Népszabadság, 2005. április (63. évfolyam, 75-100. szám)

2005-04-14 / 86. szám

2 2005. ÁPRILIS 14., CSÜTÖRTÖK MAGYARORSZÁG Jelölt-jelöltekről dönt a kongresszus Az SZDSZ négyből kettőt elfogadna - Az MSZP-tagság egyet akar? Az SZDSZ elfogadná Glatz Ferenc akadémikus és Bárándy Péter volt igazságügy-miniszter ál­lamfői jelölését is. Most ismét az MSZP-nek kell lépnie: egyelőre úgy tű­nik, a tagság nem hátrált ki Szili Katalin mögül. Glatz Ferenc vagy Bárándy Péter személye körül alakulhat ki konszenzus a kormánypártok között a köztársaságielnök-je­­lölés során. Ez derült ki a tegna­pi sokadik koalíciós egyezteté­sen, amelyen már a pártelnö­kök is részt vettek. Az MSZP - engedve az eddi­gi egyetlen szocialista jelöltet, Szili Katalint kedden este vég­legesen elutasító SZDSZ kéré­sének - a házelnök mellett má­sik három nevet is előhúzott. A szocialista párt szervezeteitől érkezett ajánlások alapján erő­sorrendben: Glatz Ferenc, az Akadémia volt elnöke, Horn Gyula exkormányfő és Bárándy Péter, tavaly lemondott igazság­ügy-miniszter került föl a listá­ra, a legnagyobb támogatottsá­gú Szili Katalin mellé. Közülük az SZDSZ gyorsan kizárta Horn Gyulát pártpolitikai múltja­­ és a koalíciós időkből származó, vele kapcsolatos kellemetlen ta­pasztalataik­­ miatt. Többen fenntartással fogadták Glatzot is a kisebbik koalíciós pártnál, s volt olyan képviselő, aki szerint ő „még Szilinél is rosszabb” megoldás lenne. Csakhogy az SZDSZ előzetesen felállított normáinak megfelel az Akadé­mia volt elnöke, így kedden az éjszakába nyúló hosszas vita után az SZDSZ egy újabb konf­liktus vállalása helyett támo­gathatónak találta Glatzot, mi­ként Bárándy Pétert is. Kuncze Gábor a tegnapi koalíciós egyeztetés után a Glatz felemás megítélésére vonatkozó kérdés­re azt mondta: garantálni tud­ják, hogy a frakció az akadémi­kust és Bárándyt is támogatni tudja, ha őket jelöli az MSZP pénteki kongresszusa. Bár erről nem beszélt, lapunk úgy érte­sült, hogy az egyeztetésen az SZDSZ utalt rá, hogy nem vol­na ellenükre, ha bővülne a jelöl­tek listája más olyan nevekkel, akik már a sajtóban is megje­lentek. Erre azonban csekély az esély. Hiller István a tárgyalások után közölte: elvileg elképzelhető, hogy előkerül még egy, eddig ti­tokban tartott név, de kötelessé­gének tartja azokat jelölni, akik a legnagyobb támogatást kap­ták, így nem merülnek föl új ne­vek. Hozzátette: „Az MSZP to­vábbra is alkalmasnak tartja Szili Katalint az államfői poszt­ra, de a kongresszus elé terjeszti a másik három nevet is, az SZDSZ véleményével együtt.” Az MSZP-ben egyelőre ko­rántsem egyértelmű, hogy a tag­ság kihátrálna Szili mögül. A szocialisták tegnap délután a ko­alíciós tárgyalások ismeretében informális frakcióülést tartottak, ahol többek beszámolója szerint továbbra is inkább Szili-párti a hangulat. A házelnök mellett ki­álló Toller László például azt hangoztatva ment be a terembe, hogy ha a párt kitart Szili Kata­lin jelöltsége mellett, akkor erős­nek látszik, ha nem, akkor gyen­gének. A párt Baranya megyei elnöke úgy látja, van esély arra, hogy a kongresszus Szili Kata­lint nevezze meg, és ha ez törté­nik, akkor ezen a szabad demok­ratáknak is el kell gondolkodni­uk. Szili Katalin újságíróknak azt mondta: a tagság kezébe he­lyezi a sorsát, hiszen a párttagok jelölték „nem kis számban” őt. A kongresszus kimenetele megjó­solhatatlan: Szili Katalin támo­gatottsága valóban erős (holnap még számos