Népszabadság, 2005. április (63. évfolyam, 75-100. szám)

2005-04-06 / 79. szám

NÉPSZABADSÁG (Könny csak az italom, kenyerem a bánat) A zongora, melyen egykor Seress Rezső­ játszott, még min­dig ugyanabban a házban áll, mint egykor, ugyanazon az emeleten, de már nem ugyan­abban a lakásban, ahonnan a zeneszerző levetette magát az utcára. A zongora fekete fede­lén karcolások látszanak, és ahogy végigsimít rajta Batári László, poros lesz tőle az ujja. - Még ki kell ezt is porszívóz­ni - mondja, és leüt egy billen­tyűt. A hang hamis, és ezt Batári fejcsóválva nyugtázza, pedig nem is zenész: édességet szállít egy furgonnal, csokoládét, cu­korkát, vagy amit éppen kell. Most viszont övé ez a zongora, a Seress Rezső zongorája, mert tavaly meghalt a nagybátyja, Léday László, aki huszonhárom éve megvásárolta azt. Léday sem volt zenész, pincérként dolgozott évtizedeken át, így megfordult a Kispipában is, ami mindjárt érthetőbbé teszi a vásárlást. Seress ugyanis éve­ken át naponta megfordult a vendéglőben, vagy inkább, ahogy sokan állítják, ki sem mozdult onnan, csak ült a zon­goránál és játszott. - Furcsa, szinte archetípusos magyar élet az övé - mondja Müller Péter író, aki színdara­bot írt Seressről Szomorú va­sárnap címmel. - Zseniális em­ber volt, mégsem vitte semmire. Pedig talán vihette volna. Spitzerrel magyarosított Se­­ressre, kamaszként egy vándor­­cirkusszal megszökött, miután egy plakáton meglátta Rökk Hédit, az ismert légtornásznőt, később színinövendék volt, és kilenc évig dolgozott a vurstli­ban. Ekkor kezdett el dalokat írni, két ujjal pötyögve a dalla­mot, mivel zongorázni soha nem tudott igazán. Aztán 1925- ben lejegyezte a Még egy éjsza­kát, amelynek kottáiból hama­rosan tizenhatezer példány fo­gyott el. Valamire ráérzett, vagy valamit nagyon tudott, mert ez­után szinte mindegyik szerze­ménye sikeres lett. Ő szerette a Gyere, Bodri kutyámat, a Sze­ressük egymást, gyerekeket, bár egyik sem vált olyan híres­sé, mint a Szomorú vasárnap. Ez a dal valóságos öngyilkos­­sági hullámot idézett elő azt kö­vetően, hogy egy bizonyos Kis Eszter lúgkövet ivott, és a holt­teste mellett megtalálták a Szo­morú vasárnap kottáját. A mű hamarosan az egész világon is­mert lett. Több mint száz nyelv­re fordították le a szövegét, amelyet egyébként a 8 Órai Új­ság bűnügyi riportere, Jávor László írt. Seress dalát énekelte Billie Holiday, Frank Sinatra, Ray Charles és Louis Arm­strong, a legkülönösebb feldol­gozást pedig Ray Ventura adta elő Párizsban: a színpadon fel-Seress Rezső túlélte a zuhanást. A kórházban dróttal megfojtotta magát, olvasta, hányan és hol dobták el az életet a Szomorú vasárnap hatására, majd a refréneket kö­vetően sorban haltak meg a ze­nekar tagjai. Először a dobos lőtte magát szíven egy pisztol­lyal, később a pisztonos dőlt egy tőrbe, a szaxofonosnak méreg­poharat hozott a pincér, a szám végén pedig Venturának egy kötelet engedtek le a magasból. - Én egy ideig egy házban laktam Seress Rezsővel, épp az alatta lévő emeleten - meséli Presser Gábor, a Locomotiv GT együttes billentyűse. - Emlék­szem, mindig a Szomorú vasár­napot hallgatta, mindennap, pontosan kettőtől hatig, egyik feldolgozást a másik után. A Dob utcai házban egyéb­ként sok zenész megfordult. Itt lakott Beamter Bubi, a legendás vibrafonos, és itt lakik még mindig Orosz János bárzongo­rista, akinek az ötvenes évek ünnepelt énekesnője, Vadas Zsuzsa volt a felesége. Seress egy nyolcvan négyzetméteres, erkélyes lakásban töltötte élete utolsó éveit. Ha nem otthon volt, a Kispipában zongorázott. Itt keresték fel azok a híressé­gek, akik Budapesten megfor­dultak, Otto Klemperertől Reza Pahlaviig, Benjamino Giglitől Luchino Viscontiig. Ötvenhat­ban nyitva voltak a határok, Seress mégsem akart