Népszabadság, 2004. augusztus (62. évfolyam, 179-203. szám)
2004-08-10 / 186. szám
1 # A NÉPSZABADSÁG VILÁG 2004. AUGUSZTUS 10., KEDD 15 Szlovákia: „szicíliai állapotok" Bérgyilkosok fényes nappal agyonlőtték Jozef Svoboda milliárdost Pozsonypüspökiben egy sportfogadási iroda előtt. Név szerint fel tudnám sorolni, hány barátja volt a legfelsőbb politikai körökben - nyilatkozta özvegye. Nagy port kavart a pozsonyi parlamentben Jaroslav Spisiak szlovák bűnügyi főigazgató. A lakosság körében rendkívül népszerű, magyarul is kiválóan beszélő szakember az egyik legutóbbi interjújában ugyanis minden köntörfalazás nélkül kimondta, hogy az alvilág beépült a közéletbe. Szerinte már a legfelsőbb politikai körökben, még a törvényhozó testületben is vannak cimboráik. A honatyák felháborodva rendelték be és próbálták felelősségre vonni a főnökét, Vladimír Palkó belügyminisztert, aki azonban lehűtötte őket, megerősítette közvetlen beosztottjának állítását. Hozzátette, hogy belátható időn belül konkrétumokkal is előrukkolnak. Alig telt el néhány óra a tárcavezető válasza után, máris egy leszámolás szolgált közvetett bizonyítékkal. A szlovák fővároshoz tartozó Pozsonypüspökiben (Podunajské Biskupice) az egyik sportfogadási iroda előtt fényes nappal két személy agyonlőtte Jozef Svoboda közismert milliárdost. - Profi bérgyilkosok követték el a véres tettet. Három lövés a fejébe, tíz pedig a hátába fúródott - közölte a helyszínelés után a nyomozást vezető tiszt. Nagy erőkkel vonult ki, még helikoptert is bevetett a rendőrség, együttműködésre kérte a magyar, az osztrák és a cseh kollégákat is, mert a határátkelők közelsége miatt valamelyik szomszédos országba is elmenekülhettek a tettesek. Akikről azóta sem tudnak sokat a nyomozók. Még azt a fekete furgont sem találták meg, amellyel a két gyilkos elrobogott a helyszínről. Kezdetben sokan úgy vélekedtek, hogy a két, egymással éppen egy évtizede rivalizáló bűnbanda közötti újabb leszámolásról van szó. Tíz év alatt a Takács- és a Sykora-csoport összesen tizenhárom gyilkossággal igyekezett a másikat kiszorítani a pozsonyi és a környékbeli vadászterületről, amely a virágzó nemzetközi prostitúció, az osztrák ügyfeleket is vonzó kábítószerpiac és más bűncselekmények révén szlovákiai viszonylatban a legtöbb haszonnal kecsegtetett. Mindmáig egyetlen gyikost sem kerítettek kézre. - Sok fontos információval rendelkezünk, de még újabb bizonyítékokra van szükségünk a vádemeléshez. Ez a türelemjáték akár évekig is eltarthat - válaszolta érdeklődésünkre Jaroslav Spisiak. Nem cáfolta a bűnügyi főigazgató azokat a legújabb feltételezéseket, melyek szerint Jozef Svoboda meggyilkoló-Cégfogadások, pártbálok díszvendégei és bőkezűen jótékonykodó milliárdosok közé birkózta fel magát, s a más kategóriába tartozik. Őt a hazai gengszterbandák felett álló, kiterjedt orosz, fehérorosz és azerbajdzsán kapcsolatokkal rendelkező, erős embernek tartotta a szlovákiai alvilág. A negyvennyolc éves vállalkozó még a nyolcvanas években disszidált válogatott birkózóként Svédországba, ahol első feleségével éttermet és szórakozóhelyeket bérelt, majd vásárolt meg. Nemsokára kábítószer-csempészet miatt néhány évre börtönbe került. A rendszerváltozás után hazatért, kaszinókat és más szórakozóhelyeket nyitott. Övé lett a pozsonyi kormány tulajdonában levő Fórum Szálló játékterme is. (A négycsillagos hotel a külföldi kormányküldöttségek szálláshelyéül szolgál.) A kaszinót Svoboda tavaly eladta egyik barátjának, Jozef Surovcíknak. Őt röviddel az ügylet megkötése után agyonlőtték. A kilencvenes évek közepén Svoboda a Szlovák Birkózószövetség elnökévé avanzsált. Erről a tisztségéről néhány hónapja mondott le, de továbbra is vezetőségi tag maradt. Cégfogadások, portbálok díszvendégei és bőkezűen jótékonykodó milliárdosok közé birkózta fel magát. Májusban a jégkorong-világbajnokságon kisebb belpolitikai botrányt kavart, amikor a szlovák válogatott egyik mérkőzésén Rudolf Schuster akkori államfő, Eduard Kukan külügyminiszter, Daniel Lipsic, az igazságügyi tárca vezetője mögött ugyancsak a díszpáholyban feszített. A pozsonyi politikusok a mérkőzés után egytől egyig azt hajtogatták az őket faggató újságíróknak, hogy nem volt tudomásuk arról, milyen