Népszabadság, 2005. május (63. évfolyam, 101-125. szám)
2005-05-21 / 117. szám
NÉPSZABADSÁG Tudósítónktól Parkolóőrök és rendőrök közösen felügyelnek az egri belváros fizető parkolóinak rendjére, különös tekintettel a nem fizetőkre, a mozgássérültek igazolványával visszaélőkre és a jegykiadó automaták rongálóira. Eger történelmi belvárosának 1100 fizető parkolóhelyén harminc automata található. A terület különösen a turistaidényben kevésnek bizonyul, ám a szűk utcákon és tereken több autó már nem fér el. A tumultus olykor meglehetősen nagy, az autósok emiatt gyakran idegesek. Ez azonban a gondoknak csak az egyik része, a másik, hogy akadnak olyanok is, akik szeretnék megspórolni a jegy ellenértékét. A parkolók rendjére Egerben hét őr vigyáz. Ebben az évben következetesen behajtják a parkolójegy árát azoktól, akik nem váltanak bilétát, mondta el Barcziné Mihály Erzsébet, a város fizető parkolóit üzemeltető EVAT Rt. igazgatója. Adatai szerint évente egymillió biléta kel el, ebben az esztendőben eddig húszezer olyan autóst találtak, aki nem rendelkezett érvényes jeggyel és emiatt pótdíjfizetésre kötelezték. Ebből 4500 esetben emelt díjas felszólítással kellett élniük, továbbá kétezer bírósági ügy keletkezett, amelyből háromszázra végrehajtási eljárás tett pontot. A társaság azt tapasztalja, az autósok felfigyeltek a cég következetességére, amellyel behajtja a pótdíjakat a nem fizető autósokon, mert soha annyi bérletet nem adtak el, mint az idén, illetve egyre kevesebb pótdíjat tartalmazó piros zacskót kell kitenni a járművekre. Az autósok viszont továbbra is nehezen tolerálják, ha a pakolóőrök „mikuláscsomagokat” hagynak a szélvédőn. Az igazgató megjegyezte: ebben az évben két alkalommal vertek meg őröket, s az is megtörtént, hogy megrongálták a jegykiadó automatákat. Balla Ferenc, a város rendőrkapitánya elmondta, hogy a rendőrök és a parkolóőrök közös járőrözésétől a belváros közrendjének megszilárdítását is várják. Eddig még csak néhány alkalommal járőröztek együtt, de máris lelepleztek egy mozgássérült igazolványt hamisító és sokszorosító autóst. A parkolókat üzemeltető társaság egyébként a turistaszezon kezdetén a kiemelt pakolóövezetben megemeli a jegyek árát: jelenleg 160 forintba kerül egyórányi parkolás a történelmi belvárosban, június eleje és augusztus vége között ez 200 forintba kerül majd. Együttes járőrözés a parkolók körül Megrongált jegykiadó automaták Tősgyökeresek Ha a „gyüttment” megjelölés ki is ment a divatból, a „tősgyökeresére számot tartóknak nincs mitől félniük. Aki annak a falunak, kisvárosnak a lakója maradt, ahol a dédszülei is éltek, számíthat hűségének elismerésére. Még ha ezt a hűséget kényszer vagy kényelem szülte is. Elvégre nem akarhat mindenki világpolgár lenni. Különben is, régi megfigyelés, hogy mire megöregszik, többnyire mindenki hazatér. Mindezeket nem gondolta végig az a doktornő, akihez bekopogott a rendelőintézet egyik alkalmazottja, hogy koszorúra gyűjtsön. - Milyen koszorúra? - értetlenkedett a megszólított, s kapott is válaszul olyan lesújtó pillantást, hogy menjen eszébe A doktornő ezután sokáig hallgatott, eszébe jutott sok tucat eset, amikor éppenséggel az itteniek megmentőjének is érezhette volna magát, ha hajlamos lett volna az ilyesféle balgaságra, jutott: hát persze, meghalt szegény Ilonka, a portás negyvenkét éves lánya. Erről beszél az intézetben három napja mindenki. Mintha a gyógyítók nem a halál árnyékában dolgoznának nap mint nap, olyan részletességgel tárgyalták Ilonka halálát a szakrendelőkben és a váróhelyiségekben. - Hát most mit szól - sóhajtott a belgyógyászatra beutalt beteg, s a szemészeten, a sebészeten és az urológián ugyanígy elsóhajtottakra az asszisztencia gyászos viszontsóhaja volt a válasz. Amikor Ilonkát a helyi lap egy teljes oldalon búcsúztatta, a doktornő megsejthetett valamit a tősgyökeresség