Népszabadság, 2004. december (62. évfolyam, 280-305. szám)

2004-12-23 / 299. szám

VILÁG ÁLLÁSPONT 2004. DECEMBER 23., CSÜTÖRTÖK 3 Tariceanu alakíthat kormányt Traian Basescu tegnap bejelen­tette: Calin Popescu Tariceanu li­berális pártelnököt kérte fel az új román kormány megalakítására. * Az RMDSZ üdvözölte az állam­fő döntését. Tibori Szabó Zoltán duj-napocai tudósítónk Az alkotmány értelmében a felkért kor­mányfőnek tíz napon belül kell összeál­lítania kabinetjét, és arra, valamint a kor­mány programjára bizalmi szavazást kérnie a parlament két házának együttes üléséről, amire feltehetőleg december 28-án kerülhet sor. A kijelölt kormányfő azonnal megkezdi a konzultációkat a politikai pártokkal, elsősorban az RMDSZ-szel, mert a szövetség teljes sú­lyával támogatja a liberális-demokrata összefogást. Basescu döntése a szociáldemokraták tiltakozását váltotta ki. Adrian Nastase pártja szerint az államfőnek a szociálde­mokratákat kellett volna megbíznia a kormányalakítással, mert a szociálde­mokrata-humanista tömörülés a no­vember 28-i törvényhozási választáso­kon a legtöbb szavazatot kapta, és a par­lament két házának elnöki tisztségét is megszerezte. Basescu ezzel szemben el­mondta: a politikai pártokkal kedden folytatott konzultációk meggyőzték ar­ról, hogy teljesítenie kell a választási kampányban tett ígéreteit, noha cseppet sem biztos, hogy Tariceanu első próbál­kozásra képes lesz elfogadtatni kormá­nyát a parlamenttel. Hozzátette: célja, hogy az új kormányt minél hamarabb hivatalba iktassák. Arra kérte Taricea­­nut, konzultáljon a parlamenti pártok­kal, s próbálja megszerezni további ala­kulatok vagy honatyák támogatását. Az államfő tegnap azt is leszögezte, hogy a politikai pártokkal folytatott konzultáció­kon igen erősen merült fel a nemzeti ki­sebbségekről szóló törvény elfogadásá­nak szükségessége, illetve a korrupció elleni harc kérdése. CALIN POPESCU TARICEANU 1952-ben Bukarestben született, alapképzése szerint okleveles vízügyi mérnök. 1980 és 1990 között egyetemi előadó, 1990-ben pedig egyik alapítója volt a Nemzeti Liberális Pártnak, s tagja volt már az első forradalom utáni törvényhozásnak is. 1996-1997-ben a Ciorbea-kabinet kereskedelem- és ipar­ügyi minisztere államminiszteri rangban. Közben sikeres üzletemberré vált, mintegy 15 millió dollárra becsült vagyonát az általa alapított kereskedelmi rádió eladásából és a gépkocsiimportból szerezte. Rudas Ernő volt bukaresti magyar nagykövettel közösen alapított Classic Motorcycles cége Harley-Davidson motorkerékpárok kereskedelmével foglalkozik. Theodor Stolojan októberi visszavonulása óta az NLP élén áll, s a liberá­lis-demokrata pártszövetség társelnöke. Az új román kormányfő és az államfő még a választási kampányban Magyar-magyar egyesülés az EU-ban MTI Mindig is a magyar külpolitika egyik fő célja volt az anya­országon kívül élő magyarok támogatása. A jelenlegi bal­liberális kormány azonban már egy új és differenciált koncep­cióval törekszik erre - nyilatkozta Somogyi Ferenc külügymi­niszter a Die Presse című osztrák napilapnak. A Magyarország és a szomszédos államok közötti történelmi sebek immár nem jelentenek kiindulópontot. Budapest támogatja a még nem EU- tag szomszédokat az uniós felkészülésben. „Végeredményben az a cél, hogy az anyaországban és az azon kívül élő magyarok az Európai Unió keretében egyesüljenek" - fejtette ki Somogyi. Mivel Románia előreláthatóan 2007-ben tagja lesz az uniónak, így a vízummentes utazás kérdése - amely a kettős állampol­gárság egyszerűsített megadásáról tartott népszavazás egyik fő vonatkozása volt­­, attól kezdve már csak az ukrajnai és a Szer­bia és Montenegró-i magyar kisebbség számára releváns. „Tény azonban, hogy a népszavazás sikertelen volt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kérdés elintézett lenne a kormány