MSZP-s politikus próbál vidéken korteskedni mel­lette). Glatz Ferencet sokan kényszermegoldásnak tartják, miként Bárándy Pétert is, aki túl kevés időt töltött az igazságügy­miniszteri székben, nem elég „kipróbált” személy. Értesülésünk szerint a tegna­pi frakcióülésen fölszólalók kö­zött volt, aki személy mellett, volt, aki a koalíciós együttmű­ködés és a 2006-os választás si­kere mellett állt ki. Úgy tudjuk, hogy sem Szili Katalin, sem Horn Gyula nem szólalt fel. A koalíciós egyeztetéssel kapcso­latban az Indexben az jelent meg, hogy a választmány által Hillernek adott szabad mandá­tum nem azt jelentette, hogy a pártelnök újabb nevekkel állhat elő, hanem Szili megválasztását kell elérnie az SZDSZ-nél, bár­mi áron. Információnk szerint ugyanakkor nem volt kirohanás Hiller ellen, és az elnöki beszá­molót a képviselők tudomásul vették. A képviselőcsoport mintegy felének részvételével megtartott ülésen abban ma­radtak, hogy tartják magukat a pénteki kongresszus döntésé­hez, és arra voksolnak, akit ott jelöltté választanak. Hiller István újságíróknak tegnap azt mondta: a jövő hé­ten, vagyis az MSZP elnökjelölő kongresszusa után külön-külön egyeztet az államfőválasztásról az ellenzéki pártok vezetőivel. HASZÁN ZOLTÁN-NAGY SZILVIA Mindenki elégedett? NÉPSZABADSÁG A Fidesz szimpátiaszavazást indít Országos szimpátiaszavazást szervez a Fidesz, szeretné meg­tudni ugyanis, hogy a választók kit látnának szívesen az államfői poszton. Ezt Orbán Viktor és Áder János jelentette be tegnap. A volt miniszterelnök hangsú­lyozta: nem arra tesznek javasla­tot, hogy a nép válassza a köztár­sasági elnököt - „az emberek je­löltjét” szeretnék megtalálni. Orbán tegnap nem nevezte meg a Fidesz számára kívánatos jelöltet. Egyértelművé tette vi­szont, hogy ő nem akar államfő lenni, mert van néhány feltétel, aminek nem felel meg. Nem adott ugyanakkor egyértelmű választ arra, hogy ha Szili Kata­lin lenne a szimpátiaszavazás győztese, a Fidesz támogatná-e a szavazáson. Név nélkül nyilatko­zó fideszes honatyák lapunkat úgy tájékoztatták: „a balos jelöl­tek közül Szili Katalin áll az első helyen, de Glatz Ferencet is lehet támogatni”. Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke a Hír TV-ben ar­ról nyilatkozott, hogy Bihari Mi­ll Dávid Ibolya tegnap azt közölte: „A magyar közélet zsákutcában van, ezért nem látszatjogokra van szükség, és nem PR-fogásokra, ha­nem valódi jogosítványt kell adni az embereknek ahhoz, hogy ők válasszák meg a köz­­társasági elnököt.”­irály is elfogadható a Fidesz­­képviselők egy része számára. Sólyom László neve természete­sen rajta lesz a listán - mondták lapunknak. Orbán Viktor min­denesetre nem zárta ki „a maga számára”, hogy adott esetben egy baloldali érzelműnek mondható jelöltet támogasson. Arról nem beszéltek, hogy csak az ellenzéki párt által felsorolt személyekre lehet-e majd az interneten, le­vélben vagy a bevásárlóközpon­tok előtti standokon voksolni. A Fidesz-frakció pénteken dönt arról, hogy mikor kezdődjön és végződjön a voksolás, s hogy egy vagy több szavazatot lehet-e majd leadni. A szimpátiaszava­zás várhatóan a jövő héten kez­dődik, és május végén zárul. A Népszabadság kérdésére, hogy 2000-ben, amikor a Fi­desz vezette koalíció döntött a köztársasági elnök megválasz­tásáról, miért nem látták szük­ségét annak, hogy szimpátia­szavazáson kérjék ki a nép véle­ményét, Orbán azt mondta: „Ég és föld a különbség az akkori és a mostani