Népszabadság, 2005. május (63. évfolyam, 101-125. szám)
2005-05-07 / 106. szám
NÉPSZABADSÁG MAGYARORSZÁG - ÁLLÁSPONT 2005. MÁJUS 7, SZOMBAT 3 Párbeszéd a felszabadulás napjáért Munkatársunktól A rendszerváltás óta Gyurcsány Ferenc az első magyar kormányfő, aki Moszkvába utazik, hogy részt vegyen a győzelem napja alkalmából tartott ünnepségen. A probléma az - nyilatkozta lapunknak Ungváry Krisztián történész -, hogy 1945-ben csak Európa nyugati fele szabadult fel, a keleti államok a nácizmus helyett megkapták a sztálinizmust. A történész emlékeztetett arra, hogy 1993-ban az Országgyűlés hatályon kívül helyezte azt a törvényt, amely a magyar nép felszabadulásaként értékelte az 1945-ben történteket. A helyzet most azért is különösen kényes, mert Putyin orosz elnök a Szovjetunió felbomlása előtt maga is egyik vezetője volt az állami elnyomógépezetnek. Természetesen - folytatta a történész - egy politikusnak reálpolitikai megfontolásokat is figyelembe kell vennie. Ezért nem kifogásolható, hogy a magyar miniszterelnök jelen lesz a moszkvai megemlékezésen, de az elvárható, hogy valamilyen finom módon érzékeltesse: a Vörös Hadsereg annak idején nem a szabadságot hozta el Magyarország számára. Az MSZP Baloldali Tömörülés Platformja viszont közleményben hangsúlyozta: aki megkérdőjelezi a felszabadítást, az megkérdőjelezi az antifasiszta egységfrontot, a nyugati szövetséges hatalmak progresszív politikáját, és ez magában foglalja az antifasiszta hagyomány elutasítását is. A baloldali tömörülés a győzelem hatvanadik évfordulóját jó alkalomnak tartja arra, hogy adózzunk mindazok emlékének, akik életüket áldozták a nácizmus és helyi - köztük magyar - kiszolgálóik ellen folytatott sorsdöntő küzdelemben. Kiss Péter kancelláriaminiszter, a platform elnöke és Krausz Tamás történész, a platform alelnöke pénteken egy budapesti sajtórendezvényen bejelentette: a tömörülés párbeszédet kezdeményez annak érdekében, hogy a magyar társadalom felszabadulásként értékelje május 9-ét, a második világháború európai befejezésének napját. ■ Béke Európában címmel vasárnap reggel 10 órától egész napos ünnepségsorozat várja az érdeklődőket a budapesti Kossuth téren a II. világháború befejezésének 60. évfordulója és az európai béke világnapja alkalmából - mondta Batisz András kormányszóvivő pénteken. Szavai szerint a „születésnapon” az életörömé lesz a főszerep, ehhez kínálnak szórakozási lehetőséget a tervezett programok. A rendezvény célul tűzi ki az uniós tagországok bemutatását is játékos formában, illetve kulturális programok keretében. A szóvivő közölte: a miniszterelnök vasárnap délelőtt részt vesz a köztársasági lobogó ünnepélyes felvonásán, délután pedig Nemzeti Ellenállásért Emléklapokat ad át. Ez utóbbi rendezvényen a kormányfő beszédet mond. Az évfordulóhoz kötődő programok összköltsége - beleértve az április 3-i, gesztenyéskerti megemlékezést is - 68 millió forint. A szervezést a Miniszterelnöki Hivatal és a kulturális tárca közös közhasznú társasága, a Hungarofest végzi. (MTI) Gyámhivatal - időseknek Szociális tevékenységekkel bővül a települési gyámhivatalok tevékenysége, a szakemberek szerint ugyanis elsősorban az úgynevezett asszisztált élettel lehet segíteni az időseket a mindennapokban. Saját környezetükben kell olyan támogatást adni nekik, amely könnyíti az eligazodást, információhoz és gyors segítséghez juttatja őket. A gyámhivatalokat ezért a közeljövőben szociális és