Népszabadság, 2005. március (63. évfolyam, 50-74. szám)

2005-03-02 / 51. szám

NÉPSZABADSÁG A HM hárít MTI Nem helytállóak az afganisztáni katonai misszióról megfogalmazott panaszok - közölte tegnap a vizsgála­tot vezető tábornok Szolnokon. A ma­gyar katonák a harcszíntér kockázatá­nak megfelelő felkészültséggel és fel­szereltséggel indultak útnak Afganisz­tánba, így a honvédelmi miniszternek az interneten keresztül írt nyílt levél­ben sugalltak nem állják meg a helyü­ket - mondta Braun László. A tájékoz­tatón jelen volt a békemisszióban a magyar könnyűszázadot vezető Sánta Gábor százados is, aki újságírók kérdé­sére úgy fogalmazott, minden esetben a „tőlük telhető legnagyobb biztonság­ban voltak”, azt pedig, hogy egy műve­leti terület milyen veszélyekkel jár, nem lehet befolyásolni. A nyílt levélben kifogásolt felszere­léssel kapcsolatban a századparancs­nok elmondta: a katonák annak egé­szével teljes mértékben elégedettek voltak, „az, hogy egy patent (...) egy csat nem jó helyen van, azt hiszem, ter­mészetes” - tette hozzá. Meglepő igen a rádióbeszámolóra Folytatás az 1. oldalról A kormánypárti kurátorok szerint a hallgatottsági adatok csökkenésében is szerepet játszanak „a hírpiaci és tárgyi­lagossági versenyben való helytállás defektjei”, illetve több népszerű rádiós kényszerű távozása. Ezekre a mondatokra is hivatkozva, a beszámoló elutasítását szeretné Pető Iván. A kulturális bizottság SZDSZ-es elnöke a bizottság döntéséről értesítette a házelnököt, de rögtön benyújtott egy ezzel ellentétes szándékú módosító in­dítványt is, amelyben a beszámoló le­szavazását kezdeményezi. Pető ezt azzal indokolta, hogy bár az Országgyűlés a közszolgálati médiumot felügyelő kura­tórium működéséről szóló beszámoló­ról dönt, de nem függetlenítheti magát a rádió tevékenységétől. Pető elfogad­hatatlannak tartja, hogy a rádió elnöke, aki közszereplései alkalmával nemcsak magát, hanem az intézményt is képvise­li, meghatározott politikai törekvések mellett vállaljon elkötelezett szerepet. Lapunk Újhelyi Istvánt nem tudta elérni, egy név nélkül nyilatkozó szo­cialista politikus viszont elképzelhető­nek tartotta, hogy elfogadják Pető mó­dosító indítványát. Arra nem tudott magyarázatot adni, hogy miért változ­tattak a rádióval szembeni eddigi ál­láspontjukon, szerinte csak arról van szó, hogy a kuratórium beszámolójára mondanak igent, a rádió működésére nem. Értesüléseink szerint a szocialis­ta frakcióvezetés is megfontolja, hogy Pető javaslatának megfelelően - a bi­zottsági álláspontjukat felülírva - el­utasítsák a beszámolót. A Magyar Televízió ugyanezen idő­szakra vonatkozó beszámolóját ugyan­akkor a Fidesz nem fogadja el, mert politikailag elfogultnak tartja a közté­vé műsorait, az intézmény gazdálkodá­sában válságot lát, és tiltakozik amiatt is, hogy a kuratórium elnökségében nincs fideszes tag. HASZÁN ZOLTÁN MAGYARORSZÁG 2005. MÁRCIUS 2., SZERDA 3 Magyar szakértői kérdések Verespatakról A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisz­térium a civil szervezetek és az állam­polgárok javaslatait is figyelembe véve mintegy hatvan kérdésre vár részletes választ a Verespatakra tervezett bányá­szati projekt beruházójától. Mint is­mert, Románia január közepén felkérte hazánkat, hogy vegyen részt a veres­pataki beruházás esetleges környezeti