Népszabadság, 2005. április (63. évfolyam, 75-100. szám)

2005-04-13 / 85. szám

NÉPSZABADSÁG MAGYARORSZÁG - ÁLLÁSPONT 2005. ÁPRILIS 13., SZERDA 3 Nem marasztalták el Rudi Zoltánt Az előzetes nyilatkozatok ellenére nem állapította meg Rudi Zoltán elnök fe­lelősségét tegnapi rendkívüli ülésén a Magyar Televízió kuratóriumának el­nöksége abban, hogy a köztévé késve szakította meg adását II. János Pál pá­pa halálhírével. Az ügy kivizsgálását a testület SZDSZ-es tagjai kérték, és az egyik MDF-es kurátor is megelőlegezte, hogy miután az MTV a népszavazás után másodszor követett el súlyos hi­bát, a kuratórium emellett már nem mehet el szó nélkül, és a mélyreható vizsgálat része kell legyen a közvetlen vezetői felelősség megállapítása is. Ehhez képest tegnap - számonkérés helyett - beszámoló történt a kurató­rium előtt. Rudi Zoltán a belső vizsgá­lat eredményét ismertetve Nika György hírigazgatóra hárította a fele­lősséget a késés miatt, mert volt hatás­köre a műsor megszakítására, erre fel is készítették, mégsem adta ki az uta­sítást. Nikát - aki a pápa halála nap­ján bent sem volt az épületben - az el­nök felmentette a hírigazgatói megbí­zásából, és leváltja a Híradó főszer­kesztői posztjáról is. Egyelőre nem tudni, milyen szankciót szab ki Baló Györgyre, aki vezetői ügyeletesként nem volt elérhető. Az MDF-es dele­gáltak az ő felelősségét firtatták, az SZDSZ-es kurátorok viszont Rudiét, mert mégis ő az elmúlt időben kétszer is hibázó MTV elnöke, ráadásul arra sem tért ki a vizsgálat, hogy a rövid rendkívüli Híradó után miért folyta­tódott a film, mintha mi sem történt volna, miért adott az MTV még reklá­mot is a második, hosszabb Híradó után. A szabad demokrata kurátorok végül egyedül maradtak azzal a szán­dékukkal, hogy elmarasztalják Rudit, csak egy olyan szöveg született, hogy a köztévé mindent kövessen el a ha­sonló hibák kiküszöbölésére. HASZÁN ZOLTÁN Az MTV elnöke lapunknak nyilatkozva az avítt technikával is magyarázta a történteket Szétszavazó ellenzék Fegyelem a Parlamentben, együttműködés az Országház falain kívül Vajon egyedi jelenség-e, hogy az ellenzéki Dávid Ibolya egy szo­cialista politikusra bízta rá sza­vazati jogát az ügyrendi bizott­ság egyik konfliktusoktól izzó ülésén? Van-e együttműködés az MDF és az MSZP között? Az MDF parlamenti frakciójában a 2002-es választások óta a honatyák em­lékezete szerint nem volt példa arra, hogy egy-egy, a bizottsági ülésekről tá­vol maradó képviselő kormánypárti, az­az szocialista vagy szabad demokrata honatyára ruházta volna át szavazati jo­gát. A kérdés azért került szóba, mert a múlt héten az ügyrendi bizottság kihe­lyezett ülésén a Gyurcsány Ferenc és Apró Piroska meggazdagodásával kap­csolatos, a Fidesz által javasolt vizsgáló­bizottság ügyében a távol lévő Dávid Ibolya (MDF) nem ellenzéki politikust, hanem a szocialista Csiha Juditot kérte meg hivatalosan a helyettesítésével. A lapunk körkérdésére válaszoló MDF-es képviselők szinte valameny­­nyien úgy nyilatkoztak: vagy jelen vol­tak a bizottsági üléseken, vagy egy má­sik MDF-es honatyát bíztak meg a sza­vazással. Olyan eset viszont előfordult, hogy komoly, illetve kényes politikai kérdésekben a fórum képviselői olykor a kormányoldallal szavaztak. - De ez ál­talánosan elmondható a parlamenti frakciók más képviselőiről is - közölte Karsai Péter, aki például tavaly a szocia­listákkal szavazott az ügyrendi bizottság egyik ülésén, amikor Herényi Károly frakcióvezető döntését „szentesítették” öt „lakiteleki” honatya kizárásáról. „Úgy mondanám, hogy nem a szocialisták­kal, hanem magunkra, az MDF jövőjére szavaztam” - tette hozzá. Herényi Ká­roly maga is szavazott együtt a kor­mányoldallal a külügyi bizottság egyik