gyámhivatalokká alakítják át. A nyugdíjasklubok és az idősek Életet az Éveknek Országos Szövetsége által szervezett konferencián még nem e szervezeti változásról tárgyaltak azonban, hanem a „száz lépés” programjáról. Arra a megállapításra jutottak, hogy az kevéssé érinti a nyugdíjasokat. Az időskorúak szociális juttatásai várhatóan nem jutnak a családi támogatások sorsára, amelyeknél átrendezés várható. Bánfalvi István, az esélyegyenlőségi tárca főtanácsosa szerint a legnagyobb változást a munkaerőpiac legalizálásában érheti el a program, ez azonban majd csak a jövő nyugdíjasait érinti. A tervezet megoldást jelenthet a fenyegető „nyugdíjbombára”, hiszen ezzel lehet a mai keresőket jogszerző helyzetbe hozni”. A koncepció lehetőséget teremthet arra is, hogy a ma még aktív munkavállalók idős korukban is meg tudjanak élni - mondta a szakember, aki a szociális ellátórendszer egy sor olyan pontjára hívta fel a figyelmet, amely a nyugdíjasok, illetve inaktívak helyzetét hivatott javítani. Az ápolási díj például a munkaerőpiac fontos tartaléka, ahogy az is, hogy lehetőség legyen a frissnyugdíjasok kedvezmények melletti foglalkoztatására. A közgyógyellátásban tervezett változások is elsősorban a nyugdíjasokat érintik majd - mondta a szakember. KUN J. VIKTÓRIA Kendermag: újra tüntetés a büntetés ellen A rendőrség távol tartaná a rendzavarásra készülőket Munkatársunktól A szabad marihuánafogyasztásért indított, négy évtizede létrejött Million Marijuana March nemzetközi kampányhoz csatlakozva tüntetést szervez vasárnap délután négy órára a Kendermag Egyesület. A Polgári Engedelmességi Mozgalom elindítói és szimpatizánsaik a Margit-szigeti Nagyréten demonstrálnak, hogy felhívják a figyelmet arra: a politikusok ma több mint félmillió egykori és jelenlegi fogyasztót fenyegetnek börtönbüntetéssel. A Kendermag első, 2003-as demonstrációját ellentüntető szélsőjobboldali csoportok zavarták meg, sípolva, tojással, paradicsommal dobálva meg a színpadot. Juhász Péter, a Kendermag Egyesület elnökhelyettese lapunknak elmondta: információik szerint az idén is várható, hogy szélsőséges megnyilvánulásokkal próbálják majd megzavarni a rendezvényt. Az egyesület a hosszúra nyúlt türelmi idő után úgy döntött, hogy az esetleges rendzavarokat feljelenti. A több feloszlatott tüntetésről is ismert Lelkiismeret ’88 a honlapján invitálta „a magyarságot féltő embereket a drogkövetelő Kendermag (...) nyílt körű rendezvényére”. A Budapesti Rendőr-főkapitányság csütörtökön megjelentetett közleményében azt javasolta a Lelkiismeret ’88 Csoportnak - amely megpróbált egy ellendemonstrációt bejelenteni ugyanarra az időpontra, a Margit-szigetre, hogy válasszon más helyszínt magának. A rendőrség arra is felhívta a lehetséges ellentüntetők figyelmét, hogy amenynyiben erőszakkal vagy fenyegetéssel akadályozzák a Kendermag Egyesület vasárnapi demonstrációját, bűntettet követnek el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel is sújthatók. Ennek ellenére több szervezet honlapjának fórumán szervezik a demonstráció megzavarását. A Kendermag vasárnapi tüntetése zárja le az egyesület egy hónapja zajló akcióját, amelyhez többtucatnyian csatlakoztak, huszonhárman pedig azzal jelentették fel magukat a rendőrségen, hogy illegális drogot fogyasztottak. A rendőrség azóta tizenhárom esetben rendelte el a nyomozást, mivel bizonyítottnak találta, hogy az önfeljelentők valóban fogyasztottak kábítószert. A