Népszabadság, 2004. július (62. évfolyam, 152-178. szám)

2004-07-10 / 160. szám

4 2004. JÚLIUS 10., SZOMBAT hétvége A Tőzsdepalota épülettömbjére már a nyolcvanas évek végén is diszkréten ér­deklődött vevő, méghozzá a hírek szerint hazai vállalkozó, de nem járt sikerrel. Az ingatlan túl jelentős ahhoz, hogy ne állt volna mindig egymást kioltó érdekek tűzvonalában. Eddig kétszer írtak ki rá pályázatot, az első alkalommal ketten megvették ugyan a kiírást, de egyikük sem indult a tenderen. Másodszorra egyetlen ajánlat érkezett, a három és fél milliárdot azonban kevesellte az ÁPV Rt. Mindkét pályázat 2000-ben volt, most keresnek ismét befektetőt az épület­re, miután biztosnak tűnik, hogy az MTV 2005 végén kiköltözik a bérleményből. Az Állami Számvevőszék legutóbbi jelentésében azért nevezte pozitívnak, hogy az ÁPV Rt. megvette a Tőzsdepalotát, mert az épület alkalmas lehet kormányzati reprezentációs célokra, különösen az uniós csatlakozás után. Ebből a funkcióból azonban értesülésünk szerint nem lesz semmi, az épületet ugyanis szinte a vá­zig le kellene bontani és újjáépíteni, ennyi pénze pedig nincs a költségvetésnek. A hírek szerint a nemzetközi szállodaiparban érdekelt befektetők luxushotellé alakítanák át a Szabadság téri monstrumot. Legutóbb például a tévések arab befektetőkre bukkantak az aulában, akik éppen az épület állapotát mérték fel. NÉPSZABADSÁG A Lenin Intézettől Óbudáig Öt évtizede átmeneti otthonban a Magyar Televízió Az ötvenes évek óta máig kilenc terv született a Ma­gyar Televízió székházáról. A sors különös fintora, no meg a döntéshozók szűklátókörűsége és a gyakori pénzügyi „szükséghelyzet" miatt a köztévé ma is a kezdettől átmenetinek tekintett hajdani Tőzsdepalo­tában működik. A legutóbbi kormánydöntés szerint másfél év múlva húszmilliárdos költséggel fölépül végre Óbudán a tévéközpont. A székházügy körüli kérdőjelek ezzel sem tűntek el. HASZÁN ZOLTÁN, VARSÁNYI GYULA Az egykori Tőzsdepalotára évtizedek óta nem költöttek jelentősebb összeget a köztelevízióban annak reményében, hogy úgyis elhagyják az épületet, kár bele pénzt ölni. Az MTV 1957. április 30- án sugárzott először a Szabadság térről, már akkor is eszközproblémákkal küsz­ködve. Az épület egyik használója, a Le­nin Intézet engedett át egyfolyosónyi részt a tévéseknek. Mivel a stúdióberen­dezés nem készült el, egy szobából kirá­molták a bútorokat, helyükbe egy kerek asztal került öt fotellal, amelyekben ül­ve az egykori május elsejékről csevegtek a vendégek. A beszélgetést a ház előtt álló közvetítőkocsi sugározta. A döcö­gős indulás máris jelezte, elhelyezési gondokkal kell számolni, még ha a Le­nin Intézet végül kiköltözött is a palotá­ból. Az MTV elhelyezési problémáit úgy oldották meg, hogy az egykori Tőzsde­palota társbérlőjének, a MTESZ-nek át kellett adnia egy emeletet a tévé részére. Ez persze csak az egyik helyfoglaló ak­ció volt a sok közül... A tévések már ek­kor is abban bíztak, hogy a szűknek bi­zonyult épületből hamarosan kiköltöz­hetnek. Az MTV akkor még a Magyar Rádió­val közös szervezeti egységhez, az MRT- hez tartozott, ezért közös központot ter­veztek, amely Lágymányoson kapott volna helyet, s az elképzelések szerint 1964-ben kezdődő építkezést hat év alatt fejezték volna be. Akkori áron ez a beru­házás 400-500 millió forintba került volna. Ma ez húszmilliárd­­ a rádió nél­kül, vagy ki tudja... Időközben az MTV „tönkreépítette" Szabadság téri székhá­zát, a 25 ezer négyzetméteres, pincét, földszintet és további négy felső szintet magában foglaló épület minden négy­zetcentijét elfoglalva. Az épü­let kezdet­től alkalmatlan televíziós munka befo­gadására. A tizenöt méter átmérőjű, 18,5 méter magas, a hajdani tőzsde szívét je­lentő kupolateret például úgy „haszno­sították", hogy befalazták a karzatokat, és mögöttük is irodákat alakítottak ki. A tágas lépcsőfordulókat szűkítették, a vá­rosvédő Ráday Mihály például a szék­ház két és feledik emeletén polcokkal, dobozokkal zsúfolt két kis kuckóban he­lyezte el televíziós emlékeit. Az Alpár Ignác tervei alapján a múlt század elején elkészült épület nem műemlék, csak a külső homlokzatát kell megőrizni, így fordulhatott elő, hogy a palota korabeli