Népszabadság, 2005. május (63. évfolyam, 101-125. szám)

2005-05-13 / 111. szám

NÉPSZABADSÁG MAGYARORSZÁG - ÁLLÁSPONT 2005. MÁJUS 13., PÉNTEK 3 Romák kegyeiért versengő pártok Formálódó választási szövetségek A Lungo Drom és a Fidesz vár­hatóan újabb választási megál­lapodást köt egymással, a koalí­ciós pártokhoz kötődő cigány szervezetek egyelőre kevésbé tűnnek eltökéltnek. Zsigó Jenő, a Roma Parlament elnöke sze­rint a kormánynak törlesztenie kell adósságaiból. Sokáig tartotta magát az a vélekedés, hogy a romák közül csak kevesen men­nek el választani, és ha elmennek is, a Kádár-korszak iránt érzett nosztalgiá­juk miatt így is, úgy is a baloldalra sza­vaznak. Aztán kiderült, hogy a cigányok körében viszonylag magas a szavazási hajlandóság, és az is, hogy a szocialisták nem élveznek náluk politikai monopóli­umot. A jobboldal rájött, hogy van ke­resnivalója: ezt bizonyította az a megál­lapodás, amelyet a 2002-es választások előtt - az MSZP nem kis megrökönyö­désére - a Lungo Drom és a Fidesz kö­zött. (A Fidesz színeiben három roma is bekerült a parlamentbe, míg a szocialis­ta párt csak egy cigány jelöltet juttatott mandátumhoz. Igaz, kormányt az MSZP alakíthatott.) Valószínű, hogy a jövő évi választáso­kon a pártok minden eddiginél na­gyobb erőfeszítéseket tesznek majd a romák kegyeinek elnyeréséért. Kupa Mihály, a Centrum párt elnöke például már most elérkezettnek látta az időt ah­hoz, hogy nyílt levelet intézzen a cigány­sághoz. „A rendszerváltás után a Cent­rum lesz az első párt, amelyben a cigá­nyok nem fognak csalódni” - állította. Varga József, az egyik fideszes roma képviselő kérdésünkre közölte: minden bizonnyal újra megállapodást köt egy­mással a Fidesz és a Lungo Drom. Azt, hogy mikor írják alá, a cigány politikus nem tudta pontosan megmondani. Szeptember előtt aligha. Varga József mindenesetre a maga részéről szeretné, ha a szövetség minél szélesebb lenne, s helyet kapnának benne más, egyelőre meg nem nevezett cigány szerveződé­sek is. A jelek szerint Gyurcsány Ferenc is úgy gondolja, hogy nem lehet elég ko­rán megkezdeni a kampányolást: a mi­niszterelnök nemrégiben ellátogatott az Orczy-kertben tartott nagyszabású ro­ma majálisra. A rendezvény egyik szer­vezője az a Roma Parlament volt, amelynek vezetői egyértelműen a szoci­alista és liberális értékrendhez kötőd­nek. Zsigó Jenő, a Roma Parlament el­nöke azonban kijelentette, hogy korai lenne bármiféle választási együttműkö­désről beszélni. Annál is inkább, mert azokból az ígéretekből, amelyeket hata­lomra kerülése előtt az MSZP - és rész­ben az SZDSZ - tett a cigányoknak, szinte semmi nem valósult meg. A kor­mánynak nem egészen egy éve van arra, hogy törlesszen valamit az adósságaiból - mondta Zsigó. Kérdés például, módosul-e a kisebb­ségi és a választójogi törvény, megjelen­nek-e nevesítve a cigányügyi progra­mok az új nemzeti fejlesztési tervben, lehetővé válik-e, hogy az állami kézben tartott roma közélet helyett megerősöd­jön a cigány önszerveződés. A Roma Parlament elnöke mindehhez kevés re­ményt fűz. Szerinte nagy felelősség ter­heli azokat az időközben európai képvi­selővé választott szocialista politikuso­kat, akik „bebetonozták” tisztségébe Te­leki László cigányügyi államtitkárt. Zsigó úgy véli, Teleki nem alkalmas posztjára, más MSZP-s