Népszabadság, 2005. március (63. évfolyam, 50-74. szám)
2005-03-10 / 58. szám
4 A Zöldoldal a Környezetvédelmi Alap pályázatán nyert támogatással készült. Szerkesztő: Palugyai István 18 2005. MÁRCIUS 10., CSÜTÖRTÖK TISZTA FEJJEL Vidék és környezet Minapi hír: vidékfejlesztési kabinet alakul a kormányfő vezetésével. Kétségtelen, hogy a döntés időzítése a gazdatüntetéshez köthető, ám mindenképpen jó ötletnek tűnik. Az már kevésbé, hogy a tagok közül kihagyják a környezetvédelmi tárca vezetőjét. Ez annál is furcsább, mivel a tanácskozás, amelyen Gyurcsány Ferenc az új kezdeményezést bejelentette, egy holland partnerrel közösen szervezett konferencia volt, s a hollandok, csakúgy, mint az unió fejlettebb nemzetei kiemelt fontosságot tulajdonítanak a környezettudatos agráriumnak. De nem is kell odáig menni. Ugyanezen a tanácskozáson Glatz Ferenc, a hazai Föld- és Vízgazdálkodási Nemzeti Stratégiai Bizottság elnöke jelentette ki, hogy a vidék egyre inkább környezetgazdálkodási feladatokat lát el, hiszen mindig az ott élők tartoznak felelősséggel az adott terület megóvásáért. Ugyancsak az Akadémia volt elnöke emelte ki a mezőgazdasági termelésben szükséges változások jó példájaként a bioenergia egyre szélesebb körű alkalmazását. Akkor most hogy is van? Legyen vidékfejlesztés, de az agrárkörnyezetvédelmet lesöprik az asztalról? Nem hiszem, hogy az unióban jó szemmel néznének egy efféle irányt. Márpedig, ha egy, a vidék komplex fejlesztésével foglalkozó legfelső szintű grémiumban nem lesz benne a környezetvédelemért, s nem is mellesleg a vízgazdálkodásért felelős miniszter, miközben az oktatásitól az esélyegyenlőségi tárcáig szinte mindenkit bevettek, akkor nemcsak a környezet ügyének érdekérvényesítése szenved kárt, de egy ilyen testülettől várható vidékfejlesztési stratégiák, döntések is eléggé féloldalasra sikerülhetnek. Ez pedig különösen szomorú, ha tudjuk, hogy számos, a vidék jövőjét jelentős mértékben meghatározó téma a környezetvédelmi tárca érdekköre, gondoljunk csak az árvízvédelmet segítő Vásárhelyitervre vagy az alternatív agrárgazdálkodási formák jövőbeni helyzetére. PALUGYAI ISTVÁN ZÖLDHÍREK Hidegben telelő madarak Nehéz idők járnak a nálunk áttelelő, amúgy költöző madarakra a sokáig elhúzódó tél miatt. A dél-alföldi Csaj-tavon egy gólya próbálta átvészelni a telet. A Fehér-tavat tápláló csatornákon egy vízityúk maradt. Hódmezővásárhely egyik csatornáján három erdei cankó és három kis sárszalonka telel. Bálnák olajpácban A Shellt nemzetközi szakértők csoportja figyelmeztette, hogy a Szahalin-szigeteken folyó fejlesztései kihalással fenyegetik a szürke bálnákat. A Shell a nyugati szürke bálnák egyetlen táplálkozási és szaporodási helye közepén építi a tenger alatti csővezetékét és a part menti fúrótornyait. A WWF felszólította a céget, hogy állítsa le termelését a meglévő Molipak platformján. Szigetek a szeméttengerben Combig a szemétben mosolygó minisztert ritkán látni, már ezért megérte elmenni a fővárosi szelektív hulladékgyűjtés erényeit bemutató tájékoztatóra. Öt szelektív hulladékgyűjtő és kéttucatnyi sajtos várta az Üllői úti szelektív hulladékgyűjtő szigetnél Persányi Miklós környezetvédelmi minisztert. Hamarosan befut a vadonatúj Audi A6-os. Pár pillanat, és a miniszter már a cég vezetőivel ismerkedik, majd a kukákkal. Az ismerkedés csúcspontjaként a 22 köbméteres tartályú hulladékot szállító teherautó szépen odafarol a fehér üveget gyűjtő