Népszabadság, 2005. április (63. évfolyam, 75-100. szám)
2005-04-06 / 79. szám
NÉPSZABADSÁG (Könny csak az italom, kenyerem a bánat) A zongora, melyen egykor Seress Rezső játszott, még mindig ugyanabban a házban áll, mint egykor, ugyanazon az emeleten, de már nem ugyanabban a lakásban, ahonnan a zeneszerző levetette magát az utcára. A zongora fekete fedelén karcolások látszanak, és ahogy végigsimít rajta Batári László, poros lesz tőle az ujja. - Még ki kell ezt is porszívózni - mondja, és leüt egy billentyűt. A hang hamis, és ezt Batári fejcsóválva nyugtázza, pedig nem is zenész: édességet szállít egy furgonnal, csokoládét, cukorkát, vagy amit éppen kell. Most viszont övé ez a zongora, a Seress Rezső zongorája, mert tavaly meghalt a nagybátyja, Léday László, aki huszonhárom éve megvásárolta azt. Léday sem volt zenész, pincérként dolgozott évtizedeken át, így megfordult a Kispipában is, ami mindjárt érthetőbbé teszi a vásárlást. Seress ugyanis éveken át naponta megfordult a vendéglőben, vagy inkább, ahogy sokan állítják, ki sem mozdult onnan, csak ült a zongoránál és játszott. - Furcsa, szinte archetípusos magyar élet az övé - mondja Müller Péter író, aki színdarabot írt Seressről Szomorú vasárnap címmel. - Zseniális ember volt, mégsem vitte semmire. Pedig talán vihette volna. Spitzerrel magyarosított Seressre, kamaszként egy vándorcirkusszal megszökött, miután egy plakáton meglátta Rökk Hédit, az ismert légtornásznőt, később színinövendék volt, és kilenc évig dolgozott a vurstliban. Ekkor kezdett el dalokat írni, két ujjal pötyögve a dallamot, mivel zongorázni soha nem tudott igazán. Aztán 1925- ben lejegyezte a Még egy éjszakát, amelynek kottáiból hamarosan tizenhatezer példány fogyott el. Valamire ráérzett, vagy valamit nagyon tudott, mert ezután szinte mindegyik szerzeménye sikeres lett. Ő szerette a Gyere, Bodri kutyámat, a Szeressük egymást, gyerekeket, bár egyik sem vált olyan híressé, mint a Szomorú vasárnap. Ez a dal valóságos öngyilkossági hullámot idézett elő azt követően, hogy egy bizonyos Kis Eszter lúgkövet ivott, és a holtteste mellett megtalálták a Szomorú vasárnap kottáját. A mű hamarosan az egész világon ismert lett. Több mint száz nyelvre fordították le a szövegét, amelyet egyébként a 8 Órai Újság bűnügyi riportere, Jávor László írt. Seress dalát énekelte Billie Holiday, Frank Sinatra, Ray Charles és Louis Armstrong, a legkülönösebb feldolgozást pedig Ray Ventura adta elő Párizsban: a színpadon fel-Seress Rezső túlélte a zuhanást. A kórházban dróttal megfojtotta magát, olvasta, hányan és hol dobták el az életet a Szomorú vasárnap hatására, majd a refréneket követően sorban haltak meg a zenekar tagjai. Először a dobos lőtte magát szíven egy pisztollyal, később a pisztonos dőlt egy tőrbe, a szaxofonosnak méregpoharat hozott a pincér, a szám végén pedig Venturának egy kötelet engedtek le a magasból. - Én egy ideig egy házban laktam Seress Rezsővel, épp az alatta lévő emeleten - meséli Presser Gábor, a Locomotiv GT együttes billentyűse. - Emlékszem, mindig a Szomorú vasárnapot hallgatta, mindennap, pontosan kettőtől hatig, egyik feldolgozást a másik után. A Dob utcai házban egyébként sok zenész megfordult. Itt lakott Beamter Bubi, a legendás vibrafonos, és itt lakik még mindig Orosz János bárzongorista, akinek az ötvenes évek ünnepelt énekesnője, Vadas Zsuzsa volt a felesége. Seress egy nyolcvan négyzetméteres, erkélyes lakásban töltötte élete utolsó éveit. Ha nem otthon volt, a Kispipában zongorázott. Itt keresték fel azok a hírességek, akik Budapesten megfordultak, Otto Klemperertől Reza Pahlaviig, Benjamino Giglitől Luchino Viscontiig. Ötvenhatban nyitva voltak a határok, Seress mégsem akart