Népszabadság, 2005. március (63. évfolyam, 50-74. szám)

2005-03-30 / 73. szám

NÉPSZABADSÁG MAGYARORSZÁG - ÁLLÁSPONT 2005. MÁRCIUS 30., SZERDA 3 Ismét hazaárulás és számháború Hazaárulónak titulálta Katona Béla szocialista képviselő mind­azokat, akik hazug állításokkal rombolják az ország megítélését. Megint kilátástalan számháború folyt a T. Házban, most a Gyurcsány-kormány féléves teljesítményéről. A kormány és a Fidesz egymásnak homlokegyenest el­lentmondó számokat sorakoztatott fel a gazdaság helyzetéről. A szocialisták frakcióvezető-helyettese, Katona Béla hazárulónak minősítette mindazokat, akik „hatalomvágyból, hamis állítások­kal, tudatosan rontják az ország hitelét itthon és külföldön. Mindazokat, akik nem ismerik el sok millió magyar szor­galmas munkájának eredményét, akik aljas módon elveszik a jobb életbe vetett hitet.” A képviselő szerint ellenzékiek egy csoportja tudatosan meghamisított számadatokat hangoztatva azt próbálja elhitetni, hogy az ország gazdasági hely­zete kilátástalan. Ezt megelőzően Draskovics Tibor pénzügyminiszter - Áder János Fidesz­­frakcióvezető felszólalására reagálva - egészen más adatsort sorakoztatott fel a Gyurcsány-kormány fél évéről, mint az ellenzéki képviselő. Áder azzal vádolta a kormányt, hogy fél év alatt az ország „egy tapodtat sem jutott előre”, sőt, Gyurcsány Ferenc három adónemet ve­zetett be, hétszer emelt adót és tizenhét­­szer különböző illetéket. A munkanél­küliek létszáma 21 ezerrel nőtt, az ál­lamadósság pedig havi 300 milliárd fo­rinttal emelkedett. „Magyarország ma már a csatlakozó országok között a le­geslegutolsó helyen van a gazdasági nö­vekedés ütemét illetően” - hangoztatta a frakcióvezető. Draskovics minderre azt mondta, hogy gyorsult a gazdasági növekedés üteme, és a társadalmi igaz­ságosság jegyében korrigálták a lakás­­politikát. Az adók esetében százmiliárd forintos csökkentésről lehet beszélni az átlag alatti és az átlagos keresetűek ese­tében, javult az államháztartás egyen­súlya, a közszférában dolgozók 1200 mrlliárddal többet vittek haza az elmúlt években, 160 milliárddal többet kapnak a gyermekes családok, 200 milliárd fo­rinttal nőtt a lakástámogatás és 100 milliárddal a gyógyszertámogatás. Össztüzet zúdított a Fidesz a Magyar Nemzet nyomán a belügyminiszterre. Répássy Róbert a „kompromittáló ké­pek” nyomán azt tudakolta a miniszter­­elnöktől, kezdeményezi-e Lamperth Mónika felmentését, mert férje, Jegesy András ügyvéd egy fotón szerepelt Kul­csár Attilával és Schöntal Henrikkel, a brókerbotrány főszereplőivel. A minisz­terelnök azt válaszolta: „nem tudja helyteleníteni”, hogy Jegesy ügyvédként kapcsolatban állt a K & H-val, és sem­milyen okát nem látja a felmentésnek. Még nem tért vissza Budapestre a szaúdi nagykövet, akit hazarendeltek konzultációra, miután Gyurcsány Fe­renc„ leterroristázta” az arab ország fo­cistáit - emlékeztette a miniszterelnö­köt Rogán Antal (Fidesz). „Az ön által említett szerencsétlen megjegyzést a miniszterelnök kétszeri kiigazítása kö­vette” - válaszolta Gyurcsány Ferenc. CSUHAJ ILDIKÓ-NAGY SZILVIA Katona Béla: Hazaárulók, akik hatalomvágyból, hamis állításokkal, tudatosan rontják az ország hitelét itthon és külföldön Répássy: Fölmenti-e Lamperthet? Gyurcsány: Ennek semmi okát nem látom Minősítgetés nemrég és most Nem először hangzott el a hazaáruló szó a parlamentben. Az előző ciklusban Csurka István MIÉP-elnök használta szívesen ezt a kifejezést az Antenna Hungária eladása, az önkormányzati vagyon értékesítése vagy a Bokros-cso­mag kapcsán. Torgyán József pedig egy szocialista képviselőt utasított rendre, hogy ne állítson állandóan az országról alkotott képet romboló, már-már