külföldre menni. Mindenki mehet most, a hentes, a pincér, csak a költő nem mehet, mondja Jani pin­cérnek Müller Péter színművé­ben. Egy zongora mögé bújik az igazi sorsa elől, emlegette vi­szont sokszor a felesége, Helénke. Lehet, hogy ez az iga­zi magyarázat. Seress Rezső mindenesetre maradt, mert az ember nehezen változtat az éle­tén. Repülni nem szeretett, a forgalom idegesítette, még a hí­don is félt, ha Pestről Budára kellett átmennie. Zárkózott, csendes embernek ismerte mindenki. Aztán 1968-ban ki­ment az erkélyre, amelyről még a Szabadság-szobrot is látni, és levetette magát az utcára. - Senki nem tudja, miért tet­te - mondja Szathmáry Lajos­­né, akinek egy évvel később utalták ki a lakást, mert akkor­ra már Helénke is a férje után halt. - Amikor mi beköltöz­tünk, megvettük az örökösöktől a zongoráját, hogy játsszon raj­ta a lányom. Az asszony még valamit vá­sárolt a hagyatékból, négy egy­forma, ezüstszínű falikart, többre azonban már nem volt pénze. A zongora, ami mögé egykor a sorsa elől bújt Seress Rezső, a nagyszobában az ablak elé került. Szathmáryné végül 1982-ben adta el a szomszédjá­nak, Léday Lászlónak, mert pénzre volt szüksége, hogy ki­festesse a lakását. Az egykori pincér is zenélt néha, de csak úgy, magának, és sohasem Seress Rezső zongoráján. Ami­kor tavaly meghalt, az unoka­öccse felújította a lakást, de a hangszerrel nem tudott mit kezdeni. Ott áll az a fényesre csiszolt parkettán, az elején a felirattal: Heinrich Maliwanek. Batári László szívesen eladta volna, de azt mondták neki, nem ér túl sokat, így tudja Szathmáryné is, aki az évekkel valahogy elkezdett mind jobban kötődni a zene­szerzőhöz, akinek az egykori la­kásában él, de akit nem ismert soha. Egyszer még az önkor­mányzathoz is bement, hogy helyezzenek el egy emléktáblát a Dob utcai ház falán. Az ügyin­téző nézte egy ideig, és csak az­tán mondta, hogy nincs erre pénz. Szathmáryné akkor elha­tározta, hogy maga kezd el gyűjteni rá. Csak azt, hogy mit írjanak rá, azt nem tudja még az asszony. Talán amit ilyenkor szokás, hogy e házban élt és al­kotott. Mert itt élt és alkotott Seress Rezső, és tulajdonkép­pen itt is halt meg, a ház előtt. Pedig ez nem így történt. Seress Rezső túlélte a zuhanást, ájultan szállították a MÁV-kór­­házba, ahol napokig feküdt. Mozdulni nem tudott, egyvala­mire volt csak képes, és azt meg is tette. Megfojtotta magát az­zal a dróttal, amellyel az ellen­súlyt erősítették a gipszére. Hatvankilenc éves volt ekkor. Négy falikart őriz tőle Szathmá­ryné és megvan még a zongorá­ja, amelyet most eladna Batári László. Kopott egy hangszer, a fedelén karcolások. Ki is kell még porszívózni. FALUSY ZSIGMOND Eladó egy zongora Kopott hangszer, fedelén karcolások Szerda UJ PÉTER Muzsikus szomszéd Amennyiben szomszédunk napközben gyakorol, nem kö­vet el szabálysértést, de ha éj­szaka is rendszeresen zongo­rázik vagy hegedül, szabály­­sértést követ el. (Horváth Csaba Hasznos tudnivalók című hiánypótló művéből) Ismerjük a népi mondókát, ugye: „Házunk előtt két tematiz­állt, közülük csak egy tema­­tizált”. TGM javasolta volt évek­kel ezelőtt, hogy mindazokat, akik leírják vagy szájukon kiejtik a tematizál szót, egyszerűen re­­kesszük ki a kulturális nemzet­ből, ami akkor még nagyon szimpatikus kezdeményezésnek tűnt, de mára meg kellett adni magunkat a sorsnak és a nyelv­nek: a tematizálás élt, él és élni fog, sőt. Maga a tematizálás (je­lentsen bármit is, végül kiderül majd, mit) lett a politikai közélet értelme, a sine qua nonjának a non plus ultrája (és akkor a csimborasszóról még szó sem esett), a politikai cselekvés egyetlen lehetséges formája. Mostanra már nagyjából minden jelentősebb politikus mögött 5-25 fős kommunikációs csapat dolgozik, szorgos bölcsé­szek, akiket