Népszabadság, 2004. augusztus (62. évfolyam, 179-203. szám)

2004-08-10 / 186. szám

VILÁG Eurohadtest: afgán misszió Az amerikaiak húszezer, a szövetségesek 6500 katonát küldtek Hírösszefoglalónk Megkezdte első Európán kívüli küldeté­sét az Eurohadtest, amelynek vezérkara tegnap ünnepélyesen átvette az afga­nisztáni Nemzetközi Biztonság-elősegí­­tő Erő (ISAF) parancsnokságát-jelentet­te az MTI. Az ISAF helyszíni irányítása a kanadai Rick Hillier tábornoktól a követ­kező hat hónapra az Eurohadtest (Euro­­corps) vezérkarának élén tavaly szep­tember óta álló francia Jean-Louis Py tá­bornokhoz került, aki korábban Boszniá­ban szolgált. Helyettese a német Wolf- Dieter Loeser lett. Az Eurohadtest hivatalosan a NATO gyorsan bevethető alakulata, ám egyút­tal az önálló európai katonapolitika megtestesítője is. Az Eurohadtestben az EU-nak olyan tagállamai is részt vesz­nek, mint Finnország és Ausztria, ame­lyek nem tagjai a NATO-nak. Az európai védelmi politika értelmében a kontinens országai Európán kívül is beavatkozhat­nak, ha a védelmi érdekek szükségessé teszik. Az Afganisztánba vezényelt száz­­huszonöt fős magyar egység júliusi bú­csúztatásán Juhász Ferenc honvédelmi miniszter úgy fogalmazott: Európának nemcsak a határain kell feltartóztatni a konfliktusokat, hanem a helyszínen kell lokalizálni és felszámolni a veszélyt. Az ISAF keretében Magyarországgal együtt 37 ország hat és fél ezer katonája vesz részt a közbiztonság és a béke fenn­tartásában Kabulban és az ország északi részén. Washington 20 ezer katonája az ország déli részén teljesít szolgálatot - emlékeztetett a Reuters. Az irányítás átvételekor Py tábornok azt mondta: a NATO békefenntartói megőrzik a békét a térségben az október 9-i választások alatt is, noha a tálibok a voksolás megzavarásával fenyegetőz­nek. Megfigyelők szerint Hamid Karzai elnök hatalma továbbra is csak Kabulra és környékére terjed ki. A NATO 26 tagja júniusban megegye­zett arról, hogy a választásokig 8500 főre emelik a békefenntartók számát. A vok­­sok leadásakor további 30 ezer afgán rendőr és az új, 14 ezer fős afgán nemze­ti hadsereg ügyel a rendre. AZ EUROHADTEST 1992-ben alakult meg strasbourgi székhellyel, de létrehozásának első lépését még 1963-ban tették meg, amikor Charles de Gaulle francia elnök és Konrad Adenauer NSZK-kancellár aláírták a két ország közötti együttműködésről szóló Élysée-szerződést. A történelmi jelentőségű megállapodásban kiszé­lesítették az együttműködés körét, létrehozva a közös biztonsági és vé­delmi tanácsot. A két ország 1991- ben nyitotta meg a csatlakozás lehetőségét a Nyugat-európai Unió tagországai előtt, s Belgium után Spanyolország, majd Luxemburg lépett az Eurohadtestbe. Az önálló európai védelmi politika magjaként szolgáló egység 2007-re épül fel teljesen. A Honvédelmi Mi­nisztérium információi szerint most folynak tárgyalások arról, hogy a tag­országok - így Magyarország - milyen erőkkel vesznek majd részt az Euro­hadtestben. Py tábornok (jobbra) átveszi az ISAF-zászlót német elődjétől Kabulban Magyar járőrök Kabulban A magyar század felkészült afganisztáni feladatainak ellátásá­ra - nyilatkozta a Népszabadságnak Kabulból Sánta Gábor. A százados elmondta: az előzetesen meghatározott feladatkör­nek megfelelően járőrözést, esetenként objektumőrzést vagy kiemelt személyek védelmét látják el, együttműködésben más nemzetek alakulataival. A feladatok között azonban nem sze­repel a kabuli katonai és polgári repülőtér védelme, noha ko­rábban a honvédelmi tárca erről a feladatról is említést tett. A százados szerint a városban nyugodt a légkör, az embe­rek szabadon járnak az utcákon, és sokfelől zene szól a rádió­ból, ami a tálib uralom alatt tilos volt. - Feszültség persze ér­zékelhető - mondta