem lízingelné, tehát soha többé nem szerezhetne saját ingatlant. Egy vagyontalan köztelevízió pedig, mint az elmúlt évek bizonyították, kiszolgáltatott. A japánok múzeumnak vélték