Népszabadság, 2005. május (63. évfolyam, 101-125. szám)

2005-05-10 / 108. szám

NÉPSZABADSÁG MAGYARORSZÁG - ÁLLÁSPONT 2005. MÁJUS 10., KEDD 3 Suchot nem a pártok buktatták el Hiába bírta a pártpolitikai dele­gáltak bizalmát, a társadalmi szervezetekét nem sikerült el­nyernie Such Györgynek, így nem választották meg tegnap a Magyar Rádió elnöki posztjára. A pártpolitikai kompromisszum ellené­re nem sikerült tegnap megválasztani Kondor Katalin utódját a Magyar Rádió elnöki posztjára. A parlamenti frakciók delegáltjaiból álló rádiókuratóriumi el­nökség délelőtt hét támogató és egy tar­tózkodó szavazattal Such Györgyöt jelöl­te az intézmény élére, annak ellenére, hogy a szocialistáknál többen túlságo­san fideszesnek titulálták a 90-es évek elején a Fideszben tevékenykedő aspi­ránst. Az egyetlen tartózkodó mégsem valamelyik MSZP-s tag, hanem az együk fideszes, Hankiss Ágnes volt. Úgy tudjuk, a Fideszben nem volt egyértelmű állásfoglalás Suchról. Maga Hankiss a testületben a tartózkodást azzal indokolta, hogy egyrészt nem tudja, miért kell már májusban megvá­lasztani a csak július végén lejáró man­­dátumú Kondor Katalin utódját, más­részt a jelöltről szavazó civil szerveze­tek képviselői egy hete ülnek a kurató­riumban, így nem volt idejük a dönté­sük kialakítására. Végül: tekintélye­sebb ember kellene a rádió élére, példá­ul Glatz Ferenc. Az érvek közül több is visszaköszönt délután, amikor a civil szervezetek dele­gáltjaival kiegészült nagykuratórium hallgatta meg 110 percen keresztül Suchot. Több kérdésből - így a Regnum Marianum Sport Egyesült tagjának fel­vetéseiből - már ekkor érezhető volt, hogy a döntéshozók egy része nem szimpatizál vele, például: miért csak li­berális újságoknál dolgozott (Magyar Narancs, Magyar Hírlap), sőt a Magyar Narancs elhíresült, a II. János Pál pápa magyarországi látogatására kiadott Cá­palátogatás című újság idején is a szer­kesztőség tagja volt. Ráadásul az ülés előtt kiosztották az egyik civil kurátor, Pól Péter levelét, amelyben Such lesza­vazását javasolja. (Pós rutinos kurátor, benne ült abban az MTV-kuratórium­ban is, amely hasonló helyzetben Baló Györgyöt buktatta el 2002 őszén. Ak­kor Tátrai Eszter fideszes kurátort sej­tették a „civilek lázadásának” a hátteré­ben.) Pós egyebek között azt írta: a hét pályázó egyikének az elképzeléseiből sem derül ki, hogy legalább szakmai szempontból megközelítené „a jelenlegi elnök asszony képességeit, a rádió veze­téséhez szükséges ismereteit”. Kifogá­solja, hogy a civil kurátorok nem dönt­hettek arról, hogy meghosszabbítják-e Kondor mandátumát, kihagyták őket az utód kiválasztásából, és szavazógép­nek tekintik őket, akiknek a pártpoliti­kai alkukra kell pusztán rábólintaniuk. Suchról személyesen azt írta, hogy „szakmai életrajzi adatai (és máshol el­érhető kiegészítő adatok) alapján az sem sugárzik, hogy bármilyen érték­rend mellett határozottan kiállt volna” azaz fennáll a veszély, hogy a minden­kori igények és elvárások irányába nyi­tott, hajlékony egyéniségű vezető lenne. A szavazás végeredménye 14-13 lett az igenek javára, ám az elnökké vá­lasztáshoz kétharmados többség kel­lett volna. Gellért Kis Gábor, a kurató­rium elnöke ezt követően bejelentette, hogy az elnökség újabb kiírás mellett döntött. Szoros­­határidőkkel július közepén választhatnak újra, azaz még Kondor mandátumának lejárta