számára" - jelentette ki. Dinamikus partnerség írta: George Herbert Walker, az USA magyarországi nagykövete Az év vége és az új év beköszönte mindig jó alkalom arra, hogy új lapot nyissunk. Az Európai Uniónak új bizottsága van. Amerika hamarosan beiktatja Bush elnö­köt második elnöki periódusába, külpoli­tikai csapatunkat pedig új külügyminisz­ter fogja irányítani. Januárban a palesztin nép új vezetőséget vá­laszt, és reményeink szerint kö­zelebb kerül a célhoz, vagyis a szabad társadalomhoz, vala­mint az egymás mellett békében és biztonságban élő két állam­hoz, Palesztinához és Izraelhez. Az irakiak is az urnákhoz járul­nak, hogy megválasszák az or­szággyűlést, amely az állandó iraki kormány megválasztását előkészítő új alkotmányt fog megszövegezni. Később, tavasz­­szal az afgánok szavaznak az új parlamentről, újabb lépést téve a demokrácia valamikor oly távo­li álma felé. A biztonság továbbra is az amerikai nép legfontosabb prob­lémája és a Bush-adminisztráció elsődleges prioritása marad. Ám a terrorizmus elleni harc csupán a kezdete a biztonságnak. Azt a nemzetközi közösségek együttes munká­ja tartja fenn, amellyel újjáépítik a hábo­rúk szaggatta társadalmakat, segítséget nyújtanak a fejlődéshez, megszüntetik a kereskedelmet gátló akadályokat, és szembeszállnak a szegénységgel és a két­ségbeeséssel. Az Egyesült Államoknak szüksége van európai partnereire. Közösen kell folytatnunk az újjáépítés, a biztonság és a választások támogatását Afganisztánban és Irakban. Azokra a megbeszélésekre kell építenünk, melyek során megvitat­juk, hogyan lehet a legjobban esélyeket teremteni és elősegíteni a prosperitást a tágabb értelemben vett Közel-Keleten és Észak-Afrikában. Továbbá olyan kor­mányzati politikák mellett kell elkötelez­ni magunkat, amelyek az Atlanti-óceán mindkét oldalán tükrözik a nagy- és kis­vállalkozások igényeit. Bush elnök azt mondta: „Mindenhez, amit együtt remélünk elérni, az szüksé­ges, hogy Amerika és Európa szoros kap­csolatban levő partnerek maradjanak. Mi vagyunk a szabad világ pillérei. Ugyan­azokkal a fenyegetésekkel nézünk szem­be, és ugyanazokat az elveket valljuk a szabadságról és minden ember jogairól." Ám partnerségünket nem elegendő csu­pán beszéddel megerősíteni. Powell kül­ügyminiszter nemrégiben azt mondta, hogy az Egyesült Államoknak és Európá­nak „útnak kell indítania a transzatlanti partnerséget­­ Európán túlra". Felhívta az európai vezetőket, csatlakozzanak az USÁ-hoz és „állítsuk partnerségünket a világ szolgálatába". Ezt az üzenetet hoz­za magával Bush elnök Európába 2005. elején. Az Egyesült Államok budapesti nagy­követségén úgyszintén örömmel tekin­tünk az USA és Magyarország közötti új lehetőségek megteremtése elé. Munkál­kodunk azon, hogy könnyebbé tegyük a tanulmányi, üzleti és turizmus célú be­utazást az Egyesült Államokba. Az el­múlt évben sok magyar várost látogattam­­ meg, találkoztam helyi tisztségviselőkkel, első kézből tájékozódtam azokról a gazdasági sikerekről és lehető­ségekről, amelyekben a Ma­gyarországon működő amerikai cégeknek része van, beszélget­tem magyar polgárokkal és vá­laszoltam az Egyesült Államok­ra és politikájára vontakozó kérdéseikre. Néhány héttel ez­előtt Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter úr, vala­mint Magyarország washingto­ni nagykövete, Simonyi András úr társaságában négy nagy ame­rikai városban - Austinban, Houstonban, St. Louis-ban és Denverben - tettem látogatást, hogy bemutassam mindazt, amit Magyarország nyújtani tud partnereinek az üzleti élet­ben, az oktatásban, a tudomány és a ku­tatás területén. Amikor elindulunk az úton, amelyen továbbadjuk értékeinket, ez nemcsak ar­ról szól, hogy segítünk másoknak elérni azt, ami nekik a legjobb. Arról is szól, hogy elérjük azt, ami valamennyiünk számára a legjobb - a békét, a szabadsá­got és a