Népszabadság, 2004. szeptember (62. évfolyam, 204-229. szám)

2004-09-01 / 204. szám

LEGYEN NÉPSZAVAZÁS Szlovákiá­ban is az EU-alkotmányról­­ követeli a parlamenten kívüli Polgári Konzer­vatív Párt és több, jórészt keresztény­­demokrata és nacionalista beállított­ságú civil szerveződés. Ennek érdeké­ben mától aláírásgyűjtő­ akciót kez­denek.­­ A dokumentum elfogadá­sával csorbulna a szuverenitásunk. Ilyen horderejű nemzetközi kérdések­ről a szlovákiai alaptörvény szerint csakis referendum dönthet - mondta lapunknak Ondrej Dostál, a kezdemé­nyezés koordinátora. (Sz. J. P.) VILÁG ____ Borulnak az EU-dominók Szőcs László brüsszeli tudósítónk Kérdés, hogy mikor és miként lesz alkot­mányos szerződése Európának. Német­ország elbizonytalanodásával immár a népszavazással ratifikálók felé billent a mérleg nyelve. Ma kezdődik Svédországban és bő két hét múlva Lettországban fejeződik be az Európai Népszavazási Kampány (ERC) civil mozgalom észak-európai autóbu­szos „demokráciaturnéja". Négy tagor­szágban akarnak bogarat ültetni az ál­lampolgár fülébe, mondván: kormányá­nak döntésével szemben járna neki a be­leszólás az EU-alkotmány elfogadásába. A turné ötödik országában viszont nyi­tott kapukat döngetnek: Dániában a ki­rályság alkotmánya írja elő a referendu­mot. - Bízunk a dominóeffektusban. Ha mi, dánok szavazhatunk, miért ne élhet­nének ugyanezzel a lehetőséggel a své­dek, hiszen igen hasonló a politikai kul­túrájuk? - nyilatkozta tegnap lapunknak Jesper Morville az ÉRC koppenhágai cso­portja részéről. A mozgalom büszke rá, hogy Tony Blair brit miniszterelnök az ÉRC angliai buszos körútja után röviddel szánta rá magát a népszavazásra. A parlamenti ratifikáció mellett kitar­tók csoportja igencsak megingott az el­múlt napokban. Elbizonytalanodott Né­metország: a kormányzó szociáldemok­raták úgy módosítanák a szövetségi al­kotmányt, hogy a nép is véleményt nyil­váníthasson a júniusi brüsszeli EU-csú­­cson elfogadott szövegről ."Svéd testvér­pártjuk tagsága pedig önnön vezetésé­vel helyezkedett szembe, szintén refe­rendumot követelve. Stanislav Gross cseh kormányfő hétfőn jelentette be, hogy kezdeményezi a népszavazást a koalíci­ós partnereknél. Várhatóan e csoporthoz csatlakozik a három Benelux állam és Lengyelország is. ■ AZ EU-ALKOTMÁNY JÓVÁHAGYÁSÁNAK MÓDJA * alkotmányos kötelezettség (Dánia, Írország) népszabadság - grafika Válaszolni nehéz Az EU-irodában a Népszabadság az információs forrás Munkát szeretnék vállalni Münchenben. Mi a teendőm, milyen engedélyeket kell beszereznem? - munkatársunk ezzel a kérdéssel fordult tegnap a Budapest bel­városában lévő Európai Tájékoztatási Központ (ETK) ügyeleteséhez. (Nem árulta el, hogy újságíró.) Az Európai Unió hivatalos informáci­ós központjának munkatársa ülőhellyel nem kúrált, ám röviden elmagyarázta a németországi munkavállalási engedély megszerzésének alapvető feltételeit. Pár mondatos tájékoztatás után legjobb infor­mációforrásként a Népszabadság Állás­trend című mellékletét, illetve a www.nol.hu honlapot ajánlotta. Azt is el­árulta, hogy rövidebb időre, különösen pincérkedést vagy más, képesítést nem igénylő munkát általában feketén végez­nek Németországban a magyarok. A nyomtatott anyagok közül a témá­ban csak a „Kérdések és válaszok a sza­bad munkaerő-áramlásról a bővítés után" című általános szórólapot lehetett