Népszabadság, 2005. január (63. évfolyam, 1-25. szám)

2005-01-05 / 3. szám

12 2005. JANUÁR 5., SZERDA KULTÚRA Városok, látnivalók, programok télen Milyen kulturális látnivalókkal, programokkal várja az érkezőket Debrecen, Szolnok és Siófok? Mivel töltheti el a szabadidejét az a turista, aki nem a nyári idegenforgalmi csúcsban, hanem mondjuk egy esős januári napon próbál kellemes kikapcsolódást szerezni magának? Tegyük hozzá: aki ilyenre vállalkozik, nem lesz könnyű helyzetben, s nem csupán a hangulatot rontó időjárás miatt. Tudósítóink ezzel kapcsolatos friss tapasztalataikról számolnak be. Debrecen: az arany háromszög rejtélye Debrecen és Hajdú-Bihar megye fonto­sabb látnivalóit mutattam meg angol ba­rátomnak, Johnnak, aki a maga udvarias modorában természetesen „el volt ragad­tatva" a látottaktól. De az kissé feltűnő volt számomra, hogy miután megnéz­tünk valamit, az első kérdése rendszerint az volt: „És? Most hová megyünk?" Evittem vendégemet Debrecen meg­újult Kossuth terére, amely a helyiek büszkesége - elvégre a cívisváros lakói­nak sokáig csak közigazgatási értelem­ben vett városközpontjuk volt, igazi főte­rük nem. A Kossuth téren már nem jár autó, a díszburkolattal ellátott sétálóutca esténként csillagdíszes fényárban úszik, de a Nagytemplomon kívül még mindig nincs a belvárosban igazi látnivaló, így a főtérrel jószerivel végeztünk fél­óra alatt. - És? Most hová megyünk? - kérdezte John, s akkor jutott eszembe, hogy ő most Brüsszel érintésével érkezett Magyaror­szágra. Nos, Brüssszel főtere, a kápráza­tos Grand Place valamivel patinásabban fest, mint a Kossuth tér: azt hiszem, nincs mit csodálkozni azon, hogy angol bará­tom udvarias távolságtartással viseltete­­tett a cívis látványosságok iránt. Gondoltam, nem mutatom meg neki a Debrecen Plazát, amely hiába a város egyik legnépszerűbb helye, egy nyugat­európai ember számára nem rejt újdonsá­got. Inkább elvittem őt a Nagyerdőre. Megmutattam neki az egyetem főépület­ét, a botanikus kertet, az esőben ázó nagyerdei fákat is. - Nagyon szép - hümmögött John. - És? Most hová megyünk? Rájöttem, hogy be kell vetnem az „ungarische tschikes" élményt, ha Johnt el akarom kápráztatni. Elvittem hát a Hortobágyra. Angol barátom nem muta­tott túl nagy érdeklődést a táj iránt. Hiába magyaráztam neki, hogy ez itt Európa legnagyobb füves pusztája, ahol igazi vadlovak kóborolnak szabadon, és ta­vasszal bárányparéj virágzik a mezőn. Hortobágy községben megnéztük a pász­­tormúzemot. - Nagyon szép! - udvariaskodott John. - És most hová megyünk? Mondtam neki, hogy egyszer majd nyáron is eljövünk ide, mert akkor igazán puszta ám a puszta. - Akkor vannak itt turisták is? - kér­dezte. Magyarázni kezdtem, hogy a Horto­bágyi Nemzeti Parkban mostanában nagyszerű kezdeményezésekről hallani, ökoturisztikai tanösvényeket készítenek, látogatóházat építenek, múzeumot fej­lesztenek, egyszóval egyszer biztosan ömlik majd ide a nép nyáron is - dehát egyelőre még nem. Mentő ötletem támadt: elvittem Johnt Hajdúszoboszlóra fürdőzni. Nos, akkor csillant fel először a szeme. A fürdőváros nagyon tetszett neki, azt mondta, a he­gyek hiányát leszámítva majdnem olyan, mint egy kis osztrák falu. Örültem neki, hogy a nap folyamán legalább egyszer si­került fellelkesíteni. Amikor visszafelé autóztunk Debre­cenbe, elmondtam neki, hogy a helyi po­litikusok és a területfejlesztési szakembe­rek a Debrecen-Hortobágy-Hajdúszo­­boszló által határolt területet „arany há­romszögnek" is