Népszabadság, 2005. április (63. évfolyam, 75-100. szám)

2005-04-08 / 81. szám

NÉPSZABADSÁG Utasszűrés a metróban Benne vagyok a tévében, benne vagyok a tévében!... - nyugtá­zott kitörő lelkesedéssel a 958- as ellenőr. Unokatestvére hívta fel a hírrel, miközben ő fél hét­től ott állt a Blaha Lujza téri metrómegálló lejáratánál. A szokatlanul tiszta és kivilágított előtérben reflektorok és vakuk kereszttüzében riporterek és új­ságírók kérdezgették az ellen­őröket arról, mi történik. Tegnap a 2-es metró vonalán megkezdődött a demonstratív prevenció, amely egész évben tart, de nem úgy, mint most minden állomáson, hanem majd csak hol itt, hol ott. A BKV a felszíni járatokon is megerősíti az ellenőrköteléke­ket. Az első napon a metróbiz­tonságiakkal megerősített el­lenőrök viszont még mindenütt hermetikusan elállták a lejára­tokat, és csak azokat engedték be, akik megfelelően reagáltak a jegyeket, bérleteket...” kez­detű felszólításra. A Blahán pél­dául a reggeli híradásokban már szereplő 958-as, a 812-es férfi, valamint a 479-től 481-ig számozott három hölgy ellenőr kapta a reprezentatív feladatot. Vasalt egyenruha, frissen le­bolyhozott, szabályszerűen vi­selt karszalag, mosolygós, de rendíthetetlen tekintet. Őket lehetett fényképezni, megörö­kíteni az intézkedéseiket, és azt a fokozott udvariassággal körí­tett fokozott ellenőrzési tevé­kenységet, amely úgy szakmai­lag, mint emberileg elvárható a profiktól. Ennek ellenére sok megjegy­zést kaptak. Főleg a jegyesektől, bérletesektől. Az emberek min­denütt egymásra torlódtak, és nagyon rosszul tűrték, hogy fel­tartják őket. Egy rohanó lány, amikor megállították, kétség­­beesetten fakadt ki: „Úristen! Pont most, amikor rohanok té­­hát írni!?”. Majd félreállva per­cekig kotorászott a hátizsákjá­ban, mire megtalálta a bérletét. A legtöbb utas éppen a „folyton­­késős-mindig-rohanós” regge­leken utálja az ellenőröket, le­gyenek azok mégoly kedvesek. Bliccelők miatt egyébként nem akadt túl sok dolguk teg­nap, annál inkább a jegypénz­tárosnak, aki a hónap e részé­ben szokatlan mennyiségű vá­sárlót köszönthetett kis ablaka mögül. A cég bírságokból szár­mazó bevétele tehát nyilvánva­lóan megcsappan, míg a jegyel­adásból származó árbevétel vél­hetően drasztikusan emelke­dik. Szívesen nyilatkozott a metró biztonsági őre, aki társai­hoz hasonlóan kis terpeszben, fajtájékon pihentetett kezekkel az ellenőrök mögül szemlélte az eseményeket: „Eddig semmi különös nem történt. Remél­jük, nem is fog”. A Blahán tehát már reggel nyolckor inni lehe­tett a medve bőrére. A Deák tér másként festett. Az üvegkalitka alatti bejáratnál hallgatási fogadalmukat szegte meg az a számát is eltitkoló fér­fi, aki annyit közölt az akcióról: „Kérdezze meg a forgalmi iro­dán!” A félhomályban is érez­hető volt, hogy a fehér inges forgalmista alig néz többnek egy bliccelő hajléktalan koldus­nál. Köszönés helyett azt mondhatta: „Nyilatkozás és fényképezés engedély nélkül csak a Blaha Lujza téri állomá­son, minden más állomáson írásbeli engedély szükséges!” Az aluljáró felöli bejáratnál azonban helyrebillenhetett ab­béli meggyőződésünk, hogy az ellenőr is olyan, mint mi mind­annyian. A két hölgy kifejezet­ten kedves volt, arcukra nem a muszáj erőltette a mosolyt. Az alacsonyabbik még akkor is de­rűs volt, amikor arról mesélt, hogy ez itt lenn nem a valódi vi­lág. Az ott van fenn, a buszokon és villamosokon, ahol tűrniük kell a szidalmakat, a megalázta­tást, szóval az az igazi ellenőri munka. Nemcsak azért, mert ott sok a bliccelő, ráadásul gyakran a hetvenezer forintos éves bérletes utasok kelnek a ló­gósok védelmére az ellenőr elle­nében. Fenn nem ritka a tettle­­gesség sem. Legutóbb például a 73-as buszon egy mongol nő le­ütötte őt. Vagyis aligha akad olyan ellenőr, aki apró gyerek­korában erről a munkáról ál­modott volna. A legtöbbjükkel a szükség húzatta fel a piros karszalagot. Néhány éve azt mondta egy fiatal ellenőr: „Ciki a munka, tényleg ciki. Csak akkor lett könnyebb, amikor sikerült elhi­tetni magammal, hogy ezt nem a BKV-ért teszem. Inkább azo­kért, akik megveszik a jegyet. Én azokért dolgozom, akikkel szemben jogtalan­­előnyöket szereznek a bliccelők. Ez is egy­fajta igazságszolgáltatás.” Amúgy a fiatal ellenőr nem vett részt a tegnapi akcióban. Már nem dolgozik a BKV-nál. SCHWARTZENBERGER ISTVÁN „Folyton-késős-mindig-rohanós” utasok felügyelet alatt J­aj, úgy kedveltem én a stran­dot, hogy csak. Pláne palánk­­jeggyel: a tiroligatya zsebében ott volt ugyan a tízes, anyu igen pártolta a testmozgást, de nem lettem volna épelméjű, ha nem próbáltam volna meg az ugrást, amikor iszonyú jó falra akaszt­ható műanyag csontvázakat le­hetett kapni (nyolcötvenért). Kedveltük a mozit is, hajjaj. Apu adott egy húszast - lelkesen támogatta a szabadidő kulturált elöltését -, de a jegyszedők öreg és lassú öregasszonyok voltak akkoriban, lefagyott csehszlo­vák zseblámpákkal, tehát me­lyik hülye ne próbált volna meg besunnyogni a hátuk mögött. A mozi mellett öt forint volt egy menet a flipperen (öt golyó). Utazni meg muszáj volt. Nagyanyó adta az ötvenest, ez az ő reszortja volt, jól ment a sora, kötődét vitt a Bacsó Béla utcában az első emeleten, emel­lett meg nagy híve volt a diák­bérletnek. De melyik barom vett volna bérletet, amikor el- B­licc­ ­enőr csak szökőévben jött, és akkor is elszöktem előle, nem beszélve arról, hogy ötven fo­rintért már konkrétan be lehe­tett rúgni a számozott borozó­ban (hárslevelű). Utazni mesz­­szebb is muszáj volt. Eleinte csak Karl-Marx-Stadtba, ké­sőbb már Marokkóba. De nem csak úgy. Megvolt ugyan a húszezer forint, a nyári mun­kán igen favorizálták a nyári munkát, ezért hajlandóak vol­tak érte fizetni is valamit, de melyik oligofrén vett volna ab­ból a húszasból vonatjegyet, mikor pont ugyanolyat, csak hamisat, már kettőért is vehe­tett. És így tellett egy derék bor­jakéra is (teve). És milyen jó volt beköltözni az átlagosnak mondható, 52 négyzetméteres­­ panellakásba. És mennyire jólesett benne az a meleg télen, a sarkig tárt abla­koknál, de nyilván, hogy legin­kább ingyen. Megvolt ugyan a havi tíz a fűtésre, a feleségem szerette, ha nem kellett égnie a díjbeszedő előtt, de melyik kre­tén adta volna oda a díjbesze­dőnek, azt a tízest, amikor tud­ta, hogy úgyse tudják kitenni a szűrét a szolgáltatásból, és kü­lönben is, egészen jó feltételek­kel be lehetett fizetni egy Suzukira (Swift). Most negyvenöt éves vagyok, és jaj, úgy szeretek pénzt keres­ni. Megvan mindenem, család, gyerek, kutya, telek, télen Cortina, este Fortuna. De, mint láthatták, mindig megnéztem, mire mennyit. Ádóra például ugyancsak a lehető legkeveseb­bet. Az állam igen pártolná pe­dig, hogy minél többet, de ki az a debil, aki szívlapáttal szórná a pénzt az államnak, amikor eny­­nyi az életképes könyvelő? Kü­lönben meg olyan aranyozott, 1:1 méretarányú ezüst csontvá­zat láttam, hogy el se hiszik. BÁRKAY TAMÁS Szegeden se könnyű A szegedi villamosokat és trolibuszokat üzemeltető Szegedi Közleke­dési Társaság járművein a becslések szerint öt-hat százalék a blicce­lők aránya - mondta Török Mónika, a vállalat szóvivője. Rendszere­sek az atrocitások, ezek leggyakrabban szóbeli sértegetésben merül­nek ki, de előfordult már az is, hogy bántalmazták az ellenőröket. Dolgozóinak védelmében a társaság eddig is együttműködött ugyan a városőrséggel és a rendőrséggel, de a jövőben a korábbinál is gyak­rabban utaznak majd egyenruhások a társaság járművein. MAGYARORSZÁG 2005. ÁPRILIS 8., PÉNTEK 5 Mentelmi jog, vagy törvényen kívüliség? Nincs joghézag, és nincs szük­ség semmilyen törvénymódosí­tásra - ha betartanák a jelenleg érvényes törvényeket, akkor az országgyűlési képviselők nem tehetnék meg, hogy rendőri in­tézkedés esetén a mentelmi jog­ra hivatkozva nem fújják meg a szondát. Ezt állítja dr. Mózes Ervin jogi szakértő, (Szeged vá­ros jegyzője, bár a szakvéle­ményt nem e minőségében ad­ta), aki az Országgyűlés men­telmi és összeférhetetlenségi bi­zottsága megbízásából annak március 30-i ülése előtt állított össze szakmai anyagot a kér­désről. Mint ismeretes, a közelmúlt­ban több képviselő - Fenyvesi Máté és Vincze László, mind­ketten a Fidesz-frakció tagjai - tagadta meg, hogy rendőrségi igazoltatáskor megfújja a szon­dát. Lamperth Mónika bel­ügyminiszter ezt követően olyan jogszabályváltozást kez­deményezett, amely nem tekin­tené a mentelmi jog részének azt, hogy a képviselő megta­gadhatja a szonda megfújását. A mentelmi bizottság március 30-i ülésén tárgyalt a kérdés­ről, de nem hozott határozatot - a döntést elhalasztották. Géczi József Alajos, a bizottság szocialista elnöke szerint e hó­nap végén térnek vissza újból a témára. A mentelmi bizottság megbí­zásából készített anyagában Mózes Ervin úgy fogalmazott: a közúti közlekedésben gépjár­művet vezető képviselőt a rend­őrségnek ma is joga van igazol­tatni és előállítani, adott eset­ben véralkohol-vizsgálat tűré­sére kötelezni, és ebből a célból akár kényszerítő eszközöket is alkalmazni. Mózes Ervin érve­lése szerint az alkotmány csak egy utaló szabályt tartalmaz, amely szerint az országgyűlési képviselőket mentelmi jog illeti meg. Ennek konkrét tartalmát az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvény rész­letezi. Annak szövege azonban csak a büntetőeljárási illetve a szabálysértési eljárásról szóló törvényre hivatkozik - a rend­őrségi törvényre, annak intéz­kedési fejezetére nem. A rend­őrségi törvény viszont a rend­őrnek jogává és kötelességévé teszi, hogy intézkedjék, ameny­­nyiben rendőri beavatkozást igénylő tény jut tudomására. A Legfelsőbb Bíróság egy 2002. évi határozatában egyértelmű­síti: a mentelmi jog korlátozott védelmet jelent. A korlátozás a szabálysértési vagy büntetőel­járás kezdeményezésére vonat­kozik, de „minden más, a bűn­­cselekmény megelőzését, lelep­lezését, bizonyítását szolgáló, egyébként nem a büntetőeljá­rásról, hanem a rendőrségről szóló törvényben szabályozott intézkedés jogszerű, és az or­szággyűlési képviselő mentelmi joga által nem korlátozott” - idézi a Legfelsőbb Bíróság ál­lásfoglalását a szakértő. Mózes Ervin a mentelmi bizottság szá­mára készült anyagában hozzá­teszi: Az ezzel ellentétes jogér­telmezés nem kiváltságossá, hanem törvényen kívülivé ten­né az országgyűlési képviselő­ket. TANÁCS ISTVÁN A szonda titkot mutat HIRDETÉS FIZETETT MAGÁNHIRDETÉS VWTouran 1.6 Toyota Corolla Hatchback VW BORA Terra 1.4 VVT-i Comfortline 1.6 Helló. Béci! Eljött a te napod! Nem kell eltalálnod egy számot sem, mégis nyerhetsz! Hát apám, ezt neked találták ki! Á­PRILIS 8-ÁN (pénteken) tényleg muszáj ötöslottóznod, mert 8-18 óra között megnyerheted EZEKET AZ AUTÓKAT A és a 2X 5 MILLIÓ FORINTOT AZ ÓRÁNKÉNTI SORSOLÁSON! OPEL ZAFIRA CLUB Z16 XE VW GOLF Trendline 1.6 OPEL ASTRA-H­NJOY Z16XEP Eredményközlés óránként a Sláger Rádióban.. További részletek a lottózókban és a szórólapokon! A HIRDETÉST SZEMLÉD! ANDRÁS ÖTÖSLOTTÓ-NYERTES FIZETTE. www.szerencsejatek.hu*

Next