Népszabadság, 2005. március (63. évfolyam, 50-74. szám)
2005-03-17 / 63. szám
NÉPSZABADSÁG MAGYARORSZÁG - ÁLLÁSPONT 2005. MÁRCIUS 17, CSÜTÖRTÖK 3 Késhet a tévészékház átadásaÖsszfütty? Négy év alatt egy drótkerítés felállítása és egy optikai kábel elköltöztetése még nem tekinthető egy építkezés megkezdésének. Ezzel érvelt az óbudai önkormányzat illetékes hivatala, amikor arról döntött, hogy lejárt az MTV új székházának építési engedélye. Ez azt is jelentheti, hogy további évekkel csúszik a köztévé költözködése. Az biztos, hogy a tavaly júniusi kormánydöntés már nem tartható, az ugyanis 2005 végét jelölte meg az új székház befejezésének. Igaz, nem ez az első halasztás. Az eredeti tervek szerint az MTV 2001. december 31-én vette volna birtokba az új székházát. Nem a dátum módosulása az egyetlen lényeges pont az elképzelésekben: a csődhelyzetből menekülő MTV időközben eladta a kiszemelt ingatlant, és az építkezésre szánt pénzt is felélte. A telket az ÁPV Rt. által létrehozott cég, a Millenniumi Média Kft. vette meg. Hosszas huzavona után a Medgyessykormány úgy döntött, hogy magántőke bevonásával, egyetlen adóforint felhasználása nélkül épüljön föl a székház, amelyet az MTV húsz plusz húsz évre bérelne. A 2001-ben még tízmilliárdos költség pedig időközben megduplázódott. Az MTV elnöke, Rudi Zoltán többször is hangsúlyozta, hogy a köztévé megújítása szempontjából a legfontosabb a Tőzsdepalota elhagyása és új, korszerű televíziózásra alkalmas épületbe költözés. A júniusi kormánydöntés után szeptemberre készült el az MTV anyaga a közbeszerzési pályázat kiírásához. A tendert azonban azóta sem jelentette meg az erre kijelölt Millenniumi Média. A projekt lelassult a közigazgatási egyeztetések sűrűjében. Csakhogy valamilyen munkát meg kellett kezdeni, hogy a kivitelező ne fusson ki a már így is többször meghoszszabbított november végi határidőből. Ezt tartotta kevésnek az óbudai hatóság. Ha a közigazgatási hivatal is hasonló döntést hoz, az újabb engedélyeztetési eljárás akár évekkel tolhatja ki a beruházás befejezését. A Millenniumi Média Kft. ügyvezetője, Barinkai Péter szerint ők betartották a szabályokat, a munkát megkezdték, a kerületi döntés ellen pedig fellebbeznek. Rudi Zoltán tévéelnök közölte: nem az MTV Rt. feladata az építkezés lebonyolítása, de a beruházás minél gyorsabb befejezése létfontosságú érdeke a tévének, amely a kerület egyik legnagyobb iparűzési adóbefizetőjévé válik. Az engedély lejártának kimondására alig burkolt fenyegetéssel reagált a Magyar Televízió kuratóriumának elnöke. Czeglédi László szerint elgondolkodtató, ha egy önkormányzat nem akarja, hogy a területén egy tévészékház épüljön. Ezért megfontolják, hogy más kerületben valósuljon meg a projekt. A kuratórium elnökének tudomása szerint a mínusz hatfokos hideg akadályozta az alapozási munkák megkezdését. Tarlós István, Óbuda polgármestere szerint ugyanakkor az elmúlt két évben nem volt végig fagypont alatti hőmérséklet. A polgármestert külföldön értük el, hazaérkezése után tájékozódik az ügyben, ugyanakkor azt megjegyezte, hogy az lenne inkább elgondolkodtató, ha nem ragaszkodnának a szabályok betartatásához. HASZÁN ZOLTÁN A látványterv: csak álom marad? Szocialista kurátort javasolnak a médiahatóság pénzalapjának élére Munkatársunktól Munkáját