Népszabadság, 2005. március (63. évfolyam, 50-74. szám)
2005-03-30 / 73. szám
NÉPSZABADSÁG MAGYARORSZÁG - ÁLLÁSPONT 2005. MÁRCIUS 30., SZERDA 3 Ismét hazaárulás és számháború Hazaárulónak titulálta Katona Béla szocialista képviselő mindazokat, akik hazug állításokkal rombolják az ország megítélését. Megint kilátástalan számháború folyt a T. Házban, most a Gyurcsány-kormány féléves teljesítményéről. A kormány és a Fidesz egymásnak homlokegyenest ellentmondó számokat sorakoztatott fel a gazdaság helyzetéről. A szocialisták frakcióvezető-helyettese, Katona Béla hazárulónak minősítette mindazokat, akik „hatalomvágyból, hamis állításokkal, tudatosan rontják az ország hitelét itthon és külföldön. Mindazokat, akik nem ismerik el sok millió magyar szorgalmas munkájának eredményét, akik aljas módon elveszik a jobb életbe vetett hitet.” A képviselő szerint ellenzékiek egy csoportja tudatosan meghamisított számadatokat hangoztatva azt próbálja elhitetni, hogy az ország gazdasági helyzete kilátástalan. Ezt megelőzően Draskovics Tibor pénzügyminiszter - Áder János Fideszfrakcióvezető felszólalására reagálva - egészen más adatsort sorakoztatott fel a Gyurcsány-kormány fél évéről, mint az ellenzéki képviselő. Áder azzal vádolta a kormányt, hogy fél év alatt az ország „egy tapodtat sem jutott előre”, sőt, Gyurcsány Ferenc három adónemet vezetett be, hétszer emelt adót és tizenhétszer különböző illetéket. A munkanélküliek létszáma 21 ezerrel nőtt, az államadósság pedig havi 300 milliárd forinttal emelkedett. „Magyarország ma már a csatlakozó országok között a legeslegutolsó helyen van a gazdasági növekedés ütemét illetően” - hangoztatta a frakcióvezető. Draskovics minderre azt mondta, hogy gyorsult a gazdasági növekedés üteme, és a társadalmi igazságosság jegyében korrigálták a lakáspolitikát. Az adók esetében százmiliárd forintos csökkentésről lehet beszélni az átlag alatti és az átlagos keresetűek esetében, javult az államháztartás egyensúlya, a közszférában dolgozók 1200 mrlliárddal többet vittek haza az elmúlt években, 160 milliárddal többet kapnak a gyermekes családok, 200 milliárd forinttal nőtt a lakástámogatás és 100 milliárddal a gyógyszertámogatás. Össztüzet zúdított a Fidesz a Magyar Nemzet nyomán a belügyminiszterre. Répássy Róbert a „kompromittáló képek” nyomán azt tudakolta a miniszterelnöktől, kezdeményezi-e Lamperth Mónika felmentését, mert férje, Jegesy András ügyvéd egy fotón szerepelt Kulcsár Attilával és Schöntal Henrikkel, a brókerbotrány főszereplőivel. A miniszterelnök azt válaszolta: „nem tudja helyteleníteni”, hogy Jegesy ügyvédként kapcsolatban állt a K & H-val, és semmilyen okát nem látja a felmentésnek. Még nem tért vissza Budapestre a szaúdi nagykövet, akit hazarendeltek konzultációra, miután Gyurcsány Ferenc„ leterroristázta” az arab ország focistáit - emlékeztette a miniszterelnököt Rogán Antal (Fidesz). „Az ön által említett szerencsétlen megjegyzést a miniszterelnök kétszeri kiigazítása követte” - válaszolta Gyurcsány Ferenc. CSUHAJ ILDIKÓ-NAGY SZILVIA Katona Béla: Hazaárulók, akik hatalomvágyból, hamis állításokkal, tudatosan rontják az ország hitelét itthon és külföldön Répássy: Fölmenti-e Lamperthet? Gyurcsány: Ennek semmi okát nem látom Minősítgetés nemrég és most Nem először hangzott el a hazaáruló szó a parlamentben. Az előző ciklusban Csurka István MIÉP-elnök használta szívesen ezt a kifejezést az Antenna Hungária eladása, az önkormányzati vagyon értékesítése vagy a Bokros-csomag kapcsán. Torgyán József pedig egy szocialista képviselőt utasított rendre, hogy ne állítson állandóan az országról alkotott képet romboló, már-már