Népszabadság, 2005. március (63. évfolyam, 50-74. szám)
2005-03-02 / 51. szám
NÉPSZABADSÁG A HM hárít MTI Nem helytállóak az afganisztáni katonai misszióról megfogalmazott panaszok - közölte tegnap a vizsgálatot vezető tábornok Szolnokon. A magyar katonák a harcszíntér kockázatának megfelelő felkészültséggel és felszereltséggel indultak útnak Afganisztánba, így a honvédelmi miniszternek az interneten keresztül írt nyílt levélben sugalltak nem állják meg a helyüket - mondta Braun László. A tájékoztatón jelen volt a békemisszióban a magyar könnyűszázadot vezető Sánta Gábor százados is, aki újságírók kérdésére úgy fogalmazott, minden esetben a „tőlük telhető legnagyobb biztonságban voltak”, azt pedig, hogy egy műveleti terület milyen veszélyekkel jár, nem lehet befolyásolni. A nyílt levélben kifogásolt felszereléssel kapcsolatban a századparancsnok elmondta: a katonák annak egészével teljes mértékben elégedettek voltak, „az, hogy egy patent (...) egy csat nem jó helyen van, azt hiszem, természetes” - tette hozzá. Meglepő igen a rádióbeszámolóra Folytatás az 1. oldalról A kormánypárti kurátorok szerint a hallgatottsági adatok csökkenésében is szerepet játszanak „a hírpiaci és tárgyilagossági versenyben való helytállás defektjei”, illetve több népszerű rádiós kényszerű távozása. Ezekre a mondatokra is hivatkozva, a beszámoló elutasítását szeretné Pető Iván. A kulturális bizottság SZDSZ-es elnöke a bizottság döntéséről értesítette a házelnököt, de rögtön benyújtott egy ezzel ellentétes szándékú módosító indítványt is, amelyben a beszámoló leszavazását kezdeményezi. Pető ezt azzal indokolta, hogy bár az Országgyűlés a közszolgálati médiumot felügyelő kuratórium működéséről szóló beszámolóról dönt, de nem függetlenítheti magát a rádió tevékenységétől. Pető elfogadhatatlannak tartja, hogy a rádió elnöke, aki közszereplései alkalmával nemcsak magát, hanem az intézményt is képviseli, meghatározott politikai törekvések mellett vállaljon elkötelezett szerepet. Lapunk Újhelyi Istvánt nem tudta elérni, egy név nélkül nyilatkozó szocialista politikus viszont elképzelhetőnek tartotta, hogy elfogadják Pető módosító indítványát. Arra nem tudott magyarázatot adni, hogy miért változtattak a rádióval szembeni eddigi álláspontjukon, szerinte csak arról van szó, hogy a kuratórium beszámolójára mondanak igent, a rádió működésére nem. Értesüléseink szerint a szocialista frakcióvezetés is megfontolja, hogy Pető javaslatának megfelelően - a bizottsági álláspontjukat felülírva - elutasítsák a beszámolót. A Magyar Televízió ugyanezen időszakra vonatkozó beszámolóját ugyanakkor a Fidesz nem fogadja el, mert politikailag elfogultnak tartja a köztévé műsorait, az intézmény gazdálkodásában válságot lát, és tiltakozik amiatt is, hogy a kuratórium elnökségében nincs fideszes tag. HASZÁN ZOLTÁN MAGYARORSZÁG 2005. MÁRCIUS 2., SZERDA 3 Magyar szakértői kérdések Verespatakról A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium a civil szervezetek és az állampolgárok javaslatait is figyelembe véve mintegy hatvan kérdésre vár részletes választ a Verespatakra tervezett bányászati projekt beruházójától. Mint ismert, Románia január közepén felkérte hazánkat, hogy vegyen részt a verespataki beruházás esetleges környezeti hatásait vizsgáló eljárásában. A környezetvédelmi tárca a civil szervezetek, valamint az állampolgárok ajánlásait is felhasználva a napokban levélben küldte el javaslatait a román hatóságoknak. Magyarország azt kéri, hogy a hatásvizsgálat elemezzen minden olyan tevékenységet, amely határon átterjedő környezeti hatást okozhat a létesítés, az üzemeltetés és a felszámolás időszakában. Szeretnénk pontos adatokat arról is, hogy a beruházás milyen hatással lehet a felszíni és a felszín alatti vizekre, a védett természeti területekre és a térség ökoszisztémájára. A hatásvizsgálatnak a magyar álláspont szerint ki kellene terjednie a bánya üzemeltetésénél használni kívánt veszélyes és mérgező anyagokra, illetve azok mennyiségére. Magyarország kéri, hogy a beruházó indokolja meg az alkalmazni kívánt technológia előnyeit, ismertesse