megköszönve, indoklás nélkül leváltanák az egyik legnagyobb magyarországi pénzalap, a médiahatóság kezelésében lévő Műsor-szolgáltatási Alap igazgatóját. A tavaly júniusban kinevezett Székely Gabriellának már az utódjelöltje is megvan a Duna TV egyik szocialista kurátorának személyében. Farkas István ugyan még le sem mondott a műholdas csatornánál, ám az önéletrajza már ott fekszik a médiahatóság tagjai előtt egy levéllel együtt, amelyben jelzi: három napon belül megválik a kuratóriumi megbízásától, ha megválasztják. Farkas vélhetően így is, úgy is távozik a Duna TV-től. Mint megírtuk, az MSZP-ben nagy felháborodást váltott ki, hogy februárban az ellenzék egyik favoritját segítette hozzá a Duna TV elnöki posztjához a pályázatokat elbíráló kuratóriumi elnökség. Ehhez kellett az egyik szocialista kurátor átszavazása is. Az elnökválasztás miatt az MSZP személycserékkel „frissítené” jelenlétét a testületben, visszaléptetné mindhárom kurátorát, így Farkast is. A még a Duna TV kuratóriumában ülő Farkas korábban az MTV humánpolitikai főigazgatója volt, dolgozott a Hírközlési Főfelügyeletnél is. Felesége a Magyar Televíziónál szintén MSZP-s kurátor. Farkast az ORTT szocialista delegáltja, Ladvánszky György ajánlotta a testület figyelmébe. Ladvánszky tegnap megkeresésünkre korainak tartotta, hogy személyi kérdésekről nyilatkozzon. Székely Gabriella leváltását eredetileg Wéber János MDF-es delegált kezdeményezte, indokolás nélkül. Ehhez csatlakozott a szocialista delegált a személyi javaslattal. Az ügyet politikailag különösen pikánssá teszi, hogy Székely Gabriellát többen az SZDSZ-hez kötik. Ezt tette a Fidesz is, amely tavaly nyáron nyílt levélben jelezte Székely szabad demokrata kötődését. A párt akkor kifogást emelt az ellen, hogy pályáztatás nélkül választották meg az igazgatót. Szalai Annamária, az ORTT fideszes tagja a mostani helyzetről ugyanakkor úgy vélekedett, hogy következetes marad és csak pályáztatás esetén támogat egy újabb személycserét az alap élén. Az öttagú testületben - amelybe egy-egy személyt jelölhetnek a parlamenti frakciók, plusz az elnök - három szavazat kell a váltáshoz. Az alap igazgatói posztja lényegében a médiahatóság „pénztárnoki” tisztsége. Ide folynak be a műsorszolgáltatók által fizetett díjak, a pályázati díjak, a hatóság által kiszabott kötbérek, büntetések, az üzemben tartási díj, az önkéntes befizetések és egyéb bevételek - ezek összességükben tízmilliárdos tételek. Az alap ebből támogatja a közszolgálati műsorok és műsorszámok készítését, a nem nyereségérdekeit műsorszolgáltatókat, a közműsor-szolgáltatókat, a műsorszórás és a kábelhálózatok fejlesztését, valamint a törvényben meghatározott egyéb célokat. Az igazgató nem a teljes forrás felhasználásáról dönthet, zömében előkészítő munkát végez. A fizetése 700 ezer forint körüli. Összeült a vatikáni-magyar vegyes bizottság Munkatársunktól Juliusz Janusz nuncius és Gulyás Kálmán egyházügyi államtitkár vezetésével szerdán összeült a vatikáni-magyar vegyes bizottság. A megbeszélésen az egyház részéről többek között Erdő Péter bíboros, Seregély István érsek és Veres András püspök vett részt, a kormányzatot - államtitkári szinten - hat minisztérium delegáltja, valamint Erdődy Gábor vatikáni nagykövet képviselte. A találkozó napirendjén egyebek mellett