hatásait vizsgáló eljárásában. A környe­zetvédelmi tárca a civil szervezetek, va­lamint az állampolgárok ajánlásait is felhasználva a napokban levélben küld­te el javaslatait a román hatóságoknak. Magyarország azt kéri, hogy a hatás­­vizsgálat elemezzen minden olyan tevé­kenységet, amely határon átterjedő kör­nyezeti hatást okozhat a létesítés, az üzemeltetés és a felszámolás időszaká­ban. Szeretnénk pontos adatokat arról is, hogy a beruházás milyen hatással le­het a felszíni és a felszín alatti vizekre, a védett természeti területekre és a térség ökoszisztémájára. A hatásvizsgálatnak a magyar álláspont szerint ki kellene terjednie a bánya üzemeltetésénél hasz­nálni kívánt veszélyes és mérgező anya­gokra, illetve azok mennyiségére. Magyarország kéri, hogy a beruházó indokolja meg az alkalmazni kívánt technológia előnyeit, ismertesse az üze­meltetés műszaki paramétereit, külön figyelmet szentelve a cianidkezelés módjára. A zöldtárca szorgalmazza, hogy a beruházó dolgozzon ki alternatív módszereket is a bánya­üzemeltetésre. Hazánk 17 kérdést fogalmazott meg a rendkívüli események megelőzésével és elhárításával kapcsolatban. Ezek a léte­sítmény biztonságára, a rendkívüli idő­járási körülmények káros hatásai ellen tervezett intézkedésekre, a felelősség­­biztosítás kérdéseire vonatkoznak. O. Z. A bánya területe Hét végi újjáalakulás levéllel Vasban Tudósítónktól Az MSZP országos elnöksége által megszabott időpontban - szombaton - alakulnak újjá a szocialisták Vas me­gyei szervezetei. Erről Hiller István MSZP-elnök által aláírt levélben érte­sítették a megyében korábban felosz­latott szervezetek valamennyi tagját. A levélben az is olvasható, hogy az elmúlt időszakban a vasi szervezetek műkö­dését súlyos konfliktusok jellemezték, az országos elnökség az alapszabály ér­telmében kezdeményezte ezek tisztá­zását, ennek nyomán döntöttek az ille­tékes bizottságok a helyi szervezetek feloszlatásáról és újjáalakításáról. A dokumentum szerint az újjászer­vezés 27 települést érint. Az alakuló gyűlésen csak az vehet részt, aki a Hiller István által aláírt levelet meghí­vóként felmutatja, személyazonossá­gát igazolja, valamint a helyszínen ki­tölt egy adatlapot, amivel megújítja párttagságát. Információnk szerint az alakuló ülé­seket az országos elnökség delegáltjai vezetik majd. A napirenden az alap­­szervezetek létrehozása, a szervezeti és működési szabályzat elfogadása és a tisztségviselők megválasztása szerepel. A tisztségviselők személyére az ülés ve­zetője nyílt jelölési eljárásban tesz ja­vaslatot, és csak azok kerülhetnek fel a szavazólapra, akiket a jelenlévők har­mada támogat. A levélből az is kiderül, hogy a me­gyei tisztújítást március 12-én tartják, annak pontos helye és időpontja azon­ban még nem ismert. Mint arról már több ízben beszá­moltunk, 2003 vége óta az MSZP vasi szervezeteinek több vezetőjét azzal vá­dolták meg, hogy szabálytalanul hoz­tak létre alapszervezeteket, s ilyen ügy­ben rendőrségi nyomozás is indult. Eközben súlyos ellentét alakult ki a szombathelyi és a megyei vezetők közt. Ezek után január 22-én az országos ve­zetés a párt valamennyi vasi szerveze­tét feloszlatta. ­ Az MSZP cigánytagozatának el­nöksége Száva Vincét választotta a tagozat ügyvezetőjévé a pár hete lemondott elnök helyett. Száva kö­zölte: megbízatása az