az üzemeltetés műszaki paramétereit, külön figyelmet szentelve a cianidkezelés módjára. A zöldtárca szorgalmazza, hogy a beruházó dolgozzon ki alternatív módszereket is a bányaüzemeltetésre. Hazánk 17 kérdést fogalmazott meg a rendkívüli események megelőzésével és elhárításával kapcsolatban. Ezek a létesítmény biztonságára, a rendkívüli időjárási körülmények káros hatásai ellen tervezett intézkedésekre, a felelősségbiztosítás kérdéseire vonatkoznak. O. Z. A bánya területe Hét végi újjáalakulás levéllel Vasban Tudósítónktól Az MSZP országos elnöksége által megszabott időpontban - szombaton - alakulnak újjá a szocialisták Vas megyei szervezetei. Erről Hiller István MSZP-elnök által aláírt levélben értesítették a megyében korábban feloszlatott szervezetek valamennyi tagját. A levélben az is olvasható, hogy az elmúlt időszakban a vasi szervezetek működését súlyos konfliktusok jellemezték, az országos elnökség az alapszabály értelmében kezdeményezte ezek tisztázását, ennek nyomán döntöttek az illetékes bizottságok a helyi szervezetek feloszlatásáról és újjáalakításáról. A dokumentum szerint az újjászervezés 27 települést érint. Az alakuló gyűlésen csak az vehet részt, aki a Hiller István által aláírt levelet meghívóként felmutatja, személyazonosságát igazolja, valamint a helyszínen kitölt egy adatlapot, amivel megújítja párttagságát. Információnk szerint az alakuló üléseket az országos elnökség delegáltjai vezetik majd. A napirenden az alapszervezetek létrehozása, a szervezeti és működési szabályzat elfogadása és a tisztségviselők megválasztása szerepel. A tisztségviselők személyére az ülés vezetője nyílt jelölési eljárásban tesz javaslatot, és csak azok kerülhetnek fel a szavazólapra, akiket a jelenlévők harmada támogat. A levélből az is kiderül, hogy a megyei tisztújítást március 12-én tartják, annak pontos helye és időpontja azonban még nem ismert. Mint arról már több ízben beszámoltunk, 2003 vége óta az MSZP vasi szervezeteinek több vezetőjét azzal vádolták meg, hogy szabálytalanul hoztak létre alapszervezeteket, s ilyen ügyben rendőrségi nyomozás is indult. Eközben súlyos ellentét alakult ki a szombathelyi és a megyei vezetők közt. Ezek után január 22-én az országos vezetés a párt valamennyi vasi szervezetét feloszlatta. Az MSZP cigánytagozatának elnöksége Száva Vincét választotta a tagozat ügyvezetőjévé a pár hete lemondott elnök helyett. Száva közölte: megbízatása az első tisztújító ülésig tart, amelynek időpontjáról még nem tudott nyilatkozni, mivel az elnökség nem foglalkozott a kérdéssel. Nyílt levél Semjénről Több mint 250 értelmiségi intézett nyílt levelet Szili Katalinhoz, az Országgyűlés elnökéhez. Semjén Zsolt kijelentései ellen tiltakoznak benne, és a képviselő parlamenti tisztségéből való távozását követelik. A nyílt levélben egyebek közt azt írják: „...A rendszerváltás utáni magyar demokrácia eredményeiről sokféleképpen gondolkozhatunk. Abban azonban bizonyosak lehetünk, hogy akkor, amikor a társadalom egésze nemet mondott az addigi diktatúra erőszakos és kirekesztő természetére, ezt a döntést az értékek sokszínűsége iránti elkötelezettség (...) pátosza hordozta. Nem szabad oda jutnunk, hogy a társadalom legszebb eszményeit őrizni és ápolni köteles magyar országgyűlésben elfogadható tényező lehessen az, aki a történelem szemétdombjára jutott emberellenes társadalmi eszményeket képviseli... Semjén Zsolt, aki egyszersmind a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke is, pártjának több mint egy hete tartott küldöttgyűlésén (...) kulturális, emberi salakként bélyegzett meg életmód- és felfogásbeli, érzelmi és gondolkodásbeli alternativitásokat: ferde és alantas ösztönökkel azonosította az azonos neműek közötti érzelmi kultúrát; az emberiség történetének legsötétebb fejezetét idéző kódolt üzenettel hozta lélre nem érthető öszszefüggésbe a homofileket és a szakállviselést. ...megvető szavakkal szólt azokról, akik válságos életük kínjainak enyhítése végett az eutanázia vagy az abortusz eszközét választják. Példátlanul otromba megjegyzéseinek kerettételét az a gondolat adta, hogy