az egyházi iskolák támogatása körüli vita szerepelt - nyilatkozta lapunknak Gulyás Kálmán. Az egyház úgy érzi, hogy iskoláik még mindig nem esnek egyenlő elbírálás alá az állami intézményekkel. Az államtitkár szerint olyan bonyolult kérdésről van szó, amelyre a későbbiekben mindenképpen vissza kell térni. A vegyes bizottság legközelebbi ülését májusban tartja, addig az egyház és a kormány képviselői szakértői egyeztetéseken próbálnak közös álláspontot kialakítani. A törvényi kötelezettségek alapján 2011-ig kell rendezni a volt egyházi ingatlanok helyzetét. Az egyházak kifogásolták, hogy az idén erre a célra a korábbinál kevesebben pénz jut, ugyanakkor a kormány - mondta Gulyás Kálmán - szeretné felgyorsítani az ingatlanrendezést. Ennek egyik lehetséges módja az, hogy az egyház valamelyik banknak eladja az állammal szemben fennálló követelését, így az egyházak gyorsabban hozzájuthatnának ingatlanjaikhoz, a kormány pedig - a közreműködő pénzintézettel kötött szerződés alapján - a banknak fizetné a törlesztéseket. Gulyás Kálmán hangsúlyozta, hogy a kormány által javasolt új konstrukció olyan lehetőség lenne az egyházak számára, amivel nem kötelező élni. A részletek még kidolgozásra várnak, így pillanatnyilag azt sem lehet tudni, melyik bank venne részt az ingatlanrendezésben. Az államtitkár lapunkkal közölte azt is, hogy a találkozón nem került szóba az, hogy módosítani kellene a vatikáni szerződést. Gulyás Kálmán Készül a parlagfűtörvény, közgyógyellátási nyilvántartás az OEP-nél Törvény készül a parlagfű elleni védekezésről -jelentette be a kabinet tegnapi ülése után a kormányszóvivő. Batiz András elmondta: a lakosság negyedét érintő probléma 15 éven belül minden második emberre kiterjedhet, ha nem kezelik a helyzetet, s ez forintosítható is: a gyógyszerköltség, az idegenforgalmi veszteségek és a táppénzköltség miatt többmilliárdos kárt okozhat. A törvényjavaslat szerint, aki június 30-ig nem irtja ki ingatlanán a parlagfüvet, húszezertől kétmillió forintig terjedő bírsággal sújtható, s a tulajdonos engedélye nélkül is kiirthatja a hatóság a gyomnövényt, annak költségeit a törvénysértőre terhelve. Ha az Országgyűlés elfogadja a törvényt, akkor a földhivatalok hatáskörébe kerül a parlagfű irtása, ők végzik az ellenőrzéseket is. Módosult a közgyógyellátási igazolványokról szóló rendelet is. A visszaélések megakadályozásáért az OEP hatósági nyilvántartást készít, s online kapcsolatot létesít a gyógyszertárakkal, így a jövőben a gyógyszerész azonnal ellenőrizni tudja, hogy az igazolvány felmutatója valóban jogosult-e a kedvezményre. A rendszer kiépítésének mintegy 95 millió forintos költségét a költségvetés általános tartalékából fedezik. n. sz. KIS TIBOR A múzeumkerti füttyöknek Marosvásárhely, Csíkszereda, Pozsony felelt március 15-én - és ez még akkor is felkavaró élmény itt, az anyaországban, ha tudjuk, ilyesmi azért már tavaly is, tavalyelőtt is előfordult hasonló ünnepségeken Erdélyben vagy Szlovákiában. Vagyis hát pontosan azóta, amióta a baloldal van nálunk a kormányrúdnál. Persze, azért akad egy nagy különbség a korábbi és a mostani esetek között: az előző években az anyaországi kormánnyal szembeni „ünnepi füttyöket” nyugodtan be lehetett tudni egy törpe kisebbség érdektelen hangoskodásának. Ezúttal viszont ennél