külföldre menni. Mindenki mehet most, a hentes, a pincér, csak a költő nem mehet, mondja Jani pincérnek Müller Péter színművében. Egy zongora mögé bújik az igazi sorsa elől, emlegette viszont sokszor a felesége, Helénke. Lehet, hogy ez az igazi magyarázat. Seress Rezső mindenesetre maradt, mert az ember nehezen változtat az életén. Repülni nem szeretett, a forgalom idegesítette, még a hídon is félt, ha Pestről Budára kellett átmennie. Zárkózott, csendes embernek ismerte mindenki. Aztán 1968-ban kiment az erkélyre, amelyről még a Szabadság-szobrot is látni, és levetette magát az utcára. - Senki nem tudja, miért tette - mondja Szathmáry Lajosné, akinek egy évvel később utalták ki a lakást, mert akkorra már Helénke is a férje után halt. - Amikor mi beköltöztünk, megvettük az örökösöktől a zongoráját, hogy játsszon rajta a lányom. Az asszony még valamit vásárolt a hagyatékból, négy egyforma, ezüstszínű falikart, többre azonban már nem volt pénze. A zongora, ami mögé egykor a sorsa elől bújt Seress Rezső, a nagyszobában az ablak elé került. Szathmáryné végül 1982-ben adta el a szomszédjának, Léday Lászlónak, mert pénzre volt szüksége, hogy kifestesse a lakását. Az egykori pincér is zenélt néha, de csak úgy, magának, és sohasem Seress Rezső zongoráján. Amikor tavaly meghalt, az unokaöccse felújította a lakást, de a hangszerrel nem tudott mit kezdeni. Ott áll az a fényesre csiszolt parkettán, az elején a felirattal: Heinrich Maliwanek. Batári László szívesen eladta volna, de azt mondták neki, nem ér túl sokat, így tudja Szathmáryné is, aki az évekkel valahogy elkezdett mind jobban kötődni a zeneszerzőhöz, akinek az egykori lakásában él, de akit nem ismert soha. Egyszer még az önkormányzathoz is bement, hogy helyezzenek el egy emléktáblát a Dob utcai ház falán. Az ügyintéző nézte egy ideig, és csak aztán mondta, hogy nincs erre pénz. Szathmáryné akkor elhatározta, hogy maga kezd el gyűjteni rá. Csak azt, hogy mit írjanak rá, azt nem tudja még az asszony. Talán amit ilyenkor szokás, hogy e házban élt és alkotott. Mert itt élt és alkotott Seress Rezső, és tulajdonképpen itt is halt meg, a ház előtt. Pedig ez nem így történt. Seress Rezső túlélte a zuhanást, ájultan szállították a MÁV-kórházba, ahol napokig feküdt. Mozdulni nem tudott, egyvalamire volt csak képes, és azt meg is tette. Megfojtotta magát azzal a dróttal, amellyel az ellensúlyt erősítették a gipszére. Hatvankilenc éves volt ekkor. Négy falikart őriz tőle Szathmáryné és megvan még a zongorája, amelyet most eladna Batári László. Kopott egy hangszer, a fedelén karcolások. Ki is kell még porszívózni. FALUSY ZSIGMOND Eladó egy zongora Kopott hangszer, fedelén karcolások Szerda UJ PÉTER Muzsikus szomszéd Amennyiben szomszédunk napközben gyakorol, nem követ el szabálysértést, de ha éjszaka is rendszeresen zongorázik vagy hegedül, szabálysértést követ el. (Horváth Csaba Hasznos tudnivalók című hiánypótló művéből) Ismerjük a népi mondókát, ugye: „Házunk előtt két tematizállt, közülük csak egy tematizált”. TGM javasolta volt évekkel ezelőtt, hogy mindazokat, akik leírják vagy szájukon kiejtik a tematizál szót, egyszerűen rekesszük ki a kulturális nemzetből, ami akkor még nagyon szimpatikus kezdeményezésnek tűnt, de mára meg kellett adni magunkat a sorsnak és a nyelvnek: a tematizálás élt, él és élni fog, sőt. Maga a tematizálás (jelentsen bármit is, végül kiderül majd, mit) lett a politikai közélet értelme, a sine qua nonjának a non plus ultrája (és akkor a csimborasszóról még szó sem esett), a politikai cselekvés egyetlen lehetséges formája. Mostanra már nagyjából minden jelentősebb politikus mögött 5-25 fős kommunikációs csapat dolgozik, szorgos bölcsészek, akiket