Népszabadság, 2004. december (62. évfolyam, 280-305. szám)

2004-12-06 / 284. szám

NÉPSZABADSÁG Valóban egy könnyű magyar pornó megtekintésére kaptunk meghívót? - a moszkvai Magyar Kulturális Intézet invitálását elérték kérdése jól mutatja, hogy a magyar irodalom széles körű megismertetése még komoly erőfeszítéseket igényel. A meghívó Esterházy Péter Kis Magyar Pornográfia című művének bemutatójára szólt. Jó jel azonban, hogy a 90-es évekre jellemző kölcsönös közöny után az idén tizenöt magyar mű orosz fordítása készült el. Ennek nagy részét Magyarország a 6. moszkvai Non/Fiction Nemzetközi Könyvvásár kiemelt vendégeként mutathatta be december 2- án. A szóban forgó Esterházy-művön túl egyebek közt Kertész Imrétől a Sorstalanságot és esszéinek A száműzött nyelv című válogatását, Nádas Pétertől az Egy családregény vége című regényét és A szabadság tréningje című esszégyűjteményét, Bodor Ádámtól a Sinistra körzetet, Hamvas Bélától a Scientia sacrát, Bibó Istvántól Az európai fejlődés értelméről című munkáját, Illyés Gyulától útirajzát, az Oroszország 1934-et, Zilahy Pétertől az Ablakzsiráfot. A 14 ország 180 kiadójának és forgalmazójának könyvkínálatát felvonultató, irodalmi szemináriumokkal, író-olvasó találkozókkal fűszerezett rendezvényen a most megjelent magyar alkotások szerzői közül Bodor Ádám és Zilahy Péter volt jelen. A magyar napon Parti Nagy Lajos, Kukorelly Endre és Szilágyi Ákos tartott könyvbemutatóval egybekötött irodalmi szemináriumot. Mellettük a magyar irodalom jeles műfordítói, Tatjana Voronkina, Vjacseszlav Szereda, Jurij Guszev, Jelena Malihina és az Inosztrannaja Lityeratura irodalmi folyóirat főszerkesztője, Larisza Vasziljeva beszélt a magyar irodalom oroszországi jelenlétéről. - A legfontosabb számunkra, hogy a kiadandó munkák új hangon szóljanak az olvasókhoz - mondta Larisza Vasziljeva. A magyarul is értő főszerkesztő hozzátette: a folyóiratban megjelenő részletek felhívják a kiadók figyelmét egy-egy műre, sőt az orosz átültetés gyakran újabb fordítások alapjául szolgál: Déry Tibor Kedves Kópeer! című regénye például orosz közvetítéssel jelent meg bolgár nyelven. Az irodalmi újság másik fontos szempontja az időszerűség. Ez nem feltétlenül frissen írt munkák publikálását jelenti, de tény, hogy több olyan remekmű maradt visszhangtalan a 80-as évek végén, amelyek öt évvel korábban még hatalmas sikert arathattak volna - jegyezte meg Vasziljeva. Ma a politikai helyett azonban a pénzügyi korlátokkal kell szembenéznie a lapnak. Az orosz állam támogatásával szemben sokkal jelentősebb a Magyar Könyv Alapítvány segítsége és a könyvtárak Soros Alapítvány által országszerte finanszírozott szerzeményezési támogatása. Noha az általános érdeklődés a 90-es években alábbhagyott, mi folyamatosan szemezgettünk a magyar irodalomból, így azt nem kellett újra felfedeznünk Kertész Imre - akkor számunkra nagy meglepetést jelentő - Nobel-díja után. - Leginkább az orosz múlttal kapcsolatos munkák kiadására törekszünk, és ebbe a sorba tökéletesen beleillik Illyés Gyula nálunk eddig kiadatlan Oroszország, 1934 című útirajza Tatjana Voronkina fordításában - mondta a Hronyikjov Kiadó menedzsere. Konsztantyin Lunyov szerint Illyés hetven évvel ezelőtti benyomásai, a külső szemlélő tapasztalatai csemegét jelentenek az orosz olvasóknak - a könyv már a kiállításon elkelt. A kétezres példányszámtól azonban nem várnak profitot: a magyarországi támogatással együtt a költségek megtérülésére számítanak. - Nem milliós példányszámaival hat a magyar irodalom Oroszországban - nyilatkozta lapunknak a fesztivál magyar napjának vendége, Viktor Jerofejev. A világszerte elismert író szerint azonban nagyon sok közös vonása van a magyar és az orosz irodalomnak. Mások az irodalmi reáliák, de a könnyedségre tanító finom humor, az önirónia, amely a magyar irodalom jellemzője, megérinti az orosz