konténerhez, a kezelő ügyesen fölé lavírozza a darut, megemeli, majd a tartalmát a tartályba önti. Csörög, törik a tartályból kihulló rengeteg üveg. Persányi miniszter az üvegek között egy műanyag flakont talál, viszi a megfelelő tartályhoz. A nyílás előtt tartja néhány pillanatig - idő kell a jó vágóképhez -, majd belepottyantja. Következő állomás a Jászberényi úti hulladékfeldolgozó telep. Van itt minden. Vashulladék, papír, műanyag. A miniszter és a sajtó a kukásautó körül csoportosul. Az autóból a sofőr kiönti a flakonokat. Egy markológép feltornyozza a palackokat. A halom túlsó végén egy szállítószalag viszi a válogatóba a hulladékot. A szalag mellett öten állnak. Kesztyűs kézzel szedik ki az oda nem illő anyagot - ételmaradékokat, nejlonzacskókat, efféléket. A palackok innen a bálázóba kerülnek, ahol kétszáz kilós csomagokba szorítanak össze sokezernyi flakont. A bálákat az újrahasznosítóba viszik. A szelektív gyűjtés egyébként drága dolog. A fővárosban jelenleg 350 szelektív hulladékgyűjtő sziget üzemel, az év végéig további 250-et telepítenek ki. Az összesen hatszáz gyűjtőhely révén minden második fővárosit elérnek, azaz közel egymillió ember közelében lesz ilyen hely. Az egymás mellett felsorakoztatott öt gyűjtő ára, illetve a megfelelő helyek kialakítása szigetenként százezer forintba kerül. Az üzemeltetés, karbantartás sokkal többe. A cég becslése szerint ez a szolgáltatás évente 800-1000 milliót visz el. Számoltak a rongálással, ez be is következett. Elsősorban a papírgyűjtő konténereket gyújtják fel. A papír elég, az éghetetlen anyagból készült gyűjtő nem, csupán a hő miatt megroggyan, deformálódik, használhatatlan lesz. Siklóssy Mihálytól, a Fővárosi Közterület-fenntartó Rt. hulladékkezelési főosztályának vezetőjétől megtudtuk: a szelektív gyűjtésre fordított száz forintból tizenöt-tizenhét forintnyi bevételük származik. Ez a vállalkozás tehát veszteséges, de ezt előre tudták, hiszen Nnyugaton sem volt másként. Ami itthon másként megy, az a rossz helyre dobott anyagok aránya. Németországban a szelektív gyűjtés bevezetésekor a nem odaillő anyagok mennyisége elérte a negyven százalékot, a fővárosi edényekben tízszázalékos a selejt. A fehér vagy színes üveget, fémdobozokat, műanyag palackokat és papírt szelektálva gyűjtő szigetekről tavaly összesen 3500 tonna hulladékot vittek el. Az idén várhatóan 8-10 ezer tonnát szállítanak. Ez is tetemes mennyiség, mégis eltörpül a fővárosiak által évente produkált 700 ezer tonnás kommunális hulladék mellett. A különválogatott anyagok közül a fehér üveg hazai üveggyárakba kerül, a színest külföldre szállítják. A papírt szintén itthon dolgozzák fel, a fémdobozokat Dunaújvárosban hasznosítják. Azt is megtudjuk, mi okozhatta a lakossági félreértést - összeöntik a szelektív hulladékot. Az igaz, hogy ugyanaz az autó viszi el a hulladékot, csak éppen mindennap mást: hétfőn műanyagot, kedden színes üveget, szerdán papírt, csütörtökön pedig a fémdobozt. Persányi Miklós a hazai szelektív gyűjtés fejlődését, elterjedését országos hulladékforradalomnak minősítette. Szerinte a gyűjtőszigetek bővülésével és a háttéripar fejlődésével a tavalyi és fejenkénti nyolc kilogrammról még az idén tíz kilogrammra, három éven belül pedig húsz kilogrammra nő a szelektíven gyűjtött hulladék mennyisége. A szelektíven gyűjtött hulladék országos részesedése tavaly 3,5 százalék volt, ez az arány négy év alatt 35-40 százalékra megy fel. Az ugrásszerű növekedés záloga a fejlesztés. Az idén három komplex hulladékgazdálkodási rendszert adnak át vidéken, további négyet pedig előkészítenek. A jelenleg hatmillió embert érintő hulladékgazdálkodási programokra 2006 végéig 74 milliárdot költenek. 