Népszabadság, 2005. március (63. évfolyam, 50-74. szám)

2005-03-17 / 63. szám

NÉPSZABADSÁG MAGYARORSZÁG - ÁLLÁSPONT 2005. MÁRCIUS 17­, CSÜTÖRTÖK 3 Késhet a tévészékház átadásaÖ­sszfütty? Négy év alatt egy drótkerítés felállítása és egy optikai kábel elköltöztetése még nem tekinthető egy építkezés megkez­désének. Ezzel érvelt az óbudai önkor­mányzat illetékes hivatala, amikor ar­ról döntött, hogy lejárt az MTV új székházának építési engedélye. Ez azt is jelentheti, hogy további évekkel csú­szik a köztévé költözködése. Az biztos, hogy a tavaly júniusi kor­mánydöntés már nem tartható, az ugyanis 2005 végét jelölte meg az új székház befejezésének. Igaz, nem ez az első halasztás. Az eredeti tervek sze­rint az MTV 2001. december 31-én vette volna birtokba az új székházát. Nem a dátum módosulása az egyetlen lényeges pont az elképzelésekben: a csődhelyzetből menekülő MTV idő­közben eladta a kiszemelt ingatlant, és az építkezésre szánt pénzt is felélte. A telket az ÁPV Rt. által létrehozott cég, a Millenniumi Média Kft. vette meg. Hosszas huzavona után a Medgyessy­­kormány úgy döntött, hogy magántőke bevonásával, egyetlen adóforint fel­­használása nélkül épüljön föl a szék­ház, amelyet az MTV húsz plusz húsz évre bérelne. A 2001-ben még tízmilli­árdos költség pedig időközben meg­duplázódott. Az MTV elnöke, Rudi Zoltán több­ször is hangsúlyozta, hogy a köztévé megújítása szempontjából a legfonto­sabb a Tőzsdepalota elhagyása és új, korszerű televíziózásra alkalmas épü­letbe költözés. A júniusi kormánydön­tés után szeptemberre készült el az MTV anyaga a közbeszerzési pályázat kiírásához. A tendert azonban azóta sem jelentette meg az erre kijelölt Mil­lenniumi Média. A projekt lelassult a közigazgatási egyeztetések sűrűjében. Csakhogy valamilyen munkát meg kel­lett kezdeni, hogy a kivitelező ne fus­son ki a már így is többször meghosz­­szabbított november végi határidőből. Ezt tartotta kevésnek az óbudai ható­ság. Ha a közigazgatási hivatal is ha­sonló döntést hoz, az újabb engedé­lyeztetési eljárás akár évekkel tolhatja ki a beruházás befejezését. A Millenniumi Média Kft. ügyvezetője, Barinkai Péter szerint ők betartották a sza­bályokat, a munkát megkezd­ték, a kerületi döntés ellen pedig fellebbeznek. Rudi Zol­tán tévéelnök közölte: nem az MTV Rt. feladata az építke­zés lebonyolítása, de a beru­házás minél gyorsabb befeje­zése létfontosságú érdeke a tévének, amely a kerület egyik legnagyobb iparűzési adóbefizetőjévé válik. Az en­gedély lejártának kimondásá­ra alig burkolt fenyegetéssel reagált a Magyar Televízió kuratóriumának elnöke. Czeglédi László szerint elgon­dolkodtató, ha egy önkor­mányzat nem akarja, hogy a területén egy tévészékház épüljön. Ezért megfontolják, hogy más kerületben valósul­jon meg a projekt. A kurató­rium elnökének tudomása szerint a mínusz hatfokos hideg aka­dályozta az alapozási munkák meg­kezdését. Tarlós István, Óbuda polgármeste­re szerint ugyanakkor az elmúlt két év­ben nem volt végig fagypont alatti hő­mérséklet. A polgármestert külföldön értük el, hazaérkezése után tájékozó­dik az ügyben, ugyanakkor azt megje­gyezte, hogy az lenne inkább elgondol­kodtató, ha nem ragaszkodnának a szabályok betartatásához. HASZÁN ZOLTÁN A látványterv: csak álom marad? Szocialista kurátort javasolnak a médiahatóság pénzalapjának élére Munkatársunktól