nyilván többről volt szó. Időközben ugyanis lezajlott Magyarországon egy népszavazás a kettős állampolgárságról. A március 15-i Kárpát-medencei „összfütty” kétségkívül ennek az utóhatása. Ma már elég világosan látszik, hogy e referendumnak végül is súlyosabb és hosszabb távú hatásai lesznek majd, mint ahogy még néhány hete is látszott. Tévedés volna azt hinni, hogy a tüntetők az erdélyi és a szlovákiai ünnepségeken csupán Gyurcsány üzenetét hurrogták le. E füttyök valójában mindazoknak szóltak, akik decemberben nem támogatták a kettős állampolgárság intézményét. Tehát az ország egyik felének. Az érzelmek nem szűnő hevessége mutatja, hogy e helyzetet a határon túli magyar közösségek zöme a mai napig képtelen feldolgozni; a sérelmi politika változatlanul domináns pozíciót élvez körükben; a dolgok józan átgondolásának egyelőre nem látszik esélye. Szinte fel sem merül a határon túli magyar közegben azoknak a felelőssége, akik hatalmi meggondolásokból felkarolták egy politikai nímand felelőtlen népszavazási kezdeményezését, amiről pedig eleve látni lehetett, hogy meg fogja osztani a nemzetet. Még az sem tűnik fel náluk, hogy az olyan kijelentések, mint amilyet például Schmitt Pál engedett meg magának a Várban, a referendum ügyében mutatott „nemzetáruló kormányzati politikáról”, valójában csak a trauma elhúzódására alkalmasak. A határon túli füttykoncertek egyértelművé teszik, hogy az idei március 15. nyilvánvalóan nem oldotta a magyar-magyar kapcsolatok válságát - márpedig ezzel egy fontos alkalmat szalasztottak el az érintettek. E pillanatban inkább úgy látszik, hogy e látványos incidensek, illetve az újraéledő népszavazási vita hosszabb elhidegülést vetítenek előre - hacsak nem történnek érdemi lépések ennek elhárítására, mégpedig a határ mindkét oldalán. Fokozza a gondokat, hogy a párbeszéd csatornái hiányosak - legalábbis az anyaországban jelenleg kormányon lévő baloldal irányában. Most üt vissza például az a mérsékelt érdeklődés, amit az MSZP és az SZDSZ szinte a rendszerváltás óta tanúsít a határon túli magyar szervezetekkel való együttműködés iránt. Még az sem zavarta őket különösebben, hogy bizonyos közszolgálati médiumok - például a Duna TV - hosszú éveken át, eltorzítva szándékaikat, céljaikat, lényegében ellenük hangolták a határon túli magyar közösségeket. Mindezen változtatni egyik napról a másikra nyilván nem lehet, de hosszabb távon is csak akkor, ha bizonyos tekintetben egészen a kezdeteknél indul újra párbeszédük a kisebbségekkel. Az adott pillanatban persze ennél sürgetőbb a március 15-i füttyök érdemi feldolgozása. És korántsem csak a magyarországi bal- és jobboldal részéről. Mert hiszen az is látni való, hogy a határon túl is beindultak bizonyos rossz folyamatok a referendum hatására. Amikor az elmúlt hetekben Erdélyben több alkalommal is zsidóztak az anyaországgal kapcsolatban, RMDSZ- politikusok „magyarországi importterméknek” mondták az antiszemita megnyilvánulásokat. Félő, hogy a masszív füttyögéssel, azzal, hogy a másikba kezdik belefojtani a szót egyik-másik erdélyi fórumon, ez az importlista újabb cikkel bővül: a toleranciahiánnyal. Nonszenzus SERES LÁSZLÓ Akikre büszkék vagyunk: magyarok, akik szeretik nemzetüket. Olyan honfitársaink ők, akik számára nem térkép e táj, nem úgy mozognak a hazában, mint