a százados, hozzátéve, hogy az afgán la­kosság döntő többsége nem utasítja el az ISAF jelenlétét. - Sokkal szabadabban élhetnek, mint korábban, és ezt nagyra értékelik - jegyezte meg. Sánta Gábor úgy nyiatkozott: az ISAF élén lezajlott vezető­­váltás semmilyen módon nem befolyásolja a magyar század működését. Az eddigi hatáskörök is változtatás nélkül élnek tovább. A szolnoki zászlóalj norvég vezetés alatt egy belga és egy norvég századdal működik együtt. Szoros a kooperáció a németekkel és a kanadaiakkal, hiszen a magyar alegység egy kanadai táborban kapott elhelyezést. Érdekesség, hogy Kana­da kétezer katonát állomásoztat Afganisztánban, s közülük hétszáz az Eurohadtest parancsnoksága alá fog tartozni. Az október 9-i választásokkal kapcsolatban a százados úgy nyilatkozott, hogy számítanak többletfeladatokra, hiszen a voksolás zökkenőmentes és biztonságos lebonyolításáért az ISAF katonái is felelnek. A szolnoki felderítőszázad az előzetes megállapodás szerint február elejéig marad Afganisztánban. Ny. G. A Nastase-kormány nyit a román diaszpóra felé Tibori Szabó Zoltán kolozsvári tudósítónk Külföldön élő és kettős állampolgárság­gal rendelkező személyt is indít a no­vemberi parlamenti választásokon a ro­mán Szociáldemokrata Párt a listáján. Ezt maga Adrian Nastase kormányfő, a párt elnöke jelentette be az augusztus 7. és 9. között a Fekete-tenger partján fek­vő Mangáliában megtartott Határon túli románok szimpóziumon. A rendezvényen bejelentették: Romá­nia a magyar státustörvény mintájára a határon túl élő románok kulturális, etni­kai, nyelvi és vallási identitásának meg­őrzését célzó saját státustörvényt dolgo­zott ki, amelyet a kormány már megvita­tott. A jogszabályra az Európa Tanács velencei bizottsága és az EBESZ kisebb­ségügyi főbiztosa már rábólintott, s azt még augusztusban a környező országok kormányaival is megvitatják. Azt köve­tően pedig, várhatóan szeptember ele­jén, elfogadás végett a parlament elé ke­rül. Nastase kész nyitni a diaszpóra felé. Kijelentette, azt szeretné, ha a külföldön élő valamennyi román állampolgárnak meg tudnák teremteni a választásokon való részvétel lehetőségét. Ennek érde­kében elektronikus szavazási rendszert szerelnek majd fel, hogy az Egyesült Ál­lamokban élő egymillió román szavaz­hasson. A kormánypárt listáira egy olyan kettős állampolgárságú, külföl­dön élő románnak biztosítanak majd he­lyet, akinek indításával a határon túli ro­mán közösségek egyetértenek. Az alkot­mány tavaly végrehajtott módosítása te­s­zi lehetővé a kettős állampolgárok szá­mára, hogy romániai közjogi méltósági tisztségeket töltsenek be. Az amerikai románság képviselője vi­szont azt követelte: módosítsák az alkot­mányt, hogy a román állampolgársággal nem rendelkező románok is részt vehes­senek az ország közéletében, tegyék le­hetővé a határon túli románok számará­nyos parlamenti képviseletét, és hozzák létre a határon túli románok minisztériu­mát. A Nastase-kormányt azért is bírálat érte, hogy a javasolt státustörvényt a ha­táron túli román szervezetekkel nem vi­tatta meg. A szóban forgó törvényről Titus Corlateanu, a Határon Túli Romá­nok Hivatalát vezető államtitkár el­mondta: abba sem szociális, sem pedig gazdasági jellegű jogok nem lettek be­építve, mert a magyar jogszabálynak Románia éppen az ilyen jellegű előírása­it kifogásolta. Az új jogszabály létrehoz­ná a Románok Világkongresszusát, amely megválasztaná a jogi személyi­séggel rendelkező és állandó jelleggel működő Románok Világtanácsát. A román jobboldali erőkhöz közel ál­ló bukaresti Cotidianul napilap hétfői számában epésen jegyezte meg: Adrian Nastase ugyanazt teszi, amit Orbán Vik­tornál kifogásolt. Adrian Nastase ÁLLÁSPONT 2004. AUGUSZTUS 10., KEDD 3 Szabad a pálya_________ Seres László z államnak nem dolga, hogy csirkét termeljen vagy tankönyvet ad­jon ki - e szavakkal szemléltette a napokban a szabad demokraták elnöke, mi is lenne a fő különbség a liberálisok és a két nagy párt privatizációs elképzelése, és így: gazdaságfilozófiája között. Az államnak persze még sok minden más sem a feladata, a lényeg azonban (újra) az, hogy a kormányzó SZDSZ-nek (újra) bizonyítania kell: önállóságot és elv­szerűséget, emellett alkukészséget és pragmatizmust. Ráadásul mind el­lenzéke, mind koalíciós partnere felé. Megint helyzet van ugyanis, ám a kis kormánypárt - egy számára sikeresnek mondható európai parlamenti választás után - nem áll éppen a helyzet magaslatán. Mintha nem lenne elég kihívás az SZDSZ számára a „konzervatív" ol­dal szodomázása és baloldali populizmusa; mintha nem lenne elég em­­bert/pártot próbára tevő feladat igazodni a miniszterelnök kormányáta­lakító terveihez; mintha nem okozna számukra épp elég fejtörést az, hogy az adózás mértékét, az állam szerepét csökkentő alapállásukat tűzzel-vas­­sal kell megvédeniük, mert partnerük egyre baloldalibb platformjai újabb és újabb funkciókat találnak ki az állam számára (Kuncze Gábor meg is je­gyezte: mintha nemcsak a Fidesz, de az MSZP sem akarná igazán a priva­tizációt). És akkor még ez is: naponta újabb adalékok a sajtóban Demszky Gábor ingatlanjáról/autólízingjéről, Wekler Ferenc szőlőültetvényei­­ről/állami támogatásairól. És bár mindkét eset valószínűleg a cinikus „jogszerű, legfeljebb nem szokványos" kategóriába tartozik, úgy tűnik, még mindig vannak a liberális pártban olyanok, akik szerint az ilyen ügyek politikailag­ kommunikációilag megúszhatok. Nem, nem úszhatok meg. Lehet rajta sopánkodni, de az embereket jobban érdekli az, hogy a volt SZETA-tag főpolgármester ma urizál-e vagy sem, mint az, hogy Bábolnán állami-e a helyzet csirkefronton. Több embert gondolkodtat el egy liberá­lis politikus népföldesúri ambíciója, mint az, hogy magánkézbe kerül-e a Tankönyvkiadó. Kuncze mindkét politikust érintő esetet „politikai problé­mának" nevezte, amely nem maradhat következmények nélkül - azt per­sze nem tudni, mik ezek a következmények. A személyek hitelességén túl, azon keresztül annak a liberálisnak ne­vezhető (vö. csinosnak mondott) pártnak a hitelességéről van szó, amelyik esetleges morális gikszerek miatt két­ év múlva úgy röpülhet ki a parla­mentből, hogy a két nagy néppárt még véletlenül sem fogja átvenni és folytatni a liberális minimumot, örökségül. Jó, megvan bennük, ami a léte­zéshez kell, a demokrácia és az intézményrendszer több-kevesebb tisztele­te - de meggyőződéses államtalanítást, adócsökkentést, komplex egész­ségügyi reformot, magánnyugdíjrendszert, a privatizáció befejezését, meg egyáltalán: az egyénre való figyelést nehéz elképzelni liberális párt nélkül. Az új keletű támadások ellenére továbbra is az SZDSZ az, amelyik néha megszólal emberi jogi ügyekben, még akkor is ha, az elmúlt egy évben a hangsúly (joggal) áttevődött a másfél évtizedig elhanyagolt gazdasági li­beralizmusra. Az SZDSZ (és ha már itt tartunk: a Magyar Demokrata Fó­rum) nélkül olyan kétpártrendszer lenne Magyarországon, amely nem de­mokratikus váltógazdaságot, hanem demokratikus deficitet jelentene. A szabad demokraták számára nem az a fő kérdés, melyik miniszterük áll föl székéből augusztusban, és hogy megintik-e Weklert és/vagy Demszkyt a párt vezető testületei. A kérdés az, hogy lesz-e még szervezett, hangját hallató liberalizmus ebben az országban két év múlva. A Búcsú a fegyveresektől Haszán Zoltán H­álásak lehetnek a fiatalok a Fidesznek, hogy végre lépett a sorkötele­zettség eltörlése érdekében. Az ellenzéki párt megelégelte ugyanis, hogy „a kormány eddig csak beszélt erről, de