felszívott a szféra, jelentős vállalkozói díjak ellenében, mikor milyen témát kell bedobni. A gyakorlat azt mutatja, hogy a közéletben körülbelül két hét alatt kifut bármilyen súlyos téma, tehát kéthetente nagyjából újat kell bedobni. Néhány hónapja nagy volt a tematizálás az adó körül. Azonnali, radikális adócsökkentés, évközbeni reform, satöbbi, a miniszterelnök szorgosan rappelte legújabb ötleteit, be sem állt a szája, kamarai ülés, rádióinterjú, lakossági fórum, csak úgy röpködtek az egykulcsos áfák, az egyszerűsítések, az adónemeltörlések, verbalice percről percre nőtt a versenyképesség. Sápadt riporterek rohangáltak Kuncze Gáborhoz, hogy jaj, most mi lesz az SZDSZ-szel, mert Gyurcsány miniszterelnök sorra eleszi a liberális témákat, most például adót csökkent. És futhatott a Fidesz is a pénze, illetve a pénzünk után, próbálhatott a kormányfőre ráígérni, hogy még nagyobb adócsökkentést szeretne, illetve ő már sokkal korábban szeretett volna adócsökkentést - komolytalan erőlködésnek tűnt, mert Gyurcsány már úgy letematizált keresztbe-hosszába, hogy úgy kellett leszállni róla, mint a férfibicikliről. Szorgos kis elemzők gyalogsági ásóikkal már el is temették az egész jobboldalt. Aztán eltelt néhány hét, a téma lassan leszivárgott az altalajba, a vízzáró rétegekig, fölállt valami bizottság, megvizsgálandó, mit és hol csökkent majd villámgyorsan a kormány, közben nagyon csöndben bejelentette a népszerű Drazsé, hogy hát úgy kéne adót csökkenteni, hogy az állam bevételei ne csökkenjenek, úgy fizessünk kevesebbet, hogy ha lehet, akkor inkább többet fizessünk. Néhány napja végre befejezte a számolgatást a bizottság, előjött a nagyszabású adóreformtervezet javaslatának mittudomén mijével, amiből már szépen látszik, hogy se szja-, se áfacsökkentés, és tulajdonképpen az iparűzési adó is marad, csak másképpen hívják majd, tehát hogy teljesülne a draskovicsi álom. Egyszerűsödni sem fog a rendszer, hanem inkább bonyolódni, és ez még csak a tervezet, ugye, még átmegy a tárcán, aztán a parlamenti bizottságon meg a plenárison, addigra még elkopik belőle néhány költségvetésileg kellemetlen tétel, tehát megközelítőleg előáll az eddigi adórendszer, viszont elköltöttünk rá egy valag pénzt, persze nem hiába, hiszen tematizált egy nagyot a kormány. Haladhatunk majd szépen tovább, meg lehet majd vizsgálni a munkabérek közterheit, azt sem kéne piszkálni, mert még összeomlik a tébé, a nyugdíjbiztosító. Persze, rutinosan játsszuk ezt már. Van, aki nagyban, van, aki kicsiben. Mindenkinek megvan a maga kis tematizálandója. Szegény Demszky például attól remél nyerni néhány szavazót, hogy csökkenti a kerékbilincselés díját. Egy második kerületi szoci polgármester átlevelez nekem a tizenegybe, hogy hogyan jelentsem fel a szomszédomat, ha hangoskodik. Tematizál kicsikét. (Én meg az összes baromarcú motorost és felfúrt lyukaskipufogós Peugeot 206-ost szeretném följelenteni, mindenkit, aki tizenegy után - szombat délben - egy Móricz Zsigmond körtéri főgázzal próbál elégtételt venni elcseszett életéért, retematizálva ezzel az akusztikai légteret, de mindegy.) Orbán körök, szövetségek után konzultációs testületet alapít, faluparlamentet, utána majd tanyatanács jön. Erről az adómizériáról tematizálásilag még annyit, hogy már megint Kuncze járt jól, és az egész SZDSZ megnyugodhat: a liberális témákból nem nyúltak le semmit. Tehát most aztán lehet bátran, elvszerűen liberáliskodni. Tessék! Lenyúlt témák MAGYARORSZÁG 2005. ÁPRILIS 6., SZERDA 5 HIRDETÉS : BUDAPEST BANK A GE Money Bank tagja gen képes Önnek profitot hozni. Mi igent mondunk ügyfeleink elképzeléseire. Ezért az ügyfeleink. ■ Üzleti Vonal: 06-40-344-444 ■ www.budapestbank.hu