mibenlétéről. A cikk kitért a fiatalasszony iskolás korában énekversenyeken szerzett díjaira csakúgy, mint ifjúkori közösségi munkájára, mikor is vegyeskórust vezényelt a kultúrházban. Ilonka, aki egy kft. könyvelőjeként ment volna nyugdíjba, ha megérte volna, akvarelljeivel is érdemeket szerzett: a helyi amatőr képzőművészek kiállításairól soha nem hiányozhattak a vízfestményei. Fénykép is volt a cikkhez, amelynek aláírása szerint Ilonka a helyi óvodások körében éppen anyák napi dalt tanít. Az intézet portását, aki a veszteségtől lesújtva is ellátta a dolgát, kivételes tapintat övezte, s olyan együttérzés, hogy a máshonnan ide került doktornő - habár itteni munkába állásának legalább tizenöt éve - már-már irigyelni kezdte. Amikor aztán híre jött, hogy a polgárőrség fogja biztosítani a temetés napján a sír felé vezető utat, mivel tömeg várható a végső búcsúzásra, és kiderült, hogy aznap délutánra bezárnak a kocsmák is, a doktornő halkan pedig csak ketten tartózkodtak épp a rendelőben, nem volt ok a suttogásra - megkérdezte a körzeti nővért: - Tériké, emlékszik rá, amikor a bőrgyógyász doktor bácsit temettük? A rendelő hivatalból küldött koszorút, nem volt gyűjtés. A helyi lap épp csak a halálhírét közölte az anyakönyvi rovatban. Pedig népszerű volt, a betegek szerették. Fél éve sincs, hogy a röntgenorvosunk meghalt, hatvanéves se volt még. Neki se gyűjtöttek, róla se írtak. Mi volt a különleges a portás bácsi Ilonkájában, hogy - már ne haragudjon - ekkora a felhajtás? A körzeti nővér arcán értetlenség látszott, de megmagyarázta. - Akármennyire ismerték és szerették a doktorokat, azok nem idevalósiak voltak. Mi, tősgyökeresek - ennél a szónál a nővér szemében különös fény villant - a világ végén is megismernénk egymást, ha ott találkoznánk. A doktornő ezután sokáig hallgatott, eszébe jutott sok tucat eset, amikor éppenséggel az itteniek megmentőjének is érezhette volna magát, ha hajlamos lett volna az ilyesféle balgaságra. Végül arra gondolt, talán utána kéne nézni, nem pályáztatnak-e állást a szülőfalujában. KOBLENCZ ZSUZSA MAGYARORSZÁG 2005. MÁJUS 21., SZOMBAT 7 Elővételes jegyek színháza Az évad hosszabb, a nyári szünet rövidebb lesz a megszokottnál a Miskolci Nemzeti Színházban, hogy a nézők igényeit minél jobban kielégíthessék. Miskolci tudósítónktól A Miskolci Nemzeti Színház előadásaira a jegyek 90-95 százaléka elkel, a kérdés nem az, hogy megtelik-e a nézőtér, hanem az, mikor tehetik ki a pénztárban a „minden jegy elkelt” feliratú táblát - mondta érdeklődésünkre Halasi Imre igazgató. A borsodi megyeszékhelyen általában a hónap közepétől lehet belépőt váltani a következő havi előadásokra, a tervezett színházi program sok esetben csak akkor válik biztossá, ha az előadás előtt öt-hat héttel megveszik a jegyet. A közönség nagy része azonban bérlettel rendelkezik, ami garanciát jelent arra, hogy tulajdonosa a nagyszínház minden új darabját megnézheti. Miskolcon - beszámítva a diákoknak, nyugdíjasoknak és munkanélkülieknek szóló kedvezményes árú szelvényeket is - több mint tízféle bérletet bocsát ki a színház. Többet nem is nagyon lehetne, az alkalmas színházlátogatóknak így is hosszasan kell böngészniük a havi műsorajánlatot, ahol csupán néhány napon talál „bérletszünet” feliratot. Az igény tehát nagy, amire részben magyarázattal szolgálhat, hogy a miskolci az egyetlen színház ebben a térségben, az igazgató-főrendező szerint azonban önmagában ez még nem lenne elég. - Összeállíthatnánk a repertoárt úgy is, hogy kell egy zenés játék, egy garantált sikert hozó operett, egy klasszikus orosz dráma és valami mese a gyerekeknek, de ezzel aligha felelnénk meg az önmagunk elé állított mércének - mondta Halasi Imre. - A színház szerintünk akkor tölti be a szerepét, ha elgondolkodtatja, gyönyörködteti vagy - legalább - zavarba ejti a nézőt. Ez viszont csak akkor teljesülhet, ha a néző a saját