Népszabadság, 2005. március (63. évfolyam, 50-74. szám)

2005-03-19 / 65. szám

NÉPSZABADSÁG MAGYARORSZÁG - ÁLLÁSPONT 2005. MÁRCIUS 19­, SZOMBAT 3 Fütyülni, dobolni, kerepelni szabad Nem indul eljárás a nemzeti ünnep megzavarói ellen Munkatársunktól A szabad véleménynyilvánításra tekin­tettel a Budapesti Rendőr-főkapitány­ság nem indított eljárást a március 15-i rendezvényeket fütyüléssel vagy dobo­­lással megzavaró személyek ellen - tájé­koztatta lapunkat Kozák László rendőr alezredes. Eljárás csak bűncselekmény, illetve szabálysértés esetén indul. A fü­tyülés, dobolás, kerepelés az alezredes közlése szerint nem minősül rendzava­rásnak. Gergényi Péter budapesti főkapitány a Magyar Televízióban csütörtökön úgy nyilatkozott, hogy a rendőrség minden demonstrációról felvételt készít, ezeket archiválja. A felvételekből kiderül, hogy a demonstrálók, fütyülők között vannak olyanok, akik „a gazdatüntetéstől kezd­ve mindenütt felbukkannak”. Kozák László kérdésünkre kifejtette: a rendőrség csak akkor tartja meg a ké­pi anyagokat, ha szabálysértést vagy bűncselekményt rögzítenek. Ha a felvé­teleken semmilyen jogellenes cselek­mény nem látható, a rendőrség azokat megsemmisíti. Erről a rendőrség mun­káját szabályozó 1994. évi XXXIV. tör­vény 42. paragrafusa rendelkezik. A jogszabály értelmében a rendőrség által készített kép- és hangfelvételek, illető­leg az azokon szereplő személyes adatok csak az esemény helyszínén elkövetett bűncselekmény vagy szabálysértés mi­att kezdeményezett eljárás során, vala­mint körözött személy azonosítása cél­jából használhatók fel. Ha az esemény helyszínén rögzített cselekmény miatt nem indult büntető­vagy szabálysértési eljárás, továbbá ha az „abban lévő adatok nem képeznek maradandó értéket”, a felvételeket hat hónapon belül meg kell semmisíteni. A „maradandó értékű” adatot - mondta Kozák László - a levéltári törvény sze­rint kell értelmezni, más által nem rög­zített és történelmi értéket képviselő felvételekről van szó. Kőszeg Ferenc, a Magyar Helsinki Bi­zottság vezetője hangsúlyozta: ha vala­kik egy rendezvényen ellenvéleményü­ket hangoztatják vagy nemtetszésüknek adnak kifejezést, az semmiképpen nem rendzavarás, belefér a gyülekezési jog és a szólásszabadság gyakorlásába. Ha egy csoport előre felkészül arra, hogy tech­nikai eszközökkel megzavarja mások rendezvényét, akkor felvetődik a kér­dés, hogy ez rendzavarásnak minősül-e, de ennek megállapításához módosítani kellene az erre vonatkozó jogszabályt. Kőszeg kérdésünkre hozzátette, hogy az ilyesfajta megnyilvánulások nem sorol­hatók az engedély nélküli demonstráció kategóriájába sem. Csütörtökön, a Debreceni Egyetem előtt Debreceni Fidesz-képviselő a tüntetők között? Oláh Lajos, az MSZP volt Hajdú-Bi­­har megyei elnöke, pártigazgató sze­rint a Gyurcsány Ferenc miniszterel­nök elleni csütörtöki tüntetés mögött a Fidesz állt. A szocialista politikus ezt arra alapozza, hogy többen láttak a kordonon kívül tüntető és sípoló em­berek között egy debreceni fideszes önkormányzati képviselőnőt. Pósán László, a Fidesz debreceni elnöke sze­rint „nem kellett szervezni, az egye­tem előtt elégedetlen emberek várták Gyurcsányt. És ennek nem a Fidesz az okozója, mint ahogy azt a Fidesz-fóbi­­ás Oláh Lajos állítja.” Mint ismeretes, a rendezvény előtt a hatóságok lefog­laltak olyan „eszközöket” - krumplit, tojást, banánt - amelyek véleményük szerint alkalmasak lehettek volna ar­ra, hogy azokkal a kormányfőt megdo­bálják, s ezzel testi épségét veszélyez­tessék. (Tudósítónktól) Talpalatnyi föld: Orbán beperli Lendvait