Népszabadság, 2005. április (63. évfolyam, 75-100. szám)
2005-04-30 / 100. szám
16 2005. ÁPRILIS 30., SZOMBAT KULTÚRA Ficsúr meghalt A Valahol Európában Ficsúrjának ismertük meg, és számunkra meg is maradt annak. Ennek több véletlen az oka. Rónai András 1932-ben Budapesten született. Színészkedni Lakner Artúr híres gyerekszínházában kezdett. A Valahol Európában sikere után nagy magyar színész is válhatott volna belőle. Szirtes László, a film producere azonban azt mondta neki: Kár a maga tehetségét ebben a rendszerben elpazarolnia. Vándoroljon ki Palesztinába, magából ott kiváló héber színész válik. A Művész Színház műsoráról pedig Várkonyi Zoltán levette a darabot, amelyre szerződtette, így aztán 1949-ben valóban elhagyta az országot, s valóban Izraelben lett jelentős színész. A katonaságnál ugyanis a tábori színházhoz vezényelték, minthogy Izraelbe is eljutott a Valahol Európában. 1963-ban került az izraeli nemzeti színházhoz, a Habimához, amelynek vezető színészeként mintegy kétszáz szerepet játszott el. Emellett negyven izraeli, amerikai és német filmben szerepelt. A magyar színjátszástól egészen Izraelben sem tudott elszakadni, létrehozott egy színházat, ahol nyaranta magyar színészek játszottak. Első színészsikerei fölötti örömében nevét Avrahamra változtatta. Nekünk Ficsúr marad. Z. L. Rónai András HIRDETÉS 4 Szentély a sátorban Ma ér véget Győrben a XV. Mediawave. A kulturális miniszter jövőre nagyobb anyagi támogatást ígért a fényírók fesztiváljának. Tej áldozatot vettem Tatjana Ondar Kizil-Dolovnától. A szibériai sámán asszony rám fújta a füstöt, megtisztulásom és kifehérítésem érdekében adott egy korty tejet - ezt előtte egy felcímkézett, műanyag kólásüvegből töltötte a csészébe -, én meg a végén a dobjába dobtam egy százast. Ennyit igazán megér, hogy ne káborogjak lélek nélkül ebben a földi vitágban. A sámán asszony a győri, 22- én kezdődött és ma záruló Fényírók Nemzetközi Fesztiválján, a Mediawave összművészeti alternatív rendezvénysorozaton mutatott be egy ősi szertartást, amellyel hazájában ma is gyógyít, megidézi a hirtelen elhunytak búcsúüzenetét a hozzátartozóknak. Azt mondta Tatjana, nehéz volt erre az estre segítségül hívni az égi erőket, hiszen a nézőtéren különböző nemzetiségű és vallású emberek ültek, akikben volt némi gyanakvás, de leginkább elzárkózás az ősi vallás elől. A sámánkultúrából így is megérzett az ember valamit. Tatjana előtt Kanalas Éva népdalénekes hátborzongatóan szép, torokhangú énekeivel hangolt rá a sámánkultúrára. Ő a szibériai Tuvában - ahol a rokon népek zenéjével ismerkedett - sajátította el ezt az énekmódot. A XV. Mediawave fesztiválnak ez a rendezvény csupán egyetlen különlegessége volt a sok közül. A fényírók „könyvét” nem lehet elolvasni, csak lapozgatni lehet, tetszés szerinti sorrendben. Hátizsákos, feketébe bújt fiatalok mennek helyszínről helyszínre, mint a kincskeresők, próbálnak rábukkanni valami újra, érdekesre. Az idén valamivel könnyebb a tájékozódás a „kulturális zarándokhelyen”, hiszen az elmúlt 15 évben már itt járt legsikeresebb dzsesszmuzsikusok, etnozenészek lépnek fel a Rómer-házban, a Hrabal-teremben, s a megyei múzeum udvarán felhúzott sátorban. Azért kellett sátorba költözni a legkülönlegesebb helyszínről, a művészetek szentélyeként használt zsinagógából, mert annak az épületét éppen felújítják. A zsinagóga hangulata érzékelhető hiány, ám előnye a változásnak, hogy a belváros szívébe vitték a rendezvényeket. A Széchenyi téren - amelynek alkalmi füvesítésére gyeptéglát árulnak, darabját hatszáz forintért szabadtéri filmvetítéseket nézhetnek esténként a látogatók, a dinamó és többek között a szódavíz feltalálója, Jedlik Ányos szobra mellett kóstolgatják a fröccsöt, vagy az egyik közeli térre költözött teaházból figyelhetik Boka Gábor és Makhuli Gabi szabadtéri kreatív bútorkiállítását, ahol