2008-ig újabb, mintegy 9000 gyűjtősziget, 210 darab, átlagosan 255 tonna kapacitású hulladékudvar létesül. Átadnak harminc, átlagosan tízezer tonnányi hulladékot feldolgozó komposztálók ugyancsak harminc, közel ugyanilyen befogadóképességű válogatóművet. Ezek a fejlesztések harmincmilliárdba kerülnek. ÖTVÖS ZOLTÁN Miniszter a szemétben A szélnek nincs hátszele Egy Szaúd-Arábia nagyságú szélfarm képes lenne fedezni az egész világ energiaszükségletét - írja a New Scientist az Utrechti Egyetem kutatásaira hivatkozva. A holland kutatók 66 000 cellára osztották a Föld felszínét, és mindegyikben külön-külön kiszámították a lehetséges szélenergiát úgy, hogy a sűrűn lakott vagy természetvédelmi területeket, a tavakat és a hegyeket kihagyták a vizsgálatból. Feltételezték, hogy a szélenergia felhasználása 4 m/s átlagos szélsebességtől már gazdaságos. A számítások szerint körülbelül a földfelszín 20 százalékán megérné használni a szélenergiát. Ha ezt mind kiaknáznánk, akkor megközelítőleg 96 petawatt (1015 Wt/óra energiát termelhetnénk, ami hatszorosa a világ teljes jelenlegi felhasználásának. Van azonban egy probléma a szélenergiával: ez az áram világviszonylatban 25-ször többe kerülne a mostani energiáknál. A számítások szerint egy négyzetkilométeren négy szélturbinát lehet üzemeltetni, egyenként 1 megawattos teljesítménnyel. A holland elemzés szerint mindenesetre a Föld legtöbb régiójában rendelkezésre álló szélenergia jóval több, mint amenynyi a szükségletek fedezéséhez kellene. Kelet-Afrikában például háromszázszor nagyobb, Nyugat-Európában kétszer akkora a kapacitás, mint a szükséglet. Az olcsó energiatermelésre a legígéretesebb területek: Nyugat-Európa, a volt Szovjetunió utódállamai, valamint Észak- és Dél-Amerika. A szélenergia azonban nem használható olyan sűrűn lakott területeken, mint Délkelet-Ázsia. Az óriási lehetőségek ellenére a szélerő nem csodaszer a Föld energiaproblémáira. A legnagyobb kihívás abban rejlik, hogy a szél bármikor irányt változtathat, vagy teljesen elállhat. Vannak azonban további ellenvetések is: a költséges beruházások, hálózatfejlesztés, a zaj, a tájképi hatás és a természetvédelmi szempontok. Különösen a zajt kifogásolják sokan, pedig az angliai Cornwallban végzett mérések szerint egy közepes méretű szélmotor olyan zajt kelt, mint amikor egy 60 km/óra sebességgel közlekedő autó tőlünk 7 méterre elhalad. Egy 300 méterre álló személy azonban már nem hall nagyobb zajt, mint amit egy átlagos könyvtárban hallana. Ahol több száz szélturbina van egymás mellett, vagy túl közel vannak a lakóövezethez, a zaj persze komoly probléma lehet. Hazánkban, a Fejér megyei Kulcson, a szélerőmű közvetlen közelében vannak ingatlanok, melyek tulajdonosainak első fokon kártérítést ítélt a bíróság a zaj és az értékcsökkenés miatt. Magyarországon egyébként nemrégiben készült el a megújuló energiaforrások hasznosítását célzó koncepció és ezen belül egy úgynevezett széltérkép, ami megmutatja, hogy az ország mely területeire - leginkább Győr-Moson-Sopron megyébe - érdemes szélerőműveket telepíteni. Téves az a vélekedés, mely szerint a szélerőművek telepítésének legnagyobb kerékkötője a természetvédelem