az elmúlt két évben igazából semmit nem tett". Ideje volt már valóban példát mutatni az önkén­tes hadsereg bevezetését elmismásoló kormánypártoknak, különösen az SZDSZ-nek, amelyik már tíz éve, hogy csak beszél a behívások leállításáról. A Fidesz viszont nem akar felelőtlen lenni, június közepén vélhetően ezért közölték a sorkötelezettség megszüntetéséről összehívott négypárti tanács­kozáson, hogy egyetértenek ugyan a professzionális Magyar Honvédség felépítésével, de egyelőre nem látják biztosítottnak az önkéntes-hivatásos hadseregre való átállás feltételeit. A kormány válasza erre az elmúlt kétévi semmittevés folytatása volt. Jú­lius végén bejelentették például, hogy a honvédelmi miniszter a parlament elé terjeszti a sorkatonaság megszüntetéséhez szükséges törvényi szabályo­zást, hiába nem támogatja azt a Fidesz. A mismásolás elfedésére pedig már nem hívtak be egyetlen újoncot sem júliusban, holott a procedúra a múlt hó­napban aktuális lett volna, novemberben pedig leszerel az utolsó sorkatona. Orbán Viktor egyébként már 1990-ben megvédte azokat az Országgyű­lésben, akik elkerülték a katonaságot: „Csurka Istvánnak volt egy olyan mondata, amelynek első fele úgy hangzott, hogy a katonaság számára az az értékesebb, aki fegyvert fog, következésképpen a haza számára is az az ér­tékesebb. Ezzel a mondattal mi nem értünk egyet, alapelvileg nem értünk egyet. Úgy gondoljuk, hogy a haza számára nem az szabja meg egy polgár értékét, hogy valaki vállal-e fegyveres katonai szolgálatot vagy nem." Sőt, Orbán később, immár miniszterelnökként is visszatért ehhez a gondolathoz, amikor 2001 márciusában Csurka István helyett már a katonai vezetőknek címezve szavait közölte: „az államigazgatásban is jobban bízik az ember azokban a munkatársakban, akik már egyébként letették a­ katonai esküt. Mert ez egy életre szól, és azokra, akik nem tettek katonai esküt, az ember egy kicsit másképpen tekint, mint azokra, akik ezt a súlyos kötelezettséget vállalták". Néhány nappal a honvédségi értekezlet után a Fidesz első embe­re egy rádióinterjúban ismét érintette a katonai kötelezettség témáját, és kö­zölte: támogatja az MSZP 2001-es népszavazási kezdeményezésének mind a négy pontját, így a sorkatonai szolgálat eltörlését is, hiszen „a parlament 90 százalékos többséggel határozott annak későbbi megszüntetéséről". „Sem a Fidesz, sem a Fidelitas soha nem volt a sorkötelezettség eltörlésé­vel ellentétes alapon" - jelentette ki nemrégiben Rogán Antal. A bevonulá­sok megszüntetésének ugyanakkor lehet támogatója a kormánypárti olda­lon is. Legalábbis erre lehet következtetni a sorkatonaságot a Nemzetőrség­gel felváltani kívánó Simicskó István szavaiból. A Fidesz biztonságpolitikai műhelyének vezetője szerint furcsa, hogy olyan szocialista képviselő is bele­szólt a sorkötelezettség megszüntetéséről folyó vitába, aki személyesen érintett, hiszen nem volt még sorkatona, ezért nyilvánvaló, hogy szeretné el­kerülni a sorkatonai szolgálatot. Csak gyanítom, hogy Simicskó Zuschlag Jánosra utalhatott, mert bár az ügyben szintén megszólaló Rogán Antal sem volt katona, ám ő nem is szocialista. Amúgy - Simicskó ne tudná? - ország­­gyűlési képviselőként mindketten mentességet kapnak e kötelezettség alól. Simicskó azt is hozzáfűzte: szomorúan látja, hogy egyes kormánypárti kép­viselők Magyarország biztonságát is képesek lennének feláldozni, hogy né­hány tucat voksot megszerezzenek. És végül még egy kormánypárti rafinéria. A Fidesz szerint elég lenne egyszerű kormánypárti többség a parlamentben ahhoz, hogy az országot fe­nyegető veszély esetén vissza lehessen állítani a sorkötelezettséget. A koalí­ciós pártok ezt konszenzushoz, azaz kétharmados egyetértéshez kötnék. Miért ilyen bizalmatlanok?

Next