Népszabadság, 2004. november (62. évfolyam, 255-279. szám)

2004-11-20 / 271. szám

2 2004. NOVEMBER 20., SZOMBAT hétvége A „másik nyilvánosság” A jobboldali médiabirodalom kiépülése Már szinte megszokottá vált az elmúlt tizennégy évben, hogy a mindenkori politikai hatalom megpróbál előnypozí­cióhoz jutni a közszolgálati médiumok fontosabb műsoraiban. A mindenkori ellenzék pedig hangosan követeli a saj­tóegyenlőség megtartását. Ha a parla­menti választások után esetleg szerepet cserélnek a kormányzásban, gyorsan váltanak sajtóügyekben is, az addig bir­tokon belül lévők lesznek a legharco­sabb sajtószabadság-védők. Az Orbán­­kormány idején aztán új játszma indult. Állami pénzből kezdődött el a jobbol­dalon oly annyira áhított „másik nyilvá­nosság" megalapozása, és ez mára már egy komoly médiabirodalom kiépülésé­hez vezetett. FEDERER ÁGNES HASZÁN ZOLTÁN Kora tavasszal röppentek fel először hí­rek arról, hogy hatéves szünet után újra indul a Reform című hetilap. A közéleti hírmagazinnak nevezett újság új stábja azt ígérte: a politika, a sport, illetve a kul­turális élet kulisszatitkait igyekszik majd bemutatni, méghozzá úgy, hogy feltárja a döntések mögött húzódó érdekeket, té­nyeket. Az új Reform tulajdonosai nyá­ron több millió forintot költöttek arra, hogy óriásplakátokon reklámozzák a „Gyurcsány-extra" című, éppen a kor­mányfőváltásra időzített lapszámot, amelyből az olvasók körülbelül azt tud­hatták meg a frissen megválasztott mi­niszterelnökről, hogy újgazdag speku­láns és a hatalom megszállottja. Aki most belelapoz a Reformba, lát­hatja, hogy az új újság külsejében és szer­kezetében igencsak hasonlít a tizenhat évvel korábbira, a hangvétele - csak úgy, mint az előde - kritikus, de a témaválasz­tása mintha egysíkú lenne: szinte kizáró­lag csak­ a kormányzó párt ügyeire fóku­szál. (Csak néhány cím az utóbbi lap­számokból: Botrányok a szocialista mi­nisztériumokban, Megveszi az MSZP-t egy milliárdos? Amit adnak, el is veszik, Megmérgeztek bennünket...) Egy ilyen lapnak, mint a Reform, mindig is ellenzékinek kell maradnia, szögezték le ezzel kapcsolatban egy­mástól teljesen függetlenül, mégis egy­behangzóan azok az általunk megkér­dezett személyek, akik fontos szerepet játszottak, illetve játszanak az „ősbul­vár" hetilap történetében. - A régi Reform az igazság szószólója volt - mondja például Tőke Péter, az új­ság első, alapító főszerkesztője. - Talán ezért lettünk olyan sikeresek. Most már képtelenség ugyanazt meglovagolni, hi­szen ma nincsenek ilyen „igazságok", ügyek vannak, amelyeket ebben a ketté­­osztottságban mindenki a maga hasznára szeretne fordítani. A végeredmény pedig sokszor értelmetlen piszkálódás lesz. Az egykori Reformnak valóban nem volt szüksége sokmilliós reklámkam­pányra ahhoz, hogy berobbanjon a piacra, egy ügyes trükk, és az adott politikai helyzet néhány hét alatt majdhogynem rendszerváltó lapot csinált belőle. Először 1988. szeptember közepén százezer pél­dányban jelent meg, és szinte azonnal el is kapkodták a meglepően szókimondó új lapot. A következő héten már kétszázezer példányt nyomtak ki belőle. A harmadik számot viszont hiába keresték az olvasók a standokon. Mindenki arra gyanakodott, a politika tiltotta be a Reformot, pedig - meséli Tőke Péter - mindössze egy előre kitervelt akcióról volt szó. Minél tiltot­­tabbnak tűnt ugyanis valami akkoriban, annál több olvasót vonzott. Végül egy hó­nappal később újra terjeszteni kezdték, a szünetet hivatalosan papírhiánnyal indo­kolták, ezt persze senki nem hitte el, vi­szont annál többen olvasták. Titkos vásárlók köre A Reform a rendszerváltozás után jócs­kán veszített a lendületéből és a fontossá­gából, valahogy már nem boldogult az igazmondással. 