Népszabadság, 2005. május (63. évfolyam, 101-125. szám)
2005-05-13 / 111. szám
NÉPSZABADSÁG MAGYARORSZÁG - ÁLLÁSPONT 2005. MÁJUS 13., PÉNTEK 3 Romák kegyeiért versengő pártok Formálódó választási szövetségek A Lungo Drom és a Fidesz várhatóan újabb választási megállapodást köt egymással, a koalíciós pártokhoz kötődő cigány szervezetek egyelőre kevésbé tűnnek eltökéltnek. Zsigó Jenő, a Roma Parlament elnöke szerint a kormánynak törlesztenie kell adósságaiból. Sokáig tartotta magát az a vélekedés, hogy a romák közül csak kevesen mennek el választani, és ha elmennek is, a Kádár-korszak iránt érzett nosztalgiájuk miatt így is, úgy is a baloldalra szavaznak. Aztán kiderült, hogy a cigányok körében viszonylag magas a szavazási hajlandóság, és az is, hogy a szocialisták nem élveznek náluk politikai monopóliumot. A jobboldal rájött, hogy van keresnivalója: ezt bizonyította az a megállapodás, amelyet a 2002-es választások előtt - az MSZP nem kis megrökönyödésére - a Lungo Drom és a Fidesz között. (A Fidesz színeiben három roma is bekerült a parlamentbe, míg a szocialista párt csak egy cigány jelöltet juttatott mandátumhoz. Igaz, kormányt az MSZP alakíthatott.) Valószínű, hogy a jövő évi választásokon a pártok minden eddiginél nagyobb erőfeszítéseket tesznek majd a romák kegyeinek elnyeréséért. Kupa Mihály, a Centrum párt elnöke például már most elérkezettnek látta az időt ahhoz, hogy nyílt levelet intézzen a cigánysághoz. „A rendszerváltás után a Centrum lesz az első párt, amelyben a cigányok nem fognak csalódni” - állította. Varga József, az egyik fideszes roma képviselő kérdésünkre közölte: minden bizonnyal újra megállapodást köt egymással a Fidesz és a Lungo Drom. Azt, hogy mikor írják alá, a cigány politikus nem tudta pontosan megmondani. Szeptember előtt aligha. Varga József mindenesetre a maga részéről szeretné, ha a szövetség minél szélesebb lenne, s helyet kapnának benne más, egyelőre meg nem nevezett cigány szerveződések is. A jelek szerint Gyurcsány Ferenc is úgy gondolja, hogy nem lehet elég korán megkezdeni a kampányolást: a miniszterelnök nemrégiben ellátogatott az Orczy-kertben tartott nagyszabású roma majálisra. A rendezvény egyik szervezője az a Roma Parlament volt, amelynek vezetői egyértelműen a szocialista és liberális értékrendhez kötődnek. Zsigó Jenő, a Roma Parlament elnöke azonban kijelentette, hogy korai lenne bármiféle választási együttműködésről beszélni. Annál is inkább, mert azokból az ígéretekből, amelyeket hatalomra kerülése előtt az MSZP - és részben az SZDSZ - tett a cigányoknak, szinte semmi nem valósult meg. A kormánynak nem egészen egy éve van arra, hogy törlesszen valamit az adósságaiból - mondta Zsigó. Kérdés például, módosul-e a kisebbségi és a választójogi törvény, megjelennek-e nevesítve a cigányügyi programok az új nemzeti fejlesztési tervben, lehetővé válik-e, hogy az állami kézben tartott roma közélet helyett megerősödjön a cigány önszerveződés. A Roma Parlament elnöke mindehhez kevés reményt fűz. Szerinte nagy felelősség terheli azokat az időközben európai képviselővé választott szocialista politikusokat, akik „bebetonozták” tisztségébe Teleki László cigányügyi államtitkárt. Zsigó úgy véli, Teleki nem alkalmas posztjára, más MSZP-s politikusok pedig egész egyszerűen nem mutatnak hajlandóságot arra, hogy érdemben foglalkozzanak a romák helyzetével. Az ismertebb cigány személyiségek közül a kormánypárti tábort erősíti Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke, aki előzőleg Medgyessy Péter kormányfő tanácsadója volt, jelenleg pedig tagja Gyurcsány Ferenc egyik tanácsadó testületének. A szocialisták potenciális támogatói közé tartozik a CSZOSZ (Cigány Szervezetek Országos Szövetsége) és az MCF (Magyarországi Cigány Szervezetek Fóruma) is. Ez a két szervezet az, amelyik a Roma Parlamenttel összefogva az országos cigány választáson legyőzte a Farkas Flórián által vezetett Lungo Drom-koalíciót. Az újra és újra elhangzó feltételezések szerint a CSZOSZ-t még mindig annak korábbi elnöke, Teleki László államtitkár irányítja a