első tisztújító ülésig tart, amelynek időpontjáról még nem tudott nyilatkozni, mivel az elnökség nem foglalkozott a kér­déssel. Nyílt levél Semjénről Több mint 250 értelmiségi intézett nyílt levelet Szili Katalinhoz, az Or­szággyűlés elnökéhez. Semjén Zsolt ki­jelentései ellen tiltakoznak benne, és a képviselő parlamenti tisztségéből való távozását követelik. A nyílt levélben egyebek közt azt ír­ják: „...A rendszerváltás utáni magyar demokrácia eredményeiről sokféle­képpen gondolkozhatunk. Abban azonban bizonyosak lehetünk, hogy akkor, amikor a társadalom egésze nemet mondott az addigi diktatúra erőszakos és kirekesztő természetére, ezt a döntést az értékek sokszínűsége iránti elkötelezettség (...) pátosza hordozta. Nem szabad oda jutnunk, hogy a társadalom legszebb eszmé­nyeit őrizni és ápolni köteles magyar országgyűlésben elfogadható tényező lehessen az, aki a történelem szemét­dombjára jutott emberellenes társa­dalmi eszményeket képviseli... Semjén Zsolt, aki egyszersmind a Kereszténydemokrata Néppárt elnö­ke is, pártjának több mint egy hete tartott küldöttgyűlésén (...) kulturá­lis, emberi salakként bélyegzett meg életmód- és felfogásbeli, érzelmi és gondolkodásbeli alternativitásokat: ferde és alantas ösztönökkel azonosí­totta az azonos neműek közötti érzel­mi kultúrát; az emberiség történeté­nek legsötétebb fejezetét idéző kódolt üzenettel hozta lélre nem érthető ösz­­szefüggésbe a homofileket és a sza­­kállviselést. ...megvető szavakkal szólt azokról, akik válságos életük kínjainak enyhítése végett az eutaná­zia vagy az abortusz eszközét választ­ják. Példátlanul otromba megjegyzé­seinek kerettételét az a gondolat adta, hogy mindezen »devianciák« intéz­ményes képviselője a magyar demok­rácia egyik pártja, a rendszerváltás meghatározó tényezője, a Szabad De­mokraták Szövetsége, illetve annak szavazói bázisa. (És akkor idézzük az index.hu-t:­­»Aki azt szeretné, hogy a tizenéves fia első szexuális tapasztala­tait egy szakállas bácsitól szerezze, szavazzon nyugodtan az SZDSZ-re«. Tegyen így az is, aki ...azt szeretné látni, hogy gyermeke ...az eutanázia és az abortusz halálkultúráját képvi­seli”.) Szavaival Semjén Zsolt szégyent ho­zott a magyar országgyűlésre és az új magyar demokráciára. A hivatásának tudatában lévő magyar országgyűlés egy percig sem tűrheti el, hogy Semjén Zsolt az emberi jogi, kisebbségi és val­lásügyi bizottság alelnöki tisztét to­vábbra is betöltse. A kezdeményezők: Fazekas Csaba történész, Gábor György vallásfilozó­fus, Heller Ágnes filozófus, Iványi Gá­bor metodista lelkész, Ludassy Mária filozófiatörténész, Lukács Péter okta­táskutató, Majsai Tamás teológus, Nagy Péter Tibor szociológus. A nyilat­kozatot közös állásfoglalásként ma­gáénak valló további 265 csatlakozó között szerepel Csányi Vilmos etoló­­gus, Erős Ferenc pszichológus, Komo­­róczy Géza ókortörténész, Tamás Gás­pár Miklós filozófus és Vekerdy Ta­más, pszichológus. Bűn, bocsánat CZENE GÁBOR A katolikus püspöki kar tagjai végre rászánták magukat arra, hogy hi­vatalosan is megtárgyalják, tulajdonképpen mi is az álláspontjuk sa­ját egyházuk ügynökmúltjáról. Az eredmény elszomorító. „Az ügynökkér­dés a politikai rendszerváltás után tizenöt évvel már nem tisztázható” - szögezi le nyilatkozatában a püspöki kar a sajnálkozás legkisebb jele nél­kül, szabad