előtt. Such György lapunknak elmondta: örül annak, hogy politikai kompro­misszum született személye körül, hi­szen ellenszavazat nélkül jelölte őt az elnökség. Kapott biztatásokat arra, hogy induljon újra, ám erről még nem döntött. HASZÁN ZOLTÁN A Magyar Rádióba kurátort delegáló szervezetek és delegáltjaik A történelmi egyházak jelölte: Szerdahelyi Csongor Agrárkutató Intézmények Országos Szövetsége: Sipos András Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége: Pós Péter Demokrata Liga Szakszervezetek:­­— " Hegedűs Gyula Első Magyar Vidéki Nőegylet: Kissné Kollár Eszter Evangéliumi Pünkösdi Közösség: HEP Hosszú Távú Egészségmegőrző Program Egyesület: Magyar Egyetemi és Főiskolai Sajtóegyesület: Pataky Albert Valentícs Józsefné Kisfalvi Gábor Magyar Írók Egyesülete: Földváry Györgyi Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége: Urbán Ágnes Magyar Műveltség Szolgálat: Kozák Attila Magyarországi Diákvállalkozások Országos Érdekképviseleti Szövetsége: Karácsony Mihály Magyarországi Németek Országos Önkormányzata: Heinek Ottó Magyarországi Romák Baloldali Szövetsége: Ruva Pál Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek Diákjainak Országos Szövetsége: Koháry Erzsébet Művészetbarátok Egyesülete: Geröly Tibor Nemzeti Pedagógus Műhely: Baranyi Károly Nyugdíjasklubok és Idősek „Életet az éveknek” Országos Szövetsége: Hegyesiné Orsós Éva Regnum Marianum Sport Egyesület: Gráf Csilla Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége: Kleinné Csiky Ildikó Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség: Kőszeghy Elemér Gellért Kiss Gábor - az MSZP támogatta Such Györgyöt em először buktattak el civil kurátorok elnökjelöltet a köz­médiumoknál. 2000-ben Marinovich Endre a rádiónál, 2002 őszén Baló György az MTV-nél ha­salt el. Most Such. Két utóbbi esetben főszerepet játszott Pós Péter. A vá­lasztásról társait lebeszélő levelében vastagon kiemelve az áll: „aki mel­ Fidesz-lista: Mádl és Sólyom az élen Három hét alatt 352 ezren szavaztak a Fidesz által kezdeményezett szimpátia­szavazáson az államfőjelölés ügyében. A legtöbb, 140 ezer szavazatot Mádl Fe­renc, a lista első helyén szereplő államfő kapta, Sólyom Lászlóra 132 ezren, Szili Katalinra, az MSZP jelöltjére 55 ezren, Glatz Ferencre 49 ezren, Gombár Csa­bára, az SZDSZ által preferált jelöltre háromezren voksoltak. A szavazáson standokon és az interneten is lehetett voksolni. Az akció május közepén zárul, de a tervek szerint öt nappal meghosz­­szabbítják, mert az utcai szavazatgyűj­tést csak késéssel tudták megkezdeni. Rogán Antal, a Fidesz kampányfőnöke tegnap azt mondta: a választók - közöt­tük az MSZP szavazói is - egyre nagyobb aggodalommal szemlélik, amit a kor­mány a száz lépés programjaként meg­hirdetett. Mádl Ferenc több alkalommal is megerősítette, hogy nem kíván még egy ciklust vállalni. A Fidesz köreiben azt valószínűsítik, hogy az ellenzéki párt je­löltje a köztársasági elnöki posztra végül Sólyom László, az Alkotmánybíróság volt elnöke lesz. Úgy tudjuk, Sólyom Lászlót eddig egyetlen párt sem kereste meg. CSUHAJ ILDIKÓ Civil a pályán lett könnyen kötnek a pártok paktu­mot, az alkalmatlan a közszolgálat­ra. Fordítva is igaz: aki szakmailag alkalmas, de különösebben egyik pártnak sem kedvence, az a legalkal­masabb a közérdek szempontjából”. Nézzük, ez alapján kit ajánlott Pós Péter. 