politikusok pe­dig egész egyszerűen nem mutatnak hajlandóságot arra, hogy érdemben foglalkozzanak a romák helyzetével. Az ismertebb cigány személyiségek közül a kormánypárti tábort erősíti Hor­váth Aladár, a Roma Polgárjogi Alapít­vány elnöke, aki előzőleg Medgyessy Pé­ter kormányfő tanácsadója volt, jelenleg pedig tagja Gyurcsány Ferenc egyik ta­nácsadó testületének. A szocialisták po­tenciális támogatói közé tartozik a CSZOSZ (Cigány Szervezetek Országos Szövetsége) és az MCF (Magyarországi Cigány Szervezetek Fóruma) is. Ez a két szervezet az, amelyik a Roma Parla­menttel összefogva az országos cigány választáson legyőzte a Farkas Flórián által vezetett Lungo Drom-koalíciót. Az újra és újra elhangzó feltételezé­sek szerint a CSZOSZ-t még mindig an­nak korábbi elnöke, Teleki László ál­lamtitkár irányítja a háttérből. Az MCF vezetője Kolompár Orbán, az Országos Cigány Önkormányzat elnöke. Aho­gyan a Lungo Drom a Fidesszel, úgy az MCF az MSZP-vel lépett szövetségre a 2002-es választások előtt. (Azaz még­sem ugyanúgy: a szocialistákkal aláírt MDF-es megállapodás főként csak álta­lánosságokat tartalmazott.) Kolompár lapunknak elmondta, hogy az MDF a nyár végén esedékes köz­gyűlésen dönt a szocialistákkal való együttműködés feltételeiről. Két félen múlik a megegyezés - állapította meg. A legfontosabb szerinte az, hogy az MDF garanciákat kapjon programja megvaló­sítására. Másrészt Kolompár Orbán nem zárta ki azt a lehetőséget sem, hogy a szocialistákkal kötendő esetleges meg­állapodás a romáknak szánt parlamenti mandátumokról is rendelkezik majd. CZENE GÁBOR 2001. december 21.: választási együttműködésről szóló megállapodást írtak alá az MDF, a Lungo Drom és a Fidesz vezetői Száz lépéssel a panelekig A lakástámogatási rendszerről, a Fészekrakó-program kibőví­téséről is szó lesz a száz lépés programjában. Ennek fontos eleme lesz egy paneltámogatási program. A jövő héten nem tesz bejelentést a mi­niszterelnök a száz lépés programmal összefüggésben; a szociális és családtá­mogatási rendszerrel összefüggő dönté­seket csak az azt követő héten ismerteti a parlamentben - értesült a­ Népszabad­ság. A halasztás oka nem valamiféle vi­ta, hanem az utóbbi hetekben a közvé­leményre zúdított információáradat, most inkább az eddig bejelentett dönté­seket „sulykolják”. A foglalkoztatáspolitikával kapcso­latban még lehet bejelentés; informáci­óink szerint azt tervezik, hogy az elhe­lyezkedés ösztönzése érdekében annak, aki a munkanélküli-járulékra jogosító időtartam első felében állást talál, egy összegben kifizetik a másik felét is. A szociális kérdésekről tegnap volt kormányszintű egyeztetés. Abban egyetértés van, hogy igazságosabbá kell tenni az ellátást. A mostani rendszer „U alakú”, vagyis a legszegényebbek kap­nak támogatást, a leggazdagabbak pe­dig családi adókedvezményt, de az átla­gos vagy az alatti keresetűek rosszul járnál A kormány tervei szerint ez úgy alakul át, hogy az adókedvezmények egybeolvadnának a családi pótlékkal, s az így keletkezett összeget a gyerek­szám arányában - tehát lényegében a családi pótlék logikájával - újraosztják, ami így a kisebb jövedelműek számára kedvez. Egy másik terv szerint a kisma­mák a gyermek egyéves koráig a jelen­leginél 10 százalékkal több gyest kap­nának, a második és a harmadik