Népszabadság, 2005. március (63. évfolyam, 50-74. szám)
2005-03-19 / 65. szám
NÉPSZABADSÁG MAGYARORSZÁG - ÁLLÁSPONT 2005. MÁRCIUS 19, SZOMBAT 3 Fütyülni, dobolni, kerepelni szabad Nem indul eljárás a nemzeti ünnep megzavarói ellen Munkatársunktól A szabad véleménynyilvánításra tekintettel a Budapesti Rendőr-főkapitányság nem indított eljárást a március 15-i rendezvényeket fütyüléssel vagy dobolással megzavaró személyek ellen - tájékoztatta lapunkat Kozák László rendőr alezredes. Eljárás csak bűncselekmény, illetve szabálysértés esetén indul. A fütyülés, dobolás, kerepelés az alezredes közlése szerint nem minősül rendzavarásnak. Gergényi Péter budapesti főkapitány a Magyar Televízióban csütörtökön úgy nyilatkozott, hogy a rendőrség minden demonstrációról felvételt készít, ezeket archiválja. A felvételekből kiderül, hogy a demonstrálók, fütyülők között vannak olyanok, akik „a gazdatüntetéstől kezdve mindenütt felbukkannak”. Kozák László kérdésünkre kifejtette: a rendőrség csak akkor tartja meg a képi anyagokat, ha szabálysértést vagy bűncselekményt rögzítenek. Ha a felvételeken semmilyen jogellenes cselekmény nem látható, a rendőrség azokat megsemmisíti. Erről a rendőrség munkáját szabályozó 1994. évi XXXIV. törvény 42. paragrafusa rendelkezik. A jogszabály értelmében a rendőrség által készített kép- és hangfelvételek, illetőleg az azokon szereplő személyes adatok csak az esemény helyszínén elkövetett bűncselekmény vagy szabálysértés miatt kezdeményezett eljárás során, valamint körözött személy azonosítása céljából használhatók fel. Ha az esemény helyszínén rögzített cselekmény miatt nem indult büntetővagy szabálysértési eljárás, továbbá ha az „abban lévő adatok nem képeznek maradandó értéket”, a felvételeket hat hónapon belül meg kell semmisíteni. A „maradandó értékű” adatot - mondta Kozák László - a levéltári törvény szerint kell értelmezni, más által nem rögzített és történelmi értéket képviselő felvételekről van szó. Kőszeg Ferenc, a Magyar Helsinki Bizottság vezetője hangsúlyozta: ha valakik egy rendezvényen ellenvéleményüket hangoztatják vagy nemtetszésüknek adnak kifejezést, az semmiképpen nem rendzavarás, belefér a gyülekezési jog és a szólásszabadság gyakorlásába. Ha egy csoport előre felkészül arra, hogy technikai eszközökkel megzavarja mások rendezvényét, akkor felvetődik a kérdés, hogy ez rendzavarásnak minősül-e, de ennek megállapításához módosítani kellene az erre vonatkozó jogszabályt. Kőszeg kérdésünkre hozzátette, hogy az ilyesfajta megnyilvánulások nem sorolhatók az engedély nélküli demonstráció kategóriájába sem. Csütörtökön, a Debreceni Egyetem előtt Debreceni Fidesz-képviselő a tüntetők között? Oláh Lajos, az MSZP volt Hajdú-Bihar megyei elnöke, pártigazgató szerint a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök elleni csütörtöki tüntetés mögött a Fidesz állt. A szocialista politikus ezt arra alapozza, hogy többen láttak a kordonon kívül tüntető és sípoló emberek között egy debreceni fideszes önkormányzati képviselőnőt. Pósán László, a Fidesz debreceni elnöke szerint „nem kellett szervezni, az egyetem előtt elégedetlen emberek várták Gyurcsányt. És ennek nem a Fidesz az okozója, mint ahogy azt a Fidesz-fóbiás Oláh Lajos állítja.” Mint ismeretes, a rendezvény előtt a hatóságok lefoglaltak olyan „eszközöket” - krumplit, tojást, banánt - amelyek véleményük szerint alkalmasak lehettek volna arra, hogy azokkal a kormányfőt megdobálják, s ezzel testi épségét veszélyeztessék. (Tudósítónktól) Talpalatnyi föld: Orbán beperli