használói rá sem ismernének már a tévé­székházként funkcionáló ingatlanra. Hogy a rengeteg átalakítás, toldozgatás­­foldozgatás mostanáig mennyibe került, senki sem tudja megmondani. De alig­hanem egy szerényebb új székház árába. - Az első igazán jó, mondhatnám tö­kéletes elhelyezési javaslat a Nagyvárad tér melletti volt Ludovika Akadémia és annak parkja volt - emlékezik Horváth Ádám rendező, aki 1957-ben lett a tévé munkatársa. A tévé akkori gazdasági ve­zetője, Révai Dezső (a Rákosi-korszak legfőbb kultúrpolitikusa, Révai József öccse) azonban túl nagynak tartotta a hatholdas parkon jelentős, jó állapotú épületeket magában foglaló ingatlant. - Nekünk elég néhány szoba­­ legyintett. Többek szerint ez volt az a történelmi pillanat, amikor minden elromlott. Bár az MTV legendás műszaki vezetője, Kerpel Róbert ugyancsak jó ötlettel állt elő: telepítsék a tévét az óbudai Arany­hegyre. Ott ugyanis közvetlen volt az éteri kapcsolat a szabadság-hegyi adóto­ronnyal, míg a későbbi óbudai, Kuni­gunda utcai bázison ehhez húszméteres tornyot kellett építeni... De addigra már az MTV elterpeszke­dett a Tőzsdepalotában. Az „einstand" állítólag akkor történt, amikor a reform­­politikus Nyers Rezső az első színes adás megkezdésére érkezett az épületbe. Műszaki hiba miatt bent ragadt a liftben, és az állapotok arról győzték meg, az egész házat a tévének kell kezelésbe vennie, persze új központra is szükség van. Az óbudai területet az első tévéel­nök, Nagy Richárd szerezte meg, aki hiába vezette az intézményt az 1974-től 1984-ig tartó, „aranykornak" nevezett időszakban, csupán terjeszkedni volt ké­pes, korszerű, új székházat nem tudott szerezni. Az ő idejében az MTV már 42 telephelyet, irodát működtetett szerte a fővárosban és vidéken (persze jelentős költségekkel), lerakták az óbudai két té­véstúdió alapjait, és oda helyezték a ga­rázst meg a gyártási főnökséget is. Állí­tólag volt még egy telekszerzési akció. Peták István, a jelenlegi tévékuratóriumi elnökség tagja emlékezete szerint a Sza­badság tér másik oldalán lévő, jelenlegi HVB Bank melletti területen képzelték el a tévészékházat (ma kereskedelmi köz­pont van ott), a terveket be is mutatták az MSZMP vezetésének. A politikusok azonban pazarlónak tartották, hogy minden emeleten megtekintőszobák, mozitermek helyezkedjenek el. - Dol­gozzanak a tévések, ne mozizzanak! - hangzott a kifogás, és az egész terv leke­rült a napirendről. A kilencvenes években, Hankiss Elemér elnök megbuktatása után Nahlik Gábor alelnök a francia óriás­cég, a Bouygues részvételével tervezett nagy­szabású tévéberuházást. Az Európa­­szerte „betonkirálynak" becézett cég ko­moly erőfeszítéseket tett az üzlet érdeké­ben. Némelyek tudomása szerint még fi­zetett lobbistá(ka)t is tartott Budapesten. Nahlikot 1994-ben elsöpörte a hivatalba lépő szocialista-liberális koalíció, az új elnök, Horváth Ádám is összeállított egy - az előzőnél jóval szerényebb - té­­véközponttervet. A költségeket bajor és magyar hitelből fedezték volna, a beru­házáshoz az elnök kilencmilliárd forin­tos kormánygaranciát kért. Bokros Lajos akkori pénzügyminiszter kétórás tár­gyalás után azt mondta: - Kitűnő a terv, de nem engedélyezem. Az elnök döb­benten nézett: - Miért? - Néhány nap múlva megtudod. Aztán Horn Gyula miniszterelnökkel együtt bejelentették a költségvetési meg­szorításokat tartalmazó Bokros-csomagot. Egy francia-bajor-magyar együttmű­ködéssel létrejövő tévéközpontról a mé­diatörvény elfogadása utáni első tévéel­nök, Peták István is komoly tárgyaláso­kat folytatott, miután 1996-ban Horn mi­niszterelnök kormányközi megállapo­dást írt alá a bajorokkal. Az építési költ­ségeket akkor 15 milliárd forintban hatá­rozták meg. A szükséges hitelek törlesz­tését a köztévé-frekvencia bérbeadásá­ból származó bevételek fedezték volna.