háttérből. Az MCF vezetője Kolompár Orbán, az Országos Cigány Önkormányzat elnöke. Ahogyan a Lungo Drom a Fidesszel, úgy az MCF az MSZP-vel lépett szövetségre a 2002-es választások előtt. (Azaz mégsem ugyanúgy: a szocialistákkal aláírt MDF-es megállapodás főként csak általánosságokat tartalmazott.) Kolompár lapunknak elmondta, hogy az MDF a nyár végén esedékes közgyűlésen dönt a szocialistákkal való együttműködés feltételeiről. Két félen múlik a megegyezés - állapította meg. A legfontosabb szerinte az, hogy az MDF garanciákat kapjon programja megvalósítására. Másrészt Kolompár Orbán nem zárta ki azt a lehetőséget sem, hogy a szocialistákkal kötendő esetleges megállapodás a romáknak szánt parlamenti mandátumokról is rendelkezik majd. CZENE GÁBOR 2001. december 21.: választási együttműködésről szóló megállapodást írtak alá az MDF, a Lungo Drom és a Fidesz vezetői Száz lépéssel a panelekig A lakástámogatási rendszerről, a Fészekrakó-program kibővítéséről is szó lesz a száz lépés programjában. Ennek fontos eleme lesz egy paneltámogatási program. A jövő héten nem tesz bejelentést a miniszterelnök a száz lépés programmal összefüggésben; a szociális és családtámogatási rendszerrel összefüggő döntéseket csak az azt követő héten ismerteti a parlamentben - értesült a Népszabadság. A halasztás oka nem valamiféle vita, hanem az utóbbi hetekben a közvéleményre zúdított információáradat, most inkább az eddig bejelentett döntéseket „sulykolják”. A foglalkoztatáspolitikával kapcsolatban még lehet bejelentés; információink szerint azt tervezik, hogy az elhelyezkedés ösztönzése érdekében annak, aki a munkanélküli-járulékra jogosító időtartam első felében állást talál, egy összegben kifizetik a másik felét is. A szociális kérdésekről tegnap volt kormányszintű egyeztetés. Abban egyetértés van, hogy igazságosabbá kell tenni az ellátást. A mostani rendszer „U alakú”, vagyis a legszegényebbek kapnak támogatást, a leggazdagabbak pedig családi adókedvezményt, de az átlagos vagy az alatti keresetűek rosszul járnál A kormány tervei szerint ez úgy alakul át, hogy az adókedvezmények egybeolvadnának a családi pótlékkal, s az így keletkezett összeget a gyerekszám arányában - tehát lényegében a családi pótlék logikájával - újraosztják, ami így a kisebb jövedelműek számára kedvez. Egy másik terv szerint a kismamák a gyermek egyéves koráig a jelenleginél 10 százalékkal több gyest kapnának, a második és a harmadik évben viszont a jelenlegi összeg változatlan maradna. Ez információink szerint mintegy 10 milliárd forinttal kerülne többe az államnak, azonban már eddig is 17 milliárdot csoportosítottak át erre a területre. A szociális csomagot követően a lakástámogatási rendszerről, a Fészekrakó-program kibővítéséről lesz szó. Értesüléseink szerint fontos eleme lesz a csomagnak egy paneltámogatási program, mely a lakás-korszerűsítésekhez - önrész mellett - nyújtana állami támogatást, s a modernizáció révén csökkenhet a távfűtés ára. A százlépéses menet végén, ősszel nyújtják be a parlamentnek az adócsomagot, amelyben Gyurcsány Ferenc reményei szerint már január elsejétől életbe lépő adócsökkentésről lesz szó. (Igaz, a miniszterelnök tegnap a VOSZ küldöttgyűlésén arról beszélt, hogy meg kell nézni az állam kiadási és bevételi oldalát, s a kiadási oldalon el kell kezdeni az érdemi átalakítást, s a folyamat végén „el kell jutni” az adó- és járulékrendszerhez.) Elképzelhető, hogy őszre egy önkormányzati csomag is készül az adótervekkel összefüggésben, bár kétharmados törvények módosítására aligha van esély. Azt tervezik, hogy a kistérségek megalakítását tovább ösztönzik, működtetésükre több pénzt adnak, arra azonban egyelőre kevés esély látszik, hogy finanszírozási kérdésekhez nyúljanak. Jelenleg a száz lépés programjából eddig bejelentett döntések társadalmi vitája zajlik. A miniszterelnök sok helyen személyesen találkozik az érintettekkel, volt már munkaügyi központban, találkozott az egészségügyi szakmai szervezetekkel, tegnap a vállalkozókkal tárgyalt, a jövő héten pedig információink szerint színészekkel