elvinni. Az ETK helyben olvasható könyvtára a máltai konyhaművészettől a soros EU-elnökség eutanáziapolitikájáig a legkülönbözőbb műveket tartalmazza. Az uniós alkotmányról szóló szerződés magyar szövege ugyanakkor nem hozzá­férhető a Bárczy István utcai irodában. Két számítógépen ingyenesen tájéko­zódhatunk az interneten - de csak az ETK által kiválasztott uniós honlapokon. A korlátozás nemcsak azokat riaszthatja el, akik kedvtelésből, az EU-hoz nem kapcsolódó témáról szeretnének itt olvas­ni: a rendszer a nélkülözhetetlen kereső­­programokat is EU-n kívülinek tekinti, és blokkolja, így az uniós honlapok között is nehéz navigálni. Kedd déli látogatásunk­kor valószínűleg még senki sem használ­ta a gépeket, a kedvünkért kapcsolták be az egyiket. - Ha Cipruson szeretne dolgozni, for­duljon a ciprusi nagykövetséghez - tett kézenfekvő javaslatot a Pest Megyei Eu­rópai Információs Pofit (EIP) munkatár­sa. Pedig az intézmény 2000-ben azért jött létre a Külügyminisztérium és az il­letékes megyei önkormányzatok támo­gatásával, hogy naprakész információ­kat szolgáltasson az EU-val kapcsolato­san. Az EIP általános eligazítást köny­­nyen ad, de konkrét kérdésekre - diplo­mák, nyelvvizsgák elfogadtatása, ma­gyar jogosítvány külföldi érvényessége - inkább további portálokat vagy hivata­lokat javasol. A Pest megyei önkormányzat épületé­ben működő EIP-ben tegnap délelőtt csend honolt. Ottlétünk huszonöt perce alatt nem jelentkezett egyetlen érdeklődő sem.­­ Inkább telefonon és e-mailben ér­keznek kérdések. A legtöbben az EP- választás és az uniós népszavazás előtt tudakozódtak - mondta készségesen a hivatal munkatársa. Az ügyfélszolgálati iroda számítógépe mellett stószokban álltak az EU-ról szóló tematikus magyar szóróanyagok - egy részük a csatlakozás előtti felvilágosítás­ra készült. Akadt képregény is az Euró­pai Parlament csinos képviselőnőjéről, aki eredményesen veszi fel a harcot kör­nyezetszennyező cégekkel szemben. Az Élet, tanulás és munkavállalás bárhol az EU-ban című kiadvány az általános beve­zetők után látszólag eligazít: „Valameny­­nyi információforrást elérhetővé tettünk az europa.int/youreurope címen" - a nemzetközi honlap azonban még ma sem működik. Az új tagországokkal kapcsolatban ke­vés felvilágosítást tud nyújtani az iroda, de a javasolt EU-vonal (www.euvo­­nal.hu) is csak alapvető országadatokkal szolgál. Igaz, számos uniós ösztöndíjjal, pályázattal kapcsolatosan további portá­lokat ajánl. Kérésre az ESP e-mailen rész­letes választ is ad az érdeklődő számára, ám ez a kérés lapzártánkig nem teljesült. Gergely G. András-Nyilas Gergely Fico és Meciar összefog SZILVÁSSY JÓZSEF pozsonyi tudósítónk Több hónapos kölcsönös vádaskodás és sajtóbeli üzengetés után tegnap tárgyaló­­asztalhoz ült Pozsonyban Robert Fico, az Irány és Vladimír Meciar, a Demokratikus Szlovákiáért Néppárt elnöke. Az eszme­cserén részt vett Jozef Sevc, az ugyancsak ellenzéki kommunisták vezetője is. Beje­lentették, hogy véget vetnek a viszályko­dásnak, s összehangolt lépésekkel kíván­ják megerősíteni az ellenzék ellenőrző funkcióját. A jövő év elején esedékes tiszt­újításra közös jelöltet állítanak az Állami Számvevőszék elnöki posztjára. Egyetér­tettek abban is, hogy nem támogatják az egészségügy tervezett privatizációját, va­lamint a Magyar Koalíció Pártjának azt a törvénymódosító javaslatát