minden fiók rejt valami kedves falvédőbölcsességet. A vetítőtermekben folyamatosan peregnek a versenyfilmek, s két előbemutatóra is sor került. A Dallas mellett a Moszkva tér rendezőjének, Török Ferencnek a Csodálatos vadállatok című tévéfilmjét vetítették. A film minden kockája műteremben készült, megjósolható sikere talán visszaad valamit a tévéjátékok régi rangjából. A főszereplő Eszenyi Enikő sírva nézte végig az alkotást: - Amikor rock and rollt kellett táncolnom, éppen haldoklott az édesapám, s a családi fájdalomban ez a film mentette meg az én életemet - mondja. A fesztivál már öt országban és húsz helyszínen zajlik. Az egyes fesztiválprogramok rendezői tartottak egy vitafórumot is a győri városházán, ahol a Mediawave egyik alapítója, Tóth Erzsébet, a Magyar Mozgókép Közalapítvány főtitkára irányította a nemzeti és kisebbségi kultúra egymásra hatásáról szóló vitát. Ott volt Csáky Pál, Szlovákia miniszterelnök-helyettese, aki előadásában egy olyan sokszínű és rokonszenves Európa közös kialakítását sürgette, amelyik leküzdi identitásválságát, bizonytalanságait, s amelyben mindegyik jelen lévő kultúra megtalálja önmaga helyét. A Mediawave konferencia résztvevői aláírtak egy nyilatkozatot, amellyel Győrt támogatják az Európa kulturális fővárosa cím elnyerésében. A magyar politikusok közül Bozóki András kultuszminiszter járt a fesztiválon, jövőre nagyobb anyagi támogatást ígért a rendezvénynek, s rögvest be is jelentett egy új ösztöndíjprogramot a fiatal filmesek számára. Ennek segítségével forgatókönyvírók, producerek az Európai Unió Médiaprogramja keretében pár hetes vagy féléves tanulmányúton vehetnek részt Európában, s a tengerentúlon. Az összművészeti, de a keleteurópai és ázsiai kultúrát kifejezetten előtérbe helyező fesztiválon a globális kihívásokat is megvitatják a résztvevők, néha komolyan, néha a maguk alternatív módján. A levéltárban Aranyborjú címmel tartottak konferenciát a pénzvilág sajátosságairól, színeiről, történetéről. Jelszavukat Woody Allentől kölcsönözték: „A szegénységnél a gazdagság jobb, már csak anyagi szempontból is.” HAJBA FERENC A Széchenyi téren szabadtéri filmvetítéseket nézhetnek esténként az érdeklődők A Mediawave 2005 díjai A fesztivál fődíját az idén a román Alexandru Solomon kapta A nagy kommunista bankrablás című filmjéért. A zsűri különdíját Sam Huntley érdemelte ki, Pucold ki a cipődet! című alkotásáért. A legjobb magyar kísérleti film címét Lichter Péter művének - Éjszakai előadás - ítélték oda. A dokumentumfilmdíjat Boris Mitic vehette át Pretty Diana című filmjéért. Két új különdíjat is kiadott a zsűri: a szerb Peter Jovanovic Vajaja földje, illetve a lengyel Jarek Sztandera Egy csodáért című filmjének. A Kodak díjára Fillenz Ádám operatőrt tartották méltónak. Győr városa a legjobb animációs filmnek járó díjat Jonas Geimaert Lakásélet című munkájának szavazta meg. A Mediawave Párhuzamos kultúráért díjait már a nyitónapon átvehette Király Ernő zeneszerző, Lajkó Félix muzsikus, Sára Ferenc népzenész, Kerekes Péter filmrendező, Marton László Távolodó zenekritikus, s Tóth Erzsébet, a Magyar Mozgókép Közalapítvány főtitkára. B kategóriás humor Televízió__________________ SZERBHORVÁTH GYÖRGY Hogy a tévézés az olvasás kárára megy, arra a múlt héten magam is jó példát szolgáltattam: félreolvastam az mtv műsorának címét, a Gazdagodj okosan !-t Gazdálkodj okosan!