társaságba keverednek. Mostanság már más szlovák közéleti személyek is azt mondják, hogy csak látásból ismerték - vagy még úgy sem - a meggyilkolt üzletembert, soha egyetlen fillért sem fogadtak el tőle. Állításukra Karin Svobodová az egyik pozsonyi napilapban ezt válaszolta: - Név szerint fel tudnám sorolni, hány barátja volt a legfelsőbb politikai körökben is, mennyien kértek tőle különböző szívességeket. Ők most persze, mindent tagadnak, ilyen undorító a politika, de ettől a tények nem változnak - vélekedett a harminchárom évesen, saját meghatározása szerint maffiaözveggyé vált második feleség. Pozsonyban teljes a hírzárlat a nyomozásról. Annyit azonban sikerült megtudnunk, hogy a gyilkosokat orosz keresztapa bérelhette fel. Az elmúlt hetekben a rendőrök nyolcvanegy személyt tartóztattak le bűnszövetkezetben elkövetett olajszőkítés, s ebből származó milliárdos nagyságrendű adócsalás alapos gyanúja miatt. Annyi már bizonyos, hogy a gyanúsítottak mintegy kétszáz fiktív számlagyártó, kereskedelmi és könyvelő cég szövevényén keresztül igyekeztek leplezni üzelmeiket. Napról napra erősödik a gyanú, hogy az olajszőkítők fővezére orosz. Ő gyaníthatta vagy tudhatta, hogy szlovákiai bűnbandájának leleplezésben az alvilágból kiszállni igyekvő Jozef Svobodának is köze lehetett. Talán súgott a rendőrségnek. Vagy csak a tisztára mosott milliárdok birtokában szakítani akart a múltjával, ahogy a második felesége bizonygatta. Akár így, akár úgy, a keresztapa ezt nem nézte tétlenül, hiszen Svoboda szinte mindent tudott a szlovákiai alvilágról. És sok mindent a közéleti összefonódásokról, amelyeknek egyik megtestesítője volt. Azok a szlovák politikusok, akik az újságíróknak nyilatkozva egytől egyig letagadták a meggyilkolthoz fűződő szoros kapcsolatukat, szinte ugyanazzal a lélegzettel szörnyülködve hangoztatták, hogy szinte már szicíliai állapotok burjánzanak el Szlovákiában is. Miközben magukban nyitván fellélegeztek, mert Jozef Svoboda sok titkot magával vitt a sírba. Pozsony, 2004. augusztus SzILVÁSSY JÓZSEF Karín Svobodová maffiaözvegynek mondja magát Angol bor? Megkóstoltuk! A Denbies-birtok adottságai Champagne-hoz hasonlítanak Néhány napja ellenállhatatlanul érdekes meghívás érkezett a Visit Britain idegenforgalmi szervezettől, kirándulásra csábítva néhány külföldi tudósítót a Londonhoz közeli Surrey grófságban található Dorkingba, Európa valószínűleg, Anglia bizonyosan legnagyobb privát borászatába, a Denbies-birtokra. Közülünk csak keveseknek volt személyes tapasztalata az angol borról, mielőtt megtudtuk volna, hogy azt szigorúan meg kell különböztetni a brit bortól. Utóbbi alapanyagát ugyanis a világ távoli tájairól szállítják ide, hogy feldolgozzák. Az angol bor viszont hazai szőlőből készül. Már maga az a tény is, hogy ennyire északon egyáltalán beérik a szőlő, meglepő volt, de mint kiderült, Wales és a Scilly-szigetek között összesen négyszáz szőlészet működik. Az angol borászat pedig több mint kétezer éves múltra tekint vissza. A rómaiak egészen biztosan foglalkoztak itt szőlőtermesztéssel. Azt ugyan nem tudni, hogyan járultak hozzá a vikingek, a szászok és más hódítók az itteni borászathoz, de az biztos, hogy a normannok mindent buzgón feljegyeztek, és 1086 körül mintegy ötven szőlőskertet tartottak említésre méltónak. A bortermelés egészen az 1350-es évekig virult, ám akkor a Golf-áram és vele az időjárás irányt változtatott, emiatt pedig a szőlészet hanyatlásnak indult, amihez nyitván hozzájárultak a lakosságot megtizedelő járványok is. Két történelmi esemény folytán aztán végleg befellegzett az angol borászatnak. Az egyik az volt, hogy II. Henrik feleségül vette Aquitániai Eleonórát, és ezzel a britek megismerték és megszerették a bordói testes vörösborokat. Végül VIII. Henrik verte be az utolsó szöget az angol borászat koporsójába a szerzetesrendek feloszlatásával, melyek közül többnek is volt saját szőlészete. Az angol bor reneszánsza az 1950-es évekig váratott magára. Az áttörést az hozta meg, hogy egyre kevésbé sajátították ki a bortermelést lelkes, ám tapasztalatlan nyugalmazott katonatisztek, excentrikus arisztokraták, s a működés szakmai oldalát mind inkább profikra, Franciaországban, vagy a borászati