Orbán Viktor a faluparlamentben, és mernek nagyok lenni a kisszerűek szocializmusában. Ám néhány napja tudományos felmérés bizonyítja: hazafias büszkeségünk szégyenérzettel vegyül. „És ezt így hogy?” - kérdezné erre Tornóczky Anita, teljes joggal. „Egészséges patriotizmus jellemzi a magyarok nemzeti érzelmeit” - így foglalta össze a szociológus a Tárki felmérését, amelyből kiderül, hogy 41 százalékunk „néhány dolog miatt” szégyelli magyarságát. Hogy pontosan miről van szó, az nincs részletezve. Annyi biztos, hogy 76 százalékunk, ha választhatna, „szívesebben lenne magyar, mint bármilyen más állampolgár”. 64 százalékunk szerint „ha hibát követ el, akkor is mindig támogatnunk kell országunkat” - ezt bízvást tekinthetjük nemzeti konszenzusnak. Ugyanakkor csak 22 százalékunk vallja: „Jobb lenne a világ, ha másutt is olyanok lennének az emberek, mint a magyarok.” 78 százalékunk tehát nem bízik abban, hogy jobb lenne a világ, ha globális magyarokból állna. Mindez elég sokat elmond rólunk. Pontosan tudjuk magunkról, mi a baj velünk: nem vagyunk elég jó fejek. Több mint tizenöt év telt el a rendszerváltás óta, de akárhová nézünk, az utcák esztétikájától a hivatali ügyintézők arcáig, az oktatási rendszer inputjától a konditeremben látható outputig, nem szabadulunk az érzéstől, lemaradtunk. Nem tudtunk élni a lehetőségekkel, és ez elsősorban nem gazdasági, hanem szellemi, kreativitási kérdés. Attitűd kérdése. A gazdaság már csak ennek a folyománya. Vegyük például a sportot, a felmérés szerint ugyanis 89 százalékunk „büszke a magyar sportolók sikereire”. És jogosan, hadd ne soroljuk fiatal sportolóink sikereit, rendíthetetlen egyéni ambícióit. Na de. Mit kezdjünk egy olyan ,következmények nélküli országgal” (Fricz Tamás), ahol kvázi népünnepély fogadja az Athénban bedoppingolt Annust és Fazekast, s kínos bukásukat külön e célra gyártott konspirációs elméletekkel magyarázzuk? És ahol egyikük visszhangtalanul beléphetett a vezető kormánypárt helyi szervezetébe? Persze mit várhatunk egy olyan országtól, ahol lassan SMS-ben lehet szavazni arról, mi legyen egy pártelnök politikai álláspontja? Ahol évek óta a kormánypárti és ellenzéki országértékelő beszéd is szinte könyörög a népnek, térjen már át a kudarcorientáltról a sikerben bízó pályára? Mit mond az országunkról az, hogy egy vezető köztisztviselőnk a nyilvánosság előtt büntetlenül megsemmisíthetett egy állampolgári beadványt, miközben volt prominens rendszerváltónk, Kövér László közli: veszélyben a mai nemzetbiztonsági szolgálatunk, ha közzétesszük az előző rendszert szolgálók névsorát? Hogyan bízzunk a piacgazdaságban, ha a kapitalizmus derékhadát nem a szabad, hanem a kényszervállalkozók alkotják, akik a könyvelő és az adóhivatal kettős szorításában navigálnak a korai infarktus felé? Ha továbbra is erős a félelem a versenytől, a megmérettetéstől, mert nemcsak a külföldnek, de saját korábbi mércénknek sem felelünk meg? Szerencsére a felmérésből kiderül az is, hogy egy társadalmi csoport az átlagosnál is büszkébb európaiságára és magyarságára: ezek lennének a cigányok. Velük kapcsolatban a köztársaságnak két fontos feladata lenne: a) sürgősen szüntessük meg az egyre súlyosbodó iskolai szegregációt, b) azonnal vegyük le Győzikét a képernyőről. Ha már a nemzeti büszkeségről van szó.