A Fidesz-elnökség tegnap esti ülése után Révész Máriusz szóvivő lapunknak azt mondta: a vádak nevetségesek, a ke­reskedőház vagyonából ugyanis a polgá­ri kormány idején egy talpalatnyi földet sem adtak el. Orbán Viktor semmilyen taggyűlésen nem vett részt, mondandó­járól jegyzőkönyv sem készülhetett, így jogi úton kér elégtételt Lendvaitól „ha­zug állításai miatt”. Révész jelezte: a ke­reskedőház privatizációját a Medgyessy- Gyurcsány-kormány indította el, s az MSZP-s üzleti érdekekkel kapcsolatban a Fidesz képviselői a nyilvánosság előtt fogalmaznak meg kérdéseket. Orbán Viktor pert indít Lendvai Ildikó ellen, aki egy cikk nyomán Orbán „szőlő­­ügyéről” fogalmazott meg sze­rinte hamis állításokat. Munkatársainktól Orbán Viktor, a Fidesz elnöke pénteken tagadta az Élet és Irodalom múlt heti számában megjelent dokumentum­­riport állítását, miszerint részt vett volna a Szárhegy-dűlő-Sárazsadány-Tokaj­­hegyalja Kft. 2001. júniusi taggyűlésén. - Soha, semmilyen taggyűlésen nem vettem részt, sem miniszterelnök ko­romban, sem azóta - jelentette ki Or­bán. Hozzátette: nem tagja semmilyen társaságnak, egy taggyűlésen viszont csak a tagok vehetnek részt. Orbán Vik­tor azt is mondta, hogy a cikket „mulat­ságosnak tartja”, különös jelentettel ar­ra, hogy a Tokaj Kereskedőházról min­dig az volt a véleménye: annak állami tulajdonban kell maradnia, és kormá­nya idején a cég így is maradt. „A tények magukért beszélnek, minden mást rosszindulatú híresztelésnek kell tekin­teni” - hangsúlyozta. Eközben az ügyben az MSZP is lé­pett: a frakció vizsgálóbizottság felállítá­sát fontolgatja a „szőlőügyben”. Lendvai Ildikó közölte: a hét végén összeül az MSZP frakcióelnöksége, hogy eldönt­sék, milyen módszerekkel deríthető ki az igazság. A politikus szerint, ha igazak a sajtóinformációk, akkor a Fidesz elnöke „kettős szerepet” játszott 2001-ben: egy­szerre volt az állami tulajdonon őrködő miniszterelnök, illetve a családi vállalko­zás üzleti tanácsadója Orbán Viktornak is érdeke, hogy sürgősen magyarázatot adjon a korrupciógyanús és politikai szempontból mindenképpen erkölcste­len ügyben” - jelentette ki az MSZP­­ frakcióvezetője. Arra, hogy Orbán mind­ezt tagadta, Lendvai azt válaszolta: ha igazat mond, akkor forduljon bíróság­hoz, mert az bekéretheti a jegyzőköny­vet, és kiderül az igazság. Az MSZP frakcióvezetője szerint fel­vetődik, hogy „Orbán Rt.-vé vált-e az egész ország”, amely szerinte csak egy banánköztársaságban történhet meg. A tokaji szőlővidék * Kovács Zoltán, az Élet és Irodalom főszerkesztője lapunk kérdésére a kö­vetkezőket mondta: „A riportot kellő­képpen alapos jogi megfontolás birto­kában adtuk le. Az esetleges perben a rendelkezésre álló dokumentumokat és egyéb bizonyítékokat kellő erejű­nek ítélem. Nem értem, miért mond Orbán Viktor olyat, hogy egy kft. tag­gyűlésén csak a tagok vehetnek részt. Kapásból tudok tíz ennek ellentmon­dó jogcímet mondani, de maradjunk annyiban, hogy a tagok beleegyezésé­vel bárki részt vehet. Az egész sajnála­tos helyzet alapja pedig az, hogy egy politikusnak, de főleg egy hivatalban lévő miniszterelnöknek, a hozzá fűző­dő érdekeltségeknek, családtagoknak messze kerülniük kellene az állami va­gyonnal történő találkozást. Liberális visszapillantó SERES LÁSZLÓ A tükörben látható tárgyak közelebb vannak, mint ahogy tűnnek - az autók külső tükrein e felirat figyelmeztet arra, hogy a látszat néha csal: azt hittük, jól lehagytunk valakit, miközben ott előz a másik sávban. A szabad demokraták hosszú évek során - úgy tűnt - mindenkit leelőztek liberális