Népszabadság, 2005. január (63. évfolyam, 1-25. szám)
2005-01-05 / 3. szám
12 2005. JANUÁR 5., SZERDA KULTÚRA Városok, látnivalók, programok télen Milyen kulturális látnivalókkal, programokkal várja az érkezőket Debrecen, Szolnok és Siófok? Mivel töltheti el a szabadidejét az a turista, aki nem a nyári idegenforgalmi csúcsban, hanem mondjuk egy esős januári napon próbál kellemes kikapcsolódást szerezni magának? Tegyük hozzá: aki ilyenre vállalkozik, nem lesz könnyű helyzetben, s nem csupán a hangulatot rontó időjárás miatt. Tudósítóink ezzel kapcsolatos friss tapasztalataikról számolnak be. Debrecen: az arany háromszög rejtélye Debrecen és Hajdú-Bihar megye fontosabb látnivalóit mutattam meg angol barátomnak, Johnnak, aki a maga udvarias modorában természetesen „el volt ragadtatva" a látottaktól. De az kissé feltűnő volt számomra, hogy miután megnéztünk valamit, az első kérdése rendszerint az volt: „És? Most hová megyünk?" Evittem vendégemet Debrecen megújult Kossuth terére, amely a helyiek büszkesége - elvégre a cívisváros lakóinak sokáig csak közigazgatási értelemben vett városközpontjuk volt, igazi főterük nem. A Kossuth téren már nem jár autó, a díszburkolattal ellátott sétálóutca esténként csillagdíszes fényárban úszik, de a Nagytemplomon kívül még mindig nincs a belvárosban igazi látnivaló, így a főtérrel jószerivel végeztünk félóra alatt. - És? Most hová megyünk? - kérdezte John, s akkor jutott eszembe, hogy ő most Brüsszel érintésével érkezett Magyarországra. Nos, Brüssszel főtere, a káprázatos Grand Place valamivel patinásabban fest, mint a Kossuth tér: azt hiszem, nincs mit csodálkozni azon, hogy angol barátom udvarias távolságtartással viseltetetett a cívis látványosságok iránt. Gondoltam, nem mutatom meg neki a Debrecen Plazát, amely hiába a város egyik legnépszerűbb helye, egy nyugateurópai ember számára nem rejt újdonságot. Inkább elvittem őt a Nagyerdőre. Megmutattam neki az egyetem főépületét, a botanikus kertet, az esőben ázó nagyerdei fákat is. - Nagyon szép - hümmögött John. - És? Most hová megyünk? Rájöttem, hogy be kell vetnem az „ungarische tschikes" élményt, ha Johnt el akarom kápráztatni. Elvittem hát a Hortobágyra. Angol barátom nem mutatott túl nagy érdeklődést a táj iránt. Hiába magyaráztam neki, hogy ez itt Európa legnagyobb füves pusztája, ahol igazi vadlovak kóborolnak szabadon, és tavasszal bárányparéj virágzik a mezőn. Hortobágy községben megnéztük a pásztormúzemot. - Nagyon szép! - udvariaskodott John. - És most hová megyünk? Mondtam neki, hogy egyszer majd nyáron is eljövünk ide, mert akkor igazán puszta ám a puszta. - Akkor vannak itt turisták is? - kérdezte. Magyarázni kezdtem, hogy a Hortobágyi Nemzeti Parkban mostanában nagyszerű kezdeményezésekről hallani, ökoturisztikai tanösvényeket készítenek, látogatóházat építenek, múzeumot fejlesztenek, egyszóval egyszer biztosan ömlik majd ide a nép nyáron is - dehát egyelőre még nem. Mentő ötletem támadt: elvittem Johnt Hajdúszoboszlóra fürdőzni. Nos, akkor csillant fel először a szeme. A fürdőváros nagyon tetszett neki, azt mondta, a hegyek hiányát leszámítva majdnem olyan, mint egy kis osztrák falu. Örültem neki, hogy a nap folyamán legalább egyszer sikerült fellelkesíteni. Amikor visszafelé autóztunk Debrecenbe, elmondtam neki, hogy a helyi politikusok és a területfejlesztési szakemberek a Debrecen-Hortobágy-Hajdúszoboszló által határolt területet „arany háromszögnek" is