Népszabadság, 2005. március (63. évfolyam, 50-74. szám)

2005-03-10 / 58. szám

4 A Zöldoldal a Környezetvédelmi Alap pályázatán nyert támogatással készült. Szerkesztő: Palugyai István 18 2005. MÁRCIUS 10., CSÜTÖRTÖK TISZTA FEJJEL Vidék és környezet Minapi hír: vidékfejlesztési kabinet alakul a kormányfő vezetésével. Kétségtelen, hogy a döntés időzítése a gazdatün­tetéshez köthető, ám minden­képpen jó ötletnek tűnik. Az már kevésbé, hogy a tagok közül kihagyják a környezet­védelmi tárca vezetőjét. Ez annál is furcsább, mivel a ta­nácskozás, amelyen Gyur­­csány Ferenc az új kezdemé­nyezést bejelentette, egy hol­land partnerrel közösen szer­vezett konferencia volt, s a hollandok, csakúgy, mint az unió fejlettebb nemzetei ki­emelt fontosságot tulajdoní­tanak a környezettudatos agráriumnak. De nem is kell odáig menni. Ugyanezen a ta­nácskozáson Glatz Ferenc, a hazai Föld- és Vízgazdálkodá­si Nemzeti Stratégiai Bizott­ság elnöke jelentette ki, hogy a vidék egyre inkább környe­zetgazdálkodási feladatokat lát el, hiszen mindig az ott élők tartoznak felelősséggel az adott terület megóvásáért. Ugyancsak az Akadémia volt elnöke emelte ki a mezőgaz­dasági termelésben szükséges változások jó példájaként a bioenergia egyre szélesebb körű alkalmazását. Akkor most hogy is van? Legyen vidékfejlesztés, de az agrárkörnyezetvédelmet le­­söprik az asztalról? Nem hi­szem, hogy az unióban jó szemmel néznének egy efféle irányt. Márpedig, ha egy, a vi­dék komplex fejlesztésével foglalkozó legfelső szintű gré­miumban nem lesz benne a környezetvédelemért, s nem is mellesleg a vízgazdálkodá­sért felelős miniszter, miköz­ben az oktatásitól az esély­egyenlőségi tárcáig szinte mindenkit bevettek, akkor nemcsak a környezet ügyének érdekérvényesítése szenved kárt, de egy ilyen testülettől várható vidékfejlesztési stra­tégiák, döntések is eléggé fél­oldalasra sikerülhetnek. Ez pedig különösen szomorú, ha tudjuk, hogy számos, a vidék jövőjét jelentős mértékben meghatározó téma a környe­zetvédelmi tárca érdekköre, gondoljunk csak az árvízvé­delmet segítő Vásárhelyi­tervre vagy az alternatív ag­rárgazdálkodási formák jövő­beni helyzetére. PALUGYAI ISTVÁN ZÖLDHÍREK Hidegben telelő madarak Nehéz idők járnak a nálunk áttelelő, amúgy költöző ma­darakra a sokáig elhúzódó tél miatt. A dél-alföldi Csaj-ta­von egy gólya próbálta átvé­szelni a telet. A Fehér-tavat tápláló csatornákon egy vízi­tyúk maradt. Hódmezővásár­hely egyik csatornáján három erdei cankó és három kis sár­szalonka telel. Bálnák olajpácban A Shellt nemzetközi szakér­tők csoportja figyelmeztette, hogy a Szahalin-szigeteken folyó fejlesztései kihalással fenyegetik a szürke bálnákat. A Shell a nyugati szürke bál­nák egyetlen táplálkozási és szaporodási helye közepén építi a tenger alatti csőveze­tékét és a part menti fúrótor­nyait. A WWF felszólította a céget, hogy állítsa le termelé­sét a meglévő Molipak plat­formján. Szigetek a szemét­tengerben Combig a szemétben mosolygó minisztert ritkán látni, már ezért megérte elmenni a fővá­rosi szelektív hulladék­­gyűjtés erényeit bemutató tájékoztatóra. Öt szelektív hulladékgyűjtő és kéttucatnyi sajtos várta az Üllői úti szelektív hulladékgyűjtő szi­getnél Persányi Miklós környe­zetvédelmi minisztert. Hama­rosan befut a vadonatúj Audi A6-os. Pár pillanat, és a minisz­ter már a cég vezetőivel ismer­kedik, majd a kukákkal. Az ismerkedés csúcspontja­ként a 22 köbméteres tartályú hulladékot szállító teherautó szépen odafarol a fehér üveget gyűjtő