Népszabadság, 2004. november (62. évfolyam, 255-279. szám)
2004-11-20 / 271. szám
2 2004. NOVEMBER 20., SZOMBAT hétvége A „másik nyilvánosság” A jobboldali médiabirodalom kiépülése Már szinte megszokottá vált az elmúlt tizennégy évben, hogy a mindenkori politikai hatalom megpróbál előnypozícióhoz jutni a közszolgálati médiumok fontosabb műsoraiban. A mindenkori ellenzék pedig hangosan követeli a sajtóegyenlőség megtartását. Ha a parlamenti választások után esetleg szerepet cserélnek a kormányzásban, gyorsan váltanak sajtóügyekben is, az addig birtokon belül lévők lesznek a legharcosabb sajtószabadság-védők. Az Orbánkormány idején aztán új játszma indult. Állami pénzből kezdődött el a jobboldalon oly annyira áhított „másik nyilvánosság" megalapozása, és ez mára már egy komoly médiabirodalom kiépüléséhez vezetett. FEDERER ÁGNES HASZÁN ZOLTÁN Kora tavasszal röppentek fel először hírek arról, hogy hatéves szünet után újra indul a Reform című hetilap. A közéleti hírmagazinnak nevezett újság új stábja azt ígérte: a politika, a sport, illetve a kulturális élet kulisszatitkait igyekszik majd bemutatni, méghozzá úgy, hogy feltárja a döntések mögött húzódó érdekeket, tényeket. Az új Reform tulajdonosai nyáron több millió forintot költöttek arra, hogy óriásplakátokon reklámozzák a „Gyurcsány-extra" című, éppen a kormányfőváltásra időzített lapszámot, amelyből az olvasók körülbelül azt tudhatták meg a frissen megválasztott miniszterelnökről, hogy újgazdag spekuláns és a hatalom megszállottja. Aki most belelapoz a Reformba, láthatja, hogy az új újság külsejében és szerkezetében igencsak hasonlít a tizenhat évvel korábbira, a hangvétele - csak úgy, mint az előde - kritikus, de a témaválasztása mintha egysíkú lenne: szinte kizárólag csak a kormányzó párt ügyeire fókuszál. (Csak néhány cím az utóbbi lapszámokból: Botrányok a szocialista minisztériumokban, Megveszi az MSZP-t egy milliárdos? Amit adnak, el is veszik, Megmérgeztek bennünket...) Egy ilyen lapnak, mint a Reform, mindig is ellenzékinek kell maradnia, szögezték le ezzel kapcsolatban egymástól teljesen függetlenül, mégis egybehangzóan azok az általunk megkérdezett személyek, akik fontos szerepet játszottak, illetve játszanak az „ősbulvár" hetilap történetében. - A régi Reform az igazság szószólója volt - mondja például Tőke Péter, az újság első, alapító főszerkesztője. - Talán ezért lettünk olyan sikeresek. Most már képtelenség ugyanazt meglovagolni, hiszen ma nincsenek ilyen „igazságok", ügyek vannak, amelyeket ebben a kettéosztottságban mindenki a maga hasznára szeretne fordítani. A végeredmény pedig sokszor értelmetlen piszkálódás lesz. Az egykori Reformnak valóban nem volt szüksége sokmilliós reklámkampányra ahhoz, hogy berobbanjon a piacra, egy ügyes trükk, és az adott politikai helyzet néhány hét alatt majdhogynem rendszerváltó lapot csinált belőle. Először 1988. szeptember közepén százezer példányban jelent meg, és szinte azonnal el is kapkodták a meglepően szókimondó új lapot. A következő héten már kétszázezer példányt nyomtak ki belőle. A harmadik számot viszont hiába keresték az olvasók a standokon. Mindenki arra gyanakodott, a politika tiltotta be a Reformot, pedig - meséli Tőke Péter - mindössze egy előre kitervelt akcióról volt szó. Minél tiltottabbnak tűnt ugyanis valami akkoriban, annál több olvasót vonzott. Végül egy hónappal később újra terjeszteni kezdték, a szünetet hivatalosan papírhiánnyal indokolták, ezt persze senki nem hitte el, viszont annál többen olvasták. Titkos vásárlók köre A Reform a rendszerváltozás után jócskán veszített a lendületéből és a fontosságából, valahogy már nem boldogult az igazmondással. 