Népszabadság, 2005. május (63. évfolyam, 101-125. szám)

2005-05-30 / 124. szám

18 2005. MÁJUS 30., HÉTFŐ AJÁNLÓ SZLÉG­­/RIVALDA ■ ZÖLDOLDAL ■ INFOVILÁG Nincs idő írni, olvasni Parti Nagy Lajos most a könyvhetet ajánlja Parti Nagy Lajos (52) köl­tő és író arról beszél, hogy másfél évtizede úgy érzi, nem éri utol magát. A hét eseményei közül pedig az ünnepi könyvhetet ajánlja olvasóinknak. Az Andrássy úti Művészben be­szélgetünk Parti Nagy Lajossal. Mások mellett Mándy Iván kedvenc helye volt valamikor. Nem lehet, hogy ne kérdezzem meg, szoktak-e itt vagy bárhol másutt összejönni a kortárs iro­dalom jelesei. - Ha arra gondol, nincsenek törzshelyeim, ahol együtt mú­latnám az időt kollégáimmal és barátaimmal - mondja. - Rendszeres összejöveteleink sem nagyon vannak. Az ember dolgozik, és állandóan úgy érzi, nem ér rá. Nincs idő. Ahogy mondja, keserves ta­pasztalata az utolsó 10-15 évben, hogy nem éri utol magát. Szeret­ne naprakész lenni legalább a hazai kulturális életben, de kép­telen követni az eseményeket. - Folyton úgy érzem, hogy nem látom át, nem tudom fel­fogni, megemészteni, ami körü­löttünk történik - magyarázza. - Az az alapérzésem: vagy írok, vagy olvasok. Már régóta csak olyasmivel foglalkozom, ami valamilyen módon érinti a munkámat. Lelkiismeret-fur­­dalás nélkül csak azt tudom megnézni vagy elolvasni. És na­gyon örülök, ha valami olyan­hoz kell nyúlnom, amit élvezet­ből is levennék a polcról. Nem olyan régen például A Pál utcai fiúkat kellett újraol­vasnia. Csak annyit mond rá, „szívmelengető” volt ezt a re­mekművet megint végigbön­gésznie. Azután sorolja, hogy mire nincs ideje, nem jár színházba (az utóbbi időben csak Cara­­giale Farsangját nézte meg a Nemzetiben, amit ő fordított magyarra), nem tud koncertre menni, inkább csak munka közben hallgat klasszikus zenét, mostanában Schubert-dalokat elsősorban. Dzsesszt vagy ro­ckot nem, mert arra sajnálja az időt („Hányszor tudjuk az élet­ben, mondjuk, a Máté-passiót vagy a Don Giovannit végig­hallgatni, minek pazarolnánk másra az időt?”). Kiállításokra sem jut el, sajnálja, hogy nem látta még a Munkácsyt a Nem­zeti Galériában vagy a kopt anyagot a Szépművészetiben. Viszont két hét múlva Bécsben lesz dolga, meg akarja nézni ott René Magritte most nyíló ret­rospektív tárlatát. Annyiszor említi, hogy nincs ideje, hogy rákérdezek, miként dolgozik, mert - gondolom, az olvasóval együtt - a versírást nem mint napi munkát képze­lem el. - Márpedig a költészet ugyanolyan munkát igényel, mint bármilyen más fajtája az írásnak - hangzik a válasza. - Most, hogy két kisgyerekem van, esténként tudok csak a képernyő elé ülni. Még szeren­cse, hogy a számítógépet ugyanolyan kézre álló szer­számnak gondolom, amilyen a toll volt. Csöndes, finom, puha eszköz, ellentétben az írógép­pel, amely bántóan tudott csö­römpölni. Azután azt magyarázza, hogy azért van különbség a költő és a regényíró gondolkodása között. A regényíró hatalmas tömbök­ből rakja össze a művét, ő vi­szont rövid részletekből szer­keszti össze a műveit. - Barátjaként én voltam a szerkesztője Závada Pál A fényképész utókora című regé­nyének - meséli. - Azóta is nosztalgiám van, fantasztikus lehet éveken keresztül egyetlen munkán dolgozni. A regényíró hatalmas élményanyagot gör­get maga előtt, ahogy alakítja a történetet. - És hogy fogadta Závada, hogy szerkesztőként belenyúl a szövegébe? - Nem nyúlok bele, hanem csak javaslatokat teszek. Min­denkinek szüksége van kont­rollra. Kíméletlenül megmon­dom a véleményem, ajánlok is változtatásokat, azután van, amit megfogad, mást meg nem. A csütörtökön nyíló ünnepi könyvhétre tereli a szót. El­mondja, hogy annak alapján, amennyit olvasott belőle, na­gyon várja Rakovszky Zsuzsa, új regényét, A hullócsillag évét. A verseskönyvek közül Halasi Zoltán így ér el