Népszabadság, 2004. december (62. évfolyam, 280-305. szám)

2004-12-06 / 284. szám

NÉPSZABADSÁG MAGYARORSZÁG 2004. DECEMBER 6., HÉTFŐ9 Tízmilliós autó egy ezresért? Miközben a főváros bekeményített, s de­cember elseje óta Budapest egész terüle­tén kerékbilinccsel bünteti a nem fizető és a szabálysértő autósokat, Pettkó András (MDF) parlamenti képviselő eseti bizott­ság felállítását kezdeményezte az önkor­mányzati parkolási rendszerek helyzeté­nek felmérésére. Pettkó szerint a parkolá­si rendszerek működése jogi, területren­dezési, környezetvédelmi, pénzügyi és erkölcsi szempontból egyaránt aggályos, méltán vívja ki a lakosság felháborodását; és nemcsak a fővárosban. Kezdeménye­zését indokolandó Pettkó rámutat: Buda­pesten 594 ezer személy és 78 ezer teher­gépkocsi, 13 ezer motorkerékpár, és 4300 busz van forgalomban. Ezeken felül na­ponta csaknem 200 ezer autóval 400 ez­ren utaznak a fővárosba az agglomeráci­óból, számukra mindössze 5000 P+R par­koló áll rendelkezésre. A főváros területén három parkolási társaság 40 ezer közterületi parkolóhely használatáért szed díjat az autósoktól. El­térő a kerületek parkolási politikája, ezért a három cég eltérő üzletpolitikát folytat, ami a parkolási díjakon, az ellenőrzési módszereken és azok gyakoriságán ke­resztül a nem fizetők, illetve a kifizetett időn túl várakozók bírságolásáig a rend­szer minden pontján tetten érhető. Pettkó határozatijavaslat-tervezetében emlékeztet, hogy a közterületi parkolást valamennyi önkormányzat „forgalom­szervezési céllal" vezette be. A gépjár­műforgalom rohamos növekedésére, az emiatt mind gyakrabban kialakuló du­gókra, kaotikus közlekedési állapotokra a helyhatóságok a közterületi fizetőparko­ló-rendszerek kiépítésének kezdete óta (Budapesten 1996-ban alakult meg a Fő­városi Közterületi Parkolási Társulás) szinte kizárólag a parkolási díjak, vala­mint a nem fizető, illetve túltartózkodó autósokra kiszabható pótdíjak drasztikus emelésével reagáltak. Egyes fővárosi ke­rületekben ma már félnapi minimálbér­nek megfelelő összeget kell fizeti egyórá­nyi várakozásért. Elenyésző számban épültek ugyanakkor megfizethető parko­lóhelyek, parkolóházak. Pettkó szerint a megalakuló parlamenti eseti bizottság­nak mindenképpen meg kell majd vizs­gálnia, hogy jelenleg milyen szakmai, pénzügyi és egyéb okok, előírások gátol­ják a parkolóház-építéseket, s miképpen lehet a mai helyzeten változtatni. A képviselő alkotmányosan aggályos­nak tartja, hogy pár száz forintos pótdíjjal rendezhető túltartózkodásért sokmilliós autókat tartsanak vissza az önkormány­zatok társulásai nevében eljáró parkolási cégek, úgy, hogy csak a kerékbilincs le­szereléséért 15 ezer forintot kell fizetniük. Az Alkotmánybíróság 31/1996-os hatá­rozatára utalva Pettkó megkérdőjelezi, hogy az önkormányzatok - legfőképpen a kerületi önkormányzatok - rendelkez­nek-e a kerékbilincseléshez és más durva szankciók alkalmazásához szükséges fel­hatalmazással. Rámutat továbbá, hogy a rendkívül magas parkolási díjak, a kirí­vóan magas pótdíjak és a szigorú ellenőr­zés mellett, gyakorlatilag átláthatatlan és ellenőrizhetetlen a parkolási díjakból be­folyó pénz felhasználása. Pettkó szerint a parlamenti eseti bi­zottságnak meg kellene vizsgálnia, hogy a ma működő parkolási rendszerekben érvényesülnek-e az alkotmányos alapjo­gok és olyan polgárjogi alapelvek, mint például a szolgáltatás-ellenszolgáltatás, az arányosság, méltányosság. Ez utóbbi különösen annak fényében vizsgálandó, hogy a fizetőparkoló-övezeteket kiter­jesztették az önkormányzatok, bíróságok és egészségügyi intézmények körüli ut­cákra, terekre is, noha ezen intézmények­ben az emberek sok esetben nem szabad akaratukból jelennek meg, amikor lepar­kolnak, nem tudják, mennyi ideig kell ott várakozni, és általában nincs lehetőségük az ügyintézést (orvosi kezelést) félbesza­kítani azért, hogy új parkolójegyet váltsa­nak. Fekete Gy. Attila A közjó demokratikus, a