1994-ben Veres István a Mai Nap kiadótól vásárolta meg a haldokló lapot, amelyet akkoriban mindössze 13-14 ezer példányban nyomtattak ki hetente. Az új kiadóigazgató, tulajdonos úgy meséli: alig néhány hónap alatt 75 ezres példányszámra futtatta fel a Reformot. Huszonnégy esztendős voltam, pénzügyi tanácsadóként dolgoztam, és mivel a szakmai karrieremet a média kezdte ki, azt gondoltam, majd én megmutatom, hogyan kell jó lapot csinálni - emlékszik vissza Veres István, aki azóta például az elhíresült Citadella terasz ügyének főszereplője volt. - Szerintem a következő egy év nagyon sikeresnek mondható a lap életében, igazi oknyomozásokat folytattunk, és amit más újságok nem írhattak meg, az nálunk szabadon megjelenhetett. Először alakítottunk nagy nyilvánosság előtt árnyékkormányt, és mi mondtuk ki azt is először Magyarországon, hogy Orbán Viktorból miniszterelnök lesz. Siker ide vagy oda, a Reform 1995 végén egy négymilliós kölcsönügylet miatt Verestől a Globex Holding tulajdonába került át. Példányszáma megint zuhanni kezdett, ám a lap még vegetált egy ideig. Veres István 1998 környékén - főleg presztízs okok miatt - végül visszavásárolta a felszámolás alá került Globextől a hetilapot, de újraindítani már nem tudta. - Szerettem volna egy HVG „kettőt", azaz igazi tényfeltáró, leleplező lapot csinálni belőle. Befektetőket kerestem hozzá, jártam mind a bal, mind a jobb oldalán a politikai életnek, hogy segítséget, pénzt kérjek ehhez, de hiába. Magam, önállóan akkor már nem akartam lapkiadással foglalkozni, elég volt nekem a teraszügy - mondja a Citadella üzemeltetője. Bodzabán István - aki a most újraindított Reform főszerkesztője lett - már 1995-ben feltűnt a hetilap szerkesztőségében. Veres, miután maga már feladta a keresgélést, az utóbbi években őt bízta meg azzal, hogy találjon befektetőt a Reform kiadásához. Bodzabán nemrég jelentkezett a volt főnökénél, hogy az egyik barátja tudna tőkeerős partnereket, akik szívesen közreműködnének a hetilap újraélesztésében. Nem kérdeztem, kik ők, meséli Veres István, aki eredetileg persze úgy képzelte el, közös kiadásról lenne szó, ám a befektetők csak az ügyvédjüket küldték tárgyalni azzal a konkrét ajánlattal, hogy minden jogot megvennének maguknak. Veres azt állítja, végül egy-kétmillióért adta el ezt. A kívülállók úgy tippelik, a vételár ennek legalább a duplája lehetett, Vitézy Tamás, aki a befektetőket képviseli, ellenben nem mond összeget. - Én valóban a teljes körű megbízottja vagyok a titkos vásárlói körnek - szögezi le Vitézy, akiről az elmúlt két évben már amúgy is sokat pletykáltak, például amiatt, hogy 2002-ben ő volt a legnagyobb külföldi befektető Horvátországban, mintegy százmillió eurós beruházással. Ott több évtizedes koncessziós jogot szerzett kikötőkre, és szállodákat vásárolt, itthoni cégei egyebek mellett energiahordozók kereskedelmével és kerítések, kertkapuk gyártásával foglalkoznak. Vitézy Tamást a száz leggazdagabb magyar között is jegyzik, csaknem hárommilliárdos magánvagyonával. Kihegyezett ceruza Erről a titkos befektetői körről, amelyet egy karibi bejegyzésű off-shore cég takar, mindössze annyit lehet tudni, hogy van köztük például egykor külföldre távozott magyar, és olyan üzletember is, akivel Horvátországban vállalkozik együtt a „teljes körű megbízott". Vitézy Tamás azt mondja, azért éppen a Reformra esett a befektetők választása, mert ennek a lapnak nem volt rossz, azaz lejáratott neve, használható hagyományai vannak, ők pedig olyan hétvégi