évben viszont a jelenlegi összeg változatlan maradna. Ez információink szerint mintegy 10 milliárd forinttal kerülne többe az államnak, azonban már eddig is 17 milliárdot csoportosítottak át erre a területre. A szociális csomagot követően a la­kástámogatási rendszerről, a Fészekra­kó-program kibővítéséről lesz szó. Érte­süléseink szerint fontos eleme lesz a csomagnak egy paneltámogatási prog­ram, mely a lakás-korszerűsítésekhez - önrész mellett - nyújtana állami támo­gatást, s a modernizáció révén csökken­het a távfűtés ára. A százlépéses menet végén, ősszel nyújtják be a parlamentnek az adócso­magot, amelyben Gyurcsány Ferenc re­ményei szerint már január elsejétől életbe lépő adócsökkentésről lesz szó. (Igaz, a miniszterelnök tegnap a VOSZ küldöttgyűlésén arról beszélt, hogy meg kell nézni az állam kiadási és bevé­teli oldalát, s a kiadási oldalon el kell kezdeni az érdemi átalakítást, s a folya­mat végén „el kell jutni” az adó- és járu­lékrendszerhez.) Elképzelhető, hogy őszre egy önkormányzati csomag is ké­szül az adótervekkel összefüggésben, bár kétharmados törvények módosítá­sára aligha van esély. Azt tervezik, hogy a kistérségek megalakítását tovább ösz­tönzik, működtetésükre több pénzt ad­nak, arra azonban egyelőre kevés esély látszik, hogy finanszírozási kérdések­hez nyúljanak. Jelenleg a száz lépés programjából eddig bejelentett döntések társadalmi vitája zajlik. A miniszterelnök sok he­lyen személyesen találkozik az érintet­tekkel, volt már munkaügyi központ­ban, találkozott az egészségügyi szak­mai szervezetekkel, tegnap a vállalko­zókkal tárgyalt, a jövő héten pedig in­formációink szerint színészekkel kon­zultál a kényszervállalkozásokból kiutat ígérő ekhóról. Közben folyamatosak a politikai egyeztetések is. Gyurcsány az elmúlt hetekben 10-30 fős csoportok­ban vacsorázott a szocialista párt mun­kacsoport-vezetőivel, megyei elnökei­vel, polgármestereivel, bizottsági elnö­keivel, hogy a száz lépésről beszéljenek. A jelek szerint az embereket is érdek­li a száz lépés: Gyurcsány kétszer annyi e-mailt kap, mint korábban. Ezek egy része dicsérő, másik része bíráló, a har­madik segítséget kérő, de sok ötlet is ér­kezik. Ha máshoz nem, akkor a parla­menti felszólalásokhoz; a kormányfő ezekből szokott idézni. NAGY SZILVIA Földbefúródva HASZÁN ZOLTÁN M­egsemmisült a honvédség egy több milliárd forintos eszköze. Örülhe­tünk, hogy csak ennyi történt. A földbe fúródott MiG-29-es pilótájá­nak, mielőtt katapultált, még volt annyi lélekjelenléte, hogy a lángoló gépet lakatlan terület felé irányítsa. A hadsereg nem vesztett el még egy pilótát, ha már az elmúlt évek létszámleépítése miatt amúgy is távozott több, egyébként milliókért kiképzett repülővezető. Más: alig néhány napja, hogy a légierőt a NATO, tagságunk óta először, élesben riasztotta. Egy sétarepü­lésre induló kisgép rádiója jelezte, hogy eltérítették. A légierő gyorsan rea­gált, csak a pilóta rettent meg kissé a mellé érkező MiG-29-esektől. Vaklár­ma volt, a pilóta rossz kódot állított be, sajnos éppen a vészhelyzetét. De még ilyen is csak tízévente fordul elő. Az akció három-négymilió forintba került, ennyi az üzemanyagköltség és a gép amortizációja. Hadsereget fenntartani persze drága dolog. A legköltségesebb része pe­dig a légierő. Kényes