Népszabadság, 2005. április (63. évfolyam, 75-100. szám)

2005-04-08 / 81. szám

NÉPSZABADSÁG MAGYARORSZÁG 2005. ÁPRILIS 8., PÉNTEK 7 Sok a per, múlik az idő Bíróság előtt a Zöld-ügy: ezernél több sertéstenyésztő vár a pénzére Megszületett az elsőfokú ítélet Zöld Gyula, a szolnoki Solami Rt. hajdani vezetője és fia, ifjabb Zöld Gyula, a szekszárdi Tolnahús Rt. volt igazgatója büntetőperé­ben: a szolnoki városi bíróság nagy értékű csalás miatt az apát ötévi, míg a fiát háromévi szabadságvesztésre ítélte. A döntés nem jogerős, a vádlottak szabadlábon védekezhetnek. A több százmillió forintos csalási ügy öt évvel ezelőtt kezdődött: a szolnoki Solami Húsipari Rt. el­len 2000. szeptember 4-én in­dult felszámolási eljárás, miután a cég több százmillió forinttal tartozott a sertéseket beszállító kistermelőknek, s a dolgozóinak sem fizetett ki csaknem 200 mil­lió forintnyi munkabért. A négy­száz dolgozó elmaradt bérének egy részét a bérgarancia-alapból időközben a felszámoló kifizette, de a sertéseket beszállító, több mint ezer kistermelőnek tovább­ra is adósa maradt. Csia László, a felszámolással megbízott Csabaholding Kft. ügyvezetője szolnoki tudósí­tónknak elmondta: egy felszá­molást két év alatt kellene befe­jezni, ez az ügy azonban számos peres eljárás miatt lassan öt esztendeje húzódik. A felszá­moló megtámadta például azt a szerződést, amelyben a Solami Rt.-nek hitelező Reorg-Apport Rt. lefoglalta, majd árverésen kívüli eljárásban értékesítette a cég csaknem egymilliárdos va­gyonát, központi telephelyét és összes berendezését. A Szolnok Megyei Bíróság nemrégiben jogszerűtlennek mondta ki az árverésen kívüli eljárást, ám a Reorg-Apport Rt. felülvizsgála­ti kérelmet nyújtott be az ítélet ellen, így az nem emelkedett jogerőre. A felszámoló kártérí­tési igényt nyújtott be a Solami Rt. vagyonát 2000-ben meg­szerző Ingatlan 98 Kft. ellen is, amiért e cég - a Csabaholding szakértői szerint - jogszerűtle­nül jutott hozzá a húsipari cég vagyonához. A több százmillió forintos kártérítés behajtása ■ Zöld Gyula nem született „húsos dinasztiába”, ráadásul meglehetősen későn, negyven­egy éves korában kezdett vál­lalkozásba, amikor 1991-ben több üzlettársával együtt, 20 millió forint jegyzett tőkével megalapította a telefonháló­zatok tervezésével és szerelésé­vel foglalkozó Fázis Rt.-t. Öt évvel később az USA-ban tőzs­dei cégként bejegyzett Hungarian Telephone and Cabel Corporation (HTCC) és a Fázis közötti együttműködés révén komoly megrendeléseket nem lesz egyszerű - jegyezte meg Csia László -, az első vevő ugyanis nem sokkal később túl­adott a cégen. A Solami Rt. volt telephelyén jelenleg a Szole- Ment húsipari vállalkozás mű­ködik. A szolnoki városi ügyészség 2001-ben, különösen nagy ér­tékre elkövetett csalás miatt emelt vádat a szolnoki és a szek­szárdi húsüzem vezetői ellen. A vádirat szerint Zöld Gyula és fia 1999 májusától 2000 februárjá­ig úgy vettek át sertéseket a kis­termelőktől, hogy tudták: azok ellenértékét már nem tudják ki­fizetni. Többhavi elmaradt bér­rel tartoztak dolgozóiknak is. A Solami és a Tolnahús Rt.