1994-ben Veres István a Mai Nap kiadótól vásárolta meg a hal­dokló lapot, amelyet akkoriban mind­össze 13-14 ezer példányban nyomtattak ki hetente. Az új kiadóigazgató, tulajdo­nos úgy meséli: alig néhány hónap alatt 75 ezres példányszámra futtatta fel a Re­formot.­­ Huszonnégy esztendős voltam, pénzügyi tanácsadóként dolgoztam, és mivel a szakmai karrieremet a média kezdte ki, azt gondoltam, majd én meg­mutatom, hogyan kell jó lapot csinálni - emlékszik vissza Veres István, aki azóta például az elhíresült Citadella terasz ügyének főszereplője volt. - Szerintem a következő egy év nagyon sikeresnek mondható a lap életében, igazi oknyomo­zásokat folytattunk, és amit más újságok nem írhattak meg, az nálunk szabadon megjelenhetett. Először alakítottunk nagy nyilvánosság előtt árnyékkor­mányt, és mi mondtuk ki azt is először Magyarországon, hogy Orbán Viktorból miniszterelnök lesz. Siker ide vagy oda, a Reform 1995 vé­gén egy négymilliós kölcsönügylet miatt Verestől a Globex Holding tulajdonába került át. Példányszáma megint zuhanni kezdett, ám a lap még vegetált egy ideig. Veres István 1998 környékén - főleg presztízs okok miatt - végül visszavásá­rolta a felszámolás alá került Globextől a hetilapot, de újraindítani már nem tudta. - Szerettem volna egy HVG „kettőt", azaz igazi tényfeltáró, leleplező lapot csi­nálni belőle. Befektetőket kerestem hozzá, jártam mind a bal, mind a jobb oldalán a politikai életnek, hogy segítséget, pénzt kérjek ehhez, de hiába. Magam, önállóan akkor már nem akartam lapkiadással fog­lalkozni, elég volt nekem a teraszügy - mondja a Citadella üzemeltetője. Bodzabán István - aki a most újraindí­tott Reform főszerkesztője lett - már 1995-ben feltűnt a hetilap szerkesztőségé­ben. Veres, miután maga már feladta a keresgélést, az utóbbi években őt bízta meg azzal, hogy találjon befektetőt a Re­form kiadásához. Bodzabán nemrég je­lentkezett a volt főnökénél, hogy az egyik barátja tudna tőkeerős partnereket, akik szívesen közreműködnének a hetilap új­raélesztésében. Nem kérdeztem, kik ők, meséli Veres István, aki eredetileg persze úgy képzelte el, közös kiadásról lenne szó, ám a befektetők csak az ügyvédjüket küldték tárgyalni azzal a konkrét ajánlat­tal, hogy minden jogot megvennének ma­guknak. Veres azt állítja, végül egy-két­­millióért adta el ezt. A kívülállók úgy tip­pelik, a vételár ennek legalább a duplája lehetett, Vitézy Tamás, aki a befektetőket képviseli, ellenben nem mond összeget. - Én valóban a teljes körű megbízottja vagyok a titkos vásárlói körnek - szögezi le Vitézy, akiről az elmúlt két évben már amúgy is sokat pletykáltak, például ami­att, hogy 2002-ben ő volt a legnagyobb külföldi befektető Horvátországban, mintegy százmillió eurós beruházással. Ott több évtizedes koncessziós jogot szer­zett kikötőkre, és szállodákat vásárolt, itt­honi cégei egyebek mellett energiahordo­zók kereskedelmével és kerítések, kertka­puk gyártásával foglalkoznak. Vitézy Ta­mást a száz leggazdagabb magyar között is jegyzik, csaknem hárommilliárdos ma­gánvagyonával. Kihegyezett ceruza Erről a titkos befektetői körről, amelyet egy karibi bejegyzésű off-shore cég takar, mindössze annyit lehet tudni, hogy van köztük például egykor külföldre távozott magyar, és olyan üzletember is, akivel Horvátországban vállalkozik együtt a „teljes körű megbízott". Vitézy Tamás azt mondja, azért éppen a Reformra esett a befektetők választása, mert ennek a lap­nak nem volt rossz, azaz lejáratott neve, használható hagyományai vannak, ők pe­dig olyan hétvégi hetilapot szeretnének kialakítani a Reformból, amely küllemé­ben bulvár, tartalmában viszont komo­lyabb. Szerinte semmivel nem „koncep­­ciósabb" most a lap, mint korábbi megje­lenéseikor volt, legfeljebb az érzékenység lett erősebb. A Gyurcsány-extra szám mö­gött sem kell semmiféle összesküvést sej­teni - magyarázza -, a kormányfőváltás csupán jó apropó volt arra, hogy az új la­pot bevezessék a piacra, kellett valami, amire odafigyelnek az olvasók.