lenne, hisz amellett, hogy védett területre és a madarak vonulási útvonalára valóban nem lehet szélturbinát állítani, az utóbbi pár évben csaknem 700 kérelmező kapott természetvédelmi hozzájárulást. Ebből több mint kétszázan már az építési engedélyhez való hozzájárulással is rendelkeznek. A beruházások inkább azért hiúsulnak meg, mert hosszú távon nem biztosított a szélerőművek működtetésére létrehozott támogatási rendszer. Legalább tíz év, mire a szélerőmű építése megtérül, Magyarországon azonban csak 2010-ig van rá támogatás. Komoly akadály lehet továbbá az is, hogy a hálózat sok helyen nem képes fogadni a szélturbinákkal termelt áramot. MÁRTA KRISZTA Széltartalékok (a rendelkezésre álló szélenergia és a szükséglet aránya) Kelet-Afrika Kanada Dél-Amerika Szovjet utódállamok Közép-Amerika Föld Egyesült Államok Nyugat-Európa M| Délkelet-Ázsia | Forrás: New Scientist 10 15 20 25 30 35 40 NÉPSZABADSÁG -grafika Ártámogatás kérdőjelekkel A megújulóenergia-beruházások megtérülését az EU- tagországok többségében többlépcsős támogatási rendszerek segítik. A legsikeresebb a németországi szisztéma, a zöld- (például szél-)áram megemelt átvételi árán, a kötelező átvételen, az emelt ár hosszú távú garantálásán, a differenciált áramáron és a teljesítményküszöb nélküli átvételen alapul. (Ez utóbbi azt jelenti, hogy az áramszolgáltatóknak a kis teljesítményű áramtermelő berendezésekből is át kell venniük az áramot.) Magyarországon viszont az emelt ár is túlságosan alacsony, nincs hosszú távú árgarancia, és túl magas a teljesítményküszöb. Az Országgyűlés várhatóan még az első fél évben módosítja a villamosenergia-törvényt, ám az ismert tervezetek az alternatív energia kötelező átvételére továbbra sem határoznak meg energiaforrásonként differenciált árat, a kötelező átvétel eddigi 100 kilowattos alsó teljesítményhatára várhatóan nem csökken, és a hosszú távú, 10 éves árgarancia bevezetése is kétséges. (H. M.) NÉPSZABADSÁG Verespataki óvások Munkatársunktól A verespataki aranybányaterv ellen eddig mintegy háromezer óvás érkezett, ezek egy részét magyar zöldszervezetek küldték a román környezetvédelmi minisztériumhoz. Mint arról az Erdélyi Riport című, magyar nyelvű romániai hetilap beszámolt, a tervben érdekelt Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) kanadai-román bányavállalat mindössze egy bemutató tervet nyújtott be a tárcához. A beruházó egyben kérvényezte a környezetvédelmi engedélyeztetési folyamat megkezdését. A feltehetően hosszadalmas eljárás első lépéseként nemzetközi szakértői grémium véleményezi a tervezetet. Ezután a tárcának ki kell dolgoznia a környezeti hatástanulmány elkészítéséhez szükséges útmutatót. Ennek alapján kell majd az RMGC-nek elkészítenie a hatástanulmányt. Mivel rendkívül összetett tanulmányról van szó, benyújtása nincs határidőhöz kötve, így elkészítése akár több hónapig is eltarthat. Miután a hatástanulmányt az érdekelt fél benyújtotta, megkezdődhet a terv nyilvános vitája. Sulfina Barbu szakminiszter a közelmúltban kijelentette: Románia az eljárás során tiszteletben tartja az EU vonatkozó előírásait. Eredmény az év vége felé várható. Egyesek szerint a döntés elodázásának egyik oka, hogy addigra véglegesen lezárt kérdés legyen az ország 2007 évi csatlakozása az Európai Unióhoz. A Nagybánya környékén elterülő 17 derítő közül egyébként bármelyik, bármikor okozhat a 2000. januári tiszai katasztrófához hasonló balesetet.