Népszabadság, 2005. május (63. évfolyam, 101-125. szám)
2005-05-10 / 108. szám
NÉPSZABADSÁG MAGYARORSZÁG - ÁLLÁSPONT 2005. MÁJUS 10., KEDD 3 Suchot nem a pártok buktatták el Hiába bírta a pártpolitikai delegáltak bizalmát, a társadalmi szervezetekét nem sikerült elnyernie Such Györgynek, így nem választották meg tegnap a Magyar Rádió elnöki posztjára. A pártpolitikai kompromisszum ellenére nem sikerült tegnap megválasztani Kondor Katalin utódját a Magyar Rádió elnöki posztjára. A parlamenti frakciók delegáltjaiból álló rádiókuratóriumi elnökség délelőtt hét támogató és egy tartózkodó szavazattal Such Györgyöt jelölte az intézmény élére, annak ellenére, hogy a szocialistáknál többen túlságosan fideszesnek titulálták a 90-es évek elején a Fideszben tevékenykedő aspiránst. Az egyetlen tartózkodó mégsem valamelyik MSZP-s tag, hanem az együk fideszes, Hankiss Ágnes volt. Úgy tudjuk, a Fideszben nem volt egyértelmű állásfoglalás Suchról. Maga Hankiss a testületben a tartózkodást azzal indokolta, hogy egyrészt nem tudja, miért kell már májusban megválasztani a csak július végén lejáró mandátumú Kondor Katalin utódját, másrészt a jelöltről szavazó civil szervezetek képviselői egy hete ülnek a kuratóriumban, így nem volt idejük a döntésük kialakítására. Végül: tekintélyesebb ember kellene a rádió élére, például Glatz Ferenc. Az érvek közül több is visszaköszönt délután, amikor a civil szervezetek delegáltjaival kiegészült nagykuratórium hallgatta meg 110 percen keresztül Suchot. Több kérdésből - így a Regnum Marianum Sport Egyesült tagjának felvetéseiből - már ekkor érezhető volt, hogy a döntéshozók egy része nem szimpatizál vele, például: miért csak liberális újságoknál dolgozott (Magyar Narancs, Magyar Hírlap), sőt a Magyar Narancs elhíresült, a II. János Pál pápa magyarországi látogatására kiadott Cápalátogatás című újság idején is a szerkesztőség tagja volt. Ráadásul az ülés előtt kiosztották az egyik civil kurátor, Pól Péter levelét, amelyben Such leszavazását javasolja. (Pós rutinos kurátor, benne ült abban az MTV-kuratóriumban is, amely hasonló helyzetben Baló Györgyöt buktatta el 2002 őszén. Akkor Tátrai Eszter fideszes kurátort sejtették a „civilek lázadásának” a hátterében.) Pós egyebek között azt írta: a hét pályázó egyikének az elképzeléseiből sem derül ki, hogy legalább szakmai szempontból megközelítené „a jelenlegi elnök asszony képességeit, a rádió vezetéséhez szükséges ismereteit”. Kifogásolja, hogy a civil kurátorok nem dönthettek arról, hogy meghosszabbítják-e Kondor mandátumát, kihagyták őket az utód kiválasztásából, és szavazógépnek tekintik őket, akiknek a pártpolitikai alkukra kell pusztán rábólintaniuk. Suchról személyesen azt írta, hogy „szakmai életrajzi adatai (és máshol elérhető kiegészítő adatok) alapján az sem sugárzik, hogy bármilyen értékrend mellett határozottan kiállt volna” azaz fennáll a veszély, hogy a mindenkori igények és elvárások irányába nyitott, hajlékony egyéniségű vezető lenne. A szavazás végeredménye 14-13 lett az igenek javára, ám az elnökké választáshoz kétharmados többség kellett volna. Gellért Kis Gábor, a kuratórium elnöke ezt követően bejelentette, hogy az elnökség újabb kiírás mellett döntött. Szoroshatáridőkkel július közepén választhatnak újra, azaz még Kondor mandátumának lejárta előtt. Such