Népszabadság, 2004. december (62. évfolyam, 280-305. szám)
2004-12-06 / 284. szám
NÉPSZABADSÁG MAGYARORSZÁG 2004. DECEMBER 6., HÉTFŐ Graffitis nemkívánatos • Elkészült az új szegedi egyetemi központ Mától csoportos túrákon járhatják be az érdeklődő hallgatók a Szegedi Tudományegyetem Tanulmányi és Információs Központjának új épületét. Szegedi tudósítónktól Az új egyetemi központ - amelyet csütörtökön avatnak fel ruhatárát és beléptető rendszerét úgy tervezték, hogy egyszerre 4000-4500 személy is tartózkodhat az épületben. Az egyetemi könyvtár és a tanszéki könyvtárak állományát már átköltöztették az új épületbe. Kétszázhatvan számítógépes terminált építettek ki, a könyvtári és informatikai részt egyszerre 1500-2000 hallgató használhatja. Az épületben helyet kap egy konferencia-központ is, amelynek nagytermében 700 ülőhely van. Három kisebb, egyenként mintegy 200 személyt befogadó konferenciaterem egészíti ki. Az épület hatalmas zsibongójában is lehet rendezvényeket tartani. A könyvtáron és a konferencia-központon kívül lesz egy büfé, és az új épületben helyezik el az egyetemi szolgáltató kht.-t, a hallgatói szolgáltató irodát és a hallgatói önkormányzat központját. Adatok, tények Építész-tervezők: Mikó László és Szántó Tibor. Teljes kapacitás 1,7 millió kötet. Hétszáz fős kongreszszusi terem, három, egyenként 180 fős szekcióterem. A beruházás ára: 7,5 milliárd forint. Teljes alapterület: 25 ezer m2. Ünnepélyes átadás: 2004. december 9. Az építkezés 2002-ben kezdődött, az alapkövet még a választási kampány idején tették le. Hat hónapos késéssel járt, hogy amikor a Gazdasági Minisztérium helyett a 892 milliós támogatás finanszírozója az Oktatási Minisztérium lett, új közbeszerzési eljárást kellett kiírni. A kivitelező a Magyar Építő Rt. és a Baucont Rt. lett. Az építkezés teljes költsége 7,79 milliárd forint. Az év elején átmenetileg újra leállt a munka, a Draskovics-csomag miatt egy ideig úgy tűnt, nem lesz pénz a 2004-es befejezésre. Májusra ismét lett pénz, ám az épületet már nem tudták a tervezett időpontra, július végére átadni. A meghosszabbított határidőt viszont tartani tudták a kivitelezők, így karácsonyi ajándékként birtokba veheti a központot a szegedi felsőoktatásban tanuló 25 ezer hallgató. Érdekesség, hogy térfigyelő kamerákkal próbálják elriasztani a graffitizőket, készül a galambriasztó rendszer, és szelektív hulladékgyűjtés működik majd a házban. Huszonötezer diákra vár A közjó demokratikus, a piac nem Aláírásgyűjtés a felsőoktatási törvénytervezet ellen Aláírásokat gyűjt a felsőoktatási törvény tervezete ellen az Egyesület a Felsőoktatásért és Kutatásért (Efok). Mivel a tervezetet előkészítetlennek, szakmai koncepciót nélkülözőnek és antidemokratikusnak tartják, kérik az Országgyűlést, hogy egyelőre ne tárgyalja azt. Ha a tudomány autonómiáját megszüntetik, magát a tudományt számolják fel - hangzott el a napokban a szegedi bölcsészkaron rendezett oktatói fórumon. Vajda Zsuzsanna docens bevezető előadását azzal kezdte: egyedül az államtól lehet elvárni, hogy közérdeket képviseljen. A modern és sikeres oktatási rendszerek az egész világon ezen az alapon alakultak ki. Az egymásra épülő, egységes, lépcsőzetes, ingyenes oktatási rendszer demokratikus és hatékony: lehetővé teszi, hogy a tehetség szintje szerint és ne a születés véletlene folytán kerüljenek egyre magasabbra az emberek a társadalomban. A piaci szempontok eluralkodása a felsőoktatást kiszolgáltatja a részérdekek küzdelmének. Tény - mondta Vajda Zsuzsanna hogy a nyolcvanas évek közepe óta a felsőoktatás mind mélyebb válságba kerül a fejlett országokban. Megnőtt a hallgatói létszám, a szakok jelentős részére nincs munkaerő-piaci igény. Noha egyre kevesebb a fiatal, óriási az ifjúsági munkanélküliség. Ám a politika nem a valódi megoldással foglalkozik, csupán a társadalmi feszültségeket igyekszik