című kötetét ajánlja. Szerinte feltétlenül ér­demes elolvasni Berták László Hazulról haza című visszaemlé­kezését is. - A prospektusban láttam, hogy Kommunizmus után cím­mel megjelenik egy Móricz Zsigmond-napló is - mondja. - Úgy vettem észre, mintha a klasszikusokról mostanában kevesebb szó esne. Bár ne volna igazam, de mintha Jókait sem olvasnánk annyian. Csak ne­hogy Mikszáthtal vagy Móricz­­cal is hasonló történjék! Végül pedig egy másik klasz­­szikust is ajánl: - A gyerekeim­nek nagyszerű ajándék lesz Tamkó Sirató Károly Tenge­­recki Pálja. Ezt az új kiadást Banga Ferenc rajzai kísérik, egyszer még nagyon fogják él­vezni. KELEN KÁROLY Újra együtt a Neoton Família Egy koncert erejéig ismét összeáll a Neoton Família: júni­us 3-án este a volt Népstadion­ban, mai nevén Puskás Ferenc Stadionban játszanak. Több mint hatmillió eladott lemez, húsz album, turnék a vi­lág tizenöt országában, az egyetlen magyar nagydíj a Ya­­maha-fesztivál történetében (Time Goes By, 1983), a legjobb előadó díja a szöuli dalfesztivá­lon (1986) - röviden ez a Neoton Família. Hosszabban elmondva már egy kicsit bonyolultabb a tör­ténet. A Neotont 1965-ben Pásztor László alakította egy egyetemi kollégiumi tehetségkutató ver­senyre. 1968-ban megnyerték a Ki mit tud?-ot, és még ebben az évben megjelent Kell, hogy várj című kislemezük, amely hatalmas sikernek bizonyult. Ezután viszont sok-sok tagcse­re és három év kellett az első nagylemez megjelenéséhez. Nem sokkal később kezdtek együtt zenélni a Kócbabákkal, akikkel 1976-ban adták ki első közös lemezüket Neoton & Kócbabák néven. Aztán nem­sokára a nevüket Neoton Fa­míliára változtatták, amelyen (a tagságtól eltérően) ezután már nem változtattak. Ezután jött még sok-sok lemez, a MIDEM zenei fesztivál, amely után több nyugat-európai or­szágba szerződtek. 1983-ban Japánban a Yamaha World Popular Song versenyt nyerték meg a Time Goes By (Holnap hajnalig) című dalukkal. Nem sokkal később énekesük, Csepregi Éva szólókarriert is kezdett, amelyet a Neoton Fa­mília 1990-es feloszlása után Végvári Ádámmal, Öcsivel és a két (közben kicserélődött) hát­térénekessel folytatott Éva­ Neoton néven, Pásztor László pedig Jakab Györggyel és Bardóczi Gyulával zenélt to­vább egészen Jakab 1996-ban bekövetkezett haláláig. 1998- ban adtak egy búcsúkoncertet, amellyel, úgy tűnt, végleg fel­oszlott a Neoton mindenféle formációja. Nemrég azonban úgy dön­töttek, hogy legnagyobb sike­reik kezdetének 25. évforduló­jára még egyszer összeáll a csa­pat: Csepregi Éva, Baracs Já­nos, Bardóczi Gyula, Pásztor László és Végvári Ádám. Tavaly ráakadtak egy 1989-es, a Budai Parkszínpadon Neoton­varázs címmel adott koncert felvételé­re, amelyet két új dallal kiegé­szítve kiadtak DVD-n Neoton­­varázs+ címmel - ezt is bemu­tatják a pénteki koncerten. SERFŐZŐ MELINDA 4 EXTRA ------------------------------------------------------------------- Zsebgyógytár és megnyugtató szer Tizennyolc különféle gyógyszert tartalmaz Raditz Róbert gyógy­szerész zsebgyógytára, amely az Ezredévi Kiállításon az Apostol Patika nagyszerűségét hirdette. Úti és házi használatra kínálta a mester a tenyérnyi dobozt, amelyben a legkülönfélébb ba­jokra talált gyógyírt - színes tinktúrát, papírba csomagolt port - a XIX. század végének embere. „Egy drb. ára: 60 kr” - olvasható a rokon. Mindössze egyetlen szobát foglal el a pesti Dózsa György úton a Galenus Gyógyszerészet­­történeti Gyűjtemény, de ahogy Kocsis János gyűjteménykezelő sorban kinyitja az ódon szekré­nyeket, százával bukkannak elő a hajdanvolt patikák és gyógy­szergyárak tárgyi emlékei. Kin­csem figurájával díszített vörös üveg: Brázay sósborszesz volt benne egykor, gyógykovácsok használták a lovak bedörzsölésé­­re. J. Pospisil olmützi gyógysze­rész találmánya, a könyvet idéző dobozba rejtett