konténerhez, a kezelő ügyesen fölé lavírozza a darut, megemeli, majd a tartalmát a tartályba önti. Csörög, törik a tartályból kihulló rengeteg üveg. Persányi miniszter az üvegek között egy műanyag fla­kont talál, viszi a megfelelő tar­tályhoz. A nyílás előtt tartja né­hány pillanatig - idő kell a jó vágóképhez -, majd belepot­­­tyantja. Következő állomás a Jászbe­rényi úti hulladékfeldolgozó te­lep. Van itt minden. Vashulla­dék, papír, műanyag. A minisz­ter és a sajtó a kukásautó körül csoportosul. Az autóból a sofőr kiönti a flakonokat. Egy markológép feltornyozza a palackokat. A halom túlsó vé­gén egy szállítószalag viszi a vá­logatóba a hulladékot. A szalag mellett öten állnak. Kesztyűs kézzel szedik ki az oda nem illő anyagot - ételmaradékokat, nejlonzacskókat, efféléket. A palackok innen a bálázóba ke­rülnek, ahol kétszáz kilós cso­magokba szorítanak össze sokezernyi flakont. A bálákat az újrahasznosítóba viszik. A szelektív gyűjtés egyébként drága dolog. A fővárosban je­lenleg 350 szelektív hulladék­­gyűjtő sziget üzemel, az év vé­géig további 250-et telepítenek ki. Az összesen hatszáz gyűjtő­hely révén minden második fő­városit elérnek, azaz közel egy­millió ember közelében lesz ilyen hely. Az egymás mellett felsorakoztatott öt gyűjtő ára, illetve a megfelelő helyek kiala­kítása szigetenként százezer fo­rintba kerül. Az üzemeltetés, karbantartás sokkal többe. A cég becslése szerint ez a szolgál­tatás évente 800-1000 milliót visz el. Számoltak a rongálással, ez be is következett. Elsősorban a papírgyűjtő konténereket gyújtják fel. A papír elég, az ég­hetetlen anyagból készült gyűj­tő nem, csupán a hő miatt meg­roggyan, deformálódik, hasz­nálhatatlan lesz. Siklóssy Mihály­tól, a Fővá­rosi Közterület-fenntartó Rt. hulladékkezelési főosztályának vezetőjétől megtudtuk: a sze­lektív gyűjtésre fordított száz forintból tizenöt-tizenhét fo­rintnyi bevételük származik. Ez a vállalkozás tehát veszteséges, de ezt előre tudták, hiszen Nnyugaton sem volt másként. Ami itthon másként megy, az a rossz helyre dobott anyagok aránya. Németországban a sze­lektív gyűjtés bevezetésekor a nem odaillő anyagok mennyisé­ge elérte a negyven százalékot, a fővárosi edényekben tízszázalé­kos a selejt. A fehér vagy színes üveget, fémdobozokat, műanyag palac­kokat és papírt szelektálva gyűjtő szigetekről tavaly össze­sen 3500 tonna hulladékot vit­tek el. Az idén várhatóan 8-10 ezer tonnát szállítanak. Ez is tetemes mennyiség, mégis el­törpül a fővárosiak által évente produkált 700 ezer tonnás kommunális hulladék mellett. A különválogatott anyagok kö­zül a fehér üveg hazai üveggyá­rakba kerül, a színest külföldre szállítják. A papírt szintén itt­hon dolgozzák fel, a fémdobo­zokat Dunaújvárosban haszno­sítják. Azt is megtudjuk, mi okozhatta a lakossági félreér­tést - összeöntik a szelektív hulladékot. Az igaz, hogy ugyanaz az autó viszi el a hulla­dékot, csak éppen mindennap mást: hétfőn műanyagot, ked­den színes üveget, szerdán pa­pírt, csütörtökön pedig a fém­dobozt. Persányi Miklós a hazai sze­lektív gyűjtés fejlődését, elterje­dését országos hulladékforra­dalomnak minősítette. Szerinte a gyűjtőszigetek bővülésével és a háttéripar fejlődésével a tava­lyi és fejenkénti nyolc kilo­grammról még az idén tíz kilo­grammra, három éven belül pe­dig húsz kilogrammra nő a sze­lektíven gyűjtött hulladék mennyisége. A szelektíven gyűj­tött hulladék országos részese­dése tavaly 3,5 százalék volt, ez az arány négy év alatt 35-40 százalékra megy fel. Az ugrásszerű növekedés zá­loga a fejlesztés. Az idén három komplex hulladékgazdálkodási rendszert adnak át vidéken, to­vábbi négyet pedig előkészíte­nek. A jelenleg hatmillió em­bert érintő hulladékgazdálko­dási programokra 2006 végéig 74 milliárdot költenek. 