­­ Aki most a szemünkre vetné, hogy az ellenzék pártján állunk, ugyan lapozzon fel néhány Reformot 1995-ből, és majd láthatja, ak­kor sokkal inkább ellenzékiek voltunk. Mi most csak a hagyományaink­ra alapozunk - fogalmazott Bodzabán István főszerkesztő. Vitézy Tamás ehhez még hozzátette: - Ki van hegyezve a ceruzánk a kor­mánypártra, de csak azért, mert a politi­kai paletta igencsak leszűkült. Arra a kérdésre, vajon egy esetleges kormányváltásnál is megőrzi-e ellenzéki­ségét majd az új Reform, Vitézy Tamás úgy válaszolt, természetesen, árnyalatok­kal. Bodzabán István főszerkesztő ugyan­erre azt mondta: odáig még el kell jutni. A nyomdából ötvenezer példányban kikerülő új Reform mellett október végén Helyi Téma néven tizenkét oldalas, in­gyenes hetilap is indult a főváros hat bu­dai kerületében. A lap első példányszáma 200 ezer volt, és ez még valóban csak a kezdet, jelentették be a Helyi Témát be­mutató sajtótájékoztatón. A cél ugyanis, hogy előbb Budapestet, aztán az egész országot lefedjék ezzel a lokálpatrióta és polgári értékeket hordozó újsággal, amelynek a fővárosi példányszáma a ter­vek szerint jövőre már 800 ezer körül le­het, országosan pedig akár a kétmilliót is közelítheti. A Helyi Téma egyszemélyes tulajdo­nosa és befektetője nem más, mint a Re­form befektetőinek képviselőjeként már említett Vitézy Tamás, aki nem árulta el, valójában mennyi pénzébe került az in­gyenes hetilap elindítása, csupán annyit közölt ezzel kapcsolatban: - A vagyonos embereknek közéleti kö­telezettségei is vannak, fontos, hogy vala­mi maradandót alkosson az ember. Théma és Helyi Téma A lap névválasztása nem véletlen. Az Orbán-kormány idején a közszolgálati te­levízióban létezett egy dokumentummű­sor Théma címmel, amely Vitézy László és Vitézy Tamás közös vállalkozása volt. A televíziós műsorban szerkeszd ripor­terként közreműködött Vitézy László lánya, Vitézy Zsófia is, aki most az új Reform lapigazgatója. Vitézy Tamás nem titkolja, hogy általá­ban rossz véleménye van a magyar mé­diumokról, ezért is szeretne ellenpéldát felmutatni, a lapkészítést ugyan elsősor­ban műszaki szakemberként és üzletem­bereként közelíti meg, de ugyanúgy, mint más üzleti vállalkozásainál, itt is profiz­musra törekszik. - Értékeket szeretnék megmenteni ez­zel a lappal - mondja. - Mivel pedig az alapértékek képviselete, úgymint például a család fontossága, a múlt megismerése, a gyökerek keresése, már önmagában is konzervatív gondolkodásra vall, igen, ha így vesszük, ez a lap konzervatív lesz. A mindent átfogó családi hangulatot soha nem fogjuk feláldozni. Ebben a lapban, szándékunk szerint, nem lesz helye a gagyinak. Vitézy Tamás tervei és reményei sze­rint a Helyi Téma kicsit felrázná a kerület ■ „Teljes lefedettség” Debrecenben Debrecenben a Kósa Lajos fideszes polgármester által vezetett önkormányzatnak saját „médiabirodalma" - televíziója, újságja, rádiója - van. Emiatt a városvezetést az ellenzék részéről gyakran éri az a vád, hogy közpén­zekből folytat nyíltan fideszes propagandát. A városi médiumok for­málisan nem az önkormány­zathoz, hanem annak va­gyonkezelő holdingjához, a Debreceni Vagyonkezelő Rt.