2002-ben A Hétnél és az Éjjeli Menedéknél bizonyító Siklósi Beat­­rixet, „mert a hölgy pályája során nem volt szolgalelkű egyik irányba sem”. Most Kondor Katalin érdemeit méltatta, különösebb indokolás nélkül. Mi sem kommentáljuk mindezt. (H.Z.) Össztűz a parlamentben a titkosszolgálati államtitkárra A parlament tegnapi ülésén a Fidesz össztüzet zúdított Tóth Andrásra, a tit­kosszolgálatokat felügyelő államtit­kárra, amiért az NBH megsemmisítet­te a Kulcsár Attila lehallgatott telefon­­beszélgetéseiről készült jegyzőkönyve­ket. Napirend előtt Áder János, a Fi­desz frakcióvezetője világbotránynak nevezte, hogy az évszázad bűnügyé­ben, a K&H-ügyben folyó nyomozás lezárása előtt semmisítették meg a do­kumentumokat. Ezért ismételten le­mondásra szólította fel az államtitkárt. Válaszul Tóth András megismétel­te, hogy az ügyben nem történt infor­mációvesztés, hiszen a nyomozó szer­vek, a rendőrség és az ügyészség is megkapta előzetesen a jegyzőkönyve­ket. Szerinte álságos, hazug, mestersé­gesen kreált botrány ez, és valójában nem is kötődik az ügy lényegéhez. Az államtitkár válaszát általános hangzavar kísérte, folyamatos bekia­bálások a Fidesz, illetve az MSZP pad­soraiból. Tóth emlékeztetett arra, hogy amikor Kövér László, illetve Demeter Ervin volt a titkosszolgálati miniszter, akkor alkották meg a megsemmisíté­seket szabályozó belső rendelkezése­ket. Demeter arra hívta fel a figyelmet, hogy olyan, a megsemmisítésre vonat­kozó törvényes előírás nincs, amiről Tóth beszél, legfeljebb a belső szabá­lyozást értelmezték úgy, hogy minél előbb eltüntessék a dokumentumokat. Közölte, hogy még nem zárult le a nyo­mozás. Lapzártánkkor vizsgálóbizottságok felállításáról tárgyaltak a képviselők. Az „Apró-Gyurcsány érdekkör” álla­mi megrendeléseit feltárni hivatott testület feladatát a szocialisták . Gyurcsány Ferenc vállalkozásaira szű­kítenék le, miközben a Zwack Rt. adó­hátralék alóli mentesítésének körül­ményeit vizsgáló testület működési idejét limitálták. Az Orbán család to­kaji szőlőüzleteinek feltárására meg­alakuló testület vizsgálatában pedig Orbán Viktor esetleges politikai befo­lyása kerül előtérbe az elfogadott mó­dosítások nyomán. Ellenzéki képvise­lők jelezték lapunknak: elfogadhatat­lannak tartják, hogy a kormányoldal beavatkozik e testületek munkájába, az ügyek kivizsgálását azonban fonto­sabbnak tartják. CSUHAJ ILDIKÓ-NYUSZTAY MÁTÉ fc Rendszerterápia NAGY N. PÉTER H­uszonegy egészségügyi lépést jelentett be a miniszterelnök tegnap, de nem lehet azt mondani, hogy ez az a bizonyos huszonegy, amelyre már elmebetegség újabb lapot kérni. Egy nyert parti lehetősége viszont benne van - ha meglépik ezt a huszonegyet. Nincs viszont benne semmi, amire - nem ok nélkül - varázsszerként szo­kás tekinteni ebben a rendszerben. Nem érinti a tulajdonviszonyokat, nem­csak a privatizáció szintjén, de még annyiban sem, hogy netán a fekvőbeteg­ellátást átvenné az állam az önkormányzatoktól. Az előkészítő anyagoktól eltérően nem merül fel az önrész bevezetése, miközben Szlovákiától Német­országon át Franciaországon keresztül vissza Szlovéniáig - többnyire finom, a rászorultakat kímélő megoldásokkal - ma már a betegektől is kérnek pénzt a kezelésekért, konzultációkért. Nálunk ez, úgy látszik - miként Cseh- és Lengyelországban is - korai. Nen­ vezetik be a több-biztosítós rendszert