konzultál a kényszervállalkozásokból kiutat ígérő ekhóról. Közben folyamatosak a politikai egyeztetések is. Gyurcsány az elmúlt hetekben 10-30 fős csoportokban vacsorázott a szocialista párt munkacsoport-vezetőivel, megyei elnökeivel, polgármestereivel, bizottsági elnökeivel, hogy a száz lépésről beszéljenek. A jelek szerint az embereket is érdekli a száz lépés: Gyurcsány kétszer annyi e-mailt kap, mint korábban. Ezek egy része dicsérő, másik része bíráló, a harmadik segítséget kérő, de sok ötlet is érkezik. Ha máshoz nem, akkor a parlamenti felszólalásokhoz; a kormányfő ezekből szokott idézni. NAGY SZILVIA Földbefúródva HASZÁN ZOLTÁN Megsemmisült a honvédség egy több milliárd forintos eszköze. Örülhetünk, hogy csak ennyi történt. A földbe fúródott MiG-29-es pilótájának, mielőtt katapultált, még volt annyi lélekjelenléte, hogy a lángoló gépet lakatlan terület felé irányítsa. A hadsereg nem vesztett el még egy pilótát, ha már az elmúlt évek létszámleépítése miatt amúgy is távozott több, egyébként milliókért kiképzett repülővezető. Más: alig néhány napja, hogy a légierőt a NATO, tagságunk óta először, élesben riasztotta. Egy sétarepülésre induló kisgép rádiója jelezte, hogy eltérítették. A légierő gyorsan reagált, csak a pilóta rettent meg kissé a mellé érkező MiG-29-esektől. Vaklárma volt, a pilóta rossz kódot állított be, sajnos éppen a vészhelyzetét. De még ilyen is csak tízévente fordul elő. Az akció három-négymilió forintba került, ennyi az üzemanyagköltség és a gép amortizációja. Hadsereget fenntartani persze drága dolog. A legköltségesebb része pedig a légierő. Kényes technika, óriási költségekkel. A tizennégy Gripen vadászgép például mindennel együtt több mint 240 milliárdjába kerül majd az országnak. Ez több - mondhatnánk Gyurcsány Ferenc nyomán más összefüggésben -, mint az egy évben kifizetett összes családi pótlék. És még sok minden másnál is sokkal több. Például annál is, mint ha nem szerezne be új gépeket Magyarország. A még meglévő MiG-29-eseket mindössze ötvenmiliárd forintból lehetett volna még 15 évig rendszerben tartani. Ebben benne lett volna az is, hogy alkalmassá teszik a NATO-val való együttműködésre. Most csak egymással képesek „beszélni”, olyannyira, hogy a balkáni háború idején Vári Gyulát csaknem lelőtték az amerikaiak, mert nem voltak képesek rá, hogy felismerjék a MiG-29-es magyar barátot. Roppant nagyvonalúnak tűnik tehát a vadászrepülőkre elköltött (adó)forint-mennyiség. Különösen úgy, hogy a NATO inkább szállítórepülőkre vagy helikopterekre tartana igényt. Ráadásul több mint száz használaton kívüli vadászgép rohad szét a betonon, és a közeljövőben inkább feldarabolják, mert hulladékáron még legalább értékesíteni lehet, és a helyet sem foglalják. Ami pedig még hadrendben van, azoknak a karbantartására is alig jut. A piótákat, vadászgépeket viszont szeretik Magyarországon. Repülőnapokon 150 ezer ember indul Kecskemét felé. Az is mindig hír, ha egy magyar pilóta - aki anyagi okok miatt sokkal kevesebbet repül, mint nyugati kollegái - a világ legnagyobb katonai légi bemutatóján elhozza a leglátványosabb show-ért járó díjat. Pontosabban csak volt ez a hír. Mert például legutóbb, 2003-ban a most katapultáló Szabó Zoltán nyert, utána viszont műszaki okokra hivatkozva - igazából ok nélkül - nem engedték indulni. Szabó egyébként egy keserű nyilatkozatában nemrégiben azt mondta, hogy keveset repülnek, alig jut pénz a műszaki karbantartásra. Szerinte ez az a szakma, ahol nem lenne szabad spórolni, mert így emberek életével játszanak. Szeptember 11. óta végképp nehéz döntés, hogy fenntartjuk-e a légierőt, vagy nem. Lehet mérlegelni. Például azt, hogy valóban, német kisrepülők megijesztésére teljesen felesleges lenne. Vagy azt: megtörténhet akár egy valódi riasztás is. És akkor szükség lehet a vadászrepülőkre. És ahhoz, hogy fölszáljanak, radarokra. Például, a Zengőn. Bár ez már egy másik történet. De mérlegelni és dönteni kell. Máskülönben ennek így nincs semmi értelme. Levelező tagozat JAKAB JÓZSEF Nincs abban semmi szokatlan, ha honfitársaink levélben