Népszabadság, 2005. május (63. évfolyam, 101-125. szám)

2005-05-07 / 106. szám

NÉPSZABADSÁG KULTÚRA 2005. MÁJUS 7, SZOMBAT 15 Versenypótlék Televízió SZERBHORVÁTH GYÖRGY Azért, mert a tévé Csaó Darwin!-jának semmi köze az evolúciós harchoz, még nem érheti kritika, hiszen azt jól szemlélteti, hogy a majomtól származunk (s néha mi hozunk rájuk szégyent). A két csapat versenyét imitáló műsorban ez különösen a műsorvezetőre, Bochkor Gáborra vonatkozhatna, főképpen, mert most az egyik csapat versenyzőivel, az ázsiai árusokkal bánt úgy, mintha állatkertben lennénk. Azon röhörészett, hogy egy vietnami nem érti, mit jelent a pacsirtaszó, meg hogy milyen kimondhatatlan a nevük. Na igen, a majmok sem értik a nyelvünket, csak ha huhogunk. Bochkor szórakozott, figyelmetlen. Vontatottan vezeti a produkciót, arca megfeszül, amikor folyamatosan jobbra fölfelé néz, alighanem egy kivetítőre, és megpróbál két számadatot vagy valami utasítást leolvasni. Kínos. Dekoncentráltságának talán az az egyik oka, hogy Molnár »Nagy D” Anikóval való szakítása ma a nagy (tévé)téma, de naprakészek lehetünk abból is, mikor, hol vacsorázik egykori kedvesével, az MTV-s Tomóczky Anitával - lassan többet tudok róluk, mint saját magamról. Ilyen bulvártempó mellett érezhetően éppen a műsorkészítésre fogy el Bochkor ereje. Vagy már maga is fárasztónak érzi a műsort, amelyről kifejezetten üdítő elkapcsolni, amikor a karaokizásra kerül a sor. Nem mintha bármivel is meg lehetne menteni, a nézettségi adatok elmaradnak a várakozásoktól (az Esti showder A folyton változó zsűri - többnyire nőném, bár médiában, színházban, popiparban mozgó emberek - nem tud semmit, főleg nem azt, mi alapján döntenek. esetenként messze elhúz mellette), de a licencbe, a díszletekbe, a bugyuta kellékekbe való befektetés mértéke miatt senkinek sem volt bátorsága a TV 2-nél azt mondani, hogy gyerekek, azért a blamálásnak is van határa. A Csaó Darwin! másik kirívó baja, hogy a játéknak se tétje, se világos szabályai nincsenek. Az ismeretlen „versenyzők” nyereménye a „benne voltam a tévében” filing lehet, az ismert csapatkapitányoké nyilván már konkrétabb... A zsűri meg olyan funkciótlan, hogy az a világon párját ritkítja, hozzá képest a kiszáradt sivatagi kaktusz maga az értelem, mert szúrni azért még szar. Ez a folyton változó zsűri - többnyire nőném, bár médiában, színházban, popiparban mozgó emberek, esetenként egy-egy ismert sportoló - nem tud semmit, főleg nem azt, mi alapján döntenek. Abban biztosak lehetünk, hogy a vége felé inkább az a csapat kapja majd a pontokat, amely lemaradt. Humoruk persze egy csepp sem, közben hát heherésznek, úgy csinálnak, mintha jaj, de mulatságos lenne egy félnapos forgatást végigszenvedni. Ezúttal Bochkornak - aki pártatlannak és igazságosnak nevezi önmagát - még az is ment, hogy rávegye őket, változtassák meg egyik döntésüket a vietnamiak javára. Na igen, legalább politikaiag korrekt. Az egész tehát egy verseny imitációja, minden önmaga paródiája: a tét, a zsűri, az éneklés, a küzdősport, akármi. Most az állóképességet (!) párperces zöldségdaraboláson, tojás- és diótörésen mérték le, azaz még egy versenyszámot sem tudnak elnevezni annak, ami, s közben Bochkor arra is rájött, hogy időmérésre sincs szükség. Az erotikus táncot nézve kétségünk sem lehetett, hogy a magyar lány fut be az ázsiai fiú előtt: az egyik legjobb alakú, nagymellű lányt „sorsolták ki” a feladatra, és a kellékek közt éppen rá passzoló erotikus fehérnemű is akadt, így persze a piaci kofák pontszámban már el is hagyták a kezdetben elhúzó keletieket. Miközben lerágjuk a körmünket, csak nem az izgalomtól, hanem unalmunkban. A bokszmeccs is eleve vérfagyasztónak ígérkezik: az egy fejjel alacsonyabb vietnami azzal a tanáccsal lép a ringbe, hogy óvatosan üssön. Mit gondolnak, ekkor ki nyert? Mert mi semmit. A legvégén is csak annyit, hogy végre vége. S reménykedünk, a tavaszi szezon után megszűnik végképp a műsor is. Móricz és a zsidókérdés Új dokumentumok a lappangó hagyatékból A közlemúltban izgalmas naplók, magánlevelek, újságírói elképzeléseket rögzítő tervezetek