helyzet között. Akkor nemzeti konszenzus volt Mádl Ferenc személyét illetően.” Áder arra is emlékeztetett, hogy Mádl Ferenc a kisebbik koalíci­ós partner, az FKGP jelöltje volt, és a Fidesz ezt elfogadta, a jelölt személyéről nem volt vita. CSUHAJ ILDIKÓ Egyoldalú konszenzus A Fidesz szerint nemzeti kon­szenzussal választották annak idején államfővé Mádl Feren­cet. Pontosítva mindezt: a kis­gazdák még ma sem értik, hogy mi történt a párttal, aminek következtében országos gyűlé­sük Torgyán Józsefet koronázó szenvedélyével szemben rövid időn belül mégis úgy döntöttek, hogy ők tulajdonképpen Mádlt vágyják elnöknek. (Torgyán ké­sőbb összeesküvésről beszélt.) Nemzeti konszenzusról már csak azért is nehéz beszélni, mert csak a pártok döntöttek, ők viszont jórészt tényleg egyetértettek. Annyiban min­denképpen, hogy az ellenzék nem állított jelöltet, mert nem kívánt megveretni senkit. A konszenzus akkor sem volt erős, amikor Mádl a második fordulóra családjával együtt ünneplésre készülve megjelent a díszpáholyban, majd aztán a szavazatok összeszámlálása után csalódottan távozott. Har­madszorra, még mindig nem kétharmaddal, megválasztot­ták. Ténykedése viszont a nép­szerűségi listák tanúsága sze­rint valóban közel konszenzu­sos. (N. N. P.) Orbán Viktor tegnap a Parlamentben Két légy, egy csapás Orbán Viktor Fidesz-elnök ké­pünkön elégedetten, magabiz­tosan mosolyog. Tegyük hozzá: minden oka megvan rá. Politi­kai elemzők csak csettinthet­­nek azon az elmésségen, ahogy pártja - anélkül, hogy tényle­gesen megmozdulna - újabb akadályt gördített a koalíció elé. Országos rokonszenvsza­­vazást hirdettek - mintha a szimpátia ebben az esetben va­lóban mértékadó szempont lenne.­­Vajon Mádl Ferenc an­nak idején miként szerepelt volna egy szimpátiaszavazá­son? Pedig - és legalábbis igen­csak furcsa volna, ha ezt épp a Fidesz vonná kétségbe - elég jól elboldogul az államfői felada­tokkal.) Mindenesetre Orbánék le­csapták a magas labdát a mi­nél rosszabb nekik, annál jobb nekünk elve alapján, igaz, nem volt nehéz dolguk, mert jól földobták nekik a szocialisták és a szabad demokraták. Borí­tékolható ugyanis, hogy a „népszimpátia” legföljebb ab­ban a jelölt-jelölt személyében egyezhet a koalíció majdani akaratával, akin épp a legna­gyobb huzavona megy: termé­szetesen Szili Katalinról van szó, aki a mindenkori politi­kusi közvélemény-kutatások egyik legnépszerűbb szereplője. Igaz is, legutóbb épp azt a Dávid Ibolyát előzte meg, aki már hosszú ideje kirobbantha­­tatlan volt az élvonalból, és az előző ciklusban igazságügy­miniszterként épp az akkori államfő, Göncz Árpád egyik kegyelmi kérvényét utasította vissza. Most is igencsak meglepő húzással élt­­ azonnal tovább­fejlesztette a Fidesz elképzelé­sét. Azt nyilatkozta: az MDF partner abban, hogy az Or­szággyűlés fr­­akciói úgy módo­sítsák az alkotmányt, hogy a köztársasági elnököt válassza a nép. Elgondolkodhat most Lezsák Sándor: lehet, hogy nem is kellett volna szétrob­bantani az MDF-et, a dolgok előbb-utóbb úgyis a helyükre kerülnek. Ami bal, az bal, ami jobb, az jobb. Képünkön Orbán Viktor mosolyog nagyon, és hát min­den oka meg is van rá. Két le­gyet üt egy csapásra. Megnehe­zítette a koalíció dolgát, és az MDF-et sikerült újra bevonni a táborba. TÓTH ÁKOS Ön miért olvassa a Népszabadságot­ Nyeremények: 11 éjszakás földközi-tengeri ű­r hajóút a Tensitől 3 db JVC DynaPix plazmatelevízió Csak 3 okot mondjon, és nyerj

Next