Munkáját megköszönve, indoklás nélkül leváltanák az egyik legnagyobb magyarországi pénzalap, a médiaha­tóság kezelésében lévő Műsor-szol­gáltatási Alap igazgatóját. A tavaly jú­niusban kinevezett Székely Gabriellá­nak már az utódjelöltje is megvan a Duna TV egyik szocialista kurátorá­nak személyében. Farkas István ugyan még le sem mondott a műhol­das csatornánál, ám az önéletrajza már ott fekszik a médiahatóság tagjai előtt egy levéllel együtt, amelyben jel­zi: három napon belül megválik a ku­ratóriumi megbízásától, ha megvá­lasztják. Farkas vélhetően így is, úgy is távo­zik a Duna TV-től. Mint megírtuk, az MSZP-ben nagy felháborodást vál­tott ki, hogy februárban az ellenzék egyik favoritját segítette hozzá a Du­na TV elnöki posztjához a pályázato­kat elbíráló kuratóriumi elnökség. Ehhez kellett az egyik szocialista ku­rátor átszavazása is. Az elnökválasz­tás miatt az MSZP személycserékkel „frissítené” jelenlétét a testületben, visszaléptetné mindhárom kurátorát, így Farkast is. A még a Duna TV kuratóriumában ülő Farkas korábban az MTV humán­­politikai főigazgatója volt, dolgozott a Hírközlési Főfelügyeletnél is. Felesé­ge a Magyar Televíziónál szintén MSZP-s kurátor. Farkast az ORTT szocialista delegáltja, Ladvánszky György ajánlotta a testület figyelmé­be. Ladvánszky tegnap megkeresé­sünkre korainak tartotta, hogy sze­mélyi kérdésekről nyilatkozzon. Székely Gabriella leváltását erede­tileg Wéber János MDF-es delegált kezdeményezte, indokolás nélkül. Ehhez csatlakozott a szocialista dele­gált a személyi javaslattal. Az ügyet politikailag különösen pikánssá teszi, hogy Székely Gabriellát többen az SZDSZ-hez kötik. Ezt tette a Fidesz is, amely tavaly nyáron nyílt levélben jelezte Székely szabad demokrata kö­tődését. A párt akkor kifogást emelt az ellen, hogy pályáztatás nélkül vá­lasztották meg az igazgatót. Szalai Annamária, az ORTT fide­szes tagja a mostani helyzetről ugyanakkor úgy vélekedett, hogy kö­vetkezetes marad és csak pályáztatás esetén támogat egy újabb személy­­cserét az alap élén. Az öttagú testü­letben - amelybe egy-egy személyt jelölhetnek a parlamenti frakciók, plusz az elnök - három szavazat kell a váltáshoz. Az alap igazgatói posztja lényegé­ben a médiahatóság „pénztárnoki” tisztsége. Ide folynak be a műsorszol­gáltatók által fizetett díjak, a pályáza­ti díjak, a hatóság által kiszabott köt­bérek, büntetések, az üzemben tartási díj, az önkéntes befizetések és egyéb bevételek - ezek összességükben tíz­­milliárdos tételek. Az alap ebből tá­mogatja a közszolgálati műsorok és műsorszámok készítését, a nem nye­reségérdekeit műsorszolgáltatókat, a közműsor-szolgáltatókat, a műsor­szórás és a kábelhálózatok fejleszté­sét, valamint a törvényben meghatá­rozott egyéb célokat. Az igazgató nem a teljes forrás felhasználásáról dönt­het, zömében előkészítő munkát vé­gez. A fizetése 700 ezer forint körüli. Összeült a vatikáni-magyar vegyes bizottság Munkatársunktól Juliusz Janusz nuncius és Gulyás Kálmán egyházügyi államtitkár veze­tésével szerdán összeült a vatiká­ni-magyar vegyes bizottság. A meg­beszélésen az egyház részéről többek között Erdő Péter bíboros, Seregély István érsek és Veres András püspök vett részt, a kormányzatot - államtit­kári szinten - hat minisztérium dele­gáltja, valamint Erdődy Gábor vatiká­ni nagykövet képviselte. A találkozó