utat engedve a kérdésnek: jó, de akkor tizenöt évig miért nem történt semmi? Veres András katolikus püspök néhány hete még úgy nyilatkozott, hogy a pártállam idején beszervezett papok maguk is áldozatok, és nem kell a nagy nyilvánosság előtt elnézést kérniük, hisz nem a társadalom, csak esetleg néhány társuk ellen vétettek. Időközben aztán olyan hírek jelentek meg, amelyekből kiderült, hogy bizony-bizony a papi ügynökök esetenként nem csupán egymásról, ha­nem a hívekről is jelentettek. Színre lépett a mezőörsi plébános, aki mun­katársaival együtt évek óta kutatja a levéltárakat, és arra a következtetés­re jutott, hogy a Kádár-korszakban az egyházi személyek és az egyházi in­tézmények alkalmazottai körében akár a húsz százalékot is elérhette a be­épített emberek aránya. Felkerült az internetre egy ismeretlen eredetű ügynöklista, amelyen a mostani püspöki kar aktív és nyugállományú tag­jai közül tízen szerepelnek. Ez még akkor is elgondolkodtató, ha tudjuk: a listának nemcsak az eredete, hanem a valóságtartalma is kétséges. Az egyre jobban dagadó botrány hatására észrevehetően finomodtak az egyházi vélemények is. Nincs, és nem is lehet vita arról, hogy az ügynökké vált papok jelentős részét zsarolással, lelki vagy fizikai erőszakkal kénysz­erítették besúgásra. A püspöki kar mostani állásfoglalása azonban már azt sem vitatja: bizonyára olyanok is voltak a beszervezettek között, akik ártó szándékkal, súlyosan vétettek embertársaik ellen, és máig adósak a bocsá­natkéréssel. A korábbinál árnyaltabb, az érintett papok felelősségét is felvető katoli­kus nyilatkozat ugyanakkor a legfontosabb kérdésben hajthatatlannak tű­nik. A püspöki kar politikai indíttatású hangulatkeltésnek tartja, és hatá­rozottan­ elutasítja az egyházi átvilágítás lehetőségét. Kár. Az egyházak mindenkinek nagy szolgálatot tehetnének azzal, ha­­ állami beavatkozás, külső kényszer nélkül, önként - vállalkoznának ügy­nökmúltjuk feltárására. Megszabadulhatnának lelkiismeretük terhétől, saját maguk, a hívek és az egész ország előtt bizonyíthatnák, lélekben elég erősek ahhoz, hogy szembenézzenek az igazsággal, akár hibáikkal vagy bűneikkel is. A múlt bevallása fontos lenne azért is, mert még mi is, akik életünk több-kevesebb részét a Kádár-korszakban töltöttük, csak nagyon keveset tudunk arról, hogyan működött a szocializmusnak nevezett kép­ződmény. A rendszer lényege ugyanis éppen az volt, hogy a látszat és a va­lóság legfeljebb csak érintőlegesen találkozott egymással. Ha az egyházak hajlandóak lennének nyilvánosan számot vetni a múltjukkal, akkor mind­nyájunk történelmének egy darabkája megismerhetővé válna, és nemcsak az övék. Végül még egy praktikus szempont. A püspöki kar az embertársaik el­len „ártó szándékkal, súlyosan” vétő papok, szerzetesek és világiak tettei­ért a sértettek és Isten bocsánatát kéri. Az Istenre való hivatkozás értéke­lésére nincs kompetenciám. Ami viszont a mondat másik részét illeti: kö­nyörgöm, mondja már meg valaki a sértetteknek, hogy kiknek kell meg­bocsátaniuk! Bölcs hallgatás KIS TIBOR B­ugár Béla elment addig, ameddig őelőtte még egyetlen határon túli magyar kisebbségi vezető sem: az Új Szónak adott e hét eleji nyilat­kozatában felvetette a „kapcsolatok teljes megszakításának a lehetőségét” a Gyurcsány-kormánnyal. Az persze eddig sem