sem, amely szerint a nemzeti kisebbségekhez tartozó honatyák anyanyelvükön is felszólalhat­nának a pozsonyi törvényhozásban. A je­lenlévő újságírókat elsősorban az érde­kelte, vajon képes lesz-e együttműködni Fico és Meciar, hiszen csaknem egy éve egymást gyanúsították azzal, hogy kolla­borálnak a kisebbségbe került kormány­koalícióval. Többszöri faggatózás után Meciar kijelentette: - Ma nem a közel­múlttal, hanem a közeljövővel foglalkoz­tunk, s folytatjuk a rendszeres párbeszé­det, mert az ország érdeke ezt kívánja. Dag Danis, a Pravda hírmagyarázója tegnapi kommentárjában azt írta, hogy Szlovákiában unalmas és elkeserítő poli­tikai állóháború zajlik, mert béna a kor­mány és az ellenzék is. A közerkölcsöt jól jellemezve a függetlenekhez átült képvi­selők egyike pedig a minap kijelentette, hogy „olyanok vagyunk, mint a profi fo­cisták. Oda igazolunk, ahol a legtöbbet fi­zetnek". Néhány politikai elemző háttér­­beszélgetések során tegnap nem zárta ki azt a lehetőséget sem, hogy mégis alkut köthet Fico és Meciar, mert az előbbi két év múlva kormányfő, az utóbbi politikus pedig házelnök szeretne lenni. A szlovákiai politikusok legújabb nép­szerűségi listáját továbbra is Robert Fico vezeti, 22,9 százalékkal. Őt Vladimír Meciar (13,6), Ivan Gasparovic államfő (13,2) és Bugár Béla (12 százalék) követi. Németh szerint koncepció a magyarverés MTI Politikai koncepciót lát a Vajdaság­ban zajló magyarellenes kilengések mö­gött Németh Zsolt, az Országgyűlés kül­ügyi bizottságának fideszes elnöke. Németh kedden Szabadkán kezdte meg kétnapos vajdasági látogatását. „Semmiképpen sem szeretnénk jelentő­ségén túl kezelni az atrocitásokat" - mondta Németh, miután Szabadkán tár­gyalt Kasza Józseffel, a VMSZ elnökével. Azt mondta, a választások közeledtével „véletlenül nem vernek meg több tucat vagy több száz magyar embert. E jelensé­gek hátterében politika, politikai koncep­ció van, és ez a milosevicsi idők etnikai tisztogatását idézi. Több száz áldozatról tudunk, de vétkesről egyről sem". Né­meth szerint az elkövetkező hetekben az Európa Tanács, az Európai Parlament és az Egyesült Államok kongresszusa is fog­lalkozni fog az atrocitások ügyével. Az emberi jogok ma már nem képezhetik se­melyik ország belügyét - mondta. ÁLLÁSPONT 2004. SZEPTEMBER 1., SZERDA 3 Gyalogok - áldozat __________ Tóth Ákos A magukat lakitelekieknek nevezők veszélyes sakkjátszmát folytatnak, amelynek várható következő lépése leginkább végső pozícióharcként írható le: gyalogjaikat sorra hullajtják (a megyék jelentős többsége Dávid Ibolyát támogatja velük szemben, a választmány is látványosan tette le voksát az MDF elnöke mellett), gyalogok nélkül pedig nehéz győzni. Ad­dig is, ha már a királynőhöz közvetlenül nem férhetnek hozzá, egyik bástyá­ját támadják - nehogy rolálni lehessen. Bástya nélkül nyílhat meg az út a ki­rálynőhöz, Dávid Ibolyához és a vezérhez, a politikai pozíciót ugyan nem vállaló, de mégiscsak a Dávid-féle centrumszerep kombinátorának tekint­hető Boross Péterhez. És ha ott középen ütéshez jutnak, akkor övék a győze­lem, bevették az ellent. Legalábbis azon a táblán, amelyen ők játszanak. Az, hogy a lakitelekiek öt tagja bizalmatlansági indítvánnyal élt Herényi Károly frakcióvezető ellen, azt bizonyítja, hogy a szeptemberi országos gyűlés előtt csak a végső rohamban bízhatnak. Kérdés persze, hogy