-nél le­foglalt, tetemes mennyiségű ira­tot egy szolnoki könyvvizsgáló elemezte. Ebben a könyvvizsgáló több helyütt megállapítja, hogy a teljesítettek, s 1997-ben már több mint tízmilliárd forintos árbevételt produkált Zöld Gyu­la cége. A pénz befektetéséhez új területeket keresett, s ezt a lehetőséget a húsiparban talál­ta meg. Előbb a Terimpex-cso­­port megvásárlásával a szolno­ki és a ceglédi üzemhez jutott hozzá, majd a felszámolás alatt lévő Szekszárdi Húsipari Rt. vagyonának megvétele után 1998 elején a Tolnahús Rt.-t is útjára indította. Ez utóbbi irá­nyítását később a fiára, ijabb Zöld Gyulára bízta. Solami Rt.-nél és a Tolnahús Rt.­­nél fellelt számlák egy része nem felel meg a jogszabályi előírások­nak, nem tudni, milyen munka­végzésért és milyen megbízás alapján fizették ki azokat. Kide­rült az is, hogy mindkét cég már 1999 végén fizetésképtelen volt, ennek ellenére még 2000 janu­árjában és februárjában is foly­tatták a sertésfelvásárlásokat. A raktárkészlet értékesítéséből ugyan ki lehetett volna fizetni a sertéseket beszállító kistermelők egy részét, ám a több százmillió forintos raktárkészlet a felszá­molás előtti napokban átszámlá­­zással más-más cégek nevére ke­rült. A könyvvizsgáló jelentése szerint a Solami Rt. és a Tolna­hús Rt. összesen közel egymilli­­árd forinttal maradt adósa a ser­téseket beszállító termelőknek. A szolnoki és a szekszárdi húsipari cég vezetői ellen, nagy értékű csalás miatt indított bün­tetőügyben több száz tanút hall­gattak meg. A bizonyítási eljá­rást nehezítette, hogy az elsőren­dű vádlott, Zöld Gyula több al­kalommal szívpanaszokra, majd elmeállapotára hivatkozva nem jelent meg a tárgyalásokon, ezért a bíróság az Országos Igaz­ságügyi Orvos­szakértői Intéze­tet kérte fel annak kivizsgálásá­ra, hogy az elsőrendű vádlott mi­lyen betegségekben szenved. Dr. Rochlitz Zoltán, a szolno­ki városi bíróság elnökhelyettese elmondta: a több éve folyó bün­tetőügyben a napokban született elsőfokú ítélet, amely Zöld Gyu­lát ezerötszáz­ rendbeli csalás, valamint emellett csőd­bűntett és hitelező jogtalan előnyben ré­szesítése miatt nem jogerősen öt év börtönbüntetésre ítélte. Az orvos szakértői vélemény sze­rint az elsőrendű vádlott elme­állapota semmilyen mértékben nem korlátozott, tisztában volt és van cselekedetei súlyával. Fi­át, ifjabb Zöld Gyulát negyven­­négyrendbeli csalás elkövetésé­ben találták bűnösnek, őt nem jogerősen három év börtönbün­tetésre ítélték. A vádlottak fel­mentésért, az ügyész az ítélet súlyosbításáért fellebbezett - a másodfokú ítélet legkorábban idén ősszel várható. DOBOS JUDIT Szolnokon a felszámolás alatt is termelnek Aki Atkárról belelátott a hegyekbe Faluközpontban lakni könnyű. Közel van a posta, a buszmegálló, a hivatal, az orvos. A falu legszél­ső házában, ahol fél lábbal már a határban érzi magát az ember, s ahonnan minden messzire esik - az már nagyobb feladat. Bartókést mégis a Heves me­gyei Atkár legszélén vettek tel­ket, s költöztek 1956-ban az ott felépített új házukba. Pedig annyi pénzért, tizennégyezer fo­rintért, amennyiért azt a telket megkapták, zsalugáteres, göm­bölyű oszlopos házat vehettek volna bent a faluban. De a két gyerek - a tizennégy éves lány meg az ötéves fiú - mindenkép­pen ide kívánkozott, a nagy me­ző mellé. Volt itt egy kis