Népszabadság, 2004. augusztus (62. évfolyam, 179-203. szám)
2004-08-10 / 186. szám
VILÁG Eurohadtest: afgán misszió Az amerikaiak húszezer, a szövetségesek 6500 katonát küldtek Hírösszefoglalónk Megkezdte első Európán kívüli küldetését az Eurohadtest, amelynek vezérkara tegnap ünnepélyesen átvette az afganisztáni Nemzetközi Biztonság-elősegítő Erő (ISAF) parancsnokságát-jelentette az MTI. Az ISAF helyszíni irányítása a kanadai Rick Hillier tábornoktól a következő hat hónapra az Eurohadtest (Eurocorps) vezérkarának élén tavaly szeptember óta álló francia Jean-Louis Py tábornokhoz került, aki korábban Boszniában szolgált. Helyettese a német Wolf- Dieter Loeser lett. Az Eurohadtest hivatalosan a NATO gyorsan bevethető alakulata, ám egyúttal az önálló európai katonapolitika megtestesítője is. Az Eurohadtestben az EU-nak olyan tagállamai is részt vesznek, mint Finnország és Ausztria, amelyek nem tagjai a NATO-nak. Az európai védelmi politika értelmében a kontinens országai Európán kívül is beavatkozhatnak, ha a védelmi érdekek szükségessé teszik. Az Afganisztánba vezényelt százhuszonöt fős magyar egység júliusi búcsúztatásán Juhász Ferenc honvédelmi miniszter úgy fogalmazott: Európának nemcsak a határain kell feltartóztatni a konfliktusokat, hanem a helyszínen kell lokalizálni és felszámolni a veszélyt. Az ISAF keretében Magyarországgal együtt 37 ország hat és fél ezer katonája vesz részt a közbiztonság és a béke fenntartásában Kabulban és az ország északi részén. Washington 20 ezer katonája az ország déli részén teljesít szolgálatot - emlékeztetett a Reuters. Az irányítás átvételekor Py tábornok azt mondta: a NATO békefenntartói megőrzik a békét a térségben az október 9-i választások alatt is, noha a tálibok a voksolás megzavarásával fenyegetőznek. Megfigyelők szerint Hamid Karzai elnök hatalma továbbra is csak Kabulra és környékére terjed ki. A NATO 26 tagja júniusban megegyezett arról, hogy a választásokig 8500 főre emelik a békefenntartók számát. A voksok leadásakor további 30 ezer afgán rendőr és az új, 14 ezer fős afgán nemzeti hadsereg ügyel a rendre. AZ EUROHADTEST 1992-ben alakult meg strasbourgi székhellyel, de létrehozásának első lépését még 1963-ban tették meg, amikor Charles de Gaulle francia elnök és Konrad Adenauer NSZK-kancellár aláírták a két ország közötti együttműködésről szóló Élysée-szerződést. A történelmi jelentőségű megállapodásban kiszélesítették az együttműködés körét, létrehozva a közös biztonsági és védelmi tanácsot. A két ország 1991- ben nyitotta meg a csatlakozás lehetőségét a Nyugat-európai Unió tagországai előtt, s Belgium után Spanyolország, majd Luxemburg lépett az Eurohadtestbe. Az önálló európai védelmi politika magjaként szolgáló egység 2007-re épül fel teljesen. A Honvédelmi Minisztérium információi szerint most folynak tárgyalások arról, hogy a tagországok - így Magyarország - milyen erőkkel vesznek majd részt az Eurohadtestben. Py tábornok (jobbra) átveszi az ISAF-zászlót német elődjétől Kabulban Magyar járőrök Kabulban A magyar század felkészült afganisztáni feladatainak ellátására - nyilatkozta a Népszabadságnak Kabulból Sánta Gábor. A százados elmondta: az előzetesen meghatározott feladatkörnek megfelelően járőrözést, esetenként objektumőrzést vagy kiemelt személyek védelmét látják el, együttműködésben más nemzetek alakulataival. A feladatok között azonban nem szerepel a kabuli katonai és polgári repülőtér védelme, noha korábban a honvédelmi tárca erről a feladatról is említést tett. A százados szerint a városban nyugodt a légkör, az emberek szabadon járnak az utcákon, és sokfelől zene szól a rádióból, ami a tálib uralom alatt tilos volt. - Feszültség persze érzékelhető - mondta