György lapunknak elmondta: örül annak, hogy politikai kompromisszum született személye körül, hiszen ellenszavazat nélkül jelölte őt az elnökség. Kapott biztatásokat arra, hogy induljon újra, ám erről még nem döntött. HASZÁN ZOLTÁN A Magyar Rádióba kurátort delegáló szervezetek és delegáltjaik A történelmi egyházak jelölte: Szerdahelyi Csongor Agrárkutató Intézmények Országos Szövetsége: Sipos András Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége: Pós Péter Demokrata Liga Szakszervezetek:— " Hegedűs Gyula Első Magyar Vidéki Nőegylet: Kissné Kollár Eszter Evangéliumi Pünkösdi Közösség: HEP Hosszú Távú Egészségmegőrző Program Egyesület: Magyar Egyetemi és Főiskolai Sajtóegyesület: Pataky Albert Valentícs Józsefné Kisfalvi Gábor Magyar Írók Egyesülete: Földváry Györgyi Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége: Urbán Ágnes Magyar Műveltség Szolgálat: Kozák Attila Magyarországi Diákvállalkozások Országos Érdekképviseleti Szövetsége: Karácsony Mihály Magyarországi Németek Országos Önkormányzata: Heinek Ottó Magyarországi Romák Baloldali Szövetsége: Ruva Pál Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek Diákjainak Országos Szövetsége: Koháry Erzsébet Művészetbarátok Egyesülete: Geröly Tibor Nemzeti Pedagógus Műhely: Baranyi Károly Nyugdíjasklubok és Idősek „Életet az éveknek” Országos Szövetsége: Hegyesiné Orsós Éva Regnum Marianum Sport Egyesület: Gráf Csilla Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége: Kleinné Csiky Ildikó Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség: Kőszeghy Elemér Gellért Kiss Gábor - az MSZP támogatta Such Györgyöt em először buktattak el civil kurátorok elnökjelöltet a közmédiumoknál. 2000-ben Marinovich Endre a rádiónál, 2002 őszén Baló György az MTV-nél hasalt el. Most Such. Két utóbbi esetben főszerepet játszott Pós Péter. A választásról társait lebeszélő levelében vastagon kiemelve az áll: „aki mel Fidesz-lista: Mádl és Sólyom az élen Három hét alatt 352 ezren szavaztak a Fidesz által kezdeményezett szimpátiaszavazáson az államfőjelölés ügyében. A legtöbb, 140 ezer szavazatot Mádl Ferenc, a lista első helyén szereplő államfő kapta, Sólyom Lászlóra 132 ezren, Szili Katalinra, az MSZP jelöltjére 55 ezren, Glatz Ferencre 49 ezren, Gombár Csabára, az SZDSZ által preferált jelöltre háromezren voksoltak. A szavazáson standokon és az interneten is lehetett voksolni. Az akció május közepén zárul, de a tervek szerint öt nappal meghoszszabbítják, mert az utcai szavazatgyűjtést csak késéssel tudták megkezdeni. Rogán Antal, a Fidesz kampányfőnöke tegnap azt mondta: a választók - közöttük az MSZP szavazói is - egyre nagyobb aggodalommal szemlélik, amit a kormány a száz lépés programjaként meghirdetett. Mádl Ferenc több alkalommal is megerősítette, hogy nem kíván még egy ciklust vállalni. A Fidesz köreiben azt valószínűsítik, hogy az ellenzéki párt jelöltje a köztársasági elnöki posztra végül Sólyom László, az Alkotmánybíróság volt elnöke lesz. Úgy tudjuk, Sólyom Lászlót eddig egyetlen párt sem kereste meg. CSUHAJ ILDIKÓ Civil a pályán lett könnyen kötnek a pártok paktumot, az alkalmatlan a közszolgálatra. Fordítva is igaz: aki szakmailag alkalmas, de különösebben egyik pártnak sem kedvence, az a legalkalmasabb a közérdek szempontjából”. Nézzük, ez alapján kit ajánlott Pós Péter. 