sem, hogy a versenyhelyzet generáljon teljesítményeket, ahogy a sokáig nagy becsben tartott, de néhány hónapja kegyet vesztett irányított betegellátási rendszer sem támadt fel. Semmi nem történik tehát, amitől azt lehetne vár­ni, hogy nagyságrenddel növeli a bevételeket vagy csökkenti a költségeket. Akkor mi történik? Ha csak a fele annak, amit ez a huszonegy pont ígért, sok. Talán több is, mintha egy nagy reformba fogtak volna bele. Annak elle­nére is, hogy amit Gyurcsány elmondott a parlamentben, az jórészt az újság­olvasók számára is ismerős, hiszen a sürgősségi betegellátástól a rákszűré­sen át a kórházakra kötelező minőségbiztosításig egy sor tétel lassan egy év­tizede szerepel a rendszer terápiás rendelvényei között. Csak éppen nem hajtották végre. Ha tehát most megtörténik, amit a kilencvenes évek közepe óta ígérnek a kormányok, már ellépünk a jelenlegi állapotoktól. De többet is ígértek, bizonyos pontokon rendet. Vannak itt százmilliárdos tételek is. Például a több mint hárommillió nyugdíjas után eddig nem fize­tett senki, viszont az idős emberek a szolgáltatásokat - még jó, hogy! - igénybe vették. Iszonyatosan veszteséges lett emiatt a tb, amely mégiscsak egy biztosító volna, egyensúlyi követelményekkel, s így következtek a nagy izmozások arról, hogy ebből mennyit és hogyan áll az állam. Végül helyt állt valahogy a költségvetés, de most bejelentették, az állam eleve fizet a nyugdí­jasok után is. Lehet, hogy a végén ugyanannyi lesz a költsége, mint most, de a rendszer tisztábbá válik. Azzal is, ha valóban csak az veheti igénybe, aki vagy akik után fizetnek, még ha ma nem látszik is, hogy ezt miként tudják el­lenőrizni. Nagyobb rendhez vezethetne az is, ha - mint tervezik - csak a há­ziorvosig lenne szabad az orvosválasztás, fizetni kell viszont, ha például va­laki a maszek orvosának állami kórházába igyekszik privát pénzzel. Az ígéretek teljesítése és a korrekt működés feltételeinek megsegítése mellett néhány elképzelésben egy prereform állapot is benne van. A fekvő- és járóbeteg-kasszák összenyitásának - ami legalább olyan bonyolult műve­let, mint amilyen az elnevezése - például az lehet a következménye, hogy a kórházak ambulanciái nem fektetnek be mindenkit, pusztán azért, mert az úgy jobb üzlet. A praxisközösségek lehetővé tennék, hogy a szakvizsgával rendelkező háziorvosoknak megérje a saját rendelés alatt ellátni azokat, akiknek a betegségeihez speciálisan értenek, mert most nem éri meg. Szinte nincs olyan szeglete az egészségügynek, amelyikbe ne lehetne el­érni ezzel a huszonegy lépéssel. Pénz, ember viszont alig jár vele. Ha törté­nik valami, ahhoz legkevesebb elszántság és szervezőerő kell. Ezek nélkül ez a próbálkozás is észrevétlenül múlhat el. E tekintetben az egészségügyi lépések tökéletesen hozzák anyaprogramjuk képletét: dupla vagy semmi. Baltiak ACZÉLENDRE H­ogyan lehet a hátrébbnál is hátrébb kezdeni? Megpróbálom. 