a százados, hozzátéve, hogy az afgán lakosság döntő többsége nem utasítja el az ISAF jelenlétét. - Sokkal szabadabban élhetnek, mint korábban, és ezt nagyra értékelik - jegyezte meg. Sánta Gábor úgy nyiatkozott: az ISAF élén lezajlott vezetőváltás semmilyen módon nem befolyásolja a magyar század működését. Az eddigi hatáskörök is változtatás nélkül élnek tovább. A szolnoki zászlóalj norvég vezetés alatt egy belga és egy norvég századdal működik együtt. Szoros a kooperáció a németekkel és a kanadaiakkal, hiszen a magyar alegység egy kanadai táborban kapott elhelyezést. Érdekesség, hogy Kanada kétezer katonát állomásoztat Afganisztánban, s közülük hétszáz az Eurohadtest parancsnoksága alá fog tartozni. Az október 9-i választásokkal kapcsolatban a százados úgy nyilatkozott, hogy számítanak többletfeladatokra, hiszen a voksolás zökkenőmentes és biztonságos lebonyolításáért az ISAF katonái is felelnek. A szolnoki felderítőszázad az előzetes megállapodás szerint február elejéig marad Afganisztánban. Ny. G. A Nastase-kormány nyit a román diaszpóra felé Tibori Szabó Zoltán kolozsvári tudósítónk Külföldön élő és kettős állampolgársággal rendelkező személyt is indít a novemberi parlamenti választásokon a román Szociáldemokrata Párt a listáján. Ezt maga Adrian Nastase kormányfő, a párt elnöke jelentette be az augusztus 7. és 9. között a Fekete-tenger partján fekvő Mangáliában megtartott Határon túli románok szimpóziumon. A rendezvényen bejelentették: Románia a magyar státustörvény mintájára a határon túl élő románok kulturális, etnikai, nyelvi és vallási identitásának megőrzését célzó saját státustörvényt dolgozott ki, amelyet a kormány már megvitatott. A jogszabályra az Európa Tanács velencei bizottsága és az EBESZ kisebbségügyi főbiztosa már rábólintott, s azt még augusztusban a környező országok kormányaival is megvitatják. Azt követően pedig, várhatóan szeptember elején, elfogadás végett a parlament elé kerül. Nastase kész nyitni a diaszpóra felé. Kijelentette, azt szeretné, ha a külföldön élő valamennyi román állampolgárnak meg tudnák teremteni a választásokon való részvétel lehetőségét. Ennek érdekében elektronikus szavazási rendszert szerelnek majd fel, hogy az Egyesült Államokban élő egymillió román szavazhasson. A kormánypárt listáira egy olyan kettős állampolgárságú, külföldön élő románnak biztosítanak majd helyet, akinek indításával a határon túli román közösségek egyetértenek. Az alkotmány tavaly végrehajtott módosítása teszi lehetővé a kettős állampolgárok számára, hogy romániai közjogi méltósági tisztségeket töltsenek be. Az amerikai románság képviselője viszont azt követelte: módosítsák az alkotmányt, hogy a román állampolgársággal nem rendelkező románok is részt vehessenek az ország közéletében, tegyék lehetővé a határon túli románok számarányos parlamenti képviseletét, és hozzák létre a határon túli románok minisztériumát. A Nastase-kormányt azért is bírálat érte, hogy a javasolt státustörvényt a határon túli román szervezetekkel nem vitatta meg. A szóban forgó törvényről Titus Corlateanu, a Határon Túli Románok Hivatalát vezető államtitkár elmondta: abba sem szociális, sem pedig gazdasági jellegű jogok nem lettek beépítve, mert a magyar jogszabálynak Románia éppen az ilyen jellegű előírásait kifogásolta. Az új jogszabály létrehozná a Románok Világkongresszusát, amely megválasztaná a jogi személyiséggel rendelkező és állandó jelleggel működő Románok Világtanácsát. A román jobboldali erőkhöz közel álló bukaresti Cotidianul napilap hétfői számában epésen jegyezte meg: Adrian Nastase ugyanazt teszi, amit Orbán Viktornál kifogásolt. Adrian Nastase ÁLLÁSPONT 2004. AUGUSZTUS 10., KEDD 3 Szabad a pálya_________ Seres