2002-ben A Hétnél és az Éjjeli Menedéknél bizonyító Siklósi Beatrixet, „mert a hölgy pályája során nem volt szolgalelkű egyik irányba sem”. Most Kondor Katalin érdemeit méltatta, különösebb indokolás nélkül. Mi sem kommentáljuk mindezt. (H.Z.) Össztűz a parlamentben a titkosszolgálati államtitkárra A parlament tegnapi ülésén a Fidesz össztüzet zúdított Tóth Andrásra, a titkosszolgálatokat felügyelő államtitkárra, amiért az NBH megsemmisítette a Kulcsár Attila lehallgatott telefonbeszélgetéseiről készült jegyzőkönyveket. Napirend előtt Áder János, a Fidesz frakcióvezetője világbotránynak nevezte, hogy az évszázad bűnügyében, a K&H-ügyben folyó nyomozás lezárása előtt semmisítették meg a dokumentumokat. Ezért ismételten lemondásra szólította fel az államtitkárt. Válaszul Tóth András megismételte, hogy az ügyben nem történt információvesztés, hiszen a nyomozó szervek, a rendőrség és az ügyészség is megkapta előzetesen a jegyzőkönyveket. Szerinte álságos, hazug, mesterségesen kreált botrány ez, és valójában nem is kötődik az ügy lényegéhez. Az államtitkár válaszát általános hangzavar kísérte, folyamatos bekiabálások a Fidesz, illetve az MSZP padsoraiból. Tóth emlékeztetett arra, hogy amikor Kövér László, illetve Demeter Ervin volt a titkosszolgálati miniszter, akkor alkották meg a megsemmisítéseket szabályozó belső rendelkezéseket. Demeter arra hívta fel a figyelmet, hogy olyan, a megsemmisítésre vonatkozó törvényes előírás nincs, amiről Tóth beszél, legfeljebb a belső szabályozást értelmezték úgy, hogy minél előbb eltüntessék a dokumentumokat. Közölte, hogy még nem zárult le a nyomozás. Lapzártánkkor vizsgálóbizottságok felállításáról tárgyaltak a képviselők. Az „Apró-Gyurcsány érdekkör” állami megrendeléseit feltárni hivatott testület feladatát a szocialisták . Gyurcsány Ferenc vállalkozásaira szűkítenék le, miközben a Zwack Rt. adóhátralék alóli mentesítésének körülményeit vizsgáló testület működési idejét limitálták. Az Orbán család tokaji szőlőüzleteinek feltárására megalakuló testület vizsgálatában pedig Orbán Viktor esetleges politikai befolyása kerül előtérbe az elfogadott módosítások nyomán. Ellenzéki képviselők jelezték lapunknak: elfogadhatatlannak tartják, hogy a kormányoldal beavatkozik e testületek munkájába, az ügyek kivizsgálását azonban fontosabbnak tartják. CSUHAJ ILDIKÓ-NYUSZTAY MÁTÉ fc Rendszerterápia NAGY N. PÉTER Huszonegy egészségügyi lépést jelentett be a miniszterelnök tegnap, de nem lehet azt mondani, hogy ez az a bizonyos huszonegy, amelyre már elmebetegség újabb lapot kérni. Egy nyert parti lehetősége viszont benne van - ha meglépik ezt a huszonegyet. Nincs viszont benne semmi, amire - nem ok nélkül - varázsszerként szokás tekinteni ebben a rendszerben. Nem érinti a tulajdonviszonyokat, nemcsak a privatizáció szintjén, de még annyiban sem, hogy netán a fekvőbetegellátást átvenné az állam az önkormányzatoktól. Az előkészítő anyagoktól eltérően nem merül fel az önrész bevezetése, miközben Szlovákiától Németországon át Franciaországon keresztül vissza Szlovéniáig - többnyire finom, a rászorultakat kímélő megoldásokkal - ma már a betegektől is kérnek pénzt a kezelésekért, konzultációkért. Nálunk ez, úgy látszik - miként Cseh- és Lengyelországban is - korai. Nen vezetik be a több-biztosítós rendszert sem, hogy a