­­ Erről 1997 novemberében szóbeli meg­állapodás született Münchenben, engem azonban 1998 januárjában leváltottak - emlékezik Peták. A pénz „fölszívódott": a frekvenciamagánosításból befolyt két­milliárdot az atlétikai Európa-bajnok­­ságra fordították. A Magyar Televízió 1999-ben „kará­csonyi ajándékként" túladott a Tőzsde­­palotán. Szabó László Zsolt akkori tévé­­elnök december 22-én írta alá az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-vel a szerződést az adásvételről. Az MTV hat­­milliárd forintot kapott az ÁPV-től, és a tervek arról szóltak, hogy ezt az össze­get - akárcsak a szintén ekkor eladott többi ingatlanból befolyt pénzt - új szék­ház építésére költik. Ezt a már első pilla­natban is illúziónak látszó elképzelést olyannyira komolyan kezelték, hogy még pályázatot is kiírtak az új központ megtervezésére, mi több, győztest is hir­dettek, a Finta és Társa Stúdiót. Az MTV 255 millió forint+áfa összegű szerződést kötött a székház és televíziós gyártóbá­zis tervezésére. Csakhogy a Tőzsdepalo­ta eladásából befolyó pénz a felhalmo­zott köz- és szállítói tartozások rendezé­sére ment el szinte az utolsó fillérig. Oly­annyira nem maradt pénze az MTV-nek, hogy Fintáéknak a tervezési díjból mindössze kilencmillió forintot fizettek ki. A maradékot az a cég vállalta át, ame­lyet a kormány utasítására az ÁPV ho­zott létre a tévészékház felépítésére. A Millenniumi Média Kft. arra kapott megbízást, hogy vegye meg az MTV két utolsó értékes ingatlanát Óbudán, és ott húzza föl az új MTV-központot. Talán mondani sem kell, hogy az óbu­dai ingatlanokért kifizetett 4,2 milliárd forintot a köztévé felélte. Az MTV-szék­­ház ötletét ugyanis egy még grandiózu­­sabb terv, a közrádiót, köztévét, MTI-t és a Mafilm-részlegeket is összeköltöztető Médiapark váltotta föl, amelynek költsé­ge ötvenmilliárd forint volt, pontosab­ban csak lett volna, mert ahogy egy bennfentes lapunknak elmondta, túl so­kan legyeskedtek a húsosfazék körül. A Médiapark-álmok idején került szóba ismét, hogy az MTV és társintéz­ményei mégsem Óbudára, hanem a fe­rencvárosi Duna-partra, a millenniumi városrészbe költözne, a Nemzeti Szín­ház szomszédságába. Ez az ötlet éppúgy ködbe veszett, mint a Médiapark terve, amelyet pedig mintha a mostani kor­mány is fel akart volna karolni. De még­sem. Maradt a Szabadság téren, ahol a Magyar Televízió természetesen tovább­ra sem költött az épületre, a technikára, hiszen az utóbbi nagy része úgysem vi­hető át egy új, immár digitális alapokra épített televíziós központba. Két kivétel azért akad: rendbe hozták a harmadik emeleti elnöki folyosót és az első emeleti stúdiófolyosót, ahová az aktuális műso­rok politikus vendégeit is várják. De pél­dául az M2 műsorát, amely már digitá­lis stúdióban készül, előbb vissza kell alakítani a korszerűtlenebb analóggá, a kódolással-visszakódolással mintegy 60 százalékkal romlik a minősége. Egy fel­mérés szerint négymilliárd forintot kel­lene költeni az MTV nemcsak elavult, hanem a karbantartások hiánya miatt már igen rossz állapotban lévő techniká­jára. Miután a mostani kormány végül is úgy döntött, hogy mégiscsak felépül az új tévészékház Óbudán. Esély sincs arra, hogy a következő másfél évben - ha va­lóban csak annyit kell várni a költözéssel - az MTV új berendezéseket vegyen. Az áldatlan állapotok miatt immár a napi működés is veszélybe kerül, a kábelek túlterheltek, füstölnek, és az egyik tévés vezető valóságos csodának tartja, hogy mindeddig nem történt tragédia. A tech­nikai személyzet napról napra hősies harcot vív az enyészettel. - Nem egy Rolls-Royce vagy Merce­des, de a XX. század technológiájának megfelel majd - mondta lapunknak egy kormányzati illetékes a tervezett tévé­központról. Vélhetően ez lesz az az épü­let, amelyet a 2006-os választások előtt Medgyessy Péter még át tud adni. Az új elhelyezés föltehetően bosszantani fogja azokat, akik a rendszerváltás utáni ha­gyományoknak megfelelően az MTV- székház előtt akarnak tüntetni a sajtó­­szabadságért - az óbudai Bojtár utca ugyanis jóval nehezebben megközelít­hető, mint a belvárosi Szabadság tér. Egyelőre csupa kérdőjel ágaskodik a székházterv előtt. Nem tudni, hány em­bert és milyen szervezet keretében akar­nak foglalkoztatni az új helyen, továbbá a korszerű technika kezelésére kik és ho­gyan lesznek alkalmasak. Többen aggá­lyosnak tartják, hogy az MTV örökös bérletben használná az új bázist, nem lí­zingelné, tehát soha többé nem szerez­hetne saját ingatlant. Egy vagyontalan köztelevízió pedig, mint az elmúlt évek bizonyították, kiszolgáltatott. A japánok múzeumnak vélték

Next