­­hez tartoznak. A holdingnak három média-tagvállalata van: a Debrecen Önkor­mányzat Lapkiadó Kft., a Debreceni Városi Televízió Kft. és a Friss Rádió Kft. A Debrecen Önkormány­zat Lapkiadó Kft. adja ki a Debrecen című, hetente 90 ezer példányban megjelenő városi újságot, amelyet in­gyen dobnak be a postalá­dákba. A Debrecen az or­szág legnagyobb példány­­számú önkormányzati lapja, amely - habár közpénzek­ből működik - sokak szerint nem nyújt kiegyensúlyo­zott, objektív tájékoztatást. A helyi ellenzék azt hangoz­tatja: ez a hetilap kizárólag arra való, hogy a fideszes városvezetés tetteit dicsőít­se, a lap publicistái pedig el­kötelezett jobboldaliak, akik kritikátlanul elfogultak Kósa Lajos és a Fidesz iránt. Mivel a lap nem piaci körül­mények között működik, hanem ingyenesen jut el a cívis polgárokhoz, jelentős összegekbe kerül a működ­tetése. A lapkiadó a hol­dingtól fejlesztési támogatás címén 2002-ben 35 milliót, 2003-ban 55 milliót kapott, s a tervek szerint az idén 130 millióban részesül. Ezen kí­vül a holding tagvállalatai súlyos pénzekért rendszere­sen hirdetnek a lapban. A Debreceni Városi Tele­vízió Kft. működteti a 24 órás műsorszórású Debre­cen Televíziót, amely az ön­­kormányzati műsormegren­deléseken kívül magazin- és szórakoztató műsorokat su­gároz. Az ellenzéki politiku­sok szerint a televízió - a Debrecen hetilaphoz hason­lóan - a városvezetés fideszes propagandaeszkö­ze, amit szerintük - az elfo­gult műsorkészítés mellett - alátámaszt az is, hogy Széles Tamás ügyvezető korábban a Fidesz helyi irodavezetője volt. A holding ettől az évtől mindössze hétmilliós fejlesz­tési támogatást nyújt a tévé­nek. Az alacsony összegre az a magyarázat, hogy a televí­zió az önkormányzati mű­sormegrendelésekre évente mintegy százmillió forintot kap a várostól. A hetilap és a televízió mellett a vagyonkezelő rész­vénytársaságnak egy éve sa­ját rádiója is van, ez a 90 Mhz-en sugárzó, nonprofit közszolgáltató feladatokat is ellátó médium a Friss Rá­dió. A vagyonkezelő a rádi­ót tavaly 18,5 milliós, az idén pedig 23,5 milliós fej­lesztési támogatásban része­sítette. Az ellenzék a rádiót - ellentétben a televízióval és a hetilappal - nem szokta bírálni elfogultság miatt. Debrecenben az elmúlt hetekben kisebbfajta politi­kai vihar keletkezett abból, hogy magánbefektetők meg­vásárolták a helyi Alföld Te­levíziót, és azonnal meg­szüntették a Hétfőn Hétóra című közéleti műsort, amelyben rendszeres bírála­tok érték a városvezetést. Gondola Zsolt ellenzéki képviselő - aki az említett műsor állandó szereplője volt - ezzel kapcsolatban azt mondta: a fideszes városve­zetés arra törekszik, hogy a városban „teljes lefedettségű médiadiktatúrát" teremtsen, és elzárjon a helyi nyilvá­nosságtól minden bíráló vé­leményt. Erre reagálva Kósa Lajos polgármester érdeklő­désünkre úgy fogalmazott: neki semmi köze ahhoz, hogy magánszemélyek meg­vásárolták az Alföld tévét. Kácsor Zsolt NÉPSZABADSÁG Gyurcsánynak „szentelt" címlap ■ HÁLÓ A HÁLÓN A „másik nyilvánosság" megjelent az inter­neten is. Ezek megtalálása könnyű, elég vala­melyik polgári körös honlapját felkeresni és a linkek már eligazítanak. Köztük van például a DunaNovaPress, amelynek főszerkesztője és kiadója a közelmúltban a Magyar Rádióba is bedolgozó (Tóm) Kennedy Tamás. Ez a négynyelvű honlap kivette a részét most Ko­vács László „pótvizsgás" európai parlamenti meghallgatása előtti hangulatkeltésben, ami­kor megjelentetett egy archív fotót, amelyen állítása szerint Kovács László - mint a mun­kásőrség tagja - látható. A fényképet terjesz­tették Brüsszelben is, még akkor is, amikor már rég megcáfolták, hogy azon Kovács lenne látható.

Next