ülésén, amikor az EU-ügyek miniszter­jelöltjét hallgatták meg. Az MDF-frak­­cióvezető lapunknak ezt azzal indokol­ta, hogy egyrészt alkalmasnak találta a személyt a poszt betöltésére, másrészt az uniós ügyek feltételezik a politikai konszenzust a pártok között. Az MDF-frakcióból kizárt vagy távo­zott lakiteleki­ képviselők viszont nem szavaztak a kormányoldallal politikai­lag kényes kérdésekben, sőt előfordult, hogy esetleg a Fidesz álláspontját osz­tották, s nem a kötelező MDF-es véle­ményt. Egy-egy törvényjavaslat esetében is előfordult már a T. Házban, hogy a kor­mányoldal, illetve az ellenzék „szétszava­zott”. A Medgyessy-kormány első száznapos programját a Fidesz például megszavazta, az MDF viszont nem. Ma az Országgyűlés ügyrendi bizottsága a Fidesz javaslatára ismét tárgyal a „Gyurcsány-Apró-érdekkör” meggazda­godását vizsgáló bizottság felállításáról. Kissé eltérő a helyzet a Parlament fa­lain kívül: elég csak arra gondolni, hogy az MDF és az MSZP több médiaügyben is egymásra talált, akár még a Fidesszel vagy az SZDSZ-szel szemben is. Az MDF különutassága a két ellenzéki párt között komoly konfliktusokat okozott. A legélesebb ütközést a Magyar Televí­­zió kuratóriumának felállítása váltotta ki. Az MDF ugyanis ragaszkodott ah­hoz, hogy a kuratórium elnökségében az ellenzéki pártoknak járó négy helyet ne a parlamenti arányoknak megfele­lően, 3:1 arányban, hanem fele-fele részben osszák el. A két párt vitája odá­ig mérgesedett, hogy a Fidesz végül ki­maradt a kuratórium elnökségéből, az MDF pedig mind a négy helyet feltöl­­tötte, parlamenti kormánypárti voksok­­kal. A négy tag pedig már komoly takti­kázásra adott lehetőséget az MDF szá­mára, hiszen a szocialista delegáltakkal együtt akár elnököt is jelölhettek az in­. Kilép a Magyar Demokrata Fó­rumból Bégány Attila, az­ MDF V. ke­rületi szervezetének az elnöke, és a jövőben a Jobbik Magyarországért mozgalomban folytatja a politizá­lást. Bégány Attila - mint lapunknak elmondta - már hosszabb ideje fon­tolgatja a távozást, de az utolsó csepp a pohárban számára az MDF és az MDNP hét végi egyesülése volt. Szerinte a demokrata fórumnak nem a rendszerváltás kisiklatásáért felelős néppártiakkal, hanem a Job­bikkal kellett volna szövetkeznie. A politikus azt is elmondta, tudomá­sa szerint mások is távoznak a demokrata fórumból i­tézmény élére­­ az SZDSZ nélkül. Ezzel kétszer is próbálkoztak. Először 2003 tavaszán, amikor arra a Kósa-Somogyi Györgyre bólintott rá az MSZP és az MDF vezérkara is, akit az SZDSZ nem támogatott. Csakhogy a szavazáson a fórumos kurátorok - óriási belső bot­rányt okozva - nem tartották be a párt­utasítást, és Ragáts Imre lett a befutó. A kurátorok megkapták a javítási lehető­séget, miután Ragátsnak egy rendőrségi eljárást kiváltó ügy miatt mennie kel­lett. A két párt kurátorai így tavaly ta­vasszal megválasztották Rudi Zoltánt, akit az SZDSZ nem támogatott. Nemcsak az MTV-ben találkoznak helyenként a szocialista és a fórumos ér­dekek, hanem a médiahatóságban is. Több voksoláson szavazott együtt az MSZP-s és az MDF-es delegált, szem­ben az SZDSZ-es vagy a fideszes taggal. Legutóbb az MDF-es ORTT-tag kezde­ményezte indoklás nélkül a médiaható­ság Műsor-szolgáltatási Alapját irányí­tó igazgató felmentését, amelyhez csat­lakozott az MSZP-s delegált - egy szoci­alista kurátort javasolva a posztra. A legfrissebb együttszavazás hétfőn tör­tént: a Magyar Rádió kuratóriumának beszámolóját az MSZP-s és SZDSZ-es tagokkal együtt az MDF-esek is elutasí­tották, mert a médiatörvénnyel össze­egyeztethetetlen módon működik a rá­dió, amelynek elnöke, Kondor Katalin nyilvános politikai szerepléseket vállal. CSUHAJ ILDIKÓ-HASZÁN ZOLTÁN Dávid Ibolya Csiha