nevezik, ugyanis ennek a három településnek - megfelelő összefogással - minden esélye megvolna arra, hogy fellendítse a kulturális, ökológiai és egészségügyi turizmust a térségben. De a fürdőturizmus jelenleg csak Hajdúszoboszlón virágzik - ott is csak szezonálisan. Debrecenben ugyan volna pénz kulturális és turisztikai fejlesztésre, de a megyeszékhelyen túl kevés a látnivaló. Hortobágy községben és környékén akadna természeti érdekesség bőven, de ott meg a pénz kevés. A lendületesen iramban fejlődő és egyre gazdagabb Hajdúszoboszló pedig annyira el van foglalva magával, hogy nem hiányzik neki más gondját a nyakába venni. Ez az arany háromszög rejtélye: az orruk előtt hever a kincs, de nem tudják elérni. Angol barátomnak megtetszett az „arany háromszög" kifejezés, és szorgalmazta, hogy ezt lassacskán rá kellene vezetni az autóstérképekre is. Azért, hogy legalább papíron legyen belőle valami. Kácsor Zsolt A hortobágyi pásztormúzeum Szolnok: kísérletező kedvűek városa Egyesek szerint Szolnok jellegtelen város. Történelme során tizennégy alkalommal semmisültek meg értékei, így nincsenek például igazán értékes építészeti emlékei, itt nem lehet olyan jól andalogni a hangulatos utcákon, mint mondjuk Győrben, Pécsett, Sopronban vagy Egerben, ahol már az épületek, köztéri szobrok látványa is megelégedéssel tölti el az utazót. Ha azonban ezzel az „aprósággal" nem törődünk, s igyekszünk meglátni egy szürke város erényeit, érdekes kincsekre bukkanhatunk. Itt van mindjárt a Zagyva és a Tisza találkozásától nem messze, az úgynevezett Tabán városrész, amelynek tervezése a hetvenes években kezdődött, külön szakmai csoport ügyelt arra, hogy az itt felépülő házak megőrizzék a népi építészeti jegyeket, ne legyenek sem túl magasak, sem túl nagyok, ne lehessen soktornyos, ízléstelen minipalotákat emelni ide. Meghagyták a hajdani halászfalu utcaszerkezetét is. Egy régi épületet megmentettek, felújítottak - ez ma tájházként működik. A hét első napjaiban nem, csupán csütörtöktől látogatható. (Érdekes párhuzam, hogy a Zagyva átellenben lévő oldalán, meglehetősen eldugott helyen lévő, de hatalmas méretű süteményeket, és nyáron legalább húszféle fagyit kínáló folyóparti cukrászda sem nyit ki a hét első két napján, talán abból a megfontolásból, hogy hétvégén úgyis degeszre eszik magukat édességgel az emberek, s akkor behozzák a lemaradást.) Szolnok a zenei fesztiválok és a kísérletező kedvűek városa is. Nem véletlen, hogy ez a település fogadta be a klasszikus zenei műveltségű Liszt Ferenc Kamarazenekart, s „dajkálta" Román Sándor ma már országos hírű, formabontó tánctársulatát, az Experidance-t is. Az amatőr diákszínjátszók itt rendezik meg minden évben a Globe-fesztivált, s ide jönnek az etnozene, a dzsessz és a folk kedvelői is nyaranta, egy-egy programsorozatra. A városban harminc éve rendeznek képzőművészeti filmfesztivált, s immár minden második évben tudományos filmszemlét. Ezeket a programokat jó előre lehet tudni, s hozzájuk igazítható egy-egy szolnoki kiruccanás. Emellett ősztől kora nyárig ott a szolnoki Szigligeti Színház, az augusztusi szünet kivételével a Damjanich Múzeum, s a csaknem félmilliárdos helyrehozatal után már új pompájában tündöklő, százéves zsinagógaépület, ahol tárlatokat és hangversenyeket egyaránt rendeznek. Kalandosabb kedvűeknek érdemes elindulni a város külső részei felé: a besenyszögi úton, a milléri horgászparadicsomtól nem messze található a