há­nyan. Hiszen a lakitelekiek tizenhárman vannak, s ha közülük csak néhányan úgy gondolják, hogy a csata az MDF testén is jóvátehetetlen se­bet ejt­­ oda a nagy terv. A publicisták ilyenkor szívesen beszélnek torgyánosodásról, holott itt azért másról van szó. És nem csupán azért, mert más a közéleti klíma, vala­mint a zsarolási potenciál Dávid Ibolya esetében nem működik - hanem azért is, mert az MDF átesett néhány olyan krízisen, amelynek tapasztalatai talán fölkeltik politikusai veszélyérzetét. Lehet, hogy összebékíthetetlen az a két politikai út, amelyen Dávidék, illetve Lezsákék járnak, de ez az ütkö­zet egyszer s mindenkorra eldönti, a jövőben önálló pártként működik-e az MDF, vagy a Fidesz szoros szövetségeseként, esetleg a Fidesz keresztényde­mokrata platformjába olvad. A történések azt mutatják, hogy a többség szá­mára az első lehetőség a vonzóbb, azt azonban nem mondanám, hogy akik az utóbbit pártolják, csupán kiváltságaikat féltik egy esetleges választási ku­darc után. Az elnök asszonnyal szemben állók zöme úgy gondolja, hogy számukra a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség jeleníti meg a keresztény­­konzervatív eszmeiség valamennyi fontos szeletét, nincs helye különállás­nak - önállóak maradhatnak sajátos politikai arcéi nélkül is. A Dávid Ibolyát támogatók viszont úgy gondolják, hogy a konzervativizmus nem engedhet meg magának radikális szólamokat, az MDF terepe a mérsékeltség, s nem az indulatok, a tömegmozgalmak világa, nézetek ütközzenek, ne emberek. Ma már mindkét tábor úgy érzi, hogy a kelepcéből csak támadva mene­külhet. Amennyiben sikerül megbuktatni Herényit, még nem biztos, hogy lesz új frakcióvezető - kérdés, hogy egy helyettes mit képes „elrendezni" az országos gyűlésig. Ha visszahívják Dávid Ibolyát a parlament alelnöki tiszt­ségéből - ez kevés. A frakcióból kizárni­­ az alighanem sok. A páttból azonban szeptember végére, egy Dávid Ibolyát vállra emelő gyűlést követően matt lehet, mert ne legyen kétségünk: ezt a lázadást, nincs az a demokratikus pártvezetés, amelyik ne torolná meg. Egy új összetételű etikai bizottság már nem fog visszahőkölni a kizárásoktól - néhány képvise­lő számára akarva-akaratlanul megnyílik az út a Fidesz felé. A nagy kérdésre azonban még ekkor sem kapunk választ. Dávid Ibolyáék büszkén hivatkoznak az uniós választások sikerességére, amire a lakitelekiek azzal replikáznak, hogy a mostani öt százalék egy parlamenti választáson talán háromra sem lesz elég. Az elnök asszony erre valószínű­leg azt mondja, inkább a parlamenten kívüliség, mint a szolgaszerep, azaz a beolvadás. Ellenfelei úgy vélik, hogy ez a felelet egyenlő a jobboldal gyengí­tésével - mellesleg pedig számukra ez egyenlő az egzisztenciális halállal. Senki sem szeretne megélhetés nélküli politikus lenni. A gyalogokra gondolva a polgár sóhajt: a mai magyar közéletben azért jobb volna a parlamentben négy párt, mint három. Pláne, mint kettő. A nagy nap_______________________________________________________________________ * N. Kósa Judit M­arci ma megy először iskolába. Ehhez képest az izgalomnak nyomát sem látni rajta. De hát miért is aggódna? Pontosan tudja, mi vár ott rá. Már a tavasszal megismerkedett a tanárokkal és az épülettel, hosszú délutánokon át játszottak együtt iskolásdit, ami alatt a pedagógusok megtanulták, milyen ő, mi