2008-ig újabb, mintegy 9000 gyűjtő­­sziget, 210 darab, átlagosan 255 tonna kapacitású hulladékud­var létesül. Átadnak harminc, átlagosan tízezer tonnányi hul­ladékot feldolgozó komposz­tálók ugyancsak harminc, közel ugyanilyen befogadóképességű válogatóművet. Ezek a fej­lesztések harmincmilliárdba kerülnek. ÖTVÖS ZOLTÁN Miniszter a szemétben A szélnek nincs hátszele Egy Szaúd-Arábia nagy­ságú szélfarm képes lenne fedezni az egész világ energiaszükségletét - írja a New Scientist az Utrechti Egyetem kutatá­saira hivatkozva. A holland kutatók 66 000 cellá­ra osztották a Föld felszínét, és mindegyikben külön-külön ki­számították a lehetséges szél­energiát úgy, hogy a sűrűn lakott vagy természetvédelmi terüle­teket, a tavakat és a hegyeket kihagyták a vizsgálatból. Feltételezték, hogy a szélener­gia felhasználása 4 m/s átlagos szélsebességtől már gazdaságos. A számítások szerint körülbelül a földfelszín 20 százalékán meg­érné használni a szélenergiát. Ha ezt mind kiaknáznánk, ak­kor megközelítőleg 96 petawatt (1015 Wt/óra energiát termelhet­nénk, ami hatszorosa a világ tel­jes jelenlegi felhasználásának. Van azonban egy probléma a szélenergiával: ez az áram világ­viszonylatban 25-ször többe ke­rülne a mostani energiáknál. A számítások szerint egy négyzet­­kilométeren négy szélturbinát lehet üzemeltetni, egyenként 1 megawattos teljesítménnyel. A holland elemzés szerint mindenesetre a Föld legtöbb ré­giójában rendelkezésre álló szél­energia jóval több, mint ameny­­nyi a szükségletek fedezéséhez kellene. Kelet-Afrikában példá­ul háromszázszor nagyobb, Nyugat-Európában kétszer ak­kora a kapacitás, mint a szük­séglet. Az olcsó energiaterme­lésre a legígéretesebb területek: Nyugat-Európa, a volt Szovjet­unió utódállamai, valamint Észak- és Dél-Amerika. A szél­energia azonban nem használ­ható olyan sűrűn lakott területe­ken, mint Délkelet-Ázsia. Az óriási lehetőségek ellenére a szélerő nem csodaszer a Föld energiaproblémáira. A legna­gyobb kihívás abban rejlik, hogy a szél bármikor irányt változtat­hat, vagy teljesen elállhat. Vannak azonban további el­lenvetések is: a költséges beru­házások, hálózatfejlesztés, a zaj, a tájképi hatás és a természetvé­delmi szempontok. Különösen a zajt kifogásolják sokan, pedig az angliai Cornwallban végzett mé­rések szerint egy közepes méretű szélmotor olyan zajt kelt, mint amikor egy 60 km/óra sebesség­gel közlekedő autó tőlünk 7 mé­terre elhalad. Egy 300 méterre álló személy azonban már nem hall nagyobb zajt, mint amit egy átlagos könyvtárban hallana. Ahol több száz szélturbina van egymás mellett, vagy túl közel vannak a lakóövezethez, a zaj persze komoly probléma lehet. Hazánkban, a Fejér megyei Kulcson, a szélerőmű közvetlen­­ közelében vannak ingatlanok, melyek tulajdonosainak első fo­kon kártérítést ítélt a bíróság a zaj és az értékcsökkenés miatt. Magyarországon egyébként nemrégiben készült el a megúju­ló energiaforrások hasznosítását célzó koncepció és ezen belül egy úgynevezett széltérkép, ami megmutatja, hogy az ország mely területeire - leginkább Győr-Moson-Sopron megyébe - érdemes szélerőműveket telepí­teni. Téves az a vélekedés, mely szerint a szélerőművek telepíté­sének legnagyobb kerékkötője a természetvédelem