versenyhelyzet generáljon teljesítményeket, ahogy a sokáig nagy becsben tartott, de néhány hónapja kegyet vesztett irányított betegellátási rendszer sem támadt fel. Semmi nem történik tehát, amitől azt lehetne várni, hogy nagyságrenddel növeli a bevételeket vagy csökkenti a költségeket. Akkor mi történik? Ha csak a fele annak, amit ez a huszonegy pont ígért, sok. Talán több is, mintha egy nagy reformba fogtak volna bele. Annak ellenére is, hogy amit Gyurcsány elmondott a parlamentben, az jórészt az újságolvasók számára is ismerős, hiszen a sürgősségi betegellátástól a rákszűrésen át a kórházakra kötelező minőségbiztosításig egy sor tétel lassan egy évtizede szerepel a rendszer terápiás rendelvényei között. Csak éppen nem hajtották végre. Ha tehát most megtörténik, amit a kilencvenes évek közepe óta ígérnek a kormányok, már ellépünk a jelenlegi állapotoktól. De többet is ígértek, bizonyos pontokon rendet. Vannak itt százmilliárdos tételek is. Például a több mint hárommillió nyugdíjas után eddig nem fizetett senki, viszont az idős emberek a szolgáltatásokat - még jó, hogy! - igénybe vették. Iszonyatosan veszteséges lett emiatt a tb, amely mégiscsak egy biztosító volna, egyensúlyi követelményekkel, s így következtek a nagy izmozások arról, hogy ebből mennyit és hogyan áll az állam. Végül helyt állt valahogy a költségvetés, de most bejelentették, az állam eleve fizet a nyugdíjasok után is. Lehet, hogy a végén ugyanannyi lesz a költsége, mint most, de a rendszer tisztábbá válik. Azzal is, ha valóban csak az veheti igénybe, aki vagy akik után fizetnek, még ha ma nem látszik is, hogy ezt miként tudják ellenőrizni. Nagyobb rendhez vezethetne az is, ha - mint tervezik - csak a háziorvosig lenne szabad az orvosválasztás, fizetni kell viszont, ha például valaki a maszek orvosának állami kórházába igyekszik privát pénzzel. Az ígéretek teljesítése és a korrekt működés feltételeinek megsegítése mellett néhány elképzelésben egy prereform állapot is benne van. A fekvő- és járóbeteg-kasszák összenyitásának - ami legalább olyan bonyolult művelet, mint amilyen az elnevezése - például az lehet a következménye, hogy a kórházak ambulanciái nem fektetnek be mindenkit, pusztán azért, mert az úgy jobb üzlet. A praxisközösségek lehetővé tennék, hogy a szakvizsgával rendelkező háziorvosoknak megérje a saját rendelés alatt ellátni azokat, akiknek a betegségeihez speciálisan értenek, mert most nem éri meg. Szinte nincs olyan szeglete az egészségügynek, amelyikbe ne lehetne elérni ezzel a huszonegy lépéssel. Pénz, ember viszont alig jár vele. Ha történik valami, ahhoz legkevesebb elszántság és szervezőerő kell. Ezek nélkül ez a próbálkozás is észrevétlenül múlhat el. E tekintetben az egészségügyi lépések tökéletesen hozzák anyaprogramjuk képletét: dupla vagy semmi. Baltiak ACZÉLENDRE Hogyan lehet a hátrébbnál is hátrébb kezdeni? Megpróbálom. 