Lendvait A Fidesz-elnökség tegnap esti ülése után Révész Máriusz szóvivő lapunknak azt mondta: a vádak nevetségesek, a kereskedőház vagyonából ugyanis a polgári kormány idején egy talpalatnyi földet sem adtak el. Orbán Viktor semmilyen taggyűlésen nem vett részt, mondandójáról jegyzőkönyv sem készülhetett, így jogi úton kér elégtételt Lendvaitól „hazug állításai miatt”. Révész jelezte: a kereskedőház privatizációját a Medgyessy- Gyurcsány-kormány indította el, s az MSZP-s üzleti érdekekkel kapcsolatban a Fidesz képviselői a nyilvánosság előtt fogalmaznak meg kérdéseket. Orbán Viktor pert indít Lendvai Ildikó ellen, aki egy cikk nyomán Orbán „szőlőügyéről” fogalmazott meg szerinte hamis állításokat. Munkatársainktól Orbán Viktor, a Fidesz elnöke pénteken tagadta az Élet és Irodalom múlt heti számában megjelent dokumentumriport állítását, miszerint részt vett volna a Szárhegy-dűlő-Sárazsadány-Tokajhegyalja Kft. 2001. júniusi taggyűlésén. - Soha, semmilyen taggyűlésen nem vettem részt, sem miniszterelnök koromban, sem azóta - jelentette ki Orbán. Hozzátette: nem tagja semmilyen társaságnak, egy taggyűlésen viszont csak a tagok vehetnek részt. Orbán Viktor azt is mondta, hogy a cikket „mulatságosnak tartja”, különös jelentettel arra, hogy a Tokaj Kereskedőházról mindig az volt a véleménye: annak állami tulajdonban kell maradnia, és kormánya idején a cég így is maradt. „A tények magukért beszélnek, minden mást rosszindulatú híresztelésnek kell tekinteni” - hangsúlyozta. Eközben az ügyben az MSZP is lépett: a frakció vizsgálóbizottság felállítását fontolgatja a „szőlőügyben”. Lendvai Ildikó közölte: a hét végén összeül az MSZP frakcióelnöksége, hogy eldöntsék, milyen módszerekkel deríthető ki az igazság. A politikus szerint, ha igazak a sajtóinformációk, akkor a Fidesz elnöke „kettős szerepet” játszott 2001-ben: egyszerre volt az állami tulajdonon őrködő miniszterelnök, illetve a családi vállalkozás üzleti tanácsadója Orbán Viktornak is érdeke, hogy sürgősen magyarázatot adjon a korrupciógyanús és politikai szempontból mindenképpen erkölcstelen ügyben” - jelentette ki az MSZP frakcióvezetője. Arra, hogy Orbán mindezt tagadta, Lendvai azt válaszolta: ha igazat mond, akkor forduljon bírósághoz, mert az bekéretheti a jegyzőkönyvet, és kiderül az igazság. Az MSZP frakcióvezetője szerint felvetődik, hogy „Orbán Rt.-vé vált-e az egész ország”, amely szerinte csak egy banánköztársaságban történhet meg. A tokaji szőlővidék * Kovács Zoltán, az Élet és Irodalom főszerkesztője lapunk kérdésére a következőket mondta: „A riportot kellőképpen alapos jogi megfontolás birtokában adtuk le. Az esetleges perben a rendelkezésre álló dokumentumokat és egyéb bizonyítékokat kellő erejűnek ítélem. Nem értem, miért mond Orbán Viktor olyat, hogy egy kft. taggyűlésén csak a tagok vehetnek részt. Kapásból tudok tíz ennek ellentmondó jogcímet mondani, de maradjunk annyiban, hogy a tagok beleegyezésével bárki részt vehet. Az egész sajnálatos helyzet alapja pedig az, hogy egy politikusnak, de főleg egy hivatalban lévő miniszterelnöknek, a hozzá fűződő érdekeltségeknek, családtagoknak messze kerülniük kellene az állami vagyonnal történő találkozást. Liberális visszapillantó SERES LÁSZLÓ A tükörben látható tárgyak közelebb vannak, mint ahogy tűnnek - az autók külső tükrein e felirat figyelmeztet arra, hogy a látszat néha csal: azt hittük, jól lehagytunk valakit, miközben ott előz a másik sávban. A szabad demokraták hosszú évek során - úgy tűnt - mindenkit leelőztek liberális