nevezik, ugyanis ennek a három településnek - megfelelő össze­fogással - minden esélye megvolna arra, hogy fellendítse a kulturális, ökológiai és egészségügyi turizmust a térségben. De a fürdőturizmus jelenleg csak Hajdúszo­boszlón virágzik - ott is csak szezonáli­san. Debrecenben ugyan volna pénz kul­turális és turisztikai fejlesztésre, de a me­gyeszékhelyen túl kevés a látnivaló. Hortobágy községben és környékén akadna természeti érdekesség bőven, de ott meg a pénz kevés. A lendületesen iramban fejlődő és egyre gazdagabb Haj­dúszoboszló pedig annyira el van foglal­va magával, hogy nem hiányzik neki más gondját a nyakába venni. Ez az arany háromszög rejtélye: az orruk előtt hever a kincs, de nem tudják elérni. An­gol barátomnak megtetszett az „arany háromszög" kifejezés, és szorgalmazta, hogy ezt lassacskán rá kellene vezetni az autóstérképekre is. Azért, hogy legalább papíron legyen belőle valami. Kácsor Zsolt A hortobágyi pásztormúzeum Szolnok: kísérletező kedvűek városa Egyesek szerint Szolnok jellegtelen város. Történelme során tizennégy alkalommal semmisültek meg értékei, így nincsenek például igazán értékes építészeti emlékei, itt nem lehet olyan jól andalogni a hangu­latos utcákon, mint mondjuk Győrben, Pécsett, Sopronban vagy Egerben, ahol már az épületek, köztéri szobrok látvá­nya is megelégedéssel tölti el az utazót. Ha azonban ezzel az „aprósággal" nem törődünk, s igyekszünk meglátni egy szürke város erényeit, érdekes kincsekre bukkanhatunk. Itt van mindjárt a Zagyva és a Tisza ta­lálkozásától nem messze, az úgynevezett Tabán városrész, amelynek tervezése a hetvenes években kezdődött, külön szak­mai csoport ügyelt arra, hogy az itt fel­épülő házak megőrizzék a népi építészeti jegyeket, ne legyenek sem túl magasak, sem túl nagyok, ne lehessen soktornyos, ízléstelen minipalotákat emelni ide. Meg­hagyták a hajdani halászfalu utcaszerke­zetét is. Egy régi épületet megmentettek, felújítottak - ez ma tájházként működik. A hét első napjaiban nem, csupán csütör­töktől látogatható. (Érdekes párhuzam, hogy a Zagyva átellenben lévő oldalán, meglehetősen eldugott helyen lévő, de hatalmas méretű süteményeket, és nyá­ron legalább húszféle fagyit kínáló folyó­parti cukrászda sem nyit ki a hét első két napján, talán abból a megfontolásból, hogy hétvégén úgyis degeszre eszik ma­gukat édességgel az emberek, s akkor be­hozzák a lemaradást.) Szolnok a zenei fesztiválok és a kísér­letező kedvűek városa is. Nem véletlen, hogy ez a település fogadta be a klasszi­kus zenei műveltségű Liszt Ferenc Kama­razenekart, s „dajkálta" Román Sándor ma már országos hírű, formabontó tánctár­sulatát, az Experidance-t is. Az amatőr diákszínjátszók itt rendezik meg minden évben a Globe-fesztivált, s ide jönnek az etnozene, a dzsessz és a folk kedvelői is nyaranta, egy-egy programsorozatra. A városban harminc éve rendeznek képző­­művészeti filmfesztivált, s immár min­den második évben tudományos film­szemlét. Ezeket a programokat jó előre le­het tudni, s hozzájuk igazítható egy-egy szolnoki kiruccanás. Emellett ősztől kora nyárig ott a szolnoki Szigligeti Színház, az augusztusi szünet kivételével a Dam­janich Múzeum, s a csaknem félmilliár­dos helyrehozatal után már új pompájá­ban tündöklő, százéves zsinagógaépület, ahol tárlatokat és hangversenyeket egy­aránt rendeznek. Kalandosabb kedvűeknek érdemes el­indulni a város külső részei felé: a besenyszögi úton, a milléri horgászpara­dicsomtól nem messze található a sza­badtéri