Népszabadság, 2004. december (62. évfolyam, 280-305. szám)
2004-12-17 / 294. szám
2 2004. DECEMBER 17., PÉNTEK Irak: kezdődik a halálos kampány Kialakult a síiták két nagy választási tömörülése, indul az iraki választási kampány. A „nyakazós" az-Zarkavi Bagdadba menekült és Bin Laden is újra felbukkant. Horváth Gábor washingtoni tudósítónk Merényletekkel kezdődött Irakban a hivatalos választási kampány. Tegnap a támadásokban csak Bagdadban öt ember vesztette életét, köztük három rendőr és a hírközlési miniszter helyettese. Utóbbi nyolc testőre kórházba került, miután tűzharcba keveredtek a konvojukra támadó ellenzéki fegyveresekkel. Szerdán, a jelöltállítás utolsó napján Ajad Allavi ideiglenes kormányfő is bejegyeztette saját pártjának 240 fős listáját. A világi síita politikus élvezi Washington támogatását - jóllehet eredetileg arról volt szó, hogy az ideiglenes kormányzat tagjai nem indulnak majd a választáson. Összesen mintegy kilencven párt állított jelölteket. Allavi legfontosabb ellenfele az Ali al-Szisztani nagyajatollah támogatását élvező Abdel-Aziz al-Hakim lesz. Az Egyesült Iraki Szövetség nevű párt vezetője irányítja egyben a síiták sokáig iráni száműzetésben működött fegyveres osztagát, az úgynevezett Badr brigádot. Kétséges a kisebbségben lévő szunniták részvétele, és megfigyelők attól tartanak, hogy távolmaradásuk esetén csak idő kérdése, mikor tör ki a vallási színezetű polgárháború. Kirkukban sokezres tüntetést tartottak a kormányzó palotája előtt a választás elhalasztását követelő arabok. Bagdadi bejelentés szerint a jövő héten megkezdődik a korábbi iraki vezetés tagjainak felelősségre vonása. Elsőként a „vegyi-Ali", vagyis Ali Hasszán al-Madzsid áll bíróság elé. A tábornok felelős a kurdok elleni 1988-as gáztámadásért. A biztonsági helyzet stabilizálódását nehezíti, hogy továbbra sem sikerült a nyomára akadni az ellenállás egyik jelképpé vált vezetőjének, Abu Muszab az-Zarkavinak. A túszok lefejezésével hírhedté vált jordániai-palesztin terrorista az amerikai katonai parancsnokság szerint Falludzsából Bagdadba húzódott vissza, hogy elkerülje a novemberi nagy offenzívát. Az amerikai haditengerészet kiterjesztette azt a vizsgálatát, amely a SEAL nevű kommandó működéséről készült fényképek kapcsán kezdődött. A fotókon mosolygó katonák ülnek a megkötözött és egymásra dobott iraki foglyokon. Egyes felvételeken látszik, az őrizetbe vettek véres arca. A fotók még 2003 májusában, jóval az Abu Graib börtönben történt viszszaélések előtt készültek. Míg Irakban a drámai fordulatokban bővelkedő választásokra készülnek, addig a magyarok al-Hillahban már csomagolnak. A felszerelés döntő mértékben konténerekben, hajón, az Arab-öböl-Indiai Óceán-Vörös tenger-Földközi tenger-Északi tenger útvonalon, hajóval érkezik valamelyik európai kikötőbe, ahonnan kamionok hozzák majd haza, Magyarországra. A fegyverek, berendezések egy része Irakban marad. HETVENPERCES videofelvételen bírálta a szaúdi vezetést Oszama bin Laden. Az ismeretlen helyen tartózkodó terrorista üzenete arab internetes honlapokon bukkant fel, és közvetlen utalásokat tartalmaz a december 6-án, a dzsiddai amerikai konzulátus ellen elkövetett támadásra. Bin Laden szerint a szervezete által Szaúd-Arábiában folytatott harc a hitetlenekkel szembeni általános küzdelem része. A terroristavezér - első ízben - olajkutak, olajipari létesítmények elleni támadásra szólította fel híveit. Választási kampánykezdet Bagdadban - egy újságstand Szaddám-plakáttal Magyar „kirakatkatonák” panaszai Hiába próbál kiemelt figyelmet fordítani a honvédség a nemzetközi missziókban résztvevő békefenntartókra, több panasz is érkezett a „kirakatkatonáktól". A gyakorlatban derült ki, hiába szerelték fel a legjobbnak tartott eszközökkel az Irakban szolgálókat, ha fekvő helyzetben céloznak, nyakvédőjük a tarkójukról a szemükbe tolja a rohamsisakot. Jelenleg 1103 magyar szolgál különböző missziókban. Számos elismerést kaptak parancsnokaiktól és az itthoni vezetőktől is. A hadsereg külön figyelmet fordít az ellátásukra. Ezek után óriási vihart kavart a minisztériumban egy Afganisztánban szolgáló tiszt panasza a tárca honlapjának nyílt fórumán. Mint