szabadtéri vízügyi múzeum, ahol egyebek mellett egy régi, fából készült hídpillért, s árvízvédelmi munkaeszközöket találni. Egy másik irányba, Tószeg felé indulva egy dzsumbuj közepén ott a felújított indóház, amely egyelőre üresen áll, keresi a funkcióját, pénz híján azonban még nem működik múzeumként. A városban ittott régi víztornyok bukkannak elő, többségük felújításra szorul, de építészeti emlékként így is élvezhetők. A Szolnok környéki falvak és városok sem bővelkednek látnivalókban, de azért Rákóczifalván ott a macimúzeum, a törökszentmiklósi művelődési házban pedig állandó szalmakiállítást tekinthetnek meg az érdeklődők. Érdemes Martfűre is elutazni, ahol az Ybl-díjas új városközpontban, egy mesterséges tó mellett pihenhetünk.Doros Judit A Hild tér, a fesztiválok helyszíne NÉPSZABADSÁG Siófok: menjünk moziba Fehérvárra! Aki arra vállalkozik, hogy ezekben a napokban Siófokon, a Balaton fővárosában pihen, szerény kulturális programkínálatra számíthat. A kisváros utcáin, főterén sétálgatva Varga Imre szabadtéri szobraiban lehet gyönyörködni télen is. A Siófokon született szobrászművész alkotásai a világ és az ország számos nagyvárosában - egyebek közt Rómában, Antwerpenben és Tel-Avivban - is díszítenek közterületeket, de Siófokon látható a művész legtöbb alkotása. A város jelképe egy másik látványosság, a főtéren található, helyi védettséget élvező öreg víztorony. A 93 éves ipari műemlék egész évben kilátóként funkcionál. Biztonsági okokból lezárták a kerengőjét, de a belsejéből ablakokon keresztül is jó a kilátás. A víztorony aljában lévő Tourinform-iroda beszámolója szerint a műemléket utoljára karácsony környékén látogatták angol, francia és olasz turisták. Ha rossz az idő, menjünk moziba. Pontosabban: csak mennénk. Mozi ugyanis legközelebb Székesfehérváron található. Akkor próbálkozzunk színházi előadással, hátha sikerül egy felejthetelen estét szerezni a januári vendégnek. A lehetőség mindenestet adott: a Dél-balatoni Kulturális Központ szervezésében januárban hat felnőtt és több gyermek színházi előadást tartanak a városban vendégművészek előadásában. Habár a szállodások azt mondják: aki Siófokon tölt el néhány napot, az pihenni, kikapcsolódni érkezik a városba, s nem elsősorban a kultúra értékei vonzzák a balatoni településre. Az egész évben nyitva tartó Azúr Hotel tájékoztatása szerint vendégeik ritkán érdeklődnek kulturális programok iránt. Ha mégis, akkor ilyenkor elsősorban a helyi múzeumokat ajánlják, ami nem kínál túl nagy nagy választékot. Kálmán Imre szülőházában látható egy állandó kiállítás a világhírű zeneszerző életéről, továbbá időszaki kiállítások klasszikus és kortárs művészek festményiből, szobraiból. A múzeum egyébként évszaktól függetlenül - kedvenc célpontja turista és iskolai csoportoknak. Ezenkívül megtekinthető előzetes bejelentkezéssel az ásványmúzeum, továbbá egy tojáskiállítás. Ennyi jut januárban a kultúra iránt érdeklődő vendégnek Siófokon. Őszintén szólva nem túl gazdag a kínálat. Elképzelhető persze, hogy egyesek szállodán belül oldják meg a szabadidős programjaikat, hiszen házon belül mindent megtalálnak, amire szükségük van. De nem biztos, hogy minden vendég így gondolkozik. Meg aztán ha végképp unatkozna az érkező, még mindig marad lehetőség egy kis téli sétára az eső áztatta Balaton-parton, ott, ahol mostanában teljes a nyugalom. S ez sem elhanyagolható szempont. Török Tünde Varga Imre szobra Kálmán Imréről