napirendjén egyebek mellett az egyházi iskolák támogatása körüli vita szerepelt - nyilatkozta la­punknak Gulyás Kálmán. Az egyház úgy érzi, hogy iskoláik még mindig nem esnek egyenlő elbírálás alá az ál­lami intézményekkel. Az államtitkár szerint olyan bonyolult kérdésről van szó, amelyre a későbbiekben minden­képpen vissza kell térni. A vegyes bi­zottság legközelebbi ülését májusban tartja, addig az egyház és a kormány képviselői szakértői egyeztetéseken próbálnak közös álláspontot kialakí­tani. A törvényi kötelezettségek alapján 2011-ig kell rendezni a volt egyházi ingatlanok helyzetét. Az egyházak ki­fogásolták, hogy az idén erre a célra a korábbinál kevesebben pénz jut, ugyanakkor a kormány - mondta Gu­lyás Kálmán - szeretné felgyorsítani az ingatlanrendezést. Ennek egyik le­hetséges módja az, hogy az egyház va­lamelyik banknak eladja az állammal szemben fennálló követelését, így az egyházak gyorsabban hozzájuthatná­nak ingatlanjaikhoz, a kormány pedig - a közreműködő pénzintézettel kö­tött szerződés alapján - a banknak fi­zetné a törlesztéseket. Gulyás Kálmán hangsúlyozta, hogy a kormány által javasolt új konstruk­ció olyan lehetőség lenne az egyházak számára, amivel nem kötelező élni. A részletek még kidolgozásra várnak, így pillanatnyilag azt sem lehet tudni, melyik bank venne részt az ingatlan­rendezésben. Az államtitkár lapunkkal közölte azt is, hogy a találkozón nem került szóba az, hogy módosítani kellene a vatikáni szerződést. Gulyás Kálmán Készül a parlagfűtörvény, közgyógyellátási nyilvántartás az OEP-nél Törvény készül a parlagfű elleni véde­kezésről -jelentette be a kabinet tegna­pi ülése után a kormányszóvivő. Batiz András elmondta: a lakosság negyedét érintő probléma 15 éven belül minden második emberre kiterjedhet, ha nem kezelik a helyzetet, s ez forintosítható is: a gyógyszerköltség, az idegenforgalmi veszteségek és a táppénzköltség miatt többmilliárdos kárt okozhat. A törvény­javaslat szerint, aki június 30-ig nem irtja ki ingatlanán a parlagfüvet, húsz­ezertől kétmillió forintig terjedő bírság­gal sújtható, s a tulajdonos engedélye nélkül is kiirthatja a hatóság a gyomnö­vényt, annak költségeit a törvénysértőre terhelve. Ha az Országgyűlés elfogadja a törvényt, akkor a földhivatalok hatás­körébe kerül a parlagfű irtása, ők végzik az ellenőrzéseket is. Módosult a közgyógyellátási igazol­ványokról szóló rendelet is. A visszaélé­sek megakadályozásáért az OEP ható­sági nyilvántartást készít, s online kap­csolatot létesít a gyógyszertárakkal, így a jövőben a gyógyszerész azonnal ellen­őrizni tudja, hogy az igazolvány felmu­tatója valóban jogosult-e a kedvez­ményre. A rendszer kiépítésének mint­egy 95 millió forintos költségét a költ­ségvetés általános tartalékából fedezik. n. sz. KIS TIBOR A múzeumkerti füttyöknek Marosvásárhely, Csíkszereda, Pozsony fe­lelt március 15-én - és ez még akkor is felkavaró élmény itt, az anya­országban, ha tudjuk, ilyesmi azért már tavaly is, tavalyelőtt is előfor­dult hasonló ünnepségeken Erdélyben vagy Szlovákiában. Vagyis hát pontosan azóta, amióta a baloldal van nálunk a kormányrúdnál. Persze, azért akad egy nagy különbség a korábbi és a mostani esetek között: az előző években az anyaországi kormánnyal szembeni „ünnepi füttyöket” nyugodtan be lehetett tudni egy törpe kisebbség érdektelen hangosko­dásának. Ezúttal