lenne, hisz amellett, hogy védett területre és a madarak vonulási útvonalára valóban nem lehet szélturbinát állítani, az utóbbi pár évben csaknem 700 kérelmező kapott természetvédelmi hozzájárulást. Ebből több mint kétszázan már az építési engedélyhez való hoz­zájárulással is rendelkeznek. A beruházások inkább azért hiúsulnak meg, mert hosszú távon nem biztosított a szélerő­­művek működtetésére létreho­zott támogatási rendszer. Leg­alább tíz év, mire a szélerőmű építése megtérül, Magyarorszá­gon azonban csak 2010-ig van rá támogatás. Komoly akadály le­het továbbá az is, hogy a hálózat sok helyen nem képes fogadni a szélturbinákkal termelt áramot. MÁRTA KRISZTA Széltartalékok (a rendelkezésre álló szélenergia és a szükséglet aránya) Kelet-Afrika Kanada Dél-Amerika Szovjet utódállamok Közép-Amerika Föld Egyesült Államok Nyugat-Európa M| Délkelet-Ázsia | Forrás: New Scientist 10 15 20 25 30 35 40 NÉPSZABADSÁG -grafika Ártámogatás kérdőjelekkel A megújulóenergia-beruházá­­sok megtérülését az EU- tagországok többségében többlépcsős támogatási rend­szerek segítik. A legsikeresebb a németországi szisztéma, a zöld- (például szél-)áram meg­emelt átvételi árán, a kötelező átvételen, az emelt ár hosszú távú garantálásán, a differen­ciált áramáron és a teljesít­ményküszöb nélküli átvételen alapul. (Ez utóbbi azt jelenti, hogy az áramszolgáltatóknak a kis teljesítményű áramtermelő berendezésekből is át kell ven­niük az áramot.) Magyarorszá­gon viszont az emelt ár is túlsá­gosan alacsony, nincs hosszú távú árgarancia, és túl magas a teljesítményküszöb. Az Or­szággyűlés várhatóan még az első fél évben módosítja a vil­­lamosenergia-törvényt, ám az ismert tervezetek az alternatív energia kötelező átvételére to­vábbra sem határoznak meg energiaforrásonként differen­ciált árat, a kötelező átvétel ed­digi 100 kilowattos alsó telje­sítményhatára várhatóan nem csökken, és a hosszú távú, 10 éves árgarancia bevezetése is kétséges. (H. M.) NÉPSZABADSÁG Verespataki óvások Munkatársunktól A verespataki aranybányaterv ellen eddig mintegy háromezer óvás érkezett, ezek egy részét magyar zöldszervezetek küldték a román környezetvédelmi mi­nisztériumhoz. Mint arról az Er­délyi Riport című, magyar nyel­vű romániai hetilap beszámolt, a tervben érdekelt Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) ka­nadai-román bányavállalat mindössze egy bemutató tervet nyújtott be a tárcához. A beru­házó egyben kérvényezte a kör­nyezetvédelmi engedélyeztetési folyamat megkezdését. A felte­hetően hosszadalmas eljárás el­ső lépéseként nemzetközi szak­értői grémium véleményezi a tervezetet. Ezután a tárcának ki kell dolgoznia a környezeti ha­tástanulmány elkészítéséhez szükséges útmutatót. Ennek alapján kell majd az RMGC-nek elkészítenie a hatástanulmányt. Mivel rendkívül összetett ta­nulmányról van szó, benyújtása nincs határidőhöz kötve, így el­készítése akár több hónapig is eltarthat. Miután a hatástanul­mányt az érdekelt fél benyújtot­ta, megkezdődhet a terv nyilvá­nos vitája. Sulfina Barbu szak­­miniszter a közelmúltban kije­lentette: Románia az eljárás so­rán tiszteletben tartja az EU vo­natkozó előírásait. Eredmény az év vége felé várható. Egyesek szerint a döntés el­odázásának egyik oka, hogy ad­digra véglegesen lezárt kérdés legyen az ország 2007­ évi csatla­kozása az Európai Unióhoz. A Nagybánya környékén elterülő 17 derítő közül egyébként bár­melyik, bármikor okozhat a 2000. januári tiszai katasztrófá­hoz hasonló balesetet.

Next