kerültek napvilágra Móricz Zsigmond hagyatékából. A dokumentumok birtokosa Kiss Ferenc műgyűjtő, ő a családtól jutott hozzájuk. A velük kötött megállapodás szerint a jogdíjak a családot illetik, a publikációról azonban már ő rendelkezhet - az örökösökkel ebben egyetértésre kell jutnia. A műgyűjtő azt mondja, vaskos, olykor pikáns családi jeleneteket rögzítő kéziratokról van szó, s hogy még számos dokumentum lappang a család tagjainál. A most felleltek között több olyan is akad, amely Móricz zsidósághoz való viszonyát tárja fel az antiszemita naplórészlettől a zsidók melletti kiállásig. Ezek közül Kiss Ferenc egy Leányfalu, 1938. április 8-i keltezésű naplóbejegyzés, és egy ugyanitt 1941. május 2-án írott levél közléséhez járult hozzá. A naplórészlet: „Történelmi nap: ma nyújtották be a zsidótörvényt a Házban. Egész neveltetésemmel, illetve múltammal oly ellentétben áll, hogy alig bírom megérteni, hogy fejlődött odáig a dolog. (...) Az ország bevette a zsidókat az alkotmány sáncaiba, így a törvénnyel szemben áll, hogy valaki bármilyen különbséget is tegyen magyar és zsidó és német vallásfelekezetek közt. (...) A zsidóság a gettóélet és a kereskedelmi tevékenység, a talmudista neveltetés következtében oly pallérozott elméjű volt, hogy játszva repült át a gátakon. A lomha agyvelejű magyarság s általában minden keresztény elem csak ámulva nézett utána. Nem értette, hogy ebben a nyomorult földi életben, ahol az ő papjaik csak azt prédikálták, hogy a föld siralom völgye, hogy a szegénység s a gazdagság istennek kikutathatatlan akaratából állott elő, s hogy e földön keresztényi kötelesség a nélkülözés, a tekintélytisztelet és a mások érdekének nem ártás - látni és éreznie kell, hogy a csak most felszabadított zsidóság egy pillanat alatt, illetve három generáció alatt oly hatalomra, gazdagságra és erőre tett szert, hogy mire észrevette valaki, már újra rabszolga lett a nem zsidó, a zsidóság kezében. A zsidóságtól kifejlődött intelligenciája volt a többi összes fajtához képest. (...) Az ész volt az ő fidei comissumuk, a hitbizományuk, amire nem lehetett betáblázni semmi adósságot. (...) az én olvasóim legelőször a zsidók voltak. Amit én írtam, az magas és távoli volt az én véreimnek, ellenben a zsidók habzsolták. (...) Én nem bántottam őket, mindig az volt az álláspontom, hogy én nem bántom azt, aki kívül van a családon. Én csak magamat és az enyéimet bántom, arra jogom van, sőt a kötelességem is, szeretem őket s javukat akarom. Legyenek okosabbak, szorgalmasabbak és ambiciózusabbak. Akkor nekik jobban megnyílik minden lehetőség. Ők azonban azt mondták: a zsidókkal mindig bottal és méhészfüstölővel bántunk el. Ki kellett őket ölni a köpűből, s akkor ki lehet szedni a mézet. Mert ezek gyűjtik a mézet, csak nem akarnak belőle másnak adni. A zsidóság tényleg tudta tűrni a mézrablást. Nem lehetett kormánynak, hatalom látszatával bíróknak annyit követelni tőlük, amit meg ne adtak volna. Most aztán a kereszténység visszatért a gettókerélés régi módszeréhez.” Egyelőre senki nem akarta vagy merte kiadni Móricz azon naplóját, amely A kommunizmus után címet viseli, dátuma szerint azonban 1919 augusztusában született. Ebben az író kendőzetlenül írja le viszolygását két zsidóval szemben - egy kupéban utazva velük a vonaton. A külsődleges jegyek leírása - mai fogalmaink szerint - egyértelmű antiszemitizmust tükröz. Hegyi Katalin, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa szerint ezzel a kérdéssel tanulmányok egész sorának kellene foglalkozni, és nem elsősorban irodalomtörténészeknek, hanem történészeknek kellene feltárni ezt a bonyolult kérdést. Móricz ellenérzése a zsidósággal szemben nem volt különös jelenség a múlt század tízes éveiben - egy idő után Ady Endrét is zavarta anyagi függősége Hatvany Lajostól mégsem tekinthető egyikük sem antiszemitának. Amikor Móricz papírra vetette fenntartásait, éppen csak véget ért a vörösterror az országban. Hegyi Katalin úgy látja, hogy a zsidókkal szembeni ellenérzés nem jelentett egyet a későbbi zsidótörvények elfogadásával. Sokakat ugyan irritált a zsidók kulturáltsága, gyors