mindezen »devianciák« intézményes képviselője a magyar demokrácia egyik pártja, a rendszerváltás meghatározó tényezője, a Szabad Demokraták Szövetsége, illetve annak szavazói bázisa. (És akkor idézzük az index.hu-t:»Aki azt szeretné, hogy a tizenéves fia első szexuális tapasztalatait egy szakállas bácsitól szerezze, szavazzon nyugodtan az SZDSZ-re«. Tegyen így az is, aki ...azt szeretné látni, hogy gyermeke ...az eutanázia és az abortusz halálkultúráját képviseli”.) Szavaival Semjén Zsolt szégyent hozott a magyar országgyűlésre és az új magyar demokráciára. A hivatásának tudatában lévő magyar országgyűlés egy percig sem tűrheti el, hogy Semjén Zsolt az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság alelnöki tisztét továbbra is betöltse. A kezdeményezők: Fazekas Csaba történész, Gábor György vallásfilozófus, Heller Ágnes filozófus, Iványi Gábor metodista lelkész, Ludassy Mária filozófiatörténész, Lukács Péter oktatáskutató, Majsai Tamás teológus, Nagy Péter Tibor szociológus. A nyilatkozatot közös állásfoglalásként magáénak valló további 265 csatlakozó között szerepel Csányi Vilmos etológus, Erős Ferenc pszichológus, Komoróczy Géza ókortörténész, Tamás Gáspár Miklós filozófus és Vekerdy Tamás, pszichológus. Bűn, bocsánat CZENE GÁBOR A katolikus püspöki kar tagjai végre rászánták magukat arra, hogy hivatalosan is megtárgyalják, tulajdonképpen mi is az álláspontjuk saját egyházuk ügynökmúltjáról. Az eredmény elszomorító. „Az ügynökkérdés a politikai rendszerváltás után tizenöt évvel már nem tisztázható” - szögezi le nyilatkozatában a püspöki kar a sajnálkozás legkisebb jele nélkül, szabad utat engedve a kérdésnek: jó, de akkor tizenöt évig miért nem történt semmi? Veres András katolikus püspök néhány hete még úgy nyilatkozott, hogy a pártállam idején beszervezett papok maguk is áldozatok, és nem kell a nagy nyilvánosság előtt elnézést kérniük, hisz nem a társadalom, csak esetleg néhány társuk ellen vétettek. Időközben aztán olyan hírek jelentek meg, amelyekből kiderült, hogy bizony-bizony a papi ügynökök esetenként nem csupán egymásról, hanem a hívekről is jelentettek. Színre lépett a mezőörsi plébános, aki munkatársaival együtt évek óta kutatja a levéltárakat, és arra a következtetésre jutott, hogy a Kádár-korszakban az egyházi személyek és az egyházi intézmények alkalmazottai körében akár a húsz százalékot is elérhette a beépített emberek aránya. Felkerült az internetre egy ismeretlen eredetű ügynöklista, amelyen a mostani püspöki kar aktív és nyugállományú tagjai közül tízen szerepelnek. Ez még akkor is elgondolkodtató, ha tudjuk: a listának nemcsak az eredete, hanem a valóságtartalma is kétséges. Az egyre jobban dagadó botrány hatására észrevehetően finomodtak az egyházi vélemények is. Nincs, és nem is lehet vita arról, hogy az ügynökké vált papok jelentős részét zsarolással, lelki vagy fizikai erőszakkal kényszerítették besúgásra. A püspöki kar mostani állásfoglalása azonban már azt sem vitatja: bizonyára olyanok is voltak a beszervezettek között, akik ártó szándékkal, súlyosan vétettek embertársaik ellen, és máig adósak a bocsánatkéréssel. A korábbinál árnyaltabb, az érintett papok felelősségét is felvető katolikus nyilatkozat ugyanakkor a legfontosabb kérdésben hajthatatlannak tűnik. A püspöki kar politikai indíttatású hangulatkeltésnek tartja, és határozottan elutasítja az egyházi átvilágítás lehetőségét. Kár. Az egyházak mindenkinek nagy szolgálatot tehetnének azzal, ha állami beavatkozás, külső kényszer nélkül, önként - vállalkoznának ügynökmúltjuk feltárására. Megszabadulhatnának lelkiismeretük terhétől, saját maguk, a hívek és az egész ország előtt bizonyíthatnák, lélekben elég erősek ahhoz, hogy szembenézzenek az igazsággal, akár hibáikkal vagy bűneikkel is. A múlt bevallása fontos lenne azért is, mert még mi is, akik életünk több-kevesebb részét a Kádár-korszakban töltöttük, csak nagyon keveset tudunk arról, hogyan működött a szocializmusnak nevezett képződmény. A rendszer lényege ugyanis éppen az volt, hogy a látszat és a valóság legfeljebb csak érintőlegesen találkozott egymással. Ha