oldalról, de úgy, hogy egyedül is maradtak a pályán. A liberális minimum nálunk nem és nem akar átszivárogni a többi pártba - hallhattuk tőlük. Mostanáig. Néhány hete az SZDSZ belenézett a visszapillantóba, és a következőt látta: az az akaratos, agilis, bár néha badarságokat beszélő fiatalember, aki jelenleg Magyarország miniszterelnöke, és akit ők segítettek a hatalomba, liberális előzési manőverbe fogott. Igaz, még nem villantotta rájuk a fényszóróját, hogy barátocskáim, húzódjatok már félre. Az ember azt hinné, kis pártok célja az, hogy elveik legalább részben megvalósuljanak. „Gyurcsány nem lenyúlja, hanem megvalósítja a szabad demokraták célkitűzéseit” - közölte nemrég Kuncze Gábor, és függetlenül attól, hogy ez valóban igaz-e, el kell azon gondolkodni: baj-e, ha egy szociálliberális kormányfő akaratlanul is ellehetetlenít egy kis szociálliberális pártot? Baj, mert nemcsak, sőt, nem elsősorban a pártról van szó. Bármennyi oka is van, Magyarországon nemigen létezik szervezett, civil, hétköznapi liberalizmus. Nincs olyan szellemi műhely, lap, think tank, alapítvány, amely stabil pillére lehetne egy jövőbeni szabadelvű építkezésnek. Ha a szabad demokraták önhibájukból és/vagy az MSZP nyomulásából következően jövőre kizuhannának a parlamentből, jelentős lenne a járulékos kár. Kármegelőzési célból a párt ma kiegészíti a nevét a „Magyar Liberális Párt” utótaggal - ez viszont tényleg lenyúlás. „Javaslatot tennék tehát a Magyar Liberális Párt (MLP) mihamarabbi megalakítására. Nagyjából a következő alapelvek mentén: 1. Az MLP a klasszikus szabadelvű értékek minél hatékonyabb és átütőbb képviseletét nem rendeli alá a kormányra kerülés pillanatnyi taktikai szempontjainak” - így kezdte javaslatát néhány évvel ezelőtt, a Beszélőben Orosz István közíró, aki nem szoclib, hanem klasszikus liberális formációt képzelt el, bár később hozzátette, hogy az SZDSZ még ezt a szerepet sem tölti be. Valóban rejtély, hogy egy potenciálisan 15 százalékos párt hogyan dolgozta le magát komoly, rendszerváltó erőből statisztikai hibahatárrá, ha az ötletek lenyúlása, többnyire a siker mércéje, különben is, a két nagy párt antivagy nem liberális nyomulása éppen hogy segíthette volna őket. Rejtély, miért kampányolnak most marginális csoportok erőltetett toleranciájával, ha egyszer jelentős, ún. nemzeti kérdésekben nem érthető az álláspontjuk. Nyilvánvaló hiba volt például, ráadásul az elveikből sem következik, hogy kategorikusan nemet mondtak a kettős állampolgárságra - ennél még Thürmer Gyula is „liberálisabb” volt, aki a választók lelkiismeretére bízta a döntést. Az SZDSZ azonban következetesen nyomatja az adócsökkentés (és ezzel szoros összefüggésben: a kisebb állam és a nagyobb egyéni szabadság, felelősség) kérdését, és ez, úgy tűnik, kezd „többségképes” állásponttá válni. Sikert hozott a sorkötelezettség eltörlésének követelése, és következetes az SZDSZ az ügynökiratok nyilvánosságában is; tanulságos mozzanat volt, hogy amikor Fodor Gábor azt mondta, támogatják a Fidesz egyes javaslatait, Burány Sándor azonnal közölte: Fodor „akkor jár el helyesen, ha szövetségeseit az MSZP-ben, és nem a Fideszben keresi”. Ami a paternális eligazítástól függetlenül persze tény, a szekértáborok adottak. Ahogy az SZDSZ - MLP fő feladata is: megbízható partnernek lenni az elodázhatatlan reformokban (adórendszer, egészségügy), és nem beáldozni a fővárost homályos államfőügyi háttéralkuk keretében. Ennek lenne értelme, és akkor mindegy is, ki előz villogva a belső sávban. Báránysonka FÜZES