polgárosodása, nyelvérzéke, összetartása, de például Móricz az első zsidótörvény után azonnal kárhoztatta a jogszabályt, és mint olvasható, kifejezetten a zsidók mellé állt. 1919-ben Móricz egyetértett Károlyi Mihály földosztó törekvéseivel, brosúrákat adott ki A földtörvény kiskátéja és Népszavazás a földreformról címmel - Horthyék épp ezért meghurcolták, két hétig vizsgálati fogságban tartották. Móricz a fehérterror kiszolgáltatottságának megrázó élményéből írta meg Légy jó mindhalálig című regényét. Tehát A kommunizmus után című napló a vörösterror élményéből fakad, a szépirodalmi mű pedig a fehérterroréból. Hegyi Katalin egy példával is illusztrálja a kérdés bonyolultságát. Szentkuthy Miklós édesanyja zsidó volt, de szülei csecsemő korában megkereszteltették, és vallásos szellemben nevelték. Az író is katolikusként nevelkedett, és egyáltalán nem azonosult a zsidósággal. Sokat vitatkoztak erről Szerb Antallal, s Szentkuthy naplófeljegyzéséből látszik, hogy ezek a viták nagyon megviselték őt. Az Utas és holdvilág szerzője talán elmenekülhetett volna a munkaszolgálatból, de a zsidó közösségi létet vállalva a halált is vállalta. A muzeológus azt mondja, fontos volna, hogy az irodalomtörténet feltárja az írók viszonyát a zsidósághoz vagy éppen Trianonhoz. - Igaz, hogy ezek kényes témák, de nem kell ezektől elmenekülni. A kibeszélés segíti a tisztázást - szögezi le Hegyi Katalin, aki attól sem tart, hogy az eddig csak lappangó kéziratok alapján akár Móricz, akár más írók vagy költők munkásságának jelentőségét az utókornak újra kellene értékelnie. GRÉCZY ZSOLT M*B ■"‚‚« JjgXE T£ ^***” J PESTI T1l|V PLAYBOYNKPS/ABADS.V V HIRDETES HEArtWuuUL rrjUI SPFCIAI. i PAPPLWSZrO BUDAPEST SPORTARENA r* * Z 005.o.24., 20.00 www.cocker.com * www.showtimebudapest.hu Showtime Budapest production in association with Marshall Arts Ltd by arrangement with RDWM Pty.Ltd Jegyek kaphatóak a Ticket Express jegyirodáiban. Internetes jegyrendelés: www.eventim.hu index itcSjl NEPSZABADSAGI A iV % % ák a zsidó '.kérdést egy nagy negirmait.*..... ft »kint era l. r*gysr sorsprobi- tik kcszt. Talaroennyi asidót agvoarirünk is, tryal nég egy'etlen ru'.gynr ssni«sz sera ekeaabb, se »*»,■ gfelmaaabb ae gy'adagsbb. Igen g.vzdogabbak X»aa nek u usisni cuszinilált németek. Biztositulak hogy minden pe al-ciét feglelik el. Én rettenetes hwraot rirokzárt, hogy a magyart ráébresszük «mraag&j*«, fstnulj éa t*ar. «• fiadn*. Teruld meg,ah»gy a s.*idó kát ge «ráción tTval tudta elfö&UXni »z. összes vezet* vonalat» hoc ninde, asidó minden gyerekét, ft...' :ta énen a..it volm is, tanittatta. e zsidóság taníttatta a „:vere«fi «.e* t. ■ ** ■....'7* ne evvel szemben mi iun Hodrnez'óvasáraelyn Szeretném m* megkérdeznéd s sémit?.nád. .fene ötté. tónt* nög a sáliért: mért v«n Ennyi övsne .tartás bennük?-szér.t ravrt együtt kEli',:flish Majd j!5h még ránk is olyan i 5, hogy paasebuvun mint a nyáj a viharban, /vikor' majd mi is neki látunk & munkának. Szeretettel és tisztelettel *■ köa ..öntelek Le Ang fa In 941. május 4.1. Móricz Zsigmond levele Pákozdy László ny. főállatorvosnak „Kedves Barátom, én a zsidókérdést egy nagy negatívumnak tekintem a magyar sorsproblémák közt. Ha valamennyi zsidót agyonverünk is, avval még egyetlen magyar sem lesz sem okosabb, se szorgalmasabb, se gazdagabb. Igen gazdagabbak lesznek a hazai asszimilált németek. Biztosítalak, hogy minden pozíciót ők foglalnak el. Én rettenetes harcot vívok azért, hogy a magyart ráébresszük önmagára. Tanulj, és taníttasd fiadat. Tanuld meg, hogy a zsidó két generáción avval tudta elfoglalni az összes vezető vonalat, hogy minden zsidó minden gyerekét, ha maga éhen halt volna is, taníttatta. Sőt a zsidóság taníttatta a gyerekeket. De evvel szemben mi van Hódmezővásárhelyen. Szeretném, ha megkérdeznéd s kiszámítanád. Fene ette vóna meg a zsidóit: mert van annyi összetartás bennük? Azért, mert együtt kalapálják őket. Majd jön még ránk olyan idő, hogy összebúvunk, mint a nyár a viharban. Akkor majd mi is nekilátunk a munkának. Szeretettel és tisztelettel köszöntelek Leányfalu, 1941. május 2.”