Judit Rudi Zoltán Önvédelmi reflex KIS TIBOR M­ennyire szabad vajon komolyan venni Suchman Tamásnak azt az állítását, hogy Szili Katalin államfői jelölése szakítópróba - ráadá­sul még csak nem is a kormánykoalíció, hanem az MSZP szempontjából? E logika szerint arról volna szó az adott esetben, hogy azok, akik az MSZP- ben nem Sziliben látják az ideális megoldást, aláássák a pártegységet. Kétségkívül merész kijelentés ez Horn Gyula volt minisztere részéről, már csak a párt eddigi történetét figyelembe véve is. Merthogy az általa vi­zionált szituációnál azért több esze szokott lenni ennek a pártnak. Az MSZP-re sok mindent lehet mondani, de azt aligha, hogy szakadásfajta párt volna. Akadtak persze olyanok az elmúlt másfél évtizedben, akik ki­szakadtak soraiból - Németh Miklóstól Szűrös Mátyásig -, ettől azonban még maga a párt minden vihart, belső válságot egységesen élt túl. Olykor még a mostaninál jóval kritikusabb helyzeteket is. Mert ahhoz aligha fér­het kétség: sem az adott személy, sem pedig az ügy nem akkora súlyú, hogy kicsit is normális körülmények között darabjaira hullhatna egy olyan hatalmas konglomerátum, mint amilyen az MSZP napjainkban. Igencsak meglepő lenne, ha mindezzel nem volna tisztában maga a volt miniszter is. És mivel ez nemigen hihető, nyomban felvetődik a kérdés: akkor pedig miért akarja presztízskérdéssé tenni az MSZP számára ő is - és vele együtt még sokan mások az MSZP-ben - Szili Katalin kandidatú­­ráját? Azt ugyanis csak a vak nem veszi észre, hogy a legutóbbi hetekben az MSZP-n belül igen masszív erők mozdultak meg annak bizonyítására. Szili jelölésének nincs alternatívája, visszaléptetése pedig jóvátehetetlen presztízsveszteséget okozna a pártnak. A Szili mellett kampányozó párt­aktivisták azzal, hogy például a választmánytól kötött mandátumot köve­teltek az SZDSZ-szel indult egyezkedéseken, kész helyzetet igyekeztek te­remteni, és lényegében a párt mozgásterét szüntették volna meg. Márpe­dig ez könnyen zsákutcába vihette volna az egész folyamatot. E csapdát a pártválasztmány elkerülte (és talán van esély rá, hogy a kongresszus is el­kerüli majd). A leblokkolás egyébként már csak azért sem végzetszerű fe­nyegetés a vezető testületek számára, mert nem hihető, hogy az MSZP ne tudna magából kitermelni olyan Mádl-utódot, aki a koalíciós partner szá­mára is elfogadható lehet. Sőt, erre talán már az eddig felröppent nevek - Bihari Mihály, Bárándy Péter, Vitányi Iván vagy Glatz Ferenc - is garanci­át jelenthetnek. Hogy mennyire képlékeny még azonban a mostani hely­zet, azt Gyurcsány Ferenc kitartó hallgatása, távolságtartása is mutatja. A kormányfő e deklaráltan kívülállói magatartása egyre feltűnőbb egyéb­ként, és lassan kezd kínos is lenni. Mindez egyáltalán nem arra vall, hogy Gyurcsány egyszerűnek ítélné meg saját lehetőségeit a mostani vitában. Másra nem gondolhat az ember: a kormányfő attól tart, hogy érdemi megszólalása e pillanatban kontraproduktív lehet; ez vagy a pártjában, vagy a koalícióban okozna zavart. Márpedig erre nyilván semmi szüksége az adott körülmények között. Egy elhamarkodott nyilatkozat súlyos kö­vetkezményekkel járhat számára egy évvel a választások előtt. A dolgok azonban egyelőre mégsem úgy alakulnak, hogy Gyurcsány so­káig tarthatná még magát némasági fogadalmához. Könnyen elképzelhe­tő ugyanis, hogy egy adott pillanatban ő is éppúgy királycsinálóvá válik majd, akárcsak Antall József Göncz Árpád, vagy Orbán Viktor Mádl Fe­renc esetében. Ha ez bekövetkezne - márpedig ez nem zárható ki a kor­mánykoalíciónak nem sok választása maradna, már ha kicsit is épkézláb módon működik az említett pártok önvédelmi reflexe. Ördög a falon FÜZES OSZKÁR T­örökökkel és ukránokkal