hazaárulásszámba menő valótlanságokat. A legnagyobb botrányt az okozta, amikor a státustörvény vitájában Kövér László titkosszolgálati miniszter azt kiabálta át a szocialistáknak: „Hazaárulók vagytok!” Erre ők kivonultak a teremből. Az MSZP-s képviselők eddig leginkább hárították ezt a kifejezést. Nagy Sándor például a ciklus vége felé arról beszélt: „Ha ellenfeleink az országnak károkat okozó politikát folytatnak, azt megmondjuk ugyan, de nem nevezzük őket nemzetellenesnek, a haza árulóinak” - mondta. Egybecseng ezzel Szent- Iványi István felszólalása 2002 őszén, amelynek apropója Orbán Viktornak egy külföldi hírügynökségnek adott nyilatkozata volt, amely szerint az ország a gazdasági összeomlás határán van. Az SZDSZ-es képviselő arra emlékeztetett, hogy az előző ciklusban a kritikai észrevételeket megfogalmazó ellenzéki képviselőket hazaárulónak nevezték a másik oldalról. „Mi nem gondoljuk, hogy hazaárulók azok az ellenzéki képviselők, akik bírálnak, csak azt, hogy valótlanságot állítanak, és ez nem helyes.” A hazaárulózás a kettős állampolgárság kapcsán megint előkerült. Az MSZP-s Vadai Ágnes azt üzente Orbán Viktornak, valamint Kövér Lászlónak, hogy nem hazaárulók, akik nemmel voksolnak. Lendvai Ildikó MSZP-frakcióvezető a parlamenti képviselőket óvta attól, hogy Brüsszelbe is kivigyék a magyar politikai hungarikumot, a „mostanában elhangzó szavakat”, amelyek szerint a kormányoldal és jelöltjei hazaárulók. A mostani ciklusban, tavaly ősszel Géczi József Alajos, a mentelmi bizottság MSZP-s elnöke nyilvánította hazaárulásnak Turi-Kovács Bélának azt a kijelentését, hogy a kormány nem tett meg mindent Koppenhágában, az uniós csatlakozási tárgyalásokon a magyar agrárium védelméért. Nem a Parlament falai között hangzott el, de téma volt a T. Házban Schmitt Pál Fidesz-alelnök március 15-i kijelentése, amelyben hazaárulónak nevezte a miniszterelnököt. HASZÁN ZOLTÁN A Büntető törvénykönyv 144. § (1) Az a magyar állampolgár, aki abból a célból, hogy a Magyar Köztársaság függetlenségét, területi épségét vagy alkotmányos rendjét sértse, külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, bűntettet követ el, és öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Lamperth: Politikai szélhámoskodás „A Fidesz alantas támadást indított férjem, Jegesy András ügyvéd ellen és ellenem, ezért szeretném ismételten és nyomatékkal leszögezni: férjem nem állt üzleti kapcsolatban az úgynevezett brókerügy érintettjeivel” - szögezte le tegnap Lamperth Mónika belügyminiszter, majd hozzátette: aki mást állít, rágalmaz vagy becsületsértést követ el, amiért férje kész jogi elégtételt venni. Lamperth emlékeztetett arra, hogy 2003 nyarán Rogán Antal indított - mint fogalmazott - hasonlóan megalapozatlan támadást férje ellen, s rajta keresztül ellene. A jogi elégtétel elől Rogán „a mentelmi joga mögé bújt, a Fidesz nem járult hozzá, hogy a bíróság előtt tisztázódjon az ügy”. Jegesy ezért csak a Magyar Nemzet című napilapot és a Hír TV-t perelte. Mindkét médiummal szemben pert nyert. Lamperth közölte: a brókerügyben a nyomozás fokozott ügyészi felügyelet mellett zajlik. Ha bárkinek az a meggyőződése, hogy az ügyben bárki bárkivel meg nem engedett kapcsolatot tart vagy tartott fenn, forduljon az ügyészséghez - ajánlja Lamperth Mónika. Répássy Róbert fideszes képviselő felvetéséről szólva, hogy tudniillik a szóban forgó fotókra tekintettel a miniszterelnöknek fel kellene mentetnie őt, Lamperth csak annyit mondott: ez már közönséges politikai szélhámoskodás. F. GY. A. Politikai tőke SERES LÁSZLÓ Két jövő között választhatunk - közölte Orbán Viktor februári országértékelő