László z államnak nem dolga, hogy csirkét termeljen vagy tankönyvet adjon ki - e szavakkal szemléltette a napokban a szabad demokraták elnöke, mi is lenne a fő különbség a liberálisok és a két nagy párt privatizációs elképzelése, és így: gazdaságfilozófiája között. Az államnak persze még sok minden más sem a feladata, a lényeg azonban (újra) az, hogy a kormányzó SZDSZ-nek (újra) bizonyítania kell: önállóságot és elvszerűséget, emellett alkukészséget és pragmatizmust. Ráadásul mind ellenzéke, mind koalíciós partnere felé. Megint helyzet van ugyanis, ám a kis kormánypárt - egy számára sikeresnek mondható európai parlamenti választás után - nem áll éppen a helyzet magaslatán. Mintha nem lenne elég kihívás az SZDSZ számára a „konzervatív" oldal szodomázása és baloldali populizmusa; mintha nem lenne elég embert/pártot próbára tevő feladat igazodni a miniszterelnök kormányátalakító terveihez; mintha nem okozna számukra épp elég fejtörést az, hogy az adózás mértékét, az állam szerepét csökkentő alapállásukat tűzzel-vassal kell megvédeniük, mert partnerük egyre baloldalibb platformjai újabb és újabb funkciókat találnak ki az állam számára (Kuncze Gábor meg is jegyezte: mintha nemcsak a Fidesz, de az MSZP sem akarná igazán a privatizációt). És akkor még ez is: naponta újabb adalékok a sajtóban Demszky Gábor ingatlanjáról/autólízingjéről, Wekler Ferenc szőlőültetvényeiről/állami támogatásairól. És bár mindkét eset valószínűleg a cinikus „jogszerű, legfeljebb nem szokványos" kategóriába tartozik, úgy tűnik, még mindig vannak a liberális pártban olyanok, akik szerint az ilyen ügyek politikailag kommunikációilag megúszhatok. Nem, nem úszhatok meg. Lehet rajta sopánkodni, de az embereket jobban érdekli az, hogy a volt SZETA-tag főpolgármester ma urizál-e vagy sem, mint az, hogy Bábolnán állami-e a helyzet csirkefronton. Több embert gondolkodtat el egy liberális politikus népföldesúri ambíciója, mint az, hogy magánkézbe kerül-e a Tankönyvkiadó. Kuncze mindkét politikust érintő esetet „politikai problémának" nevezte, amely nem maradhat következmények nélkül - azt persze nem tudni, mik ezek a következmények. A személyek hitelességén túl, azon keresztül annak a liberálisnak nevezhető (vö. csinosnak mondott) pártnak a hitelességéről van szó, amelyik esetleges morális gikszerek miatt két év múlva úgy röpülhet ki a parlamentből, hogy a két nagy néppárt még véletlenül sem fogja átvenni és folytatni a liberális minimumot, örökségül. Jó, megvan bennük, ami a létezéshez kell, a demokrácia és az intézményrendszer több-kevesebb tisztelete - de meggyőződéses államtalanítást, adócsökkentést, komplex egészségügyi reformot, magánnyugdíjrendszert, a privatizáció befejezését, meg egyáltalán: az egyénre való figyelést nehéz elképzelni liberális párt nélkül. Az új keletű támadások ellenére továbbra is az SZDSZ az, amelyik néha megszólal emberi jogi ügyekben, még akkor is ha, az elmúlt egy évben a hangsúly (joggal) áttevődött a másfél évtizedig elhanyagolt gazdasági liberalizmusra. Az SZDSZ (és ha már itt tartunk: a Magyar Demokrata Fórum) nélkül olyan kétpártrendszer lenne Magyarországon, amely nem demokratikus váltógazdaságot, hanem demokratikus deficitet jelentene. A szabad demokraták számára nem az a fő kérdés, melyik miniszterük áll föl székéből augusztusban, és hogy megintik-e Weklert és/vagy Demszkyt a párt vezető testületei. A kérdés az, hogy lesz-e még szervezett, hangját hallató liberalizmus ebben az országban két év múlva. A Búcsú a fegyveresektől Haszán Zoltán Hálásak lehetnek a fiatalok a Fidesznek, hogy végre lépett a sorkötelezettség eltörlése érdekében. Az ellenzéki párt megelégelte ugyanis, hogy „a kormány eddig csak beszélt erről, de az