ijesztgetik a franciákat azok, akik féltik az új uniós alapszerződéstől. Mások azért javasolják a népszavazáson el­utasítani a tévesen európai alkotmánynak nevezett okmányt, mert vagy túl piaci liberálisnak, vagy túl szociálisnak találják. E „mások” bármennyi­re különböznek is egymástól, összeadódva pillanatnyilag többen vannak, mint azok, akik igennel akarnak voksolni. Ráadásul előállt az a fura hely­zet, hogy a magát eleddig az európaiság egyik szellemi mozgatóerejének tartó francia baloldal egy része is a „nem” táborában van. A Közös Piac, az Európai Közösségek, majd az Európai Unió sok szem­pontból valóban francia szellemi és politikai termék. A legutóbbi időkig az utolsó felmutatható jele, egyetlen megmaradt valódi terepe a francia nagyhatalmiságnak. Aztán a brit belépés, a német újraegyesítés, a sok EU-bővítés fokozatosan felmorzsolta a francia vezető szerepet az unió­ban. Érthető, ha Párizs mindezt kényszeredetten fogadja, és az is érthető, ha időnként Churchill receptjét alkalmazza, ha nem tudsz valamilyen fej­leményt megakadályozni, állt a változás élére. A most érvényes, szintén francia lenyomatú nizzai szerződést felváltani készülő EU-alkotmány készítésében is nagy szerepet kaptak a franciák. Sokuknak mégsem tetszik az összehozott kompromisszum. Nem tetszik, mert elkerülhetetlenül egy nagyobb, másképp működő és a politikai súly­pontot Párizsból elmozdító EU alapokmánya. Belegondolni is szörnyű: az alapító, vezető Franciaország helykeresésre kényszerül a „saját” EU- jában! Ráadásul a végeredmény már egyáltalán nem csak a francia szán­dékoktól függ, az újraosztozkodás alighanem újabb „veszteségekkel” jár. De­ ha a franciák többsége elutasítja az új szerződést, akkor az EU- alkotmány politikailag kiszenved, mielőtt életre kelhetett volna. Akkor két eset van. Érvényben marad a nizzai szerződés, és kárba vész az egész mo­dernizálási törekvés, az EU súlyos erkölcsi kudarcot is szenved. Vagy Franciaország kilép az unióból, ami értelemszerűen a felbomlását is jelen­tené. Mindkettő katasztrófa-forgatókönyv, nem véletlen, hogy nem is haj­landó előre megírni senki. Az EU főemberei még „gondolni sem mernek” a francia népszavazás negatív eredményére. Ilyen ördögöt a falra festeni?! De, ha festik, ha nem, ott bújik a részletekben. Szóval, ha győz a non, akkor egy idő múlva újból népszavazás elé vetik a kérdést? Vagy azt mondják, hogy bocs, kezdjük elölről az EU átalakítását? Netán csinálnak maguknak egy másikat, mondjuk a belgákkal, németekkel, spanyolokkal, luxemburgiakkal, ahogy két évvel ezelőtt Chirac elnök célzott is egy külön unióra? Vagy „újratárgyalják” a francia EU-tagság feltételeit, a népakarat­ra hivatkozva? Nincs akkora fal, amire ennyi ördög felférne. De: a „nem” érdekében ijesztgetőkkel szemben sokan az „igen” javára ijesztgetnek. Azt mondják, a népszavazás bukása Franciaország európai bukása lenne, még a középhatalmi státus is odaveszne, nem is beszélve a politikai, gazdasági és lélektani válságról. Szóval, az „igen” volna a kiseb­bik rossz - morfondírozik az ingadozó francia szavazó, és ha így hiszi, a vé­gén győzelemre billenhet a mérleg. Nagy kő esne le az egész EU szívéről. De a győzelem már csak uniós módra lehetséges. Az EU, szokása szerint, okozott magának egy súlyos krízist, hogy azt túlélve esetleg előrébb evic­­kéljen. Általában sikerül az önveszélyes mutatvány. Most megint nagy az ijedelem, és megeshet: ezúttal hátraesés lesz a vége. Illetve, dehogy lesz a vége, hiszen bármennyire nehéz az EU építése, a lebontása sokkal nehe­zebb volna, bármi történik a franciákkal. Akkor ne izguljunk? De. Az ördög nem alszik: egy francia nem után az EU-ban minden sok­kal rosszabb lenne. Nekünk is.

Next