életéből ismert helyzetekkel találja szembe magát, és nem úgy érzi, hogy egy kitalált, idegen világot mutatunk neki. Ennek jegyében választották ki a következő évad első bemutatóját is, Ödön von Horváth Szép kilátás című színjátékát - amelyet a korábban kialakult gyakorlattal szakítva nem októberben, hanem már szeptemberben színpadra állítanak. A rákövetkező hónapban pedig az Ödön von Horváth életrajzi feljegyzései alapján készült Agyő Európa, Európa agyő című előadást is láthatják az érdeklődők. Ez utóbbit egy olasz rendező, egy román zeneszerző és egy horvát dramaturg közös munkájának eredményeképpen láthatják majd a miskolci nézők. A 2005-2006-os évadban a Miskolci Nemzeti Színház öt színpadán huszonkét különböző darabot játszanak. A műsorválasztékot úgy állították össze, hogy a legkülönfélébb ízlésű és igényű nézők egyaránt megtalálhassák a kedvükre való előadást. Klasszikus drámák mellett kortárs darabok, opera-, operett- és táncszínházi előadások is helyet kaptak a repertoárban. A következő évad előtt pedig a nyári szezon előadásai várják a közönséget. A szabadtéri nyári színház az Indul a bakterház színpadi adaptációját mutatja be. Júniusban két héten át a nemzetközi operafesztivál rendezvényei töltik meg a színházat és a város nagyobb művelődési házait és templomait is. Az idén ötödik alkalommal megrendezendő operafesztiválra látogatók tízezreit várják, tavaly minden korábbi nézőcsúcsot megdöntve több mint kilencvenezren voltak kíváncsiak az előadásokra és a fesztiválhoz kapcsolódó koncertekre. A Miskolci Nemzeti Színház idei nyolcszázmillió forintos költségvetése - amely nem tartalmazza a külön elszámolással működő operafesztivál kiadásait - sem veszteséget, sem nyereséget nem mutat. Az intézmény állami és önkormányzati támogatást egyaránt kap, saját bevételei a költségvetésének mintegy húsz százalékát teszik ki. Ez első hallásra nem tűnik soknak, de figyelembe kell venni, Miskolcon a jegyárak jóval alacsonyabbak mint az ország más részein működő színházakban. Az átlagos belépő 1200 forint, igaz, ennyiért csaknem az öszszes jegyet sikerül eladni az előadások többségére. Az Agyő Európa, Európa ügye című előadás próbája Halasi Imre igazgató Bátaszék: régi kövek és tárgyak kiállítása Tudósítónktól Több száz kőből, téglából, valamint az Árpád- és a barokk kor közti időkből származó emlékekből nyílt kiállítás Bátaszéken, a tájház pincéjében. A tárgyi emlékek többsége II. Géza által 1142-ben alapított cikádori apátság feltárása során került elő. Ódor János, a szekszárdi Wosinsky Mór megyei múzeum régésze, a kiállítás egyik rendezője elmondta: A cikádori apátságtól a bátaszéki plébániatemplomig című kiállítás anyaga a II. Géza alapította apátság 1996-2001 között történt feltárása során került elő. A hajdani apátság helyén - a mai plébánia szomszédságában - romkertet alakítottak ki. A Bátaszék központjában álló templomot többször átépítették, majd a XIX. században megépült a ma is megcsodálható neogótikus épület. A kiállítás a templomnál kezdődik: kapualjában a ciszterci apátság alapításától számítva a három fő korszakot idéző tablót állítottak ki. Az elmúlt évek során Bátaszék több részből álló tájházat alakított ki, aminek pincerésze is elkészült. Itt látható a több száz tárgyi emlék, azaz az állandó kiállítás. A kövek, a korabeli téglák mellett megtekinthető a XVIII. században készült oszlopon álló Mária-szobor, amit a múzeum restaurált. A bemutatott tárgyak között található például török pipa, reneszánsz kegyérmék, vagy Szent Mihály arkangyal csontból faragott szobra. A kiállítás megnyitásakor aláírták azt az együttműködési szerződést, amelyet Bátaszék önkormányzata és a Wosinsky múzeum vezetése írt alá. A múzeum vállalja a folyamatos szakmai segítségnyújtást, az önkormányzat pedig gondoskodik a tárgyi emlékek méltó helyen való őrzéséről és bemutatásáról. Az egyik tárló