haza­árulásszámba menő valótlanságokat. A legnagyobb botrányt az okozta, amikor a státustörvény vitájában Kövér László titkosszolgálati miniszter azt kiabálta át a szocialistáknak: „Hazaárulók vagy­tok!” Erre ők kivonultak a teremből. Az MSZP-s képviselők eddig legin­kább hárították ezt a kifejezést. Nagy Sándor például a ciklus vége felé arról beszélt: „Ha ellenfeleink az országnak károkat okozó politikát folytatnak, azt megmondjuk ugyan, de nem nevezzük őket nemzetellenesnek, a haza árulói­nak” - mondta. Egybecseng ezzel Szent- Iványi István felszólalása 2002 őszén, amelynek apropója Orbán Viktornak egy külföldi hírügynökségnek adott nyi­latkozata volt, amely szerint az ország a gazdasági összeomlás határán van. Az SZDSZ-es képviselő arra emlékeztetett, hogy az előző ciklusban a kritikai észre­vételeket megfogalmazó ellenzéki kép­viselőket hazaárulónak nevezték a má­sik oldalról. „Mi nem gondoljuk, hogy hazaárulók azok az ellenzéki képvise­lők, akik bírálnak, csak azt, hogy valót­lanságot állítanak, és ez nem helyes.” A hazaárulózás a kettős állampolgár­ság kapcsán megint előkerült. Az MSZP-s Vadai Ágnes azt üzente Orbán Viktornak, valamint Kövér Lászlónak, hogy nem hazaárulók, akik nemmel voksolnak. Lendvai Ildikó MSZP-frak­­cióvezető a parlamenti képviselőket óv­ta attól, hogy Brüsszelbe is kivigyék a magyar politikai hungarikumot, a „mostanában elhangzó szavakat”, ame­lyek szerint a kormányoldal és jelöltjei hazaárulók. A mostani ciklusban, tavaly ősszel Géczi József Alajos, a mentelmi bizott­ság MSZP-s elnöke nyilvánította haza­árulásnak Turi-Ková­cs Bélának azt a kijelentését, hogy a kormány nem tett meg mindent Koppenhágában, az uni­ós csatlakozási tárgyalásokon a magyar agrárium védelméért. Nem a Parlament falai között hangzott el, de téma volt a T. Házban Schmitt Pál Fidesz-alelnök március 15-i kijelentése, amelyben ha­zaárulónak nevezte a miniszterelnököt. HASZÁN ZOLTÁN A Büntető törvénykönyv 144. § (1) Az a magyar állampolgár, aki abból a célból, hogy a Magyar Köztársa­ság függetlenségét, területi épségét vagy alkotmányos rendjét sértse, külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, bűntettet követ el, és öt évtől tizenöt évig terjedő sza­badságvesztéssel büntetendő. Lamperth: Politikai szélhámoskodás „A Fidesz alantas támadást indított fér­jem, Jegesy András ügyvéd ellen és elle­nem, ezért szeretném ismételten és nyomatékkal leszögezni: férjem nem állt üzleti kapcsolatban az úgynevezett brókerügy érintettjeivel” - szögezte le tegnap Lamperth Mónika belügymi­niszter, majd hozzátette: aki mást állít, rágalmaz vagy becsületsértést követ el, amiért férje kész jogi elégtételt venni. Lamperth emlékeztetett arra, hogy 2003 nyarán Rogán Antal indított - mint fogalmazott - hasonlóan megala­pozatlan támadást férje ellen, s rajta ke­resztül ellene. A jogi elégtétel elől Rogán „a mentelmi joga mögé bújt, a Fidesz nem járult hozzá, hogy a bíróság előtt tisztázódjon az ügy”. Jegesy ezért csak a Magyar Nemzet című napilapot és a Hír TV-t perelte. Mindkét mé­diummal szemben pert nyert. Lamperth közölte: a brókerügyben a nyomozás fokozott ügyészi felügyelet mellett zajlik. Ha bárkinek az a meg­győződése, hogy az ügyben bárki bárki­vel meg nem engedett kapcsolatot tart vagy tartott fenn, forduljon az ügyész­séghez - ajánlja Lamperth Mónika. Répássy Róbert fideszes képviselő felvetéséről szólva, hogy tudniillik a szó­ban forgó fotókra tekintettel a minisz­terelnöknek fel kellene mentetnie őt, Lamperth csak annyit mondott: ez már közönséges politikai szélhámoskodás. F. GY. A. Politikai tőke SERES LÁSZLÓ K­ét jövő között választhatunk - közölte Orbán Viktor februári országértékelő