technika, óriási költségekkel. A tizennégy Gripen va­dászgép például mindennel együtt több mint 240 milliárdjába kerül majd az országnak. Ez több - mondhatnánk Gyurcsány Ferenc nyomán más összefüggésben -, mint az egy évben kifizetett összes családi pótlék. És még sok minden másnál is sokkal több. Például annál is, mint ha nem szerezne be új gépeket Magyarország. A még meglévő MiG-29-eseket mindössze öt­­venmiliárd forintból lehetett volna még 15 évig rendszerben tartani. Ebben benne lett volna az is, hogy alkalmassá teszik a NATO-val való együttműkö­désre. Most csak egymással képesek „beszélni”, olyannyira, hogy a balkáni háború idején Vári Gyulát csaknem lelőtték az amerikaiak, mert nem vol­tak képesek rá, hogy felismerjék a MiG-29-es magyar barátot. Roppant nagyvonalúnak tűnik tehát a vadászrepülőkre elköltött (adó)forint-mennyiség. Különösen úgy, hogy a NATO inkább szállítórepü­lőkre vagy helikopterekre tartana igényt. Ráadásul több mint száz haszná­laton kívüli vadászgép rohad szét a betonon, és a közeljövőben inkább fel­darabolják, mert hulladékáron még legalább értékesíteni lehet, és a helyet sem foglalják. Ami pedig még hadrendben van, azoknak a karbantartására is alig jut. A piótákat, vadászgépeket viszont szeretik Magyarországon. Re­pülőnapokon 150 ezer ember indul Kecskemét felé. Az is mindig hír, ha egy magyar pilóta - aki anyagi okok miatt sokkal kevesebbet repül, mint nyuga­ti kollegái - a világ legnagyobb katonai légi bemutatóján elhozza a leglátvá­nyosabb show-ért járó díjat. Pontosabban csak volt ez a hír. Mert például leg­utóbb, 2003-ban a most katapultáló Szabó Zoltán nyert, utána viszont mű­szaki okokra hivatkozva - igazából ok nélkül - nem engedték indulni. Szabó egyébként egy keserű nyilatkozatában nemrégiben azt mondta, hogy keveset repülnek, alig jut pénz a műszaki karbantartásra. Szerinte ez az a szakma, ahol nem lenne szabad spórolni, mert így emberek életével játszanak. Szeptember 11. óta végképp nehéz döntés, hogy fenntartjuk-e a légierőt, vagy nem. Lehet mérlegelni. Például azt, hogy valóban, német kisrepülők megijesztésére teljesen felesleges lenne. Vagy azt: megtörténhet akár egy va­lódi riasztás is. És akkor szükség lehet a vadászrepülőkre. És ahhoz, hogy föl­­száljanak, radarokra. Például, a Zengőn. Bár ez már egy másik történet. De mérlegelni és dönteni kell. Máskülönben ennek így nincs semmi értelme. Levelező tagozat JAKAB JÓZSEF N­incs abban semmi szokatlan, ha honfitársaink levélben szólítanak fel egy nemzetközi szervezetet, járjon közben annak érdekében, hogy va­lamilyen ügyben számunkra kedvezőtlen döntés szülessen. Volt már ilyen, alighanem lesz is. A feljelentgetés köztudottan magyar specialitás, névtelen válfajában bizonyos vészterhes történelmi korszakokban bizonyítottan vi­lágelsők voltunk. Azok a honfitársaink, akik az Európai Úszó Liga olasz el­nökének küldtek levelet - amelyben a 2006-os Európa-bajnokság Margit­szigeti rendezése ellen emeltek szót­­, legalább vállalták a nevüket. Egyikü­ket „azonosították” is a tegnapi sajtótájékoztatón: Tahi Tóth Lászlónak hív­ják. Ne haragudjunk rá, nem is komoly ember, aki még semmilyen tiltako­zójegyzéket nem írt alá. Ráadásul az ismert színész a Mozgalom a Margit­szigetért nevű szerveződés elnöke, e pozíciójából fakadóan kutya