hetilapot szeretnének kialakítani a Reformból, amely küllemében bulvár, tartalmában viszont komolyabb. Szerinte semmivel nem „koncepciósabb" most a lap, mint korábbi megjelenéseikor volt, legfeljebb az érzékenység lett erősebb. A Gyurcsány-extra szám mögött sem kell semmiféle összesküvést sejteni - magyarázza -, a kormányfőváltás csupán jó apropó volt arra, hogy az új lapot bevezessék a piacra, kellett valami, amire odafigyelnek az olvasók. Aki most a szemünkre vetné, hogy az ellenzék pártján állunk, ugyan lapozzon fel néhány Reformot 1995-ből, és majd láthatja, akkor sokkal inkább ellenzékiek voltunk. Mi most csak a hagyományainkra alapozunk - fogalmazott Bodzabán István főszerkesztő. Vitézy Tamás ehhez még hozzátette: - Ki van hegyezve a ceruzánk a kormánypártra, de csak azért, mert a politikai paletta igencsak leszűkült. Arra a kérdésre, vajon egy esetleges kormányváltásnál is megőrzi-e ellenzékiségét majd az új Reform, Vitézy Tamás úgy válaszolt, természetesen, árnyalatokkal. Bodzabán István főszerkesztő ugyanerre azt mondta: odáig még el kell jutni. A nyomdából ötvenezer példányban kikerülő új Reform mellett október végén Helyi Téma néven tizenkét oldalas, ingyenes hetilap is indult a főváros hat budai kerületében. A lap első példányszáma 200 ezer volt, és ez még valóban csak a kezdet, jelentették be a Helyi Témát bemutató sajtótájékoztatón. A cél ugyanis, hogy előbb Budapestet, aztán az egész országot lefedjék ezzel a lokálpatrióta és polgári értékeket hordozó újsággal, amelynek a fővárosi példányszáma a tervek szerint jövőre már 800 ezer körül lehet, országosan pedig akár a kétmilliót is közelítheti. A Helyi Téma egyszemélyes tulajdonosa és befektetője nem más, mint a Reform befektetőinek képviselőjeként már említett Vitézy Tamás, aki nem árulta el, valójában mennyi pénzébe került az ingyenes hetilap elindítása, csupán annyit közölt ezzel kapcsolatban: - A vagyonos embereknek közéleti kötelezettségei is vannak, fontos, hogy valami maradandót alkosson az ember. Théma és Helyi Téma A lap névválasztása nem véletlen. Az Orbán-kormány idején a közszolgálati televízióban létezett egy dokumentumműsor Théma címmel, amely Vitézy László és Vitézy Tamás közös vállalkozása volt. A televíziós műsorban szerkeszd riporterként közreműködött Vitézy László lánya, Vitézy Zsófia is, aki most az új Reform lapigazgatója. Vitézy Tamás nem titkolja, hogy általában rossz véleménye van a magyar médiumokról, ezért is szeretne ellenpéldát felmutatni, a lapkészítést ugyan elsősorban műszaki szakemberként és üzletembereként közelíti meg, de ugyanúgy, mint más üzleti vállalkozásainál, itt is profizmusra törekszik. - Értékeket szeretnék megmenteni ezzel a lappal - mondja. - Mivel pedig az alapértékek képviselete, úgymint például a család fontossága, a múlt megismerése, a gyökerek keresése, már önmagában is konzervatív gondolkodásra vall, igen, ha így vesszük, ez a lap konzervatív lesz. A mindent átfogó családi hangulatot soha nem fogjuk feláldozni. Ebben a lapban, szándékunk szerint, nem lesz helye a gagyinak. Vitézy Tamás tervei és reményei szerint a Helyi Téma kicsit felrázná a kerület ■ „Teljes lefedettség” Debrecenben Debrecenben a Kósa Lajos fideszes polgármester által vezetett önkormányzatnak saját „médiabirodalma" - televíziója, újságja, rádiója - van. Emiatt a városvezetést az ellenzék részéről gyakran éri az a vád, hogy közpénzekből folytat nyíltan fideszes propagandát. A városi médiumok formálisan nem az önkormányzathoz, hanem annak vagyonkezelő holdingjához, a Debreceni Vagyonkezelő Rt.hez tartoznak. A