piac nem Aláírásgyűjtés a felsőoktatási törvénytervezet ellen Aláírásokat gyűjt a felsőoktatási törvény ter­vezete ellen az Egyesület a Felsőoktatásért és Kutatásért (Efok). Mivel a tervezetet előkészí­tetlennek, szakmai koncepciót nélkülözőnek és antidemokratikusnak tartják, kérik az Or­szággyűlést, hogy egyelőre ne tárgyalja azt. Ha a tudomány autonómiáját megszüntetik, magát a tu­dományt számolják fel - hangzott el a napokban a sze­gedi bölcsészkaron rendezett oktatói fórumon. Vajda Zsuzsanna docens bevezető előadását azzal kezdte: egyedül az államtól lehet elvárni, hogy közérdeket kép­viseljen. A modem és sikeres oktatási rendszerek az egész világon ezen az alapon alakultak ki. Az egymásra épülő, egységes, lépcsőzetes, ingyenes oktatási rendszer demokratikus és hatékony: lehetővé teszi, hogy á tehet­ség szintje szerint és ne a születés véletlene folytán ke­rüljenek egyre magasabbra az emberek a társadalom­ban. A piaci szempontok eluralkodása a felsőoktatást ki­szolgáltatja a részérdekek küzdelmének. Tény - mondta Vajda Zsuzsanna hogy a nyolcva­nas évek közepe óta a felsőoktatás mind mélyebb vál­ságba kerül a fejlett országokban. Megnőtt a hallgatói létszám, a szakok jelentős részére nincs munkaerő-piaci igény. Noha egyre kevesebb a fiatal, óriási az ifjúsági munkanélküliség. Ám a politika nem a valódi megol­dással foglalkozik, csupán a társadalmi feszültségeket igyekszik csökkenteni azzal, hogy a mind hosszabbra, több diploma megszerzésére irányuló képzéssel egész korosztályokat parkoltat a felsőoktatásban, ahol szabá­lyozási és finanszírozási válság van egyszerre. A helyzet megoldást kíván - de nem olyat, amilyet a felsőoktatási törvény tervezete kínál. A Magyar Bálint vezette Oktatásügyi Minisztérium szinte naponta változó törvénytervezetével az a legfőbb gond, hogy sem történeti, sem statisztikai elemzés nincs a hátterében. Az állam meg sem próbálja újradefiniálni a saját szerepét, nem mond semmit a közjó és a piaci érde­kek viszonyáról. A törvénytervezet preambulumában struktúra és prioritások nélkül összevillázott célok soka­sága szerepel, ám a szakmai célok közt nincs egyetlen sarokpont sem. Valójában nem is ezek a fontosak, hiszen a sokféle vita hatására a tervezet szövege követhetetle­nül változik. Egyedül novemberben négy újabb változat jelent meg. Ugyanakkor, amit a minisztérium egy nyil­vános vitán visszavon, azt később alattomosan vissza­csempészi a szövegbe. Abszurd, hogy olyan állapotban lévő szövegnek egyáltalán van esélye a parlament elé kerülni, amelyben nemhogy joghézagok, hanem egye­nesen jogszakadékok vannak. Vajda Zsuzsanna azt mondta, egyetlen elem van jelen következetesen a foly­ton változó szövegben: a felsőoktatás piacosításának igénye, az intézmények önkormányzati autonómiájá­nak felszámolása, ingatlanvagyonuk megszerezhetősé­gének lehetővé tétele. Ezt a szándékot képviseli az úgy­nevezett irányító tanács, amely a stratégiai döntéseket hozná meg a tervezet szerint. Ennek nem lehet olyan tagja, akinek munkaviszonya van a felsőoktatási intéz­ményekben. A szándék szerint egyértelműen az üzleti szférából várják a jelentkezőket e testületekbe. Nem an­nak van igazi jelentősége, hogy hány tagot nevezhet ki a minisztérium és hányat választhat az egyetem szakmai szempontjait képviselő szenátus, hanem annak, hogy a már megválasztott személyekre nem lehet többé befo­lyása sem az egyetemi szenátoroknak, sem az - elvileg ­­a közérdeket képviselő szakminisztériumnak. Vállalati struktúra alakul ki, de annak ellensúlyai nélkül: a dön­téshozók más szférában érdekeltebbek, mint a felsőokta­tásban, elhatározásaik felett pedig nem érvényesül sem tulajdonosi, sem felügyelőbizottsági kontroll. Nem a fel­sőoktatási intézmények, hanem a politika duzzasztotta fel a hallgatói létszámot - most pedig az egyetemre mu­togatnak - jegyezte meg Vajda Zsuzsanna. Reálértéken a 2004-es hallgatói normatíva mindössze 23 százaléka az 