oldalról, de úgy, hogy egyedül is maradtak a pályán. A liberális minimum nálunk nem és nem akar átszivárogni a többi pártba - hallhat­tuk tőlük. Mostanáig. Néhány hete az SZDSZ belenézett a visszapillantó­ba, és a következőt látta: az az akaratos, agilis, bár néha badarságokat be­szélő fiatalember, aki jelenleg Magyarország miniszterelnöke, és akit ők segítettek a hatalomba, liberális előzési manőverbe fogott. Igaz, még nem villantotta rájuk a fényszóróját, hogy barátocskáim, húzódjatok már félre. Az ember azt hinné, kis pártok célja az, hogy elveik legalább részben megvalósuljanak. „Gyurcsány nem lenyúlja, hanem megvalósítja a szabad demokraták célkitűzéseit” - közölte nemrég Kuncze Gábor, és függetlenül attól, hogy ez valóban igaz-e, el kell azon gondolkodni: baj-e, ha egy szo­­ciálliberális kormányfő akaratlanul is ellehetetlenít egy kis szociálliberális pártot? Baj, mert nemcsak, sőt, nem elsősorban a pártról van szó. Bár­mennyi oka is van, Magyarországon nemigen létezik szervezett, civil, hét­köznapi liberalizmus. Nincs olyan szellemi műhely, lap, think tank, ala­pítvány, amely stabil pillére lehetne egy jövőbeni szabadelvű építkezésnek. Ha a szabad demokraták önhibájukból és/vagy az MSZP nyomulásából következően jövőre kizuhannának a parlamentből, jelentős lenne a járulé­kos kár. Kármegelőzési célból a párt ma kiegészíti a nevét a „Magyar Libe­rális Párt” utótaggal - ez viszont tényleg lenyúlás. „Javaslatot tennék tehát a Magyar Liberális Párt (MLP) mihamarabbi megalakítására. Nagyjából a következő alapelvek mentén: 1. Az MLP a klasszikus szabadelvű értékek minél hatékonyabb és átütőbb képviseletét nem rendeli alá a kormányra kerülés pillanatnyi taktikai szempontjainak” - így kezdte javaslatát néhány évvel ezelőtt, a Beszélőben Orosz István közíró, aki nem szoclib, hanem klasszikus liberális formációt képzelt el, bár később hozzátette, hogy az SZDSZ még ezt a szerepet sem tölti be. Va­lóban rejtély, hogy egy potenciálisan 15 százalékos párt hogyan dolgozta le magát komoly, rendszerváltó erőből statisztikai hibahatárrá, ha az ötletek lenyúlása, többnyire a siker mércéje, különben is, a két nagy párt anti­­vagy nem liberális nyomulása éppen hogy segíthette volna őket. Rejtély, miért kampányolnak most marginális csoportok erőltetett toleranciájá­val, ha egyszer jelentős, ún. nemzeti kérdésekben nem érthető az állás­pontjuk. Nyilvánvaló hiba volt például, ráadásul az elveikből sem követke­zik, hogy kategorikusan nemet mondtak a kettős állampolgárságra - en­nél még Thürmer Gyula is „liberálisabb” volt, aki a választók lelkiismere­tére bízta a döntést. Az SZDSZ azonban következetesen nyomatja az adócsökkentés (és ez­zel szoros összefüggésben: a kisebb állam és a nagyobb egyéni szabadság, felelősség) kérdését, és ez, úgy tűnik, kezd „többségképes” állásponttá vál­ni. Sikert hozott a sorkötelezettség eltörlésének követelése, és következe­tes az SZDSZ az ügynökiratok nyilvánosságában is; tanulságos mozzanat volt, hogy amikor Fodor Gábor azt mondta, támogatják a Fidesz egyes ja­vaslatait, Burány Sándor azonnal közölte: Fodor „akkor jár el helyesen, ha szövetségeseit az MSZP-ben, és nem a Fideszben keresi”. Ami a paternális eligazítástól függetlenül persze tény, a szekértáborok adottak. Ahogy az SZDSZ - MLP fő feladata is: megbízható partnernek lenni az elodázha­tatlan reformokban (adórendszer, egészségügy), és nem beáldozni a fővá­rost homályos államfőügyi háttéralkuk keretében. Ennek lenne értelme, és akkor mindegy is, ki előz villogva a belső sávban. Báránysonka FÜZES OSZKÁR