kötelessé­ge a véleménynyilvánítás. A művész a (Margit-szigeti) Eb-rendezés ellenző­inek frontembere, állítólag egy sajnálatos félreértés kapcsán került tűzvo­­nalba. A zuhanyhíradó szerint eleinte úgy tudta, hogy az uszodabővítésnek azok a pályák esnének áldozatául, amelyeken színész kollégáival hosszú évek óta hobbiteniszezik, holott más, amúgy szomszédos pályákról van szó, de isten ments, hogy Tahi Tóthék esetleg felajánlják a költözést, mert ebben az esetben újra kellene kezdeni az engedélyeztetési eljárást, és akkor a 2008-as Eb-re sem készülne el a komplexum. Akadnak, akik szerint a 2006-os átadás is vitatható, ha újabb fejezetek­kel bővül a bohózat. Amikor 2002. decemberében a németországi Riesában Magyarország megkapta a 2006-os Európa-bajnokság rendezési jogát, Gyárfás Tamás, a hazai úszószövetség elnöke aligha gondolta, hogy ebből még baja lesz. Naivan azt hitte, hogy az ország - na jó, a főváros - egy em­berként örül vele. Tévedett, ma már aligha pályázna. Amikor két és fél éve lelkesedésében a levegőbe csapott, még nem gondolta, hogy 2005 májusá­ban sem kezdődik meg az uszodaépítés, az pedig rémálmában sem jött elő, hogy csaknem kétszáz zöldszervezet képviselőivel kell majd egyezkednie. Most ne bolygassuk, hogy kiknek és miért nem tetszett a fölvetődött né­hány helyszín: az ellenérdekeltségű lobbik harca - és az eredetileg uszoda­építésre kormánytámogatásként megajánlott 7,8 milliárd forint 2,3 milli­­árdra való csökkentése - kényszerűségből a Margit-szigetet hozta helyzetbe. (Ott „csak” bővíteni kellett.) Az csak természetes, hogy az ötlet legalább any­­nyi embernek szúrta a szemét, mint amennyi el volt tőle ragadtatva. Redő­zött homlokú szakértők görnyedtek különféle térképek fölé, megkezdődött a fa­ számháború, hirtelen megsokasodtak a környezetvédő szervezetek, mihelyst sikerült huszonöttel megegyezni, másik harminc kontrázott. Ti­zenöt éve magunk is tudjuk, a demokráciához jó adag türelem és tolerancia szükséges, ám arra senki sem gondolt: egy tízpályás, ötvenméteres meg egy műugrómedence megépítése akkora indulatokat gerjeszt, hogy még egy Mészöly Kálmánt is tiltakozásra ingerel. Miután az illetékesek sorra cáfolták az aggályokat - nem kerül veszélybe tizenhatezer ember vízellátása, a létesítmény szennyvízelvezetése megfelel az EU-normáknak, egyetlen autóval sem növekszik a gépjárműforgalom -, az ellenzők faügyben megmakacsolták magukat. A Margit-sziget tizenegy­­ezer fájából ötvennégyet kellene kivágni. A Magyar Úszó Szövetség - figye­lem, a zöldekkel egyetértésben! - írásban kérte, hogy 500 fát ültethessen a szigeten. Radnóczi Péter, Budapest önkormányzatának alosztályvezetője 2004. október 6-án kelt válaszában azt közölte, hogy „Jelenleg a faállomány ritkítása szükséges, nem annak növelése”. Azért hajlandó volt a kompro­misszumra, engedélyezte tíz fa elültetését. A rendezési garancia utolsó határideje június 30. Amennyiben addig sem történik semmi, az európai szövetség elveheti a versenyt Budapesttől. Ha azt nézzük, hogy Magyarország lemondott már expót is, az úszó Euró­pa-bajnokság megrendezésétől történő visszatáncolás említésre sem érde­mes. Legfeljebb fizetünk egy soknullás eurós, kabalából ma még ki nem számított büntetést. Akkor meg majd arról megy a vita, kinek a hibájából.

Next