augusztus végén írta, bár őket indulásuk előtt arról tájékoztatták, hogy huszonegy nap szabadság jár nekik, kiérkezésük után tudták meg, hogy valójában csak tíz napra térhetnek haza. És ebbe beleszámít a 16-18 órás hazaút és az ugyanennyi időt elvevő visszatérés is. A százados szerint eddig szinte egyetlen misszió sem futott le kisebb-nagyobb problémák nélkül, a hivatalos panaszok pedig nem jártak következményekkel. Ehhez a vitához csatlakozott egy Kabulban szolgáló légiirányító őrnagy. Emlékeztetett arra a pszichológiai tréningre, amelyen a felkészülés során vettek részt és a nagy missziós tapasztalatokkal rendelkező haderők körében végzett kutatásokról számoltak be. Ezek szerint a misszió elején, a hadműveleti területre érkezve az emberek nagy lelkesedéssel, magas motiváltsággal látnak feladataik teljesítéséhez. A harmadik hónapra megszokják a környezetet, rutinná válik a tevékenység, csökken (némelyeknél erősen) az egészséges veszélyérzet. Az állomány kezd mentálisan fáradni a folyamatos munka és feszültség hatására. A negyedik hónapra ez a folyamat felerősödik. Erre az időszakra esik a munkahelyi és hadszíntéri balesetek számának statisztikai csúcsa. Nem véletlen tehát, hogy a többi nemzet katonái három, maximum négy hónapig tartózkodnak a hadműveleti területen. A magyaroknál is hatvan, hadműveleti területen eltöltött nap után kezdik meg a pihentetést. Az említett kutatások legalább három hétben, egy hónapban javasolják a szabadság idejét - írja az őrnagy, aki a misszióban ezeket a tapasztalatokat igaznak találta. A magyar katonák szolgálati ideje viszont hat hónap. Az őrnagy szerint az ötödik hónap már jelentékenyen alacsonyabb hatásfokú munkavégzést, feladatvégrehajtást mutat, míg a hatodik jóformán a hazatérésen való elmélkedéssel telik. Az őrnagy szerint az afganisztáni misszióra való felkészítés közel sem volt olyan jól szervezett, mint az iraki. Kiérkezésükig semmilyen előzetes szakmai információval nem rendelkeztek, az otthoni elképzeléseknek megfelelően egy lepusztult repülőtérre számítottak. Azonban egy nyüzsgő, rohamosan kiépülő, hadműveleti területen lévő katonai, illetve egy vele párhuzamosan működő, igen nagy civil forgalmat lebonyolító nemzetközi repülőtéren találták magunkat. Ha jöhetnek is a katonák, a honvédség nem tudja tökéletesen megoldani haza és visszaszállításukat. A hadseregnek nincs erre alkalmas szállítógépe. Ezért német segítséget vásárol, csakhogy az nem mindig működik, így fordulhatott elő, hogy nyolc VIP vendég fontosabb volt, mint a hazainduló 26 magyar katona. Volt arra is példa, hogy a németek elhozták ugyan a katonákat Kölnbe, de a rossz időjárási körülmények miatt a magyar szállítógép nem tudott értük menni. A csúszás a szabadság idejéből ment. Más misszióknál, például a ciprusinál vagy a Sínai-félszigeten a hadsereg egyáltalán nem biztosítja az ingyenes hazatérést a szabadságnál. A magyar békefenntartók szabadságolásánál meg van kötve a honvédség vezetőinek a keze. Hadműveleti területen ugyanis nehezen oldható meg a hosszabb pihentetés vagy csak úgy, hogy a szabadságon lévő orvos helyére például mást kell állítani - mondták lapunknak a honvédelmi tárcánál. Afganisztánban az őszi választások miatt különösen kevés volt a pihentetési lehetőség. A morálcsökkenésről, a katonák befordulásáról Szenes Zoltán vezérkari főnök úgy vélekedett: egyetlen öngyilkossági kísérlet, súlyos fegyelemsértés sem volt a missziókban. Az Irakban szolgálók több mint harmada jelezte: szívesen venne részt a következő feladatban, a NATO-tábor őrzésében is. A honvédség vezetői naponta kapnak tájékoztatás valamennyi misszióból, a jelzett problémákról is értesülnek. Havril András vezérkari főnök-helyettes például legutóbbi afganisztáni látogatásán jelezte: akár a szolgálati út állomásainak átugrásával, neki is lehet közvetlenül jelenteni, ha valakinek bármilyen problémája van. A tábornok szerint egyébként az internetre felkerült panaszok nem tükrözik az állomány egészének véleményét. A Honvédszakszervezet ugyanakkor azt kifogásolja, hogy nem tud tevékenykedni a hadműveleti területen és nem is látogathatják meg a csapatokat. Pedig ez gyakorlat a németeknél vagy a hollandoknál. A