beszédében. „Engedjük-e, hogy a spekulációbarát gaz­dasági rendszer szerint éljük az életünket, vagy változtatni fogunk, és egy munkabarát gazdasági rendszer irányába teszünk majd lépéseket?” S a nyomaték kedvéért hozzáfűzte: „Ki kell mondanunk, hogy a spekuláló, az ügyeskedő, az a múlt figurája, s nem akarjuk megengedni, hogy ismét visz­­szatérjen, s elvegye a jövőnket, mert ez fölemészti a jövőnket.” Már az is fel­foghatatlan, hogy egy olyan kvalitású, ráadásul polgári-konzervatív érték­rendet valló politikus, mint Orbán Viktor, a legkétségesebb antikapitalista kliséket rángatja elő, csak­ azért, hogy a késő kádári szavazótáborban is ta­roljon jövőre. Ám amióta nyilvánosságra kerültek az ominózus tokaji jegyzőköny­vek, ugyanennek a célcsoportnak (valamint nekünk, többieknek) ma­gyarázattal is tartozik: tisztáznia kellene, hogy ő maga nem „a múlt figu­rája”, nem spekulált kormányfői pozícióból privát vagyonra. Azaz: nem vett részt felesége volt cégének a közgyűlésein, és nem foglalkoztatta a Tokaj Kereskedőház 2002 utáni (rész)privatizációja. A látszat ugyanis jelenleg éppen ez. Lapzártánkig azonban Orbán Viktortól nem érkezett helyreigazítási kérelem az oknyomozó riportot közlő Élet és Irodalom szerkesztőségébe. Először Répássy Róbert multitalentum próbálta elhitetni a jogilag kép­zetlen közönséggel, hogy amelyik taggyűlési jegyzőkönyv nincs a cégbíró­ságon, az nincs is; ez érdekes tíz perc volt. Aztán a jegyzőkönyvvezető ügyvéd közölte, hogy az idézett iratok és a nála lévők nem fedik egymást, ám azt nem cáfolta, hogy Orbán ott volt. A Fidesz egyelőre arra jutott, hogy perrel fenyeget mindenkit, aki csak leírja a „bor” szót, ezen kívül „még gondolkodik” azon, milyen módon vesz elégtételt a hetilapon. Hol­ott az ember azt hinné: vagy hamis egy jegyzőkönyv, vagy nem. Ha az ÉS hamisítványoknak ült fel, akkor tessék perelni: rejtély, miért ilyen későn és miért ilyen körülményesen cáfolja a Fidesz, amit cáfol. Ha viszont min­den hiteles, felmerül a kérdés: miért hagyta Orbán, hogy valaki akkurátu­san lejegyzetelje, amint kormányfőként javaslatot tesz egy 2002-es győ­zelem utáni családi vagyongyarapításra. (Mellette szól mondjuk, hogy ki­fejezetten önmérsékletre intette társait az állami támogatások megszer­zésében.) Sajátos botránykommunikáció kezdődik most, erős déjá vu érzéssel. Aki néhány éve, a Fiúk a bányában megjelenése után figyelemmel követte a Fi­desz kontra ÉS pereket, az emlékezhet arra, hogy bár a botrány kommuni­kációs csatáját bíróság előtt kétszer is a Fidesz nyerte meg, a per nem arról szólt, ami a cikk alapvető állítása volt. A vita arról szólt, vannak-e Fidesz-cé­­gek vagy csak Fidesz-közeliek, és hogy tény vagy vélemény-e, ha a cikk sze­rint „ma is élő vélekedés”, hogy „a Fidesz jelenlegi vezetőinek anyagi jólétét a székházakból származó pénzek alapozták meg”. Lényegében cáfolat nél­kül maradt az ÉS - dokumentumokkal alátámasztott­­ állítása, mely sze­rint a pártszékházként juttatott állami ingatlan eladásából befolyt pénz egy része Fidesz-közeli cégekbe, így részben Orbán Viktor édesapjának bánya­vállalkozásába került. Az állami tulajdonú Tokaj Kereskedőház választások utánra tervezett ál­lítólagos részprivatizációja végül meghiúsult (Orbán, az ÉS-beli jegyző­könyv szerint: „2002 után lesz aktuális”), ám a Fidesz a botrányt valószínű­síthetően ugyanúgy kommunikációs mellékvágányra tereli, mint a bánya­ügyet. Kérdés lesz, mi számít taggyűlésnek, hiteles-e az ügyvéd aláírása és pecsétje, vagy hogy mi számít ismeretlen, „apokrif résznek” a jegyzőköny­vekben. Miközben nem lényegtelen az ÉS azon kérdése sem, hogy háttéral­kut kötött-e a két nagy párt a Tokaj Kereskedőház