beszédében. „Engedjük-e, hogy a spekulációbarát gazdasági rendszer szerint éljük az életünket, vagy változtatni fogunk, és egy munkabarát gazdasági rendszer irányába teszünk majd lépéseket?” S a nyomaték kedvéért hozzáfűzte: „Ki kell mondanunk, hogy a spekuláló, az ügyeskedő, az a múlt figurája, s nem akarjuk megengedni, hogy ismét viszszatérjen, s elvegye a jövőnket, mert ez fölemészti a jövőnket.” Már az is felfoghatatlan, hogy egy olyan kvalitású, ráadásul polgári-konzervatív értékrendet valló politikus, mint Orbán Viktor, a legkétségesebb antikapitalista kliséket rángatja elő, csak azért, hogy a késő kádári szavazótáborban is taroljon jövőre. Ám amióta nyilvánosságra kerültek az ominózus tokaji jegyzőkönyvek, ugyanennek a célcsoportnak (valamint nekünk, többieknek) magyarázattal is tartozik: tisztáznia kellene, hogy ő maga nem „a múlt figurája”, nem spekulált kormányfői pozícióból privát vagyonra. Azaz: nem vett részt felesége volt cégének a közgyűlésein, és nem foglalkoztatta a Tokaj Kereskedőház 2002 utáni (rész)privatizációja. A látszat ugyanis jelenleg éppen ez. Lapzártánkig azonban Orbán Viktortól nem érkezett helyreigazítási kérelem az oknyomozó riportot közlő Élet és Irodalom szerkesztőségébe. Először Répássy Róbert multitalentum próbálta elhitetni a jogilag képzetlen közönséggel, hogy amelyik taggyűlési jegyzőkönyv nincs a cégbíróságon, az nincs is; ez érdekes tíz perc volt. Aztán a jegyzőkönyvvezető ügyvéd közölte, hogy az idézett iratok és a nála lévők nem fedik egymást, ám azt nem cáfolta, hogy Orbán ott volt. A Fidesz egyelőre arra jutott, hogy perrel fenyeget mindenkit, aki csak leírja a „bor” szót, ezen kívül „még gondolkodik” azon, milyen módon vesz elégtételt a hetilapon. Holott az ember azt hinné: vagy hamis egy jegyzőkönyv, vagy nem. Ha az ÉS hamisítványoknak ült fel, akkor tessék perelni: rejtély, miért ilyen későn és miért ilyen körülményesen cáfolja a Fidesz, amit cáfol. Ha viszont minden hiteles, felmerül a kérdés: miért hagyta Orbán, hogy valaki akkurátusan lejegyzetelje, amint kormányfőként javaslatot tesz egy 2002-es győzelem utáni családi vagyongyarapításra. (Mellette szól mondjuk, hogy kifejezetten önmérsékletre intette társait az állami támogatások megszerzésében.) Sajátos botránykommunikáció kezdődik most, erős déjá vu érzéssel. Aki néhány éve, a Fiúk a bányában megjelenése után figyelemmel követte a Fidesz kontra ÉS pereket, az emlékezhet arra, hogy bár a botrány kommunikációs csatáját bíróság előtt kétszer is a Fidesz nyerte meg, a per nem arról szólt, ami a cikk alapvető állítása volt. A vita arról szólt, vannak-e Fidesz-cégek vagy csak Fidesz-közeliek, és hogy tény vagy vélemény-e, ha a cikk szerint „ma is élő vélekedés”, hogy „a Fidesz jelenlegi vezetőinek anyagi jólétét a székházakból származó pénzek alapozták meg”. Lényegében cáfolat nélkül maradt az ÉS - dokumentumokkal alátámasztott állítása, mely szerint a pártszékházként juttatott állami ingatlan eladásából befolyt pénz egy része Fidesz-közeli cégekbe, így részben Orbán Viktor édesapjának bányavállalkozásába került. Az állami tulajdonú Tokaj Kereskedőház választások utánra tervezett állítólagos részprivatizációja végül meghiúsult (Orbán, az ÉS-beli jegyzőkönyv szerint: „2002 után lesz aktuális”), ám a Fidesz a botrányt valószínűsíthetően ugyanúgy kommunikációs mellékvágányra tereli, mint a bányaügyet. Kérdés lesz, mi számít taggyűlésnek, hiteles-e az ügyvéd aláírása és pecsétje, vagy hogy mi számít ismeretlen, „apokrif résznek” a jegyzőkönyvekben. Miközben nem lényegtelen az ÉS azon kérdése sem, hogy háttéralkut kötött-e a két nagy párt a Tokaj Kereskedőház