holdingnak három média-tagvállalata van: a Debrecen Önkormányzat Lapkiadó Kft., a Debreceni Városi Televízió Kft. és a Friss Rádió Kft. A Debrecen Önkormányzat Lapkiadó Kft. adja ki a Debrecen című, hetente 90 ezer példányban megjelenő városi újságot, amelyet ingyen dobnak be a postaládákba. A Debrecen az ország legnagyobb példányszámú önkormányzati lapja, amely - habár közpénzekből működik - sokak szerint nem nyújt kiegyensúlyozott, objektív tájékoztatást. A helyi ellenzék azt hangoztatja: ez a hetilap kizárólag arra való, hogy a fideszes városvezetés tetteit dicsőítse, a lap publicistái pedig elkötelezett jobboldaliak, akik kritikátlanul elfogultak Kósa Lajos és a Fidesz iránt. Mivel a lap nem piaci körülmények között működik, hanem ingyenesen jut el a cívis polgárokhoz, jelentős összegekbe kerül a működtetése. A lapkiadó a holdingtól fejlesztési támogatás címén 2002-ben 35 milliót, 2003-ban 55 milliót kapott, s a tervek szerint az idén 130 millióban részesül. Ezen kívül a holding tagvállalatai súlyos pénzekért rendszeresen hirdetnek a lapban. A Debreceni Városi Televízió Kft. működteti a 24 órás műsorszórású Debrecen Televíziót, amely az önkormányzati műsormegrendeléseken kívül magazin- és szórakoztató műsorokat sugároz. Az ellenzéki politikusok szerint a televízió - a Debrecen hetilaphoz hasonlóan - a városvezetés fideszes propagandaeszköze, amit szerintük - az elfogult műsorkészítés mellett - alátámaszt az is, hogy Széles Tamás ügyvezető korábban a Fidesz helyi irodavezetője volt. A holding ettől az évtől mindössze hétmilliós fejlesztési támogatást nyújt a tévének. Az alacsony összegre az a magyarázat, hogy a televízió az önkormányzati műsormegrendelésekre évente mintegy százmillió forintot kap a várostól. A hetilap és a televízió mellett a vagyonkezelő részvénytársaságnak egy éve saját rádiója is van, ez a 90 Mhz-en sugárzó, nonprofit közszolgáltató feladatokat is ellátó médium a Friss Rádió. A vagyonkezelő a rádiót tavaly 18,5 milliós, az idén pedig 23,5 milliós fejlesztési támogatásban részesítette. Az ellenzék a rádiót - ellentétben a televízióval és a hetilappal - nem szokta bírálni elfogultság miatt. Debrecenben az elmúlt hetekben kisebbfajta politikai vihar keletkezett abból, hogy magánbefektetők megvásárolták a helyi Alföld Televíziót, és azonnal megszüntették a Hétfőn Hétóra című közéleti műsort, amelyben rendszeres bírálatok érték a városvezetést. Gondola Zsolt ellenzéki képviselő - aki az említett műsor állandó szereplője volt - ezzel kapcsolatban azt mondta: a fideszes városvezetés arra törekszik, hogy a városban „teljes lefedettségű médiadiktatúrát" teremtsen, és elzárjon a helyi nyilvánosságtól minden bíráló véleményt. Erre reagálva Kósa Lajos polgármester érdeklődésünkre úgy fogalmazott: neki semmi köze ahhoz, hogy magánszemélyek megvásárolták az Alföld tévét. Kácsor Zsolt NÉPSZABADSÁG Gyurcsánynak „szentelt" címlap ■ HÁLÓ A HÁLÓN A „másik nyilvánosság" megjelent az interneten is. Ezek megtalálása könnyű, elég valamelyik polgári körös honlapját felkeresni és a linkek már eligazítanak. Köztük van például a DunaNovaPress, amelynek főszerkesztője és kiadója a közelmúltban a Magyar Rádióba is bedolgozó (Tóm) Kennedy Tamás. Ez a négynyelvű honlap kivette a részét most Kovács László „pótvizsgás" európai parlamenti meghallgatása előtti hangulatkeltésben, amikor megjelentetett egy archív fotót, amelyen állítása szerint Kovács László - mint a munkásőrség tagja - látható. A fényképet terjesztették Brüsszelben is, még akkor is, amikor már rég megcáfolták, hogy azon Kovács lenne látható.