volt titok, hogy a szlováki­ai magyar politikus már jó ideje pikkel az anyaországra, vagy legalábbis az ottani szavazók egy részére, és minden alkalmat meg is ragad, hogy e sér­tődöttségét kinyilvánítsa. Bugár megsértődése pontosan datálható: ez az állapota 2002 tavasza óta tart, amikor is a magyar választópolgár kiszavazta a hatalomból Orbán Viktort, akinek kampányában Bugár (és jobbkeze: Duray Miklós) részt vállalt. Bugár nyilván azt mondja minderre, hogy ő nem Magyarországra, „csak” a magyar kormányra haragszik, merthogy Gyurcsány Ferenc „ki­használta a kisebbségeket az ellenzékével szemben” a decemberi népsza­vazáson, és ezt ő „egy darabig nem tudja neki elfelejteni”. Mi tagadás, a referendumot megelőző hetek történésein itt, a határ má­sik oldalán is nehéz túllépni. Hiszen az említett időszak eseménysora nyil­vánvalóan nem válik az anyaország dicsőségére - mint ahogy az olyan ki­sebbségi vezetőkére sem, mint például Bugár Béla. Merthogy végül is azért közös erővel sikerült létrehozni a mai helyzetet, amit nyugodtan le­het a magyar-magyar kapcsolatok válságaként jellemezni. Ezt a mélypon­tot aligha lehet Gyurcsány nyakába varrni, hiszen a nemzetet megosztó népszavazási ötlettel nem ő állt elő, nem ő buzdította a határon túli ma­gyar politikusokat, hogy közvetlen módon vegyenek részt egy gyűlölködő hangvételű adok-kapokban. Bugár boldogan vállalta e szerepet; mostani sértődött vagdalkozása már csak ezért is visszatetsző és komolytalan. Főként pedig méltánytalan és végiggondolatlan. Hiszen nyilván neki is tudnia kell, hogy az anyaország és a kisebbségek viszonyát egyik fél sem tudja felmondani. Ez a kapcsolatrendszer történelmileg determinált, és nem Bugár szeszélyétől függ, szerencsére. Felelős politikus pedig ezt szem előtt tartva egyetlen dolgot tehet: rendületlenül azon töri a fejét, hogyan javíthatna ezen az együttműködésen. Magyarországra mint anyaországra lehet sok mindent mondani, de azt ennek az anyaországnak a polgárai nem hajlandók elfogadni, amit Bugár és néhány társa mostanában suly­kol, hogy tudniillik nem tesz eleget a kisebbségekkel szembeni kötelezett­ségeinek. Ez az állítás sértő és igazságtalan. És lassan azért az is kezd fel­tűnővé válni, hogy Bugár és pártjának több más vezetője a legutóbbi két­­három évben folyamatosan kizárólag egy irányban radikalizálódik, még­pedig Magyarország felé. Ez újabban különösen autonómia-ügyekben szül kínos szituációkat. Groteszk mutatvány volt Bugárék részéről, hogy a radikális kisebbségi vezetők nézeteit tükröző szabadkai nyilatkozat elfo­gadása után Gyurcsányt a dokumentum támogatására szólították fel - majd pedig, amikor a kormányfő a kisebbségi autonómia-törekvések segí­tését helyezte kilátásba,, a szlovákiai magyar vezetők Pozsony ellenséges reagálásától elbátortalanodva a magyar miniszterelnöktől határolódtak el. Vagyis: ha sapka van a fején Gyurcsánynak, az a baj, ha nincs, akkor meg az. Talán a legbájosabb része az interjúnak, amikor Bugár odanyilatkozza: „Számos olyan dolgot említhetnék, amivel nehezíthetném a további egyeztetést, úgyhogy inkább bölcsen hallgatok”. És az ember elmereng: a megannyi érthetetlen vád után ugyan mi maradhatott még Bugár Béla tarsolyában? Vajon miért nem hallgatott, ha ő maga is ezt tartotta volna a legbölcsebb dolognak adott esetben?

Next