csökkenteni azzal, hogy a mind hosszabbra, több diploma megszerzésére irányuló képzéssel egész korosztályokat parkoltat a felsőoktatásban, ahol szabályozási és finanszírozási válság van egyszerre. A helyzet megoldást kíván - de nem olyat, amilyet a felsőoktatási törvény tervezete kínál. A Magyar Bálint vezette Oktatásügyi Minisztérium szinte naponta változó törvénytervezetével az a legfőbb gond, hogy sem történeti, sem statisztikai elemzés nincs a hátterében. Az állam meg sem próbálja újradefiniálni a saját szerepét, nem mond semmit a közjó és a piaci érdekek viszonyáról. A törvénytervezet preambulumában struktúra és prioritások nélkül összevillázott célok sokasága szerepel, ám a szakmai célok közt nincs egyetlen sarokpont sem. Valójában nem is ezek a fontosak, hiszen a sokféle vita hatására a tervezet szövege követhetetlenül változik. Egyedül novemberben négy újabb változat jelent meg. Ugyanakkor, amit a minisztérium egy nyilvános vitán visszavon, azt később alattomosan visszacsempészi a szövegbe. Abszurd, hogy olyan állapotban lévő szövegnek egyáltalán van esélye a parlament elé kerülni, amelyben nemhogy joghézagok, hanem egyenesen jogszakadékok vannak. Vajda Zsuzsanna azt mondta, egyetlen elem van jelen következetesen a folyton változó szövegben: a felsőoktatás piacosításának igénye, az intézmények önkormányzati autonómiájának felszámolása, ingatlanvagyonuk megszerezhetőségének lehetővé tétele. Ezt a szándékot képviseli az úgynevezett irányító tanács, amely a stratégiai döntéseket hozná meg a tervezet szerint. Ennek nem lehet olyan tagja, akinek munkaviszonya van a felsőoktatási intézményekben. A szándék szerint egyértelműen az üzleti szférából várják a jelentkezőket e testületekbe. Nem annak van igazi jelentősége, hogy hány tagot nevezhet ki a minisztérium és hányat választhat az egyetem szakmai szempontjait képviselő szenátus, hanem annak, hogy a már megválasztott személyekre nem lehet többé befolyása sem az egyetemi szenátoroknak, sem az - elvileg - a közérdeket képviselő szakminisztériumnak. Vállalati struktúra alakul ki, de annak ellensúlyai nélkül, a döntéshozók más szférában érdekeltebbek, mint a felsőoktatásban, elhatározásaik felett pedig nem érvényesül sem tulajdonosi, sem felügyelőbizottsági kontroll. Nem a felsőoktatási intézmények, hanem a politika duzzasztotta fel a hallgatói létszámot - most pedig az egyetemre mutogatnak - jegyezte meg Vajda Zsuzsanna. Reálértéken a 2004-es hallgatói normatíva mindössze 23 százaléka az 1990-esnek. Reális veszély, hogy a finanszírozási problémák megoldására egy gazdasági szemléletű döntéshozó csoport hitelfelvétellel eladósítja az intézményeket, majd amikor az a pénz is elfogy, a jelzáloggal megterhelt ingatlanokat külső érdekek alapján olcsón megszerezhetik. Ha a Pick vagy a Démász vezetői dirigálhatnának az egyetemen, és a saját gyakorlatuk szerinti napi hasznot néznék, akkor például a Bolyai-díjas Bor Zsolt akadémikus lézerkutatásai el sem kezdődhettek volna, mert a piaci gondolkodás szerint haszontalan, ráfizetéses alapkutatásnak minősülnének. Berta Árpád bölcsészkari dékán egyebek között arról beszélt: a miniszterelnök a szakmai testületek támogatásától tette függővé, hogy a törvénytervezetet a parlament elé terjesztik-e. A különböző szakmai fórumok megfogalmazták a feltételeiket - azonban a törvényalkotás eddigi folyamata alapján garanciák kellenének, hogy az Országgyűlés elé terjesztett szövegből képviselői módosító indítványokra nem fogják kigyomlálni mindazt, amihez a szatonai testületek a támogatásukat kötötték. Bernát Árpád, a német tanszék professzora hozzáfűzte: az Európai Unió országai közül egyedül Ausztriában vezettek be hasonló rendszert, és rövid időn belül óriási káosz alakult ki. A tudomány fejlődésének garanciája az autonómia, az autonómiát pedig az egyetemi önkormányzat szavatolhatja. Az efok.mrginfo.com