megértést. Mint Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr mondta: „Olyan lett ez a világ, hogy Irakban és más távoli ponto­kon kell ott lenni ahhoz, hogy Magyaror­szágon nagyobb legyen a biztonság." Most, a remény idején, dolgozzunk együtt azért, hogy megtaláljuk a helyes utat, és hogy legyen bátorságunk arra rá­lépni. A magyarok sohasem voltak híján a bátorságnak. George H. Walker Szórvány Tanács István népszavazás délutánján a battonyai román óvoda vezetője azt mondta nekem: lehet, hogy nem sokáig lesz annyi gyerek, amennyi­ből még el tudnak egy csoportot indítani. Az épület is rossz állapot­ban van, és egyre több család látja úgy, hogy a gyerek jövője akkor van biz­tosítva Magyarországon, ha magyar nyelvű iskolába adják. Az óvónő fér­je szerb, a családtagok anyanyelvi szinten beszélnek románul, szerbül és magyarul. Ez igenis élő és működő multikulturális közeg, és egyetértek az óvónő­vel, hogy a nyelvek és kultúrák együttélése létező és megőrzendő érték. A vegyes házasságok nagy aránya bizonyítja, hogy a hétköznapi életben nin­csenek falak az egyes etnikumok között: aki az életét más nemzetiségű emberhez köti, abban nincs annyi félelem vagy etnikai gyűlölködés, amely visszariasztaná őt az emberi élet egyik legfontosabb döntésekor a más kö­zegben felnőtt, de vonzó és viszontszeretni képes élettársjelölttől. Sokan úgy állítják be: az egynyelvűség, egykultúrájúság elérése vagy megőrzése valamilyen abszolút érték. Magyarországon is a legtöbben ter­mészetesnek veszik, hogy az itt élő nemzeti kisebbségek szinte visszavon­hatatlanul asszimilálódnak - nemigen kapnak segítséget ahhoz, hogy a szí­nes és toleráns többkultúrájú közösségek több nemzedéken át is fennma­radhassanak. De ugyanez a helyzet a szomszéd országoknak azokon a vidé­kein, ahol szórványban él a magyarság - és mellettük, bár kisebb számban, több mint egy tucat másféle kisebbség. A Temes megyében 2002-ben szá­molt 50 ezer magyar embernek a fele él vegyes házasságban, gyerekeik 25 százalékát adnák magyar nyelvű iskolába - csakhogy a legtöbb településen már 10 százalék alá csökkent a magyarok aránya, így helyben nincs magyar oktatás. Kistérségi alapon megerősítenek egy-egy iskolát, és oda irányítják azokat, akik magyarul tanulnának. Romániában szegények az emberek, az utaztatásra sincs minden családnak pénze. Az anyaország többféle csator­nán nyújt támogatást - de ezek között alig van koordináció. A támogatás ös­szege egyre csökken: néhány­­éve az utazási költségek hetven százalékát fe­dezte, ma már csak tízet, tizenkettőt. Szégyenletesen kis összegekről van szó, magyarok által is lakott romániai megyénként mindössze kétmillió-há­rommillió forintról - ennyire azért nem szegény az anyaország. Gyám­tom, inkább a szemlélettel van baj: gyakorlatilag mindkét politi­kai oldal gondolkodása lemond a szórványról, határon innen és túl egy­aránt. A jobboldal jajveszékelve úgy tekinti a diaszpórát, mint valami sírt, hol nemzet süllyed el. A baloldal, amely retorikájában istenít valamilyen utópikus multikulturalizmust, a létező multikulturalizmussal nemigen tud mit kezdeni. A periférián - egyelőre még - virágzó battonyai, versei, zsombolyai multikulti a határ egyik oldalán sem ér meg annyit az egyéb­ként liberális irányítás alatt álló oktatásügyi tárcának, hogy elegendő se­gítséget adjon ahhoz, hogy aki magyar nyelven akar tanulni a Bánságban, az ki tudja fizetni a buszjegyet, amivel elviszik a még megmaradt magyar nyelvű iskoláig. A battonyai óvónő kisunokája a nagypapával szerbül beszél, az utcabe­li gyerekekkel magyarul. Háromnyelvű lesz, amint a szülei, nagyszülei, erőlködés nélkül megtanulja mindegyiket, és elfogadja a különbségeket. Az egynyelvűség elválaszt, a többnyelvűség összeköt, fenntart stabilitást és békességet. Nekünk azt a multikulturalizmust kellene védenünk, ami nekünk jutott. Miközben