vízügyi múzeum, ahol egyebek mellett egy régi, fából készült hídpillért, s árvízvédelmi munkaeszközöket találni. Egy másik irányba, Tószeg felé indulva egy dzsumbuj közepén ott a felújított in­­dóház, amely egyelőre üresen áll, keresi a funkcióját, pénz híján azonban még nem működik múzeumként. A városban itt­­ott régi víztornyok bukkannak elő, több­ségük felújításra szorul, de építészeti em­lékként így is élvezhetők. A Szolnok környéki falvak és városok sem bővelkednek látnivalókban, de azért Rákóczifalván ott a macimúzeum, a tö­rökszentmiklósi művelődési házban pe­dig állandó szalmakiállítást tekinthetnek meg az érdeklődők. Érdemes Martfűre is elutazni, ahol az Ybl-díjas új városköz­pontban, egy mesterséges tó mellett pi­henhetünk.Doros Judit A Hild tér, a fesztiválok helyszíne NÉPSZABADSÁG Siófok: menjünk moziba Fehérvárra! Aki arra vállalkozik, hogy ezekben a napokban Siófokon, a Balaton fővárosá­ban pihen, szerény kulturális program­­kínálatra számíthat. A kisváros utcáin, főterén sétálgatva Varga Imre szabadté­ri szobraiban lehet gyönyörködni télen is. A Siófokon született szobrászmű­vész alkotásai a világ és az ország szá­mos nagyvárosában - egyebek közt Ró­mában, Antwerpenben és Tel-Avivban - is díszítenek közterületeket, de Siófo­kon látható a művész legtöbb alkotása. A város jelképe egy másik látványos­ság, a főtéren található, helyi védettsé­get élvező öreg víztorony. A 93 éves ipa­ri műemlék egész évben kilátóként funkcionál. Biztonsági okokból lezárták a kerengőjét, de a belsejéből ablakokon keresztül is jó a kilátás. A víztorony al­jában lévő Tourinform-iroda beszámo­lója szerint a műemléket utoljára kará­csony környékén látogatták angol, fran­cia és olasz turisták. Ha rossz az idő, menjünk moziba. Pontosabban: csak mennénk. Mozi ugyanis legközelebb Székesfehérváron található. Akkor próbálkozzunk szín­házi előadással, hátha sikerül egy felej­­thetelen estét szerezni a januári ven­dégnek. A lehetőség mindenestet adott: a Dél-balatoni Kulturális Központ szer­vezésében januárban hat felnőtt és több gyermek színházi előadást tartanak a városban vendégművészek előadá­sában. Habár a szállodások azt mondják: aki Siófokon tölt el néhány napot, az pi­henni, kikapcsolódni érkezik a városba, s nem elsősorban a kultúra értékei vonzzák a balatoni településre. Az egész évben nyitva tartó Azúr Hotel tá­jékoztatása szerint vendégeik ritkán ér­deklődnek kulturális programok iránt. Ha mégis, akkor ilyenkor elsősorban a helyi múzeumokat ajánlják, ami nem kínál túl nagy nagy választékot. Kál­mán Imre szülőházában látható egy ál­landó kiállítás a világhírű zeneszerző életéről, továbbá időszaki kiállítások klasszikus és kortárs művészek festmé­­nyiből, szobraiból. A múzeum egyéb­ként­­ évszaktól függetlenül - kedvenc célpontja turista és iskolai csoportok­nak. Ezenkívül megtekinthető előzetes bejelentkezéssel az ásványmúzeum, to­vábbá egy tojáskiállítás. Ennyi jut januárban a kultúra iránt érdeklődő vendégnek Siófokon. Őszin­tén szólva nem túl gazdag a kínálat. El­képzelhető persze, hogy egyesek szál­lodán belül oldják meg a szabadidős programjaikat, hiszen házon belül min­dent megtalálnak, amire szükségük van. De nem biztos, hogy minden vendég így gondolkozik. Meg aztán ha vég­képp unatkozna az érkező, még mindig marad lehetőség egy kis téli sétára az eső áztatta Balaton-parton, ott, ahol mostanában teljes a nyugalom. S ez sem elhanyagolható szempont. Török Tünde Varga Imre szobra Kálmán Imréről

Next