az egyházak hajlandóak lennének nyilvánosan számot vetni a múltjukkal, akkor mindnyájunk történelmének egy darabkája megismerhetővé válna, és nemcsak az övék. Végül még egy praktikus szempont. A püspöki kar az embertársaik ellen „ártó szándékkal, súlyosan” vétő papok, szerzetesek és világiak tetteiért a sértettek és Isten bocsánatát kéri. Az Istenre való hivatkozás értékelésére nincs kompetenciám. Ami viszont a mondat másik részét illeti: könyörgöm, mondja már meg valaki a sértetteknek, hogy kiknek kell megbocsátaniuk! Bölcs hallgatás KIS TIBOR Bugár Béla elment addig, ameddig őelőtte még egyetlen határon túli magyar kisebbségi vezető sem: az Új Szónak adott e hét eleji nyilatkozatában felvetette a „kapcsolatok teljes megszakításának a lehetőségét” a Gyurcsány-kormánnyal. Az persze eddig sem volt titok, hogy a szlovákiai magyar politikus már jó ideje pikkel az anyaországra, vagy legalábbis az ottani szavazók egy részére, és minden alkalmat meg is ragad, hogy e sértődöttségét kinyilvánítsa. Bugár megsértődése pontosan datálható: ez az állapota 2002 tavasza óta tart, amikor is a magyar választópolgár kiszavazta a hatalomból Orbán Viktort, akinek kampányában Bugár (és jobbkeze: Duray Miklós) részt vállalt. Bugár nyilván azt mondja minderre, hogy ő nem Magyarországra, „csak” a magyar kormányra haragszik, merthogy Gyurcsány Ferenc „kihasználta a kisebbségeket az ellenzékével szemben” a decemberi népszavazáson, és ezt ő „egy darabig nem tudja neki elfelejteni”. Mi tagadás, a referendumot megelőző hetek történésein itt, a határ másik oldalán is nehéz túllépni. Hiszen az említett időszak eseménysora nyilvánvalóan nem válik az anyaország dicsőségére - mint ahogy az olyan kisebbségi vezetőkére sem, mint például Bugár Béla. Merthogy végül is azért közös erővel sikerült létrehozni a mai helyzetet, amit nyugodtan lehet a magyar-magyar kapcsolatok válságaként jellemezni. Ezt a mélypontot aligha lehet Gyurcsány nyakába varrni, hiszen a nemzetet megosztó népszavazási ötlettel nem ő állt elő, nem ő buzdította a határon túli magyar politikusokat, hogy közvetlen módon vegyenek részt egy gyűlölködő hangvételű adok-kapokban. Bugár boldogan vállalta e szerepet; mostani sértődött vagdalkozása már csak ezért is visszatetsző és komolytalan. Főként pedig méltánytalan és végiggondolatlan. Hiszen nyilván neki is tudnia kell, hogy az anyaország és a kisebbségek viszonyát egyik fél sem tudja felmondani. Ez a kapcsolatrendszer történelmileg determinált, és nem Bugár szeszélyétől függ, szerencsére. Felelős politikus pedig ezt szem előtt tartva egyetlen dolgot tehet: rendületlenül azon töri a fejét, hogyan javíthatna ezen az együttműködésen. Magyarországra mint anyaországra lehet sok mindent mondani, de azt ennek az anyaországnak a polgárai nem hajlandók elfogadni, amit Bugár és néhány társa mostanában sulykol, hogy tudniillik nem tesz eleget a kisebbségekkel szembeni kötelezettségeinek. Ez az állítás sértő és igazságtalan. És lassan azért az is kezd feltűnővé válni, hogy Bugár és pártjának több más vezetője a legutóbbi kéthárom évben folyamatosan kizárólag egy irányban radikalizálódik, mégpedig Magyarország felé. Ez újabban különösen autonómia-ügyekben szül kínos szituációkat. Groteszk mutatvány volt Bugárék részéről, hogy a radikális kisebbségi vezetők nézeteit tükröző szabadkai nyilatkozat elfogadása után Gyurcsányt a dokumentum támogatására szólították fel - majd pedig, amikor a kormányfő a kisebbségi autonómia-törekvések segítését helyezte kilátásba,, a szlovákiai magyar vezetők Pozsony ellenséges reagálásától elbátortalanodva a magyar miniszterelnöktől határolódtak el. Vagyis: ha sapka van a fején Gyurcsánynak, az a baj, ha nincs, akkor meg az. Talán a legbájosabb része az interjúnak, amikor Bugár odanyilatkozza: „Számos olyan dolgot említhetnék, amivel nehezíthetném a további egyeztetést, úgyhogy inkább bölcsen hallgatok”. És az ember elmereng: a megannyi érthetetlen vád után ugyan mi maradhatott még Bugár Béla tarsolyában? Vajon miért nem hallgatott, ha ő maga is ezt tartotta volna a legbölcsebb dolognak adott esetben?