nemet mondunk a tömbmagyar, tömbromán, nagyszerb sovinizmusra, azt is szem előtt kellene tartani, hogy a szór­ványvidékek értékes kevert kultúráját védi az is, aki késlelteti, hogy a ma­gyar elem kivesszen belőle. A Netbiztonság__________ Seres László M­agyarország „vezető szerepet kíván betölteni" a kelet-európai térség internetbiztonsági együttműködésében - erről a szenzációs, országimázs szempontjából sem elhanyagolható hírről számolt be néhány napja washingtoni tudósítónk, egy magyar kormányküldöttség amerikai tárgyalásai nyomán. A konkrétum, eddig, Budapesten januártól „internetbiztonsági ügyelet" indul, amely figyeli „a világháló eseményeit", és ha úgy látja, vírustámadás vagy más veszély fenyegeti az országot, azon­nal leadja a drótot az arra illetékes szerveknek. Ugyanerről a mítingről az MTI két napra rá csak annyit közölt, hogy „a látogatáson szó esett egy dél­kelet-európai internetbiztonsági központ létrehozásáról", ami kicsit más hangsúly ugyan, ugrott pl. a vezető szerep, de a lényeg ugyanaz. Magyarország és a világháló viszonyában többé semmi sem lesz úgy, mint eddig. Az élre törünk a ká-európai cybertérben, a határ a csillagos ég. Már csak meg kéne tanulni internetezni. Szakemberek szerint ugyanis nethelyzetünk en bloc siralmas. Egy év alatt alig bővült a netezők köre és a számítógépes háztartások aránya. Az egyik számítógépes cég tavalyi felmérése kimutatta, hogy az internet-hoz­záféréssel rendelkező magyar vállalatok kétharmada (!) nem készült fel a netes támadásokkal szemben, az informatikai vezetőknek csupán 8 százalé­ka tartja cégét védettnek. Nem tudom, mi változott egy év alatt, de gondo­lom, nem sok. A tudásalapú Kóka János miniszter szerint versenyképessé­günk romlott, a technológiai és innovációs versenyben pedig nemcsak glo­bálisan, de regionálisan is lemaradtunk. Hogy lesz így „vezető szerep" ja­nuártól? Csak mostanában dereng a magyaroknak az is, hogy a net szabadságáért annak biztonsága felel. Értsd: hiába szörfölünk szabadon hírportálról fájl­­csereoldalra, termonukleáris hálózati játékról privát pornóra, ha egyszer nincs kakaóbiztos tűzfalunk, automatikus víruskeresőnk tavaly lejárt, a kémprogramokat elegáns tudatlansággal negligáljuk. Ahhoz képest, hogy az Index szerint a hálón több mint százezer kártevő veszélyezteti otthoni számítógépünket. És ahhoz képest, hogy az internetes féreg kikémleli az adatainkat, továbbküldi e-mai címeinket, idegen honlapra téríti el a gé­pünket, randira hívja a barátnőnket. Ki tudja, nem a MyDoomra gondolt-e Torgyán doktor előrelátóan, amikor pár éve a féregirtás hasznáról szó­nokolt. Hiába próbálunk meg részt venni nemzetközi presztízzsel járó internetes projektekben, ha egyszer a saját portánk előtt kellene kezdeni a digitális söprést. Szakértők szerint meg kellene tízszerezni az informatikai bizton­ságra költött pénzt, ha meg akarunk felelni a nyugati standardnak. És ha nem akarjuk, hogy ugorjon az e-kereskedelem, az e-társadalom és az e-kor­­mányzás; mindaz tehát, ami a demokráciánkat és az egész, általunk látoga­tott globális világfalut élhetőbbé, felhasználóbarátabbá teszi. A vlágháló biztonsága természetesen a netes bűnözés és a nemzetbizton­ság szempontjából is kulcsfontosságú. Ehhez képest azt látjuk, hogy az ORFK-n két éve létrehozott Elemző és Koordinációs Igazgatóság, a négyfős (!) „internetes rendőrség" hamar kikerült a hírekből, sőt ironikus módon az interneten sincs jelen; a rendőrség honlapján szerkesztetlen fórumok várják azt, aki rájuk kattint. És ott is a legnagyobb probléma a hamis CD-k és jogta­lan szoftverek kérdése. Holott. Egy jó hír szerencsére van: Elektronikus Kormányzati Gerinchálózat (EKG) néven nagy ütemben folyik a kormányzati és közigazgatási adatbá­zisok összekapcsolása. A szolgáltató államhoz államunk már van, most már csak szolgáltatás kellene.

Next