viszont ennél nyilván többről volt szó. Időközben ugyanis lezajlott Magyarországon egy népszavazás a ket­tős állampolgárságról. A március 15-i Kárpát-medencei „összfütty” két­ségkívül ennek az utóhatása. Ma már elég világosan látszik, hogy e refe­rendumnak végül is súlyosabb és hosszabb távú hatásai lesznek majd, mint ahogy még néhány hete is látszott. Tévedés volna azt hinni, hogy a tüntetők az erdélyi és a szlovákiai ünnepségeken csupán Gyurcsány üze­netét hurrogták le. E füttyök valójában mindazoknak szóltak, akik de­cemberben nem támogatták a kettős állampolgárság intézményét. Te­hát az ország egyik felének. Az érzelmek nem szűnő hevessége mutatja, hogy e helyzetet a hatá­ron túli magyar közösségek zöme a mai napig képtelen feldolgozni; a sé­­relmi politika változatlanul domináns pozíciót élvez körükben; a dolgok józan átgondolásának egyelőre nem látszik esélye. Szinte fel sem merül a határon túli magyar közegben azoknak a felelőssége, akik hatalmi meggondolásokból felkarolták egy politikai nímand felelőtlen népsza­vazási kezdeményezését, amiről pedig eleve látni lehetett, hogy meg fog­ja osztani a nemzetet. Még az sem tűnik fel náluk, hogy az olyan kijelen­tések, mint amilyet például Schmitt Pál engedett meg magának a Vár­ban, a referendum ügyében mutatott „nemzetáruló kormányzati politi­káról”, valójában csak a trauma elhúzódására alkalmasak. A határon túli füttykoncertek egyértelművé teszik, hogy az idei már­cius 15. nyilvánvalóan nem oldotta a magyar-magyar kapcsolatok válsá­gát - márpedig ezzel egy fontos alkalmat szalasztottak el az érintettek. E pillanatban inkább úgy látszik, hogy e látványos incidensek, illetve az újraéledő népszavazási vita hosszabb elhidegülést vetítenek előre - ha­csak nem történnek érdemi lépések ennek elhárítására, mégpedig a ha­tár mindkét oldalán. Fokozza a gondokat, hogy a párbeszéd csatornái hiányosak - legalábbis az anyaországban jelenleg kormányon lévő bal­oldal irányában. Most üt vissza például az a mérsékelt érdeklődés, amit az MSZP és az SZDSZ szinte a rendszerváltás óta tanúsít a határon tú­li magyar szervezetekkel való együttműködés iránt. Még az sem zavarta őket különösebben, hogy bizonyos közszolgálati médiumok - például a Duna TV - hosszú éveken át, eltorzítva szándékaikat, céljaikat, lényegé­ben ellenük hangolták a határon túli magyar közösségeket. Mindezen változtatni egyik napról a másikra nyilván nem lehet, de hosszabb távon is csak akkor, ha bizonyos tekintetben egészen a kezde­teknél indul újra párbeszédük a kisebbségekkel. Az adott pillanatban persze ennél sürgetőbb a március 15-i füttyök érdemi feldolgozása. És korántsem csak a magyarországi bal- és jobboldal részéről. Mert hiszen az is látni való, hogy a határon túl is beindultak bizonyos rossz folyama­tok a referendum hatására. Amikor az elmúlt hetekben Erdélyben több alkalommal is zsidóztak az anyaországgal kapcsolatban, RMDSZ- politikusok „magyarországi importterméknek” mondták az antiszemita megnyilvánulásokat. Félő, hogy a masszív füttyögéssel, azzal, hogy a másikba kezdik belefojtani a szót egyik-másik erdélyi fórumon, ez az importlista újabb cikkel bővül: a toleranciahiánnyal. N­onszenzus SERES LÁSZLÓ A­kikre büszkék vagyunk: magyarok, akik szeretik nemzetüket. Olyan honfitársaink ők, akik számára nem térkép e táj, nem úgy mozognak