privatizációjáról. Egyál­talán: el akarja-e adni a kormány a céget, és ha igen, miért nem? Lassan már azt sem tudjuk, hány jövő között választhatunk. Agrárabszurd TAMÁS GÁBOR A Monty Python-csoport egyik legendás filmjében, a Brian életében a Róma ellen lázadó felkelők eldöntik: rabul ejtik Pilátus feleségét, aztán szabadulása fejében beterjesztik követeléseiket. Meg is indul az akció, ám a helytartói palota pincéjében egy másik, hasonló céllal érkező szervezet tag­jaival találkoznak. Verekedésbe forduló vita kezdődik, mert mindkét társa­ság magáénak hiszi a túszejtés jogát. A főhős kétségbeesetten próbálja őket szétválasztani: testvérek, ne egymással veszekedjetek, hiszen van közös el­lenségünk! Mindkét csapat megáll egy pillanatra, és egyszerre kiáltják egy harmadik lázadó szervezet nevét. A római őrök a háttérben fejcsóválva né­zik az egészet, aztán elviszik a közös fellépésre biztató Briant. Abszurd humor, ilyen a valóságban nincs. Legalábbis így gondolhat­nánk. De nem. Még alig száradt meg a tinta a legutóbbi - sokadik - „agrár­béke-megállapodás” papírján (amelyet egyébként a főszervező gazdaköri elnök nevére átírt Kossuth-nótával, szertelocsolt pezsgővel ünnepeltek a tüntetők meg a „szimpatizánsok”), amikor kiderült, hogy a ’48-as ünnepsé­gek előestéjéig három héten át tartó termelői demonstráció eredményével két agrárszerveződés egyáltalán nem ért egyet, s a maguk részéről aligha­nem folytatják az akciót. És úgy egyáltalán nem mellékesen elképzeléseket emlegetnek arról, ugyan miért is szaladt váratlanul aláírni a dokumentu­mot a gazdaköri elnök. Furcsa helyzet. Hogy értsük: a demonstrációs bizottság március 11-én, pénteken azzal állt fel, hogy megállapodás nincs, aztán két nap múlva még­iscsak lett. Ez alatt a negyvennyolc óra alatt alighanem történt valami. Vas­kos pletykák terjengenek erről, a most akcióra készülő szervezetek képvise­lői utólag már szinte alig burkoltan személyre szóló ajánlatokról, politikai és üzleti háttéralkukról beszélnek. És alig van okunk, hogy feltételezzük: legalábbis részben nincs igazuk. A magyar agrártermelés kemény harcot vív a fennmaradásért. Ezt a küz­delmet a nyilvánosság előtt az érdekképviseletek jelenítik meg. Ha ezek be­jegyzett címeinek sorát nézzük, iyen szerveződésből ma a mi hazánkban nagyjából hatvan működik. De aki csak kicsit is ismeri a viszonyokat, tudja: közülük talán ha öt-hat vehető komolyan, a többi - néhány tagjával a háta mögött - az éppen aktuális viszonyok tudatában csapódik ide vagy oda. A most újra demonstrációt hirdető sertésszövetség elnöke azt állítja, ér­dekkörük lefedi a hazai élő disznóhúspiac harmadát. A kérdésre viszont, hogy akkor miért nem lépnek egységesen az „ellenség” a beszállítói árakat leszorító nagyfelvásárló cégek ellen, azt válaszolja: túl sok itt a belső érdek­­ütközés. Nyilvánosan nem meri kimondani senki, de tény: a magyar agrári­um talán legnagyobb rákfenéje, hogy itt mindenki csak a saját könyvelését nézi. Miközben felkent ágazati képviselői az összefogásról szónokolnak, az egyes termelő a maga részéről mindenféle erkölcsi gátlás nélkül tesz beszál­lítói ajánlatot a felvásárlónál akár a közvetlen szomszédja, netán üzleti partnere árai alá. Megteszi még akkor is, ha ezt - legalábbis elvileg - előre megkötött értékesítési szerződés zárná ki. Ez Európa boldogabbik részén lehetetlen volna. A szerződés és annak korrekt betartása a mérce arrafelé. Ha valaki egyszer a másik ára alá alku­szik, az kiesik a rendszerből. Nálunk az ágazatban egyelőre az uralkodó mű­faj az abszurd, de ez már nem Brian életéről, hanem több tízezer magyar család jövőjéről szól. Még nem tudni, mikor fordul az előadás tragédiába.

Next