privatizációjáról. Egyáltalán: el akarja-e adni a kormány a céget, és ha igen, miért nem? Lassan már azt sem tudjuk, hány jövő között választhatunk. Agrárabszurd TAMÁS GÁBOR A Monty Python-csoport egyik legendás filmjében, a Brian életében a Róma ellen lázadó felkelők eldöntik: rabul ejtik Pilátus feleségét, aztán szabadulása fejében beterjesztik követeléseiket. Meg is indul az akció, ám a helytartói palota pincéjében egy másik, hasonló céllal érkező szervezet tagjaival találkoznak. Verekedésbe forduló vita kezdődik, mert mindkét társaság magáénak hiszi a túszejtés jogát. A főhős kétségbeesetten próbálja őket szétválasztani: testvérek, ne egymással veszekedjetek, hiszen van közös ellenségünk! Mindkét csapat megáll egy pillanatra, és egyszerre kiáltják egy harmadik lázadó szervezet nevét. A római őrök a háttérben fejcsóválva nézik az egészet, aztán elviszik a közös fellépésre biztató Briant. Abszurd humor, ilyen a valóságban nincs. Legalábbis így gondolhatnánk. De nem. Még alig száradt meg a tinta a legutóbbi - sokadik - „agrárbéke-megállapodás” papírján (amelyet egyébként a főszervező gazdaköri elnök nevére átírt Kossuth-nótával, szertelocsolt pezsgővel ünnepeltek a tüntetők meg a „szimpatizánsok”), amikor kiderült, hogy a ’48-as ünnepségek előestéjéig három héten át tartó termelői demonstráció eredményével két agrárszerveződés egyáltalán nem ért egyet, s a maguk részéről alighanem folytatják az akciót. És úgy egyáltalán nem mellékesen elképzeléseket emlegetnek arról, ugyan miért is szaladt váratlanul aláírni a dokumentumot a gazdaköri elnök. Furcsa helyzet. Hogy értsük: a demonstrációs bizottság március 11-én, pénteken azzal állt fel, hogy megállapodás nincs, aztán két nap múlva mégiscsak lett. Ez alatt a negyvennyolc óra alatt alighanem történt valami. Vaskos pletykák terjengenek erről, a most akcióra készülő szervezetek képviselői utólag már szinte alig burkoltan személyre szóló ajánlatokról, politikai és üzleti háttéralkukról beszélnek. És alig van okunk, hogy feltételezzük: legalábbis részben nincs igazuk. A magyar agrártermelés kemény harcot vív a fennmaradásért. Ezt a küzdelmet a nyilvánosság előtt az érdekképviseletek jelenítik meg. Ha ezek bejegyzett címeinek sorát nézzük, iyen szerveződésből ma a mi hazánkban nagyjából hatvan működik. De aki csak kicsit is ismeri a viszonyokat, tudja: közülük talán ha öt-hat vehető komolyan, a többi - néhány tagjával a háta mögött - az éppen aktuális viszonyok tudatában csapódik ide vagy oda. A most újra demonstrációt hirdető sertésszövetség elnöke azt állítja, érdekkörük lefedi a hazai élő disznóhúspiac harmadát. A kérdésre viszont, hogy akkor miért nem lépnek egységesen az „ellenség” a beszállítói árakat leszorító nagyfelvásárló cégek ellen, azt válaszolja: túl sok itt a belső érdekütközés. Nyilvánosan nem meri kimondani senki, de tény: a magyar agrárium talán legnagyobb rákfenéje, hogy itt mindenki csak a saját könyvelését nézi. Miközben felkent ágazati képviselői az összefogásról szónokolnak, az egyes termelő a maga részéről mindenféle erkölcsi gátlás nélkül tesz beszállítói ajánlatot a felvásárlónál akár a közvetlen szomszédja, netán üzleti partnere árai alá. Megteszi még akkor is, ha ezt - legalábbis elvileg - előre megkötött értékesítési szerződés zárná ki. Ez Európa boldogabbik részén lehetetlen volna. A szerződés és annak korrekt betartása a mérce arrafelé. Ha valaki egyszer a másik ára alá alkuszik, az kiesik a rendszerből. Nálunk az ágazatban egyelőre az uralkodó műfaj az abszurd, de ez már nem Brian életéről, hanem több tízezer magyar család jövőjéről szól. Még nem tudni, mikor fordul az előadás tragédiába.