1940-ben a litvánok két szót rímeltettek egymásra: a „musu”-t és a „rusu”-t. A „mienk”-et, meg az „orosz”-t. Keserű tréfa gyanánt az előbbihez Vilnius kapcsolódott, az utóbbihoz maga az ország (Lietuva). Sztálin ugyanazzal a mozdulattal adta vissza (a Lengyelországtól a szovjet-német paktum révén elvett, illetve visszacsatolt) Vilniust a mindig is történelmi fővárosukhoz ragaszkodó, Vilnius (Wilno, Vilna) lengyelségét soha el nem ismerő litvánoknak, amelyikkel de facto szovjet katonai megszállás alá helyezte ugyanőket. A Molotov-Ribbentrop-paktum átrendezte a térséget olyképpen, hogy Lengyelországot keletről - Litvánia, és természetesen Ukrajna és Fehéroroszoroszág javára - megstuccolta, a baltiak 1918 óta élvezett függetlenségének megve, az orosz impérium határainak helyreállítása véget vetett. A három kis balti állam (Észtország, Lettország, Litvánia) a cári birodalomtól való szabadulása (az állami függetlensége) éppúgy a német és az orosz (szovjet) birodalom által kötött „békemegállapodások” következménye, mint amennyire az alig két évtizedes szabadságának elveszítése is az. Breszt- Litovszk (1918) és Moszkva (1939) egymásra rímelnek. Amivel már meg is mondtam, hogy milyen srófra jár a mai orosz kormány agya, amikor nem kér bűnbocsánatot a baltiaktól az 1945-1990-es „megszállásért”. A mai orosz kormány ugyanis a nagyhatalmi játszmáktól, J. V. Sztálin „egyszemélyi döntéseitől” határolódik el csak, nem pedig attól, amit a baltiak olyannyira szeretnének: a fölöttük gyakorolt „illegális” orosz uralomtól. Fejezeteket lehetne itt írni a jogutód - nem jogutód” dilemmájáról. Arról tudniillik, hogy Vlagyimir Putyin mennyit tartozik fölvállalni elődei - a Szovjetunió vezetői - örökségéből. De ez sehová nem vezetne. Mellélövés volna minden szó. A ma és a tegnap története csak arról szól, hogy Litvánia és Észtország elnöke bojkottálta a tegnapi moszkvai győzelemnapi parádét, éspedig a bocsánatkérés elmaradásának különös hivatkozásával. Nekik május 9-e a nemzeti tragédia kezdete, illetve folytatása. Nem voltak képesek osztozni a hajdani náciellenes szövetség vezetőinek kollektív élményében, még akkor sem, ha tudják: azon a napon nemcsak nekik kezdődött egy rossz korszak, hanem néhány más közép- és kelet-európai nemzetnek is. Kérdezhetjük: ha a megvert, megcsonkított, földönfutóvá tett és kettészakított Németország képes ünnepelni, akkor ők miért nem? Ha jól emlékszem, a német újragyesítés és a balti függetlenség majdnem egyidős (1991). Van rá magyarázat, meg nincs is. A szovjet fűszerezésű orosz nacionalizmus reneszánszát éli Putyin idején. Május 9-e előestéjén nyilvánvalóvá lett, hogy az egykori KGB-tiszt Oroszországa önnön második világháborús teljesítményét egyfajta civilizátori missziónak tekinti, melynek az ernyője alól senkit nem hajlandó kivonni. Sztálin-szobrokat emelnek a „nosztalgiázók” Oroszország-szerte. Ez nagyon rossz üzenet azoknak a kis népeknek, amelyeknek a birodalmi ábránd, akár orosz, akár szovjet mezbe öltözik, maga a rémálom. Ugyanakkor a baltiak lelkiismerete sem tiszta. Hitler hadait felszabadítóként üdvözölték, de a függetlenségüket a nácik persze nem állították helyre. Még annak fejében sem, hogy kollaboráltak, különösen a lettek. (Mellesleg, épp az ő elnökük volt ott most Moszkvában.) Antifasiszta ellenállás ezekben az országokban nem folyt, vagy ha igen, jelentéktelen mértékben. Mindezekért, nota bene, ők sem rótták le a penitenciájukat. Sebaj, az idő majd rendet teremt a fejekben. De addig is: a NATO- és EU- tag baltiakat ma semmi sem fenyegeti, fenyegetheti. Lehetnének nagyvonalúbbak is, ha azt kell mérlegelniük, mit hozott annak a közösségnek május 9-e, ahová most (büszkén) tartoznak. Mert a győzelem napja egy közösség ünnepe volt, nem Putyiné. B-VV