patak is, a legelőn artézi kút, ahonnan a vizet hordhatták. Idejárt a csor­da: nagyon elkeserítő tudott len­ni, amikor az állatok betódultak a kertbe, mert a tehénnek, ha el­indul, nem számít a kerítés, mindez mégis külön látványos­ság volt. Bartókné a Mátra látványával sokáig nem tudott betelni. - Beleláttam a hegyekbe -mondja, s a kiskapát, amivel a nárciszokat bontogatta ki az el­száradt falevelek közül, nekitá­masztja a drótkerítésnek, amíg eldübörög mellettünk a Mátra Volán világoszöld busza. Olyan volt ez a legszélső ház, mint a mesében. Őzek jöttek, néha rókák, mókusok szaladgál­tak a kertben, s az a sokhangú madárdal, hát az volt a legszebb. Mókus még tavaly is beme­részkedett a kertbe, a madarak se hallgattak el - de a legszélső ház körül a világ rengeteget vál­tozott. Megépült a közelében az M3-as autópálya például. - Én örültem neki - állítja az öt éve megözvegyült, azóta egye­dül élő Bartókné. - A zajt hamar megszoktam. Valahogy bizton­ságérzetet adott, hogy mennyien jönnek-mennek körülöttem. Es­te tízig, tizenegyig van nagy for­galom, aztán minden elcsende­sül, és éjjel kettő tájt kezdődik elölről. Eltűnt a csorda végképp, az artézi kútra sincs már szükség, vezeték viszi a vizet Bartókné fürdőszobájába. Az unokák ko­csival körbeviszik, olyankor megnézik a régről ismerős utcá­kat. A megüresedett házaknak, ahonnan az öregek kihalnak, ha­mar akad új gazdájuk. A család megoldja a bevásár­lást is, belátva, hogy bár a mama még igen sok mindennel elbír, szatyrokkal gyalogolni már nem neki való. Négy unokája lett Bartóknénak, ketten már felnőt­tek közülük, ketten még diákok. Aggódik gyerekért, unokáért, dédunokáért egyaránt, mert fur­csa világ van, a tudás is mintha kevesebbet érne. A lányunoka, az a „betyár lány”, aki két iskolát is végzett egyszerre, csak hogy boldogulni tudjon, nemigen tud elhelyezkedni. Vagy ott a gépész­­mérnöknek tanult fia, az is öt­venéves kora után maradt hiva­tás nélkül, s próbálkozik, még­sem talál munkát magának. Bartókné szerint egyszerűbb volt az élet régen, amikor ő maga a hatvani háziiparnak a kézi kö­tőgépen dolgozva, télen a nyár­ra, nyáron a télre készülve kötö­­gette a gyereksapkákat, pulóve­reket, babaholmikat. Mellékjö­vedelemnek meg ott volt a kert, a baromfi, a gyümölcsfák. Már nincs, aki gondozza a kertet. Évekkel ezelőtt a disznóvágások­nak is befellegzett, nem gyűlik össze disznótorra a család. Egy­szer meghívták őket a kárpátal­jai rokonok is, de az igencsak kü­lönös tér volt, még ha énekelt is mindenki. Bartókné azt mondja, se azelőtt, se azóta nem hallott, látott olyan szomorút, azokban a dalokban annyi hazaszeretet és annyi bánat volt. Abbahagyjuk a beszélgetést, kezdődik a tévében Bartókné egyik kedvenc sorozatának leg­frissebb epizódja. Azért azt még megvárjuk, hogy eldübörögjön a közelben egy kamion, s a nyolc­vanegy éves asszony még meg­ossza velünk, hogy a lánya egy időre Amerikába utazott, s hogy az egyik unoka a Gábor Dénes Műszaki Főiskolán tanul infor­matikát. Aztán átmegyünk egy kőhí­­don, egy kiszáradt csatorname­der felett, és a falu már nincs is sehol. KOBLENCZ ZSUZSA Bekötőút, autópálya is itt kanyarog - de Bartóknét nem zavarja a forgalom Gyöngyös-­­sólymos, Nagyréde Gyöngyös-Atkár Vámos-­ györk Gyöngyös Csány Az életpálya-építés tudománya Új oktatási program a Dél-Dunántúlon Nyolc dél-dunántúli okta­tási intézményben hu­szonöt hónapon át kipró­bálnak egy új oktatási programcsomagot, amely­nek célja, hogy a diákok a tanultakat a mindennapok gyakorlatában jól tudják alkalmazni. Tudósítónktól A Dél-Dunántúlon Somogy me­gyéből a nagyatádi óvoda és a lengyeltóti művészeti iskola, Baranyából a siklósi Kanizsai Dorottya és a szigetvári Tinódi általános iskola, Tolna megyé­ből a bonyhádi Széchenyi általá­nos iskola, a szekszárdi Ady és a dombóvári Apáczai szakközép­­iskola, valamint a gyönki gim­názium vesz részt egy újfajta kí­sérletben a Tolna megyei peda­gógiai intézet vezetésével létre­jött Pannon Kaptár konzorcium tagjaként. A humán erőforrás operatív programon nyert száz­­ötvenmillió forintból kétszáz pedagógust fizetnek huszonöt hónapon át azért, hogy kipró­báljanak egy a hagyományostól teljesen eltérő programcsoma­got. Ezt a csomagot gyakorló pe­dagógusok dolgozták ki, és szeptembertől országszerte nyolcezer gyerek és ezerötszáz tanár együtt teszteli huszonöt hónapon át. Kurdi László, a projekt me­nedzsere elmondta: ennek célja, hogy a kizárólag ismeretalapú oktatás helyébe olyan lépjen, amely alkalmassá teszi a diáko­kat arra, hogy az elsajátított ké­pességeket újszerű szituációk­ban is alkalmazni tudják. A kép­zési rendszer modernizációjá­nak szükségességét az elhíresült PISA-felmérés is alátámasztja, amelynek során kiderült, a ma­gyar diákok többsége kizárólag iskolai környezetben képes hasznosítani a megszerzett tu­dást, az életben már gyakorta helytelen válaszokat adnak. Csizmadia Sándorné szak­mai vezetőtől megtudtuk: a pe­dagógusok feladata szeptem­bertől az lesz, hogy az első, ötö­dik és kilencedik osztályban ki­próbálják az oktatási program­­csomagot, naplót vezessenek, és háromhavonta beszámoljanak tapasztalataikról. A csomagnak fontos része, hogy egyetlen ha­gyományos tankönyvet sem használnak majd. Szintén új­szerű, hogy bizonyos képessé­geket, például a szövegértésit és alkotásit nemcsak a magyar nyelv, a logikait pedig nemcsak a matematika, hanem más tan­tárgyak keretében is fejleszti. Egyes területek, amelyek ko­rábban is jelen voltak az okta­tásban, a program részeként tervezett módon fejleszthetők: ilyen a szociális kompetencia, az életpálya-építés, az info­kommunikációs technika, azaz a számítógép, internet, könyv­tár magas szintű használata. Ezekhez az elképzelésekhez ké­szült el a Sulineten elérhető di­gitális tudásbázisprogram, amely több ezer témakört dol­goz fel feladatokkal, rövidfil­mekkel, képekkel alátámasztva. A magyar diákok többsége kizárólag iskolai környezetben képes hasznosítani a megszerzett tudást, az életben már gyakorta helytelen válaszokat adnak. Ez teszi lehetővé, hogy a diák ma már ne csak írásos alapon és nyomtatott taneszközökön sa­játítsa el a tudást. A központi program kidolgo­zója, a Közoktatás-fejlesztési és Pedagógus-továbbképzési Kht., valamint a Tolna megyei peda­gógiai intézet is bízik abban, hogy a tanárok akkor is alkal­mazni fogják az újszerű oktatási módszereket, ha a pályázati idő­tartam már lezárul.

Next