a hazában, mint Orbán Viktor a faluparlamentben, és mernek nagyok len­ni a kisszerűek szocializmusában. Ám néhány napja tudományos felmérés bizonyítja: hazafias büszkeségünk szégyenérzettel vegyül. „És ezt így hogy?” - kérdezné erre Tornóczky Anita, teljes joggal. „Egészséges patriotizmus jellemzi a magyarok nemzeti érzelmeit” - így foglalta össze a szociológus a Tárki felmérését, amelyből kiderül, hogy 41 százalékunk „néhány dolog miatt” szégyelli magyarságát. Hogy pontosan miről van szó, az nincs részletezve. Annyi biztos, hogy 76 százalékunk, ha választhatna, „szívesebben lenne magyar, mint bármilyen más állampol­gár”. 64 százalékunk szerint „ha hibát követ el, akkor is mindig támogat­nunk kell országunkat” - ezt bízvást tekinthetjük nemzeti konszenzusnak. Ugyanakkor csak 22 százalékunk vallja: „Jobb lenne a világ, ha másutt is olyanok lennének az emberek, mint a magyarok.” 78 százalékunk tehát nem bízik abban, hogy jobb lenne a világ, ha globális magyarokból állna. Mindez elég sokat elmond rólunk. Pontosan tudjuk magunkról, mi a baj velünk: nem vagyunk elég jó fejek. Több mint tizenöt év telt el a rendszerváltás óta, de akárhová nézünk, az utcák esztétikájától a hivatali ügyintézők arcáig, az oktatási rendszer inputjától a konditeremben látható outputig, nem szabadulunk az érzés­től, lemaradtunk. Nem tudtunk élni a lehetőségekkel, és ez elsősorban nem gazdasági, hanem szellemi, kreativitási kérdés. Attitűd kérdése. A gazdaság már csak ennek a folyománya. Vegyük például a sportot, a fel­mérés szerint ugyanis 89 százalékunk „büszke a magyar sportolók sikerei­re”. És jogosan, hadd ne soroljuk fiatal sportolóink sikereit, rendíthetetlen egyéni ambícióit. Na de. Mit kezdjünk egy olyan ,következmények nélkü­li országgal” (Fricz Tamás), ahol kvázi népünnepély fogadja az Athénban bedoppingolt Annust és Fazekast, s kínos bukásukat külön e célra gyártott konspirációs elméletekkel magyarázzuk? És ahol egyikük visszhangtala­­nul beléphetett a vezető kormánypárt helyi szervezetébe? Persze mit várhatunk egy olyan országtól, ahol lassan SMS-ben lehet szavazni arról, mi legyen egy pártelnök politikai álláspontja? Ahol évek óta a kormánypárti és ellenzéki országértékelő beszéd is szinte könyörög a népnek, térjen már át a kudarcorientáltról a sikerben bízó pályára? Mit mond az országunkról az, hogy egy vezető köztisztviselőnk a nyilvánosság előtt büntetlenül megsemmisíthetett egy állampolgári beadványt, miköz­ben volt prominens rendszerváltónk, Kövér László közli: veszélyben a mai nemzetbiztonsági szolgálatunk, ha közzétesszük az előző rendszert szolgá­lók névsorát? Hogyan bízzunk a piacgazdaságban, ha a kapitalizmus de­rékhadát nem a szabad, hanem a kényszervállalkozók alkotják, akik a könyvelő és az adóhivatal kettős szorításában navigálnak a korai infarktus felé? Ha továbbra is erős a félelem a versenytől, a megmérettetéstől, mert nemcsak a külföldnek, de saját korábbi mércénknek sem felelünk meg? Szerencsére a felmérésből kiderül az is, hogy egy társadalmi csoport az átlagosnál is büszkébb európaiságára és magyarságára: ezek lennének a cigányok. Velük kapcsolatban a köztársaságnak két fontos feladata lenne: a) sürgősen szüntessük meg az egyre súlyosbodó iskolai szegregációt, b) azonnal vegyük le Győzikét a képernyőről. Ha már a nemzeti büszkeség­ről van szó.

Next