Margit-szigeten fellép a Korai Öröm, az Anima Sound System, valamint DJ Palotai, a műsorvezető Hajós András lesz. Két éve botrányba fulladt a könnyű drogok fogyasztása melletti demonstráció Embernap FÜZES OSZKÁR Győzött, aki túlélte, vesztett, aki meghalt. Emberi szempontból ennyi a második világháború mérlege, benne annak is, hogy hatvan éve, május 9-én értek véget a harcok Európában. Nem ennyi. Bár a világpolitikai erőelosztásban mindmáig van jelentősége az ENSZ Biztonsági Tanácsában - annak, hogy mely államok győztek, s melyek kapituláltak a második világháborúban, ma már másnak van történelmifordulat-értéke. Annak, hogy a szó legalapvetőbb értelmében mindenki győzött. Sikerült megakadályozni egy tébolyult felsőbbrendűség-tudatból ürügyeztetett németolasz-japán világuralmi törekvést, amely népirtásba és rabszolgaságba vetette, vagy vezette volna szinte az egész emberiséget. Ezért nevezheti mindenki az akkori május 9-ét a győzelem napjának. A vesztesek is. Még akkor is, ha a korabeli demokráciák sem makulátlanok, még a háború után sem, évtizedekig folytatták gyarmati öldökléseiket. És még akkor is, ha a hitleri téboly elleni harc másik fő ereje a másfajta felsőbbrendűség-tudatból, de szintén világuralmi törekvésekből táplálkozó, s népirtási, rabszolgásítási cselekményekben szintén bűnös sztálini Szovjetunió volt. Logikailag és erkölcsileg: a kisebbik rossz hatalmas erőfeszítésekkel győzte le a sokkal nagyobbik rosszat, a már-már abszolút Gonoszt, az üzemszerű tömeggyilkosságra alapuló hitlerizmust, illetve az Ázsiát rabigába hajtó japán militarizmust. Nem relativizálva, de a győzelem napja az emberiség túlélésének ünnepe. Alighanem kevés a legvadabb rémképzelet is ahhoz, hogy leírjuk azt a világot, amely a német és a japán csapatok közel-keleti összeérése és győzelmük utáni globális osztozkodásuk következménye lett volna. A részletes tervek már készen voltak. Hogy nem valósultak meg, azt sok-sok millió ember halálának, más sok tízmilliók önfeláldozó hétköznapi és mesébe illő hősiességének, röviden az antifasiszta koalíciónak köszönhetjük. Mi is, akik a vesztesek közé kerültünk forma szerint. A lényeg szerint, ha netán győztünk volna az akkori németekkel, már valószínűleg ország sem, nemzet sem lennénk egyáltalán. Ez a nap a mi túlélésünk napja is. A többi tanulság, és mind fontos, és mind általános, mert még egy ilyen háborút a Homo sapiens nem engedhet meg magának, ha el akarja kerülni a végső és teljes pusztulást. Az antifasizmus, amire ma legyinteni szoktunk, voltaképpen ez az egyetemes önfenntartó, sőt a Homo sapiens számára fajfenntartó tanulság. Minden május 9-én legalább, nézzük át tételesen. Soha többé nem lehet még csírájában sem eltűrni, hogy bárki bármilyen címen felsőbbrendűnek és uralomra hivatottnak titulálja magát. Meg kell akadályozni, hogy hatalomra, fegyverre tegyen szert erőszakos perverziójának kiélésére. Nincs az a „nemzeti”, „politikai”, „állami”, vagy bármilyen érdek, amelynek ürügyén az ilyen törekvésekkel szemben megismétlődhessen a korabeli Nyugat pipogya, sunyi engedékenysége, ami például Csehszlovákia hitleri megszüntetéséhez vezetett, vagy ami Lengyelországot koncul dobta Hitler és Sztálin paktumának. Minden népirtó, területrabló diktatúrát meg kell dönteni, ha lehet. Ha nem lehet, akkor is törekedni, készülni kell rá, és meg kell próbálni az első megfelelő pillanatban. S hogy meg lehessen próbálni, a demokratikus államok