elmúlt két évben igazából semmit nem tett". Ideje volt már valóban példát mutatni az önkéntes hadsereg bevezetését elmismásoló kormánypártoknak, különösen az SZDSZ-nek, amelyik már tíz éve, hogy csak beszél a behívások leállításáról. A Fidesz viszont nem akar felelőtlen lenni, június közepén vélhetően ezért közölték a sorkötelezettség megszüntetéséről összehívott négypárti tanácskozáson, hogy egyetértenek ugyan a professzionális Magyar Honvédség felépítésével, de egyelőre nem látják biztosítottnak az önkéntes-hivatásos hadseregre való átállás feltételeit. A kormány válasza erre az elmúlt kétévi semmittevés folytatása volt. Július végén bejelentették például, hogy a honvédelmi miniszter a parlament elé terjeszti a sorkatonaság megszüntetéséhez szükséges törvényi szabályozást, hiába nem támogatja azt a Fidesz. A mismásolás elfedésére pedig már nem hívtak be egyetlen újoncot sem júliusban, holott a procedúra a múlt hónapban aktuális lett volna, novemberben pedig leszerel az utolsó sorkatona. Orbán Viktor egyébként már 1990-ben megvédte azokat az Országgyűlésben, akik elkerülték a katonaságot: „Csurka Istvánnak volt egy olyan mondata, amelynek első fele úgy hangzott, hogy a katonaság számára az az értékesebb, aki fegyvert fog, következésképpen a haza számára is az az értékesebb. Ezzel a mondattal mi nem értünk egyet, alapelvileg nem értünk egyet. Úgy gondoljuk, hogy a haza számára nem az szabja meg egy polgár értékét, hogy valaki vállal-e fegyveres katonai szolgálatot vagy nem." Sőt, Orbán később, immár miniszterelnökként is visszatért ehhez a gondolathoz, amikor 2001 márciusában Csurka István helyett már a katonai vezetőknek címezve szavait közölte: „az államigazgatásban is jobban bízik az ember azokban a munkatársakban, akik már egyébként letették a katonai esküt. Mert ez egy életre szól, és azokra, akik nem tettek katonai esküt, az ember egy kicsit másképpen tekint, mint azokra, akik ezt a súlyos kötelezettséget vállalták". Néhány nappal a honvédségi értekezlet után a Fidesz első embere egy rádióinterjúban ismét érintette a katonai kötelezettség témáját, és közölte: támogatja az MSZP 2001-es népszavazási kezdeményezésének mind a négy pontját, így a sorkatonai szolgálat eltörlését is, hiszen „a parlament 90 százalékos többséggel határozott annak későbbi megszüntetéséről". „Sem a Fidesz, sem a Fidelitas soha nem volt a sorkötelezettség eltörlésével ellentétes alapon" - jelentette ki nemrégiben Rogán Antal. A bevonulások megszüntetésének ugyanakkor lehet támogatója a kormánypárti oldalon is. Legalábbis erre lehet következtetni a sorkatonaságot a Nemzetőrséggel felváltani kívánó Simicskó István szavaiból. A Fidesz biztonságpolitikai műhelyének vezetője szerint furcsa, hogy olyan szocialista képviselő is beleszólt a sorkötelezettség megszüntetéséről folyó vitába, aki személyesen érintett, hiszen nem volt még sorkatona, ezért nyilvánvaló, hogy szeretné elkerülni a sorkatonai szolgálatot. Csak gyanítom, hogy Simicskó Zuschlag Jánosra utalhatott, mert bár az ügyben szintén megszólaló Rogán Antal sem volt katona, ám ő nem is szocialista. Amúgy - Simicskó ne tudná? - országgyűlési képviselőként mindketten mentességet kapnak e kötelezettség alól. Simicskó azt is hozzáfűzte: szomorúan látja, hogy egyes kormánypárti képviselők Magyarország biztonságát is képesek lennének feláldozni, hogy néhány tucat voksot megszerezzenek. És végül még egy kormánypárti rafinéria. A Fidesz szerint elég lenne egyszerű kormánypárti többség a parlamentben ahhoz, hogy az országot fenyegető veszély esetén vissza lehessen állítani a sorkötelezettséget. A koalíciós pártok ezt konszenzushoz, azaz kétharmados egyetértéshez kötnék. Miért ilyen bizalmatlanok?