honlapon megjelent kezdeményezést, amely a törvénytervezet visszavonását és érdemi egyeztetést követel, eddig 1016-an írták alá. Tanács István 9 Tízmilliós autó egy ezresért? Miközben a főváros bekeményített, s december elseje óta Budapest egész területén kerékbilinccsel bünteti a nem fizető és a szabálysértő autósokat, Pettkó András (MDF) parlamenti képviselő eseti bizottság felállítását kezdeményezte az önkormányzati parkolási rendszerek helyzetének felmérésére. Pettkó szerint a parkolási rendszerek működése jogi, területrendezési, környezetvédelmi, pénzügyi és erkölcsi szempontból egyaránt aggályos, méltán vívja ki a lakosság felháborodását, és nemcsak a fővárosban. Kezdeményezését indokolandó Pettkó rámutat: Budapesten 594 ezer személy és 78 ezer tehergépkocsi, 13 ezer motorkerékpár, és 4300 busz van forgalomban. Ezeken felül naponta csaknem 200 ezer autóval 400 ezren utaznak a fővárosba az agglomerációból, számukra mindössze 5000 P+R parkoló áll rendelkezésre. A főváros területén három parkolási társaság 40 ezer közterületi parkolóhely használatáért szed díjat az autósoktól. Eltérő a kerületek parkolási politikája, ezért a három cég eltérő üzletpolitikát folytat, ami a parkolási díjakon, az ellenőrzési módszereken és azok gyakoriságán keresztül a nem fizetők, illetve a kifizetett időn túl várakozók bírságolásáig a rendszer minden pontján tetten érhető. Pettkó határozatijavaslat-tervezetében emlékeztet, hogy a közterületi parkolást valamennyi önkormányzat „forgalomszervezési céllal" vezette be. A gépjárműforgalom rohamos növekedésére, az emiatt mind gyakrabban kialakuló dugókra, kaotikus közlekedési állapotokra a helyhatóságok a közterületi fizetőparkoló-rendszerek kiépítésének kezdete óta (Budapesten 1996-ban alakult meg a Fővárosi Közterületi Parkolási Társulás) szinte kizárólag a parkolási díjak, valamint a nem fizető, illetve túltartózkodó autósokra kiszabható pótdíjak drasztikus emelésével reagáltak. Egyes fővárosi kerületekben ma már félnapi minimálbérnek megfelelő összeget kell fizeti egyórányi várakozásért. Elenyésző számban épültek ugyanakkor megfizethető parkolóhelyek, parkolóházak. Pettkó szerint a megalakuló parlamenti eseti bizottságnak mindenképpen meg kell majd vizsgálnia, hogy jelenleg milyen szakmai, pénzügyi és egyéb okok, előírások gátolják a parkolóház-építéseket, s miképpen lehet a mai helyzeten változtatni. A képviselő alkotmányosan aggályosnak tartja, hogy pár száz forintos pótdíjjal rendezhető túltartózkodásért sokmilliós autókat tartsanak vissza az önkormányzatok társulásai nevében eljáró parkolási cégek, úgy, hogy csak a kerékbilincs leszereléséért 15 ezer forintot kell fizetniük. Az Alkotmánybíróság 31/1996-os határozatára utalva Pettkó megkérdőjelezi, hogy az önkormányzatok - legfőképpen a kerületi önkormányzatok - rendelkeznek-e a kerékbilincseléshez és más durva szankciók alkalmazásához szükséges felhatalmazással. Rámutat továbbá, hogy a rendkívül magas parkolási díjak, a kirívóan magas pótdíjak és a szigorú ellenőrzés mellett, gyakorlatilag átláthatatlan és ellenőrizhetetlen a parkolási díjakból befolyó pénz felhasználása. Pettkó szerint a parlamenti eseti bizottságnak meg kellene vizsgálnia, hogy a ma működő parkolási rendszerekben érvényesülnek-e az alkotmányos alapjogok és olyan polgárjogi alapelvek, mint például a szolgáltatás-ellenszolgáltatás, az arányosság, méltányosság. Ez utóbbi különösen annak fényében vizsgálandó, hogy a fizetőparkoló-övezeteket kiterjesztették az önkormányzatok, bíróságok és egészségügyi intézmények körüli utcákra, terekre is, noha ezen intézményekben az emberek sok esetben nem szabad akaratukból jelennek meg, amikor leparkolnak, nem tudják, mennyi ideig kell ott várakozni, és általában nincs lehetőségük az ügyintézést (orvosi kezelést) félbeszakítani azért, hogy új parkolójegyet váltsanak.Fekete Gy. Attila Blikk