-nak írtam. Hja, a gyerekkori emlékek... A gazdagodás a gazdálkodás helyett azonban jól szemlélteti az értékváltást, bár megkockáztatom, hogy az okosság lenne a gazdagodás legfőbb előfeltétele, noha az okosság önmagában véve nem erény, egy maffiózó is lehet okos, miképpen humoros is. Ám utóbbit a filozófusok többé-Mindvégig az volt az érzésem, hogy a szerzők vagy a netről, vagy régi Fülesekből merítik a vicceket, kevésbé mégis erénynek tekintik, mondván, hogy élni segít, a szellemes ember mindig is elismerésre méltó. Gálvölgyi János is az volt. Kétségkívül a legjobb szórakoztatók egyike, aki igényes színészi szerepekben is bizonyított már, a Heti Hetesben pedig alighanem a legüdítőbb olykori humoros, önironikus gesztusaival. Csak ne láttam volna az RTL- es műsorát. Nem tagadom, gyerekkoromban odavoltam a Gálvölgyi show-ért, üdítő színfoltnak rémlik, és Hofival ellentétben „értettem” is a poénokat. A magyar Benny Hill - az ilyesmihez nem kell háttértudás, ám ugyanez jó húsz évvel később már inkább csak lehangol. Különben is, folyton előbukkannak ezek a mára avíttá vált bohózatszerűségek az Önök körtékben, de máshol és máskor is, mintha ellenállhatatlanul mulatságos volna mindenkinek, ha egy öreg bácsikát játszó parodista a parkban a lányok fenekére csap, miközben kilóg a nyelve. Gálvölgyi még ma is ragaszkodik a nyelvöltögetős figura karakteréhez (itt a reklámparódiákban), ami bizony nagyon kínos, mert unalmas, cseppet sem vicces, és a legkevésbé sem humoros. A szellentés sem szellemes - igaz, ezt inkább az Irigy Hónaljmirigy gyakorolja. A fiatalabb Bagi-Nacsa produkcióihoz képest meg egyenesen fárasztóak Gálvölgyi tévéműsorparódiái (előbbiek legalább beöltöznek úgy, hogy tudjuk, kit utánoznak, míg Gálvölgyi csak a műfajt vesézné ki). A kórházsorozatokat kifigurázó Vészes helyzetben például háromszor is a (korai) magömlés a poén, akárha egy általános iskolai fiúvécében röhögnének a nyolcadikosok; a fitneszműsorokat a kávézás tanításával tennék nevetségessé, de rögtön három epizódban, mintha egy nem lenne untig elég. A főzőműsorok paródiája is általánosságban mozgott - vízsütés és zacskósleves-főzés -, mintha Stahltól a Recept Klubon át akár Jamie Olivérig nem lenne kit kifigurázni. Némi társadalomkritikai és - jobb híján mondom ezt csak - kiérezhető volt a korrupcióról és az alvásbevallásról szóló jelenetben, de mindvégig az volt az érzésem, hogy a szerzők vagy a netről, vagy régi Fülesekből merítik a vicceket. B kategóriás humor. Ha az, mert még a legjobb jelenetet is - két újgazdag súlyzózás közben dumálgat - elrontja a folyamatos „vazzeg”-eléssel, ami ugyebár arra jó, hogy ha nincs poén, ott a vazzeg. Tényleg, vazzeg, ez mindenre jó. Közismert az idősödő bohóc alakja, aki mindennapi betevőjéért még mindig kiáll a porondra, de már csak önmaga árnyéka. Szomorú látvány, s egy kicsit szánalmas is. NÉPSZABADSÁG 41 HÍREK Átvette a Herder-díjat Klimó Károly festőművész Átvette a Herder-díjat tegnap a bécsi egyetemen Klimó Károly festőművész, akit a hamburgi Alfred Toepfer alapítvány tüntetett ki a független kuratórium döntése alapján. A díjazottak a szokásoknak megfelelően egy-egy ösztöndíjast is kiválaszthatnak, aki egy évig Bécs egyik felsőoktatási intézményében tanulhat. Klimó Krasznahorkai Katalin fiatal művészettörténészt választotta ösztöndíjasnak, aki már néhány írásával és az eddigi tevékenységével bebizonyította, hogy érdemes erre az ösztöndíjra. A díjat, amellyel 15 ezer euró is jár, Alfred Toepfer hamburgi üzletember alapította. Az alapítvány kuratóriuma 1963 óta ítéli oda a díjat a kelet- és délkelet-európai országokkal kialakított kulturális kapcsolatok erősítése jegyében. Idén Klimó Károlyon kívül Eimuntas Nekrosius litván színházi rendező, Hanna Krall lengyel írónő, Jirí Kuban cseh művészettörténész, Primoz Kuret szlovén zenetudós, Kresimir Nemec horvát irodalomtudós, valamint Andrei Marga román filozófus kapott Herder-díjat, amelyet minden évben a bécsi egyetemen adnak át. (MTI) A Kolibri vendégjátéka Szentpéterváron A Kirágberúg című előadásával vendégszerepel a Kolibri Színház a szentpétervári VI. Rainbow Fesztiválon, május 16-án. Christina Gottfriedsson művét Benedek Judit, Svédországban élő rendező dolgozta át színpadra, aki a darabot rendezőként is jegyzi. (Munkatársunktól)