H­osszú éveken át ismétlődő, elmaradhatatlan kelléke volt a húsvéti ünnepnek, hogy a magyar bárány megbetegedett. Már az olasz ható­ságok szerint, amelyek a magyar bárány itáliai piacát zárták le, „ügyes” hú­zással, erre a pár napra, pont a főszezonra. Az esztendő másik ötvenegy hetében semmi baja nem volt bárányainknak Olaszhonban sem. Most legszívesebben a húsvéti sonka hazai védelmezői alkalmaznák az olasz módszert, spéci és a szlovák lapockafehérjét kiszorítandó, amely vacak bár, de olcsó. Lett is belőle népi felháborodás, noha ugyanazok a népek vitték, mint a barna cukrot. Az árcédula számít, nem a tanúsítvány. Valóban? Bejön (például) Hispánián át a mérges paprika (mondjuk), Tompánál a kínai­ foktalanhagyma, meg egyáltalán: nézi itt valaki, mit etetnek meg velünk?! Mondja is az EU-szigorúságú hazai élelmiszer-biz­tonsági hivatal, hogy mire képes (sokra) és mire nem (nem lehet minden bolti pult mögé kajarendőrt állítani). Szó se róla, helyes minden ésszerű hatósági és törvényi szigorítás, önmagában is kiszűrheti a mócsingot, meg el is rettenthet. Az is igaz, hogy bárki bármilyen civil kezdeményezést in­díthat a fogyasztók „polgári védelmében”, a termékhamisítókat lebukta­tandó. Még az is belefér, hogy „Vegyél inkább magyart!” - ha szabad a pi­ac, akkor szabad a választás is. Szóval, az MSZP-s bizottsági elnök javasla­tára felálló Magda-kommandók, ahogy a Fidesz hivatal- és törvénykemé­nyítő ötletei is, beválhatnak: jobb lesz tőle a szánk íze, sőt, közegészség­­ügyi szempontból is vitathatatlanul fontos a tápláléklánc tisztán tartása. Vannak azonban olyan esetek, amikor veszélyes átlépni a határt. Ha például élelmiszer-biztonságra hivatkozva folyton legyalázzuk a pólyák gépsorkát (a minősége általában határeset), akkor Krakkóban előbb­­utóbb határtalanul zsírosnak fogják találni a téliszalámit. A példák sora a végtelenségig folytatható, pontosabban addig a határig, amit majd Brüsz­­szel húz meg. Az ugyanis kimondja, hogy nem szabad egészségügyi vagy minőségi feltételeket ürügynek használni rejtett piacvédelemre. Aki meg­teszi, azt az EU megbünteti. És az sem jó, ha a honi vásárló fejében össze­keverik a fogalmakat. Egy dolog a nyilvánvalóan mérgező vagy romlott, vagy kórosan gyártott-szállított-tárolt-árult termék, s aki e láncban részes, azt meg kell büntetni, ki kell tiltani. De más az, aki csupán mást árul, eset­leg a nálunk megszokottnál alacsonyabb beltartalmi és minőségi muta­tókkal. Ha külföldi, ha magyar - ha az igazat írja ki a portékájára, akkor korrekt. Még akkor is, ha versenytársai utálják a minőségi elvárások és persze az árak lenyomása miatt. Jobb-e a magyar sertés, mint a dán disznó? Nekünk jobb. De ettől nem disznóság behozni a dánt is, ha az olcsóbb. A fogyasztó választhat, a ter­melő pedig választásra kényszerül: jobbat kínál tovább, hátha drágábban is lesz piaca, vagy kicsit lejjebb ad a minőségből, hogy olcsóbban kínálhas­sa. Végül van még egy határ, amit semmiképpen nem lehet átlépni. A tö­megtermelés a bizalomra épül. Egyrészt arra a feltételezésre, hogy sem a termelő, sem az eladó nem akar megmérgezni senkit. Másrészt arra a fo­gyasztói bizalomra, amely alapján a vásárló ismeri, amit vesz. Legyen bár­mennyire uniós szabadpiacunk, azért a magyar termék a hazai pályán bi­zalmi előnyt élvez. Ezt nem a törvény vagy a kommandó fogja megvédeni, és nem is külső ellenségtől vagy a versenytől kell félteni. Sőt, az utóbbi még jót is tehet neki. Vigyázzunk magunkra gyomorpolitikailag is, persze. De nem biztos, hogy a szlovák sonka fekete bárány.

Next