1940-ben a litvánok két szót rímeltettek egymásra: a „musu”-t és a „rusu”-t. A „mienk”-et, meg az „orosz”-t. Keserű tréfa gyanánt az előbbihez Vilnius kap­csolódott, az utóbbihoz maga az ország (Lietuva). Sztálin ugyanazzal a moz­dulattal adta vissza (a Lengyelországtól a szovjet-német paktum révén elvett, illetve visszacsatolt) Vilniust a mindig is történelmi fővárosukhoz ragaszko­dó, Vilnius (Wilno, Vilna) lengyelségét soha el nem ismerő litvánoknak, amelyikkel de facto szovjet katonai megszállás alá helyezte ugyanőket. A Molotov-Ribbentrop-paktum átrendezte a térséget olyképpen, hogy Len­gyelországot keletről - Litvánia, és természetesen Ukrajna és Fehérorosz­­oroszág javára - megstuccolta, a baltiak 1918 óta élvezett függetlenségének meg­­­ve, az orosz impérium határainak helyreállítása­­ véget vetett. A három kis balti állam (Észtország, Lettország, Litvánia) a cári biroda­lomtól való szabadulása (az állami függetlensége) éppúgy a német és az orosz (szovjet) birodalom által kötött „békemegállapodások” következménye, mint amennyire az alig két évtizedes szabadságának elveszítése is az. Breszt- Litovszk (1918) és Moszkva (1939) egymásra rímelnek. Amivel már meg is mondtam, hogy milyen srófra jár a mai orosz kormány agya, amikor nem kér bűnbocsánatot a baltiaktól az 1945-1990-es „megszállásért”. A mai orosz kormány ugyanis a nagyhatalmi játszmáktól, J. V. Sztálin „egyszemélyi dön­téseitől” határolódik el csak, nem pedig attól, amit a baltiak olyannyira sze­retnének: a fölöttük gyakorolt „illegális” orosz uralomtól. Fejezeteket lehetne itt írni a jogutód - nem jogutód” dilemmájáról. Arról tudniillik, hogy Vlagyimir Putyin mennyit tartozik fölvállalni elődei - a Szov­jetunió vezetői - örökségéből. De ez sehová nem vezetne. Mellélövés volna minden szó. A ma és a tegnap története csak arról szól, hogy Litvánia és Észt­ország elnöke bojkottálta a tegnapi moszkvai győzelemnapi parádét, éspedig a bocsánatkérés elmaradásának különös hivatkozásával. Nekik május 9-e a nemzeti tragédia kezdete, illetve folytatása. Nem voltak képesek osztozni a hajdani náciellenes szövetség vezetőinek kollektív élményében, még akkor sem, ha tudják: azon a napon nemcsak nekik kezdődött egy rossz korszak, hanem néhány más közép- és kelet-európai nemzetnek is. Kérdezhetjük: ha a megvert, megcsonkított, földönfutóvá tett és kettészakított Németország képes ünnepelni, akkor ők miért nem? Ha jól emlékszem, a német új­­ragyesítés és a balti függetlenség majdnem egyidős (1991). Van rá magyarázat, meg nincs is. A szovjet fűszerezésű orosz nacionaliz­mus reneszánszát éli Putyin idején. Május 9-e előestéjén nyilvánvalóvá lett, hogy az egykori KGB-tiszt Oroszországa önnön második világháborús telje­sítményét egyfajta civilizátori missziónak tekinti, melynek az ernyője alól senkit nem hajlandó kivonni. Sztálin-szobrokat emelnek a „nosztalgiázók” Oroszország-szerte. Ez nagyon rossz üzenet azoknak a kis népeknek, ame­lyeknek a birodalmi ábránd, akár orosz, akár szovjet mezbe öltözik, maga a rémálom. Ugyanakkor a baltiak lelkiismerete sem tiszta. Hitler hadait felszabadító­ként üdvözölték, de a függetlenségüket a nácik persze nem állították helyre. Még annak fejében sem, hogy kollaboráltak, különösen a lettek. (Mellesleg, épp az ő elnökük volt ott most Moszkvában.) Antifasiszta ellenállás ezekben az országokban nem folyt, vagy ha igen, jelentéktelen mértékben. Mindeze­kért, nota bene, ők sem rótták le a penitenciájukat. Sebaj, az idő majd rendet teremt a fejekben. De addig is: a NATO- és EU- tag baltiakat ma semmi sem fenyegeti, fenyegetheti. Lehetnének nagyvonalúb­bak is, ha azt kell mérlegelniük, mit hozott annak a közösségnek május 9-e, ahová most (büszkén) tartoznak. Mert a győzelem napja egy közösség ünne­pe volt, nem Putyiné. B-V­V

Next