OSZKÁR Hosszú éveken át ismétlődő, elmaradhatatlan kelléke volt a húsvéti ünnepnek, hogy a magyar bárány megbetegedett. Már az olasz hatóságok szerint, amelyek a magyar bárány itáliai piacát zárták le, „ügyes” húzással, erre a pár napra, pont a főszezonra. Az esztendő másik ötvenegy hetében semmi baja nem volt bárányainknak Olaszhonban sem. Most legszívesebben a húsvéti sonka hazai védelmezői alkalmaznák az olasz módszert, spéci és a szlovák lapockafehérjét kiszorítandó, amely vacak bár, de olcsó. Lett is belőle népi felháborodás, noha ugyanazok a népek vitték, mint a barna cukrot. Az árcédula számít, nem a tanúsítvány. Valóban? Bejön (például) Hispánián át a mérges paprika (mondjuk), Tompánál a kínai foktalanhagyma, meg egyáltalán: nézi itt valaki, mit etetnek meg velünk?! Mondja is az EU-szigorúságú hazai élelmiszer-biztonsági hivatal, hogy mire képes (sokra) és mire nem (nem lehet minden bolti pult mögé kajarendőrt állítani). Szó se róla, helyes minden ésszerű hatósági és törvényi szigorítás, önmagában is kiszűrheti a mócsingot, meg el is rettenthet. Az is igaz, hogy bárki bármilyen civil kezdeményezést indíthat a fogyasztók „polgári védelmében”, a termékhamisítókat lebuktatandó. Még az is belefér, hogy „Vegyél inkább magyart!” - ha szabad a piac, akkor szabad a választás is. Szóval, az MSZP-s bizottsági elnök javaslatára felálló Magda-kommandók, ahogy a Fidesz hivatal- és törvénykeményítő ötletei is, beválhatnak: jobb lesz tőle a szánk íze, sőt, közegészségügyi szempontból is vitathatatlanul fontos a tápláléklánc tisztán tartása. Vannak azonban olyan esetek, amikor veszélyes átlépni a határt. Ha például élelmiszer-biztonságra hivatkozva folyton legyalázzuk a pólyák gépsorkát (a minősége általában határeset), akkor Krakkóban előbbutóbb határtalanul zsírosnak fogják találni a téliszalámit. A példák sora a végtelenségig folytatható, pontosabban addig a határig, amit majd Brüszszel húz meg. Az ugyanis kimondja, hogy nem szabad egészségügyi vagy minőségi feltételeket ürügynek használni rejtett piacvédelemre. Aki megteszi, azt az EU megbünteti. És az sem jó, ha a honi vásárló fejében összekeverik a fogalmakat. Egy dolog a nyilvánvalóan mérgező vagy romlott, vagy kórosan gyártott-szállított-tárolt-árult termék, s aki e láncban részes, azt meg kell büntetni, ki kell tiltani. De más az, aki csupán mást árul, esetleg a nálunk megszokottnál alacsonyabb beltartalmi és minőségi mutatókkal. Ha külföldi, ha magyar - ha az igazat írja ki a portékájára, akkor korrekt. Még akkor is, ha versenytársai utálják a minőségi elvárások és persze az árak lenyomása miatt. Jobb-e a magyar sertés, mint a dán disznó? Nekünk jobb. De ettől nem disznóság behozni a dánt is, ha az olcsóbb. A fogyasztó választhat, a termelő pedig választásra kényszerül: jobbat kínál tovább, hátha drágábban is lesz piaca, vagy kicsit lejjebb ad a minőségből, hogy olcsóbban kínálhassa. Végül van még egy határ, amit semmiképpen nem lehet átlépni. A tömegtermelés a bizalomra épül. Egyrészt arra a feltételezésre, hogy sem a termelő, sem az eladó nem akar megmérgezni senkit. Másrészt arra a fogyasztói bizalomra, amely alapján a vásárló ismeri, amit vesz. Legyen bármennyire uniós szabadpiacunk, azért a magyar termék a hazai pályán bizalmi előnyt élvez. Ezt nem a törvény vagy a kommandó fogja megvédeni, és nem is külső ellenségtől vagy a versenytől kell félteni. Sőt, az utóbbi még jót is tehet neki. Vigyázzunk magunkra gyomorpolitikailag is, persze. De nem biztos, hogy a szlovák sonka fekete bárány.