közösségének ebben az erkölcsi és politikai minimumban egységesnek kell lennie, és rendelkeznie kell a megfelelő katonai eszközökkel is. Bármily kemény korlátokat szab a reálpolitika, minden diktatórikus törekvés veszélyes mindenkire. Életveszélyes. Soha egy pillanatra sem szabad eltűrni, hogy bárkit származása, vallása, bőrszíne és bármilyen adottsága miatt emberi jogainak és méltóságának teljességében bármilyen címen korlátozzanak. Ha korlátozhatják, akkor - borzasztó sok példa van rá - ki is pusztíthatják a „népcsoportot”. Sok embert, olyat, mint mi. Bennünket is. S ha már emlékeztetni kell erre magunkat, akkor ez a nap Európa (az EU) napja is. Okkal. Az első és a második világháborúval Európa kis híján lenullázta mindazt, amit az ókortól a felvilágosodásig szellemben és erkölcsben értéknek felhalmozott. Lenullázta világvezető szerepét is, de ez a kisebbik baj. A nagyobbik az, hogy 1933 és 1945 között minden civilizációs mázt levetkőzve, pőrén és tömegesen tört elő a vadállati barbárság olyanokból, akiket mások is, ők maguk is „európainak”, „civilizáltnak” gondoltak. Vajon ép ésszel föl lehetett-e tételezni a XX. század közepén németekről és magyarokról például, hogy saját állampolgáraikat tömegével pusztítják azon a címen, hogy azok cigányok vagy zsidók? Komolyan gondolták jól képzett és amúgy normális emberek, hogy egy magyar hadseregnek a Donnál kell megvernie a Szovjetuniót? Tényleg azt képzelte a kollaboráns Franciaország, hogy megmarad Hitler kegyelméből? Mit keresett a reneszánsz Itália Abesszíniában? Mit védett a Berlin alatt 1945. május 8-án elesett német katona? Chamberlain úgy jött el Hitlertől, hogy „végre egy német vezető, akinek a szavában meg lehet bízni”. Londoniak ezrei ünnepelték őt, amikor hazaért Münchenből. Nota bene: évekkel később, amikor a hazatérő szovjet hadifoglyokat Sztálin átszállás nélkül, ugyanazokban a vagonokban a gulágra vitette, az amerikai elnök azt tervezte, hogy Joe bácsival közösen lesz világrendőr, a globális demokrácia őre. Hagyjuk a példákat, sok van, mindnyájan nagyon váratlanul meg tudunk teljesen őrülni. Harminc éve totális katonai vereségbe taszította magát Amerika, amely mindmáig egy épkézláb érvet nem tud mondani magának sem, miért ölette meg csaknem hatvanezer katonáját Vietnamban, hogy legalább ötmillió indokínairól ne is beszéljünk. Tíz éve hutuk és tuszik egymilliót irtottak ki egymás közül, és az akkori amerikai elnök meg a mostani ENSZ-főtitkár „túlzás lehet” megjegyzéssel félretette a szörnyűségeket jelentő táviratot. Tíz éve a holland békefenntartók karba tett kézzel végignézték a srebrenicai tömeggyilkosságot. Alig öt éve erkölcsileg és szellemileg makulátlan emberek komolyan kérdezték, szabad-e erővel megakadályozni, hogy Milosevics vérbe fojtsa az albán lázadást, miután vérbe borította Horvátországot és Boszniát. Ma a világközvélemény nagyon nagy részének a meggyőződése, hogy hiba, sőt erkölcstelenség volt megdönteni Szaddám népirtó, és amíg képes volt rá, területrabló háborúkat indító rendszerét. Persze, megannyi különböző és bonyolult eset, tömérdek ilyen meg olyan szemponttal és tényezővel. De akik és amikor az imént felsorolt helyzeteket csinálták, vagy csak hagyták, aligha döbbentek rá, hogy minden ilyen a vereség napja, az emberiség, sőt az ember kudarcának napja, így nézve viszont május 9- mindenkinek és mindenképpen a győzelem napja. S ha a tisztelgő emlékezésé, akkor az Ember napja.