olvasót. - Nem tudom - mondja -, honnan ez a közös hang, de hogy van, azt nem udvariasságból mondom. Talán azonosak a gonoszról, a provincialitásról alkotott elképzeléseink. Ha másképp is, de jelen van az átmenetiség, ott Kelet- és Nyugat-Európa, itt Európa és Ázsia között. Jerofejev megjegyzi, hogy Magyarországhoz - túl azon, hogy 1999-ben Budapest-nagydíjjal tüntették ki - személyes élmények is fűzik. - 1956-ban a párizsi szovjet nagykövetségen voltam a szüleimmel. Az épületet tüntetők vörös festékkel és tojással dobálták meg. Bent mindenki szörnyülködve beszélt a magyar huligánokról. Akkor bennem egy életre összekapcsolódott a magyar és a huligán. És én is ilyen huligán akartam lenni - mondja a ma világirodalmi fenegyerekként számon tartott 57 éves orosz író. Nyilas Gergely Magyarok Moszkvában Irodalmunk nem példányszámával hat az orosz piacon Időutazás tekerőlanttal Mandel Róbert a XIV. és a XVIII. századot idézi A virágoknak nemcsak színük, formájuk és illatuk van, hanem hangjuk is - vélték a franciák a barokk korban. Bizonyíték erre Philibert Delavigne párizsi zeneszerző, aki a XVIII. század végén komponált hangszeres duetteket Les Fleurs címen. Egykor népszerű szerzeményei, amelyeket hegedűn, blokflótén, fuvolán, barokk dudán és tekerőlanton szólaltattak meg, mára elfeledetté váltak - úgy tűnik, a franciák körében is. A Hungaroton lemezkiadó régizene-sorozata most föleleveníti a dallamokat és az azokat megszólaltató hangszereket egyaránt. A tekerőlant hazai szószólójának számító Mandel Róbert és Németh Pál fuvolista-karmester közös válogatásában már megjelent éppen két éve egy, a francia udvari komponista, Michel Corrette néhány művét tartalmazó egyedülálló korong. Most a virágduetteket kínáló lemezen kívül egy másik anyagát is rögzítették, amely a Hotteterre család - Jeanne és Jacques Martin - műveit teszi közkinccsé. - Különös, hogy éppen Magyarországon szólaltatjuk meg újra ezeket a darabokat, köszönhetően a Hungaroton törekvésének, hogy a világ lemezkiadásában mindig megkeresi a mások által nem járt utat - jegyezte meg lapunknak Mandel Róbert. Hozzátéve, a barokk versailles-i udvar hangulatát, divatját idézik a dallamok, amelyek olyannyira fontosak voltak, hogy a korabeli újság, a Mercure de France kritikát is írt róluk. Ebből is kiderül, milyen népszerűnek számított a duda és a tekerőlant, amelyen a köznép tagjai és az udvari előkelőségek egyaránt szívesen játszottak. Mandel ezt a muzsikát és a mögötte fölsejlő szándákot, a stilizált paraszti romantikát, a pásztoridillt az utóbbi másfél évtizedben elterjedt és általa is fölkarolt világzenei irányzat barokk elődjének tekinti. A hangszerépítő-restaurátorként indult muzsikus beszámolt arról a különös hangulatú koncertről is, amely hangszerének régmúltját idézte föl. A nemrég zárult Magyar Magic rendezvénysorozat részeként ugyanis közreműködött a Tomkins énekegyüttesnek a canterburyi székesegyház alagsorában rendezett hangversenyén. A közönség soraiban sok őslakos Kent megyei polgár ült, akik igen érdeklődve fogadták annak a hangszernek a bemutatását és megszólaltatását, amelyet már a XIV. században éppen ezen a helyen, a székesegyházban is lehetett hallani. A híres Canterbury mesék, akárcsak a korabeli zsoltároskönyvek képeinek tanúsága szerint az ideérkező zarándokok között volt dudás és tekerőlantos is. A templomban annak idején éppúgy muzsikáltak, mint ma, amikor a közönség nem tartotta szentségtörésnek a tapsot sem. - Egyedülálló élmény volt több mint hatszáz évvel később, Budapestről érkezett zenészként ugyanott kézbe venni a tekerőlantot - fűzte hozzá a muzsikus. V. Gy. Bubnó Tamás és Mandel Róbert a canterburyi székesegyházban KULTÚRA 2004. DECEMBER 6., HÉTFŐ 13 HIRDETÉS Kapható a Magyar Rádió Vevőszolgálatán és a nagyobb könyvesboltokban (Budapest Vill. Follack M. tér 8.) “ ..... , „ ,ÍR MEGJELENT A KÖNYV!