szólítanak fel egy nemzetközi szervezetet, járjon közben annak érdekében, hogy valamilyen ügyben számunkra kedvezőtlen döntés szülessen. Volt már ilyen, alighanem lesz is. A feljelentgetés köztudottan magyar specialitás, névtelen válfajában bizonyos vészterhes történelmi korszakokban bizonyítottan világelsők voltunk. Azok a honfitársaink, akik az Európai Úszó Liga olasz elnökének küldtek levelet - amelyben a 2006-os Európa-bajnokság Margitszigeti rendezése ellen emeltek szót, legalább vállalták a nevüket. Egyiküket „azonosították” is a tegnapi sajtótájékoztatón: Tahi Tóth Lászlónak hívják. Ne haragudjunk rá, nem is komoly ember, aki még semmilyen tiltakozójegyzéket nem írt alá. Ráadásul az ismert színész a Mozgalom a Margitszigetért nevű szerveződés elnöke, e pozíciójából fakadóan kutya kötelessége a véleménynyilvánítás. A művész a (Margit-szigeti) Eb-rendezés ellenzőinek frontembere, állítólag egy sajnálatos félreértés kapcsán került tűzvonalba. A zuhanyhíradó szerint eleinte úgy tudta, hogy az uszodabővítésnek azok a pályák esnének áldozatául, amelyeken színész kollégáival hosszú évek óta hobbiteniszezik, holott más, amúgy szomszédos pályákról van szó, de isten ments, hogy Tahi Tóthék esetleg felajánlják a költözést, mert ebben az esetben újra kellene kezdeni az engedélyeztetési eljárást, és akkor a 2008-as Eb-re sem készülne el a komplexum. Akadnak, akik szerint a 2006-os átadás is vitatható, ha újabb fejezetekkel bővül a bohózat. Amikor 2002. decemberében a németországi Riesában Magyarország megkapta a 2006-os Európa-bajnokság rendezési jogát, Gyárfás Tamás, a hazai úszószövetség elnöke aligha gondolta, hogy ebből még baja lesz. Naivan azt hitte, hogy az ország - na jó, a főváros - egy emberként örül vele. Tévedett, ma már aligha pályázna. Amikor két és fél éve lelkesedésében a levegőbe csapott, még nem gondolta, hogy 2005 májusában sem kezdődik meg az uszodaépítés, az pedig rémálmában sem jött elő, hogy csaknem kétszáz zöldszervezet képviselőivel kell majd egyezkednie. Most ne bolygassuk, hogy kiknek és miért nem tetszett a fölvetődött néhány helyszín: az ellenérdekeltségű lobbik harca - és az eredetileg uszodaépítésre kormánytámogatásként megajánlott 7,8 milliárd forint 2,3 milliárdra való csökkentése - kényszerűségből a Margit-szigetet hozta helyzetbe. (Ott „csak” bővíteni kellett.) Az csak természetes, hogy az ötlet legalább anynyi embernek szúrta a szemét, mint amennyi el volt tőle ragadtatva. Redőzött homlokú szakértők görnyedtek különféle térképek fölé, megkezdődött a fa számháború, hirtelen megsokasodtak a környezetvédő szervezetek, mihelyst sikerült huszonöttel megegyezni, másik harminc kontrázott. Tizenöt éve magunk is tudjuk, a demokráciához jó adag türelem és tolerancia szükséges, ám arra senki sem gondolt: egy tízpályás, ötvenméteres meg egy műugrómedence megépítése akkora indulatokat gerjeszt, hogy még egy Mészöly Kálmánt is tiltakozásra ingerel. Miután az illetékesek sorra cáfolták az aggályokat - nem kerül veszélybe tizenhatezer ember vízellátása, a létesítmény szennyvízelvezetése megfelel az EU-normáknak, egyetlen autóval sem növekszik a gépjárműforgalom -, az ellenzők faügyben megmakacsolták magukat. A Margit-sziget tizenegyezer fájából ötvennégyet kellene kivágni. A Magyar Úszó Szövetség - figyelem, a zöldekkel egyetértésben! - írásban kérte, hogy 500 fát ültethessen a szigeten. Radnóczi Péter, Budapest önkormányzatának alosztályvezetője 2004. október 6-án kelt válaszában azt közölte, hogy „Jelenleg a faállomány ritkítása szükséges, nem annak növelése”. Azért hajlandó volt a kompromisszumra, engedélyezte tíz fa elültetését. A rendezési garancia utolsó határideje június 30. Amennyiben addig sem történik semmi, az európai szövetség elveheti a versenyt Budapesttől. Ha azt nézzük, hogy Magyarország lemondott már expót is, az úszó Európa-bajnokság megrendezésétől történő visszatáncolás említésre sem érdemes. Legfeljebb fizetünk egy soknullás eurós, kabalából ma még ki nem számított büntetést. Akkor meg majd arról megy a vita, kinek a hibájából.