felszívott a szféra, jelentős vállalkozói díjak ellené­ben, mikor milyen témát kell be­dobni. A gyakorlat azt mutatja, hogy a közéletben körülbelül két hét alatt kifut bármilyen súlyos téma, tehát kéthetente nagyjá­ból újat kell bedobni. Néhány hónapja nagy volt a tematizálás az adó körül. Azon­nali, radikális adócsökkentés, évközbeni reform, satöbbi, a mi­niszterelnök szorgosan rappelte legújabb ötleteit, be sem állt a szája, kamarai ülés, rádióinterjú, lakossági fórum, csak úgy röp­ködtek az egykulcsos áfák, az egyszerűsítések, az adónemel­törlések, verbalice percről percre nőtt a versenyképesség. Sápadt riporterek rohangáltak Kuncze Gáborhoz, hogy jaj, most mi lesz az SZDSZ-szel, mert Gyurcsány miniszterelnök sorra eleszi a li­berális témákat, most például adót csökkent. És futhatott a Fidesz is a pén­ze, illetve a pénzünk után, pró­bálhatott a kormányfőre ráígér­ni, hogy még nagyobb adócsök­kentést szeretne, illetve ő már sokkal korábban szeretett volna adócsökkentést - komolytalan erőlködésnek tűnt, mert Gyurcsány már úgy letematizált keresztbe-hosszába, hogy úgy kellett leszállni róla, mint a férfi­bicikliről. Szorgos kis elemzők gyalogsági ásóikkal már el is te­mették az egész jobboldalt. Aztán eltelt néhány hét, a té­ma lassan leszivárgott az altalaj­ba, a vízzáró rétegekig, fölállt va­lami bizottság, megvizsgálandó, mit és hol csökkent majd villám­gyorsan a kormány, közben na­gyon csöndben bejelentette a népszerű Drazsé, hogy hát úgy kéne adót csökkenteni, hogy az állam bevételei ne csökkenjenek, úgy fizessünk kevesebbet, hogy ha lehet, akkor inkább többet fi­zessünk. Néhány napja végre befejezte a számolgatást a bizottság, elő­jött a nagyszabású adóreform­tervezet javaslatának mit­­tudomén mijével, amiből már szépen látszik, hogy se szja-, se áfacsökkentés, és tulajdonkép­pen az iparűzési adó is marad, csak másképpen hívják majd, te­hát hogy teljesülne a draskovicsi álom. Egyszerűsödni sem fog a rendszer, hanem inkább bonyo­lódni, és ez még csak a tervezet, ugye, még átmegy a tárcán, aztán a parlamenti bizottságon meg a plenárison, addigra még elkopik belőle néhány költségvetésileg kellemetlen tétel, tehát megkö­zelítőleg előáll az eddigi adó­rendszer, viszont elköltöttünk rá egy valag pénzt, persze nem hiá­ba, hiszen tematizált egy nagyot a kormány. Haladhatunk majd szépen to­vább, meg lehet majd vizsgálni a munkabérek közterheit, azt sem kéne piszkálni, mert még össze­omlik a tébé, a nyugdíjbiztosító. Persze, rutinosan játsszuk ezt már. Van, aki nagyban, van, aki kicsiben. Mindenkinek megvan a maga kis tematizálandója. Szegény Demszky például at­tól remél nyerni néhány szava­zót, hogy csökkenti a kerékbilin­cselés díját. Egy második kerüle­ti szoci polgármester átlevelez nekem a tizenegybe, hogy ho­gyan jelentsem fel a szomszédo­mat, ha hangoskodik. Tematizál kicsikét. (Én meg az összes ba­romarcú motorost és felfúrt­ lyu­­kaskipufogós Peugeot 206-ost szeretném följelenteni, minden­kit, aki tizenegy után - szombat délben - egy Móricz Zsigmond körtéri főgázzal próbál elégtételt venni elcseszett életéért, rete­­matizálva ezzel az akusztikai lég­teret, de mindegy.) Orbán körök, szövetségek után konzultációs testületet alapít, faluparlamen­tet, utána majd tanyatanács jön. Erről az adómizériáról te­­matizálásilag még annyit, hogy már megint Kuncze járt jól, és az egész SZDSZ megnyugodhat: a liberális témákból nem nyúltak le semmit. Tehát most aztán le­het bátran, elvszerűen liberális­­kodni. Tessék! Lenyúlt témák MAGYARORSZÁG 2005. ÁPRILIS 6., SZERDA 5 HIRDETÉS : BUDAPEST BANK A GE Money Bank tagja gen képes Önnek profitot hozni. Mi igent mondunk ügyfeleink elképzeléseire. Ezért az ügyfeleink. ■ Üzleti Vonal: 06-40-344-444 ■ www.budapestbank.hu

Next