1990-esnek. Reális veszély, hogy a finanszírozási problé­mák megoldására egy gazdasági szemléletű döntéshozó csoport hitelfelvétellel eladósítja az intézményeket, majd amikor az a pénz is elfogy, a jelzáloggal megterhelt ingatlanokat külső érdekek alapján olcsón megszerez­hetik. Ha a Pick vagy a Démász vezetői dirigálhatnának az egyetemen, és a saját gyakorlatuk szerinti napi hasz­not néznék, akkor például a Bolyai-díjas Bor Zsolt akadé­mikus lézerkutatásai el sem kezdődhettek volna, mert a piaci gondolkodás szerint haszontalan, ráfizetéses alap­kutatásnak minősülnének. Berta Árpád bölcsészkari dékán egyebek között arról beszélt: a miniszterelnök a szakmai testületek támogatá­sától tette függővé, hogy a törvénytervezetet a parla­ment elé terjesztik-e. A különböző szakmai fórumok megfogalmazták a feltételeiket - azonban a törvényal­kotás eddigi folyamata alapján garanciák kellenének, hogy az Országgyűlés elé terjesztett szövegből képvise­lői módosító indítványokra nem fogják kigyomlálni mindazt, amihez a szaíonai testületek a támogatásukat kötötték. Bemát Árpád, a német tanszék professzora hozzáfűz­te: az Európai Unió országai közül egyedül Ausztriában vezettek be hasonló rendszert, és rövid időn belül óriási káosz alakult ki. A tudomány fejlődésének garanciája az autonómia, az autonómiát pedig az egyetemi önkor­mányzat szavatolhatja. Az efok.mrginfo.com honlapon megjelent kezdemé­nyezést, amely a törvénytervezet visszavonását és érde­mi egyeztetést követel, eddig 1016-an írták alá. Tanács István Graffitis nemkívánatos Mától csoportos túrákon járhatják be az érdeklődő hallgatók a Sze­gedi Tudományegyetem Tanul­mányi és Információs Központjá­nak új épületét. Szegedi tudósítónktól Az új egyetemi központ - amelyet csütör­tökön avatnak fel - ruhatárát és beléptető rendszerét úgy tervezték, hogy egyszerre 4000-4500 személy is tartózkodhat az épületben. Az egyetemi könyvtár és a tanszéki könyvtárak állományát már át­költöztették az új épületbe. Kétszázhat­van számítógépes terminált építettek ki, a könyvtári és informatikai részt egyszerre 1500-2000 hallgató használhatja. Az épületben helyet kap egy konferen­cia-központ is, amelynek nagytermében 700 ülőhely van. Három kisebb, egyen­ként mintegy 200 személyt befogadó kon­ferenciaterem egészíti ki. Az épület hatal­mas zsibongójában is lehet rendezvénye­ket tartani. A könyvtáron és a konferen­cia-központon kívül lesz egy büfé, és az új épületben helyezik el az egyetemi szolgál­tató kht.-t, a hallgatói szolgáltató irodát és a hallgatói önkormányzat központját. Adatok, tények Építész-tervezők: Mikó László és Szántó Tibor. Teljes kapacitás 1,7 millió kötet. Hétszáz fős kongresz­­szusi terem, három, egyenként 180 fős szekcióterem. A beruházás ára: 7,5 milliárd forint. Teljes alapterii­­let: 25 ezer m2. Ünnepélyes át­adás: 2004. december 9. Az építkezés 2002-ben kezdődött, az alapkövet még a választási kampány ide­jén tették le. Hat hónapos késéssel járt, hogy amikor a Gazdasági Minisztérium helyett a 892 milliós támogatás finanszí­rozója az Oktatási Minisztérium lett, új közbeszerzési eljárást kellett kiírni. A ki­vitelező a Magyar Építő Rt. és a Baucont Rt. lett. Az építkezés teljes költsége 7,79 milliárd forint. Az év elején átmenetileg újra leállt a munka, a Draskovics-csomag miatt egy ideig úgy tűnt, nem lesz pénz a 2004-es befejezésre. Májusra ismét lett pénz, ám az épületet már nem tudták a tervezett időpontra, július végére átadni. A meghosszabbított határidőt viszont tartani tudták a kivitelezők, így karácso­nyi ajándékként birtokba veheti a köz­pontot a szegedi felsőoktatásban tanuló 25 ezer hallgató. Érdekesség, hogy térfi­gyelő kamerákkal próbálják elriasztani a graffitizőket, készül a galambriasztó rendszer, és szelektív hulladékgyűjtés működik majd a házban. i Elkészült az új szegedi egyetemi központ Huszonötezer diákra vár Blikk

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék