Népszabadság, 2005. május (63. évfolyam, 101-125. szám)

2005-05-07 / 106. szám

NÉPSZABADSÁG MAGYARORSZÁG - ÁLLÁSPONT 2005. MÁJUS 7­, SZOMBAT 3 Párbeszéd a felszabadulás napjáért Munkatársunktól A rendszerváltás óta Gyurcsány Fe­renc az első magyar kormányfő, aki Moszkvába utazik, hogy részt vegyen a győzelem napja alkalmából tartott ün­nepségen. A probléma az - nyilatkozta lapunk­nak Ungváry Krisztián történész -, hogy 1945-ben csak Európa nyugati fele szabadult fel, a keleti államok a nácizmus helyett megkapták a sztáli­nizmust. A történész emlékeztetett ar­ra, hogy 1993-ban az Országgyűlés ha­tályon kívül helyezte azt a törvényt, amely a magyar nép felszabadulása­ként értékelte az 1945-ben történteket. A helyzet most azért is különösen ké­nyes, mert Putyin orosz elnök a Szov­jetunió felbomlása előtt maga is egyik vezetője volt az állami elnyomógépe­zetnek. Természetesen - folytatta a történész - egy politikusnak reálpoliti­kai megfontolásokat is figyelembe kell vennie. Ezért nem kifogásolható, hogy a magyar miniszterelnök jelen lesz a moszkvai megemlékezésen, de az el­várható, hogy valamilyen finom mó­don érzékeltesse: a Vörös Hadsereg annak idején nem a szabadságot hozta el Magyarország számára. Az MSZP Baloldali Tömörülés Plat­formja viszont közleményben hangsú­lyozta: aki megkérdőjelezi a felszaba­dítást, az megkérdőjelezi az antifasisz­ta egységfrontot, a nyugati szövetséges hatalmak progresszív politikáját, és ez magában foglalja az antifasiszta ha­gyomány elutasítását is. A baloldali tö­mörülés a győzelem hatvanadik évfor­dulóját jó alkalomnak tartja arra, hogy adózzunk mindazok emlékének, akik életüket áldozták a nácizmus és helyi - köztük magyar - kiszolgálóik ellen folytatott sorsdöntő küzdelemben. Kiss Péter kancelláriaminiszter, a plat­form elnöke és Krausz Tamás törté­nész, a platform alelnöke pénteken egy budapesti sajtórendezvényen bejelen­tette: a tömörülés párbeszédet kezde­ményez annak érdekében, hogy a ma­gyar társadalom felszabadulásként ér­tékelje május 9-ét, a második világhá­ború európai befejezésének napját. ■ Béke Európában címmel vasárnap reggel 10 órától egész napos ünnepség­­sorozat várja az érdeklődőket a budapesti Kossuth téren a II. világháború befe­jezésének 60. évfordulója és az európai béke világnapja alkalmából - mondta Batisz András kormányszóvivő pénteken. Szavai szerint a „születésnapon” az életörömé lesz a főszerep, ehhez kínálnak szórakozási lehetőséget a tervezett programok. A rendezvény célul tűzi ki az uniós tagországok bemutatását is játé­kos formában, illetve kulturális programok keretében. A szóvivő közölte: a mi­niszterelnök vasárnap délelőtt részt vesz a köztársasági lobogó ünnepélyes felvo­násán, délután pedig Nemzeti Ellenállásért Emléklapokat ad át. Ez utóbbi ren­dezvényen a kormányfő beszédet mond. Az évfordulóhoz kötődő programok összköltsége - beleértve az április 3-i, gesztenyéskerti megemlékezést is - 68 millió forint. A szervezést a Miniszterelnöki Hivatal és a kulturális tárca kö­zös közhasznú társasága, a Hungarofest végzi. (MTI) Gyámhivatal - időseknek Szociális tevékenységekkel bővül a te­lepülési gyámhivatalok tevékenysége, a szakemberek szerint ugyanis elsősor­ban az úgynevezett asszisztált élettel lehet segíteni az időseket a minden­napokban. Saját környezetükben kell olyan támogatást adni nekik, amely könnyíti az eligazodást, információhoz és gyors segítséghez juttatja őket. A gyámhivatalokat ezért a közeljö­vőben szociális és gyámhivatalokká alakítják át. A nyugdíjasklubok és az idősek Éle­tet az Éveknek Országos Szövetsége ál­tal szervezett konferencián még nem e szervezeti változásról tárgyaltak azon­ban, hanem a „száz lépés” programjá­ról. Arra a megállapításra jutottak, hogy az kevéssé érinti a nyugdíjasokat. Az időskorúak szociális juttatásai vár­hatóan nem jutnak a családi támoga­tások sorsára, amelyeknél átrendezés várható. Bánfalvi István, az esély­egyenlőségi tárca főtanácsosa szerint a legnagyobb változást a munkaerőpiac legalizálásában érheti el a program, ez azonban majd csak a jövő nyugdíjasait érinti.­­ A tervezet megoldást jelenthet a fenyegető „nyugdíjbombára”, hiszen ezzel lehet a mai keresőket jogszerző helyzetbe hozni”. A koncepció lehető­séget teremthet arra is, hogy a ma még aktív munkavállalók idős korukban is meg tudjanak élni - mondta a szakem­ber, aki a szociális ellátórendszer egy sor olyan pontjára hívta fel a figyelmet, amely a nyugdíjasok, illetve inaktívak helyzetét hivatott javítani.­­ Az ápolási díj például a munka­erőpiac fontos tartaléka, ahogy az is, hogy lehetőség legyen a frissnyugdíja­sok kedvezmények melletti foglalkoz­tatására. A közgyógyellátásban terve­zett változások is elsősorban a nyugdí­jasokat érintik majd - mondta a szak­ember. KUN J. VIKTÓRIA Kendermag: újra tüntetés a büntetés ellen A rendőrség távol tartaná a rendzavarásra készülőket Munkatársunktól A szabad marihuánafogyasztásért indí­tott, négy évtizede létrejött Million Marijuana March nemzetközi kam­pányhoz csatlakozva tüntetést szervez vasárnap délután négy órára a Kender­mag Egyesület. A Polgári Engedelmes­­ségi Mozgalom elindítói és szimpati­zánsaik a Margit-szigeti Nagyréten de­monstrálnak, hogy felhívják a figyel­met arra: a politikusok ma több mint félmillió egykori és jelenlegi fogyasztót fenyegetnek börtönbüntetéssel. A Kendermag első, 2003-as de­monstrációját ellentüntető szélsőjobb­­oldali csoportok zavarták meg, sípolva, tojással, paradicsommal dobálva meg a színpadot. Juhász Péter, a Kender­mag Egyesület elnökhelyettese la­punknak elmondta: információik sze­rint az idén is várható, hogy szélsősé­ges megnyilvánulásokkal próbálják majd megzavarni a rendezvényt. Az egyesület a hosszúra nyúlt türelmi idő után úgy döntött, hogy az esetleges rendzavarokat feljelenti. A több feloszlatott tüntetésről is is­mert Lelkiismeret ’88 a honlapján in­vitálta „a magyarságot féltő embereket a drogkövetelő Kendermag (...) nyílt körű rendezvényére”. A Budapesti Rendőr-főkapitányság csütörtökön megjelentetett közleményében azt ja­vasolta a Lelkiismeret ’88 Csoportnak - amely megpróbált egy ellende­monstrációt bejelenteni ugyanarra az időpontra, a Margit-szigetre­­, hogy válasszon más helyszínt magának. A rendőrség arra is felhívta a lehetséges ellentüntetők figyelmét, hogy ameny­­nyiben erőszakkal vagy fenyegetéssel akadályozzák a Kendermag Egyesület vasárnapi demonstrációját, bűntettet követnek el, és három évig terjedő sza­badságvesztéssel is sújthatók. Ennek ellenére több szervezet honlapjának fórumán szervezik a demonstráció megzavarását. A Kendermag vasárnapi tüntetése zárja le az egyesület egy hónapja zajló akcióját, amelyhez többtucatnyian csatlakoztak, huszonhárman pedig az­zal jelentették fel magukat a rendőrsé­gen, hogy illegális drogot fogyasztottak. A rendőrség azóta tizenhárom esetben rendelte el a nyomozást, mivel bizonyí­tottnak találta, hogy az önfeljelentők valóban fogyasztottak kábítószert. A Margit-szigeten fellép a Korai Öröm, az Anima Sound System, vala­mint DJ Palotai, a műsorvezető Hajós András lesz. Két éve botrányba fulladt a könnyű drogok fogyasztása melletti demonstráció Embernap FÜZES OSZKÁR G­yőzött, aki túlélte, vesztett, aki meghalt. Emberi szempontból ennyi a második világháború mérlege, benne annak is, hogy hatvan éve, május 9-én értek véget a harcok Európában. Nem ennyi. Bár a világpolitikai erőelosztásban mindmáig van jelentősége­­ az ENSZ Biztonsági Tanácsában - annak, hogy mely államok győz­tek, s melyek kapituláltak a második világháborúban, ma már más­nak van történelmifordulat-értéke. Annak, hogy a szó legalapve­tőbb értelmében mindenki győzött. Sikerült megakadályozni egy tébolyult felsőbbrendűség-tudatból ürügyeztetett német­­olasz-japán világuralmi törekvést, amely népirtásba és rabszolga­ságba vetette, vagy vezette volna szinte az egész emberiséget. Ezért nevezheti mindenki az akkori május 9-ét a győzelem napjának. A vesztesek is. Még akkor is, ha a korabeli demokráciák sem makulát­lanok, még a háború után sem, évtizedekig folytatták gyarmati öl­dökléseiket. És még akkor is, ha a hitleri téboly elleni harc másik fő ereje a másfajta felsőbbrendűség-tudatból, de szintén világuralmi törekvésekből táplálkozó, s népirtási, rabszolgásítási cselekmé­nyekben szintén bűnös sztálini Szovjetunió volt. Logikailag és erkölcsileg: a kisebbik rossz hatalmas erőfeszíté­sekkel győzte le a sokkal nagyobbik rosszat, a már-már abszolút Gonoszt, az üzemszerű tömeggyilkosságra alapuló hitlerizmust, il­letve az Ázsiát rabigába hajtó japán militarizmust. Nem relativizál­­va, de a győzelem napja az emberiség túlélésének ünnepe. Aligha­nem kevés a legvadabb rémképzelet is ahhoz, hogy leírjuk azt a vi­lágot, amely a német és a japán csapatok közel-keleti összeérése és győzelmük utáni globális osztozkodásuk következménye lett volna. A részletes tervek már készen voltak. Hogy nem valósultak meg, azt sok-sok millió ember halálának, más sok tízmilliók önfeláldozó hétköznapi és mesébe illő hősiességének, röviden az antifasiszta koalíciónak köszönhetjük. Mi is, akik a vesztesek közé kerültünk forma szerint. A lényeg szerint, ha netán győztünk volna az akkori németekkel, már való­színűleg ország sem, nemzet sem lennénk egyáltalán. Ez a nap a mi túlélésünk napja is. A többi tanulság, és mind fontos, és mind általános, mert még egy ilyen háborút a Homo sapiens nem engedhet meg magának, ha el akarja kerülni a végső és teljes pusztulást. Az antifasizmus, ami­re ma legyinteni szoktunk, voltaképpen ez az egyetemes önfenntar­tó, sőt a Homo sapiens számára fajfenntartó tanulság. Minden május 9-én legalább, nézzük át tételesen. Soha többé nem lehet még csírájában sem eltűrni, hogy bárki bármilyen címen felsőbbrendűnek és uralomra hivatottnak titulál­ja magát. Meg kell akadályozni, hogy hatalomra, fegyverre tegyen szert erőszakos perverziójának kiélésére. Nincs az a „nemzeti”, „po­litikai”, „állami”, vagy bármilyen érdek, amelynek ürügyén az ilyen törekvésekkel szemben megismétlődhessen a korabeli Nyugat pi­­pogya, sunyi engedékenysége, ami például Csehszlovákia hitleri megszüntetéséhez vezetett, vagy ami Lengyelországot koncul dob­ta Hitler és Sztálin paktumának. Minden népirtó, területrabló diktatúrát meg kell dönteni, ha le­het. Ha nem lehet, akkor is törekedni, készülni kell rá, és meg kell próbálni az első megfelelő pillanatban. S hogy meg lehessen pró­bálni, a demokratikus államok közösségének ebben az erkölcsi és politikai minimumban egységesnek kell lennie, és rendelkeznie kell a megfelelő katonai eszközökkel is. Bármily kemény korlátokat szab a reálpolitika, minden diktatórikus törekvés veszélyes min­denkire. Életveszélyes. Soha egy pillanatra sem szabad eltűrni, hogy bárkit származása, vallása, bőrszíne és bármilyen adottsága miatt emberi jogainak és méltóságának teljességében bármilyen címen korlátozzanak. Ha korlátozhatják, akkor - borzasztó sok példa van rá - ki is pusztíthatják a „népcsoportot”. Sok embert, olyat, mint mi. Ben­nünket is. S ha már emlékeztetni kell erre magunkat, akkor ez a nap Euró­pa (az EU) napja is. Okkal. Az első és a második világháborúval Európa kis híján lenullázta mindazt, amit az ókortól a felvilágoso­dásig szellemben és erkölcsben értéknek felhalmozott. Lenullázta világvezető szerepét is, de ez a kisebbik baj. A nagyobbik az, hogy 1933 és 1945 között minden civilizációs mázt levetkőzve, pőrén és tömegesen tört elő a vadállati barbárság olyanokból, akiket mások is, ők maguk is „európainak”, „civilizált­nak” gondoltak. Vajon ép ésszel föl lehetett-e tételezni a XX. század közepén né­metekről és magyarokról például, hogy saját állampolgáraikat tö­megével pusztítják azon a címen, hogy azok cigányok vagy zsidók? Komolyan gondolták jól képzett és amúgy normális emberek, hogy egy magyar hadseregnek a Donnál kell megvernie a Szovjetuniót? Tényleg azt képzelte a kollaboráns Franciaország, hogy megmarad Hitler kegyelméből? Mit keresett a reneszánsz Itália Abesszíniá­ban? Mit védett a Berlin alatt 1945. május 8-án elesett német kato­na? Chamberlain úgy jött el Hitlertől, hogy „végre egy német veze­tő, akinek a szavában meg lehet bízni”. Londoniak ezrei ünnepelték őt, amikor hazaért Münchenből. Nota bene: évekkel később, ami­kor a hazatérő szovjet hadifoglyokat Sztálin átszállás nélkül, ugyanazokban a vagonokban a gulágra vitette, az amerikai elnök azt tervezte, hogy Joe bácsival közösen lesz világrendőr, a globális demokrácia őre. Hagyjuk a példákat, sok van, mindnyájan nagyon váratlanul meg tudunk teljesen őrülni. Harminc éve totális katonai vereségbe taszította magát Ameri­ka, amely mindmáig egy épkézláb érvet nem tud mondani magá­nak sem, miért ölette meg csaknem hatvanezer katonáját Vietnam­ban, hogy legalább ötmillió indokínairól ne is beszéljünk. Tíz éve hutuk és tuszik egymilliót irtottak ki egymás közül, és az akkori amerikai elnök meg a mostani ENSZ-főtitkár „túlzás lehet” meg­jegyzéssel félretette a szörnyűségeket jelentő táviratot. Tíz éve a holland békefenntartók karba tett kézzel végignézték a srebrenicai tömeggyilkosságot. Alig öt éve erkölcsileg és szellemileg makulát­lan emberek komolyan kérdezték, szabad-e erővel megakadályoz­ni, hogy Milosevics vérbe fojtsa az albán lázadást, miután vérbe bo­rította Horvátországot és Boszniát. Ma a világközvélemény nagyon nagy részének a meggyőződése, hogy hiba, sőt erkölcstelenség volt megdönteni Szaddám népirtó, és amíg képes volt rá, területrabló háborúkat indító rendszerét. Persze, megannyi különböző és bonyolult eset, tömérdek ilyen meg olyan szemponttal és tényezővel. De akik és amikor az imént felsorolt helyzeteket csinálták, vagy csak hagyták, aligha döbbentek rá, hogy minden ilyen a vereség napja, az emberiség, sőt az ember kudarcának napja, így nézve viszont május 9- mindenkinek és mindenképpen a győzelem napja. S ha a tisztelgő emlékezésé, akkor az Ember napja.

Next