az erőssége és mik a gyengéi. Ő meg láthatta, az iskola nem mumus, hanem egy hely, ahonnan az ember okosabban jön el, mint ahogy bement. Marci szerencsés. Olyan iskolába jár majd, ahol a gyakorlatban is megva­lósulnak azok az alapelvek, amelyekről a nagy többség legfeljebb szónokla­tokban, miniszteri interjúkban hallhat. A személyiségközpontú nevelés, a gyermek saját tempójához igazított tanítás, az egyénre szabott módszerek alkalmazása és a tudásvágy felébresztése - ellentétben a lexikális ismeretek sulykolásával - mind olyan kormányzati cél, amelyet hiba nélkül föl tud mondani minden újságolvasó ember. Nem kell azonban jósnak lenni ahhoz, hogy megjövendöljük: kevés lesz az olyan iskola, ahol ettől a hidegfrontos szerdától kezdve a mindennapi munkában is érezhető lesz a nagy fordulat. Hiszen a magyar társadalom nagy többsége, hatályos törvény ide vagy oda, egyelőre méla elutasítással viseltet az oktatás liberalizálásával szem­ben. Olyan öröklött konzervativizmus ez, amelybe szinte belenövünk. Nem véletlen, hogy múzeumokban járva mindenki boldog felismeréssel csodál­kozik rá az ott őrzött régi padokra, kalamárisokra, szemléltető ábrákra és ol­vasókönyvekre. Még akkor is, ha mi modernebbhez, másmilyenhez szok­tunk, ez tulajdonképpen a mi világunk. A katedra, a poroszos rend, a meg­fellebbezhetetlen tanító és az alávetett, „rendes" gyerek olyan háló, amely egy bő évszázadon át körbefonta az iskolát, és még a mai, fiatal szülők más­fél, iskolában töltött évtizedét is meghatározta. Hogy mindez milyen ered­ménnyel járt, azt mindnyájan tudjuk. Felnőttünk, kijártuk az iskolát, jó em­berek lettünk - miért kellene hát bármin is változtatni? Minderre csak ráerősített a politikai hullámvasút: a konzervatív és liberá­lis elvek négyévenkénti váltakozása a legmegengedőbb elméből is előhív némi nosztalgiát a szigor iránt, így aztán nincs mit csodálkozni azon sem, hogy az idei református tanévnyitón egyenesen az „őrült önmegvalósítás tébolya" ellen szólalt föl az igét hirdető püspök. Az ösztönös elutasítás - vagy legalábbis a félsz - sok tízezer szülő szívé­ben ott motoszkál ma. Szoronganak az újtól: attól, hogy hogyan bogarász­­szák majd ki a szöveges értékelésből, hányast is kapott tulajdonképpen a gyerek, és hogy előfordulhat, a mindenható iskola helyett nekik kell eldön­teniük, évet ismételjen-e a lassabban haladó nebuló. Pedig a legtöbb iskolá­ban e pillanatban még szó sincs valódi változásról. Egyszerűen nincs szán­dék, nincsenek eszközök arra, hogy a törvény által előírt új regulák szelle­mét, és ne csak a betűjét valósítsák meg. Ha az kell a minisztériumnak, hát sablonmondatokat írnak jegyek helyett, a lemaradókat pedig elcipelik ne­gyedikig, ott engedik el a grabancukat, boldoguljanak eztán, ahogy tudnak. Pedig lehetne fordulópont is ez a mai nap. Lépésről lépésre, tanévről tan­évre változhatna meg a világ: a görcsös eredmények helyett előtérbe kerül­hetne a valódi tudás, a sablon szerint nevelő iskola helyét átvehetné a szemé­lyiségformáló oktatás, így is történhetne, ha megvolna a közmegegyezés. A helyzet azonban az, hogy ma még senki sem tudja, mi történik holnap, ha a tanító nénik mögött becsukódik az osztály ajtaja, ahogy arra is legfeljebb fo­gadhatunk, mi lesz két év múlva, ha megint fordul a politikai széljárás. Egy biztos: Marci addigra harmadikos lesz.

Next