szárazföldi csapatoknál szolgálók harmada volt már misszióban. Az egyik motiváció nyilvánvalóan a jó fizetés, különösen az iraki és az afgán feladatteljesítéseknél. A külföldön már megfordultak többsége azonban állítja: fontos az is, hogy valódi katonai feladatokat kapnak. Ezért fogadták többen csalódottan az al-Hillahban szolgálók közül, hogy a parlament nem hosszabbított meg a szállítóalakulat mandátumát. Egyikük szerint a koalíciót alkotó más nemzetek éreztetik velük, hogy nem teljesítik a vállalásukat, hiszen számítottak rájuk, hogy még szállítási feladatokat teljesítenek. Haszán Zoltán Összehajtják al-Hillahban az álcahálót NÉPSZABADSÁG Iliescu sokkoló utolsó intézkedései Tibori Szabó Zoltán kolozsvári tudósítónk Romániának továbbra sincs kormánya, a választások nyomán előállt patthelyzet állandósulni látszik. Eközben azonban mandátumának utolsó napjaiban Ion Iliescu leköszönő elnök sokkoló lépéseket tett: Románia csillagjával tüntette ki az antiszemita nacionalista Corneliu Vadim Tudort. Mivel néhány héttel ezelőtt Tudorral egyforma kitüntetést kapott, Ede Wiesel Nobel-békedíjas író visszaküldte Iliescunak Románia Csillagát. Iliescu elnöki kegyelemben részesítette az öt bukaresti bányászjárás vezetőjét, a 18 éves börtönbüntetésre ítélt Miron Cozmát. Traian Basescu - akinek államfői mandátumát tegnap a román alkotmánybíróság is igazolta - azzal fenyeget, hogy amennyiben a Román Humanista Párt (RHP) és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) nem hajlandó a liberális-demokrata szövetséggel parlamenti többséget létrehozni, „kénytelen lesz ismét a néphez fordulni, hiszen az december 12-én a változásra szavazott". Adrian Nastase kormányfő is igyekszik menteni a menthetőt. Tegnap kijelentette: ha Basescu csökönyösen nem a már korábban, a parlamenti választások eredményének következtében létrejött szociáldemokrata-humanista-RMDSZ és nemzeti kisebbségi képviselők alkotta többséget bízza meg a kormányalakítással, az ebből adódó valamennyi felelősség (például az EU-tárgyalások hátráltatását) rá hárul. Az RMDSZ vezetői eközben folyamatosan tárgyalnak. Szerdán délután a liberális-demokrata, csütörtökön délelőtt a szociáldemokrata-humanista szövetség képviselőivel folytattak megbeszélést. Egyik féllel sem sikerül azonban megegyezniük. A humanisták ugyanis már közölték: kitartanak a szociáldemokraták mellett, az RHP nélkül viszont az ellenzéknek nincs meg a parlamenti többsége. Háttér és a tengely A híd M tagadás kissé sokkolóan hatott Európában, amikor a megválasztását követő első nyilatkozatában Traian Basescu újdonsült román elnök a „Washington-London-Bukarest tengely" elsőbbségéről beszélt. S ennek közvetlen folytatásaként arról, hogy Románia a híd szerepét kívánja betölteni a NATO keleti határán. Még George W. Bush és Tony Blair is csóválhatták a fejüket a kijelentésre. Franciaországgal és Németországgal szemben majdhogynem frontális támadást jelentett már ez is, de amikor az új elnök kifejtette, hogy újranyitna több lezárt csatlakozási fejezetet, az illetékesek Brüsszelben is idegesek lettek. Bukarestben csak Ion Iliescu mosolygott fölényesen, elnézően. El is mondta: attól tart, hogy Traian Basescunak nincs elegendő tapasztalata a nemzetközi kapcsolatokban, ahol az efféle kijelentések az országnak kárt okozhatnak. A leköszönő elnök éppen ezért hívta meg Basescut, kísérje el utolsó államelnöki minőségében esedékes brüsszeli útjára, hadd szerezzen közvetlen tapasztalatot arról, „hogy ott hogyan mennek a dolgok". A tengelyes kijelentésre Moszkvában is felkapták a fejüket egyesek, s az orosz lapok tegnap arról cikkeztek, hogy a tengerészből lett román államfő tulajdonképpen Bush sugallatára vált „hídépítővé". Amint azonban kiderült, az amerikai elnök csak utóbb hívta fel telefonon új román kollégáját, hogy gratuláljon megválasztásához, s a beszélgetés során a tengely-ügy nem került szóba. Basescu azonban ezúttal sem hazudtolta meg önmagát. Spontánul közölte Bushsal: ha már az amerikaiak nem voltak hajlandók a második világháború után eljönni, most sem késő, igyekezzenek tehát mielőbb nyélbe ütni amerikai katonai támaszpontok Romániába történő átköltöztetését. T. Sz. Z.