Újvilágban - Új-Zélandon és Kaliforniában - képzett szakértőkre bízták. Dick Selly professzornak, a tekintélyes londoni University College tanárának, aki a tudósítókat a helyi geológiai adottságokról, halhatatlan érdemei vannak abban, hogy itt, Denbiesben több mint százhektáros szőlészet alakult ki. Adrian White 1984-ben vásárolta meg a birtokot, és annak részeként egy sertéstenyésztő gazdaságot, amely azonban nem látszott életképesnek. Selly professzor, aki egy közeli, a XVII. században még működő szőlőskert mellett lakik és jól ismeri a surrey-i dombok történetét, kéretlenül levelet írt az új földesúrnak. Elmagyarázta, hogy ez a vidék, North Downs feltűnő földtani hasonlóságot mutat a franciaországi Champagne régióval: itt ugyanaz a krétakori mészkő található. Még az időjárás is hasonló, így a geológiai szakértő nem látott okot arra, miért ne lehetne itt minőségi borokat előállítani. Champagne-i borászok egyébként már jelezték érdeklődésüket, hogy befektessenek délangliai pincészetekbe. A többi immár történelem: 1986-ban ültették el az első töveket, és ma már évi 400 ezer palack, 300 ezer liter bort állítanak elő (ez az angol bortermelés 10 százaléka), a fehér- és a habzóboruk több versenyen nyert díjat. A tavalyi évjárat a kiegyensúlyozottan meleg időjárásnak köszönhetően kitűnő. Az idén azonban ismét közbeszólt az „istenverte brit éghajlat", amelyre az itteni borászoknak saját rövidítésük is van (amely csak betű képében azonos a vághírű rádió- és televízió-hálózatéval): BBC - Blasted British Climate. Amikor már úgy tűnt, végre sikerül verseny-, vagy legalább szalonképessé válnia az angol bornak, a csapadékos június-július lefagyasztotta a mosolyt Denbies és a többi gazdaság borászának arcáról. A surrey-i lankákon tavasszal virágba borult tövek is csak azért nem fagytak el, mert a menedzsment elővigyázatosságból nyolcszáz „fűtőtestet" vásárolt, ezeket fagyveszély esetén minden este, egyenként, kézzel megtöltve és meggyújtva helyezik a tőkék alá. Egy British Airways-pióta szerint a levegőből római táborhelyre emlékeztet az égők látványa. A borászat önmagában nem tudja eltartani a birtokot. Ennek több oka is van. A bor minőségétől függetlenül a brit fogyasztókat nem sikerült még áthangolni a hazai nedűre, már csak azért sem, mert az árak nem versenyképesek a kedvelt, bevált francia, olasz importtal. Ha valaki, mint Delia Smith, az ország kedvenc mesterszakácsa favorizálja is az angol borokat, akkor is nehézségbe ütközik a beszerzésük, hiszen a nagy szupermarketek és szaküzletek csak lassan, mértékkel rendelnek belőlük. A megélhetéshez Denbiesnek több lábon kell állnia, ezért valóságos borászati Disneyland alakult itt ki. A látogatót - immár évi több mint háromszázezret - az angol főúri kúriák stílusában felépített turistaközpont fogadja. Hétköznap délben telt házat találtunk. A közönséget túlnyomórészt csoportosan érkező, takarosan öltözött hetvenes-nyolcvanas éveiket taposó középosztálybeli özvegyek alkották. A program egy panoráma moziban kezdődik, ahol lélegzetelállító felvételek mutatják be a gazdaságot. Aztán egy kisvasútban utazhatják be a látogatók a pincerendszert, s eközben tájékoztatást kapnak a borkészítés fortélyairól. A belső túra fénypontja: borkóstoló Denbies tévékéiből. A friss, gyümölcsös ízű fehérbor és a rosé igazán rendben lévő, a vörös legjobb esetben is felejthető. Egy második, külső túra a tágas birtokot járja körbe. Nemrégiben II. Erzsébet királynő gyönyörködött az étteremből a vendég elé táruló panorámában és megkóstolta Denbies borait. Robert Kilroy- Silk, a BBC-től tavasszal rasszista megjegyzéseiért kiakolbólított műsorvezető, angol habzóborral ünnepelte Westminsterben pártja, a brit Függetlenségi Párt és a maga meglepően jó szereplését az európai parlamenti választáson. Christopher White vezérigazgató, a tulajdonos fia, most azért imádkozik, hogy ne igazolódjon be a meteorológusok előrejelzése: augusztus és szeptember is napos, meleg időt hozzon. Ha sikerülne megismételni a 2003-as minőséget, talán a brit, sőt a külföldi fogyasztókat is meg lehetne győzni, hogy megkóstolják Denbies borait. London, 2004. augusztus R. Hahn Veronika Felirat a Denbies borüzletében: „Gondolkodj angolul, igyál angolul!"