szignálókészü­lék, amellyel bármilyen címkét elkészíthettek a patikusok. Pici­ke üveg apró pecséttel lezárva, benne még ma is ott lötyög a Somnifen „altató és megnyugta­tó” szer. Leukoplast, Ovomal­­tine, Aspirin, csinos fém gyógy­szeres dobozok, s a Beretvás Pastilla reklámtáblája­­ nem volt olyan fájdalom, amelyet ez a tabletta el ne mulasztott volna. Kész időutazás részese lehet az ember, ha bebocsátást nyer a Galenus Gyógyszerészeti Lap- és Könyvkiadó Kft. gyűjteményé­be, amely megalapításának ötö­dik évfordulóját ünnepli. Dr. Neruda nemesfenyő pezsgőfür­dője és az Eucarbon szénpasztil­la doboza ugyanúgy megtalálha­tó itt, mint az egri Telekessy­­patika háromszáz éves, vésett és aranyozott üvegedénye. Hatal­mas albumokban sorakoznak a számlák és receptek, de olyan különlegességeket is találni, mint Szentgyörgyi Albert levele­it vagy azt a fényképet, amelyen a Nobel-díjas tudós Vadász György szobrásszal és az őt ábrá­zoló, de ma már elveszettként nyilvántartott portréval látható. Egy magángyűjtő kollekciójá­nak megvásárlásával kezdődött minden - meséli Fári István ügyvezető igazgató -, aztán megkezdődött a szisztematikus gyűjtés. Felhívást tettek közzé, kérve a gyógyszerészeket, segít­senek minél több régi tárgyat, szakmai emléket biztonságba helyezni. Ma már kétezernél is több darabot őriz a múzeum, de szinte naponta bővül a kollekció. Bár ma még inkább csak a ku­tatók előtt ismert a múzeum - évente néhány tucatnyian láto­gatják -, az alapítók szeretnék, ha hamarosan a nagyközönség is megismerhetné a benne rejlő ér­tékeket. Az Orvostörténeti Mú­zeumban rendeznek majd idő­szaki kiállítást, ott aztán ki-ki a saját szemével láthatja a Suppoglob tubustöltő gépet, Újlaki Endre dobozát, amelyben „kettedszénsavas sodá”-t árusí­tottak, vagy éppen az „elsősegély zsebcsomagot”, amelyet légitá­madás esetére ajánlott dr. Bayer és társa. Alig fél évszázaddal azután, hogy Raditz Róbert zsebgyógytára a piacra került. N. KOSA JUDIT Öt éve folyó gyűjtés eredménye az izgalmas kollekció 1 / NÉPSZABADSÁG TI” // / //I függőségről filmben, színpadon Színházi előadás, mozifilmek, könnyűzenei koncertek színesí­tik a VII. szenvedélyek napja programsorozatot, amelynek idén is a Corvin Budapest Film­­palota (Budapest, Corvin köz 1.) és a Kultiplex Művelődési Ház (Budapest, Kinizsi utca 28.) ad otthont május 31-én, kedden. Az ingyenes rendezvény délelőtt tíz órától várja az érdeklődőket. Mindkét helyszínen vetítenek fikciós és dokumentumfilmeket. Műsoron lesz többek között A por, a Dealer, a Szeress, ha mersz, a Közelebb, a Hosszú je­gyesség című játékfilm, a Buda­pest végállomás című, az idei filmszemlén bemutatott doku­mentumfilm és számos oktató jellegű alkotás is. A Kultiplex Művelődési Ház­ban a Tiszta Színház mutatja be azt a színdarabját, amelyet Mó­zes Sándor rendezett József Atti­la Szabad ötletek jegyzéke című szövege alapján. A rendezvény kínálatában közismert tánc- és pszichodráma előadások is sze­repelnek. A Corvin közben tart­ják a koncerteket, fellép Ganxta Zolee és a Kartell, a Neo és a Heaven Street Seven is. A mostani szenvedélyek napja egyébként nem a függőség okoz­ta betegségekre, inkább azok megelőzésére helyezi a hang­súlyt. Szó lesz a szenvedélybeteg­ségek szinte minden lehetséges formájáról: a kevésbé ismert szexfü­ggőségről, a játék- és vá­sárlási függőségről, a mind töb­beket érintő drog- és alkoholfüg­gőségről, a kényszeres evésről és az újonnan „felfedezett” jelenség­ről, a sportmániáról. Az érdeklő­dők nemcsak az adott betegség szakértőinek előadását hallgat­hatják meg, hanem az előadá­sokhoz tartozó kerekasztal-be­­szélgetéseken is részt vehetnek, kérdezhetnek, megfogalmazhat­ják véleményüket. A részletes programról a www.sziget.hu/szenvedelyek­­napja weboldal nyújt tájékozta­tást. F. T.­­ /

Next